Én nem vagyok az a fajta ember, aki rájár mindenki nyakára, ezért Tomtól mindig én tudok meg mindent utoljára és persze van, hogy csak napok múlásával. Az utóbbi időben megvolt a magam kis baja, nem kerestem a többiek társaságát, majd keresnek ők engem ha van valami, vagy nem. Első körben azt tudtam meg pár napja, hogy Sean barátnője meghalt, akartam hívni, de nem vette fel. Gondoltam meglátogatom őt, de nem volt otthon, felhívtam Tomot, hogy mi a rákfene van, erre közli, hogy ja, már egy hete eltűnt, csak nem akarnak pánikot, ezért titkolják a dolgot. Első utam az anyjához vezetett, aki a második anyám, biztos nagyon megviseli, szóval felmentem megvigasztalni, hogy meg fogjuk találni és ne aggódjon, elég nagyfiú már Sean, tud magára vigyázni. Ekkor tudom meg, hogy Sebastian meg átment barkácstündérbe és egy ideje szenved, hogy az egyik fürdőjében megjavítson valamit. Az arcomra csapom a tenyerem és hátradöntött fejjel sóhajtok fel. Persze, nekem sose szól senki, mert minek. Igen alul iskolázott vagyok, de szakmunkás képzőbe jártam, én értek ezekhez a dolgokhoz, állandóan szerelgetek és felújítok a saját kérómban. Nem szeretem a váratlan vendégeket és inkább én megyek máshoz, ha úgy van. Megígérem jó anyánknak, hogy ránézek Sebre és megjavítom amit kell.
Ahogy elhagyom a lakását első dolgom rágyújtani és egymás után két szálat is elszívok, mert dühít, hogy ilyenekről nem szólnak. Jó nem vagyok a megértés és az érzelmesség megtestesítője, de azért én sem vagyok lelketlen. Szeretem őket, több mint tizenöt éve ismerjük egymást, olyanok, mintha testvéreim lennének. Hazamegyek, hogy összeszedjek pár dolgot, csak a saját holmikkal szeretek szerelni bármit is. Este már nem akarok lemenni, inkább püfölöm a box zsákomat és edzek kicsit, majd másnap átmegyek emberi időben.

Másnap sokáig alszok, egy szál gatyába megyek ki cigizni, kicsit fintorgok a nap fényétől eleinte, de hát az van. A lakásban nem szeretek füstölögni, így jártam, keltem volna hamarabb, mint a nap. Látom megérkezni a lakótársát Sebnek, szóval valaki otthon van, mehetek majd szerelni és nem néznek betörőnek. Talán be kellett volna már mutatkoznom az új lakónak, de annyira nem vonz senki, hogy én kezdeményezzek. Amint elnyomom a csikket a többi közé dobom a hamutálba és bemegyek. Innék kávét, de miért itt főzzem le, amikor Sebnél is lehet és az ő készlete fogyatkozik? Felveszek egy fekete farmert meg egy fekete pólót és felkapom a szerszámos táskámat, majd távozom is. Csengetek Sebnél, ami azt jelenti, hogy a lámpa fénye jelzi neki, hogy valaki jön. Van, aki megvárná, hogy ajtót nyissanak neki, de nekem van kulcsom, szóval bemegyek, otthonosan mozgok én itt. Azért a nő miatt hangosabban köszönök, mielőtt sikítozva menekülne előlem.
- Helló! - Nem veszem le a cipőm, mert nincs is rajtam, most esik csak le, hogy a papucsomban jöttem le, nem mintha zavarna a dolog, de így megállás nélkül indulok meg a konyha felé, mert kávét is akarok főzni. Szerencsémre pont ott találom őket, Seb előtt térdel a nő, de nem úgy, hogy szívhatnám a vérét, láthatóan vigasztalja/vigasztalta a nagy mamlaszt. Nem akarom kellemetlen helyzetbe hozni, szóval ledobom a táskám a földre, majd a kávéfőzőhöz lépek.
- Még nem találkoztunk, de Matt vagyok, ha nem ismertél volna fel. - Közlöm közben a nő felé, majd előveszek egy bögrét és amíg dolgozik a gép, addig megfordulok Seb felé, talán már összeszedte magát.
- Anyukád mondta, hogy meg kéne valamit szerelni és azért jöttem, meg mert azt akarta, hogy rád nézzek, de látom jó kezekben vagy. - Elvigyorodom, pedig tudom, a helyzet egyáltalán nem vicces, de nem is fogok sírni, szerintem nem is tudnék kipréselni magamból könnycseppeket.
