what could go wrong with a blind date? // Freyja&Andrés
Vas. Ápr. 30 2023, 20:03
Freyja & Andrés
- what could go wrong with a blind date? -
Minden elismerésem azoké az embereké, akik képesek órák hosszat a telefon előtt ülve lapozgatni a Tindernek nevezett társkeresőt. Fennt vagyok, mert így megtudtam nyugtatni a barátaimat, hogy nem akarok teljesen abban a tudatban élni, hogy nekem nem igazán jöhet össze a kapcsolat dolog. Nem tudom miért nyugtatta meg őket az, hogy felregisztráltam, de megtettem. Nem gyakran nézegetem, mert abszolút nem hiszek abban, hogy itt fogom megtalálni az igazit. Az igazit, aki képes elviselni, hogy megannyi gyereknek vagyok a mentora, és a legtöbb esetben ha bármi bajuk van én rohanok, hogy segítsek. Az igazi ezt megértené, de vajon van e olyan nő a világon? Nem mondom, hogy olyan nagyon keményen keresgéltem volna, hogy azt tudjam kijelenteni, hogy nincs, egyszerűen nem sodor az élet olyan helyzetekbe, ahol rám találtam volna. Az esélyeken főleg a kapcsolatépítésen dolgozok, hogy a menedzseltjeimnek még több lehetőséget tudjak mutatni a karrierjükben. Egyenlőre ez éltet és a sportok, de olyan extrém sportok híve vagyok, ami sok nőt inkább elrettent, mint vonz. Amikor elkezdek mesélni arról, hogy golfozok, még érdekes is vagyok számukra, de amikor kiderül, hogy a gokart és az autóversenyzés is ugyanolyan szenvedélyem, akárcsak a hegymászás, már annyira nem mutatnak akkora érdeklődést, hiszen részemről egyértelmű lenne egy idő után, hogy nekik is velem kellene tartaniuk ezekre a helyekre. Pedig nem minden esetben kellene, de úgy vajon lenne értelme a kapcsolatnak, ha a két fél teljesen más iránt érdeklődik? Nem hinném, az ilyenekkel megtartom a távolságot, de csak annyira, hogy ne legyek teljesen szemtelen és ne érezzék a visszautasítást, meghagyom neki, hogy ők tegyék meg velem, mert az én önbecsülésemben nem tesz kárt egy ilyen nemleges válasz. Társkereső ide vagy oda, ma mégsem egy ilyen appon találtam meg azt, akivel eltöltök egy kellemes vagy kellemetlen estét, még nem tudom egészen pontosan. Az egyik barátom szervezte be nekem a hölgyet, hogy az ő szavaival éljek. Művész a hölgy és elvileg igen csinos. Na most ebben az esetben elő kell vennem a legudvariasabb énem, mert valószínűleg az a barát nem csak a jókat mesélte rólam neki, már ha megtette ezt korábban. Nem vagyok mindig olyan úriember, mint amilyen a munkámban, a hétköznapokban, amikor nem kell senkire több figyelmet szentelnem, akkor magamra fókuszálok. Igen voltak egyéjszakás kalandjaim és igen csináltam már olyat, amit megbántam, de fiatal vagyok, miért is ne tettem volna. Tudok úgy inni a legközelebbi barátaim társaságában, mint az egyetemen még a mai napig és akkor igenis megesik az asztalon való tánc, és társai. Na most ha ezek a hölgy fülébe jutottak, akkor lehet nem leszek annyira csábító számára, első hallomásra. Valamiért mégis igent mondott, amikor a kapott telefonszámra írtam neki egy üzenetet, hogy szeretne e találkozni. Nem akartam az első találkozót nagyon komolyra venni, meghagyva ezzel neki is esetleg az egérutat, ha nem jönne be neki, ne kelljen egymással szemben tölteni kellemetlen órákat. Én mindig biztosra megyek, megfontolom, mit miért teszek és főleg hogyan. Egy elég jó helyen foglaltam asztalt, itt kizárólag italt és rágcsálnivalókat lehet fogyasztani, de nem fukarkodtam étteremben is foglalni egy asztalt pár órával a találkozásunk utánra, ha esetleg mégis kedve lenne tovább menni akkor legyen hova vinnem. Nem gyakran randizok, de még mindig tudom mivel lehet levenni a őket a lábukról, az elején. Utána már inkább a yachtomon szeretek ücsörögni,élvezni a napsütést, vagy egy túrára menni, de az első alkalommal nem dobok be senkit a mélyvízbe. Van akivel a mai napig jóban vagyok, de mint barát semmi több, mert nem mindenki képviseli azt a nézőpontot, mint én és ha nagyon eltér az érdeklődési körünk, akkor nincs értelme erőltetni.
7 órára érkezem meg a helyre, és le is ülök a nekünk fenntartott helyre, nincsenek sokan, mert bár nem egy puccos étterem, azért nem egy kis sarki bárba jöttünk el. Ide legfőképpen csak olyanok járnak, aki kaviárt is megengedhetik maguknak, bár azt itt nem szolgálnak fel. Nem vagyok sznob vagy érzem magam az elitek közé valónak, de szeretek olyan helyre járni,ami egy kicsit többet nyújt az átlagnál.
Re: what could go wrong with a blind date? // Freyja&Andrés
Hétf. Május 01 2023, 14:16
To Andrés Casado
A játék ellentéte nem a munka, hanem a depresszió. Játszani annyit tesz: cselekedni, tudatosan, örömmel és annyira elkötelezetten, mintha az ember tudná, mit hoz a jövő.
Nem a szerelmet keresem, hanem a jó társaságot, az életre szóló barátságot, ami olyan kalandokba csábít, ami túl izgalmas ahhoz, hogy ne merüljek el benne. Talán emiatt nem is igazán fair dolog kihasználni a "társkeresési" célzattal ismerkedőket, de úgy vélem, fele annyira sem visszataszító, mint, amikor egy társkereső appon valójában csak szexpartner keresnek, vagy akár, mikor lépten nyomon belefutsz egy nyomulós személybe a Facebookon, Twitteren, Instagrammon vagy egy masszázs szalonban, ahol szeretnél kicsit lazítani. Ismerkedni azonban nem tilos, ha az előre le van szervezve, mert azért anélkül már zaklatásnak minősülne. A vakrandik varázsa a látatlanságban nyilvánul meg, noha olykor előfordulnak kellemetlen pillanatok, ám mivel jórészt egy jó barát által történnek meg, így nem csupán arra derül fény, hogy milyen jól ismer minket ez a személy, illetve a számunkra kiszemeltett, de az is, hogy szerinte mi volna részünkre az ideális. Ha szerelmet keresnék, elutasítottam volna, de közös barátunk ismer annyira, hogy tudja, nem bűn a kíváncsiság, ha pedig nem találjuk meg a közös hangot, egyikünk sem fog neheztelni se a másikra, se ő rá. Egy elegáns, pasztell rózsaszín ruhában mentem, melynek ujja rövid, csipkés és fodros volt, nem áttetsző anyagból, így még csak betekintést sem nyerhetett nyaktól lefelé, aki kíváncsibb volt a kelleténél. Derékba szűkített fazonú, egy színben hozzá illő kis selyem övvel amely csupán annyit mutat belőlem, hogy vigyázok testalkatomra. A szoknya hosszú volt, elől rövidített, hátul hosszított. Szerettem ezt a vokuhila fazont, mert egyszerre mutatott és takart is. Azért választottam ezt az elegáns ruhát, mert bár fontos az első benyomás, különösen odafigyeltem arra, hogy a másik fél megér e annyi fáradságot, mint amennyit a közös barátunk beleölt ebbe a szervezésbe. Azt akartam, hogy az öltözékem, a hátul elegánsan összekötött copfom azt az érzést keltse rólam, hogy én egy igazi királynő vagyok, egy dáma, aki a művészetben tud csak igazán kibontakozni. Akit nem lehet disznó viccekkel megnevettetni, és éppen csak, hogy ne várja el egy bárban, hogy kezet csókoljanak neki. A férjem mellett majdhogy nem valóban ilyen voltam, bár bevallom nem mindig élveztem, sokszor sajdult bele szívem a látszatba és a hamis mosolyokba. Viszont elszabadulva a szabályoktól és a férjem elvárásaitól azért sok hasznosat is elhoztam a házasságunkból. Különösképp az első benyomás szemfényvesztését. Nem csupán igazodni próbálhatunk meg, és minél inkább megfelelni a velünk szemben ülővel, de ki is játszhatjuk, ha ő épp azon férfiak vagy nők közé tartozik, ki hátsó szándékkal jelent meg, vagy pusztán nem az igazi énjét mutatja felénk. Én bizony szeretek zsákbamacskát árulni, leginkább persze a magam védelmében. Ha például elegánsan jelenek meg, az illető, ha nem tiszta lappal játszik, csupán arra törekszik, hogy megszerezzen, akként fog hozzám viszonyulni. Whisky helyett bor vagy pezsgő, perec helyett kaviár. S bár nem konyít a művészethez, előszedi legintelligensebb énjét, mit sem számítva, hogy örökké nem tudná hordani ezt a maszkot. A vakrandik pszichológiája. Az sem utolsó szempont, hogy a laza bőrdzsekis megilletődik az alkalmi szetten, és visszavonulót fúj. Ha nincs benne annyi kíváncsiság, érdeklődés a másik iránt, hogy megismerje, nincs miről beszélni. Sok férfit kellett már így elhajtanom, és sokan, emiatt léptek le a randi kellős közepén. Ha ismertetem velük a játékot a randi végén vagy közepén, magukra ismernek, zavarba jönnek, esetleg megijednek, és akkor a desszertig már el sem jutunk. Azokba az emberebe vagyok képes beleszeretni, akik önmagukat adják. Nincs szükségem álruhát viselő barátokra, mert azokra sosem lehet számítani. Némi izgalommal testemben borzongok meg az ajtó előtt, ahogy elérek a start vonalhoz a vakrandit illetően. Egyszerűen felvillanyoz egy új kaland, egy megoldatlan rejtély gondolata. Aztán belépek az ajtón ugyanazzal a huncut mosollyal, ami akkor jelenik meg arcomon, mikor kétségtelenül jól érzem magam. Nem számít, hogy bár vagy étterem, a körülmények csupán elterelőek, hogy a valóság helyett a környezetünkre összpontosítsunk. Nem azt mondom, hogy gyakorlott randizós típus vagyok, de tapasztalataim örökké fellapozhatóak a fejemben, mint egy kalandokat tartalmazó kis napló, amit olykor jó elővenni és újra átnyálazni. - Andrés? - lépek mellé háta mögül, kezemmel finoman érintve vállát, hogy biztosan megtaláljuk egymás tekintetét, miután az egyik alkalmazott korábban ide irányított hozzá.
