Reggel 5:40-kor kelek minden áldott nap majd még pár perc szundi után nekikezdek a készülődésnek, hogy alig negyedórával később már a szokásos bajnoki reggelimet fogyasszam ami tojásból tevődik össze. Más semmit nem eszek meg csak a tojást, narancslevet iszok majd húzva magam után a teljes felszerelésemet tartalmazó táskát gördülök a kocsihoz, bedobom hátulra és már indulok is a sportcsarnok felé. Ilyenkor még kevesen vannak az utakon hiszen reggel 7 óra sincs, a szokásos autók haladnak el mellettem néhány személlyel kedvesen összemosolygunk majd mindenki halad a saját tempójában; hét előtt már oda is érek az edzés helyszínére. Szokás szerint én vagyok az első a többiek közül, én kapcsolom fel a villanyt az öltözőben de nem bánom mert így van időm rendesen rá hangolódni a dolgomra. Zenét hallgatok és közben felöltöm szerelésemet, eszek még egy protein szeletet és indulok is bemelegíteni. Mire izmaim melegítésének végénél járok az edző is megérkezik, egyik kezében kávés termosz másikban egy lazacos bagel, majd amint meglát hangosan üdvözöl és kérdezősködik. Levegővételek közepette válaszolok, miközben a különböző fogásokat és célzásokat gyakorlom. Mire mindenki megérkezik és bemelegít már az elektromos babán gyakorlok, edző az oldalamon a technikámat javítva. Mostanában egyre kevesebbszer szól bele, ami jól esik mert fejlődők. Utána jön az érdekesebb rész, párbajozunk közben mindenki sztorizik a tegnapi buliról vagy suliról, én nekem meg addig is van időm a technikámat finomítani. Általában 9-kor végezni szoktunk, de most valamiért elcsúszott az edzés, talán a sok mellébeszélés miatt vagy a fáradtság tette, bárhogy is volt lényegtelen. Egy dolog viszont nem az, mert az egyetemre attól függetlenül be kell érnem főleg mert tesztet írunk, aminek hatalmas súlya van. Így mikor látom, hogy háromnegyed 10-re jár az óra sietősen szedem össze cuccaimat és indulok az iskola irányába. Mivel nem engedhetem meg magamnak a késést így nem öltözök át, aminek ára van: borzasztó kényelmetlen lesz az első két órám de utána van időm átöltözni. Bepattanok az autóba és a kesztyűtartóból kiszedek egy power raidet, amit egyből lehúzok és már hasítok is. Nehezen de találok parkolót az egyetem környékén, viszont ez egy olyan részén van ahol még nem igen jártam így előkapom a telefonomat és térképet használok. De ebből kifolyólag nem is nagyon figyelem a körülöttem lévő világot és embereket, csak a kék nyílt figyelem, ahogy haladok a megfelelő irányba. Emiatt nem is veszem észre azt, hogy egy nagyobb társaság áll előttem, hevesen beszélgetnek, én pedig az egyikükbe rohanok. Mivel hatalmas rohanásban vagyok így előfordulhat, hogy hátra esik a személy, ha ez így történt egyből nyújtom felé a kezemet és megszólalok. - Ne haragudj, nem néztem a lábam elé és… - viszont mikor meglátom kit is ütöttem el kicsit elmosolyodok. Ingrid áll vagy ül előttem a földön, az a lány akivel már egy ideje tinderen keresztül tartjuk a kapcsolatot de még sose találkoztunk. A sorsnak különös iróniája van. – Ingrid! Nem gondoltam volna, hogy így találkozunk. De kellemes meglepetés. – mosolyom teljesen elterül arcomon és mivel most először látom Őt jól meg is nézem magamnak. El is könyvelem gyönyörűségét, legalább tényleg olyan, mint a képeken.
