Joshua & India

India & Joshua

Nehezen tudom visszafojtani a kitörni készülő nevetésemet, miközben a mellettem helyet foglaló haveromat figyelem. - Ne szórakozz már! - Lövöm oda a megjegyzést, miközben felemelem a kezemet, hogy meg tudjam lökni a vállát, amitől a kezében tartott rövidital meglöttyen a pohárban és vészesen közelít a kilöttyenéshez. A srác - Brian - olyan pillantást vet rám, mint aki meg akar gyilkolni, aztán visszahozni a halottaimból és újjáéledve elásni... Amitől még szélesebb vigyorra húzódnak az ajkaim. - Úgy volt, hogy a pult alá iszol, mert biztos elpuhultam Európában. Itt az alkalom! - Újra a pohara felé kezdek mutogatni, amit most úgy húz el pár centivel a másik irányba, mintha legalábbis ki akarnám venni a kezéből.
- Arról is volt szó, hogy hozol haza csajokat és nem látok egyet sem! - A hangja vádló, de mindketten tisztában vagyunk vele, hogy miért is nem volt lehetséges beváltanom az ígéretemet. Rákönyökölök a pultra, csak azután válaszolok neki.
- Azt embercsempészetnek hívják. - A megjegyzésem könnyed, és amint látom megrándulni a vállát, vele együtt én is nevetni kezdek. Végül Brian a szájához emeli az italt, ami eltűnik a szájában, a pohár pedig hangos koppanással landol a pulton. Ezúttal a hátát lapogatom meg, aztán változtatok valamennyit a testtartásomon, hogy ne a pultnak nyomódjon a térdem, hanem inkább a haverom felé forduljak valamelyest.
Felrémlik bennem, hogy az egyik órámon, ahol a testbeszédről hallgattunk előadást, felmerült, hogy a testünk ösztönösen reagál arra, ha valaki érdekel minket. Általában a lábunk, vagy a testünk valamely pontja afelé az illető felé fordul, akivel folytatni kívánjuk a beszélgetést, vagy akinek jelezni akarjuk, hogy oda akarunk figyelni. Állítólag ez akkor is működik, ha valaki bejön nekünk és akár a terem másik végében is lehet, a lábunk jó eséllyel az ő irányába fog állni. Én határozottan inkább az előbbire gondoltam Brian esetében. A társasága érdekelt, és nem a hálószobai teljesítménye - amiről egyébként határozottan szívesen számolt volna be, ha kérdezem. Addig is be kellett érnie azzal, hogy elmeséli nekem a szakítását, ami az alatt az időszak alatt történt, amíg én nem voltam itthon.
Ha volt is olyasmi, ami nagyon hiányzott nekem, amíg Európában voltam, azok kifejezetten a barátaim voltak és az olyan esték, mint a mai is. Minimálisan jobban örültem volna neki, ha nem csak Brian és én vagyunk ma itt, de egy ehhez hasonló klubban amúgy sem lett volna alkalom arra, hogy olyan formában beszélgessünk, ahogyan én is akartam volna. Előre megígértem tehát magamnak, hogy amint sikerül megtalálni és átalakítani valamelyest a megfelelő lakást, mindenképpen bevállalom az ötlet- és házigazda szerepét egy buli erejéig. Addig is be kellett érnem a drága és vizezett sörrel és azzal, hogy adódott alkalmam javítani a szájról olvasási technikámon.
- Akkor most szüneteltek, vagy vége van? - Teszem fel a kérdést közbevágva Brian mondandójába, mert a gondolataim épp eléggé kavarognak ahhoz, hogy elveszítsem a fonalat a sztorijában.
- Vége van, mondom! Engem nem érdekel! - Megrándul a szám, de visszafogom magamat és nem mosolyodom el, mert hiába a távolság, a csoportos beszélgetéseinkből ismerős ez a mintázat. Brian a gimi óta minden barátnőjével eljátszotta már, hogy vége van a kapcsolatuknak, aztán pár hét, vagy épp hónap erejéig mindig újra egymás mellett kötöttek ki. Most is csak idő kérdése volt, habár megvolt az esélye, hogy időközben felszed valakit, például a mai napon. Csak mert én nem hoztam neki Európából nőket.
Épp a sörömre fonódnak az ujjaim, amikor megérzem, hogy valaki megkocogtatja a vállamat. Mivel Brian is el volt foglalva a sajátjával, na meg nem lehetek tisztában azzal, hogy épp zavarok-e valakit a jelenlétemmel és csak arrébb kell-e, mennem, hátrafordulok. A pillantásom egészen kíváncsian siklik végig a lányon és leheletnyit közelebb is hajolok, hogy jobban halljam, amit mond. A szavai nyomán a pillantásom a cipőinkre esik, ami miatt halkan fel is nevetek.
