Az elmúlt napjaim egyszerűen egyenlőek voltak a katasztrófával. Kezdjük ott, hogy Lotte betört a lakásomba, majd kiöntötte az összes alkoholom, aztán a Central Parkban futottunk össze, minek következtében a kutyája majdnem megdöglött, én elkísértem az állatorvoshoz, ahol aztán rosszul lett, hívtam mentőt, elmentünk a kórházig, ahol az én rohadt anyám, hogy bemertem vinni… Na, ennek tetejében aztán az egyik betegem három napja gondolkodik azon, hogy neki sertés avagy marha szívbillentyűt tegyünk, mert neki nem mindegy, hogy milyen állat testrésze fog a szívénél elhelyezkedni. Mondja valaki, hogy ezek után nincs szükségem egy erős italra és némi társaságra, aki nem nő lehetőleg, mert Lotte elérte, hogy az utóbbi napokban még hozzájuk sincs kedvem. Nincs kitartásom, hogy akár órákat is töltsek azzal, hogy aztán egy órára jól érezzem magam. Most valahogy elvette a kedvem ettől. Attól persze nem félek, hogy pár napon, vagy héten belül visszatér a régi énem, de akkor is örülhet a fejének, hogy ezt érte el a baromságaival és a hisztijeivel.
Haydennel megbeszéltük, hogy ma este elmegyünk meginni valamit, ha minden jól alakul, és egyikünknek sem jön semmi közbe a kórházban. Nagy csoda, hogy összejön, mert nem egyszerű összeegyeztetnünk a napirendet, sőt, neki még a felesége is ott van. Nem írt, hogy nem jönne, így egyértelmű számomra, hogy a kis ivászatunk meg lesz tartva.
- Mondja meg a betegemnek, hogy ha holnap reggelre nem dönti el, hogy melyik billentyű legyen, akkor én fogok állatot választani neki, de abban nem hiszem, hogy lesz köszönet. – mondom kifelé menet az egyik gyakornoknak, majd intek, és már ott sem vagyok. Komolyan, ha nem dönti el, akkor szerzek neki valami csirke vagy hasonló aranyos állattól származó billentyűt. Nem is értem, mit kell ezen agyalni…
Egy taxit intek le a kórház előtt, ami rögtön meg is áll, és bepattanok. A Loreleyba megyünk inni egyet kettőt és megvitatni az élet dolgait. Haydennel régóta ismerjük már egymást, az egyetemen ismerkedtünk meg, és azóta sok mindenben támogattuk egymást, vagy éppen próbáltuk meggyőzni a másikat arról, hogy miért nem kéne azt csinálnia, amit éppen tenni akart. Ő volt az, aki felhúzott a padlóról, amikor Lotte lelépett. Ha nem lett volna, elképzelhető, hogy nem itt lennék ma, hanem elittam volna az agyam is. Ellenkező esetben pedig én voltam, aki ellenezte a házasságát Lizával. Nem tudom, most éppen hol tartanak a kapcsolatukban, de legutóbb nem volt valami fényes, amikor beszéltünk.
Odaérve a helyre, kipattanok a taxiból, fizetek, aztán elindulok befelé, hogy leülhessek. Dobok a barátomnak egy sms-t, miszerint már itt vagyok, és akkor minden oké-e az estével kapcsolatban. Leülök, majd a pincérnő nem sokkal utána oda is ér, én meg cseppet sem szégyenkezve mérem végig a tekintetemmel.
- Hozhatok valamit? – kérdezi mosolyogva, és erre visszamosolygok. Igaz, tényleg nem kell nekem nő most legalább egy hétig, de ő elég csinoska és olyan kis ártatlannak tűnik. Bevezetném szívesen a bűnök világába, ha arról lenne szó.