- Merre van és mi amit meg kell csinálni? - Érdeklődöm tovább erről, mert nem szólt nekem se a halott barátnőről, sem az eltűnt öccséről. Haragszom rá és talán ismer annyira, hogy nem vagyok haragtartó, de azért megjegyzem az ilyeneket, még ha felemlegetni nem is fogom. Szívesebben kérdezném, hogy mi hír van az énekesünkről? Segítsek-e megkeresni? Talán a rossz hírű barátok többet érnek, mint a rendőrség, de nem teszem, amíg ő nem hozza fel. A kávé elkészül, visszafordulok és teszek bele tejszínt meg cukrot is, teljesen önkiszolgáló vagyok és helyet is foglalok az asztalnál, hogy a kanállal kevergessem még kicsit, mielőtt nekilátnék elfogyasztani.

Ahogy beérek Seb háttal van nekem, így nem látja a vigyoromat Crystal felé, amit azért kap, mert hagyja az óriásembernek, hogy felhúzza a földről és a konyhapultra tegye őt. Csak horkantok egyet, mikor közli, hogy felismert, persze, ki ne ismerné fel a lakótársa bandájának a tagjait, meg azért néha már láthatott, mikor leugrottam cigiért.
- Ja, én is itt lakom, csak az emeleten. - Fordulok félmosollyal a nő felé egy pillanatig és beindítom a gépezetet, hogy lefőzze a fekete csodát, amit kávénak hívnak. Aljas vigyorral fordulok Seb felé, mikor megérint, tudom köcsög fasz vagyok, hogy direkt úgy beszélek, hogy ő ne értsen belőle semmit, össze is zavartam vele, tudja, hogy haragszom rá, helyes.
- A zuhanyzó? Szólhattatok volna, kész ezermester vagyok! - Megemelgetem a szemöldököm Crystal felé, erről nem szoktam beszélni a srácoknak, vagyis tudják, hogy szoktam szerelni, de azt nem, hogy mindenhez értek, ami a lakásfelújításhoz kell, a saját kérómat is én újítottam fel, ezzel sem nagyon dicsekszem, kerülöm a feltűnést, de valamivel el kellett ütni az időt, mert én vagyok az egyetlen, akinek nincs semmi élete jóformán.
- Már túl vagyunk a bemutatkozáson Seb. - sóhajtok fel előtte, most már nem köcsögösködöm vele tovább, mert elég idegesnek tűnik és látom, hogy hol a határ, amit nem török át, nem vagyok akkora tapló, mint amilyennek tűnök.
- Ja, tudom, tegnap mesélte anyukád, hogy meghalt Sharon és eltűnt Sean is utána, csak azt nem értem, miért nem volt mellette végig valaki? Tudod te is mennyire szerette, nem lett volna szabad magára hagyni egy percre sem. - Én biztos nem hagytam volna, a homlokom vakargatom, mert ekkora ökörséget, hogy elrabolták és bánthatják, hát nem gondolnám, elég erős, hogy megvédje magát, még ha nem is látszódik rajta úgy, mint rajtunk Sebbel.
- Biztosan nem rabolták el és nem kínozzák, ha így lenne, már kaptunk volna váltság díj ellenében valamit a második vagy harmadik napon, de nem kaptál levelet és senkit sem hívtak fel telefonon sem a bandából. - Sajnos egyet kell értenem a nővel, hogy nincs itt semmi gond, ilyenekkel feleslegesen húzza fel magát még jobban, elég baj, hogy még nem került elő Sean.
- Ha nem használta a bankszámláját, akkor azt hiszem rossz társaságba keveredhetett, mert a seggrészegre piáláshoz és egyéb szerekhez fordulhatott, amitől jobban érzi magát, azt hiszem tudom kinél kellene rákérdezni, hogy látta-e. A rendőrség szart se talál meg, mert mindent hivatalból intéznek és mire engedélyt kapnak már előkerül. - Nem vagyok jó véleménnyel a kék ruhásokról, gyakran bevisznek, mert gyanús vagyok azt nem is csináltam semmit, csak a képem nem tetszik nekik, meg az, hogy gyermekként volt priuszom verekedés miatt, szóval biztos valami veszélyes alak vagyok.
- Telefonálok párat, hátha látta valaki és lesz nyomunk, hogy megtaláljuk. - Kiiszom az utolsó cseppet is a bögréből és felállok, hogy megveregessem Seb vállát, majd előveszem a törött kijelzős telefonomat, hogy szentségelve egy sort megnyissam a névjegyeket, sajnos nem úgy akar működni, ahogy én szeretném, kéne venni újat, de a vásárlás gondolatától is már rosszul vagyok.
- Ránéznék közbe a zuhanyzóra, megmutatja valamelyikőtök mi ment tönkre? - Pillantok fel a telefonból és hívom is Drake-et, hogy találkozzunk már valamikor, mert kell a segítsége egy ügyben, de nem telefontéma, aztán ha megegyeztünk le is teszem a telefont és zsebre vágom.