Kilenc óra múlt egy kicsivel. A fejem szétmegy, a gyomrom korog, érzem a tegnap esti alkohol ízét a számban, pedig már vagy háromszor mostam fogat. Legszívesebben most is éppen az ágyat nyomnám, de ha még egyet hiányzom a reggeli órámról, akkor fixen megbukok. Nem mintha érdekelne ez a nyavalyás orvosi, de nem akarok még plusz éveket itt eltölteni. Nem akarok olyannal foglalkozni, ami nem érdekel, mindössze a szüleim elégedett fejéért csinálom mindezt. Még mindig jobb, mintha Osloban lennék, akkor még csak élni sem tudnék, mert folyton azt ellenőrizgetnék, hogy mennyit tanulok. Minél távolabb vagyok, annál jobb. Ugyan elképesztően rosszul vagyok és a gyomrom üressége rátesz egy lapáttal, de ahelyett, hogy beugranék a lakás melletti pékségbe, rögtön rágyújtok egy cigire és elhatározom, hogy majd az egyetemi büfében veszek valami szénhidrátdús rágcsálnivalót, ami percek alatt rendbe hozza a gyomrom. Na meg kólát. A kóla az fontos ilyenkor. Szerencsére arra még volt időm, hogy lezuhanyozzak és emberi arcot varázsoljak magamnak. Még egy leheletnyi sminket is képes voltam felvinni az arcomra, aminek köszönhetően legalább kívülről úgy nézek ki, mintha minden teljesen rendben lenne. Ha elhiszem, hogy mindne oké, akkor úgyis lesz, nemde? Már az egyetem parkolóján slisszanok át, amikor megpillantom pár szaktársamat. Azt a három lányt, akiktől a falra tudok mászni, akik folyamatosan mellém ülnek az órákon és akik még bulikba is hajlandóak utánam jönni, ha véletlenül megemlítem nekik, hogy hol fogok kikötni az este. A három lány, akik valamiért úgy gondolják, hogy én és ők jóban vagyunk. Próbálok úgy elmenni mellettük, hogy ne vegyenek észre, ám csodák csodájára ez most sem sikerül. - Ingrid! – hallom Savannah nyájas hangját és egy műmosolyt erőltetek az arcomra. Muszáj odamennem, már nem futhatok el. A múltkor megpróbáltam, nem vált be. – Már azt hittem nem is jössz ma órára, pár perc és kezdődik. Nem késhetünk el, mert Dr. Green már a későket is hiányzónak írja be – magyaráz és fogadni mernék, hogy nem áll be a szája a következő percekben sem, ám túl hulla most az agyam ahhoz, hogy figyelni és válaszolni tudjak. Úgy döntök, hogy rágyújtok gyorsan még egy cigire, mielőtt elindulnánk be, maximum nem veszek kaját. Hátha kidőlök órán és akkor nem kell velük foglalkoznom. Szép terv, túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Miközben a szám közé veszem az újabb szál cigarettát valaki nekem jön, aminek következtében a gyújtómat a földre ejtem. Nem nagy dolog, bárkivel megeshet, ám most olyan állapotban vagyok, hogy ez az utolsó csepp a pohárban. Ennyi kellett ahhoz, hogy teljesen elboruljon az agyam, így nem hallva a nekem ütköző személy mondandóját már miközben fordulok hátra belekezdek a nem túl aranyos mondókámba. - Komolyan mondom, nem lehet jobban odafigyelni? Miért van az a két szép szemed? – mindössze eddig jutok el, amikor tudatosul bennem az, hogy éppen kinek a fejét készülök leszedni a nyakáról. Még az ütő is megáll bennem hirtelen, a rosszul létem elmúlik és szégyellni kezdem magam. – Úristen Timothy, ne haragudj! – rakom össze a két kezem, mintha imádkozni készülnék a sráchoz. Annyi különbséggel, hogy egy szál még meg nem gyújtott cigi éktelenkedik a mancsaim között.