- Valami olyasmi - jelentem ki könnyedén, de a szemeim még hosszú ideig a lábainkat - vagy inkább az ő lábait - figyelik. A korábban a pultra támasztott könyökömnek köszönhetően nem kell sokat emelnem a kezemen, hogy a mutatóujjam az alsó ajkamhoz érjen, amin most végig is húzom azt. - Nem vagy mondjuk kíváncsi előbb a nevemre? - Felemeltem a fejemet annyira, hogy meg tudjam keresni a pillantását, majd még tovább egyenesedtem és odaintettem a pultosnak, hogy vegyen be bennünket a kiszolgálandók sorába. - Engem érdekelne a tiéd - jelentem ki félmosollyal az arcomon, miközben úgy rendezem a tagjaimat, hogy megint csak ne nyomódjon neki a bárszék aljára felcsúsztatott lábam térde a pultnak. Jósnak ugyan még nem nyilvánítanám ki magamat, de volt egy olyan határozott megérzésem, hogy ha most hátrapillantanék, Brian társaságában is megpillantanék egy lányt, amivel egészen addig nem is volt probléma, amíg képes lesz elfeledtetni vele a legfrissebb exét. Én pedig nem panaszkodom, ha azzal a lánnyal kell töltenem az éjszakát, aki épp most ajánlotta ezt fel nekem.

Joshua & India

India & Joshua

Én magam is tisztában voltam vele, hogy nem épp a legjobb helyet válaszottuk arra, hogy Brian-el kibeszéljük azokat az időket, amikor épp nem tartózkodtam az országban és felzárkóztasson minden olyan jelentős történésről, amely befolyásolhatja a baráti körünket. Ahhoz, hogy ez megtörténjen sokkal barátibb lett volna valamelyikünk otthonában inni, miközben univerzális problémákat oldunk meg videojátékozás közben. Viszont a Rennel és Louis-val való találkozásom épp elég nagy fejfájást okozott a két eset másnapjára, hogy a mait inkább le akarjam sétálni, de minimum taxizni hazafelé. Valljuk be, hogy sosem gondoltam komolyan, hogy innen hazasétálok, főleg nem azután hogy iszunk, de maga a gondolat szép gesztus.
A másik nagyon nyomós oka annak, hogy Brian és én kimozdultunk maga a tény volt, amiről már legalább húsz perce magyarázott nekem, én pedig szándékosan próbáltam őt belezavarni a történetébe - annak reményében, hogy a végén bevallja, hogy igenis fontos neki az ex barátnője. Habár állítólag mi férfiak mindig csak később jövünk rá arra, hogy mit veszítettünk és a kezdeti "jól lét" után jönnek azok a napok, amikor megfordul a fejünkben, hogy talán másképp kellett volna csinálnunk. Én személy szerint nem hiszek benne, hogy ilyen könnyedén meg lehet bennünket fejteni, mert ha az emberiség tisztában van ezzel az információval, akkor az évek alatt már el kellett volna kezdenünk fejlődni ennek tudatában. Szerintem a megoldás szimplán csak az lehet, hogy nem minden férfi egy tapló, az ugyanúgy érvényes lehet a nőkre is, csak azt más néven hívjuk.
- A horoszkópomat ne mondjam meg, hogy biztos lehess a dologban? - Gondolkodás nélkül kontráztam rá az ő megjegyzésére, lényegében olyan viselkedésről adva tanúbizonyságot, ami miatt az öcsém valószínűleg megfenyegetett volna azzal, hogy a pokol tüzén égve fogom tölteni az idők végezetéig tartó büntetésemet ezért az akcióért. Amire én csak annyit mondtam volna neki, hogy ne vegye túl komolyan ezt a dolgot és hogy kérdezze meg nekem a kedvenc papjától, hogy pontosan hol lehet búcsúcédulát kapni, amivel megszabadulok minden bűnömtől. Lehet, hogy elég sokba került saját lakást bérelni és a kedvem szerint bebútorozni, de annyi azért maradt, hogy megvegyem a lelki békémet, hiszen a középkorban is ment mindenkinek. Amikor újra a lány arcára emeltem a pillantásomat, még a szememben is ott bujkált a jókedv, amit éreztem.