Re: what could go wrong with a blind date? // Freyja&Andrés
Kedd Május 02 2023, 12:05
Freyja & Andrés
- what could go wrong with a blind date? -
Nem tudom még ki akarok lenni vagy ki voltam eddig, mert nem voltam sem az a férfi, aki hetente cserélte a nőket az ágyában, de mégis volt olyan időszakom, amikor több lánnyal voltam, mint illett volna. Nem vagyok az a férfi sem, aki nagy őt keresi, vagyis nem tudnám ezt vallani magamról, persze keresek egy olyan nőt, aki mellett megállapodhatok, de emellett sok mindent keresek egy nőben még. A legtöbb randim végét követően volt folytatás, bár sok esetben már inkább baráti hangvételben. Sok nő nem tud megbarátkozni azzal, ha egy férfi olyan szinten a munkájának él, mint én, hiszen a munkám egyben a hobbim is, nem tudom szétválasztani már lassan a magnéletet tőle. De nem is akarom, aki velem szeretne lenni, annak ezt is el kell fogadnia, nem érzem, hogy bármi hajtana, hogy megállapodjak, így nem ragaszkodok kapcsolathoz, csak hagyom, hogy az élet sodorjon oda ahol lennem kell. Ezt a randit is csak azért vállaltam, mert a barátom szerint meg kell ismernem őt, bizonytalan volt egy kicsit a hangja, amikor ezt mondta nekem, de ettől függetlenül remélem ha párt nem is esetleg egy új barátra szert tehetek. Sosem jövök nagy elvárásokkal egy randira, mert akkor csak magam alatt vágnám a fát. Elbeszélgetek szinte bárkivel bármiről, pont ez az oka annak is, hogy pont ide jöttünk el és nem rögtön egy puccos étteremben. Szeretem azt az életet, amit élek azáltal, hogy olyan munkám van amilyen, nem habzsolom az élet örömeit, de kihasználom amit nyújt nekem az anyagi biztonságot, amit magamnak állítottam fel. Ehhez viszont arra van szükségem, hogy a nem elegáns étterem helyet is valami jobbat adjak a partneremnek, aki igent mondott a találkozóra. Itt talán nem fogom egyből azt a hatást kelteni, hogy olyan ember vagyok, akinek nagyon fontosak a formaságok, pont elég laza a hangulat itt és a helyszín, hogy ha úgy döntünk szeretnénk folytatni vagy nem legyen menekülési és tovább állási opciónk is. Ezt nem magam miatt teszem, csak szeretem elkerülni a kellemetlen szituációkat, amibe ilyen helyzetekben lehet keveredni. Nem vagyok gyakorlott vakrandis típus, eddig nem is nagyon mentem bele ilyenekbe, e ki kell próbálni valami újat mindig és lehet kellemes meglepetés fog érni a végén. - Hozhatok esetleg valamit? - kérdezik tőlem kedvesen, de csak intek a fejemmel, hogy egyelőre nem. Egy kicsit hamarabb érkeztem, nem szerettem volna késni, én inkább várok a másikra, mint váratok magamra, ez egy jó szokásom, fogjuk rá a jó nevelésre. - Freyja ugye? - fordulok hátra, amikor egy hang üti meg a fülem és a nevemet mondja, majd a keze a vállamra siklik. Felállok, hogy üdvözöljem, adok két puszit köszönésként, majd kihúzom neki a széket, bár ezt igen ritkán teszem, meg de fontos az első benyomás,majd én is helyet foglalok. - Remélem tetszik a helyválasztás. - mosolygok rá, mire megérkezik a hölgy aki korábban is járt az asztalnál megkérdezni innánk e valamit. Ezért is szeretem ezt a helyet nem egy túl komoly hely, de mégis tökéletes a felszolgálás, bár csak italt hoznak nagyrészt, mégis olyan, mintha egy színvonalasabb étteremben lennénk. - Mit innál? - kérdezem tőle elsőként, majd én is magam elé veszem az itallapot, amin rengeteg féle koktél, bor, pezsgő szerepel. Nem vagyok nagy alkoholfogyasztó, leginkább a gyümölcslevek világában vagyok otthon, mint egy kisgyerek, de ilyen alkalmakkor belefér nekem is egy kis borozás, hiszen az nem áll annyira messze a gyülömlcslétől. Amint sikerül választanunk leadom a rendelést, majd kapva kapva az alkalmon, hogy először maradtunk kettesben, amióta megérkezett egy kicsit próbálom oldani az ilyenkor akarva akaratlanul felmerülő feszültséget és izgalmat. Érthető, hogy ilyenkor olyan idegennek érzi magát az ember ebben a szituációban, de szerencsére nem vagyok olyan ember, aki hamar zavarba jön egy szép nő láttán, és attól függetlenül, hogy nem pásztáztam azonnal végig őt észrevettem, hogy tényleg szemrevaló. - Kérlek mondd, hogy nem csak azért jöttél el, mert annyira szépeket hallottál rólam.- nevetek fel halkan, mert kíváncsi vagyok mégis miket mesélhettek neki rólam, hogy ma megjelent velem szemben. A jó reklám persze jól is el tud sülni de egy randi előtt túl sok szépet gondolni a másikról egyenlő a kudarccal, mert onnan a legkönnyebb csalódni.
Re: what could go wrong with a blind date? // Freyja&Andrés
Szer. Május 10 2023, 12:04
To Andrés Casado
A játék ellentéte nem a munka, hanem a depresszió. Játszani annyit tesz: cselekedni, tudatosan, örömmel és annyira elkötelezetten, mintha az ember tudná, mit hoz a jövő.
Hazudnék, ha azt mondanám nem a kíváncsiságom hajtott leginkább. Általában nem sokat adok arra, ami egy másik ember száját hagyja el egy általa ismertről, mert ahányfélék vagyunk, annyiféleképpen ismerhetünk meg valakit. Lehet, hogy közös barátunk csupán Andrés mosolyára és az én két szememre alapozta az egész eseményt, míg a végén kiderül, hogy ő pontosan olyan ember, akire szükségem lehet. Vagy akár ennek teljes ellentéte. Az ismerkedésnél sem árt a gyakorlat, de azt hiszem már elértem a haladó szintet benne, ha nem a profit. A pocsék házasságom után kétszer olyan alaposabb voltam, noha mára ez már annyiban kötetlenebb, hogy egy percig sem görcsölök rá. Ha valami nem működik nem erőltetem, nem pocsékolom egyikünk idejét sem, mert lehet velem éppen nincs meg a közös nevező, míg mással akár azonnal egy hullámhosszon lehetnek. A késés számomra sem opció, bár időközönként bárkivel előfordulhat, pláne egy ilyen forgalmas városban, ahol se nappal, se este nem könnyebb taxi fogni. A jogsi meg bár hasznos, számomra nem előnyös, lévén, hogy hajlamos vagyok a legváratlanabb pillanatokban is elmerengeni, ami lássuk be, vezetés közben nem épp ideális. Ám most jómagam is időben érkezem, nem sokkal a megbeszélt időpont előtt tán egy perccel. Az előbbi érkezés számomra csak akkor állhat fenn, ha én hívok meg valakit valahová. Mint egy jó házi gazda, aki már érkeztükkor biztosítja a helyük. De ahogy belépek és eligazítanak felé, kiderül, hogy ő sincs ezzel másképp. Nem késik, talán nem is szokása, és ez mindenképp egy jó pont. Bár elenyésző a kinti körülményeket tekintve, ami bármikor keresztbe tehet. Odalépve hozzá nem félek egy apró érintéssel is felhívni magamra a figyelmet, bár ez mögé butaság volna bármit is látni, a közös barátunk pedig minden bizonnyal megemlítette, hogy nem vagyok egy zárkózott típus. Ahogy ő sem tűnik túlzottan annak, noha egy vakrandit nem is volna illő kézfogással kezdeni. - Igen. - válaszoltam most még talán kissé szűkmarkúan, de mi mást tehettem volna még hozzá. A puszik nyomán nem csak apró borostája bökdös meg egy pillanatra, de érzem kölnije és bőre egyvelegének kellemes illatát is, ami arra emlékeztet, mikor valaki edzés után vesz egy gyors zuhanyt és bár önmagában a tusfürdőnek is van egy kellemes illata, azért ezt még megdobja a frissesség és kölni is. Látszik, hogy törődik a külsöjével, bár manapság ez a legtöbb emberről elmondható. - Ó, köszönöm. - mosolyodom el, ahogy segítségével helyet is foglalok. Az jómodor előnyös, noha ma már legtöbbször csak álca, de még ezt is képes vagyok bárkinek jó pontnak