Mindig a karrieremre és a szüleim által kijelölt útra irányítottam minden figyelmemet, minden energiámat, azért, hogy jobb legyen abban, amit csinálok. Rengeteg dolgot szorítottam emiatt háttérbe, amik most már kezdenek előtörni és felkelteni a kíváncsiságomat. Az egyetem mindenki számára az a hely, ahol kiélheti a vágyait, elmehet bulikba és alkoholt fogyaszthat meg különböző ártalmas és ártalmatlan drogokat próbálhat ki. Ezekből én mindig kimaradtam, de kezdek arra a szintre jutni, ahol már nem bírok nemet mondani a kíváncsiságomnak. Főleg, mióta szuperlájkoltam életem eddigi leggyönyörűbb lányának a tinder képét és azóta is megállás nélkül beszélgetünk. Nem volt jó tapasztalatom eddig a barátságok és barátnő jelöltek terén ezért most már óvatosabban közelítek meg mindenkit, nem adok ki magamról annyi információt és minden lehetséges módon eltitkolom olimpiai győzelmemet. Sokan a hírnév miatt akarnak megismerni és kicsit félek attól, hogy ha Ingrid tudná kihasználná. Másrészt meg szeretek róla beszélgetni, tudni a gondolatait, a problémáit, hogy jelenleg mi foglalkoztatja a buksiját miért járnak az agytekervényei és mivel tudom megnyugtatni. A kedvenc filmétől kezdve a kedvenc színén át mindent tudok róla és mégis oly keveset. S habár beszélgetéseink alapján úgy érzem már évek óta ismerem Őt, élőben még sosem láttam és az első alkalommal miattam volt így. Kicsit féltem a vele való találkozástól ezért inkább lemondtam anyámra hivatkozva, pedig semmi baja nem volt az öreg lánynak. Sőt, amióta megtudta, hogy terhes csak úgy sugárzik, amit megértek hiszen ezzel tiszta lapot kezdenek apámmal. Örülök nekik. Néha annyira beletudok feledkezni mindenbe, főként a vívásba, így nem veszem észre, hogy máris késére áll az órám. Okozatok sora követi az okomat, a figyelmetlenségemet és hibát hibára halmozok. Nem veszem észre, hogy tilosban parkolok így nyugodt de annál sietősebb szívvel zakatolok az órámra, amikor is elütök valakit. Egyből bocsánatkérésre adom szavaimat, és segítem fel a földről az elesett nőszemély, amikor is ugyanolyan ábrázattal találom magam szemben. Mindketten a meglepettségtől eltorzított arccal nézünk vissza a másikra, majd elmosolyodom, ahogy látom tudatosulni benne, hogy ki is vagyok. - Sajnálom, de ha ilyen gyönyörű hölgyet látok, mint te akkor bizony hasztalanok a szép szemeim. – válaszolok epés megjegyzésére, majd a két tenyere között lévő cigarettára téved tekintetem és valamilyen okból kiindulva elveszem azt és fülem mögé tüzöm. Az eddig mellette álló lányok hangos vihogásba kezdenek bele mire felhúzott szemöldökkel nézek hol rájuk, hol pedig Ingridre. – Tudod mit? Ejtsük meg most az a randevút, csak megejtek egy telefonhívást. Ja, és nem fogadok el nemleges választ. – ledobom edzőtáskámat a földre, majd szűk fehér nadrágom zsebéből halászom elő a mobilomat, hogy olimpikonhoz nem méltó módon kihasználjam a különleges bánásmód nyújtotta lehetőségeket. Pár perc beszéd után visszatérek a lányokhoz. – Bár, ha nincs kedved akkor elfogadom viszont már lemondtam az órámat, amire siettem. Neked fontos órád van most? Mert ha nem akkor szívesen elvinnélek reggelizni, jelenleg majd éhen halok. A második reggelimet muszáj hamarosan elfogyasztanom különben felborul az egész napom. – felemelem a földről a táskámat, hátamra dobom és várom a szőke hölgyemény válaszát. Remélem igennel felel, és akkor húzhatunk is tovább. De mielőtt történhetne aminek kéne az egyik lány a vihogós csapatból csapódik hozzám és simogatja meg a karomat. Próbálom elővenni minden modoromat mikor lenézek rá kérdőn. – Mit szeretnél pici csillag? – merő gúny a becenév, amit adtam neki, de nem veszi észre vagy csak nem akarja. Máris azt kezdi el ecsetelni mennyire ismerős vagyok neki valahonnan és, hogy szerinte látott a múltkor a tv-ben.