- Az attól függ melyik foglalkoztat jobban. A nevem, vagy én az ágyban. - Nem éreztem úgy, hogy bármiféle szégyenérzetet kellene magamban élesztgetnem, mert jelen esetben nem én voltam az, aki meghatározta a beszélgetés hangulatát, habár nagyon szívesen folytam bele és voltam hajlandó folytatni ezt - bármi legyen is 'ez'. Egy klub egyébként sem az a helyszín volt, amikor bele kell menni annak a morális és etikai hátterébe, hogy pontosan miről folytatunk beszélgetést és hogy mennyire lealacsonyító egyes nők számára, ha úgy kezelik őket, mint ahogyan ez a csaj engem. Viszont mivel épp elég leszarom tablettával vagyok ellátva, mint amennyi szociális érzékenységgel, nem akadtam fenn ilyen dolgokon.
- Miért, eddig hinnem kellett volna neked? - Mosoly jelent meg a szám sarkában, habár csak féloldalas görbére sikeredett, miközben a szemöldökeim is megemelkedtek. - Szia, India. - A szemébe néztem, miközben ráfogtam a kezére és finoman megszorítottam azt. Lehet, hogy a tenyere elveszett az enyémben, de néhány szó után lejött, hogy őt bizonyos értelemben nem kell törékeny virágszálként kezelni, még ha más környezetben és felosztásban igenis az lenne. Szándékosan nem folytattam a saját nevemmel, mert ahhoz érdekelnie kellett volna őt is ennek az információnak, én pedig nem éreztem szükségét annak, hogy feleslegesen tépjem a szám.
- Jöhet rövid is. Brian haverom sztorijai szimplán olyan hosszúak, hogy nem bírja az ember ital nélkül. - Abban pedig mi lenne szórakoztató, ha csatak részegre innám magam, amíg végighallgatok egy futamot arról, hogy mi Brian következő nagy vállalkozás ötlete, ami tutira bejön neki? Egyszerűbb volt közben egy sört iszogatni.
- Én pedig egy pohár Nikka whiskeyt kérek - adtam le én magam is a rendelésemet, miután India - mármint abban az esetben, ha hittem neki a nevével kapcsolatban, amiről egyébként még nem döntöttem - is megtette azt. Felálltam, ezzel a lány fölé tornyosulva, hogy elő tudjam húzni a hátsó zsebemből a tárcámat, amiből odanyújtottam a megfelelő bankjegyeket a pultosnak, hogy mindkettőnk italát rendezni tudjam. Ha jobban lettünk volna, talán el is tolom a lány kezét, de mivel nagyjából hét perce váltottunk az első szavunkat egymással, nem éreztem magamat felhatalmazva arra, hogy tapogassam. Amíg az italainkat vártuk, visszaültem a bárszékre, immár az egyik lábammal kissé limitálva India menekülési lehetőségeit, mert ha előttem akart volna leszállni a székéről, akkor a combommal találta volna szemben magát.
- Nem, de szívesen levegőzöm veled. - Lassan bólintottam, majd az italommal a kezemben szálltam le újfent a székről, amin eddig üldögéltem. Még mielőtt bármerre elindultunk volna, meglapogattam Brian hátát, aki elég zavarodottan fordult oda hozzám, de amikor két ujjamat előbb a szemöldököm fölé érintettem, majd valami szalutálásfélével el is mozdítottam onnan, szimplán elvigyorodott és visszafordult a saját társaságához.
- Parancsolj... - Ezt már a lánynak mondtam, akit nagylelkűen előre engedtem - nyilvánvalóan mindenféle hátsó szándékot mellőzve -, majd a nyomában léptem ki én is a friss levegőre. A terasz nem volt annyira kivilágítva, hogy jobban lássunk, mint odabent, az egyetlen előnye annyi volt, hogy a színkavalkád helyett itt egységes fehéres-kékes fények világították meg a helyet. - Szóval... Sikerült megmentenem téged valaki elől? - Szórakozott pillantást vetettem rá, miközben a poharamat leraktam az egyik ablak párkányába. Pár másodpercig figyeltem, amíg a gyújtójával szenved, aztán odanyúltam, hogy kivegyem az ujjai közül. - Hadd segítsek. - Határozott mozdulattal kattintottam rá a gyújtóra és emeltem oda a másik kezemet is, hogy a láng elég stabil legyen, amíg a cigije meg nem gyullad rendesen. - Ha börtönben lennénk, most már a ribancom lennél. - Mosolyogva forgattam meg néhányszor az ujjaim között a gyújtóját, aztán ugyanilyen arckifejezéssel nyújtottam oda neki, hogy el tudja rakni.

