Számomra mindig is könnyebbnek tűnt úgy élni és abban hinni, hogy aki tetszik nekünk és akinek tetszünk, azzal úgy lehet igazán kapcsolatot teremteni, ha ezt el is mondjuk az illetőnek. Nézhetjük ezt igazából távolabbról is és vehetünk egy sima emberi kapcsolatot. Ha valakivel egy hullámhosszon vagy, akkor azt nem csak érezni fogod, de jellemzően meg is mondod az illetőnek. Azt hiszem az egészből azt akarom kihozni, hogy ha kedvelünk valakit - mindegy hogy milyen formában, csak barátilag, vagy épp teljesen más szinten is -, akkor úgy viselkedünk vele, hogy ezt fejezzük ki. Nem mész az ember idegeire csak úgy heccből. Aztán persze lehet, hogy én nem értek eléggé az emberi kapcsolatokhoz és teljesen rosszul értelmezek bizonyos dolgokat, és persze az is lehet, hogy én közelítem meg rosszul a dolgot. Főleg azért, mert jellemzően én sem vagyok a legkedvesebb más emberekkel. Tehát megvan az esélye, hogy Ah In csak az általam közvetített rezgésekre reagált és valójában nekem kellene bocsánatot kérnem tőle, amiért bunkó voltam. Ez is egy opció. Egész reggel úgy éreztem, hogy valójában nem tudok és nem értek semmit. Az sem könnyítette meg a dolgot, hogy anélkül léptem le Ah Inék lakásából, hogy beszéltem volna vele. Őszintén szólva abban a pillanatban jó ötletnek tűnt az, hogy csendben távozzak, nem felkeltve a fiút. Most már utólag legszívesebben fejbe vágnám magamat. Főleg mert még így is sikerült összefutnom a bátyjával a lépcsőházban. Belegondolva mindebbe csak még inkább ahhoz lett volna kedvem, hogy belefojtsam magamat India egyik párnájába. Helyette ő embert akart belőlem varázsolni, de minimum nem hagyni, hogy egy vízihulla kinézetével létezzem a nap hátralévő részében. Persze mindezt csak az után, hogy előbb igenis levízihullázott. Nem ezekkel a szavakkal, de mégis. Ha jobb pillanatomban kap el ezzel, még valami sértődés félét is előadtam volna neki. Jelenleg csak túlságosan el voltam keseredve, mert képtelen voltam rendezni a gondolataimat. Több érzés is viaskodott bennem. - Hm, ja... Ki veszi ezt be. - A szemeimet forgatva ráztam meg a fejemet. - Úgy nézhetek ki, mint akinek papot kell hívni, ha már te is kedvességből ferdítesz. - Mindig is egyenesek voltunk egymással. Indiát kifejezetten olyannak ismertem meg, mint aki nem fut felesleges köröket azzal, hogy valakinek szépen próbálja becsomagolni a véleményét. Kimondja, amit gondol és ez így van jól. - Biztos? - Kérdőn néztem rá és másodpercekig képes voltam nem mozdulni, hogy halljam a válaszát. - Nem fogok megsértődni, ha mégis így gondolod, de legalább ne rögtön emlékeztess rá, jó? - Még egy egészen halovány mosoly is belefért részemről. Ennél már csak az lett volna szebb, ha hirtelen a Timothyval kapcsolatos véleménye is beválik és ma este szerelmet vall nekem. Ennek a gondolata valójában annyira megrémisztett, hogy hajlandó lettem volna inkább vízbe fulladni a zuhany alatt. Végső soron azonban túléltem, és olyan tíz százalékkal jobban éreztem magamat, mint azelőtt, hogy megérkeztem volna. Lehet, hogy valójában minden rendben lett volna, ha nem vagyok rettentő másnapos is az egész mellé és nem megy szét a fejem alapból is. - Te nem vagy másnapos? - Tettem fel a leginkább égető kérdést. - És miért? - Tudom, tudom, hogy nem szabadna annyit innom, mint amennyit édesapám bír és hogy egyáltalán nem lehetett elegáns, amit az éjszaka műveltem, sem pedig az, ahogyan leléptem Ah Intól... Azt hiszem az egész tegnapi napom és ma hajnalom nem lehetne elegánsnak nevezni, de talán az is jobb, ha ebbe most nem állok bele - amikor már kezdtem egy fokkal jobban érezni magam. Mindentudó pillantással néztem a barátnőmre, amikor a hazamenetelemről esett szó. Lehet, hogy a szüleim rendben voltak