Életem legnagyobb szenvedélye a tánc, a világmindenséget jelenti nekem, vagy legalábbis jelentette fél évvel ezelőttig, mikor megsérültem a felvételim előtt a Juilliardra. Esélyem sem volt bekerülni, pedig biztosra vették a tanáraim, és én is, hogy nyert ügyem van. Rengeteget tettem érte, sokszor alvás helyett gyakoroltam, és milliónyi, éles, szilánkos darabra tört az álmom.
Zongora
Gyermekkorom szorgos évei nem múltak el nyomtalanul, máig imádok a zongora elé ülni, de már rég nem foglalkozom vele annyit, mint egykor. Ettől még a kedvenc elfoglaltságaim közé tartozik.
Lovaglás, lovak
A tánc mellett ez az a sport, ami leginkább formában tart. A legelső tevékenység volt, amibe kisgyermekként belekóstoltam, de valamivel később inkább a táncot választottam. Így megmaradt amolyan feszültséglevezetőnek a számomra, ha ki akarok kapcsolódni, úgy igazán, mindig kimegyek a lovamhoz, és hagyom, hogy a sebesség, a gyönyörű állat és táj magával sodorjon, kiűzve a fejemből minden kellemetlen gondolatot.
Srácok
Kevés csajjal voltam jóban világ életemben, talán azért, mert kicsit nagyobb a szám, szeretem kinyilvánítani a véleményem, és mert mindig kedveltek a fiúk. Velük egyszerűen jobban kijövök, és nem azért, mert mindegyik fejét elcsavarnám, egyszerűen valahogy könnyebb kiigazodni rajtuk, és nem látni a szemükben azt a fura féltékenységgel vegyes irigységet, ha valaki jobb valamiben. A legjobb barátom ugyancsak fiú, és a világon mindent el merek neki mondani. Valahogy jobban érdekel az ő nézőpontja, mint bármelyik másik lányé.
Play by:
Maia Mitchell
Jellem
Mosolygós teremtést sodor eléd a téli, cudar valóság, barna tincseit játékosan cibálja a szél, ahogy a repülőteret elhagyva szippantja az elsőt New York levegőjéből. Lelkében izgalom keveredik némi félsszel, tudja jól, nagy fába vágta a fejszéjét. Igaz, ami igaz, ha az élet úgy sodorta volna magával, miként azt ő megálmodta, már szeptembertől itt élne, s tanulna. Most más okból érkezett, de a motiváció ugyanúgy tombol benne, s nincs kétsége affelől, hogy előbb vagy utóbb el fogja érni, amit eltervezett. Mondhatni, szemtelenül fiatal még, egészen pozitív, vidám jelenség, aki szeret csacsogni, legyen szó olyan jellegtelen témákról, mint az időjárás, vagy a kajákról a nővérével, de ha úgy van, bármi komoly szóba jöhet. Nem buta teremtés, bár alkalmanként szereti adni az ostobát, mondván akkor előbb szabadul. Sokszor egyszerűbb így. Szorgalmas, állhatatos, és a céljaiért mindig mindent igyekszik megtenni, ez meglátszott a tanulmányi eredményein és a tánchoz való hozzáállásán. Az egyetlen, amiben ilyen téren különbözik a testvérétől, hogy neki soha eszében sem volt valami nagymenő szakmát választani, hogy szemérmetlenül megszedje magát. Ő inkább művészlélek, érzelmesebb, érzékenyebb, de minden megvan benne ahhoz, hogy tegyen a vágyaiért. A sors közbeszólt, és jelenleg nem tud annak élni, aminek szeretne, de ettől még nem fogja feladni, és bízik benne, hogy a következő szemeszterre már felépül, és tudja folytatni. Mentes mindenféle káros szenvedélytől, nem iszik még kávét sem, mert tudja, hogy az a testére olyan hatással lenne, amit nem engedhet meg magának. A cigarettának már a szagától rosszul van, illetőleg az alkohollal sem olyan nagy barátok. Nem azért, mert ne tudna kikapcsolni, vagy szeretne bulizni, egyszerűen valahogy mindig fontosabb valami más az életében. Egészségesen étkezik az esetek 85 százalékában, néha azért befigyel egy kis pizza, fagyi, csoki, de mértékkel, illetve rendszeresen sportol a tánc mellett, ez többnyire a lovaglásban testesedik meg, ha arra nincs módja, akkor fut. Szorosan összekapcsolódott nála az egészség a választott szenvedélyével, lévén a kettő nem működik egymás nélkül, így ilyen téren is igyekszik minél inkább megtámogatni önmagát. Nem görcsöl azonban rá, mert nagy szerencséjére megfelelő alkata van a tánchoz, maximum akkor lenne bajban, ha nagyon elengedné magát, viszont ez abszolút nem szokása.
