Fél hatkor már ébren pörgök a konyhában és reggelit készítek magamnak. Nem bírok aludni, és csak össze vissza forogtam az ágyban így inkább felkeltem. Tegnap volt az utolsó napom a munkahelyemen és ma kell kezdenem az új helyen. Nem tudom mi fog rám várni de sok mindent hallottam az új főnökömről. Nem fogom hagyni magam az már egyszer biztos, de ettől még van bennem egy egészséges félele mint mindig ha valami ismeretlennel nézek szembe. Kócosan, álmosan sütögetem a pirítósomat és a kávémat várom hogy lefőljön. Nem tudom mit csináljak. Vagy háromféle ruha szettet szedtem elő de nem döntöttem el mit viseljek. Álmosnak is érzem magam, de ideges is vagyok. Persze csak tízre kell mennem, de most nem bírok magammal.
Amikor végre oda jutok hogy el kell indulni már görcsben van a gyomrom, de hamar odatalálok a megadott címre. Egy viszonylag új épület, és több cég is össze költözött az új igazgató keze alá hogy ne kelljen napokig várni mindenre, hanem egy helyen legyen minden. Jó ötletnek tartom hogy összehozta. Kiszállok a kocsiból, és megigazítom a ruházatom. Nadrágot választottam, hozzá illő blúzzal és könnyű blézerrel. Csinos és visszafogott a megjelenésem mint mindig. A hajam kiengedve és szolid smink egészíti ki a megjelenésem. Nem tartom magam különösebben szépnek vagy kiemelkedőnek de csinos tudok lenni és megnyerő ahogyan egy jó HR-nek lennie kell.
Felsétálok a parkolóból és a recepció felé indulok. Öt percem van még, de bejelentik az érkezésem, ezek szerint nincs nála senki. Láttam már Romerot, tudom ki ő de eddig még sosem beszéltem vele, és csak távolról láttam.
Az irodája ajtajában találkozom vele és annak rendje módja szerint kezet fogok vele.
- Mr. Bohen, örvendek a találkozásnak - mosolyodom el kedvesen, és belépek. Letelepszem, és letezsem a kiskézitáskámat az asztal mellé.
- Egy kávét elfogadok, köszönöm - telepszem le én is az egyik kényelmes székre vele szemben. Végül is az első napomra jöttem, nem állásinterjúra de nyilván meg kell valamikor ismerkednük egymással. A volt főnököm azt mondta, nem lesz egyszerű de nekem sikerülni fog, és ez felbátorított egy kicsit.
Figyelmesen hallgatom a szavait, és közben egy hálás mosolyt villantok a recepciós lány felé aki leteszi a kávémat is elém. Beleteszem a cukrot és a tejszínt és elkeverem. Zöldeskék szemeimmel méregetem. Sármos a maga módján és fájdalmasan emlékeztet egy másik férfira.
- Ezt örömmel hallom, ugyanis félek a lovaktól - mosolyodok el, de tetszik a hozzáállása és az elvárás is felém. Én is így gondolom, és volt hogy én magam is csoportosítottam át embert egyik munkakörből a másikba mert nem feküdt neki amit csinált és az új munkakörben meg szárnyalt.
- Én is szerint a felfogás szerint keresem az embereket a betöltendő pozíciókra - teszem hozzá, mielőtt az általános részeken túl, áttérünk rám. Kissé feszengek, nem szeretek erről beszélni. Logan miatt nagyon hamar elmélyültem a munkámban és nagyon jó lettem benne. Mindennel képben vagyok és ha nem tudom azonnal, meg tudom mondani hogy hol kell keressem. Mégis nehezemre esik rágondolni, és kell egy fél perces fáziskésés mire össze szedem a gondolataimat.
- Igen, nos ezúton is hálás vagyok Mr. Hendersonnak hogy beajánlott, és remélem nem fogok csalódást okozni Önnek - mosolyodom el, mert én kedveltem az előző főnökömet is. Kevés olyan ember van akivel én nem tudok kijönni.
- Igen, nos ez... Elnézését kérem, ez kicsit nehéz téma nekem. Amikor jelentkeztem a céghez a titkárnői állásra, még minden rendben volt. Ért egy párkapcsolati válság, és a vele járó szakítás, költözés és újratervezés. Mindent újra kellett terveznem és elmélyültem a munkámban. Három éven belül a részleg vezetője lettem és azért késlekedtem - ha mondhatom így - mert elképesztően kaotikus volt a helyzet és rendet akartam hagyni magam mögött. Miért nem jelentkeztem korábban? Talán még nem volt meg bennem az elhatározás, de elég nag motivációt jelent hogy Mr. Henderson hitte hogy képes vagyok erre és így... itt vagyok - teszem hozzá egy rám jellemző kedves mosollyal. Nem mű, nem alárendelt. Csak természetes, és optimista.