- Egy whiskyt kérek, köszönöm. – mondok neki csak ennyit, mert végül meggyőzöm magam arról, hogy ma este nem fogok nőzni, és ez lesz a legjobb. Megfordul én pedig hunyorítva nézem, ahogy távolodik a formás fenekével. „Siess, mert túl jó nő a pincér csaj, és félő, hogy mire ideérsz, nem leszek itt.” – pötyögöm be az újbóli üzenetet neki, majd gyorsan átfutom a közösségi oldalt, hogy történt-e ma valami izgalmas, de mint mindig, ma sem maradtam le semmi fontosról. Amíg várok, szemlélődöm a tömegben, hátha felbukkan valami ismerős arc.

Credit

Jó lesz most már kicsit beszélgetni a barátommal, ugyanis az elmúlt időszakban akárhányszor akartuk, vagy neki, vagy nekem nem volt alkalmas. Nem csodálom, hogy nem sikerült egyeztetni, mivel mindketten eléggé szarrá dolgozzuk magunkat, így amellett, örül az ember, ha beesik az ágyba. Legalábbis én így voltam vele a napokban.  
Mikor a barátom végre megjelenik, mosolyogva üdvözlöm és a velem szemben lévő fotelra mutatok.  
- A pincér csaj nem rossz. – mosolygok, majd újra meg is keresem a tekintetemmel. – De jobb, ha inkább hagyom egy ideig a nőket. – mormogom az orrom alatt, majd belekortyolok a whiskymbe. Kicsit nyúzottnak tűnik a haverom, és ez nem tetszik nekem.  
Áll, áll. Bár nem sok kellett hozzá, hogy a napokban magamra gyújtsam az egészet. Annyi hülye embert, baszki. Az életéért küzd, és nem tudja kitalálni, hogy sertés vagy marha billentyű kell neki. Az nem probléma, hogy bármikor beledögölhet, még gondolkodik. Áhh. – legyintek és inkább hagyom is a témát, mert felidegesít a gondolat is.  
- Mesélj, mi van veled? Liza? Remélem, hogy minden rendben, még ha nem is szívlelem a csajt. – Tudom, hogy a legutóbb benne voltak valami gyerekprojektben, de azért remélem, arról tudnék, ha összejött volna. Nem tudom, hogy Hayden szeretne-e igazából gyereket, vagy inkább Liza, de én biztos megőrülnék, ha nálam becsúszna egy. Legrosszabb rémálmom válna valóra, ha az egyik nő, akit pár hónapja megdugtam, beállítana, és közölné, hogy terhes. Tőlem. Még a gondolatba is beleborzongok. Tulajdonképp, mikor a barátom összejött a feleségével, már akkor elleneztem a dolgot, mert egyszerűen a hülye is látja, hogy nem illik hozzá. Legalábbis szerintem ég és föld a két személy. Na, meg ott van az a tény, hogy Hayden orvos. Már vezető pozíciót tölt be, és egy orvos feleségnek azért bírnia kell azt, hogy nem mindig alszik otthon a kedves férje. Rengeteget kell ügyelni, és ha egy nő féltékeny típus, akkor bármennyire is ellenáll, egész éjjel azon fog kattogni az agya, hogy a drága szerelme éppen melyik nővérkével hetyeg. Ahogy Charlotte is a fejemhez vágta a múltkor, pedig nekem tényleg eszembe sem jutott abban az időben, hogy másnál keressek vigaszt. Megtehettem volna, de nem akartam, mert tudtam -legalábbis azt hittem-, hogy Lotte vár otthon és szeret. Aztán egyszer nem várt. Akkor kapcsoltam, hogy nem érdemli meg egy nő sem, hogy kitartsak mellette.  
- Ez a beszéd. – jegyzem meg elismerően, mikor Hayden azt javasolja a pincérnőnek, hogy hozza ide az üveget. – Nézd, meg, hogy rázza azt a formás seggét. – mondom, miközben követem a tekintetemmel, ahogy ellibben az italunkért. Még az is lehet, hogy elviszem este egy körre. Igaz, nem látszik egyszerű esetnek, és nekem nem lesz jelen helyzetben türelmem ahhoz, hogy meggyőzzem arról, hogy mennyire jó lenne neki, ha beadná a derekát. Azért egy próbát megér, hisz ha könnyű vérű, akkor mindketten jól járunk.  