tekinteni, mert legalább veszi a fáradságot. Mindazonáltal Andrés olyan könnyedséggel teszi mindezt, mint akit már gyermekkora óta erre neveltek volna, így azt hiszem, ez nála kifejezetten kiemelkedő jellemvonás. - Meglepő módon itt még nem jártam. Pedig nagy felfedezője vagyok a városnak. - jegyeztem meg mosolyogva, részben elismerően a hely választást illetően, mert valóban ismeretlen helyre jöttem a mai nap. Olykor pont az kerüli el figyelmünk, ami az orrunk előtt van. Igazán még el sem merülünk a beszélgetésben, mikor a figyelmes hölgy már meg is jelenik. Nem váratnak meg, sőt igen gyors a kiszolgálás is, így még a helyet sem árt megjegyeznem, ha csak egy könnyed italozásra is vágynék. Zavartan is nyúlok az itallapért a kérdés nyomán, hisz ilyen se fordult még elő, hogy ne tudtam volna már jóval előre mit szeretnék. De ez egy percig sem okoz problémát, túl sokszor kellett már helytállnom ennél is zavarba ejtőbb helyzetekben. A helyhez képest egész nagy a választék. - Egy alkoholmentes mojitot kérnék szépen. - pillantok fel a fiatal hölgyre kedvesen, majd kíváncsian Andrésra, vajon mit választ. Nem feltétlen árulkodó az ital, ám jómagam alkohol nélkül is képes vagyok jól érezni magam, ahogy a hatása mellett is rosszul. Ha pedig a velem szemben ülő férfi fejébe láttam volna, biztos legyintettem volna neki, hogy ne szégyenlősködjön előttem, nincs abban semmi rossz, ha valaki azt issza, amit megkíván. Sőt talán még velem is megkívántatta volna a rostosabb, egyszerűbb gyümölcslét, mondjuk egy kis körtelét. De a bor kétségtelenül illik külleméhez. Elegáns, kellemes és egy csipetnyit szenvedélyes is. Látom a szemeiben ez utóbbit, noha még nem tudom hová tenni, mi hozhatja ennyire lázba. De kiderítem, mert borzasztóan érdekel. Miután a hölgy felveszi a rendeléseket és tovább áll, figyelmem noha eddig is Andrésé volt, most már teljes egészében csak rá koncentráltam. El is kacagtam magam, mikor felhozta félelmeit a találkozót illetően. Jó a humora, és meg kell hagyni nagyon jól áll neki a mosoly és a nevetés is. Ezért már megérte eljönni. - Ha nem így lett volna is eljöttem volna kíváncsiságból. Szeretek saját szememmel meggyőződni arról, amit állítanak. - mosolygom lelkesen, mert igazán érdekelne ki is ő. - Elárulnám mivel fogott meg igazán közös barátunk téged illetőleg, de akkor megadom a lehetőséget, hogy akkor is alátámaszd, ha valójában nincs is így. Szóval nem adhatok támpontot. Sajnálom. - somolygom, majd egy pillanatra megcsillan szememben a gyermeki kalandvágy és megpróbálom kicsit lelkesíteni, bár eddig sem tűnt letörtnek a randit illetően. - Viszont, ha meggyőzöl arról, hogy valójában is az vagy, akinek tűnsz, megígérem, hogy következő alkalommal én viszlek el egy igazán varázslatos és nem kevésbé izgalmas helyre. - könyöklök az asztalra, hogy kézfejemre támaszthassam állam és úgy pillanthassak rá. - Szóval hallgatlak. Mesélj valamit. Akár magadról, akár arról, ami éppen a fejedben jár, és szép lassan látni fogom ki is vagy. - húzom ajkaim kíváncsi mosolyra.
Re: what could go wrong with a blind date? // Freyja&Andrés
Szer. Május 10 2023, 15:01
Freyja & Andrés
- what could go wrong with a blind date? -
Ki okolna azért, hogy olyan életet élek, amilyet. A karrierem, a munka az első, de csakis azért, mert tudom, hogy ezzel mások életét segítem és ha én nem lennék sokan nem élhetnék az álmaikat. De ennek persze ára van számomra is, nehezen találok olyan nőt, aki ezt elfogadja. A legkomolyabb kapcsolatom is eddig azért ért véget, mert ő tovább lépett volna, nekem még idő kellett, hogy arra a szintre jussak, mint ő. Nincsenek nagy elvárásaim a nők felé, sokkal inkább vannak nekik felém, sok az olyan pasi, aki kihasználja a nőket és ezért olyan sok az elővigyázatos másik fél. Megértem, jobb is ha félnek egy kis mértékben az ismeretlentől, mint később essenek bele abba a hibába, hogy megbánjam, hogy nem tették. Sosem adom azt a férfit, aki nem vagyok, mindig igyekszem megmutatni milyen tudok lenni, de persze van olyan énem is, aki nem az első találkozás alkalmával bontakozik ki. Nem azért, mert az olyan rossz lenne, egyszerűen nekem több kell, ahhoz, hogy azt is elő tudjam szedni és meg tudjak nyílni mások előtt ebben az értelemben. Amint megérkezik már elő is jön az udvarias énem, ami igazából nem álca, én ilyen vagyok, csak a mai világban, már nem elvárás ez a viselkedés mód, sokkal inkább hal ki, így ritkán alkalmazom. A hely választás szerintem ideális, de nem árt erről megkérdezni a partnerem is, hiszen ne ezen akadjon fennt ez a leszevezett találkozó. - Nagyon örülök, hogy tudtam meglepetést okozni nekem már a megérkezés pillanatában. - mosolygok rá. Mindig jól esik ha valakinek örömet tudok szerezni, még ha ilyen kis dologban is. A pincér gyorsan felveszi a rendelésünket, valamiért nem lep meg, hogy alkoholmentesen issza a koktélt, nem azt a őt látom benne, aki napestig ül a pultnál és a koktélok tömkelegét tolja magába, de lehet tévedek és ez csak a kezdeti átverés. Úgy tudom neki sem azonnal fáj a foga erre a találkozóra, ahogy nekem sem, de mivel annyi szépet és kecsegtetőt mondtak, én nem voltam ellene végül. Mindig jó ha megismerhetek valakit, értékes emberekre szükségem van, hogy az életemet színesétsék és remélhetőleg én is az övéket. Egyik kezemet az asztalra támasztom és mosolyogva hallgatom végig a válaszát a korábban feltett kérdésre. - Ne sajnáld, amúgy sem szeretem ha valaki túl könnyen mutat utat nekem. - bólintok, majd amint leteszik elém a borom belekortyolok. Borzalmas vagyok borkóstolásba, pedig rengetegszer hívnak meg ilyen eseményekre, de mindig a vezetésre fogom, hogy nem kóstolok, pedig csak bénán kevergetem a pohárban a piros nedűt. Most is csak kortyolgatok belőle egyet, de nem körítem a kóstolását, csak egsköszönöm a pincérnek, aki ismét faképnél hagy minket. - A meggyőzésben jó vagyok, de inkább nem győzködlek, igyekszem magamat adni, azzal még sosem lőttem félre. - kacsintok rá. Sok mindent tudnék neki mesélni, hiszen azért vagyunk itt, hogy megismerjük egymást, de mégis valami olyannal kezdem, amiről azt hallottam hozzá áll közel. - A pálcikaemberem szinte felismerhetetlen, szeretek autóversenyezni és minden csodás hírem ellenére, nem vagyok olyan jó parti, mint sokan hiszik. - nevetek fel, a magam lehúzása miatt. - Túlságosan is a munkának élek, és annak, hogy mivel tudnám még előrébb lendíteni a cégem. - vallom be neki, hiszen ezek olyan dolgok, amiket mindenképpen tudnia kell rólam. A pálcikaember említését azért ejtettem meg, mert mintha azt hallottam volna, hogy művész. Nos, én messze állok tőle, de szívesen csodálok meg egy szép festményt, vagy szépen faragott szobrot és mondok róla szépeket, annak ellenére, hogy nem igazán értek hozzá. - Azt viszont nem tudom felfogni, hogy egy olyan csodás nő, mint te miért folyamodik vakrandikba? - kérdezem tőle, de hogy ne tűnjön túlságosan nyomulósnak a téma, gyorsan hozzáteszem - Persze én sem tudom miért is mentem bele, de most határozottan nem bánom.
Re: what could go wrong with a blind date? // Freyja&Andrés
Csüt. Május 11 2023, 19:27
To Andrés Casado
A játék ellentéte nem a munka, hanem a depresszió. Játszani annyit tesz: cselekedni, tudatosan, örömmel és annyira elkötelezetten, mintha az ember tudná, mit hoz a jövő.
