Abban biztos vagyok, hogy hiába van meg a magadhoz való eszed, egyszerűen képtelen vagy arra, hogy két lábbal állj a földön. Szerintem te egy teljesen más világban élsz a saját normáidnak megfelelően, de az elmúlt pár évben ez valahogy annyira elégnek tűnt. Tökéletesen tudtam tolerálni, és remekül kompenzáltalak, hiszen ilyen téren én pontosan az ellentéted vagyok.
Az egyetemen ismerkedtünk meg, már lassan másfél évtizeddel ezelőtt. Olyan beszédes és magával ragadó voltál, annyira kis naiv, hogy teljesen levettél a lábamról. Annál is inkább, mert az apám helytelenítette a kapcsolatunkat, én pedig természetesen csak azért is borsot akartam törni az orra alá.
Te voltál az, aki megismertette velem a búvárkodás csodás világát, te vittél el az első merülésemre, és te húztál bele a roncsok iránti szenvedélyeddel ebbe az egészbe. Miután álompárként végeztünk az egyetemen, közösen megalapítottuk a vállalkozásunkat. Roncsvadászattal foglalkozunk, amikor pedig éppen nincs olyan, aki befektessen egy-egy projektünkbe, akkor mélytengeri búvároktatóként keressük a kenyerünket. Te persze sohasem vagy képes nyugodni, előszeretettel teszel rá, hogy mennyire kiköltekeztünk, hogy nincs pénzünk egy újabb expedícióra. Mindig keresed az újabb és újabb befektetőket, és berögződésed egy bizonyos roncs, amit nagyon szeretnél megkaparintani.
Az örök álmodozásod a legutóbb odáig vezetett, hogy valami gyanúsan jó ajánlatot sikerült leakasztanod. Nehezen bár, de rávettél engem is, hogy elfogadjuk a pénzt és a kiváló felszerelést valami nagyágyútól, pedig nekem már kezdettől bűzlött az egész ügy. Gyanús volt minden egyes mozzanata, de a lelkesedésed, mint mindig, egy idő után rám is átragadt, és belevágtunk. A legjobb barátnőm is velünk tartott, és a kis csapatunkkal megkezdtük a munkát. A dolgok azonban félresiklottak, és Gaile, a barátnőm rejtélyes körülmények között meghalt. Azóta sem hagy nyugodni a gondolat, hogy ez nem volt véletlen, mert előtte zaklatott volt. Azt ígérted, hogy minden rendben lesz, de minden félresiklott. Jobban, mint bármikor máskor.
Azóta sem találtam vissza önmagamhoz teljesen. Dühös vagyok, értetlen, és bosszúra vágyom, ki akarom deríteni, hogy mi történt. Te bezzeg úgy teszel, mintha az egész rendben lenne, mintha tényleg balesetről lenne szó, és ez csak még tovább szítja bennem a tüzet. Odáig jutottam afeletti dühömben, hogy nem vagy hajlandó tudomást venni a tényekről, és nem támogatsz, hogy beadtam a válópert. Egyetlen szépséghibája van az egésznek, hogy te nem vagy hajlandó aláírni a papírokat, mert szent meggyőződésed, hogy mi egymásnak vagyunk teremtve, és csak a gyász szülte a döntésemet.
Lehet, hogy igazad van, mert most is szeretlek, de egyszerűen képtelen vagyok úgy élni, hogy homokba dugjam a fejem, ahogyan te teszed. Szerinted meddig tudod még húzni az időt, amíg nem akasztasz ki teljesen, és hamisítom meg az aláírásod?

// Tudom, kicsit hosszúra sikeredett. Pb tekintetében rugalmas vagyok, az előtörténetem elolvasása pedig ajánlott, mert végig szerepelsz benne Nagyon várlak, örülnék egy aktív és lelkes játékosnak, mert szerintem rengeteg izgalmas szituáció lehetne a nyomozásból, amelyet mással már el is kezdtem, illetve a kapcsolatunk alakulására is roppant kíváncsi lennék! Tele vitával, érzelmekkel, drámával! Siess, érkezz meg és dobj egy pm-et! //