pozitív  tulajdonságok:
jó szívü, barátságos, segítőkész, találékony, türelmes
negatív tulajdonságok:
lázadó, kiszámíthatatlan, makacs, féltékeny, tudálékos
dolgok, amiket szeret:
enni, inni, zenét hallgatni, bulizni, a jó filmeket, az irodalmat, vásárolni, kikapcsolódni, az állatokat
dolgok, amiket nem szeret:
lencse főzelék/leves, rossz filmek, a pedofilokat, akik az áldozatot hibáztatják, fizika tanárát Mr. Garrison (Nem, nem az a Garrison, csak ugyan az a nevük.)
példakép:
Bár mennyire is szeretem a szüleimet és a nagyszüleimet, ők tökéletes példaképei annak, hogy milyen nem szeretnék lenni az ő korukban. Azt, hogy ez mennyire sikerül, majd a gyermekeimtől, és az unokáimtól meglehet kérdezni. Viszont nem szabad általanositanom, hisz nagyapa kedvence vagyok, ő az egyetlen aki szerint is még nem kéne házasodnom, még rá érek vele.
Anya nővére, igazi példakép, mindig is rá akartam hasonlítani, csak nem mindig jön össze.
A másik ilyen, az irodalom tanárnő, aki egyben az osztály főnököm is volt, ő az egész osztályá ért tűzbe tenné a kezét. Nem tudom, hogy megtenném e, de bizonyos jelek arra utalnak, hogy nem mindenkiért, viszont remélem ez idővel változni fog.
kedvenc helyszíne:
pláza, night klubbok, bárok, kávézó, teázók, Hollywood ízei étterem, természetben, moziban, színházban, ruházati és cipő boltokban, strandra, tengerpart, élmény fürdők, és a többi
dolgok, amik mindig nála vannak:
mobiltelefon, bankkártya, parfüm, tampon vagy szárnyas betét, szájfény, rúzs, egyéb női cuccok, toll, esernyő, tamagotchi, lakás kulcsok, kocsi kulcs
elvei:
Harminc körül megházasodni, és gyereket csinálni, addig pedig élni míg lehet.
ami zavar:
Hogy nem lehetek önmagam, hogy a családom csak akkor fogad el, ha olyan vagyok, amilyennek ők akarnak.
amire büszke:
a családra, az étteremre, hogy sok barátja van


Anya jótékonysági bulit szervezett, amire sokakat meghívott, és sokan eljöttek a buliba. Én is megjelenek, hogy fogadjam a vendégeket, de egy köszönés nél nem futja tovább, hisz nem tudnék mit beszélgetni velük. Két vendég köszöntése közt, néha lopva a bátyám és az állapotos felesége felé lesek, aki velem ellentétben, tudnak pár szót váltani velük. A gond az, hogy nincs ezekkel az emberekkel semmi közös témám, azt pedig unalmas hallgatni, hogy a részvényekről beszélnek, vagy a politikáról, esetleg más unalmas dologról. Persze, szüleim még ezt is lenyűgözve hallgatják végig, vagy csak megjátszák, nekem aztán mindegy, hogy melyik. Elvileg drága szüleim, őt is meghívták erre a partira, nos kíváncsi leszek, hogy itt lesz e, vagy nem. Mondjuk, így ismeretlenül nem mennék hozzá, de azért szeretném látni, és beszélnék is vele, amennyiben eljön a partira. Kezdem unni, hogy egy helyben állok, már szinte úgy érzem, hogy gyakorlatilag ide fogok gyökeret ereszteni, és utam az ételek felé vezet, mert reggel óta nem ettem semmit. Ott az a sok finom étel, én pedig megindulok oda, hogy valamit egyek is. Oda érve, elveszek egy tányért, és azt figyelem, hogy mit egyek. A döntésem, végül néhány rák és nem tudom mi mellett döntök, és teszem a tányérra. Már épp egy szabad asztalnál ülök, és kezdenék enni mikor is egy kéz nyúl a tányérom ért, és félre húzza.
- Ugye, nem ezt akartad megenni? - Kérdi anya, majd egy otthonról hozott dobozt rak elém, én pedig csúnyán tekintek anyára.
- Inkább ezt egyed kislányom, egy nap majd megköszönöd. - Mondja, és csak azért, hogy ne essek kisértésbe, a tányért viszi magával. Kelletlenül nyitom fel a fedőt, és kiveszek egy répát, és azt kezdem eszegetni.
