A keresztnevem Theodora... A szüleim első furcsa és rosszul sikerült megnyilvánulása az első keresztnevem megválasztása. Miért pont az apai dédmamám neve juthatott eszükbe a szülőszobán?  Használni viszont csak a Dora becézést használom bemutatkozáskor is. Aki kíváncsi a teljes nevemre, akkor elmondom, de egyébként nem hangoztatom.
Ugyan a nevem nem volt kihatással az iskolai időszakomra, hiszen nem szekáltak vagy nem gúnyoltak emiatt, viszonylag normális volt azaz időszak. Én mindig is a védelmezők közé tartoztam, akiket bántottak, azokat természetesen megvédtem... Amikor haját téptem annak a kis libának, azt hiszem, Virginia volt a neve, nem emlékszem. Ó, azok a régi szép idők!
Nos, a lényeg az, hogy nem voltam egy gyenge, visszahúzódó kislány. Most már azért nőiesebb vagyok, de még most is tudok őrjöngeni. Kicsit hevesen tudok reagálni egy-egy esetre, de a jelenlegi helyzet miatt megváltoztam. Megszeretném beszélni a dolgokat Bruce-szal, eldönteni, hogyan tovább, ha tudjuk, akkor benne vagyok abban, hogy hozzuk helyre a kapcsolatunkat.
Szakadék áll köztünk a baba elvesztése óta, kerüljük egymást. Szeretnék megint boldogan vacsorázni a férjemmel, fényképeket készíteni magunkról, hogy ő vagy én grimaszoljunk a másikra közben... Én készen állok azt hiszem erre az újrakezdésre, talán még én sem vagyok nagyon motivált, hiszen halogatom mindig. Ő is.


2018. 07. 28.

Elmúlt este tíz óra, a legtöbben üldögélnek a hatalmas kinti teraszon, mások táncolnak a füves részen mezítláb, mert nagyon meleg van, meg miért ne lehetne nyáron ilyet csinálni. Nem akartam ekkora násznépet, sőt igazából azt akartam, hogy csak nagyon kevesen legyünk, az az én szememben meghittebb és melegségesebb, mint ez. Belementem abba, hogy akkor legyen meghívva mindenki, aki számít. Egyszerűen el sem hiszem, hogy ennyire könnyen beadtam a derekam. Nem teljesen hagyományos esküvő, Bruce szülei felajánlották a hétvégi házukat, hogy ott legyen. A környezet szép itt Sagaponack területén, kisebb szőlészet, borászat található itt.
- Dora szívem, hoztam neked is egy pohár rozét - lelkesen jött oda mellém a sziklakerthez apám. - Látom, hogy valami baj van. Elmeséled, mint régen is szokásod volt kiadni mindent magadból? - állt elém.
- Apa, csak az idegesség miatt van, úgyis elmondanám, ha lenne valami! - bújtam oda hozzá, átölelve őt.
- Jól van, picikém - puszilta meg a homlokomon, ahogyan azt tette elalvás előtt mindig gyermekkoromban.
- Lehet, hogy vissza kellene menni, mégiscsak én vagyok a nap egyik főszereplője. Örülök, hogy el tudtál jönni, és Marcia-t is öröm látni - szüleim elváltak vagy húsz éve, aztán apa rátalált Marcia-ra, akit én nagyon kedvelek annak ellenére, hogy nem az édesanyám.
- Ha úgy kellett volna utat törnöm is, akkor is jelen lettem volna - kuncogtunk mindketten ezen, tényleg képes lenne erre.
Még mindig nem hagytuk abba a kuncogást, és amikor közeledtünk a teraszhoz, a férjem ott állt és tárt karokkal várt. Külön odafigyeltem a lépcsősoron, hogy ne essek el, mert az nagyon gáz lenne ilyen estén.
- Azt hittem, megszöktél vagy elraboltak - kapott el és csókolt meg gyengéden Bruce.
- Apával voltam egy kicsit kettesben, kellett ez a lelki nyugalom, amit mindig árasztott magából - bólintott, aztán pedig pezsgőbontás után emeltük poharunkat a vendégeinkkel együtt.


2019. 12. 23.