Joshua & India

India & Joshua

Gyakorlatilag felesleges lenne azzal mentegetni magamat, hogy milyen rettentő jó gyerek vagyok, hogy én sosem bántottam még meg nőt, nem rúgtam be huszonegy éves korom előtt és hogy ami Európában történt, azt nullától százig mind hajlandó lennék elmondani bárkinek. Az öcsém nagyon jó abban, hogy ártatlannak tűnjön többek között a nagyszüleink előtt, gyakorlatilag elég felvennie a szemüvegét ahhoz, hogy ők bármit lehiggyenek neki, engem pedig roppantul szórakoztat az az ál-vallásosság, amivel a magánéletét kezeli. Sosem tudnám utána csinálni, amit jobb ha soha nem vallok be neki, mert a végén még túlságosan elbízná magát. Nem mintha nem lenne már most is épp elég önbizalma, de a helyzet az, hogy nem bánom, hogy Eli olyan, amilyen. Én pedig megint nagyon más vagyok, de az életben pont az a legszebb, hogy mind másképp kezeljük a saját dolgainkat. Például a magánéletünket, amit nem szívesen teregettem volna ki mondjuk a nagyszüleimnek, ellenben a haverjaim mindig is azok az emberek voltak, akikkel klubot lehetne alakítani, ha férfi pletykáról van szó. Fogadok Brian szája sem áll majd be a legközelebbi alkalommal - vagy akár már ma este, attól függően hogy hogyan alakulnak a dolgok ezen a szórakozó helyen.
- Nem is baj, mert ki kellene ábrándítsalak, fogalmam sincs pontosan hány órakor születtem. Azt csak telefonos segítséggel tudnám megmondani. - Mosoly lapult a szám sarkában. Nem akartam édesanyámat emlegetni ebben a szituációban - igazából bárki, aki ilyen szituációban elkezdte emlegetni a nőt, aki a világra hozta, elég nagy hibát követett el. Én pedig nem akartam egyike lenni ezen embereknek, már ha egyébként vannak ilyenek. De mindegy, jelen pillanatban nem az az élet legfontosabb kérdése, hogy vajon a Föld lakosságának hány százaléka cseszi el a csajozást azzal, hogy sokat jár a szája és két perc után az édesanyukáját emlegeti. Nyilván semmi bajom anyával, szeretem és tisztelem őt, de vannak helyzetek, amikor szeretném, ha nem ő járna a fejemben.
- Nem akarod ezt is inkább megtippelni? - Ezen a ponton már nem tartottam vissza a nevetésemet, habár kétségtelen, hogy közben az egyik szemöldököm megemelkedett valamelyest, miközben újabb pillantást vetettem a lányra. Vannak azok, akiknek bejön, ha egy lány rámenős és nem akarja Sandra Dee-nek eladni magát. Őszintén szólva a mondatnak itt vége is, mert személy szerint nem hiszek abban, hogy bárki szeretné az olyan lányokat, akik ártatlanabbnak akarják eladni magukat, mint amilyenek valójában. Nincs abban mit szégyellni ennyi idősen, hogy milyen szükségleteink és vágyaink vannak. Nyilván vannak határok, de a mi korunkban még mindenkinek feszegetnie kellene azokat, nem pedig biztonságban mögéjük húzódni.
- Ezt nem állítottam. - Nehezen tudtam volna levakarni a vigyort az arcomról, de nem is gondoltam, hogy el kellene komolyodnom ebben a szituációban. - Tudod, ezek a prioritások. - Nevetve feleltem, miközben észre sem vettem igazán, hogy a kezére simuló hüvelykujjammal finoman végig simítok az enyémhez éri kézfején. - Joshua vagyok. - Mivel ő sem közölt velem ennél többet, gondoltam nem vágyik arra, hogy a napokban hirtelen megjelenjek az Instagram követői között, habár ha figyelembe vesszük a taktikai időzítést, akkor előbb neki kellene rám találnia az FBI-os képességeivel, aztán pedig visszakövethetném én is. Mindenesetre ha maradunk annál az egy éjszakánál amit már a legelején ajánlott, mindennek semmi értelme, és semmi másra nincs szükség, csak taktikai nyugalomra. Amikor elengedtük egymás kezét, pár másodperc telt csak el, hogy ne emeljem a sajátomat a hajamhoz, hogy megigazítsam azokat a tincseket, amelyek nagyon a szemeimbe lógtak.
