Különc vagy lángész, de mindenképpen rendkívüli személyiség. Akadályt nem ismerő, nagyra törő típus, erős akaratú, állhatatos és idealista. Szellemi függetlenségén féltőn őrködő, a művészetek és a tudományok terén otthonosan mozgó, állandóan újító természete miatt sokakkal áll kapcsolatban. Humánus gondolkodású, szociális érzékenysége fejlett. Csak kevesek ismerhetik meg a valódi Shiobant.
Életformájába a szeretet és a hódítás egyaránt beletartozik. Olyan kapcsolatot keres, ami a szellemi egyetértésen alapul, ha ezt megtalálja, nem lehet nála boldogabb embert találni. Általában a barátságot fejleszti szerelemmé, vagy fordítva. Harmonikus kapcsolatot, csak a hasonló gondolkodású személlyel képes kialakítani. A szexualitás nem a leglényegesebb szempont a számára egy kapcsolatban, ám a megfelelő társ mellett képes engedni a makacs elgondolásain, s azon túl is kísérletezővé válhat.
Tetteiért mindig vállalja a következményeket, véleménye mellett mindig kiáll. Kedveli a társaságot, ott érzi jól magát. Vidám személyiség. Szereti a szépet, a vidám színeket. Néha elég különcül viselkedik. Sosem hazudik, az valahogy nem az ő stílusa. Igényes személyiség, sok szeretetre és gyengédségre, megértésre van szüksége, de nem igényli állandóan, képes elfogadni azt, ha mások nem nyáladzanak mellette, ő sem az a velejéig romlott romantikus alkat. Mindig a tökéletes társat keresi. Sokszor meggondolatlanul és hamar dönt. Olyan férfire van szüksége, aki mellett nőnek érezheti magát, emellett A FÉRFINEK dominánsnak kell lennie.
Idealista, független, önzetlenségre és igazságosságra törekvő nő. Büszke természete miatt nem túl rugalmas alkalt, szilárdan hisz saját eszméiben, elveiben. Lázadó típus is ráadásul. Ha környezete a hagyományokhoz ragaszkodik, akkor ő különccé és excentrikussá képes válni, de ha mások az extrémek, akkor váltva a legszigorúbb tradíciókat képes képviselni. Másokkal szemben messzemenőkig toleráns. Nyitottsága miatt sok barátja van, akik szinte a legfontosabbak az életedben. A sok relatív, egy kezén képes megszámolni azokat, akikre valóban számíthat, akik mindig mellette állnak, bármilyen hülye döntést is hozzon.
Az új és szokatlan helyzeteket azonnal le tudja reagálni, ötletei és inspirációi által. Az elméleti kivitelezések számára jobban mennek ugyan mint a gyakorlati megoldások kezdetben, de idővel a sok tapasztalat által ebben is rutinosabbá válik. Nagyon nehéz a legfontosabb személlyé válnia is bárkinek az életében. Bár vágyik a biztonságra, egy fix életre, de ha ezt eléri, vágyik az újra, az ismeretlenre, saját magával viaskodik ezekben az esetekben.
Kép a  meg nem értettségén agyalni, nehezen dolgozza fel, hogy ő is pótolható, leváltható, hiába, hogy megdolgozik az elismerésért, minden nap beállva a mókuskerék végeláthatatlan körforgásába. Az érzelmek kimutatásában már kevésbé profi. Éppen ezért sokan azt gondolják róla, hogy egy érzéketlen ember, pedig a valóság az, hogy fél kimutatni a gyengéd, sérülékeny oldalát, és még az is lehet, hogy nem is akar tudomást venni arról, hogy mindez létezik.
Mások problémáira jól rálát, de saját életedre ezt már nem lehet elmondani rólad.
Ha kapkod és figyelmetlen, hajlamos a balesetekre, eléggé szerencsétlen alkat, amolyan a lábában is megbotlik típus. A felsőjén nem véletlenül vannak olykor kávé- vagy teafoltok, festékfoltok, a fekete ruhája nem sokáig marad nihilszín.