- Találd ki, kivel találkoztam a napokban?! – szegezem a kérdést Haydennek, majd újból iszok egy kortyot. Úgy sem találja ki, szerintem a tizenötödik tippje sem Lotte lenne. Eléggé ocsmány módon lépett le ahhoz, hogy eltűnjön a föld felszínéről, legalábbis az én földemről biztos. Hayden tippelhet a nőim kilencven százalékára, de majdnem biztos vagyok abban, hogy Charlotte lesz az utolsó, akire gondol.  

Credit

Bírom Haydent, jól elszórakozunk együtt, ha sikerül összehozni egy-egy esti találkát, de miután mindketten baromi elfoglaltak vagyunk a munkánk miatt, így nem egyszerű a dolog. Mellesleg őt még az utóbbi időben beszippantotta a házasság is, mert hát nyilván otthon is kell lennie, ha éppen nem dolgozik. Nem mondom, hogy egyszerű egy orvos feleségének lenni, mert hát kell lennie egy bizonyos személyiségnek ahhoz, hogy bírja a dolgot. Hogy miért? Egyrészt sokat kell egyedül lennie, és egy olyan nőnek, akinek nincsenek barátai, vagy olyan emberek, akikkel körül tudja venni magát, akkor ott lőttek az egésznek, mert beleőrül abba, hogy sokat magányos. Másodszor pedig az sem árt, ha a nő nagy bizalmat szavaz a kapcsolatnak vagy a házasságnak és magának a férfinak is, mert hát a kórházban rengeteg nővérke van ugyebár, meg rezidens, akik még fiatalok és sok mindenre hajlandóak egy-egy műtétért... Ha értitek. Ha ezek nincsenek meg, akkor annak a kapcsolatnak ezer százalék, hogy lőttek. Én olyan nagyon nem ismerem Hay feleségét, Lizát, de tudom, hogy náluk talán nem ez a legfőbb probléma, ami fent áll. Nálam meg... nincs nő, nincs sírás. A helyzet az, hogy jut nő bőven, és némelyik több is, mint kéne, mert naivan belemegy a játékaimba, aztán hoppon marad... és hát, a bosszús nő... hát, maradjunk annyiban, hogy senkinek nem kívánom.
- De, komolyan haver. Néha már túl sok belőlük. Főleg, ha olyannak kezdesz, aki egy numera után azt gondolja, hogy majd lehozom neki a csillagokat. – megcsóválom a fejem.
- Tényleg te mikor voltál utoljára más nővel, mint a feleségeddel? – döntöm oldalra a fejem érdeklődve. Nem hiszem, sőt, majdnem teljesen biztos vagyok benne, hogy eszébe sem jutna megcsalni a nőjét. Én nem tudom, mi lenne, ha véletlen olyan nő kerülne a képbe, akivel eltudnám képzelni hosszú távon. Nem hiszem, hogy megtudnám állni, hogy ne nézzek másfele. Vagyis nem a nézéssel lenne a baj –mert ugye az megengedett azért, hanem tuti, hogy félre kúrnék. Még ha ellenállni is akarnék, egy-egy nőnek biztosan nem tudnék. És megkell hagyni, a munkahelyemen elég sok olyan nő van, akit nem érdekelne, ha lenne párkapcsolatom.
- Hülye vagy. – felnevetek a felvetésére, miszerint a nő azért nem akarja a sertés billentyűt, mert röfögni fog. – Meglepő lenne, ha felébredne a műtétből és röfögni kezdene. Az még nekem is meredek lenne. Vagy vörös szemekkel, remegve keresné a füvet. – röhögve kortyolok a whiskymbe. Szeretem Hayden humorát, még szar napon is tudna olyat mondani, amin szarrá röhögném magam.