Andréssal közös barátunk kiemelte, hogy nem csak küllemre, de személyiségét tekintve is igazán megér egy próbát, annak ellenére, hogy valamivel fiatalabb nálam. Nem mintha egy percig is problémát okozna a kor, bár való igaz, egy huszonévessel nem csak a közös témákat volna nehéz boncolgatni - mert ugye ami nincs... - de bevallom kissé kellemetlenül is érezném magam, amiért egyáltalán ismerkedésre adnám fejem ilyen helyzetben. Kivételek persze létezhetnek, mert még köztük is akadhat olyan, aki jóval a korabeliek fölött jár értelmileg, érzelmileg, ugyanakkor, nem tudnék eltekinteni tőle, hogy még csak nem rég töltötte be a 18-at. Az én elvárásaim közt pedig első helyen szokott szerepelni a tapasztalat. Andrés viszont már nem egy lázadó kisfiú, noha enyhe zavarát gyermeteg humorral kezeli, és nem csak szemei csillogásából, de helyes mosolyának szegletében is ott rejtegeti gyermeki énjét. Már az ő korában is ritka, ha valakiben még ennyire él a gyerek, hiszen főleg az elmúlt évtizedekben számos olyan káros dolog ütötte fel fejét a nagy világban, mely már egészen pici gyermekként megtépázza a lelkünk. Ezért is olyan sok a beteg ember. Ő azonban úgy tűnik nem engedett ezeknek a rossz dolgoknak. Ez pedig meg vallom őszintén, tetszik benne, hiába is váltottunk még alig pár mondatot. A gyermeki lélek ugyanis örökké ártatlan, akiben pedig ott lapul, kevésbé hajlamos megbántani a másikat, vagy kihasználni, ugyanis a gyerekek körében ezen dolgok nem létezőek. Ha tippelnem kéne, Andrés kisgyerekként is egy jó humorú, vidám, életrevaló kis srác volt, aki nem azt nézte kinek mennyibe került a foci cipője, akkor is beállhatott játszani. Úgy hallottam most is tehetségekkel foglalkozik, s talán nem véletlen. - Valóban különös, de az biztos, hogy ilyen jó kiszolgálás mellett gyakori vendég leszek mostantól. - válaszolom jókedvűen, miután a rendelés leadása után ismét ott hagy minket a pincér. Tetszik ez a tempó, ez a figyelem. Nem nagy vendéglő, nincs is zsúfoltságig, de pont emiatt olyan kellemesen szellős és a felszolgálóknak sem kell vért izzadniuk, hogy minden asztalnál felvehessék a rendelést és még időben ki is hozzák azt. Mondjuk meg lehet azért is, mert itt jobbára csak italokat szolgálnak fel, ugyanakkor voltam én már olyan étteremben is, ahol az italok is sokat várattak magukra. Elismerően bólintok egy apró mosolygósat válaszára, hiszen én is azt vallom, kell a kihívás, ha igazán édes gyümölcsbe akarunk bele harapni. A türelmetlen kapkodás sem hozott még szép vörös rózsát. Kalandvágyó vagyok, de csak emiatt nem bólintok rá mindenre. Mikor leteszik elém az alkoholmentes koktélt megköszönöm, ám figyelmem csak addig tereli el a hölgy és az ital, amit kezembe véve meg is kóstolok. Finom, bár vannak helyek, ahol jobbak, ahogy más helyek, ahol inkább jobb, ha nem is minősítem, vagy nevezném annak, ami. De a citromlé és benne a citromok és lime szeletek frissek, a menta sem bolti, és a jég is kellően lehűti. Csak egy csöppet túl van vizezve. Se baj. Azon viszont nem tudom nem mosolyogni, a kortyok mögé bújva, ahogy lopva eltekintve Andrés felé, láthatóan elcsípem első bakiját. Nincs oda a borért, de legalább is nem ihat túl gyakran. Ki tudja most mi vette rá, hogy ezt válassza. Talán szégyellt volna más italt választani? Ismerek férfit, aki nem hajlandó társaságban "női" italokat fogyasztani, sem olyat, mely rózsaszín vagy halvány pasztell színű, mint a legtöbb tejes vagy tejszínes ital. Talán Andrés is így vélekedik? Kétlem. Valahogy nem tudnám róla elképzelni, hogy ne vállalna fel ilyesmit. Rákérdeznék, rá is fogok. De nem most. Csak mosolygok az előzők végett kissé ellentmondó mondatán. Vajon mit titkolhat? Apróság ez, minden bizonnyal, de már most nagyon érdekel. Csintalan kacsintása azonban játékos mosolyt csal arcomra. Illő egyáltalán ilyesmit tenni, egy ismerkedés kezdetén? Nem tudom. Szerintem ő sem. Ám, minél tovább időzöm vele, annál inkább érzem magamat gyerekektől hangos játszótéren, egy új kisfiú társaságában, aki teljesen máshonnan érkezett, még is, mintha már is barátságot kötöttünk volna. - Nagyon helyes. Szerintem amúgy sincs izgalmasabb, mint álarcok nélkül szemtől szemben ismerkedni. Nem tudhatod mit fog szólni hozzád a másik. Talán kudarc lesz az egész, talán megtalálod benne végre azt, akit igazán keresel, de végül is akármi is lesz, tudod, hogy nincs miért szégyenkezned, hiszen magadat adtad. - erősítem meg mosolyogva, ám ettől függetlenül nem fogok érte szólni, ha esetleg újabb bakit vétene. Nem tudhatom miért teszi, és nincs jogom ítélkezni, amíg nem ismerem hozzá eléggé. Önmagáról alkotott rövid leírására én is elnevettem magam, őszinte, és vicces, ráadásul igyekszik mellette a kedvemben járni esetlenségével, ami mögött, ha nincs rossz szándék, szerintem igazán aranyos. - Utóbbira rácáfolnék. Szerintem nagyon is jó társaság vagy. - törlöm meg egyik szemem alatt a sminkem óvatosan, nehogy elkenjem a sok nevetés okozta éppen csak ki nem csorduló könnyemtől, bár manapság még smink lemosóval is alig lehet leszedni ezeket a festékeket. Aztán finoman rátértünk a komolyabb dolgokra, talán éppen arra, miért is van még egyedül. - Ezt úgy mondod, mintha te magad is negatívumként élnéd meg, hogy megpróbálod a maximálisat kihozni magadból és másokból. - csóválom meg picit fejem, hisz érthetetlen számomra ez a dolog. Tény, hogy sok esetben azt sem tudom megérteni, hogy ha egy ember életében mindenek felett a munka áll, miért keres maga mellé valaki mást is, annak ellenére, hogy tudja, olyasmit nem tud nyújtani neki, ami hosszú távon maga mellett tartaná. Legalábbis egy egészséges kapcsolatnál nem. Azt tudom, hogy az idősek vagy a kádban is pénzben fürdők, azért keresnek maguk mellé valakit, hogy az akkor is kiszolgálja szükségleteit és gondoskodjon róla, ha már ő maga nem lesz képes ellátni saját magát, esetleg elveszt mindent. Az ilyen emberek már a hozzáállásukkal is hibáznak, de mikor még nagyképűen még azt is megválogatják, minél fiatalabb, minél szebb legyen, ki mellett pózol majd fénykorában, nem gondolkodnak előre. Mert amikor ők már öregek és betegek lesznek, a fele annyi idős - és akkor még keveset mondtam - hölgy nagy valószínűséggel a maradék pénzével együtt ott hagyja. Ha pedig azaz indok, hogy a társadalomban ez elvárás, egy keserves, döcögős és sokszor igen tragikus kapcsolat születik meg belőle. Bízom benne, hogy Andrés egyik sem. Azt gondolom, ő érzi azt az ürességet, amit a munkája nem tud betölteni, csak még nem ismerte fel, hogy milyen is tudná azt kitölteni. Nem biztos, hogy egy házassággal vagy családdal. Lehet, hogy pusztán egy barátra van szüksége, akivel lelkizhet, már ha nincs még neki olyan. Vagy egy titkos szerető, aki a feleség helyett is szereti, de nem kell félnie attól, hogy láncra veri. És még sok ezernyi dolog lehet e mögött. Én magam pedig nem is tudhatom biztosan. Neki kell felfedeznie. Éppen ezért úgy döntök, hogy kérdésére őszintén felelek, s mellett megpróbálom finoman rávezetni az én céljaimra. - Ó, hát... köszönöm... - felelem, és bár magam sem tartom kevésbé elragadónak, mindig jól esik mások bókja, így akaratlan is belepirulok kicsit. Talán egy pillanatra a zavart legyűrve bele is szippantok szívószálon keresztül a fanyar, de kellemesen mentolos italba, mielőtt folytatnám, de onnantól csak is szemeibe tekintve. - Az igazat megvallva, nem azzal a céllal járok ismerkedni, hogy megtaláljam a nagy Őt. Voltam már házas, fiatalon és nem mondhatnám, hogy okos döntés volt. Úgy értem, minden bizonnyal mai napig nem értem meg rá, hogy olyan feleséggé váljak, mint, amilyet a férjem szeretett volna. A gyűrű, csoda szép volt, de bilincsként éltem meg hordását, és ez érthető okokból boldogtalanná tett. Talán egy kis repedést okozott ez az egész a fiatal szívemben, ami miatt máig úgy érzem, hogy szükségem van arra, hogy szabadon szárnyalhassak. Az pedig nem működik, ha a lelkitársamnak hitt párom végig a kalitka alján gubbaszt, mert köszöni neki így jó. Megismerni valakit, nem lehet pár nap alatt, és sokszor egy év is kevés hozzá. Ezt megtanultam. Viszont arra is rádöbbentem, hogy a kalandjaim során elengedhetetlen, hogy megismerjek másokat, és ami azt illeti, én kifejezetten élvezem az ismerkedést, a vele járó izgalmakat, az érzést, amikor majd elköszönünk egymástól és tudom, hogy nem csak egy jó emlékkel gazdagodtam, de egy olyan ember megismerésével is, akivel szívesen találkoznék még. - válaszolom mosolyogva, kicsit terjengősebben, itt-ott igazán belelkesülve, és egy pillanatig sem azon agyalva, vajon ezt a szót jól mondtam-e, hogy megérte-e kimondanom a gondolataim, úgy, ahogy voltak. - Ha megtalálom életem szerelmét, nem fogom ellökni magamtól természetesen, de ha csak egy barátra lelek abban, akivel éppen időm, töltöm, egy pillanatig sem érzek majd csalódást, sőt! - teszem még hozzá. Nyitok felé, és most már szavakba öntve is igyekszem éreztetni vele, hogy ha nem is találjuk meg egymásban, ami végül csapdába ejti szívünk egy rózsaszín köd formájában, akkor sincs semmi gond. Focizni talán nem tud a kislány a játszótéren, de várat együtt is tudnak építeni, ha a fiúnak sincs ellenére. De nem hagyom ennyiben, hiszen bőven hintett el magáról információkat, amiket most aztán kedvünkre boncolgathatunk. - Szóval autóversenyezel... Nézd el nekem, nem nagyon nézek tévét, és bár mindig is kíváncsi voltam egy ilyen versenyre élőben, még nem jutottam el odáig, hogy egymagam csak úgy megjelenjek. Nem is tudtam volna, hogy kinek kell szurkolni. Persze... mostanáig. - somolygom, egy újabb kortyot tudva le ajkaim mögé. - Szóval hogy működik ez az egész? Még mindig volán mögé ülsz vagy csak segítesz azoknak, akiknek szüksége van rá? Van annak valami múltbéli oka, hogy emellett a szakma mellett döntöttél? - kíváncsiskodom, és le sem tagadva érdeklődésem iránta és az izgalmas szakmája iránt, mindkét kezemmel fel könyöklök, figyelve rá, nehogy kiborítsam az italom, és ökleimre támasztott állal hallgatom.