Kevésbé szerethető, akkor:
– amikor épp a nemtörődömség van rajta - ha nem meri kiadni az érzelmeit
– amikor kiszámíthatatlan - ez szinte mindig igaz rá
– amikor kötődik, majd simán eldob magától - csak ha belefárad a folyamatos próbálkozásokba
– amikor épp önzővé megy át elfelejtve a toleranciát - próbál leszokni erről
– amikor tettei és szavai köszönő viszonyban sincsenek - kiszámíthatatlan - mit is várunk tőle akkor?
– amikor mindenre tudja a választ - csak próbálkozik, relatíve mindenhez hozzászólni, érdeklődni
– amikor irányíthatatlan, merev, makacs - legtöbb esetben - kivéve, amikor kísérletezik

- elvált nő, az exe eleinte tökéletes volt, aztán meg egy birtokló seggfejjé vált, de a válás után nem hagyta el a házasságnál felvett vezetéknevet. Röpke, százhuszonhét napos frigyről beszélünk három év, négy hónap és tizenkét nap együttlét után
- eszében sincs felregisztrálni társkereső oldalakra, hiába rágja már boldog-boldogtalan a fülét
- laktózérzékeny, de képtelen ellenállni az epres vanília fagylaltnak, sokszor az is a vacsorája a tévé elé bekuporodva, igénytelen sorozatokat és valóságshowt nézve közben
- muszáj megnéznie, hogy bezárta-e a lakásajtót, képes három emeletnyit lépcsőzni azért, ha saját magát elbizonytalanította, de legtöbbször kerüli a liftet - a lépcsőzés miatt viszont formás és izmos hátsóval rendelkezik - amit a ruha legtöbbször eltakar
- tartja a mondást, hogy ő az első kávé után válik igazán emberré, nővé, addig csak egy álmosan szótlan massza, akivel nincs értelme értelmes és logikus témákról beszélgetni
- retteg a nyílt víztől, gyerekkori trauma miatt, emellett még egy kis klausztrofóbiát is összeszedett, liftekben is csak akkor képes nyugodt maradni, ha utazik mellette legalább egy ember
- van jogosítványa, de nem hajlandó beülni kormány mögé

Az első sorban ülve várakozón figyelte az előtte nem sokkal helyet foglaló emberek szabálykövető, feszült figyelmet kimutató arcvonásait, miközben jobbról egy hagymaszagú férfi alig elnyílt ajkain át vette a levegőt hangosan beszívva az oxigént és Shioban illatát is ezáltal. Szinte szürcsölte a tárgyalóterem levegőjét, ami a nőt kifejezetten idegesítette, többször a férfi felé is fordította a fejét, hogy csak úgy, végignézzen rajta, jól volt-e a pacák, mert képtelenségnek tartotta, hogy egy egészséges, ötvenes férfi ilyen tüdőbeteg-módra vegye a levegőt. Amaz ezekben a pillanatokban hol szégyellősen elfordította a fejét, hol pedig állta Ms Dockery pillantását. A felhangzó, ügyvédi szavakra fordította vissza a felszólaló felé Shioban a pillantását.
- A virtuális valóság olyan környezet, amelyet úgy tapasztalunk meg, hogy fizikailag nem tartózkodunk benne. A színház, az opera, a mozi és a televízió mind a virtuális valóság primitív előfutárai. A televízió az egyik agressziógerjesztő. Amerikai kutatások szerint egy gyermek tizennégy éves koráig huszonkilencezer gyilkosságot lát a képernyőn, és soha békés halált* - Shioban meg akarta jegyezni mindazt, amit James Burkhard mondott nem csak a bírónak, hanem a helyet foglaló esküdtszék tagjainak is, akik egytől egyig középkorú férfiak és nők voltak. A bőrszínt illetően is nagy volt a diverzitás, ami ugyancsak azt igyekezte jelezni, hogy az esküdtek nem lehettek részrehajlóak, elfogulatlan ítéletet kellett meghozniuk a bírói döntés előtt, s azt ismertetni George Banksszel, aki úgy festett, mint egy megöregedő Benjamin Button baba. Ugyanolyan kis mazsola volt, de a megjelenésére az emberben még a szar is megállt.