Nem tudom hogyan vagyok képes még továbbra is életben maradni. Ez a sok alkoholizálás teljesen felborította az életem. Lesz egy csomó bukott tárgyam csak amiatt, mert még részeg voltam és nem voltam képes bejönni órára. Ez persze engem egyáltalán nem érdekel, amúgy sincs kedvem bent ülni az órákon és olyat hallgatni, ami egyáltalán nem érdekel és még csak nem is értek hozzá. Így jár az ember lánya, ha egyáltalán nem reálos beállítottságú és az egész família orvosokból tevődik össze. Ennek ellenére úgy érzem, hogy ők is mindössze a megvesztegetésben és a kényszerítésben jók. Ha igazán olyanok lennének, amilyennek vallják magukat, akkor most éppen Osloban lennék másnapos és nem itt. Nem nagy változás, de legalább otthon lehetnék. Félreértés ne essék, mert imádom New Yorkot, de nem ez az otthonom. Ha nem lennék ennyire másnapos, akkor biztosan jobban ki tudnám fejezni a meglepettségemet, hogy pont most futok össze Timothyval a sok szerencsétlenkedés után. Mondjuk nevezhetjük makacsságnak is, hiszen az első és egyetlen lemondása után már én hárítottam a találkozásokat. Egy időben még azon is elgondolkoztam, hogy egy fake profillal beszélgetek, de az sem érdekelt különösebben, mert rendkívül élveztem a csevejt még ígyis. - Ez aztán a lehengerlő csajozós szöveg - nevetem el magam. Elég szar humorom van ahhoz, hogy ez tetszen nekem és már egyáltalán nem érdekel, hogy sikerült elesnem. Segít felállni és ez udvariasságról árulkodik, habár legszívesebben rákiabálnék, amikor kiragadja azt a cigit a kezemből. Nincs erőm felemelni a hangom sajna. - Hű... jó? - meglep a srác spontaneitása. Talán a sors is így akarta, hogy pont ma ilyen véletlenszerűen fussunk össze és találkozzunk. Habár kicsit kételkedek benne, hogy nekem ez a megfelelő időpont az állapotomat tekintve, de majd kiderül. Csak nem rontom el. Míg telefonál a lányok ledöbbenve néznek körbe és azt elemzik, hogy milyen jól néz ki a srác és mennyire ismerős nekik. Nem akarok beszállni a beszélgetésbe, így míg a srác telefonál az eltulajdonított cigarettám helyett egy másikat veszek ajkaim közé és rögtön meg is gyújtom mielőtt az előző sanyarú sorsára jutna. - Nekem igazából jó, ha elfogadod, hogy hulla vagyok. Jól tudod, hogy egyik órám sem érdekel különösebben és nem fontosak - rántom meg a vállam. A mai pont az lenne, igazából ha azt nézzük mindegyik fontos... valakinek. Most viszont úgy érzem, hogy szívesebben lövöm el az utolsó hiányzásomat és eszek valamit Timothyval, minthogy a szemináriumon szenvedjek. - Tudom nem valami fancy hely meg ilyenek és nem oda kellene mennünk első randevúra, de kérlek vigyél a mekibe reggelizni! A szervezetem valami ocsortány kajára vágyik éppen - előveszem a legszebb nézésem és laposakat pislogok a fiúra. Én ezt aranyosnak szántam, de valószínűleg úgy nézek ki kívülről, mint aki mindjárt elalszik. Ebben a pillanatban viszont teljesen felmegy az agyvizem és a még égő cigivel a kezemben kezdek el elmebeteg módjára mutogatni és legszívesebben elnyomnám Savannah-n a kezemben lévő csikket. Most beszélem meg ezzel a sráccal, hogy randira megyek óra előtt és a lány, aki pár perce arról papolt nekem, hogy elkésünk óráról most éppen próbál flörtölni a csupa nagybetűs sráccal. Mindjárt felrúgom esküszöm! - Drága pici csillag Savannah, valószínűleg láttad már az egyetemen... - megforgatom a szemeimet és azzal a lendülettel megfogom a srác karját és elhúzom. - Ne haragudj a gyökér szaktársaim miatt. Meséltem már róluk, hogy mennyire életképtelenek.