azzal, hogy élvezzem a fiatalságomat, de azért azt ők sem támogatták volna, hogy így mutassak példát Gage-nek. Igazából azt sem tudom, hogy valaha lehetek-e az öcsém példaképe. Ha most fegyvert fognának a fejemhez és válaszolnom kellene, rávágnám, hogy nem szeretném, hogy így legyen. Nem csak a szüleinket, de engem is sírba tenne az a fiú, ha megismételne olyan dolgokat, amiket eddigi életem során már én is elkövettem. - Lehet, hogy az lesz a legegyszerűbb. Beszélhetsz vele - bólintva egyeztem bele a dologba. A szüleim kifejezetten azok a fajta emberek, akik könnyedén kimutatják, ha valakit kedvelnek, legyen az a saját baráti társaságuk valamelyik tagja, vagy épp az enyém. Tudják, hogy milyen a természetem, ezért mindenkit elég nagy lelkesedéssel fogadnak, akit bemutatok nekik, mint a barátom. Indiával sincs ez másképp, kifejezetten kedvelik őt. - Köszi. - Ugyan még így is kérdéses volt, hogy hogyan állítok haza abban a ruhában, amiben bulizni mentem, de az India által adott szettben legalább kevesebbet gondolkoztam ezen. - Szomorúan hallom, hogy így történt. Ki volt az, és miért nem hoztad haza? - Nem mintha muszáj lenne. Csak mert valaki jót beszélget bárkivel egy buliban, nem kell hogy haza is vigye egy körre. Ugyanakkor azzal sincs baj, ha valaki ezt teszi. Az embereknek általában csak a saját dolgukkal kellene foglalkozniuk és máris sokkal jobb lenne az élet a Földön. - Nem, dehogy erőszakolt meg... - Hatalmasat sóhajtottam, ami talán sokkal kevésbé a frusztrációm egyfajta kiadása volt, mintsem egy olyan sóhaj, amiben volt bőven visszaemlékezés a múlt éjszakára. Nem tudtam, hogy létezik ilyen sóhaj, de most nagyon is megtapasztaltam. Elvégre egyáltalán nem volt rossz éjszakám. Sőt... - Az a helyzet, hogy nem beszéltünk róla. Nem volt fent, amikor eljöttem. - Nem kifejezetten mertem Indiára nézni. Nem azért, mert féltem tőle, hogy megdorgálna amiatt, amit csináltam - holott valahol megértettem volna. Elvégre én léptem le, én vagyok most teljesen kétségbeesve és nem lennék, ha nem lépek le csak úgy, hanem megvárom, hogy Ah In felébredjen és mondjon valamit. Bármit. - Tudom, hogy ez most elég szarul hangzik így, mert én vagyok a bunkó, aki ott hagyta őt. - Néhány másodpercig csak hagytam kattogni az agyamat és azon járattam a gondolataimat, hogy mi lehetne a következő lépés. Vagy hogy van-e egyáltalán következő lépés Ah In és közöttem. - De szerinted nem fura ez az egész? Ha igaz, amit Timothyról mondasz, akkor nem kellett volna Ah Innal teljesen másképp viselkednünk? Nem kellett volna... Nem tudom, mondjuk jeleznie korábban is, hogy bejövök neki? - Oké, én sem tettem. Még csak elismerni sem szerettem volna, ugyanakkor ki kellene esnem a saját szemeimen, hogy ne tartsam őt baromi vonzónak. Visszagondolva az éjszakánkra pedig ez az érzés csak még inkább fokozódik. Amit a vörösödő arcom is elárulhat India számára is. Nincs is annál jobb, mint amikor az ember lebukik azzal, hogy bejön neki valaki, akiről állítja, hogy valójában nem is.
It's all your own and I can tell You are the thunder and I am the lightning I love the way you know who you are, to me it's exciting When you know it's meant to be Everything comes naturally • •
I thought I was hard to love 'Til you made it seem so easy, seem so easy Touch me 'til I find myself, in a feeling Tell me with your hands that you're never leaving · ·
I can still smell you on my clothes Always hoping things would change But we went right back to your games Long nights, daydreams Sugar and smoke rings, I've been a fool · ·
★ lakhely ★ :
Fort Greene, Brooklyn
★ :
★ idézet ★ :
We must use time creatively, in the knowledge that the time is always right to do right · ·
Martin Luther King, Jr.