~ Azt, hogy nyúl nak nézel? Azt biztos, hogy nem. ~ Jegyzem meg gondolatban, mert ahoz nincs vér a pucámban, hogy hangosan is kimondjam. Egy répa szeletett a számba veszek, és unottan kezdem rágni, az íztelen vackot. Pár perccel később, valaki vissza hozza a tányéromat, és az asztalra teszi.
- Anyád már megint nyúl kaját etet veled? Hagyd ott, tőlem nem tudja meg. - Mondja nagyapa, és a tányért felém tolja, a dobozt pedig elhuzza előlem.
- Nyugi, a mi titkunk marad. - Kacsint rám nagyapa, és ő is helyet foglal az asztalnál, és eszegetni kezdi az egészséges kaját, de látni az arcán, hogy még neki sem jönbe.
- Köszi nagyapa. - Mosolygok nagyapára, aki vissza mosolyog rám, majd bekap egy salátát, és megint ugyan azt a képet vágja, mint az előbb.
- Sose fogom megérteni, hogy mit szerettek ezen annyira, még íze sincs. - Mondja, majd félre teszi a dobozkát, és együtt eszegetünk a tányérról. Ami azt illeti, még én sem értem, hogy azon kívül, hogy egészséges, miért is nyomatja anya. Tény, hogy szeretek egészségesen enni, de azért azt is, ha néha egyszer vagy kétszer kicsit engedek a kisértésnek, ami anyát kiborít, és valjuk be, hogy ez is az oka, ha néha bűnözők evés ügyben. Nem csak anya az egyetlen, aki az egészséges élet és táplálkozás oldalán van, hanem a nagyi is, és nagyapát az őrületbe tudja vele kergetni, és ilyenkor annyira tudom szegény nagyapát sajnálni.
- Én megyek vissza a házisárkányhoz, te még fejezd be az evést. - Mondja, és azzal fel is áll, majd távozik magamra hagyva az étellel, amit gyorsan megeszek, majd csak azért, hogy anya ne keljen ki magából, a nekem adott salátát is megeszem, és indulok a mozsdóba, ahol úgy hallom, van valaki, és nagyon remélem, hogy telefonon beszélget,
és nem egy zakkantal van dolgom. Egy vele szomszédos fülkébe ülök, ahol csak most látom, hogy a guriga lefogyott,  vagy is nincs papír a gurigán, de már elkezdtem a dolgomat végezni. Át kopogok egy párszor, de a szomszédban levő nő vagy lány, ignorál és zavartalanul tovább beszélget, de én ennél kitartóbb vagyok, ami neki is feltünik.
- Mi van? - Kérdi elég ingerülten, hogy nem tud zavartalanul beszélgetni.
- Végre, hogy ide is figyelsz. Van odaát WC papír? - Kérdem, és a nő át dob egyet, közben a barátnőjének panaszkodik rólam. Hallom minden egyes szavát, és akár mennyire is szeretnék bele szólni, ugyan nehezemre esik, hogy ne szóljak vissza, de azért valamennyire sikerül, és csak a szememet forgatom. Majd egy olyan mondat hagya el a száját, amit viszont már nem tudok szó nélkül hagyni, mert eléggé fel bosszant.
- Te ignoráltál, és még neked áll feljebb? Itt egy gram papír sem volt, pedig kellett volna. - Mondom, közben pedig végzek a dolgommal, majd kilépek a fülkéből, amit a másik is megtesz. Első ránézésre, a mellettem lévő hölgyemény, nem képezi részét a vendég seregnek, de nem is rokon, de úgy érzem, hogy valahonnan nagyon is ismerős, ami lehetetlen mert most látom itt életemben először. Tekintete, mintha villámokat szórna, szinte tapintani lehet a feszültséget, de már nem szólunk a másikhoz. Két mozsdó kagylónyira vagyunk egymástól, és figyelem őt, de nem mintha tartanék tőle, és azért figyelném, csak egyszerűen rajta marad a tekintetem a gyönyörű arcán. A csaj megtörli a kezét, majd pedig távozik, én pedig ott állok, és arcot kell mosnom, ami tönkre teszi a szolíd sminkem, szóval azt is újra kell alkotni.