- Stage name: Bona
- Születési név: Hyeon Bo Na
- Születésnap: 2004. április 23.
- Horoszkóp: bika
- Kínai horoszkóp: majom
- Magasság: 173 cm
- Súly: 48 kg
- Vércsoport: A
- MBTI: ESFJ-T (konzul)
- Származás: koreai
- Instagram: -

- a családja az apukájából, anyukájából és a bátyjából áll
- a testvére, Hyeon Bomin szintén idolként tevékenykedik
- jó a sportokban
- a csapatából Bellával osztozik egy szobán
- tud zongorázni
- kiskorában általános iskolai énektanár akart lenni
- a bátyjával közösen vezetnek egy műsort fél éve, aminek nagy nézettsége van
- a csapatában fő vokalista és center szerepet tölt be
- egyszer szeretné magát kipróbálni színésznőként
- a nemzet hercegnőjének hívják a természetes szépsége és a nyugodt kisugárzása miatt
- az aktív és passzív pihenést is szereti, szívesen olvas könyveket, képregényeket, de ha ahhoz van kedve, akkor egy hegyet is képes megmászni.
- Sunmi a példaképe - mindig azt mondja hogy tíz év múlva olyan karriert szeretne magának, mint amilyen a nőnek van
- sok variety műsorban vesz részt, az emberek viccesnek és kedvelhetőnek tartják a személyiségét
- a tengerpart és a hegyek közül az utóbbit szereti jobban
- a többi tag szerint olykor elég házsártos tud lenni, de könnyű vele együtt élni
- kedvenc színe a levendulalila
- úgy gondolja, hogy jól öltözködik még akkor is, ha nem túl lányos a stílusa - gyakran viseli a testvére ruháit
- fél a madaraktólű
- jobban szereti a macskákat a kutyáknál, mert önállónak tartja őket
- kedvenc virága a bizánci kardvirág

- dohányzik
- sokszor megjátssza a kedvességét
- többször kért már bocsánatot olyan dolgokért, amiket egyáltalán nem sajnált
- nehezebb a személyisége, mint amennyire átjön a kamerán keresztül
- az anyja versenyre kényszeríti az unokatestvérével, amibe már teljesen belefáradt
- elég bitchy természete van, de nagyon erős mentálisan
- keveset sír, főleg mások előtt
- jól gondoskodik magáról és a környezetéről is
- rendszerető, határidőnaplót vezet célokkal, tervekkel. Akkor van jól, ha a külseje, a szobája és a táskája is tökéletesen rendezett
- nem ápol jó kapcsolatot a szüleivel, helyette a bátyját nagyon szereti, de ezt sosem mondaná el neki
- nagyon szorong a szűk helyeken
- allergiás a mogyoróra és gluténérzékeny
- célratörő, pozitív személyiség, aki könnyen lelket önt másokba