A kérdésemre meglep a válasza. Felszalad a szemöldököm és visszateszem a poharam az asztalra.
- Elköltözött? – kérdezek vissza, hogy biztos jól hallottam-e. – Asszem’ lemaradtam egy kicsit. – kérdőn nézek rá, és várom a mesét, hogy mégis mi történt, hogy a nője lelépett.
- Bővebben? – tárom szét a kezem, és elkomorodom. Utálom a hazug nőket, én is megjártam már párszor miattuk. Ezért jutottam idáig, hogy már ennyire kb. semmibe veszem őket. Nem érdemlik meg, hogy a férfiak a tenyerükön hordozzák őket. Nem érdemes ezt tovább ragozni, így van és kész.
Mindketten szemügyre vesszük a felszolgálólányt, és egyetértünk abban, hogy mennyire formás a hátsója. A kérdésemre felsorol pár volt esetet, de én csak rázom a fejem és nevetek a végén.
- Hát, még az is jobb lenne, esküszöm. Bár Teresát nem szívesen dönteném meg, tudod... ötvenen túl van, az anyám lehetne. Annyira nem vagyok kiéhezve, hogy ennyivel feljebb toljam az életkort. – megrázom a fejem nagy mosollyal az arcomon, aztán elkomorodok, amikor közlöm Haydennel a helyzet fennállását.
- Charlotte. – mondok csak ennyit, majd hozzáteszem: - Igen, az a Charlotte. Nem a másik tizenkettő, hanem ő... – magyarázom neki, mielőtt még elkezdene gondolkodni, hogy melyik a sok közül.
- Végstádiumú szívelégtelensége van. Szerinted ez mekkora pofon az élettől? – megrázom a fejem, és megrántom a szám szélét. A gondolatra lehajtom az egész pohárral és az üveg után nyúlok, hogy töltsek még ki egy kis italt, Haydenére is töltök rá.
- Amikor megjelent, nem hittem el. Mellesleg a farmon keresett fel, ahol utálom, ha bárki is megjelenik. Szerinted mennyire lettem ideges? Másodszor meg a lakásomban... Betört baszki, én meg éppen Lisával –az egyik rezidens csajjal- tartottam hazafelé enyhén felajzott állapotban, ő meg már bent várt a lakásban egy pohár bort iszogatva. – megforgatom a szemem, és már megint ideges leszek a gondolatra, hogy visszajött. Felrémlik előttem a kép, ahogy hideg tekintettel mered rám a konyhapultnak dőlve majd az aznap esti numerámra.
- Nem kell mondanom, hogy miután kiraktam otthonról másnap... Igen, másnap, de nem azért, mert lefeküdtem vele vagy ilyenek, hanem mert olyan rosszul lett a folyosón, hogy azt hittem ott lel rá a halál. Szóval másnap megint jól lesüllyedtem az alkohol társaságában. Körülbelül úgy éreztem magam, mint azokban a napokban, miután lelépett. – Hayden volt, aki eljött a lakásba, ahova akkor száműztem magam, és leült velem szavak nélkül ivott velem pár pohárral, aztán belekezdett a lelkesítő beszédekbe és addig nem hagyott alább, amíg fel nem szívtam magam és képes voltam bemenni dolgozni. Ő tudja, hogy milyen körülmények között tengődtem ott hetekig. Patkány is volt a lakásban, és Brooklyn egyik legszarabb részén találtam a lyukra. Lényegében neki is köszönhetem, hogy a karrierem nem ment kárba, mert ha ő és a húgom nincs, akkor lehet, hogy a büdös életben nem tartanék itt, ahol most, legalábbis az orvoslást tekintve...

Credit

Hayden humora néha már annyira szar, hogy szakadok a röhögéstől, mint épp most is a golfozós dumával.
