- Szerinted lecsúszik még egy? – én a magam részéről már könnybe lábadt szemmel tartottam az ujjaim között a felespoharat, miközben a barátnőmre néztem, aki határozottan megrázta a fejét. Mind a ketten kellőképpen részegek voltunk már ahhoz, hogy egy időre megálljunk, én pedig nagyon szívesen kimentem volna rágyújtani. Egyedül nem volt kedvem, és amiért Saffie nem dohányzik, őt sem rángattam volna magammal arra a területre, ahol a cigisek vannak. Pontosan tudom, hogy az ő táboruk nem kifejezetten szeretik, a füstöt, mi dohányosok pedig azokat a kis geciket utáljuk, akik beleállnak a pofánkba, miközben szívjuk a cigarettát. Lényegében éppen ezért is volt egyértelmű, hogy én most maradok a helyszínen a lánnyal, aki hozzám hasonlóan, már egészen hunyorogva nézett maga elé.
- Van kedved táncolni? – a kérdésemre ismét egy fejrázással válaszolt, szóval maradtam a pultnál, és mivel más dolgom egyelőre nem volt, csak kértem magunknak még egy kört. Minden bizonnyal Saffie most nincs túl jól, de a pia megvárja majd. Én most jó barátnő módjára igyekeztem mellette maradni és finoman paskolgatni a vállát. Általában odafigyelt arra, hogy mennyit iszik, tehát minden bizonnyal a gyorséttermi kajának kimaradása okozta nála ezt a zűrzavart. Tudtam, hogy hányni nem fog, csak kell neki pár perc, amíg összeszedi magát.
- Az ott Ah In? – hunyorogva néztem az irányba, ahol egy sötét ruhás srácot volt szerencsém megpillantani, valami kólaszerű itallal. Fogalmam sem volt róla, hogy kire gondol, mert nem ismertem a szaktársait.
- Nem tudom, de… - hirtelen ült ki az arcomra végül a megvilágosodás – Tényleg! Úgy néz ki, mint a már nem friss hús srác, akinek szörnyű neve van… Biztos az, akire gondoltál!
Én magam is meglepődtem, hogy itt volt, mert egyetlen buliban sem láttam még a fiút korábban. Éppen ezért hittem Saffie-nak azzal kapcsolatban, hogy mi a neve a srácnak.
- Szerintem jobb lenne, ha odaülnél hozzá egy kicsit – minden rosszindulat nélkül mondtam ezt neki – Olyan egyedül van… Legalább téged ismer.
Óvatosan csúsztam le a székemről, aztán a lánynak is segítettem lemászni. A feje búbja fölött viszont észrevettem egy olyan férfit, aki számomra is egy jó körnek ígérkezett.
- Menj csak Saf, úgy néz ki én is találtam egy kedves ismerőst. Rendben leszek, de te ne igyál többet, amíg nem találkozunk – finoman állította irányba a lányt, aztán felkaptam a kiwi ízesítésű feleseket és a fiatal férfihoz sétáltam, aki túlságosan is magányosnak tűnt… Gondolok itt mondjuk arra, hogy nem volt mellette női társaság, pedig ha valaki, akkor én pontosan tudtam, hogy mennyire szereti azt ő.
- Szia, Lip – határozottan léptem oda hozzá, csúsztattam a tenyeremet a tarkójára és a barátaimmal ellentétben őt két puszival köszöntöttem – Van egy kör piám, amit nem szeretnék egyedül meginni, szóval segíthetnél.
Igyekeztem nem túl nyilvánvalóan kacérkodni vele, ezért az arcomon visszafogott volt a mosolyom. Pontosan tudtam azt, hogy jobban szereti azokat a lányokat, akik nem akaszkodnak rá, de elég jó fejek ahhoz, hogy barátkozhasson is velük, de az ágyát is megoszthassa egy éjszaka erejéig a hozzám hasonlókkal.
- Mizu? Elég régóta nem találkoztunk már – gondolok itt arra, hogy utoljára középiskolás voltam, amikor megdugott. De az elég viccesre, ugyanis drága Aurorámmal pont sikerült összefutnom, amikor a bátyja ruháiban igyekeztem elhagyni a házukat.

ruha. | 518 | szia fiú