- Miért néztek így ki? – ezek voltak azok a pillanatok, amikor hálát adtam annak, hogy a Bomin már korábban megtanította nekem, hogy a napszemüveg viselése baromi fontos, és mindig sötétet kell választani belőle. A reptéri utazások egyik elengedhetetlen kelléke, mivel soha nem tudhatjuk pontosan, hogy mi történik velünk. Másik kimondatlan szabály volt, hogy ahányszor az egyikünk – vagy mind a kettőnk – elutazott valahova, és azt munkaügyből tettük, akkor igyekeztünk a lehető leghamarabb rácsörögni a másikra azzal kapcsolatban, hogy minden rendben. Én se akartam, hogy a tökfejét agyonverjék a sikítozó lányrajongói a reptéren, ő pedig minden bizonnyal nem volt nyugodt attól, hogy esetekben meglökhetnek engem, vagy rosszabb is történhet velem. A sötét napszemüveg segít megőrizni a privát szféránkat akkor, amikor az emberek nem elég udvariasok ahhoz, hogy megtartsák a két lépés távolságot. Ez egy baromi fontos kellék, aminek hála professzionálisak lehetünk, mert nem látják, ha mérgesek, vagy éppen ijedtek vagyunk. Az iparban már fáradtnak lenni is bűn, ettől pedig rohadtul betegnek éreztem magam. A családi események sok esetben jelenthetnének kiutat abból a szarból, amiben nyakig tapicskolunk, de ez nem a mi családunkban van.
- Mert most szállt le a gépünk. Azt ne mondd nekem, hogy te magassarkúban és sminkben utazol tizenöt órát – talán csípős volt a megjegyzés, ráadásul hozzá sem tettem, hogy átöltözni sem tervezek. Ha már hálaadáskor a promócióinkat hajlandóak voltunk besűríteni a többi munkánk mellé, akkor az volt a minimum, hogy mehettünk melegítőben pulykát zabálni és arról beszélgetni a nagynénénkkel, hogy mekkorát nőttünk azóta, hogy utoljára látott minket. Röhejesnek találtam magát a tényt, hogy találkozni kellett annak ellenére, hogy anyámmal nem is bírták egymást. Gyakorlatilag az egész arról szólt, hogy ők flexeltek a csodás gyerekeikkel, amíg mi felváltva tartottuk egymásba a lelket, hogy ne akarjuk egyesével felkötni magunkat a galériára. Nem tudtam eldönteni, hogy ezek az események a gázabbak, vagy a tény, hogy Bomin már 22, és Ava anyja még mindig azt hiszi, hogy növésben van. Én, mint bennfentes ember, tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy 17 éves kora óta egy millimétert sem nőtt.
- Bo-na, ne feleselj, inkább ülj rendesen – úgy csapott a combomra, mintha ennyivel el tudná érni nálam azt, amit akar. Hosszútávon engedelmeskedtem neki, mert mégiscsak az anyám volt, de pont ez az oka annak, hogy ennyire szemtelenné váltam. Soha életemben nem voltam az a fajta lány, mint Ava. Ő könnyebben beletörődött a sorsába és abba, hogy az anyja hogyan nyomta be a modell iparba, és most itt nem a szépségét firtatom, szimplán valamennyire azon az úton jártam, mint ő. Én is állandóan diétáztam, mégis, képtelen voltam elérni azt a testet, amivel ő rendelkezett. Ez volt a dolog, amit anyám a leginkább szégyellt bennem, pedig sokan fittnek tartottak. Anyám pillantása mégis olyan hatással volt rám, hogy egyszerűen képtelen voltam teljes mértékben csinosnak érezni magam. Talán ezért is igyekeztem a magam módján nőként megnyilvánulni. Tudtam, hogy sok ember szeme van rajtam, emiatt szerettem volna egy olyan nő lenni, aki felrúg bizonyos szabályokat és ettől nőies. Pont ezért sem tettem illedelmesen keresztbe a lábaim. Gyakorlatilag ugyanúgy ültem, mint Bomin.
- Anya, ne csesztesd – egészen meglepődtem, amikor a bátyám karját megéreztem a vállamon – 18 órája nem is aludt. Hadd viselje azt, amit akar és üljön úgy, ahogy neki kényelmes.
Ahelyett, hogy bármit hozzáfűztem volna a megjegyzéséhez, csak vetettem rá pár hálás pillantást, aztán a vállára hajtottam a fejem és ismét hálát adtam annak, hogy a fekete napszemüveg elrejti a könnyeket, amik a szemembe gyűltek. Én voltam az egyetlen lány, aki nem bánta, ha a dormban kellett maradnia és nem látogathatta meg a szüleit.


Nem igazán volt lehetőségem felfogni, hogy mi történt, mert mielőtt kettőt pisloghattam volna, már a földön feküdtem, kitekeredve, mint egy rongybaba. Nem tudtam mozogni, a fejemet beütöttem, amitől olyan szédülés lett úrrá rajtam, hogy hányingerem támadt tőle. Hallottam, ahogy körülöttem valaki nyöszörög, de képtelen voltam oda fordítani a fejem. Magasból estem, tehát a legrosszabb esetben gerinctörésem is lehet. Könnyek gyűltek a szemembe, amikor realizáltam magamban, hogy ez lehet a vég. Ha vesztek, akkor anyától egész életemben azt fogom hallgatni, hogy ehhez sem voltam elég jó.
- Vigyázz! – mielőtt észbe kaptam volna a testem megrándult és arrébb zuhant. A bátyám egyik háttértáncosa nézett szembe velem, a tenyerében volt a tarkóm, ami miatt nem vertem be a fejem még egyszer a földbe. Kétségbeesetten pillantottam rá, az ő szemében gyakorlatilag a saját tekintetemben megbúvó ijedtséget láttam viszont. Ekkor realizáltam, hogy ő volt az, aki nyöszörgött mellettem. Hangos robajjal esett le az egyik hangfal, mindössze egy másodperccel később oda, ahol a korábban feküdtem. A pillantásom tovább vándorolt, így lehetőségem volt megpillantani azt, hogy egy másik a fiú lábán landolt és a lába ugyanolyan természetellenes pózban van, mint ahogy én is feküdtem korábban.
- Sajnálom – a könnyek most már annak ellenére gördültek végig az arcomon, hogy alapvetően nem szoktam sírni, főleg nem mások előtt – Én, nem akartam…
- Tudom – a hangja nyugodtnak tűnt, párszor finoman finoman végigsimított az arcomon és szorosan tartott a karjaiban, de nem tudtam megnyugodni. Most már ketten vagyunk, akik elveszíthették azt, amiért ennyit dolgoztak, én pedig nem tudtam elvonatkoztatni attól, hogy az egész miattam történt. Ezek a gondolatok csak még jobban elbódítottak, én pedig hálás voltam azért, hogy a vállával eltakart miközben sírtam.
- Ne hozzátok ide! – valószínűleg ő is sokkot kapott, amikor jobban magához szorított, már csak a pólójába tudtam kapaszkodni és reszkettem. Nem tudtam pontosan kiről beszél – Utálná így látni, ne engedjétek ide. Lehet, hogy fel kell majd mosni a padlóról.
Képtelen voltam a szavaira fókuszálni, a testemben érzett fájdalom kezdett megbénítani. A hangok foszlányokká váltak, a színek összemosódtak, szimplán csak a fiú fejéből csepegő, vörös vércseppeket éreztem tisztán, ahogy a bőrömre hullanak. Ezek szerint ő is beütötte a fejét. A testemet egyre kevésbé éreztem, a szemhéjaim túl nehezek lettek idővel. Miután már semmit se láttam, csak a sötétséget, olykor elkaptam még pár hangfoszlányt és éreztem, ahogy a testem megemelkedik, utána pedig végleg elsötétült minden.