★ foglalkozás ★ :
NYU student
★ play by ★ :
Selena Gomez
★ hozzászólások száma ★ :
67
★ :
Re: - don't know what to do _ Saffron & India
Szer. Jún. 22 2022, 11:09
Saffie & India
Valójában teljesen tisztában voltam azzal, hogy ha Saf ma átjön hozzám, akkor nehéz dolgom lesz vele. Alapvetően éreztem, hogy össze lehet zavarodva és valószínűleg másképp gondolkozik a tegnapi afférjáról és arról, hogy nem húztam ki őt a bajból, mint én. Nekem maga a tény nem volt nagy dolog, általában, ha valamelyik barátom – vagy barátnőm – eltölt egy jó éjszakát valaki mással, ahhoz csak gratulálni tudtam. Teljesen mindegy volt, hogy ő ezt józanul mennyire gondolta komolyan, nem? Ha jó volt, akkor nem kellett hasonlókon agyalni, csak elfogadni a tényt és továbblépni. Ha pedig az adott személy érdeklődést váltott ki belőlünk, akkor ezzel elé kellett állni és megmondani neki. Én olyan indokokat sosem fogadtam el, hogy xy nő. A nőknek is vannak érzéseik, a nőknek is tetszenek a férfiak, vagy éppenséggel más nők. Már rég túl kellene lennünk ezen a királykisasszony komplexusos hülyeségen, hogy márpedig a férfi kezdeményez. Akkor mi a helyzet az azonos nemű pároknál? Mert attól még, hogy ott is van egy domináns fél, a nők és férfiak határozottan nem változtatják meg a nemüket. Tehát alapvetően úgy álltam a mai naphoz, hogy mindent megteszek annak érdekében, hogy empatikus maradhassak, de nem voltam benne biztos, hogy ez sikerülni fog. Valójában kicsit örültem neki, hogy Saffie végre felszedett valakinek, az pedig hab volt a tortán, hogy annak a bizonyos személynek ennyire van jó segge. Én biztos nem szomorkodtam volna miatta, vagy agyaltam volna túl, hanem kerestem volna még egy olyan embert, aki minimum 10/8.5 volt. Ugyanakkor nem vagyunk ugyanolyanok, azt pedig erős lett volna állítani, hogy azért nem rángattam haza a lányt, mert a múltkor ő is otthagyott az elveszített cipőmmel. Valószínűleg ennek az egésznek így kellett történnie. Ettől függetlenül nem tudtam mást mondani azon túl, hogy jól tette és nem kell ezt túlagyalni. Felnőtt emberek, az egyetemen gyakorlatilag már majdhogynem mindenki szexelt mindenkivel nemtől és nemi identitástól függetlenül. Ugyanakkor az még mindig csak egy dolog, hogy én így gondolkozom, mert Saffie valószínűleg jobban ki fog akadni ezen az egészen. Ettől függetlenül azon kívül, hogy mindent előkészítettem, én haláli nyugalommal vártam őt és azon agyaltam, hogy miért nem léptem le Joshival. Legalább nekem is lenne mit mesélnem. - Néztél már ki jobban – egy együttérző mosoly volt az arcomon – De így is bomba vagy. Nem kell félni. Nyilvánvalóan nem hozakodhattam elő azzal, hogy pontosan olyan, mint aki egész éjszaka csinálta. Majd később, amikor ő is hajlandó lesz elfogadni azt a tényt, hogy ezen már nem fog tudni változtatni. Ha jó volt, akkor nincs semmi baj, ha pedig a srác valami olyat tett, amit nem kellett volna, akkor elmegyünk a rendőrségre és meg van oldva a probléma. Nem két hónap múlva kell hasonlóval előhozakodni, hanem azonnal kell felkeresni a hatóságokat. - Egyáltalán nem akartam ezt mondani, ez megnyugtat? – csak felvont szemöldökkel néztem rá, aztán az állammal a fürdő felé böktem – Érezd magad otthon. Mivel a szüleim már dolgoztak, gyakorlatilag azt csináltunk itt, amit akartunk. Elsősorban megetetni akartam a