Mivel minden plusz energiámat a vívásba és az ott elért karrierem fokozásába fektetem, így az egészségemnek mindig makulátlannak kell lennie. Hetente járok orvosi kivizsgálásra, hogy ha valami gond lenne akkor még a csírájában tudjuk elfojtani a dolgot. Talán emiatt van az, hogy sosem járok el bulizni vagy ha igen akkor én szoktam lenni a sofőr mert nem ihatok, nem szívhatok füvet vagy bármilyen más szert sem használok. Soha életemben még nem szívtam el egy cigit sem és épp emiatt érdeklődök ennyire minden olyan dolog iránt, ami tiltott. Anyáék sose mondták de tudom, hogy nem szeretnék ha lenne egy párom legalábbis most még nem, főleg így a második olimpiám előtt ahol megtudnám védeni a címemet és újabb boldogságot, büszkeséget okozni nekik. Szerintük egy nő az életemben hátráltatna és nem segítené elő azt, hogy elérjem a céljukat…ami egy ideje már nem tartozik az én céljaim közé. És talán pont emiatt, hogy mindentől elvagyok tiltva vonzódok hozzá, Ingridhez, aki minden amire valaha is vágytam és még annál is több. Mégis béna voltam mikor lemondtam a randinkat, és bűntudatom is van miatta, ennek köszönhetően pedig a következő alkalmak váltak lehetetlenné. Mondjuk meg is értem, nem sok kép van rólam bár ha valaki rám keres az interneten, akkor talál több százat arról ahogyan versenyzek. De ezek alapján Ingridben nem ötlött fel ez a fajta kémkedés… nem keresett rám, nem tudja ki vagyok. -Most vetettem be először. Működik? – kacsintok rá, és közben jól megnézem magamnak. Nem vagyok az a csajozó gép, nem szédítek senkit így Ingridet sem habár ezt így sose fogom neki kijelenteni. Lehet, hogy nekem ez jó felfogásnak tűnik, de nem biztos, hogy mások ezt annyira értékeljék.– Szuper! –lelkesedem majd kisebb távolságot létrehozva közöttünk felhívom a tanáromat és minden ászt bevetek, ami a paklimban található. Ez az egyik előnye annak, ha az ember élsportoló mert vannak olyan kiváltságai, amivel könnyebbé teheti az életét és bár nem szokásom ezeket kihasználni, a lány miatt megteszem. Talán emiatt nem kedveli anyám a lányokat, mert ilyen hatással lennének rám hosszútávon bármennyire is szeretném megvédeni a címemet. -Természetesen tudom, de attól függetlenül megkérdezem mert ilyen jól neveltek a szüleim. Amúgy sosem érdekelt, ha hulla vagy a neten, élőben sem fog különösebben maximum ta-gol-tab-ban beszélek hozzád, hogy megértsd. – aprón nevetek borzasztó humoromon, természetesen kiemelve a tagoltabban szót, hogy értse semmi sem állíthat meg attól, hogy Ő meg Én eltöltsünk egy csodaszép reggelt. – Ha a kisasszony oda szeretne menni akkor ez az úrfi oda fogja elvinni. Amúgy is imádom az egg mcmuffint, abból rengeteget megtudnék enni főleg, ha a baconös fajta is kapható. Ja, és még mielőtt kétségbe esnél nem vagyok az a tipikus fiú aki azt akarja, hogy a lány csak salátát egyen. Azt rendelsz, amit csak szeretnél és én fizetek. Nem fogadok el ellenállást.– lehet kicsit rámenősnek tűnök, de ez jelenleg nem különösebben érdekel. Megtanultam az elmúlt időben, hogy a mának kell élni és nem szabad azon gondolkodni mi lett volna ha meglépem azt a lépést… Kedélyes állapotom hamar átváltozik mikor megérkezik a társaságából egy lány és kérdezősködni kezd arról, hogy honnan ismerhet és miért vagyok ennyire ismerős számára. De szerencsémre Ingrid egyből leteremti amiért hálásan mosolygok felé, majd miután bosszúsan eltrappol mellőlünk Savannah partnerem felé fordulok. -Kocsival menjünk vagy inkább gyalog? Nem messze parkolok, ha nem éreznéd magadban az erőt de a meki sincs olyan hű de messze ha jól emlékszem. Amúgy meg nem haragszom miatta, az enyémek sem sokkal normálisabbak csak annyi a különbség, hogy én kevés időt töltök velük. Túlságosan elfoglalt vagyok ezért nem sokszor járok be órára. – vállat vonok, majd miután válaszolt kérdésemre megindulok az egyik irányba, hogy minél hamarabb elérjünk a kajáldába és ehessünk. -Amúgy élőben is ugyanolyan gyönyörű vagy, mint a képeken.