Re: what could go wrong with a blind date? // Freyja&Andrés
Szer. Május 17 2023, 16:51
Freyja & Andrés
- what could go wrong with a blind date? -
Még magam sem tudom, hogy mi volt a tervem, az igazi tervem, a hely választással kapcsolatban. Egy olyan ember, aki nem iszik olyan gyakran alkoholt és inkább teszi le a voksát egy jó kis narancs vagy baracklé mellett, mint én, nem biztos, hogy egy hasonló bár szerű hely a legjobb egy első randira. abban viszont biztos vagyok, hogy ha nem lett volna meg a szimpátia, amit úgy érzek, egész jól alakulgat, akkor innen könnyebben menekült volna Freyja, mint egy étteremből, mert ott talán kínosabb lett volna lelécelnie az előétel után vagy közben. Itt egy ital után már akár itt is hagyhat, de a beszélgetésünk nem olyan irányba halad, ami ezt sugallná nekem. Részemről azt kell mondanom, hogy kellemes társaság, ennél többet ennyi idő alatt nem merek leszűrni, mert nem szeretnék túl nagyot koppani, sem, első, hogy meglegyen a közös hang, a barátság alapja, utána ha úgy alakul mehetünk tovább. De szerintem egy új barát az életemben is óriási siker egy vakrandi után, sőt talán az tarsab is lehet, mint egy kapcsolat sok esetben. Szavaira bólintok, azt, hogy magamat adjam nem nehéz számomra, hiszen mindig azt várom el másoktól is, és képmutató lennék ha nem tudnám hozni másoknak azt amit én is elvárok. De miért is játszanám meg magam, ha a személyiségem magában nem rossz, vannak, akik nem kedvelik azt a fajta embert,a ki én vagyok, de ők már az első pár mondatból tuják, hogy nem én leszek az emberük. - Igen pontosan fogalmazatad meg ami a fejemben is megvolt. Azt hiszem elsősorban nem másoknak kell megfelelnem, hanem magamnak, és mivel ez megvan, így jöhetnek a többiek és köztük te is. - nevetek fel, mert bár a téma komoly, mégis olyan köntösbe volt most elénk tárva, ami egy kicsit megnevettet. Az ilyen beszédet mindig az üzletre hagyom, amikor egy kicsit rejtélyes akarok lenni a partnerek előtt, de nem annyira, hogy ne áruljak el egy két dolgot, randin ezt nem vetem be, de Freyja mégis átlát rajtam annyira, hogy kimondja, ami a fejemben van. - Tudod, ez negatívum is ha párt keres az ember az életében. Voltam már szerelmes, ami azért ért véget, mert nem voltam képes elhanyagolni egy kicsit sem a munkát és az üzletet, a magánélet valahogy mindig hátraszorult, s szorul most is, de öregszek én is. Jó lenne, ha lenne valaki aki megérti ezt az életet és elfogadja, de tudom nekem is változni kell, csak az nehéz. - vallom be őszintén, miközben mosolygok, mert pontosan tudom, hogy nem ez a legjobb csajozós szöveg. Hogyan valld be, hogy mindig a munka lesz az első, a párod csak utána című fejezete az életemnek egy kicsit kaotikus ábrázolása. - Az persze jó és szép, hogy ezzel másokon segítek, de az én szívemnek ez nem nyújt segítő kezet. - ami igaz az igaz, a tetteim segítenek másokon, mindenki szerint nagyszerű amit csinálok, mert tényleg az, minden egoista dumát félretéve, de ennek a magánéletem a megszenvedője. Olyan őszintén és nyitottan válaszol a kérdésemre, hogy még engem is meglep az a fajta megnyilvánulás amit tőle kapok. Tetszik, hogy nem titkolja el a házasságát, amit olyan sokan megtesznek, vele ellentétben, valahogy kudarcként élik meg a válást az emberek, pedig csak az életben való tanulási folyamat része nála is. Muszáj tapasztalani ahhoz, hogy tud mi nem jó vagy pont mi a jó neked, mert enélkül nem igazán lehet tanulni. Ő megtette, bevállalta, hogy férjhez megy és ami becsülendő benne, hogy meg merte tenni, hogy véget vessen neki, amikor úgy érezte nem a megfelelő helyen van az életben. - Nem gondoltam volna, hogy ennyire őszinte választ kapok. - nézek rá elképedve, de csakis azért mert nagyot nőtt a szememben ezzel, óriásit. - A Nagy Ő majd úgyis akkor fog jönni, amikor nem számítasz rá, nem kell vadászni, és szerintem nagyon jól csinálod, hogy élvezed az életet. Sajnálom, hogy nem úgy végződött a házasságod, ahogy azt elképzeli egy házasulni vágyó, de biztos vagyok benne, hogy sokat fejlődtél ezáltal, mert tökéletesen jól látod a dolgokat, legalábbis az én véleményem szerint. - azt hiszem ez már nem is egy randihoz hasonlít inkább egy komoly beszélgetéshez, amit két barát olyan mélyen folytat, mintha ezer éve ismernék egymást. Könnyebb így, de még mennyivel könnyebb, hogy nem kell feszengeni, mert érzem, hogy réséről teljesen az őszinteség és nem fog előttem burkolózni, mert esetleg attól fél én nem így képzeltem el őt. Amikor visszakanyarodunk hozzám és a sportokhoz megint izgalomba jövök, bár nem akarok annyit beszélni róla, mert túl soknak érzem a sportokhoz való hozzáállásom, sokan nem is szeretik ha ennyire mélyen mesélek róla. - Igazából én csak hobbi szinten űzöm ezt a versenyzés dolgot, sosem fogok felérni a nagyokhoz, de sok fiatalnak egyengetem az útját abban a sportban, bár a királykategóriában csupán egy általam felfedezett tehetség van. - büszkén mondom, mert ez nagyon nagy dolog. - Ettől függetlenül bármikor szívesen látlak a pálya szélén, ha kedved lenne kijönni. Nagyon nagy élmény, amit ott kapsz, látsz, átélsz, mint egy teljesen más világ, talán ezért is mondhatom a kedvenc sportomnak, pedig sokan nem gondolják igazi sportnak. - azért ha a versenyzés része jön szóba, én inkább a gokart pályán vagyok a legjobb versenyző csak biztonságosabb olyanokra nézve, akik zöldfülüként akarnak kiállni ellenem, de van, hogy kibéreljük a haverokkal a versenypályát és letolunk egy igen izmos verseny napot, szórakozással egybekötve. - Leginkább a paddock-ban díszelgek, ritkán megyek le a garázsba, ahol a kocsik vannak, bár az is igazán érdekes tud lenni, de jobban szeretek ismereteket gyűjteni, és új emberekkel megismerkedni ott is, hiszen nem tudni hol bujkál az új Schumacher vagy netán egy igen jó szponzor valamelyik mentoráltamnak. - nem titok, hogy kisebb szériákban több fiú is a szárnyaim alatt van, bár saját szponzorokkal és komolyabb háttérrel ők már rendelkeznek, de ai ismeri ezt a sportot az tudja, hogy ide nem jó a tehetség, kemény pénzek vannak emögött, amit nem minden versenyző tud előkaparni olyan fiatalon, amikor ezt a sportot kezdeni kell. - Egy nagyon jó barátom volt az, aki miatt belekezdtem, nem titok, hogy a családom New York egyik leggazdagabb családja, és mindenki azt következteti ki ebből, hogy ők voltak akik meglendítették a karrierem. Az igazság az, hogy az első mentoráltam az a barátom volt, akiben igazán láttam, hogy tudja mit csinál és ami még jobb, hogy még ért is hozzá és priofikat megszégyenítően űzi a sportot. A nyári munkáim által megkeresett pénzemet fektettem bele és láss csodát, a hétvégén ő is rajthoz áll Miamiban. - ez főként az ő érdeme, mert akkor még csak tanultam a szakmát, és az ő tehetsége lendítette fel oda őt, ahol most van, de persze ha nem vagyok nem tartana ott ahol, de én csak a pénzt és az energiát adtam bele. Nem dicsekvés, inkább büszkeség, amikor erről beszélek, életem első munkája, a legjobb és egy örök emlék. - De túl sokat van szó rólam, kérlek mesélj kicsit te is magadról. Festesz ugye? Vállalsz portrékat is vagy teljesen rossz felé kacsintgatok? - nem akarok nagyon szakértőnek tűnni, ha próbálnék sem menne, mert a művészet messze áll tőlem, de érdekel, csak még nem voltam olyan közegbe ahol erről bárki beszélt volna róla.
Re: what could go wrong with a blind date? // Freyja&Andrés
Szer. Május 24 2023, 17:23
Andrés & Freyja
A JÁTÉK ELLENTÉTE NEM A MUNKA, HANEM A DEPRESSZIÓ. JÁTSZANI ANNYIT TESZ: CSELEKEDNI, TUDATOSAN, ÖRÖMMEL ÉS ANNYIRA ELKÖTELEZETTEN, MINTHA AZ EMBER TUDNÁ, MIT HOZ A JÖVõ.