lányt és kényelmesen átbeszélni ezt az egész helyzetet. Nem tudom, hogy ezzel a kettővel gyakorlatilag mikor leszek meg, mert azon se lepődnék meg, ha a másnaposságtól egy falat sem menne le a torkán. - Mondjuk ez így végig gondolva teljesen logikus – nekem is megvannak a hülyeségeim, de valószínűleg hasonló állapotban még nekem sem lenne képem hazajönni csak úgy. Attól még, hogy olyan voltam, amilyen egyáltalán nem akartam sírba rakni a szüleimet. - Persze, hogy mondhatod, de ha úgy van itt is aludhatsz ma – ez is egy jó opció lett volna – Beszéljek az anyukáddal? Csak tippelni mertem, de azt gondoltam, hogy nem tájékoztatta a lány arról, hogy pontosan miért maradt ki éjszaka. Ugyanakkor a mi szüleink is voltak fiatalok. Bármit állítanak, ugyanazokat a dolgokat csinálták, amiket mi magunk is. Pont ezért egyáltalán nem hittem benne, hogy ne lenne sejtésük arról, hogy valószínűleg csak egy jó éjszakája van Saffienak. Bár az is igaz, hogy New York nem a világ legveszélytelenebb városa, ez pedig pont azt eredményezi, hogy baromira aggódhatnak. Én jelenleg csak annyit tehetek, hogy késleltetem a lecseszésének az időpontját, ami összességében annyira nem hülye ötlet. Talán kevésé kap ki, ha mondjuk holnap megy haza, mert a szülei már nem lesznek rá annyira mérgesek, mint korábban. - Parancsolj – a melegre való tekintettel egy rövidnadrágot dobtam oda neki, amit rendszerint itthon viseltem, illetve egy kényelmesebb pólót – Hát ez szívás, mert kifejezetten jelentőségteljes dolog nem történt velem. Találkoztam valakivel, de végül nem vittem haza. És nem azért, mert ne ért volna annyit. Magam sem tudom, hogy miért döntöttem így végül, de legalább van egy módja annak, hogy ismét találkozhassunk. Túl jó fej volt, kár lett volna egyetlen alkalomra elpazarolni. Így legalább egyáltalán van arra esélyem, hogy még egyszer együtt lehessünk és ennek fényében dönthessek a jövőről. - Úgy, ahogy eddig is tetted – egyszerűen megvontam a vállam – Ha nem akartad volna, akkor nem történik semmi. Ha pedig nem erőszakolt meg, akkor nincs világra szóló tragédia. Az én fejemben legalábbis minden ennyire egyszerű volt. Könnyen tartottam vagy szakítottam meg azokkal a kapcsolatot, akikkel egyszer összehozott a sors, emiatt pedig automatikusan azt feltételeztem, hogy ez másnak is így megy. - Mit mondott ő? – legalábbis feltételeztem azt, hogy beszéltek ma. Alapvetően az ilyen kis balesetek emberek között megesnek, szóval egyáltalán nem kellene azon aggódnia, hogy miként néz majd a srác szemébe az elkövetkezendő időszakokban.
It seems that here I am, and I wake up at the railway station, that's why I thought I'd give a visitation, but too I was late 'till we got broke up, really got broke up, bamn, I got lost, but now I'm stuck into the resting reality
I wanna be a human, 'fore I do some art It's a cruel world, but there's gon' be my part, 'cause true beauty is a true sadness, now you could feel my madness
I keep you right next to me Only just in my dream, I see you in red, blue, green, don't wake me up from sleep, I think I'm losin' my grip, everything off the beam, why you showed up in my life
★ lakhely ★ :
Brooklyn
★ :
★ idézet ★ :
“Oh, Kitten, see, I try not to say bad things.” “What?” The grin spread. “I would say size doesn’t matter but it does. I would know.”