Kicsit furcsa rádöbbenni, hogy az élet milyen furcsa szituációkat hozhat nekünk. Sosem gondoltam volna, hogy éppen a saját egyetememen, ahová szinte minden nap bejárok fogok összefutni a sráccal, akivel hónapok óta beszélgetek tinderen. Az nem dob hozzá a dologhoz, hogy elég szarul érzem magam a tegnap esti szétcsapásom után, de úgy vagyok vele, hogy most kell élnem. Nem akarok ilyen fiatalon megkomolyodni és otthon ülni esténként, dolgozni meg pláne nem. Úgy vallom, hogy pont azért van a húszas évek első fele, hogy kicsit kibulizzam magam. Aztán meg lehet beszélni megállapodásról meg komolyabb dolgokról. Egy óceán választ el az otthonomtól, így még a szüleim sem tudnak hatást mérni rám. Talán mindössze annyit bánok egy kicsit az egészben, hogy emiatt teljesen elcsúszott a bioritmusom, de legalább minimális alvással túlélem a napot. Szuperképességeim közé tartozik, hogy bármilyen szar állapotban végig tudom szenvedni a reggel nyolcas szemináriumot. Cserébe suli után alszok pár órát és ha jobban vagyok, akkor újra felkerekedek és bevetem magam a manhattani éjszakába. - Azt nem mondanám, hogy annyira jó és egyedi lenne, de mindenképp vicces - mosolygok rá. Igazából, ha valaki más mondta volna, valami full random srác akkor biztosan csak egy csúnya nézést kapott volna tőlem ajándékba. Meglepően rémisztő tudok lenni és nagyot is ütök a vékony testalkatom ellenére, ha arról van szó. - Nem kell ta-gol-tab-ban beszélned, mert mindenhogy megértem, de piros pont a szüleidnek a jó nevelésért. Remélem többet is fogok még ebből látni - ugyan még el sem kezdődött az első hivatalos randink, de máris reménykedem abban, hogy többször is fogunk találkozni. Az üzenetváltásainkból is tudom, hogy eléggé összepasszolunk még akkor is, ha nagyrészt ott rólam van szó és csak szétpanaszkodom neki az életem. Meghallgatja, lereagálja és sokszor úgy érzem, mintha tényleg érdekelnék a kicsinyes problémáim. - Uh én a sima sajtos toastért vagyok oda kólával, az mindig nagyon jólesik. Néha azt is sajnálom, hogy nem lehet esténként is kapni, bármikor meg tudnám enni. Amúgy meg ne félj, mert nem vagyok nagy salátás lány - többet járok a mekibe, mint kellene, de nem vagyok az a típus, aki emiatt fog aggódni. Nem eszek mindig egészségesen, de van amikor rám jön a két perc és olyankor pár napig csirkemellen és tojáson élek. Ez mondjuk mostanában egyre ritkább, legtöbbször rendelek magamnak valami kaját, mert lusta vagyok főzni. - Ha te fizetsz, akkor még jobb - nevetek fel. Viccnek szánom, ha úgy lenne, akkor én is fizetnék. Nincsenek anyagi problémáim, hogy ne tudjak finanszírozni két főnek egy mekis reggelit. Azt viszont értékelem, hogy már most kijelentette, hogy ő akar fizetni, hiszen a mai világban a legtöbb fiú már nem így gondolkozik. Egy buliban egy srác egyszer odahívott a pulthoz, hogy meghív valamire. - Menjünk kocsival, lusta vagyok én a sétáláshoz. Tipikusan azaz ember vagyok, aki a tömegközlekedési eszközökön egy megállóra is leül - néhányan sosem ülnek le, mert úgy tartják, hogy bármilyen fertőzést elkaphatnak, de engem nem érdekel. Ha már felszálltál ott a veszélye, hogy gyengébb az immunrendszered és összeszedsz valamit, de ez szimplán az utcára kilépve is előfordulhat. - Áh köszönöm szépen. Ha már itt tartunk te is ugyanolyan sármos vagy meg egy picit talán magasabb, mint amilyennek képzeltelek.