- Hát valahogy golfozni nem tudom elképzelni magam. Főleg abban a sármos sapkában, amit a golfosok hordanak. Lehet mégis maradok az eredeti lyukaknál. – Nem bírom abbahagyni a röhögést, és hátravetett fejjel hahotázok. Na, ez kellett már a sok stresszforrás mellett, mert már tényleg túl sok volt az elmúlt időben a para. Begolyóznék, ha nem lennének ilyen iszogatós estéink.
Mikor jön a kérdésemre a válasz, a leesett államat úgy kell a helyére tennem.
- Te... – kezdek bele, és azt sem tudom hirtelen, mit kéne mondanom. – Jó isten, Hayden. A feleséged előtt Scarlett volt az utolsó és azóta csak egy? Azt hittem csak nem mondtad el, hogy egyszer-kétszer már félrekacsintottál. – Nem akarom elhinni a tényt és igazából el sem tudom képzelni -nem hogy nem tudom, nem is akarom-, hogy hogy lehet ilyen hosszú időn keresztül csak egy lyukra játszani.
- Nem unalmas? – kérdezem komolyan, és belekortyolok az italomba. Hayden egy igazi főnyeremény a nők számára. Magamról ezt nem mondhatom el. Mármint ha csak egy numerára várnak, akkor rendben, én is csúcs vagyok, na de hogy leragadjak egy nőnél, az már képtelenségnek tűnik. Pedig nem volt mindig így, sőt... de hát annak a filmnek már rég vége.
Meglep, amikor Hayden a megromlott házasságáról kezd el beszélni és elkerekedik a szemem, mikor a sztori végéhez ér.
- Mi a fasz? Az álnok ribanc. Már bocs. Nem tudta volna egyszerűen közölni, hogy nem akar gyereket? Minden szex után a szemedbe tudott nézni? Ez nem semmi, haver, jó, hogy elküldted. Nem érdemel meg. – mondom, és igazából olyan nagyon nem lepődök meg, mert mindig is tudtam, hogy ebbe a Lisába szorult némi gonoszság. Hát tessék, kibújt a szög a zsákból.
- És akkor most hogyan tovább? Itt az ideje elkezdened élni, Hayden. Nők millió lesik majd a kegyeidet. Még tippet is tudok adni, kivel érdemes és kivel nem érdemes kezdened a kórházból. – arcomra széles vigyor ül ki, ahogy végig zongorázom az agyamban a lehetséges prédákat. Nem titkolom, volt már egy pár, de ezt igazából mindenki tudja, aki kicsit is ismer.
Mikor meglátom Hayden arcát a név hallatán, nem bírom megállni, hogy ne mosolyodjak el rajta, de aztán gyorsan vissza is váltok a komolyra.
- Megérdemelte volna, de... jaj baszd meg Hayden, szívelégtelensége van, mellesleg végstádium. Ha nem kerül fel a transzplantációs listára azonnal, semmi esélye. Jó nagy adag szart kívántam neki mikor elment, de azt azért sose, hogy haljon meg. Jó, párszor elhagyta a számat a dögöljön meg kifejezés, de ez az egész olyan hihetetlen. Először azt hittem, hogy hazudik, de most már kezd bebizonyosodni, hogy nem. – Lehajtom az egész pohár alkoholt, mert még a gondolattól is azonnal innom kell.
- Nem fogom elvállalni. – jelentem ki határozottan, és lerakom a poharat az asztalra. – Csak segítek neki orvost találni, aki megadja azt a szar másodvéleményt és akkor békén hagy végre. – folytatom. A helyzet az, hogy Lotte igen régi sebeket tépett fel azáltal, hogy visszajött, és még ha akarnám se tudnám elnyomni azokat. Olyan mélypont állt be az életemben azok után, amit művelt, hogy ha most visszanézek, szinte magamra sem ismerek. Nem akarom, hogy újra megtörténjen a dolog, pedig Lotte igen jól ért ahhoz, hogy kell tönkretenni Shane Harpert.
