Clotilde Jules és Éric húga, a Renard testvérek legfiatalabb tagja, aki elismert onkológus, rákkutató. Feltett szándéka gyors és hatékony gyógymódot találni a rák ellen, hogy minél több életet menthessen meg. Példaképe saját anyjuk, Giorgia Renard, aki az országuk legkiemelkedőbb orvosai között szerepelt.
Clotilde egész életében keményen tanult, tepert, dolgozott, hogy most ott legyen az orvosok között, ahol. Büszke magára, bár céljait még nem igen érte el teljesen, de számtalan életet sikerül megmentenie pályafutása során, bár egy-egy csalódás óhatatlanul is érte. Karrierista, így ezt gyakran sínyli meg magánélete és a szabadideje is, de igyekszik megtalálni az összhangot, hogy élni is tudjon.
Első a hivatása, utána minden más. Kollégái és a szakma elismeri őt.
Általában fáradt, kialvatlan, de teljesítő képessége ezt ritkán sínyli meg. Ezt nem csak a munka okozza, hanem amúgyis egy rossz alvó, aminek talán valami betegség állhat a hátterében.

De milyen a viszonyunk?
A Renard testvérek közül talán te kedvelsz a legkevésbé. Össze tartunk a nehéz helyzetekben, segítjük egymást, de szerinted csak elpocsékolom a tehetségem és a tudásom, sokkal többre is vihetném, vihettem volna, de én csak "bohóckodtam". Persze ezt csak részben gondolod komolyan, mert ebben van részedről irigység is mivel én olyan életet élhettem, amiben szabad lehettem, azt csináltam, amit szeretnék, kikapcsolódtam, utaztam, több területen is megvolt az önmegvalósításom, míg te éveket "pazaroltál" el a munkádra, amire ráment a fél fiatalságod és egy csomó idő, amit arra is költhettél volna, hogy igazán élj. Persze tudod jól, hogy számodra megérte és nem is okolhatnál érte engem, hogy jobb sorom volt(?). Anyád emlékének adóztál, amit mindannyian meg is értettünk, ám te mégsem vagy teljesen elégedett az életeddel, amit mi szintén megértünk.

Legnagyobb félelmed, hogy nem sikerül megvalósítanod az álmaid, céljaid, amit orvosként és kutatóként kitűztél magad elé, ráadásul az elvesztegetett idők miatt talán magányosan is fogsz meghalni, hisz a munkamániád miatt nem éltél eleget, nem találtál és nem engedtél magad mellé senkit, aki elvonta volna figyelmed magasztos céljaidról. Ha volt is valaki az életedben, hamar elváltak útjaik, mert nem értettek meg téged, te pedig nem áldoztál rájuk eleget, mert a kórházban élted az életed, vagy éppen a kutató laborban a rák elleni gyógymódon dolgozva. Szeretnél végre egy nyugodt, pihentető életet, egy szerető párral hosszú, nyugodt életet élni. Talán ez a lehetőség ott is van előtted, csak lépned kéne, észre venni, mert az a valaki fél annyira megközelíteni téged, hogy lépni tudjon, hisz ismeri a világodat.
Erősnek akarsz tűnni, de mindig mélyen érint, ha egy betegeden nem tudsz segíteni. Ilyenkor nem az az első gondolatod, hogy későn ment orvoshoz, vagy más mentség, hanem, hogy te nem vagy elég jó. Nem vagy elég jó, hogy segíteni tudj rajta, pedig tudjuk, hogy mennyire fontos, hogy időben orvoshoz jusson valaki.
Megviselt vagy, ez néha látszik is rajtad, de te mindig azt mutatod az embereknek, főleg nekem és a bátyádnak, hogy te neked nincs semmi bajod, erős vagy.
Ha találkozunk, én mindig próbállak téged új irányba terelni, hogy végre normális életet tudj élni, de te hajthatlan vagy. Igaz, ritkán találkozunk. Ünnepekor ha összeülünk, vagy ha valami gondod van és úgy érzed én tudok neked segíteni. Ismered a képességeim, szakértelmeim, meg is próbálsz tőlem tanácsokat kérni, de ritkán fogadod is őket meg. Inkább csak jól esik nekem kibeszélned magad.

Ezen felül minden más az alkotóra van bízva. Ha esetleg valamin változtatnál, mert úgy szívesebben hoznád, akkor megbeszélhetjük. Rugalmas ember vagyok.