- Talán. Tudod elég érdekes sztori volt a mostani, úgyhogy jó lenne tudni, hogy megéri-e nekem ez a.. beszélgetés. - Szándékosan tartottam fél másodpercnyi szünetet, mielőtt befejeztem volna a mondatot. Nem tartom jó ötletnek, ha egy ilyen helyen bárki megpróbálja adni a nehezen kaphatót, de abba is hittem, hogy nem túl vonzó, ha az ember két másodpercet sem vár, mielőtt kifejezné a lelkesedését egy esetleg egy éjszakás kaland miatt.
- Melyik a kedvenc italod? - Kétségeim voltak azt illetően, hogy ugyanaz lenne-e a preferenciánk röviditalok terén, hiába imponált egyébként maga a tény, hogy azt kérte, amit én magam is. Az például mindig is bejött, ha egy nő hajlandó volt kísérletezni az italok terén és nem csak azokat a csajos és egyébként semmirevaló koktélokat szürcsölgette, amit a társadalom, vagy Isten tudja, hogy ki elvárt tőle.
- Ha mégsem ízlene a whisky, akkor nem foghatod rám, hogy rosszul választottam, mert nem került semmidbe. - Igyekeztem nem túl elégedetten vigyorogni a magyarázatom mellé, de tény, hogy kifejezetten büszke voltam rá. - Habár nem tudom te hogy vagy vele, én hallottam városi legendákat arról, hogy minden ital csak annyira jó, mint a társaság amiben fogyasztják. - Meg persze az alkalom, ami miatt valaki az italért nyúl, de nem szerettem volna olyan mély filozófiai eszmefuttatásokba bonyolódni, amelyek megölték volna az egyébként nagyon is könnyed hangulatot. - Igazán nincs ellenemre, ha reggelig tényleg megtippeled a horoszkópom. - Én magam sem értek hozzá annyira, hogy meg tudjam mondani a tippje alapján, hogy milyen embernek néz engem, de alapvetően csak jó szórakozásnak tűnt ezzel előhozakodni.
- Elveszítettem a fonalat, hogy most már ki is tartozik kinek. - A kezem automatikusan indult meg felé, amikor lecsúszott a bárszékről és kissé meg is billent, végül pedig valahol a dereka környékén állapodott meg. Nem túl sok időm volt azonban gondolkodni azon, hogy melyik lehet az a pont, amikor elkezd szimplán mániákusnak nézni, mert az eredeti terv is az volt, hogy kimegyek vele, amíg ő cigizik. Sok szempontból egyébként is jó ötlet volt, hogy elhagyjuk a pult környékét, így legalább Brian kíváncsi szemei - és fülei - már nem felénk irányultak. India társaságával kapcsolatban pedig valami nagyon hasonlót tudtam elképzelni.
- Szóval mindenkinek segítesz és a végén behajtod az adósságot? - Elmondhatja ezt a barátnőjével kapcsolatban, a másik lányról is, akit emlegetett és végső soron engem is hasonlóval fűzött alig pár perc, még odabent. - Briannek kifejezetten jól fog jönni egy új ismeretség, mert még maga sem tudja de talán én most segítettél neki túllépni azon, hogy az exe után sírjon, vagy az után, hogy kellene neki valaki, aki már nem az exe. - Halkan nevetve csóváltam meg a fejemet, miközben a vállamat a falnak támasztottam.
- Akkor mindketten ribancok vagyunk? - vigyorogva pillantottam felé, közben pedig rajta tartottam a szememet, amíg el nem helyezkedett a párkányon. Ha bíróságon kellene vallanom, azt mondanám, hogy csak figyelemmel akartam kísérni, hogy nem esik-e le onnan. Lehet, hogy mégis olyan vagyok, mint az öcsém, de én csak gondolatban tagadom a rosszaságom. Én magam is a kezembe vettem a saját poharamat és az övé felé billentettem valamelyest, jelezve, hogy ideje koccintani.
- Nem, valóban nem. Az elmúlt majdnem egy évet Európában töltöttem, úgyhogy nehéz lett volna előbb összefutnunk. - Még ha maga India társasága pont olyasmi, ami nagyon is beleillik abba a közegbe, amiben én szeretek mozogni. Nem azt állítom ezzel, hogy minden lány ismerősöm felajánlkozott nekem az első találkozásunk alkalmával, de legalább annyira lazák voltak, mint ez a lány.
