A papírpoharakat szorosan fogom, mintha az életem múlna rajtuk. Komolyan. Előbb sírom el magam, ha kiöntöm a kávém, mint azon a süllyedő hajós borzalmon, amit eddig négyszer láttam, mert „randi” és nézzünk valami szépet. Ha még egy ilyennek bedőlök, mert szexet remélek utána, beledőlök valamelyik szikébe. Szerencsére most nagyon nem ilyen időszakom élem, mert, nos, ez a város sosem nyugszik. Nem alszik, nem pihen, a baj bőven nem, így időm nincs olyanokra, akik romantikus filmet akarnak velem nézetni. Vagyis, jó lenne, ha lenne valaki, aki megmelenget engem, meg az ágyam, de… nos, marad a kávé. Mindjárt rá is csókolok a tetejére, de moderálom magam.
A karomra akasztott kis szatyorban reggelinek való pihen, eddig nem volt alkalmunk rá, bőven már tízórainak is lehetne hívni, fene tudja, nem érdekel, éhes vagyok. Kailey szerint állandóan, amikor vele vagyok műszakban, de én már felvilágosítottam, hogy azon kívül is mindig tudnék enni. Jó anyám aggódott mindig azon, hogy kövér leszek meglássam, de úgy néz ki, öregapámra ütöttem: neki volt ilyen képe mint nekem és gilisztás volt, mert megevett egy lovat akár és sosem látszott meg rajta. Apámon bezzeg bőven. A hasa évek óta nő, ahogy a kora, lassan már hivatalosan is ő lehet a helyi egyesületek Mikulása. Az ősz haja megvan, a szakállal vannak gondjai, na de… jó ez.
Az órára pillantok és megszaporázom a lépteim. Mondhatnám, hogy a szakma szépsége az, sosem tudni, mikor jön el a következő riasztás, mikor kell eldobni mindent és majdhogynem letolt gatyával futni, ha épp mosdószünetet tart az ember. Andy szerint őrült vagyok, hogy ezért hagytam ott az egyetemet, meg egy irodát, kényelmes meleget. Egy bolond, aki másoknak ugrál és nem fog nagyon hálát sem kapni. Őszintén, az irodában megőrülnék, a négy fal kikészítenek, a derekam rámenne a lábaim pedig visszeresek lennének a sok üléstől. Ellenben itt mindig formában, mozgásban, ha pedig „szerencsém” van, lehet lelőnek és fiatalon, szépen távozom. Amint erre gondolok, nyitom a mentő ajtaját, eszembe jut anyám, ahogy erre a mondatra sírta el magát.
- Nnna. Aszongya kisasszony – nyújtom felé a poharat. - A kávéja. És hoztam fánkot, ha a zsaruknak jó, nekünk is. Volt valami míg elvoltam? - kortyolok a sajátomba és felsóhajtok. Imádom a fánkozó kávéját, mert szerintem kicsit beveszi a fánkok aromáját és isteni. Hátradőlve pakolom le a szatyorkát és kiélvezem a kora délelőtti csendet. Ami csak itt csend, valahol, valaki már rég ránk vár talán.
- Igaz, hogy az öreg nyugdíjba megy? - kérdezek rá. A mentőállomáson dolgozóra gondolok, aki már akkor ősz volt, amikor én gyerek lehettem, de sosem látszott rajta a kora.