Te vagy a Renard család középső gyereke, mégsem mondanám azt, hogy középső gyerek szindrómás lennél, hiszen mind megkaptuk a nekünk járó szeretetet és törődést. Sőt, talán te jártál a legjobban, ha karriert és vagyont nézzük.
Te vitted tovább apánk, Victor cégét, amit ő annak idején nagyapánktól örökölt. A szépen felfuttatott, ügyvédeket foglalkoztató céget eredetileg én kaptam volna meg, de én lemondtam róla, hogy saját életemet élhessem, nem feltétlen lekötve a családi "kötelezettségeknek". Lázadó voltam? Nem, csak azt akartam csinálni, amit én szeretnék és ne feltétlen követni a családi vállalkozásokat, hagyományokat, hanem a magam útját járni.
Te jól jártál, a nyakadba szakadt egy valag pénzt ígérő vállalat, amit szerencsédre jól tudtál vezetni. Te magad is egy sikeres ügyvéd vagy, megdolgoztál azért a tudásért, amid van és jól vezeted a vállalkozást, apánk büszke lenne rád.
Laza és nagy jogi tudással bíró férfi vagy, büszke is vagyok rád én is, mivel sokra vitted. Igaz, meg volt hozzá a hátszeled, hiszen félig-meddig készen kaptad a sikert, de nem tékozoltad el.
Húgunkkal ellentétben neked a magánéleted is rendben van. Nem vagy egy munkamániás, szeretsz kikapcsolódni, szórakozni, élni. Talán még kapcsolatod is van? Vagy csak futó kalandok, nem akarsz megállapodni?
Van bőven pénzed, nem vagy egy olcsó munkaerő, de a jó ügyvéd(ek)et meg kell fizetni, te pedig mersz költekezni, hiszen tudod, hogy "kifogyhatatlan" mennyiséggel tudsz bezsebelni.
Tisztában vagy adottságaiddal, így a partner keresés sem okoz gondot. Kinézet, pénz, tudás, humor? Minden meg van benned. Közvetlen ember vagy, simán kötsz új ismeretségeket.
Hiú ember vagy, sokat adsz magadra, ha kell, nem vagy szégyellős és a szépészeti személyekhez fordulsz. Akár egy ősz hajszáll miatt képes lennél befestetni a hajad. Talán meg is teszed. Az az ember vagy, aki nem tudja elfogadni az öregedést, pedig az életed része. Jársz edzeni, egészségesen élsz. Próbálsz örökké fiatal Play Boynak tűnni, méghozzá milyen ügyesen. Jó pár évet letagadhatnál.
Nagy képű vagy, de úgy érzed ezt megengedheted magadnak, hiszen vagy valaki, én pedig nem állok oda veled erről vitatkozni. Elnézem neked, akinek nem tetszik, úgyis lerendezi veled.

De milyen a viszonyunk?
Annyi biztos, sokat köszönhetsz nekem, hiszen ha én nem mondok le a cég örökléséről, ki tudja hová jutottál volna? Minden bizonnyal akkor is joggal foglalkoznál, de lehet nem lennél ennyire sikeres és gazdag.
Tudod jól, az ajtóm mindig nyitva áll. Hozzám bármikor fordulhatsz te is és a húgunk is, bár ő "reménytelen eset", ahogy te fogalmaznál. Sokat segítettem neked, sokat támogattalak és tanítottalak, ha kérdésed volt, én mindig igyekeztem legjobb tudomásom szerint segíteni. Én is sokra tartalak, te is elismersz engem. Talán még irigy is vagy, hogy annyi mindenhez értek, annyi mindenben sikereket értem el, de közben mégis teljesen szabad voltam. Gyakran elgondolkozol rajta, vajon te mennyi mindenben tudnál érvényesülni, egyszer-egyszer lehet meg is próbálsz új dolgokba belefogni, de aztán rájössz, hogy akkor kevesebb szabadidőd lenne, így a kényelem oltárán feladod törekvéseidet. Tiszteljük egymást és segítjük egymást, ha Amerikában nyaralsz, akkor mindig szoktunk valamennyi időt együtt tölteni.
Velem ellentétben te lemondtál arról, hogy a húgunkat normális élet felé terelhessük, én azonban nem adom fel a reményt, hiszek benne, hogy még tud változni. Igaz, jó testvér vagy, ahogy én is, a bajban te is segítesz neki, rosszabb perceiben igyekszel őt támogatni, de nem hiszel benne, hogy valaha is új irányt vesz az élete.