Egyszer már eljátszottam azzal a gondolattal, hogy vajon mi történt volna akkor, ha nem válok azzá a sportolóvá, aki vagyok. Talán boldogabb életet élnék? Vagy könnyebet? Talán a szüleim akkor kegyesebb kézzel bánnának velem és nem akarnák minden percemet edzéssel betáblázni? Ilyenkor mindig rá kell jönnöm, hogy hiába nem lennék élsportoló találnának valami, ami miatt zaklathatnának és nem lenne sosem normális életem, bár ez is olyan relatív, mert nekem ez a normális, ami jelenleg van és nem pedig az, ami másoknak. Nekem az jelent megnyugvást, hogy minden reggel 5 magasságában kelek és mire a többi társam elkezdi a bemelegítést a teremben én már rég a bábumat püfölöm, próbálva minél jobban és pontosabban célozni kevesebb mozdulatokkal. A szoros beosztásom miatt nem engedhetem meg magamnak azt, hogy eltérítsenek az útról és a célomtól miszerint meg kell védenem a címemet. De jelen helyzetben, így, hogy ilyen különös módon futok össze a tinderes partneremmel nem tudok ellenállni a késztetésnek és nemleges választ nem tűrve akaszkodok rá. -Ezaz, most már tudni fogom mire buknak a szép hölgyek.– bal kezemmel győztes mozdulatot hajtok végre, miközben mosolyom egyre szélesebbé válik, ha egyáltalán lehetséges. Valamiért olyan könnyűnek érzem magam amikor Ingriddel beszélgetek, gondtalannak és stresszmentesnek. Kíváncsi is voltam már egy ideje arra, hogy mi történne akkor, ha élőben látnám. -Ez csak rajtad múlik kedves. A szüleim pedig tényleg jó munkát végeztek, egy ilyen csodát, mint én nehéz kezelni, de nekik sikerült. – néha azért azt kívántam bárcsak lenne egy testvérem, akire ugyanolyan mértékben kéne figyelni, mint rám vagy jobban és akkor kicsit a magam ura is lehetnék. De hamar beláttam, hogy a szüleim sosem akartak még egy gyereket és minden percüket velem, illetve a karrierem elősegítésével töltenek, amiért hálás vagyok valamilyen szinten máshol pedig iszonyatosan dühös. Viszont most Ingrid jobban érdekel, elidőzik tekintetem csodaszép, porcelánszínű bőrén és érzem, ahogy elveszek íriszeiben. Felrázom magam. – Hála Istennek! Nem vittelek volna el randizni, ha salátát akartál volna enni, A sima sajtosat szerintem még nem is nagyon próbáltam, de lehet csak azért, mert nem fér bele a diétámba, de lehet megkóstolnám, ha adsz a tiedből.– kacsintok rá pajkosan. Valamiért úgy érzem magam mellette, mint egy szerelmes bolond aki bármit megtenne, hogy jó kedvre derítse szíve hölgyét. Pedig még sosem éreztem ilyet, és nem is biztos, hogy ez szerelem, sőt… Csak tetszik a személyisége, azt, hogy velem ellentétben azt teheti meg amit akar. A cigijével is minden olyan dolgot megtestesít, amit nekem nem szabad mert rámehet az egészségemre és ezzel véget vetek az utamnak. Viszont egy valami már most tisztán látszódik előttem, mégpedig az, hogy Ingrid nagyon gyönyörű, okos nő és szeretnék több időt tölteni vele. Amikor azt az opciót választja, hogy kocsival menjünk akkor aprót bólintok és megindulok az