- Komolyan. De megőrjít, Hayden. Tudod mennyire? Egyszerre üvölteném le a fejét amiért olyan kurva módon lelépett, de közben a másik pillanatban letépném a ruháit. – Megforgatom a szemem és újabb pohárral töltök magamnak, meg Haydennek is. Borzasztó, hogy ilyeneket vált ki még évek múltán is belőlem...
- Szerintem mi anno kibaszottul elcsesztük a párválasztást, öregem. – jegyzem meg felnevetve a kettőnk nyomorúságán.

Credit

- Hát mert egyszerűen nem vagyok képes feldolgozni a tényt, hogy évek óta egy nővel hetyegsz. Legalább szórakoznál egy kicsit. Okosba', tudod!? – A fejem lehet, hogy megért egy misét, mikor Hayden közölte a tényeket, de ez annyira hihetetlen és elképzelhetetlen számomra, hogy az valami őrület. Ha neki így jó, akkor persze nekem is oké a dolog, egészen addig, amíg nekem nem kell ilyesmi életmódot folytatnom.
- Meg is bántam, haver. A nők nem érdemlik meg, hogy hűséges legyél, mert a legaljasabbak, és akkor támadnak, amikor már nem számítasz rá. Én már csak tudom. – mondom neki komolyan, és lám, Liza is akkor trükközött, amikor már Hayden nem számított rá. Ki gondolná, hogy ilyenektől hazudozik, mint egy gyerek? Pedig a nők nagy része arról álmodozik, hogy egy olyan férfi legyen a gyereke apja, mint Hayden. Erre tessék. Alamuszi nyuszi nagyot ugrik.
Látom a barátomon, hogy nagyon maga alatt van, és ilyenkor kicsit azt érzem, hogy „na persze, én megmondtam”, de emellett azt kívánom, bárcsak ne lett volna igazam a nővel kapcsolatban. Azt nem gondoltam, hogy talán ez lesz a vége, de azt igen, hogy a nővel nincs rendben valami.
- Hát, barátom. Most mondjam azt, hogy ráérsz még a gyerekkel?! Van még időd, nem vagy öreg. Annyira rá vagy már állva erre a témára? – kérdezem egy korty alkohol kíséretében. Nekem eszembe sem jutna gyereket csinálni. Igaz, nem is lenne kinek, mert azt azért nyilván nem szeretném, ha a gyerekem anyja valami jött-ment lenne. Nem azt mondom, hogy kikell érdemelni, de azért azt nem szeretném, ha szülne egy kölyköt valami egyéjszakás kalandom, és aztán nesze baszd meg, jól kicsesztünk mindenkivel. A gyerekkel leginkább.
- Nem, Hay. Eszembe sincs újra bedőlni neki. Most már jól tudom, milyen alattomos. Arról nem is beszélek, hogy nincs is köztünk semmi. – magyarázom neki komoly arccal. – És nem is lesz. – teszem hozzá, mert a haverom arca aggódó. A porbléma az, hogy én sem vagyok teljesen biztos benne, hogy nem lesz köztünk semmi, mert ahányszor megjelent, égető érzés gyúlt bennem aziránt, hogy rögtön a magamévá tegyem. Ennek ellenére, eddig nagyon is sikerült ellenállnom, és remélhetőleg a felállás így is marad.
- Hát... – reagálok, de Hayden ölni tudna a tekintetével. – Te nem tudod, milyen az ágyban... Egy kezemen megtudom számolni, hogy mennyivel volt olyan jó a szex, mint vele. – mosolyodok el. Persze Lotte-tal a kapcsolatunk alapja nem ez volt, de az egyik mozgatórugója biztosan. Persze azt már nem tudom biztosan, hogy mi volt az alap, mert Lotte részéről biztos nem a szerelem. Mindegy is, már túltettem magam rajta, igazából az a baj, hogy újra megjelent.