- Egészség'. - Finoman biccentettem felé, mielőtt belekortyoltam volna a saját italomba, ami közben azt fontolgattam, hogy mire lenne érdemes rákérdeznem vele kapcsolatban. A teraszon adott körülmények jók voltak ahhoz, hogy a levegőzés mellett értelmes beszélgetést is tudjunk folytatni és ne kelljen ordibálnunk. - Na és mivel foglalkozol? Azon kívül, hogy mindenkit az adósoddá teszel? - Finoman biccentettem oldalra a fejemet, csak annyira, hogy még egy leheletnyivel közelebb érezzem magamat hozzá. Annak az oroszlán részét egyébként is India maga követte el, amikor felült a párkányra, de tény és való, hogy nem fogok elkezdeni panaszkodni.

Joshua & India

India & Joshua

- Édesanyám amúgy is mondta már, hogy ne dőljek be olyan lányoknak, akik a teljes horoszkópomra kíváncsiak - jelentettem ki vigyorogva. Igazság szerint egy szó sem volt igaz abból, amit mondtam, mert képtelen lettem volna húsz másodpercnél tovább anyára figyelni, ha horoszkópokról és arról szeretett volna velem társalogni, hogy milyen lányokkal kezdjek ki vagy milyenekkel ne. Épp elég volt egyszer végig ülnöm a velük való társalgást, amikor nem egyszerűen úgy döntöttek, hogy apa majd felvilágosít, hanem a női oldalát is meg akarták ismertetni velem. Hálás vagyok nekik, amiért annyira nyíltak az élet minden apró dolgára és amiért engem meg az öcsémet sem fajfejű hímsovinisztáknak neveltek. De vannak bizonyos határok, amelyeket jobb lett volna nem átlépniük és hagyni, hogy a közoktatás meg az internet tanítson meg nekünk. Még mindig emlékszem Eli duzzogására, amit a saját felvilágosítása után tanúsított a szüleinkkel szemben. Ráadásul totál egyet tudtam érteni vele, még ha én nem is hittem el, hogy ő a házasságáig tartogatja magát. Elárulni attól még nem terveztem.
- Pedig érdekelne milyen típusnak tűnök a szemedben. - Remélhetőleg többnek, mint egy Chad, vagy Brad, meg az összes srác, aki velük egy diákszövetségben él és hasonló kaliberű névvel rendelkezik. Tény, hogy nem akartam magamat könnyen adni - mihez képest? -, de felesleges lett volna titkolni a nevemet, mert ennyire még én sem vagyok különleges.
- Miből gondolod, hogy az vagyok? - Alapvetően sem túl parasztnak, sem pedig túlságosan kedvesnek nem tartottam magamat. Csak átlagosnak. Hogy a külsőm, vagy a viselkedésem árul el, nem tudom. Tény, hogy a streamek miatt van bennem némi igény arra, hogy az emberek kedveljenek, de  fogalmazzunk úgy, hogy nem járok emberek közé annyit, hogy ezt a gyakorlatban is megtapasztaljam, nem pusztán néhány képernyőn keresztül. - Nem, általában nem szólítanak így. - Finoman megvontam a vállaimat, miközben egy pillanatra el is gondolkodtam a szavaim igazságtartalmán. Az öcsém jobban preferálta a Joshuát, a szüleim a Josh és Joshua között váltottak állandóan, a Bon-shuáról pedig amit apa talált ki, sosem beszélünk újra.
Próbáltam ugyan elfojtani a folyamatosan az arcomra kívánkozó mosolyt, de nehezen küzdöttem meg a helyzettel és a szám sarkainak automatikus rándulásával, amikor tetszett a helyzet és az, ahogyan India és én szóba álltunk. - Azért azt még elárulhatod milyen kárpótlási lehetőségeim vannak. - Egyértelműen csak húztam az agyát, mert már így sem kételkedtem benne, hogy jó társaság, pedig még csak beszédre használta a száját.
- Szóval mondhatjuk, hogy szinte minden-ivó vagy. - Direkt játszottam a szavakkal, és éreztem is, ahogyan a szám sarka enyhén felfelé rándul. - A moscow mule pont az ellentéte annak, amiért az emberek általában nem szeretik a koktélokat. Tetszik a választásod. Izgalmas. - Ezúttal már kifejezetten szándékos, őszinte mosollyal néztem a szemeibe. Más lányok valószínűleg valamilyen sex on the beach vagy szimpla cosmopolitan jellegű marhasággal jöttek volna. Nem is elvárható egy huszonévestől, hogy kívülről sorolja a különbözőbbnél különbözőbb és egyedi koktélokat, ráadásul sokan nem is barátkoznak még meg ennyi idősen az ízpalettájukkal és nem isznak eleget ahhoz, hogy megtalálják - ha nem is a kedvencüket, de legalább - a preferenciájukat egy bizonyos skálán belül. India ebben különbözni látszott másoktól, ami rögtön még érdekesebbé tette számomra.
