Egy edzőteremben találkoztunk, ahol nem bírtad tovább nézni, ahogy céltalanul püfölöm a zsákot. Te voltál az, aki bevezetett a boksz, általam szimpla verekedéssé degradált rejtelmeibe. Később csodával határos módon a főiskolán is egymásba botlottunk, ahol egymás szurkálásával egy egészen kellemesnek nevezhető baráti kapcsolat alakult ki közöttünk. Mindez szép volt és jó, csakhogy egyik pillanatról a másikra köddé váltál. Katonaszülők gyerekeként be lettél dugva a seregbe.
Évekkel később New York-ban találkoztunk újra, ahol abban a megtiszteltetésben lehetett részem, hogy frissen alapított apró divatcéged első kollekcióit fotózhattam. Mondhatjuk, hogy ezzel én megvakartam a hátad és te is az enyém. Te kaptál egy jóformán ingyen fotóst, én pedig megkaptam elsőnek mondható nagyobb lehetőségemet, hogy bizonyíthassak ezen a téren. Jobb is, hogy eljöttél a seregből, a lövöldözés nem neked való. Azt viszont még nem árultad el, hogy valójában egy sérülés miatt léptél ki, amin szerencsére túltetted magad.

A PB megkapta a szemem, de változtatható. A vezetéknévbe szintén nem kötök bele, úgyis mindig becézgetlek Az, hogy mi lesz velünk, majd kiderül. Egyelőre munkakapcsolat, meg igyekszünk visszahozni a régi barátságot, ami nem egyszerű, ha titkolózol.