Peach Amélie Monetenegrot egy igazi gyereknevelési csodának lehetne tekinteni, hiszen olyan jó kislány volt egész életében, hogy az valami borzasztó. Az anyja illemre, odaadásra, szerénységre és ezekre nevelte, az apja arra, hogy mindent komolyan vegyen és minden erejét, tehetségét beleadva érjen el minél nagyobb sikereket az életében.
Ettől eltekintve nem elmondható a lányról az, hogy naiv lenne vagy irányítható, inkább konfliktus kerülő ezért inkább elfogadta és megtanulta a tőle elvártakat, úgy viselkedett, ahogyan megkívánták mert nem akart problémát magának. A jó magaviseletének köszönhető, hogy amikor egyetemet választhatott magának akkor oda mehetett ahová szeretett volna, két felsőoktatási intézménybe is járt és bár a szüleinek nem tetszettek a választott szakok nem szóltak bele. A lány megérdemelte, és kimagaslóan érvelt mellettük így elfogadták a döntését.
Peach egy jó szándékú tiszta szívű nőszemély, már-már túlságosan is tökéletes, de azért a polírozott külső mögött áll egy kitörni készülő rossz kislány, akit eddigi élete során elnyomott. Szeret a társaság leghangosabb tagja lenni, laza stílusával bárkit megtud venni magának, bárkivel megtalálja a közös hangot és hamar barátkozik, ami nem jön rosszul a választott foglalkozásához. Szeretett tanulni, az agya gyakran olyan volt, mintha szivacsból lenne úgy szívta fel a dolgokat. Imád estéket szervezni, a barátaival lenni és kirándulni.
Viszont megvannak a maga kis hóbortjai, hákliai ha úgy tetszik. Nem szereti az értelmetlenül bömbölő zenét, irtózik a bogaraktól és nagyon hamar felkapja a vizet. Nem viseli el, ha valami nem úgy jön össze, ahogy szeretné de próbál ezen a temperamentumán változtatni. Szeret ellent mondani az embereknek és megcsinálni a lehetetlent. Nem egy vadóc teremtés, de ha igazán ellazul akkor olyan, mintha egy másik nő bújna ki belőle.
Alapjáraton sokat mosolyog, kedves és szerethető, ő mindenkit tiszta szívből szeret, de aki egyszer már megbántotta vagy kihasználta az jobb, ha messzire elkerüli, mert bosszúálló típus. Semmit nem felejt, bocsátani megbocsájt, de majd akkor szúr vissza amikor a legjobban fáj a másiknak. Amúgy megbízható meg minden, de néha Ő is csak egy ember. És változik is az idővel, de az alapkoncepció ez lenne.

Amikor elindítottam a saját cégemet az egyetemek után a szüleim azt hitték nem fogok egyedül boldogulni, ehhez képest ez a harmadik sikeres év amit a Nicknaks zár. Nagyon büszke vagyok az elért sikerekre, hogy több száz megrendelést képesek vagyunk teljesíteni és, hogy egyre felkapottabbak vagyunk.
Ehhez mondjuk hozzátartozik anyám kapcsolati tőkéje, meg a sajátomé is, amit nem féltem kihasználni a legelején, most pedig akiktől szívességet kértem a cuccaim promotálásához kérnek tőlem szponzorálást vagy éppen egy-egy nevesebb alkalomra stylingolást. Sikerült volna megállnom a saját lábamon? Természetesen, mégsem felhőtlen a boldogságom.
Nem elég, hogy minden percemet próbálom betáblázni az üzletem felvirágoztatása érdekében, nem számít nekik, hogy mennyire igyekszem megtalálni a helyemet a felnőttek világában ami nem is árt lassan 27 évesen, most azzal fárasztanak minden adandó alkalommal, hogy mikor megyek végre férjhez. És minden alkalommal hatalmas veszekedésbe csap át a nyugodt családi esténk, ahol Cora és a családja is rendszerint részt szoktak venni és adják a szüleim alá a lovat.
Szeretnék választ adni nekik, hogy mikor fog ez megtörténni de jelenleg még egy normális párkapcsolatom sem volt azóta, hogy a nagybátyám teljesen elvette az eszemet. Természetesen itt nem kell rossz dolgokra gondolni, hiszen köztem és a családom között nincs vérkötelék csupán az örökbefogadás szent törvénye miatt kerültem a családjukba. Nem volt nekik elég Cora, szükségük volt egy újabb gyermekre is, de nem jött össze nekik így megtaláltak és szerettek. Mint a sajátjukat.
Sokáig nem tudtam erről, talán 16 éves lehettem akkor mikor véletlenül meghallottam a szüleimet erről veszekedni és akkor minden világossá vált számomra. Értettem, hogy miért ütök el ennyire a szüleimtől mind természetben, mind pedig kinézetileg is. És ekkor nyert értelmet az is, hogy miért vonzódtam a nálam 5 évvel idősebb nagybátyámhoz. Akkoriban ráadásul rengeteg időt töltöttünk egymással, sokszor volt a gardedámom a bulikon és egy ilyen alkalommal miután már tisztában voltam a hátteremmel megcsókoltam. De nem ez volt meglepő számomra, hanem, hogy Ő is visszacsókolt.
Utána eltűnt, én pedig a tanulmányaimba bújtam bele és a céljaimba, hogy elérjek valamit amihez nem kell a szüleim pénze, hanem sikerül a magam módján megoldani. És lám, alig 10 évvel később már mindenem megvan ami a boldog élethez kellhet. Van egy jól működő üzletem, van saját lakásom, és bár nem vagyok eljegyzett vagy kapcsolatban, néha csak percek kérdése az, hogy mindez szintén megtörténjen és ez boldoggá tenné a szüleimet. Az én gondolataimat pedig elvenné a nagybátyámról, aki nemrég tért vissza és hozta magával az Európában felszedett nőcskéjét.