- Daemon Black
★ foglalkozás ★ :
fotós, egyetemista - dramaturgia
★ play by ★ :
Kristine Froseth
★ szükségem van rád ★ :
❝ I need a partner, well, are you out tonight? It's harder and harder to get you to listen, more I get through the gears, incapable of makin' ❞ alright decisions, and havin' bad ideas
★ hozzászólások száma ★ :
58
★ :
Re: - don't know what to do _ Saffron & India
Szomb. Márc. 26 2022, 23:46
India & Saffie
Magam sem tudtam mit kellene gondolnom a tegnap éjszakáról. Vannak ugyan olyan pillanatok az életemben, amikor azt kívánom, hogy bár annyit ittam volna, hogy ne emlékezzek rájuk, de furcsa mód az Ah Innal töltött éjszakán minél többet járatom az agyam, annál inkább meg akarom tartani az emlékeket. Talán ez az, ami leginkább elbizonytalanít most és egyben zaklatottá is tesz. Eddig olyan magabiztossággal tudtam állítani, hogy nem szimpatikus nekem, hogy nem is jövünk ki olyan jól és hogy biztosan vak és buta az, aki azt állítja, hogy én akár csak egy kicsit is bejövök neki. Én nem tartom elfogadhatónak azokat az elméleteket, hogy a fiúk sosem nőnek ki az óvodás szokásaikból és azért piszkálnak egy lányt, mert tetszik nekik. Ah In határozottan nem kedvel engem. Ugye? Utáltam a helyzetet, amiért mindenki más okosabbnak bizonyult nálam Paveltől kezdve Indiáig, kiknek nyilván soha nem fogom hagyni, hogy elégtételt érezzenek, amiért "ők megmondták". Az, hogy lefeküdtem a sráccal, akiről állítottam, hogy ősellenségek vagyunk és a félév vége után valószínűleg amúgy sem akar majd látni egyetlen órán sem, abszolút saját döntésnek minősíthető, hiába voltam berúgva, vagy már csak spicces állapotban, mire felvitt a lakásukra. A homlokomat a busz ablakának döntöm, hátha az lehűti a gondolataimat és nem száguldanak olyan gyorsan össze-vissza. Ha úgy vesszük, inkább Ah In jelenti az epicentrumot és minden gondoltaim körülötte, a kapcsolatunk és az éjszaka körül forog, miközben már az a kérdés is megfordult a fejemben, hogy hogyan fogok ezek után a szemébe nézni. Csak egyetlen olyan embert ismerek, aki épp eléggé lazán tudja kezelni a kapcsolatait, hogy most a segítségemre legyen, neki pedig egy sms-t is megeresztettem még akkor, amikor kiszabadultam a lépcsőházból, Ah Inék lakásánál. Ha csak egy fokkal is, de jobb kedvem lett, amikor leszálltam az ismerős környéken és Indiáék háza felé vettem az irányt. Nem nézhettem ki túl fényesen a tegnapi ruhámban és a sietve, pusztán az ujjaimmal átfésült hajammal, de jelen pillanatban Indiáék egyetlen szomszédjának a véleménye sem érdekelt. - Szia. - Elnyomtam egy sóhajt, és igyekeztem arra koncentrálni, hogy nem kell már sokáig értelmes embernek tűnnöm, mert a Hastings ház falain belül már senkit nem érdekel majd, hogy honnan szalajtottak és miért nézek ki így. - Ennyire szétesettnek tűnök? - Nem csodálkoztam volna, ha egyenesen szarul nézek ki, tekintve hogy nem aludtam túl sokat és az alkohol is megtette a hatását, illetve utóhatását így másnap. Ellenkezni viszont nem ellenkeztem, sőt amikor végre a gondolataimat a zuhanyzás köré rendeztem, tulajdonképpen még örültem is az ajánlatnak. - Köszönöm, sietek. Addig fogd vissza magad annyira, hogy egyáltalán ne halljam a szádból, hogy te megmondtad, rendben? - Inkább baráti kérés - kétségbeesett jajveszékelés - volt ez a részemről, mintsem utasítás, hiszen éppen Indiáék házában terveztem zuhanyozni egy határozottan eseménydús éjszaka után. - Nem, nem voltam még otthon. - Megráztam a fejemet, amit hamar abba is hagytam, hogy ne fokozódjon a fájdalom, amit már-már magamnak okoztam. - Azt sem tudom hogy menjek így haza. Mondhatom, hogy nálad voltam? - Még akkor is ha nem. A szüleim nem azok a