5 eves voltam, amikor arvahazba kerultem, nehany hettel kesobb pedig megismertelek teged. Legjobb baratok lettunk, lelki tarsak, akik barmit megoszthattak egymassal. Szinte elvalaszthatatlanok voltunk. Sosem hagytal szomorkodni es mindig megvedtel, ha ugy alakult. Jo lelku, igazi kis uriember voltal, akit rendkivul megszerettem.
Megfogadtuk, hogy amint mindketten kijutunk onnan, megkeressuk egymast es soha tobbe nem valnak el utjaink.
Teged hamarosan orokbefogadtak, ezt pedig nem viseltem tul jol, mivel nem csak a legjobb, de az egyetlen baratom is voltal. Kesobb szandekos gyujtogatas miatt javitoba kerultem, 18 evesen pedig szabadultam.
Evekig probaltam rad talalni, de nem jartam sikerrel. Azota is abban remenykedem, hogy egy nap majd felbukkansz.

Azt, hogy mi tortent a csaladjaval es miert kerult arvahazba, rad bizom, ahogyan azt is, hogy az orokbefogadast kovetoen hogyan alakult az elete. Valamennyit biztosan valtozott a szemelyisege, de nem szeretnek egy rosszfiut.
Ugy kepzeltem, hogy miutan a ferfi megtalalja Amandat, ismet jo baratok lesznek, akik idovel egymasba szeretnek es happy end lesz a vege. Persze nem kell aggodni, nem lesz unalmas es felhotlen a kapcsolatuk. Johetnek poenos helyzetek, dramak, bekulesek, stb stb. Igazabol rajtunk mulik!

Nagyon várlak!