- Szórakozz kicsit, ha már elküldted. Még ha vissza is fogadod, addig legalább nem miatta bánkódsz. – tanácsolom neki, és a pincérnő két itallal jön az asztalunkhoz. Én nem rendeltem semmit, és tudtommal Hayden sem, de hamar a mellettünk lévő asztalra siklik a tekintetem, ahol két vihorászó nőszemély tekintget felénk.
Ja, de ne csak a szád járjon! – ripakodom rá, mert még mindig nem hiszem, hogy képes lenne megdugni valaki mást.
- Meghagyom neked a választás jogát. – mondom és szemügyre veszem a szőkét és a vörös hajú hölgyeményt. Tulajdonképp egyre megy mindkettő szinte, csak épp a hajszínük más.
- Egyébként szerinted hány évesek lehetnek? Na nem mintha nem lenne mindegy, csak tudod, nem akarok börtönben csücsülni éveket. A múltkor egy tizenkilenc évessel kezdtem ki, és majdnem lefeküdtem vele, öregem, esküszöm, hogy legalább harmincnak kinézett. Mikor véletlen a korra terelődött a szó, és kiderült, hogy csak tizenkilenc, hát szinte hazáit rohantam. Nem kellenek a tapasztalatlan kis ribancok amúgy sem. – vázolom fel neki a múltkori esetet, ami még mindig mélyen él az emlékeimben. Ezek a nők azonban nem néznek ki olyan fiatalnak, de olyan 27 környékére tenném őket. Egy halvány mosolyt villantok a lányok felé, akik hamar kapnak az alkalmon és közelednek az asztalunk felé.
- Helló. Ti vagytok a dokik, akikkel a múltkor is olyan hamar megtaláltuk a közös hangot nem? - villantanak széles mosolyt, én pedig csak kamillázok, hogy honnan tudják ezt az infót.
- Nem emlékeztek ránk? Pedig jó kis este volt. – Kérdőn pillantok a barátom felé, hátha ő vágja, hogy mégis honnan kellene ismernünk a két hölgyeményt. Annyira részegek lettünk volna, hogy nem vagyunk képben?!

Credit

Bárki bármit mond, egy nő csak keserűséget hoz, ha kapcsolatban kell lenni velük. Arra jók, hogy gerincre vágjuk őket és a kurváink legyenek, másra nem. Ezen a véleményen vagyok, és elismerem, hogy az emberek nyolcvan százalékának ez nincs ínyére, de kit érdekel?! 
- Épp az előbb mondtad, hogy elment. Ha már elment, nem kell sírni utána, vagy visszatartani. – Na, pont én mondom, hogy nem kell sírni utána, miközben a halálomon voltam hetekig, mikor Lotte elhagyott. Mindegy, ugyebár a másik oldalon könnyen beszélek, de ha benne van az ember, az már sokkal szarabb, és tényleg nem lehet tudni, mi a legjobb döntés. 
Együtt iszom a legjobb barátommal, mint ő anno velem, amikor a legnagyobb szükségem volt rá. 

- Na jó haver, nem kell letargiázni. Rendbe jön majd minden. Ha meg bánt, hogy lelépett, akkor menj utána. Bár ezek után sem akar gyereket gondolom, és ha ellentétesek a nézeteitek, akkor kuka az egész. – Ráemelem a tekintetem, miközben lehörpintem az utolsó cseppeket a pohárból és pár pillanatig figyelem csak. A hülye is látja, hogy most nagy szarban van és összeomlani látszik az élete. 

- Nem fogom hagyni, hogy elbaszd az életed, csak mondom. Nem éri meg átadni magad a teljes értelmetlenség érzésének, hidd el. Tapasztalatból mondom. Te még nem süllyedtél mélyre, ne tedd, mert onnan aztán még egy jó baráttal is kurva nehéz kimászni. – magyarázom neki, mert nagyon is jól emlékszem a napokra, amikor még fürdeni sem voltam hajlandó, és kvázi azt kívántam, bárcsak megdöglenék. Senkinek sem kívánom, de tudom, hogy ha bármi ilyesmi újra megtörténne velem, akkor nem hagynám el ennyire magam. Persze ez a terv. Ha ott áll az ember, mindjárt más színben látja a dolgokat.