típusok, akik ellenőriznék a dolgot, mert eléggé megbíznak bennem ahhoz, hogy ne tegyék, mégis biztosan örültek volna neki, ha írok nekik arról, miért nem fáradok haza éjszaka. Jelenleg azonban ők még a jövő problémájának számítottak és az elsődleges a zuhanyzás volt. Jól esett megszabadulni a tegnapi ruhámtól, a zuhany alatt pedig még azt az illúziót is bevettem, hogy megszabadulok az éjszakától. Csak a gondolataimból nem tűntek el azok a képek, amelyekre már-már túl élénken vissza tudtam emlékezni. Egy fokkal mégis jobban éreztem magamat, amikor duplán törölközőbe csavarva, vizes hajjal léptem ki India fürdőszobájából. - Nem tudom... - Sóhajtva roskadtam le a lány ágyára. - Válassz nekem valamit, nekem mindegy, hogy miben leszek. - Egy melegítőnadrág és kinyúlt póló is épp elég lett volna nekem, ráadásul kevésbé éreztem volna magamat könnyűvérűnek, ha ilyen darabokat ad nekem. - Nincs valami sokkal jelentőségteljesebb, ami veled történt, miután elváltunk? - Nagyon akartam, hogy ő is részt vegyen a bulin, így utólag viszont már nem tudom, hogy nem épp neki köszönhetem-e, ami történt. - Legközelebb kérlek ne dobj csak úgy Ah In karjaiba, jó? Szerinted hogy fogok így a szemébe nézni, amikor megint találkozunk? És még közös projektünk is van... - Nagyot sóhajtva csaptam a tenyeremet a homlokomra, aztán emeltem oda a másik kezemet is, hogy ilyen gondolkodó állapotba merüljek néhány pillanatig.
It's all your own and I can tell You are the thunder and I am the lightning I love the way you know who you are, to me it's exciting When you know it's meant to be Everything comes naturally • •
I thought I was hard to love 'Til you made it seem so easy, seem so easy Touch me 'til I find myself, in a feeling Tell me with your hands that you're never leaving · ·
I can still smell you on my clothes Always hoping things would change But we went right back to your games Long nights, daydreams Sugar and smoke rings, I've been a fool · ·
★ lakhely ★ :
Fort Greene, Brooklyn
★ :
★ idézet ★ :
We must use time creatively, in the knowledge that the time is always right to do right · ·
Martin Luther King, Jr.
★ foglalkozás ★ :
NYU student
★ play by ★ :
Selena Gomez
★ hozzászólások száma ★ :
67
★ :
- don't know what to do _ Saffron & India
Hétf. Jan. 17 2022, 00:34
Saffie & India
Az smsből, amit Saffie-tól kaptam, elég egyértelmű volt az, hogy nem otthon töltötte az éjszakát. Legalábbis határozottan gyanús volt, hogy sürgősen beszélni akart velem, tegnap este pedig mind a ketten túlságosan részegek lehettünk ahhoz, hogy megtaláljuk egymást. Őszintén, én annyira el voltam foglalva Joshuával, hogy valójában eszembe sem jutott az, hogy meg kellene keresnem a lányt. Mivel ő rángatott el ebbe a buliba, határozottan azt éreztem fairnek, hogy akkor a saját szabályaim szerint szórakozok. Mivel mind a ketten olyan lányok voltunk, akik nem táplálnak egymás iránt haragot, ha esetleg valaki mással lóg az illető, pontosan tudtam, hogy ez most belefér. Amúgy is bele kellett, hogy férjen a cipős eset miatt. Részletkérdés volt az, hogy a fülbevalómat azzal a szándékkal adtam oda az újdonsült fiú ismerősömnek, hogy egy menetre beváltsa majd nálam. Egyrészt, nem ő kért erre, másrészt épp eleget beszélgettünk ahhoz, hogy egyértelműen kiderüljön az, hogy működik közöttünk a kémia. Nem beszélve arról, hogy ő se a szüleimre, se rám nem tett olyan megjegyzéseket, ami miatt bunkónak tartottam volna. Jelen helyzetben viszont mégsem a fiú érdekelt. Mivel nem tudtam, hogy Saffie-nak mi lenne a legjobb, felkészültem arra az eshetőségre is, hogy esetleg majd sétálni akar és úgy elmondani a sztorit, szóval jobb híján felöltöztem és