- Van kedvenc borvidéked is? - Én nem voltam annyira bor rajongó, de az európai úton elég sokat kóstoltam, aminek köszönhetően legalább minimális tudást összeszedtem ezzel kapcsolatban. Viszont ha valaki okosabb nálam ebben a témában, azt muszáj megkérdeznem róla és a lány pont annak tűnt.
Újabb mosoly kúszott az arcomra, amikor a whisky és a társaság párhuzamát fejtegettük közösen, s ha hozzá kellett volna tennem bármit is a szavaihoz, biztosan egyetértettem volna vele. Szavak helyett azonban csak a szemeimben csillogott valamiféle elismerés, különösen amikor a hajamhoz ért. A fejem leheletnyit oldalra billent, már-már azzal kecsegtetve, hogy még inkább az érintésébe simul ezzel az arcom.
- Ebből most csak az derült ki, hogy le akarsz itatni. - Jókedvűen kacsintottam rá, mintha csak egyetértenék a gonosz - vagy kevésbé gonosz - tervével. Még csak nem is arról volt szó, hogy bántana a dolog, mert jó italokat fogyasztani jó társaságban csak kellemes lehet. Később pedig úgyis én magyarázkodom a haveromnak, de biztosan megértene, ha arról számolnék be neki, hogy jó estém volt. - Ez elég perverz kink, nem gondolod? - Kis híján elnevettem magamat. Sokkal jobban szórakoztatott a tény, hogy bevallja ezt, mint hogy megbotránkozzak a témán. Ha kérdezett volna, szívesen megmondom neki, hogy én magam is abban hiszek, hogy jobb szabadan élni, amennyire a lehetőségeink engedik. Nyilvánítsuk ki a véleményünket, mondjuk meg ha valami nem tetszik, ha valami érdekel, cselekedjünk néha meggondolatlanul és ne hagyjuk, hogy mások véleménye befolyásoljon. Nagyjából ezen elvek alapján éltem én is az elmúlt pár évben és tetszett ez az egész.
- Szóval minden skorpió sorozatgyilkos? - jókedvűen nevetek fel. Komolyan elgondolkodtam azon, hogy húzni fogom az agyát, egyelőre nem is terveztem leleplezni magamat és a skorpió mivoltomat. - Feláras meló lesz, ha ilyesmit kérsz tőlem. - Teljesen komoly próbáltam lenni, de végül mégis futotta egy mosolyra. Közelebb hajoltam hozzá, miközben a karomat is közelebb csúsztattam hozzá a pulton. - Nekem csak azt mondták eddig a skorpiókkal kapcsolatban, hogy jók az ágyban. - Fürkészően pillantottam rá, keresve a pillantását. Kíváncsi voltam, hogy leesik-e neki, hogy valójában már nem kell találgatnia.
- Ha cserébe máskor is veled tölthetem az éjszakát, persze. - Nem kellett ezt tovább gondolni annál, ami jelenleg is volt. Ergo potenciálisan valami, ami mindkettőnknek jó lehet. Se több, se kevesebb, mert vélhetően mindketten vagyunk annyira szabadak, hogy ez így rendben legyen.
- De azt szeretnéd, hogy a DNS-ed bennem legyen évekig? - Nevetve tettem fel a kérdést, nem is várva igazi választ rá, miközben megfogtam a kezét. Könnyebb volt így áthaladnunk a többi szórakozni vágyó között, habár bíztam benne hogy ha ugyanoda indultunk, idővel visszatértünk volna egymás társaságába. - Véletlenül nem üzletasszony leszel? Szerintem lenne benne jövőd. - Őszinte bók volt ez felé, akár tényleg ebben a témában mozgott, akár nem. Nem lenne értelme más lányokhoz hasonlítani őt, de attól függetlenül még biztos vagyok benne, hogy Indiával ellentétben más lányok nem boltoltak volna le maguknak olyan üzletet, amit ő, csupán pár perc alatt. - Számlát fogok kérni, ha így vagyunk. - Csupán néhány másodpercig vártam, mielőtt a következőt mondtam volna: - Add meg a számod. - Nem kérés volt, még csak nem is fogalmaztam meg számára lehetőséget, de idegen lett volna tőle, ha ennyi magabiztos megjegyzés és apró érintés után most egyszerűen visszatáncol.
