Amióta itt lakom a városban, két szemeszter között mindig ideiglenes lakóhely után kellett néznem. Én vagyok a vidéki fruska, aki vérmes álmokkal ment fel a nagyvárosba, és otthon mindenki körbenevetne, ha hirtelen előkerülnék egy hátizsákkal ugyanolyan szegényen, mint ahogy elindultam. Azt persze egyetlen falusi bunkó sem értené meg a traktorján ülve, hogy egy egyetem nem egy év és diákmunkával senki sem lesz milliomos. A kollégiumi ismerőseim persze mind hazamennek ilyenkor és a kollégium hátránya, hogy nyáron bezár. Márpedig se pénzem, se időm, se kedvem hazamenni a prérire. Olyan lakhatási lehetőség után kellett tehát ismét néznem, ami az újságszerkesztőséghez viszonylag közel van és amit nem egyedül kell bérelnem. Így bukkantam rá egy hirdetésre, amiben egy nő lakótársat keresett. Így hát a lehető legszolidabb külsőm erőltettem magamra, se nem füvező egyetemista, se nem kiöltözött rivális pasivadász, se szakadt hippi se nem felvágós intellektuel nem akarok lenni. A farmer és a tornacipő semleges, hozzá a fekete Nickelback póló és a napszemüveggel felfogott, laza copfba fogott haj. Így állítottam be hívatlanul és nyomtam meg a csengőt röviden. Remélem itthon van és nem hiába metróztam ennyit.
Futó kósza gondolatként elmém egy távoli zugába rejtve felmerül bennem az a remény is, hogy ez végre egy állandóbb otthon lesz, amit nem kell elhagynom tanévkezdéskor. Fárasztó a vándorcigány életmód az albérlet és a kolesz között.

Hjm. Már elég rég, hogy feltettem egy hirdetést, hogy lakótársat keresek. De még mindig nem jelentkezett senki rá. Ha a közeljövőben nem jön senki, én is elmehetek innen. Azt pedig nagyon nem szeretném. Egyedül nem igen tudnám fizetni ezt az albérletet.
De ha jól belegondolok, azért az sem mindegy, hogy milyen szobatárs jön. Nem volna jó mondjuk egy pszichopata örült, de egy szadista állat sem. Jó, igaz csajokba kevés az ilyen. Mondjuk nem örülnék egy rinyáló pláza cicának sem. Barbi babának meg pláne nem örülnék. Huu. Egyszóval fogalmam sincs milyen szobatársra vágynék inkább. A lényeg, hogy jöjjünk ki jól. Remélem így is lesz.
Kopogásra leszek figyelmes. Ki lehet az ilyenkor. Én nem várok senkit. Lassan az ajtóhoz sétálok és kinyitom. Egy szőke hajú lány áll előttem. Nem ismerem. Átlagos lánynak néz ki, mint egy kisdiák olyan az öltözete. Bár inkább saccolnám picit idősebbnek, egy diáknál. De mint tudjuk én rossz tippelő vagyok.
Van egy sejtésem, hogy a hirdetésemre jött. Legalább is remélem, hogy igazam van. Őt még el is fogadnám lakótársnak. Szimpatikusnak tűnik, d e meglátjuk majd ha szóba állok vele.
- Miben segíthetek? - kérdezek rá udvariasan. Majd mosolyogva ránézek. Nagyon szorítok, hogy azt mondja azért jött mert látta a hirdetésemet. Nagyon remélem azt is, hogy pont olyan szimpatikus a természete is mint a kinézete. Azért egy bulizós csaj sem jönne jól, már úgy értve, olyan aki felhozza ide a barátait és mindenféle pasikat.