- Hát ha az volt! – nevetek fel halkan, és a fejemben lepereg a pár évvel ezelőtti szexjeleneteink sorozata. Vajon még mindig ugyanolyan jó lehet? – Viccet félre téve Hayden, nem fogok belemenni a játszmáiba, de akkor is idegesít, hogy szívbeteg. Ha majd meghal és tudtam volna rajta segíteni? Az sem lesz jobb. – húzom el a szám, majd figyelem, ahogy a zsebéből valamilyen gyógyszert halász elő. Összeráncolom a homlokom és figyelem az arcát.
- Azok milyen bogyók Hayden? – kérdezem, mert a színéből és a méretéből nem tudom megállapítani, és nem tudok semmiféle betegségről, ami miatt gyógyszert kellene szednie.
- Nem biztos, hogy ez most jót fog tenni ezután a pár pohár whisky után. – hunyorgok rá, és megpróbálom kivenni az arckifejezéséből a dolgokat. Nagyon remélem, hogy nem lesz gyógyszerfüggő amiatt, hogy szétmentek Lizával, mert az gyilkos. Rosszabb, mint az alkohol. Ezerszer.
- Ugye nem valami kedélyjavító szarok? – vádlón nézek rá. Mégis miért nem szólt semmiről? Ha beteg, arról jogom lenne tudni. Semmi más nem hiányozna, már csak az, hogy a legjobb barátomnak is valamilyen aljas betegsége legyen.
- Nem, tényleg nem attól leszel, de azt nem állíthatod, hogy nem esne jól egy numera, aminek nincs semmi következménye. – széttárom a karom és mosolyt villantok rá. – Jó, te tudod, de jó lenne, ha egyszer megfogadnád a tanácsomat. – A tekintetem közben a mellettünk lévő asztal nőire vezetem, és szemérmetlenül mérem végig őket. Felröhögök Hayden állításán.
- Hát... Semmin nem lepődök meg, ami a nőket illeti. – Azt azért kétlem, hogy több tapasztalata lenne, mint nekem, mert már magam sem számolom, hogy hányadik nőnél járok, de nem is érdekel. Nem azért dugom meg őket, hogy bárkinek is kérkedjek, hanem mert élvezem. A lányok nem éppen visszahúzódóak, ugyanis hamar áttelepszenek a mi asztalunkhoz, én pedig szívesen kínálom fel a szőke barátnőjének a mellettem lévő üres helyet. Szó nélkül hallgatom a mesét, de még akkor sem ugrik be egy szemvillanásnyi emlékkép sem, de hamar rájövök, hogy az egész sztori kitalált. Nem tudom, hogy csak véletlen találtak bele, hogy orvosok vagyunk, vagy tényleg ismernek minket valahonnan.
- Mindegy. Remélem már rendben van a lábad. – mosolyodom el, és a mellettem ülőre pillantok, s zavartalanul siklik végig a tekintetem a szoknya végétől a csinos virgácsain. – Nincs ezzel semmi gond, sőt. – elismerően mosolygok rá, és kitöltök magamnak meg a barátomnak még egy pohár italt.
- És lányok... mi a tervetek estére? – érdeklődöm, és jelentőségteljes pillantással lesek a velem szemben ülő barátomra.
- Nincs különösebb tervünk, bár lennének ötleteink. – mondja, én pedig halkan nevetek fel, és célzó tekinteteket küldök a velem szemben ülőre.
- Na, az jó, ötleteink nekünk is vannak, igaz Hayden? – kérdezem és próbálom kicsit oldani a hangulatot. El kell engednie magát. Most én vagyok a kisördög, aki belé bújtatja a rosszat...

Credit