Tudom, hogy mostanában nem sokszor írtam Neked, de minden egyes nap igyekszem azon dolgozni, hogy mihamarabb rendbe jöjjek, és harcolok apával, amiért én ki szeretnék tartani az álmaim mellett, és nem elkezdeni egy akármilyen egyetemet, csak hogy legyen egy diplomám. Nem érti. Még mindig nem. Igazából soha nem értett engem, a lelkemet, hogy nekem a tánc a minden, az önkifejezésem tőlem elválaszthatatlan része. Az itteni orvosok nem igazán tudnak már többet segíteni, éppen ezért úgy döntöttem, keresek máshol. Felvettem a kapcsolatot egy nagyon jó mozgásterapeutával New Yorkban, aki találkozott már hasonló esettel, és nem mondta azt, hogy reménytelen eset vagyok. Éppen ezért úgy döntöttem, hogy odautazom, és ha az álmom nem „pottyan” úgymond az ölembe, ami abszurd elgondolás, mert már így is rengeteget tettem érte, akkor még jobban megdolgozom érte. Mindent meg fogok tenni, hogy helyre jöjjön a lábam, és újra tudjak táncolni. Lehet, hogy ez most Téged sokként fog érni, ne haragudj meg érte, de az ünnepek után szeretnék elutazni Veled. Tudom, hogy most kísérled meg élni, felépíteni a saját kis életedet, és én ebben nem szeretnélek zavarni, de kezdetben azért szükségem lenne egy kis segítségre. Persze, ha azt mondod, hogy neked ez nem működik, megoldom valamiképp, azért örülnék, ha belemennél. Szóóóóval… lakhatnék Nálad? Egy darabig? Lehet, hogy csak addig, amíg meg nem bizonyosodok arról, hogy menthetetlen vagyok, mert akkor úgyis hazajövök, de ha van esélyem, akkor keresek valami munkát, és utána igyekszem felépíteni az életemet ott egyedül. Képzeld el, de tényleg, nem fogod elhinni, én valóságos sokkot kaptam. Tudod, a legjobb barátom, Miles, szóval tegnapelőtt náluk voltam este, és vacsora után még beszélgettünk a szobájában, a jövőről, a terveimről, hogy mennyire hiányozni fogok neki, hogyha elmegyek. Nyilván Ő is fog nekem, mondtam, hogy ezermillió lehetőség van ma már a kapcsolattartásra, szóval tudunk majd beszélni. Azt mondta, az nem olyan, biztos lesz egy rakás új barátom, meg minden. És… majd letettem az arcom, mikor ezzel előállt, de azt mondta, hogy ő nagyon szívesen „segít” nekem abban, hogy nehogy már ilyen kis ártatlanul, érintetlenül menjek el New Yorkba, még a végén megront ott valaki. Azt sem tudtam, hogy mihez kezdjek magammal zavaromban. Azért elég fura, ha az embernek felajánlja a legjobb barátja, hogy elveszi a szüzességét… Mintha egyébként olyan szánalmas lennék, hogy ne tudnám megoldani, ha nagyon akarom, de nem véletlenül alakult így. Aztán megsimogatta a combom és megcsókolt. Annyira sokkolt az egész, hogy felképeltem, és elszaladtam, azóta nem beszéltünk. Te ezt el tudod hinni? Esküszöm nem értem. Mindent megosztottunk egymással hét éves korunk óta, amióta csak ismerjük egymást, ezerszer aludtam vele, a családjaink is imádják egymást, tök sok volt a közös program, erre előáll egy ilyen hülyeséggel, és tönkretesz mindent. Miért csinálják ezt a fiúk? Én nem akarok tőle semmit, nekem Ő a legjobb barátom, képtelen lennék másként gondolni rá, olyan természetellenes és fura. Apa meg nem igazán beszélget velem. Azt mondta, elege van abból, hogy ilyen csőlátású vagyok, és eszében sincs támogatni a vesszőfutásomat, ideje lenne beletörődnöm, hogy vége. Néha olyannyira sokat magyarázza, hogy majdnem elhiszem neki, de egyelőre nem szeretném még feladni. Csak fáj, hogy nem képes hinni abban, hogy sikerülhet. Miért olyan nehéz ez? Sokszor érzem úgy, hogy jobban örülne, ha olyan lennék, mint Te, amivel nincs is baj, de azért annyira nem különbözünk, csak engem más irányba hív a szívem. Miért akkora probléma az neki, hogy követni szeretném? Megmondtam neki, hogy én ezt még akkor is megpróbálom, és ha nem sikerül, elmegyek valami hülye egyetemre, és megtanulok majd valami olyat, ami nem érdekel, csak hogy megnyugodjon, de addig semmiképpen sem. Szóval most utál, de remélem, idővel majd megérti, és megbékél.
Azt hiszem, egyelőre ennyi. Alig várom, hogy találkozzunk Karácsonykor, hiányzol! Jó volt, hogy gyakrabban láttalak a nyáron.
A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.
Ha egyszer sikerül az életben rátalálnunk arra, ami igazán fontossá válik számunkra, akkor arról képtelenek vagyunk letenni és bárhogy is próbáljuk más oldalról megközelíteni mindezt, valahogy semmi sem ér fel hozzá. Egy baleset következtében kellett félretenned azt, amit igazán szeretsz, amelyet megtapasztalni kegyetlen érzés tud lenni. Tudván, hogy ami a mindennapjaid része volt az a közeljövőben már nem lesz tovább pedig csak még inkább zavaró hatással volt rád. És bár akadtak olyanok az életedben, akik próbáltak lebeszélni a folytatásról, de te minél többet hallottad mások kételkedését, annál elszántabb voltál az ellenkezőjét illetően. Pár kétely ugyan benned is megszületett az út során, de te sosem engedted, hogy hangosabbnak bizonyuljanak annál, mint amit igazán szeretnél. Jó volt látni azt is, hogy nem adtad fel és küzdesz az álmaidért. És még ha ott van az a buta bizonytalanság is, mellette néhány lehetőség is megbújik, amik esélyt adhatnak számodra. Szurkolok, hogy ez az utazás a legjobbat hozza magával, ahogyan a nővéreddel megélt új élmények is, és remélem egy nap majd újra azt csinálhatod, amire igazán vágysz. Addig pedig csak légy hű az elveidhez és ne hagyd, hogy bárki is eltiporja az álmaidat. Szépen fogalmazol, szóval köszönöm, hogy olvashattam a történeted. Kíváncsian várom mit hoz számodra majd a folytatás.
Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék! Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran! Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!
Kezdőlap
