Talán Einstein hátrahagyott egyenletét is könnyebb megfejteni, mint engem. Márpedig ha az előbbi lehetetlen, akkor az utóbbi még inkább feladja a leckét. Még igazán én sem tudom, hogy ki vagyok, nemhogy mások. De azt hiszem, hogy itt talán nyugodtan beszélhetek a titkaimról. Tudni kell, hogy a felszín mind csak egy álca. Mélyen belül még sokszor saját magam is megijedek önmagamtól.
1991. Augusztusán láttam napvilágot, pontosabban a második született gyerekként a Leonhart családban. A nővérem Zephyr négy évvel volt idősebb nálam, a húgom Penelope pedig jóval később született utánam. Szigorú szabályok öveztek minket, amik már akkor megpecsételték a gyerekkorunkat. A tanulmányainkat csak otthon végezhettük, de ezzel még nem is volt probléma. Leginkább apám alkoholizmusa és a kokainfüggősége volt az, ami megnehezítette a mindennapjainkat. Utólag nem bánom; most nem lennék az, aki. Valószínűleg már régen eltapostak volna a konkurenciák, mint egy rohadt csótányt. Apám nem erre nevelt... megmutatta egy párszor, hogy hogyan maradjak talpon az ütések ellenére is. Gyakorta fizikálisan is bemutatta, verbálisan azonban sohasem mulasztotta el.
Van esetleg még kérdésed? Hm, miért nem vagyok már házas ennyi idősen? Számomra a nők a gyengeség jelképei. Ettől függetlenül még nőt sohasem bántottam vagy aláztam meg; ide pedig ne vonjuk a nővérem halálát, ami egyes egyedül az én hibám és az én akaratom. Zephyr-nek fogalma sem volt arról, hogy mibe keveri magát. Ha akkor nem előzöm meg, már mindhárman halottak lennénk. És erről pedig Penelope nem tehet, hanem csak én. Az ellenfeleknek egy olyan gyengepontot akart feltárni, ami hibátlanul vezetett volna a Leonhart család fennmaradóinak a halálát. A gyógyszeripar túl mocskos dolog... hiába törekszik az emberiség a teljes gyógyulásra, valójában a gyógyszerek mind egy időzített bombák tele mellékhatásokkal. A legjobb módja ezeket tesztelni, amikor a folyamat egy emberen megy végbe. Zephyr ezt nem tudta elfogadni. Sajnos olyanba ütötte az orrát, amihez semmi köze nem volt.
A teher elviselése a kokainfüggőséghez és a töménytelen cigarettához vezetett. Majdnem apám nyomdokaiba is léphetek akár, már csak az alkoholfüggőség hiányzik. Egyelőre viszont annyi eszem nekem is maradt, hogy nem akarom magamat kinyírni örökös nélkül.
A sok mocsok és halál ami a lelkemet mardossa, egy olyan takarítási mániát alakított ki, amibe más már régen bele őrült volna. Ha az otthonomba szeretnél lépni, akkor gondoskodj róla, hogy egy porszem vagy akár egy szösz se legyen a ruházatodon. Egy apróbb hiba is képes nálam kiverni a biztosítékot, azzal pedig teljesen felborítod a napi algoritmusom. Zephyr a mai napig is kísért....

the meeting

Ide csak a világ legrangosabb nagykutyái járnak, nem léphet be akárki még a nagyok közül sem; ide csak a leghatalmasabb világ vezetői járhatnak. Politikusok, üzletemberek, néha megfordul egy-egy színész és énekes. De ez csak feltételezés, ugyanis egyáltalán nem láthatjuk a másik arcát. Ha a termen végig tekintek, itt csak álarcok vannak és öltönyök, hölgyeken pedig diszkrét estélyi ruhák. A világon nem titkolt, hogy létezik ez a gyűlés, de nem is tudnak vele mit kezdeni. Mi vagyunk itt a főnökök. Mégis ki mer ellent mondani? (...)
- Oh, Mr. Leonhart. - Felpillantok. Ugyanakkor vannak kivételek. Vannak olyanok, akiket személyesen is ismerek, és az ikonikus álarcukat is felismerem. Egy igazi, okoskodó vénember. Nem véletlen, hogy egy rusnya bagolyt visel a fején.
Fintorgok az álarcom mögött. A hatalmas agancsos szarvas tökéletesen leír engem; megmutatja az elenganciát és a páratlan rangot, azt a bizonyos karcsússágot. Lenyűgöző.
- Mr. Lockhart. - Beleszürcsölök a pezsgőbe, s lenyelem a keserű lét.
Mr Lockhart már régóta áll az ismerettségi körömben, bár nem mondhatnám, hogy sok jó emlék fűz minket egymáshoz. Ez mind az üzletről szól, arról, hogy minél nagyobb legyen a vagyonunk a másik bukása által. Nos, azt hiszem, hogy Mr. Lockhart nagyon sokszor próbált gödröt ásni nekem, de általában abba nagyon sokszor saját maga bukott bele.
- Szeretnék részvétet nyilvánítani az egyik emberéért. Nagyon sajnálom. Hogy is történt.... ? - Elgondolkozik. Ó, te rohadék... átlátok a rohadt maszkodon keresztül. Szerencsére nyugodt ember vagyok, nem könnyű felbosszantani. Legalábbis nem teszek semmi olyant, ami ellent mondana a személyiségemmel.
- Pontosan jól tudja, hogy mi történt vele. - Leteszem az üres pezsgőt, amint a felszolgáló oda ért a tálcával. Megigazítom a nyakkendőm; s megköszörülöm a torkom. - A vállalatom hátsó részén találtunk rá néhány hónap elteltével a halála után. Túl későn vettük észre, ugyanis a hullája maga volt a förtelem. - Hangom rideg, nem mutatok együtt  érzést. Viszont az emberem volt, így ez bizonyára nagy veszteség volt. - A gázok még dolgoztak benne, teljesen fel volt puffadva. A heréi körülbelül akkorák voltak, mint a maga feje. A szájában pedig már a bogarak petéztek. Soroljam...? - Vigyorgok; nem látta, de a hangom sejtette.
- Nos, jó étvágyat. - Ellépek, s oda hajolok a füle mellé. - Szerintem nem szeretne maga is ugyanígy kinézni. - Suttogom. Nem szeretnék tovább fecsegni vele. Van jobb dolgom is. Ugyanakkor remélem, hogy vette az adást. Még egy alkalmazottam oda veszik, akkor az ő feje fogja bánni.