Hogy az ember fejében mi járhat azt sokszor csak maga az illető tudja. Néha pedig még ő magam sem. Viszont az általa adott jelekből sokat informálódhatunk, még akkor is, ha tőrbe csalni próbál. Annak is meg vannak a maga apróbb jelei, s akkor van az a pillanat, hogy eldönthetem megyek vagy maradok és játszom tovább. Itt azonban nem állt fenn ez a helyzet, Andrés ugyanis úgy tűnt, még ha kicsit fél is megmutatni teljes valóját, nincsenek olyan hátsó szándékai, ami menekülésre késztetne. Mondjuk akármitől én sem futamodnék meg, ahhoz én már túl tapasztalt csajszi vagyok. Azt némileg sérelmeztem, hogy láthatóan él még benne az a lelkes pici fiúcska, még sem hagyja szabadjára engedni, bár meg lehet ez az én hibám, amiért ennyire komolynak tűnhettem az elején. Vagy okozhatják a külsőségek. Mert egy festő is lehet gyerekes. Nem mindegyikünk van úgy elszállva magától. Az őszintesége viszont szimpatikus. Ha nyersebben fejezné ki magát, akkor sem gondolnék rá másként. - Tetszik ez a hozzáállás. - mosolyodom el őszintén, leginkább optimista megjegyzése nyomán, mert úgy látom, ezt nem csak úgy mondta, valóban így is van. Tudja milyen ember, és ezáltal keresi maga köré a társaságát is, olykor-olykor megkockáztatva egy teljesen megszemléletű embert is. Ő sem lehet kevésbé kalandvágyóbb, mint én, talán valahol tényleg rokonlelkek is vagyunk. Ám ez csak később bizonyosodhat be. Tetszik, ahogy nevet, még ha enyhe zavarában is teszi, mert közvetlen. Viszont a magánéletét feszegető témánál kicsit csillapul jókedvem lelkesedése, ahogy vallomását hallva kicsit megsajnálom, bár tudom, hogy mind ez a tapasztalás és tanulságok egyvelege, semmint olyan negatívum, amiből semmi jót nem hozhat ki. Látja a hibáit, képes megközelíteni azokat több szemszögből és tudja mit kellene tennie, csak az elszánás oly nehéz. Ugyanakkor én még is azt gondolom, hogy valamelyest tévúton jár. Az kétségkívüli, hogy volt szerelmes, sőt, még most is az. De nem egy személybe. A szavaival erősít meg abban, hogy a munkája az ő szerelme. Akit ugyanis szeretünk, teljes szívből, azt előtérbe helyezzük, az első helyre és mindig csak is oda. Nem keresünk kifogást, ha vele kell töltenünk az időnk, nem felejtsük el a fontos dátumokat. A szerelmet nem lehet elhanyagolni, hisz, amíg ezt érezzük, olyan, mint egy megszülető élet, dobog, nem hagy ki, maximum olykor néha lassul, máskor meg éppen, hogy kapkod, de megállni csak a végső pillanatban áll meg. Andrésra nem lehetne rá aggatni a munkamániás címet, mert ő nem mániákus, hanem szerelmes. Látom és hallom, ahogy szakmájáról beszél, ahogy teljesen felélénkül már a gondolatától is. Mint mikor a szerelmes arra gondol, mikor lehet már ismét a másiké, mikor indulhat hozzá, ölelheti magához. Ettől függetlenül nem ítélem el, és nem is árulom el eme gondolatom, mert erre magának kell rájönnie, vagy annak kell ráébresztenie, akit végül választ magának. Nekem sem szólt senki, hogy hékás, elsieted, fiatal vagy még és butuska. Belementem, mert annyira mást láttam. Nem sokkal később pedig csak álltam az ablak előtt, nézve, ahogy még a búcsú pusziról is megfeledkezve sietett a munkahelyére és azon gondolkodtam, hogy én ezt miért nem láttam előre...? Tapasztalás. De ha mindig fogja valaki a kezünk, sosem tudunk tapasztalni. Andrés fiatal és jóképű, ami pedig a legfontosabb, hogy okos, észre fogja venni még időben a hibát. - Szerintem túl szigorú vagy magadhoz, Andrés. De ha úgy érzed, a munka a hibás, tégy egy próbát és egy ideig hanyagold annyira, mint más esetben a kiszemelted miatta. Látni fogod, sőt érzed majd a különbséget. Ha boldogtalanabb leszel eztán, akkor... tudni fogod a választ, még ha kissé kíméletlen is lesz, de hát, ahogy Mick Jagger is mondta egyszer: Nem mindig kaphatod meg, amit akarsz, de ha néha megpróbálod, lehet, hogy megtalálod, és megkapod, amit kell. - sugallom felé mosolyogva, de nem akarom befolyásolni vele, csak egy kicsit lelkesíteni, hogy tegyen egy próbát, mert anélkül sosem derül ki mi az, amire igazán vágyik. Mikor meglepett reakciót váltok ki belőle őszinteségemmel és még szavakba is önti, finoman vállat vonok rá az italomra süllyesztve tekintetem, mintha semmiség volna, aztán visszapillantva rá el is nevetem magam. De végtére is az... semmiség. Megtörtént, és vállalom, hisz ez is engem jellemez. Nem vagyok rá büszke, de tanultam belőle, ó de még mennyit! S már csak tapasztalat csereként is érdemesnek éreztem megosztani. Ezzel nem azt mondom, hogy minden esetben így végződnek az elkapkodott házasságok, csak azt, hogy néha elvakít annyira a szerelem, hogy butaságot tegyünk, s ha ezt bárhogyan is elkerülhetjük, akkor igenis megosztom tapasztalatom. Az hogy egykor fájó emlékként idéztem fel, elmúlt. Előre kell tekintenem, és a múltamról el nem feledkeznem. - Nem gondolom, hogy ez olyan nagy dolog volna, és legalább felkészítem a társaságom is arra, mire számítson. - mosolygom még mindig enyhe zavarral arcomon, ahogy megkevergetem az italom a szívószállal. Az okos meglátásai és a bókja pedig némi pírt is kölcsönöz arcomra, mert jól esik és egyben örülök is, hogy végtére is találkoztunk. - Azt gondolom, ezzel nem vagyok egyedül. - utalok rá mosolyogva, hogy a szavai éppen úgy tükrözik őt is, mint azt, aki felé ment az üzenet. Aztán finoman vissza is kanyarodunk rá és a rajongott szakmájához, ami kétségtelenül a legközelebb áll szívéhez. - Nem mintha ez nem volna igazán csodálatra méltó, de te miért nem vágysz arra, hogy esetleg magasabb szinteken mozogj? - kíváncsiskodom, de olyan finoman, hogy éreztessem, ha nem akar róla beszélni, még mentegetőznie sem kell, csupán legyintenie rá és már tovább is lépünk. Bizonyosan meg van az oka annak, hogy valaki megmarad tanítónak, semmint, hogy feljebb lépkedjen. Van, aki ezt a hírnévért teszi, van, aki a pénzért, s van, aki egyszerűen csak próbára teszi tehetségét. Én is így voltam vele, bár bevallom nem voltak ellenemre a szép ruhák, ékszerek, de a hírnév az sosem hiányzott igazán. Én egy bohém nő vagyok, a fullasztóan szűkös ruhák és a dollárszemű társaság pedig nagyon nem az én stílusom. Mondani valója nyomán, ahogy a pályáról áradozik úgy érzem ismételten csak megerősít abban, hogy ez az ő élete, abba pedig aligha férne bele más. Legalább is egy komoly kapcsolat vagy akár egy család alapítás. Ezen kívül pedig igencsak kedvet csinál hozzá, bár amúgy sem légből kapott ötletnek szántam. Olyan izgalmasnak tartom, mikor olyasmibe fogok, amiről azt gondolnám távol áll tőlem, aztán rájövök, hogy tetszik és örülök, hogy a részese lehettem. Mint kiskoromban a mágnes horgászat, vagy, amikor belopództunk egy kertbe a barátaimmal, hogy meglovasítsunk egy-egy szál rózsát a szomszédtól, aki pedig jól megkergetett minket. Fel is sértettem a térdem, de borzasztóan izgalmas volt, a rózsa pedig ettől vált igazán értékessé, igaz, letépése után elég rövid életűvé is. - Szavadon foglak. - mosolygom, mert ezek után biztos élek is majd a lehetőséggel. Talán egyeztetek is, talán - ha lesz rá lehetőség - meglepem. Legalább láthatnám, milyen az, amikor nem készül rám. - Hű, te aztán nem unatkozol akkor, mert ezekre mind oda figyelni, komoly munka lehet. De jól csinálod, mert láthatóan komoly tehetséged is van benne. - állapítom meg, és közben próbálom magam elég képzelni a szituációt, nem sok sikerrel, hiszen kiindulási pontom se nagyon van a helyszínt illetően. Ám ettől függetlenül tényleg elég bonyolult egy munka, hiszen olykor igen nehéz rá találni a valós tehetségekre, hát még egyengetni is útjukat, főleg, ha fiatalok. Csodálom, hogy még nem őszült meg. Szeretem a gyerekeket, de néha még akkor is borzasztóan ellenségesek, mikor csupán jót akarunk nekik. Érdeklődve és szavain eltöprengve hallgatom. Meg lehet puszta nyelvbotlás, de figyelmem nem tudja elkerülni, hogy barátjáról az első mondatban még múltidőben beszél. Rákérdeznék a mostani kapcsolatukra, de azt gondolom ez egyenlőre még elég intim, pláne, hogy végtére is semmi közöm hozzá, így pedig kényelmetlen volna felhozni. A másik, ami igazán meglep, az az, hogy ennyire jómódúak, hogy még a gazdagok közül is így kiemelkednek. Nem igazán követem az e fajta híreket, de bízom benne, hogy közös barátunk nem arra alapozott, hogyha mindketten tehetősek vagyunk, akkor bizony össze is illünk, mert akkor Andréssal még jó kapcsolatot ápolhatok, ám ezzel a közös baráttal már kevésbé. - Azta! Gratulálok! - és ennek fényében még poharam is megemelem egy apró koccintás jegyében, ha neki sincs ellenére, hiszen ez nagy dolog én úgy gondolom. Szóval igenis megér egy koccintást. Már igazán kezdett megfogalmazódni bennem egy elképzelés, milyen élete is lehet, de ekkor félbeszakadt a beszélgetés róla. Nagy kár, de majd visszakanyarítom a dolgokat. Hiszen így fair a dolog. - Nem, nem, ami azt illeti legutóbb is egy portré készítésére kértek fel, de jellememből fakadóan általában semmire nem mondok azonnal nemet. Az alkotás a hobbim, és ha valami teljesen új helyzet áll elő, előbb fogok bele, mint sem egyből leinteném. Voltam már divat bemutatón is testfestő, és bár az ötlet maga elég izgalmas volt, illetve én az eredménnyel is meg voltam elégedve, de a terem, ahol voltunk fülledt volt és alig-alig szellőzött, ami tekintve, hogy festettünk, háát... - nevettem el magam finoman, mert nem csak én álltam be majdnem a szagtól. - Oktatni mondjuk nem szoktam, ahhoz azt hiszem teljesen más beállítottság kell, de ezen kívül tényleg szívesen fogok bele bármibe. - mosolygom finoman vállat vonva, ezzel megerősítve, hogy nem csak munkán kívül vagyok ilyen kis bevállalós. Azt viszont már nem merném hozzátenni, hogy néhány hónapja felcsaptam koreográfusnak is egy sztriptízbárban. Nem azért, mert szégyellnivaló dolog, hanem, mert nem szeretném, ha ez bármilyen hatást is gyakorolna rá. Manapság nehéz meggátolni, hogy az ellenkező nemű ne gondoljon túl sokat a másik által elárult kissé erotikusabb témájába. Ez mindenkivel megeshet. Néha még én is akaratlan elképzelem, ha valaki elárulja, hogy például táncos fiú. - Na de, ha esetleg portréra vágynál vagy egy csinos kis festményre az otthonodban vagy irodádba, csak szólj. - kacsintok felé játékosan, leginkább amiatt, mert nincs ellenemre a vele való közös munka, mert azt hiszem egy percig sem kellene amiatt aggódnom, hogy ne jutnék dűlőre.