- Jobban szeretem más szájából hallani - jelentem ki vigyorogva. Nem tudom hány Miatyánkba került volna mondjuk az öcsém előtt kidumálni a bűneim bocsánatát, de őszintén szólva nem tekintettem olyan jelentősnek a hibáimat, hogy attól ne tudjak mondjuk éjszakánként aludni.
- Franciaország, Egyesült Királyság, Spanyolország, de főleg Ibiza... - Nem is feltétlenül részleteztem, hogy az utóbbi helyen pontosan mit csináltam. Mindenki tudja, hogy Ibiza miről híres, hiába vagyunk rosszak mi amerikaiak a földrajzban. - Hollandiában csak egy hetet voltam, és Csehországot sajnos már ki kellett hagynom. - Mint ahogyan a téli hónapokra tervezett skandináv országokat is. Nyilván szomorú voltam amiatt, hogy így alakult az Európában töltött időm vége, de nem tudtam volna befolyásolni. A bizonytalanságnál pedig sokkal egyszerűbb volt haza jönni. - Szerintem ha öt évet töltök ott sem nézek meg mindent, ami érdekel. Nekem bejött. Más, mint amiben mi élünk. - Szellemiségben is, ételek tekintetében is néhány helyen, illetve ha valaki jobban utána néz számos olyan dolog van, amiben mi tanulhatnánk az öreg Európától. De abba nem éppen most akartam belemenni, hogy mi a gáz az egészségügyi rendszerünkkel. - Voltál már valaha a rokonaidnál? Legalább egyszer megéri. - Én túlságosan szeretek utazni és új helyeket megismerni ahhoz, hogy ez elég legyen. Viszont a közeljövőben nem mertem volna megkockáztatni az öcsém haragját újabb külföldön töltött időért. Fiatal vagyok még, lesz rá lehetőségem. Valahová talán pont Elivel kellene elmennem, hogy ő is többet lásson a világból.
- Ez mind elég érdekesen hangzik. Akkor mi a kedvenc filmed? - Utóbbi kérdéssel kapcsolatban sejtettem, hogy nem fogom ismerni azt, amit válaszolni fog, mert bár én is híve voltam a filmtörténet nem mainstream irányának, azért lehetetlen lett volna, hogy olyan embert fogjak ki, akivel egyezik az ízlésünk.
Az ital, amibe én is belekortyoltam, ismerősen égette a torkomat és kellemesen melegítette a mellkasomat is. Lehet, hogy a kezdődő alkoholizmus jele, de jól esett ez az este és az, hogy ihatok, még ha nem is csak Briannel - aki egyébként lehet, hogy csak megköszöni majd nekem az estéjét utólag. Én meg majd tolmácsolom a szavait Indiának. Ő tehet mindenről.
- Távolabb is mehetek, ha szeretnéd. - Természetesen nem mozdultam egy centit sem. Amikor ő közelebb mozdulta hozzám, elmosolyodtam, a kezemet pedig felé emeltem, hogy egy tincsét a füle mögé tűrjem és úgy hajoljak oda, halkan a következőt mondani: - Vagy ha nem tetszik a társaságom, odamegyek ahhoz a fekete hajú lányhoz a terasz másik végén és őt szórakoztatom helyetted. - Kihívóan pillantottam India szemeibe, várva a válaszát. Abból kiindulva, hogy az előbb még öt évre bennem akarta tudni a DNS-ét, most is számítottam egyfajta válaszra. De benne volt a pakliban az is, hogy nem ismertem még ki őt eléggé és tévesen gondolkodom.
- Streamer vagyok és grafikai tervezést tanulok. - A sorrenden itt volt némi hangsúly, de mindaddig nem hazudtam, amíg nem raktak ki az egyetemről azért, mert nem volt kedvem aktívan részt venni a képzésemen. Idő kérdése volt, hogy ez megtörténjen, de ami azt illeti az utóbbi időben már afelé hajlottam, hogy legalább a diplomát megszerzem, hogy a szüleim örüljenek a fejüknek. Később még bármit tudok kezdeni vele.
- Szóval mit is csinál pontosan egy rendezőasszisztens? - Volt némi fogalmam a dologról, de az ő szájából akartam hallani, mert akkor nagy valószínűséggel jobban megértem őt is. Úgy indítottunk, hogy az éjszakát szeretné velem tölteni, de azt gondolom, hogy az már a legalja lett volna, ha csupán egymás nevének tudatában dőlünk bele egy ágyba. Különben is vonzott ez a beszélgetés Indiával, ezért akartam belőle többet.