god of death
Megöltem őt.
Akárcsak egy halálisten. Csak egyet köhintek és bárki halott, akit csak kívánok. Még a saját húgom is.
Miért tettem ezt? Teszem fel magamnak a kérdést. Mert már nem vagyok önmagam. Mindennek van egyfajta szaga... az örömnek olyan, akárcsak a csokoládé fagylaltnak. A gyűlölet akárcsak a jég a Martini-ben. A vágy pedig akárcsak a rózsavíz. Ezeket mind élvezem; kivétel egyet. Az árulást. Annak olyan az íze, mint a rothadt húsnak. Gyűlölöm. Nem bírom elviselni. (....)
Valami nagyon marja a kezeim; túlságosan is a gondolataim démonaival vagyok lefoglalva. Mi ez a sok vér? Ó, bassza meg..!
Még csak fel sem fogta az agyam, hogy mit művelek. A kokain olykor elveszi a maradék eszemet is; nem bírom azt a rengeteg vért elviselni, ami a kezemhez tapadt. Azt hittem, hogy a sav talán megtisztít. Helyette olyan fájdalom kerített maga köré, hogy ha a kokain nem hatna, már biztosan megőrültem volna. De ki tudja...? Egy őrült csak így viselkedik.
- Penelope? - Szisszenek fel. - Tűnj innen. - Morgok, mint egy sebzett oroszlán a gödörből. - Utoljára mondom! - Hangom emelkedik egy oktávval; ugyanakkor nem kiabálok vele. Nem akarom ennek a látványnak kitenni, mit is keres itt?! Hát persze, még gyászolja a nővérét... Ha tudná, hogy mi történt vele. Penelope nem élné túl. inkább a tudatot, hogy én voltam az, aki eltette láb alól a nővérünket. Nem volt más választásom. De esélyt sem adtam annak, hogy legyen más választás. Elkúrtam. El kell ismernem.
(...)
Csak feküdni bírok. A maró anyag teljesen égeti a bőröm; az volt a szerencsém, hogy Pen időben észrevett. Valószínűleg annyira eluralkodott volna rajtam a bűntudat és az eszméletlenség, hogy szét is marattam volna magamat. Még sosem voltam ilyen állapotban.
- Köszönöm. - Kipréselem a szót a számon. Bár nem érdemlem meg....