A fenyőfát kezdtem el díszíteni, közben pedig pattogatott kukoricát rágcsáltam. Letekintek a hasamra, és elfog a sírógörcs. Már látszódna a pocakom, ha nem történt volna meg az a szerencsétlenség. Boldogok voltunk szeptemberben, hiszen akkor tudtuk meg, hogy babánk lesz. November huszadikát sosem felejtem el. Erős alhasi görcsökkel és vérzéssel ébredtem fel éjszaka közepén, felrángattam álmából Bruce-t, aki jobban meg volt ijedve, mint én. Zokogva kiabáltam vele, hogy siessünk a kórházba. Mindhiába.
- Eszel valamit, mielőtt mész dolgozni? - kérdeztem meg tőle, miután a nappaliba jött be.
- Kösz, de mindjárt indulok is, hívtak egy helyszínre - sietősre vette az egészet, pedig biztos vagyok abban, hogy éhes. - Nem tudom, mikor érek haza, srácokkal beugrunk este még valahová - szedte össze a dolgait, kabátját és sapkáját felvette, utána egy minipuszit adott arcomra.
- Rendben - mindketten hallgatunk azóta is mindenről, elvagyunk egymás mellett, távol került az én és az ő szíve is.
A fa díszítése kezd kialakulni, ezüst színt választottam idén. Nem voltam képes a kedvenc színeimet, a vöröset és a lilát megvenni. Ez az ezüstszürke is csodaszép, de kár, hogy beárnyékolja a tragédia. Megszólal a csengő, amitől megrezzenek kissé, viszont rögtön megyek az ajtóhoz. A kis kukucskálón át látom, hogy az egyik szomszédunk az.
- Jó reggelt kívánok, Dora! Nem akarlak zavarni tényleg, csak gondoltam, hozok át a meggyespitémből nektek, mert tudom, hogy szeretitek - egy nagy műanyag doboznyi sütivel a kezében állított be Anne, körülbelül hetvenes éveit tapossa, de mindig hoz valami meglepetést.
- Anne, nem kellett volna fáradoznia, de nagyon köszönjük - első alkalommal négy éve lemagáztam őt, de ki volt akadva, és tudtomra adta, ő csak Anne, nem néni, mert az öregíti őt.
- Holnap este kijöttök a gesztenyesütésre az utca végére? - fülig ért a szája, szívesen megígérném neki az igen szót, de nem merem.
- Lehetséges, hogy találkozunk ott - somolyogtam, majd pedig miután hazaindult, becsuktam magam mögött az ajtót, és sóhajtottam egy nagyot.


2020. 05. 14.

- Helló-helló, csajszik! - léptem be a munkahelyemre, korántsem kellett babrálni a kulcsaim keresésével, mert már a két recepciósunk megelőzött azzal, hogy megint korán jöttek, mint a legtöbbször. - Megyek, átöltözöm, ha addig ideérne Mrs. Edelstein, átkíséritek őt oda? - kérdésem egy kérés volt, mert  bár pillanatok alatt felveszem a cég logójával ellátott ruhát, de jelenleg más is járt az eszembe, így nem annyira biztos, hogy pont kiérek a pulthoz, ahol a lányok ücsörögnek.
Ma kora reggel furcsa beszélgetésem volt a férjem felettesével. Meglepődtem, amikor reggel fél hétkor neki nyitottam ajtót. Bruce-t kereste a tegnap esti dolog miatt, amiről én is tudomást szereztem. Megütött egy újságírót, miközben a rendőrkapitányságra akart bemenni. Nem tudtam neki mit mondani a jelenlegi tartózkodási helyéről, mert két napja nem járt otthon. Szerintem a férfi sejtette, hogy problémáink vannak az utóbbi hónapokban, talán mesélt neki valamit Bruce. Talán neki ő az, akivel bizalmas. Nem tudhatom.
- Szia, Bruce. Én vagyok, kérlek, hívj vissza. Én nem bírom ezt tovább, beszéljünk mindenről, a babáról is. Kérlek, gyere haza, vagy találkozzunk bárhol - letettem a telefont, mert közben észrevettem, hogy megérkezett a következő vendégem, aki arctisztításra és lábgyantára jelentkezett be.
- Üdvözlöm, Mrs. Edelstein! Akkor menjünk be oda - ő erősen bólogatott, én pedig a zárható kis szobába tereltem be, ahol hagyom, hogy maga köré tekerje a kényelmes és puha törölközőt, jobbnak véljük, ha ezt viselik az idejáró nők és férfiak, - igen ők is, mert ők is épp úgy megérdemelnek kiváló pihenést, megújulást egy masszázs vagy más egyéb során -, meg nem a saját ruhájuk lesz esetleg gyantás, krémes, olajos. - Csak nyugodtan, lazuljon el - mondtam neki, de szerintem már ismeri a menetet.
Szeretem a munkámat, mert változatos, meg persze, a szépségápolás területén belül dolgozók szintén olyanok a betérő vendégek számára, mintha pszichológushoz mennének. Hallgatunk, kérdezünk, beszélünk. Közben pedig megszépül az ember külseje.