Ez itt a Star Punch Entertainment.
Sajnálattal közöljük, hogy a tegnapi koncerten történt baleset az egyik előadónkat is érinti. Bona (Twilight) a rosszul felépített színpad miatt, nagyjából másfél métert zuhant, ami miatt súlyos sérüléseket szenvedett el. Többek között Bona medencéje sérült meg, ami miatt sürgősségi kezelésre szorul, előre nem látható ideig hiátusra vonul. A rehabilitáció alatt Amerikában fog tartózkodni, mindenkit kérünk arra, hogy művészünk gyors felépülése érdekében ne háborgassák a kórházi kezelése alatt. Köszönjük a megértést, Bona állapotáról a továbbiakban közleményekben tájékoztatunk mindenkit.

Sziasztok!
Ez itt Hyeon Bo-na a Twilightból. Szeretném megköszönni nektek a sok kedves üzenetet és ajándékot, jókívánságot, levelet, amit nekem küldtetek. Hihetetlen erőt adtatok nekem ezzel, minden egyes levelet végigolvastam és hálás vagyok értük. Szeretnék köszönetet mondani az ügynökségemnek, a családomnak és a kollégáimnak, akik szintén a felépülésemért szorítanak. Remélem, hogy hamarosan újra találkozunk! Szeretlek titeket.