lost, little mouse
Üzleti tárgyalásra indultam már egy órája, már egy ideje vezetek. A kocsimban egyedül ülök; ez pont jó alkalom a magányra és az egyedüllétre. A gondolataimat összeszedve próbálok értelmes mondatokat reprodukálni, de valahogy ma nem vagyok a csúcspont magaslatán. Már egy fél év eltelt azóta, hogy a nővérem halott. Vagy, legalábbis eltűntnek van nyilvánítva. A húgom még bízik abban, hogy Zephyr még életben van. Én pedig képtelen vagyok őt biztatni az igazában, mert én viszont tudom, hogy a nővérünk meghalt. Hisz én rendeltem el, hogy kivégezzék. Zephyr mindig is egy makacs, konok nő volt: uralkodni akart mindenki felett. Nem tudta elfogadni, hogy apánk halála óta az én kezembe került a birodalmunk. Mire számított? Zephyr túl nagy ostobaságra készült, amit én kénytelen voltam megállítani. Mindent ki akart tálalni a Leonhart vállalatról. Apám sohasem egyezett abba bele, hogy embereken kísérletezzenek. Csakhogy ezzel a döntéssel sosem voltunk előrébb; a cég lassan fejlődött, a gyógyszerek pedig évekkel később jelenhettek csak meg. De persze, itt a réteg nagyon mély, és rengeteg. Itt nem csak a gyógyszerről van szó. Tudósokat finanszírozok akik a meghasadt elméjükkel bármit létre tudnak hozni, amit csak akarnak. Apám ezt sosem akarta. Ez az új világ, ez erről szól. Mindenki tudja, hogy az alvilág nem a föld alatt van, hanem a felszínen. (...)
Ránézek az időre; s hirtelen elönt a nikotin után való sóvárgásom. Egyelőre ez elnyomja a kokain okozta függőséget. Muszáj lesz megállnom, ha koncentrálni szeretnék. Most van az az időszak, amikor nagyon kell magamra vigyáznom. Nem hibázhatok.
Az út szélére leparkolok könnyedén. Nem túl gyakran járt út, így senkinek sem szúr szemet. Ha pedig meglátják az autómat, valószínűleg kedvük sem lesz belém kötni. De ez már harmad rangú probléma. Már, ha nevezhető annak.
Beleszívtam a cigarettába és csak ennyi futott végig az agyamon: de finom vagy. Kezdek tisztábban látni, végre visszajött ezzel együtt az oxigén is a fejembe. A füstöt belélegzem a tüdőmbe idillen, ám amikor valami furcsa alakot vélek felfedezni tőlem körülbelül húsz méterre a fűben, ez a levegő fájdalmas köhögésként távozik belőlem. Csak állok egy darabig, újra beleszívba a szálba erőszakosan. Próbálok fókuszálni arra a formára, de eddig még nem igazán hiszek a szememnek. Csak bízom abban, hogy nem egy hullára bukkantam. Tisztán kivehető, hogy valaki ott fekszik.
Egy ideig gondolkozom, hogy beszálljak a kocsiba és tovább menjek, de ezt a gondolatot elhesselem. A cigarettát beletaposom a földbe, majd megteszem azt a bizonyos távolságot, ami van én és ő köztem.
Ahogyan közeledem felé, minden egyes lépéssel analizálom az ember állapotát. Kezdenek az aggályaim eltűnni, most már magabiztosabban siettetem a lépteimet felé.
- Hall engem? - Leguggolok mellé; szőke, kócos hajtömegét eltűröm az arcától. A vállából vér szivárog, valószínűleg valaki próbált vele végezni. Még az a szerencse, hogy a válla kapta a golyót, nem a mellkasa. A vállát is épp, hogy súrolja. Ez jó, mert már rég elvérzett volna. Már amikor közeledtem felé is láttam, hogy a mellkasa fel-le emelkedik, így teljesen biztos voltam abban, hogy életben van. De mégis ki tette ide ki?
- Látom túl gyenge vagy ahhoz, hogy bármit is reagálj. - Állapítom meg. Megvallom, hogy egy ideig gondolkoztam, hogy itt hagyjam -e, de az arca túl ismerős volt.
Két karommal alá nyúltam óvatosan, s megindultam a kocsi felé. Úgy látom, hogy a tárgyalást le kell mondanom ezúttal.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Azt hiszem a szakmád egy olyan oldalát ismerhettük meg a történetedben, amire első pillanatban senki nem gondolna. Hiszen a gyógyszerekkel embereknek segítünk, betegségeket gyógyítunk és fájdalmat mulasztunk el... Viszont azok, akik a gyártásért felelnek és tisztában vannak annak minden részletével, már egészen mást látnak az iparban. A pénzt, a hatalmat, a kapcsolatokat és egyben a veszélyeket is, amelyek mindezeket befolyásolhatják. Akinek van pénze, hatalma és megfelelő kapcsolatai, vajon mi mindent tenne meg azért, hogy ezeket megtartsa? Az esetedben azt a választ kaptunk - számomra egészen meglepő módon, ugyanis az államat a padlóról kellett felvakarnom, miközben olvastalak -, hogy bármit. Még a család sem olyasmi, ami teljesen szent maradhat. Bár sosem vonzott a gyógyszeripar, azt hiszem ezek után sem lenne kedvem csatlakozni hozzá - túl veszélyesnek tűnik. Mégpedig nem csak azoknak, akik tudatlanul a részesei, hanem Neked is, aki mondhatni, hogy az egész mögött áll. Nem csak az ipari kémkedésre gondolok itt, hanem arra is, hogy ahogyan a testvéred élete, úgy a tiéd is veszélyben lehet - valaki más miatt. Egy biztos, a szakmád egy jóval izgalmasabb és veszélyesebb oldalát mutattad meg nekünk. A kérdés csak az, hogy mi minden történhet még meg, ami váratlanabb lehetne az eddigieknél?
Színt hamarosan kapsz valamelyik admintól, én pedig addig is szeretnék még egyszer gratulálni az elfogadásodhoz!

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!