Re: what could go wrong with a blind date? // Freyja&Andrés
Pént. Jún. 02 2023, 19:24
Freyja & Andrés
- what could go wrong with a blind date? -
Még csak az elején vagyuk az ismerkedésnek, ilyenkor mindenki próbálja a legjobb arscát mutatni a másik felé, hogy meglygen a szimopátia. Nekem ez mindig is egy kicsit megkátszottnak hatott, ezért is próbálok olyan lenni, amilyen mindig is. Ettől függetlenül bennem is van egyfajta megfelelési kényszer, de szerintem ez automatikusan jön, ha valakit bedobnak egy ilyen szituációba. Az, hogy Freyja egy szimpatikus nő, kellemes társaság és igazából gyönyörű is, nem azt jelenti, hogy könnyebb a helyzetem, sőt, talán még nehezebbnek is kellene éreznem, mert egy ilyen nőhöz nehezen érek fe.l. De benne van a pakliban, hogy neki is van egyfajta megfelelési vágya felém, ha nem is olyan nagyon magas szinten, de megeshet, hogy ez az oka. Mindenesetre próbálok neki őszintén vallani arról ki vagyok, mit érzek és hogyan alakul az életem, mert ez így helyes. A kéősöbbiekre alapozva is jobb ha tiszttnh lát, seninek nem akarom az idejét rabolni, jobb ha tudja, hogy akármennyire is vágyok én valakire magam mellé, van egy nagybetegségem, vagy hívjuk bárhogy, az pedig a mnka irán térzekk óriási felelősség tudatom és imádatom, amiről nem tudok egyhamar letenni, még egy nagy szerelemért sem, egyenlőre. - Egész biztos lesz olyan évem, amikor el tudom engedni egy kicsit a cég kezét, már most megtehetném, mert iszonyat büszke vagyok a körülöttem dolgozó emberekre. - mosolyomon érzem, hogy őszinte, mert tudom, hogy egyedül szedtem össze mindazokat, akik ma a jobb kezeim, vagy helyettem is helytállnak, amikor már nekem nincs elég kapacitásom. - De tudod, van egy maximalista oldalam, ami egyszerűen nem akarja, hogy más csinálja azt, amit én is tudok. De már közeledik a 30 felé, ideje lenne elgondolkoznom azon, hogy legalább egy kicsit foglalkozzak magammal. - vonom meg a vállam, mintha ez nem lenne olyan nagy dolog, pedig az. A szüleim unokákat szeretnének, persze nme tunkolják nekem ezt az egészet állandóan, de éreztetik, hogy vágynak rá. Persze ez normális, ez lenne az élet rendje, de egy ambiciózus, nagyon komoly céltudatossággal bíró fiút neveltek. A múltjában nem szeretnék vájkálni, egyenlőre jobban szeretném megismerni őt, mert látom, hogy nekünk lehet közös jövőnk mindegy milyen formában. a házasság azonban nem az, amit belőle kinéztem volna, valahogy olyan szabadnak látom most, de lehet ez csak azért van, mert a korábbi tapasztalatával már sokkal jobban tudja kezelni a jelenét. - A múltad által megítélni a jelenlegi társaságodnak sincsen joga szerintem. Azért azt köszönöm, hogy megosztottad velem, hiába nem nagy dolog, de számomra sokat jelent, hogy máris ilyen nyíltan tudunk kommunikálni. - pont ez a nagy megfelelési kényszer ellenszere, amiről korábban agyaltam. Az őszinteség meg tud nyitni olyan csatornákat emberek között, ami elnyomja ezt a kényszert egy kicsit és megmutatja a másik igazi énjét, ha nem is teljesen, de a betekintés is remek ilyen rövid ismeretséget követően. Kérdésére felkacagok, csak éppen egy kicsit, mert őszintén még én sem mindig tudom erre a választ, van rá egy amit magamnak bemesélek, és jobban szeretem ezt megosztani másokkal. Voltak vágyaim, versenyzési, de az jobban megmozgat, hogy másokat a csúcsra juttassak, mint magamat, pedig elvileg gyorsan tanulok, hamar sajátítom el a technikákat egy adott sportnál. - Túl sok a sport, ami közel áll a szívemhez, nehéz lenne választani, hogy mi legyen az az egy amiből kiváló legyek. Nem akarok nagyon elszálltan nyilatkozni magamról, de mégis így kell. Az autóversenyzés és a golf, ami a kedvencem, és a profik szerint lett volna benne karrierem, ha időben elkezdem őket. De sosem kezdtem el edzeni olyan keményen, hogy eljussak egy szintre, ahonnan már nincs hova fejlődni. Túlságosan maximalista vagyok de ilyen értelemben ezt a tulajdonságot el kellett nyomnom, hogy minden más érték, amit képvisel a munkásságom érvényesülni tudjon. - valahogy ez tűnik a legjobb magyarázatnak a kérdésére, ami már bennem is milliószor megfordult. a kérdése jogos, és néha még mindig agyalok rajta, de vannak dolgok, amik jobbak az életben, mint az, hogy egy valamit csináljunk teljes gőzzel. Én több mindenre akarok fókuszálni és azt is maximális tempóban, de emellett a hobbik eltörpülnek. - A srácok már nagyon örülnének, ha végre nekem is lenne szurkoló táborom. - kacsintok rá kicsit ellazítva magam, már ilyen kacérkodás téren is. Nem érzem feszélyeszve magam, nem érzem, hogy vissza kellene tartanom már a bennem lakozó fiút, aki néha pimasz, olykor eszetlen de tud komoly is lenni. - Ez a tehetség tanulható, de a ied kétségkívül nem annyira. - bár a bókja jól esik, mégsem hagyhatom, hogy ő legyen az aki elhalmoz velük míg én elhanyagolom. - Igazából ez nem az én érdemem, de köszönöm, sokkal inkább azé, aki kibírja ezt a nagy testet megterhelő munkát éveken keresztül, hogy feljusson a legjobbak közé. - de azért mosolygok, mert azért igenis az én érdemem is, de nagyon önző lenne ezt hangosan kimondani, mert én csak a pénzt és az agyamat tettem bele, míg ő az egész életét erre szánta. - Na várj! - akad meg egy kicsit az agyam a testfestésen, ilyenkor rögtön elindul a fantáziám és egészen rossz irányba, főleg egy randi közepén. - Szóval testfestés, erről mesélj nekem egy kicsit. Pasiból vagyok vannak elképzeléseim, és szerintem te vagy az akinek már bevallhatom, hogy elég piszkosak azok. - többféle elképzelésem van, de valószínűleg nem ugyanarra az irányba tart a gondolatunk, ezért is muszáj, hogy ezt kifejtse nekem. - Hát van az a fajta testtel festett kép, amit szívesen látnék ott. - na és itt jött el az a pont, amikor teljesen elengedve nevettem fel, már egy kicsit húzósabb téma felé kacsingatva, de ő keltette fel bennem ezt a fajta édkelődét, így kénytelen lesz elviselnie, már ha nem lép le a huncut megjegyzésem hallatán.
Re: what could go wrong with a blind date? // Freyja&Andrés
Pént. Jún. 23 2023, 16:09
Andrés & Freyja
A JÁTÉK ELLENTÉTE NEM A MUNKA, HANEM A DEPRESSZIÓ. JÁTSZANI ANNYIT TESZ: CSELEKEDNI, TUDATOSAN, ÖRÖMMEL ÉS ANNYIRA ELKÖTELEZETTEN, MINTHA AZ EMBER TUDNÁ, MIT HOZ A JÖVõ.