Tanácstalan pillantással meredtem a kezemben tartott tabletre, majd még egyet a sok, lezárt borítékra, amiket egyetlen alkalommal sem nyitottam ki. Egyiket sem. Fogalmam sem volt a tartalmuk, holott gyűlölködő levelek is lehettek volna. Hallottam róla ugyan, hogy pontosan kik kívánták nekem a legjobbakat, mégis csak túl akartam lenni a hálálkodás részén. Nem voltam jól, a sok fájdalomcsillapító elbódított, mellette Bo-mint is megviselte az állapotom. Az utóbbi időben többet aludtunk együtt, mint egész gyerekkorunkban, és mind a ketten ráfogtuk arra, hogy csak a másik miatt csináljuk a dolgot. A mai nap alkalmával elzavartam egy kicsit, mert nem akartam, hogy egész nap nálam egye a franc és a kórházban rohadjon meg. Nekem is hányingerem volt a fertőtlenítő szagától, nem kényszeríthetem erre rá a testvéremet, aki a legfontosabb volt nekem.
Mégis, nagyon nehéz volt egyedül lennem. Annyira megviselt a dolog, hogy tehetetlenné váltam… Nem csak Aviát, hanem az anyját is megöleltem, és amikor hallótávolságon kívül került az a banya, megkértem az unokatestvéremet, hogy ne versenyezzünk tovább, mert már utálom az egészet. Mind a ketten sírtunk és egymás kezét fogtuk, holott hasonló egyáltalán nem fért bele a mi macska-egér kapcsolatunkba. Valószínűleg mind a kettőnket arcon csapott az a tény, hogy ő személyesen értem aggódott nem pedig azért, hogy valamit nem fogok tudni csinálni még a hátralévő életemben. Ezzel pedig már két embert biztosan számolhatok az oldalamon.
- Azokat nem fogod elolvasni? – meglepetten kaptam a fejem a hang irányába. Nem igazán foglalkoztam azzal, hogy valaki bejött hozzám, mivel ez elég gyakran előfordult. Vizitelő orvosok, az unokatesóm, anyám, vagy annak a testvére, a saját vérem, apám, aki öt percet töltött velem és kivonult egy fontos hívás miatt… De ez az idegen, napsugár arcú fiú még nem volt nálam. Valószínűleg az értetlenség kiülhetett az arcomra, mert kinevetett. Szerettem volna felháborodni, de előbb szólalt meg, hogy azt megtehettem volna. Emiatt összesen kettő mínusz pontot szerzett nálam, de gondolom közrejátszott az, hogy morcos vagyok.
- Xavier barátja vagyok – a nevet hallottam már, de nehezen kötöttem archoz. Mr. Napsugár pedig valószínűleg a csapatunkban Edward Cullen lenne – csak egy napbarnított kiadású – mert úgy néz ki, hogy ért a gondolatolvasáshoz – Tudod, a magas zöldszemű srác, akivel a kuzinod jött…
- Jaa – így már mindent értettem – az a szauna Ken baba. Már megvan. És miért küldtek téged ide.
- Azt mondják az emberek, hogy képes vagyok elhozni a jókedvet – a mosolya elég ragadós volt, szabályosan tartanom kellett a közömbös arckifejezést. A felém nyújtott kezét is igyekeztem bizalmatlanul szemlélni – Santi vagyok.
- Bona – végül úgy döntöttem, hogy odanyújtom a saját kezem neki – Miért hoztál nekem rózsát?
- Mert a lányok szeretik és nem tudom, hogy milyen ételeket fogyaszthatsz. Gondolom unod a kórházi kosztot.
- Halálosan. De jó, hogy nem hoztál kaját, mert ha megöltél volna, akkor annyira megkeserítem szellemként a mindennapjaidat, hogy soha többé nem viszel sehova jókedvet – az viszont tuti, hogy nem hazudtak neki ezzel kapcsolatban, mert az ölemben tartott tabletről már teljesen megfeledkeztem. Csak az ő napsugárarca érdekelt és az, hogy mennyire utálom, hogy ennyire rendes velem.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Amikor kitűzünk magunk elé egy célt, jellemzően nem az a második gondolatunk, hogy elkezdjük sorra venni azokat a lehetőségeket, amelyek hátráltathatnak bennünket az elérésében, vagy amelyek negatívan befolyásolhatnak bennünket. Hogy lenne-e különbség, ha mindig paranoiásan számolnánk vele, hogy minden jóban van valami rossz is, szerintem sokkal kevésbé lenne jó életünk. Te magad sem számíthattál arra a szerencsétlen balesetre, ami nagyon is hátráltatja a karrieredet előadóként - de ne felejtsük el, hogy valami jó is lehet ebben a történetben. Talán épp annak a srácnak a képében, akit a leginkább egy napsugárhoz lehetne hasonlítani a mosolyával. Vagy nincs igazam?
Tetszett, ahogyan bemutattál nekünk egy olyan oldalt magaddal kapcsolatban, amit bárki megismerhet, mondjuk ha rákeres a nevedre, vagy épp nézi a műsort, amiben a bátyáddal szerepelsz, aztán pedig betekintést kaptunk abba is, hogy vannak olyan apróságok, tulajdonságok és jellemzők, amelyekről senki nem tud. Legalábbis nem a nagy többség. S ha már itt tartunk... Nagy lehet a nyomás rajtad már ilyen fiatalon is azzal kapcsolatban, hogy megfelelj mindenkinek, aki rajong érted. Kegyes hazugság volt azt írnod, hogy elolvastad mindenki leveleit, amikor lehet, hogy vannak azok között az üzenetek között kritikus hangok is. Pedig a színpad felszereltsége nem a Te feladatot, épp ezért a baleset sem. Remélem nem hibáztatod magad a történtek miatt, és kihasználod a lehetőséget nem csak a pihenésre és felépülésre, hanem esetleg arra is, hogy tovább javíts a kapcsolatodon az unokatestvéreddel, vagy épp megismerj teljesen új embereket, akiknek a megjelenésére az életedben talán nem is számítottál.
Színt hamarosan kapsz valamelyik admintól, én pedig addig is szeretnék még egyszer gratulálni az elfogadásodhoz!

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!