Dockery nem azért volt jelen a tárgyaláson, mert bármelyik áldozathoz vagy sérülthöz köze lett volna, vagy azért, mert egy egyszerű járókelő volt, akit amúgy sem engedtek volna be ebbe a terembe. A New York Times kérte fel, hogy üljön fel az első gépre, amint kitűzték a tárgyalás időpontját, és ha a sajtó nem is lehetett bent, hogy képi anyagot felvegyen rendelet értelmében, a tárgyalótermi rajzolók részt vehettek ezeken. A nő keményfa tábláján a rajztömbje feküdt, a vázlatok pedig hűen követték a bíró, az esküdtek arcvonásait, testtartását is, viszont a vádlott tizenöt éves fiút lehagyta a rajzairól. Nem akarta legalább ő meghurcolni azért, amit tett. A tíz halott és tizenhárom sérült élete végéig kísérteni fogja majd a gyereket, bármikor is haljon meg. Akár a tizedik napján a börtönben, akár a magánzárkájában, vagy ha éppen megfutamodna a bűntudatától, vagy éppen azáltal is akassza fel magát.
Shioban próbált elhatárolódni ezektől a tárgyalásoktól és objektív megfigyelő lenni csak amellett hogy titoktartási kötelezettsége is volt, minden egyes alkalommal újra és újra aláírva, hogy az egyes folyó bírósági ügyek részletei általa ne kerüljenek a média hasábjaira.
- A mai számítógépes játékokhoz nagyon hasonlít az a módszer, ahogy a katonákat megtanítják ölni különböző szimulációs technikák segítségével. A játékosok hajlamosak igen nagy részletességgel visszaadni az erőszakos cselekményeket, ezekből alakulnak ki a másolásos, úgynevezett „copycat” bűncselekmények.* - a védőügyvéd nagyon is erőteljes beszéde megrengethette volna Shioban alapelgondolását, hogy fejet hajtson annak, kit is tart bűnösnek és kit nem. Már-már megbocsájtó jelleget öltött ez a beszéd benne, de elég volt csak ránéznie a pattanásos arcra, a megfakult, üveges tekintetre és tudta, hogy a gyerek egyáltalán nem bánta meg azt, hogy rengeteg családtól tagadta meg azt, hogy a szülők lássák a gyerekeik sikereit. Hogy boldog, büszke nagyszülőkké váljanak, vagy hogy elmondhassák, mindent megtettek a gyerekükért, azért, hogy az élet minden területén helyt álljanak.
Nehéz dolog volt az ártatlanságát meglátni, főleg azok után, hogy a vád oldalon álló Janice Hoyte sorra mutatta be azokat a fegyvereket és eszközöket, amelyeket a kölyök felsorakoztatott. Shioban szeretett volna zenét hallgatni a tárgyalás közben. Szerette volna, hogy mindez csak álom legyen, de maga a mészárlás már korábban megtörtént, a holtak már rég a földben pihentek, elfeledve, összeaszott testtel, ő pedig már csak a hónapokkal későbbi állapotokra érkezett ide, erre a Texasi településre.
Legszívesebben ráüvöltött volna Hagymácskára, hogy húzzon el mellőle, mert a virsli ujjai állandó jelleggel ott kajtattak a zongorabillentyű mintázatú nyakkendőjén, a koszos szürke zakójának hajtókáján, a pecsétgyűrűje pedig csak hat mérföld távolságról is látszott. Igen, Jim Carrey filmje jutott róla eszébe Dockerynek, amikor az állati magánnyomozó rájött arra, hogy Einhorn az Finkle, és hogy Einhorn férfi - volt, egyszer régen. Aztán azt ugye követte egy jókora hányás, amit most Shioban nem akart volna leutánozni, mert akkor Mr. Fánkos Hagyma egy az egyben ölbe kapta volna azt a szeretetcsomagot.
Nem egészen nyolcvankilenc perccel és három majdbepisilek gondolattal később a nő végre felállhatott, végigropogtatva a gerincét is indult meg a jegyzeteivel a folyosó felé, ahogy az ajtóban álló őrök kitárták azt a két nagy fa szárnyat, Dockery tűsarkain sietős léptekkel igyekezett kifelé, de az ajtóban elkapta az a hagymaillatú fickó, karjára pakolva húsos ujjait.