Szeretem, ha valaki feszeng kicsit a találkozásunk alkalmával, mert az azt jelenti, hogy foglalkozik velem, érdekli miként vélekedem róla és, hogy jó benyomást keltsen. Aztán, hogy ezt miért szeretné elérni, már az én dolgom megfejteni. Van, aki haszonból, valaki nárcisztikus magamutogatásból és van, aki csupán attól fél, hogy nem lesz elég jó. Andrés viszont jó partinak ígérkezik, ambiciózus és azt gondolom kifejezetten hasznos tagja nos.. úgy az egész világnak, mert amit tesz, azt nem a pénz miatt teszi. Sőt valahol azt érzem ki, hogy bár nagy törő céljaiért sok áldozat képes hozni, még is, ha teheti, inkább a háttérben marad. Különleges egyveleg személyisége, és bizony manapság még ritkább, mint a fehér holló. Nem mondanám, hogy nehezen indulna be a társalgás, de kell egy pont, ahol egyikünk meglépi azt a szintet, hogy kicsit nyitottabban is megnyilvánulhassunk. Ez most épp én leszek. De nem bánom, mert megéri és örömmel fogadom, hogy nincs ellenére az őszinteségem, ahogy az övé sem. Éppen ezért kíváncsian hallgatom történetét, azt miként vélekedik dolgokról, magáról és a munkájáról. Mindig is elvarázsolt egy szinten, ahogy az emberek végre nyitott lapokkal, őszintén beszéltek bármiről is, mert érdekesnek találom mások nézeteit. Azon túl, hogy még tanulhatunk is belőlük sokszor. Bár a mondat végére pont kerül, érzem, hogy lesz neki folytatása, és így is történik. Végül pedig kiérzem belőle azt az apró keserűséget, mert az ember egyik legnagyobb hibája, hogy túl sokat akar, hogy olykor ellentétes dolgokra vágyik vagy olyasmire, ami a mostani helyzetéből adódóan nem lehetséges. Én is ilyen voltam, vagyok, és minden bizonnyal leszek is. Sokáig egészségben és boldogságban akarok élni, de izgalmakkal, kalandokkal teli életre vágyom mind emellett. Már pedig ha valaki a cápákkal úszkál és vulkánok mellett napozik, az sokat kockáztat. - Megértem. - válaszolom, mert a nyomás sokunkra kihat, noha én már valamelyest megtanultam elengedni. Ezt is leginkább azért tudom megtenni, mert a nyomást sem számomra fontos emberek gyakorolják rajtam. - Ugyanakkor azt gondolom, néha élhetnél a lehetőséggel. Lehetnél kicsit... kicsapongó a dologban. Csak próbaszerűen, semmiképp sem ráfeszülve. Viszont abból tudni fogod már, hogy valóban szükséges-e, vagy örömet okozna. Minden elvárásnak megfelelni, nos... lehetetlen, ezért mérlegelned kell, hogy kinek a boldogsága a fontosabb. Tegyük fel, hogy közösen elmegyünk egy második randin címén túrázni, de te már az elején tudod, hogy nem fogod élvezni. Elárulhatod nekem az igazat, megkockáztatva, hogy megsértődöm és visszakozom, vaaagy helyette felvetheted a gokartozást, és vagy fejvesztve futok majd el, vagy azt mondom: Azta! Ez már döfi! - mosolygom játékosan, miközben előadom a példát. - Van, mikor kockáztatnunk kell, hogy magunk is tisztában legyünk vele, mi mennyit ér meg a számunkra, különben sosem válunk igazán boldoggá. - teszem még hozzá, és csak azért látom el ilyen burkolt tanácsokkal, mert fiatal és úgy látom, ő ezeket még talán hasznosítani is tudja. Én nála jóval szemtelenebb és makacsabb voltam, ha el is láttak volna hasznos tanácsokkal sem biztos, hogy megfogadtam volna, ő viszont céltudatos, amellett, hogy egyébként érezhetően pont olyan kalandvágyó, mint én. Csak fél kitörni. Fél, talán, hogy csalódást okoz azoknak, akik egy másik oldalát ismerték meg. Sokáig hajlamosak is vagyunk mindenfélétől félni, sokszor teljesen feleslegesen. Aztán persze bánjuk is később. Hasonlóan voltam a házasságommal is, bár kételyeim már elsőre is voltak, de annyira elvakított a vad szellem, a rózsaszín köd felhő, hogy képtelen voltam hinni magamnak, megérzéseimnek. - Én köszönöm, hogy ilyen empatikus vagy. Egy pillanatig sem álltatnám magam azzal, hogy ártatlan vagyok, mert jó részt én adtam okot a válásra, de csak, mert gyáván féltem szóba hozni. - forgatom szemeim, mert akkoriban az őszinteségem kifulladt abban, hogy komolytalanabb életem egyensúlyban maradjon, senkinek nem okozva vele gondot. Most már magamra is gondolok, és ha véletlenül kibukik belőlem hangosan egy gondolat, nem kezdek el mentegetőzni, mert akkor annak bizony ki kellett jönnie. - Egy korábbi ismerősöm szerint a nyíltságnak van egy fajta mértéke vagy szintje, melyeknek meg van a maga helye, és ideje a közlésére. Legalább is ilyen bölcsen hangzó szavakkal próbált mentségre lelni, mikor a sokadik találkánk után, néhány gyanús fotóra bukkanva megkérdeztem tőle van-e felesége. És mint kiderült, azon túl még 3 gyereke, csak ő túlórának hívta őket. - nevetem el magam zavartan, mert bár akkor ott majd feltudtam volna robbanni, leginkább a szégyentől, most már csak nevetek rajta, mert leckének jó volt. - Nem állítom, hogy első randin a legintimebb dolgokról is nyíltan beszéljen az ember, pláne, ha a másik fél láthatóan nem nyitott rá, de mértéket én nem szabnék a nyíltságnak. Inkább most derüljenek ki dolgok, mint később. - somolygom jókedvűen, mert a múlt sok csalódással fűszerezte akkor életem, most viszont annál is erősebb vagyok, és egyszerűen nem tudok nem mosolyogni a balgaságaimon. Emlékszem egyszer randiztam egy nálam is nyitottabb emberrel még jó pár évvel ezelőtt, és mi tagadás zavarba is hozott, ezért illően kértem rá, hogy azért akármilyen témába nem menjünk bele, hagyjunk valamit a későbbiekre is. Aztán mikor ágyba keveredtünk kiderült egy-két olyan dolog is, amiről jobb lett volna szót ejteni, mert hát ízlések és pofonok, bizony még szex terén is. Elég bátor és nyitott vagyok dolgokra, de van, ami ha nem is félelmet, de zavartságot okoz bennem, akkor pedig nem vagyok biztos a dolgomban, és olyankor viszont inkább kihátrálok, tetszik vagy sem. Válasza kérdésemre nem csak amiatt okoz meglepetést, mert kiderül, maximalizmusa nem minden téren érvényesül, hanem mert szerintem két olyan sportot sorol fel, amik nagyon is különböznek egymástól. Önfeláldozó, azt hiszem ez a legmegfelelőbb szó arra, amit épp keresünk. Persze, az áldozatai mellett nyert is vele bőven, ám úgy érzem, annak ellenére, hogy szavaiból kiérezve, most sem tenne másként, azért sajnálja ezt egy ponton. Igen, mi emberek valóban sokat akarunk. Megjegyzésére halkan elkuncogom magam, kacsintására pedig enyhén el is pirulok. - Azt gondolom már jó ideje van is, csak bizonyos mértékben félnek mutatkozni. De akkor mostantól én is gyarapítom majd ezt a csapatot, sőt... egyefene, leszek a szó szólójuk is. - somolygom, mert hát Andrés testben és lélekben is egy igazán kapós férfi, ha szabad ezt így mondani. Ki ne akarná körbe ugrálni, csodálni és rajongani érte? Még úgy is, hogy ezért a rajongó semmit sem kap egy mosolyon kívül. Megéri. Jó a kisugárzása. Nehezen hiszem el, hogy ne volna egy csapatnyi lány, nő, aki ne keresné kegyeit. Tetszik, hogy egyre nyitottabb, és ez nem csak a szavaiban nyilvánul meg, de azokban az apró jelzésekben is, amiket látok tőle. Egy pillanatig sem zavar pimaszsága, sőt, nagyon aranyosnak találom. Ami a tehetséget illeti, elgondolkodtat válasza. Érdekesnek találom, leginkább, mert szerintem a tehetség az tehetség, aligha tanulható, de most ím itt a lehetőség, hogy fordítson egyet a gondolat világomon. - Úgy gondolod? - kérdek vissza kíváncsian, és még kíváncsibban várva rá a választ. - Szerénykedsz, de nem baj, kezdelek ki ismerni. - mosolygom egy leheletnyit emelve az egyik szemöldökömön, fürkészve őt. Közben azért a még mindig kellemesen hűs citromos italba is bele-bele kortyolgatok, mert langyosan már nem volna az igazi. Mindemellett pedig teszünk egy kisebb kitérőt a munkám extrábbik fele felé, aminek reakcióján ismételten csak jót kuncogok. Őszinte és picit szemtelen, vagy inkább már is elég nyitott, hogy igazán érdekessé váljon a beszélgetésünk, bár... az eddigiekre sem panaszkodnék. Az ezt követő megjegyzése -ami valahol még engem is meglep jó értelembe véve - a kuncogást felváltja a nevetés. A kis hamis. Különös világuk van a férfiaknak, bár sokszor egészen hasonló dolgok felé haladnak gondolataink. - Ilyesmiről még nem is hallottam! - tátom el picit szám még én is megilletődve, de pompásan szórakozva a témán. - Ujjal persze lehet festeni, de azt gondolom, te egészen másra gondolsz ezalatt... - nevettem, persze nem olyan hangerővel, hogy mindenki figyelmét magunkra vonjuk, de ez bizony egy olyan téma lesz, ahol esélyesen a könnyünk is ki fog csordulni, ahogy próbáljuk rosszul leplezni pajkos gondolatainkat, amiket akaratlan elindított bennem is. Aztán lehet csak én gondolom túl, de csak, mert mosolygóssága erre ad következtetni. - Azt hiszem te tudsz valamit, amit én nem... kérlek oszd meg velem... hátha még én is képes leszek hasznosítani. - mosolygom, bár már egészen kipirulva, mert azért ez még is csak olyan téma, ami mellett nem lehet csak pironkodás nélkül elmenni.
Kezdőlap