feldobtam az arcomra meg a szemhéjamra némi pirosítót, húztam még egy vékony vonalat barna szemceruzával a szempilláim tövébe, amit elsatíroztam, aztán használtam valamennyit a színtelen szájfényemből meg a szempillaspirálomból és késznek nyilvánítottam magam. A hajamat egy hanyag kontyba fogtam össze a fejem tetején, ezek után pedig kikészítettem azokat a gyógyszereket, amire talán a lánynak szüksége lehet, és ellenőriztem a hűtőnk tartalmát is. Mivel megfelelőnek találtam az ételmennyiséget, mind a kettőnknek feltettem főni valamennyi kávét magamnak plusz egy pohár narancslevet is kitöltöttem. Pont ilyentájt szólalhatott meg a csengőnk. A szüleim elég hamar elmentek dolgozni, szóval legalább attól nem kell tartanunk, hogy olyan téma kerülne szóba, ami mondjuk nem rájuk tartozna. - Szia… - én magam is túl lelkesnek találtam az arcomon a mosolyt, ami azonnal lehervadt, amikor megpillantottam őt – Szeretnéd használni a zuhanyzót? Elég csapzott volt szegény ahhoz, hogy egyértelművé váljon számomra sok dolog. Valószínűleg minden megtörtént közöttük, ő pedig ennek most nem feltétlenül örült. Ezért is tettem le a cipős szekrényünkre a poharamat, és ragadtam meg a lány csuklóját, hogy fel tudjam vezetni az emeletre, ahol az én fürdőszobám volt található. - Használj nyugodtan bármit. Tudod, hogy nálunk itthon vagy – pusztán kettő tiszta törölközőt vettem elő neki, hogy hajat is tudjon mosni, aztán még a kezébe nyomtam a sminklemosómat és elővarázsoltam neki egy bambusz fogkefét is a fiókomból. - Gondolom nincs nálad semmi, amit felvehetnél. Nem baj. Zuhanyozz le nyugodtan – nyilvánvalóan nem akartam a vécén ülve beszélgetni vele, szóval a saját fiókjaimban kezdtem el kutatni, hátha találok neki valami olyat, ami méretben mondjuk passzolna is rá. Nyilvánvalóan nem azonos adottságokkal voltunk megáldva, viszont szerencsére a fehérneműs fiókom mélyéről elő tudtam szedni tőle dolgokat, amiket minden bizonnyal véletlenül felejtett nálam, amikor egyszer itt aludt. Amíg a lány készülődött, addig én leszaladtam a kávékért, illetve még egy pohár vizet hoztam neki a gyógyszerekkel és a narancslevemmel együtt. Azt kortyolgattam, amíg újra meg nem pillantottam őt. - Akarsz róla most beszélni? Nyugodtan válassz bármit a szekrényemből. Ha valamin rajta van a címke még, azt meg is tarthatod, ha tetszik – elég egyértelmű volt, hogy ha arra sem fáradtam, hogy egyáltalán felpróbáljam itthon a ruhát, akkor azt talán soha az életben nem fogom hordani. Ha pedig ennyivel örömet tudtam neki okozni a zaklatott pillantása után, akkor már megérte felajánlani neki a ruhát.
It seems that here I am, and I wake up at the railway station, that's why I thought I'd give a visitation, but too I was late 'till we got broke up, really got broke up, bamn, I got lost, but now I'm stuck into the resting reality
I wanna be a human, 'fore I do some art It's a cruel world, but there's gon' be my part, 'cause true beauty is a true sadness, now you could feel my madness
I keep you right next to me Only just in my dream, I see you in red, blue, green, don't wake me up from sleep, I think I'm losin' my grip, everything off the beam, why you showed up in my life
★ lakhely ★ :
Brooklyn
★ :
★ idézet ★ :
“Oh, Kitten, see, I try not to say bad things.” “What?” The grin spread. “I would say size doesn’t matter but it does. I would know.”
- Daemon Black
★ foglalkozás ★ :
fotós, egyetemista - dramaturgia
★ play by ★ :
Kristine Froseth
★ szükségem van rád ★ :
❝ I need a partner, well, are you out tonight? It's harder and harder to get you to listen, more I get through the gears, incapable of makin' ❞ alright decisions, and havin' bad ideas