Nich and Kailey

Workworkwork

- Mire fel akar emelni, még alig egy hónap telt csak el, ezt nem…de értse már meg, ez így nem korrekt! De…fenébe. Hülye seggfej! - haragosan nyomtam ki a mobilt, miután a lakástulajom amiatt hívott, hogy megemelné a lakbért. Nem egészen értettem, hogy miért is emelne, hisz megállapodtam vele egy összegben, és még csak alig pakoltam ki a holmijainkat, máris ezzel kellett szembesülnöm. Erre pedig nem voltam felkészülve, ennyi félretett pénzem nem volt, és nem véletlenül költöztem el Manhattanből sem. Az ottani költségeket már nem bírtam fizetni, de azt gondoltam, hogy itt más lesz. Erre az első adandó alkalommal megpróbáltak átverni. Mérgemben még a kormánykerékre is rácsaptam a tenyeremmel, majd sóhajtva préseltem ki magamból a levegőt, s homlokomat a kézfejemnek támasztottam. Ennyit a csodálatos, új életemről.
Bele sem mertem gondolni abba, hogy ez mennyi plusz költséggel járhat, vagy hogy milyen mellékállást kellene bevállalnom, hogy fizessem a számlákat. Egyedülálló anyaként ez pokoli nehéz volt, de kénytelen voltam megbirkózni a kihívásokkal. Csak épp azt nem tudtam, hogy most mégis mi a jó büdös francot kellene tennem? Forduljak ügyvédhez, aki csak lehúzna, vagy kezdjek el villámsebességgel új albérletet keresni?
Ezen gondolatoktól frusztráltan kezdtem el pörgetni a telefonom névjegyzékét, ám senki sem volt, akit felhívhattam volna. Az egykori jóbarátokhoz nem fordulhattam, mert Deacon náluk keresne először, újak meg…nos, nem sokan voltak. Ezen gondolatok közepette tépte fel az ajtót Nich, a legújabb társam, aki viszonylag zöldfülűnek számított, mégis, jobban örültem a társaságának, mint annak, akivel az előző héten voltam beosztva. Hála az égnek, azt a pasast gyorsan áthelyezték, valószínűleg csak tévedésből dekkolt nálunk.
- Végre, már azt hittem, hogy elraboltak azok a csajok - böktem pillantásommal az üzletből távozó, két huszonegy körüli csaj irányába, akiknek biztosan feltűnt az, hogy mennyire dögös Nicholas ebben a mentősruhában. Mert hát az volt, tényleg helyes srác volt, de nem csak helyes volt, hanem még jófej is, ami ritkaság.
- Kávéé, imádom - két kézzel kaptam a műanyag pohár után, az sem izgatott, ha forró, mindent megadtam volna egy korty feketéért. - Uhh és fánkot is hoztál? - pupilláim is kitágultak, mikor megakadt a tekintetem a cukrozott édességeken. Nem is hagytam neki sok lehetőséget, hogy kínáljon, már nyújtoztam is, hogy kikapjak egy epreset, s azonnal , nem túl nőiesen toltam az arcomba a mennyei desszertet.
- Nem ér beszólni, és nem vagyok terhes…- fűztem gyorsan hozzá, mielőtt azt gondolná, hogy az lennék.
- Nem, semmi. Csak hívott a tulaj és benyögte, hogy emelné az albérlet árát, egy hónap után. Igazi kis szarrágó. Bocs…stresszevés - fűztem hozzá, ahogy teli szájjal magyaráztam, ami valljuk meg, nem nyújthatott gusztusos látványt, ám ha az öcsi velem akar dolgozni, akkor ezt is meg kell szoknia.
-  Eh, igen, úgy hallottam. És gyűjtenek is neki ajándékra, szóval nekünk is be kell szállnunk - jegyeztem meg sóhajtva, mert mostanában tényleg nem álltam jól anyagilag.
- Ajh, Nick. Mond meg, mégis mihez kezdjek? Szerinted most keressek új albérletet? A fiam csak öt éves, és még csak egy hónapja jöttünk erre az új helyre, ez már a harmadik költözése lenne, nem biztos hogy jót tenne neki. De attól is félek, hogy az a barom az utcára rak minket - őszintén vártam ifjú kollégám tanácsait, mert valamiért annyira jófejnek tűnt, hogy úgy éreztem, megbízhatok benne.
- A kávé is jó - jegyeztem meg, miután kortyoltam egyet. A rádiónk egyelőre nem recsegett, úgy tűnt, hogy a reggeli biciklis baleset után nyugis napnak nézünk elébe.