- Mrs Dockery! - fontoskodó arckifejezését kapta el Shioban, ahogy visszafordult felé a nő.
- Miss - javította ki azonnal, miután kihúzta az érintésbe szorult karját, egyetlen lépést elhátrálva a férfitől. - Tudok segíteni valamiben? - érdeklődött, miközben a pillantása az egyenruhás fickó felé vándorolt, akinek a csuklóján a tetoválásainak nyomai még halványan látszottak. Shioban szerette a tetovált férfiakat. A férfias férfiakat. A domináns férfiakat. Csak kár, hogy ebből a 3:1-ben típusú fickóból volt kevés a Földön. Vagy legalábbis rossz helyen lakott.
- Inkább én önnek. Láttam, hogy rajzolgatott - a pápaszemes ürge a jegyzettömb felé bólintott, hogy egyértelműsítse a szavait. - Nem is rosszul, ahogy elnéztem. És lenne egy ajánlatom, ha szeretne inkább valami békésebb munka után nézni. Tudja, a feleségem - akit nagyon szeretek - kuncogott fel. Igen, férfi létére kuncogott. Dockerynek már nagyon kellett pisilnie, de nem akart ezt még a férfi tudtára adni. A bokáit keresztezte, és a nem létező boldogan bégető bárányokat kezdte el számolni gondolatban. - .. Diane nagyon szeretne új munkatársakat is felvenni, egy kis vérfrissítés gyanánt, meg egyébként is mindig dohog, hogy túl sok a tesztoszteron és hogy unja már a banánt. Már a fiúkét, nem az enyémet - bohókás, még mindig hagyma illatfelhőbe burkolt mosoly jelezte a jókedvét.
- Ha gondolja, akkor New Yorkban elbeszélgethetne vele, vagy akár a HR-esével, és aztán meg meglátjuk. Nem szokásom toborozni, de azt hiszem, hogy önnek szüksége lenne a váltásra. Mármint nem azért mondom, mert öreg lenne vagy megkeseredett, csak.. - folytatta volna, ha Shioban nem lépett volna oda egészen közel hozzá, az ujjaival pedig összefogta az ajkait, hogy csendre intse.
- Elmegyek pisilni. Addig szedje össze a gondolatait, kérem, és aztán folytathatja. De ha így haladunk, akkor helyes kis tócsa lesz körülöttem, és megkérem önt valamire az őr füle hallatára a következő szöveggel: "apuci, veszel nekem pelust?" - billentette oldalra a fejét kíváncsian, mire a keze alatt bólogatni kezdett a férfi, az alig két méterre álló őr pedig igyekezte köhögésnek álcázni a rötyögését.
Dockery hátat fordított a még John Doeként funkcionáló fickónak, hogy merev tartással és annál is nagyobb vággyal, hogy végre megkönnyebbüljön, a mosdó felé vette az irányt. Tíz perccel később kiderült, hogy a férfi Frank Nelson, történetesen annak a Diane-nek a férje, aki a Marvel konkurenciájának vezetőjeként funkcionált és vezette a képregénykiadót.
Shioban nem hagyta ott a tárgyalótermet annak ellenére sem, hogy a három fordulós állásinterjún tökéletesen megfelelt. A mai napig repülőre ül, ha esetleg másik városban lévő tárgyalásokra keresnek illusztrátorokat, de a legtöbb esetben már inkább New York-béli esetekre ül be, sokkal inkább azért is, mert a DC-nél is szerepet vállalt. Igaz, nem a legismertebb karaktereket hívja életre, de ennek ellenére imád a srácok közt bent lenni. A fekete humort, az iróniát imádja, és ha épp nem figyelnek, akkor egy-egy rajz róluk is elkészül. Tizenhat hónapja igyekszik a két munkahelyének követelményeinek megfelelni.
És még mindig nem dobta ki az ex férjéről készített vázlatait, rajzait és festményeit. Vár a tökéletes pillanatra, hogy rituálisan elégethesse az összeset. Vagy kidobja a Hudson folyóba. Vagy esetleg a hajléktalanoknak wc-papír gyanánt odaadja azokat - az igazi popsitörlő mellett.