ellenkező irányba, hogy visszatérjünk a KIA márkájú autómhoz. -Miért, azt gondoltad, hogy hazudtam a magasságommal kapcsolatban? Vagy az a rengeteg kép, amit feltöltöttem magamról nem adta vissza teljesen? – nevetek fel, mert ha jól emlékszem két semlegesebb kép található rólam ezen az applikáción. Elkönyvelem magamban, hogy nagyon jó illata van a mellettem sétáló lánynak, és szívesen közelebb húznám magamhoz, hogy beleszagoljak hajába vagy hogy megcsókoljam de nem teszem. Hamar megérkezünk a sötétkék színű autóhoz, amit egy gombnyomással nyitok fel, majd az ajtót ki a bal oldalán, hogy a hölgyemény is beszálljon. -Csak utánad mi lady. – tessékelem be, majd miután beült átsétálok az én oldalamra, de előtte még bedobom a csomagtartóba a sulis cuccomat, pont az edzős mellé. Ezek után kényelmesen befészkelem magam a székembe, telefonomat a tartóba rakom és kikanyarodok az útra. – Nyugodtan érezd magad otthon az autómban, tudod állítani a fűtést a magasságot, bármit. – nézek irányába, miközben a lehető leghamarabb elvezetem magunkat a reggelink helyszínére és csak remélni tudom, hogy nem veszi észre az olimpiai bajnok belépő kitűzőt ami a visszapillantó tükörnél lóg. - Amúgy mi a helyzet azzal a csajjal, akiről múltkor meséltél?
Ha Osloban kezdtem volna el az orvosit, akkor valószínűleg már fejjel mentem volna a szüleimnek és néhány hét folyamatos rinyálás után megengedték volna, hogy otthagyjam és valami olyat csináljak, ami nekem tetszik. Ezzel csak az a probléma, hogy magam sem tudom, hogy mi tetszene nekem igazán. Az egyértelmű, hogy inkább a bölcsészetek és a művészet felé húz a szívem csak ezt nehéz lenne beadagolni az ősöknek. Azért nem tettem erre még semmilyen utalást és valószínűleg nem is fogok, mert jobb szeretek New Yorkban élni és félő, hogy hazarendelnének rögtön. Nem csodálkoznék rajta, én is azt tenném, ha lenne egy lányom, aki csak azért élne az Egyesült Államokban, hogy bulizzon. Se egyetem, se munka. Ez így annyira nem játszik. - Minden lány bukik a szar szövegekre csak nem vallják be. Valamilyen szinten viccesnek tartjuk őket és aranyosnak is – mosolyodom el. Ennek igazából azaz oka, hogy általában értékelünk mindent, amit a kiszemeltünk mond. Lehet az jó és rossz is. Már örülünk annak is, hogy egyáltalán felfigyeltek ránk. Természetesen ha hangosan kell valami hasonlót kimondani más lányok előtt, akkor csak hurrogunk, hogy nehogy már. Mindenki meg akarja tartani a csapatban megőrzött szerepét. Nem tudom, hogy a fiúknál ez hogyan működik, de biztosan sokkal egyszerűbb. - Majd meglátjuk, hogy nekem mennyire sikerül – válaszolok, s ezzel kiadom magamnak a leckét. Megtanulni kezelni Timot. Nem hiszem, hogy túlságosan nehéz dolgom lesz. Igazság szerint elég nagy szám van, amit nem félek használni. Egy napon majd ezt ő is meglátja remélhetőleg. Plusz ott vannak az apró agymenéseim, amikhez hirtelen nem tudnék példát társítani, mert mindig az adott szituációban jelenik meg. - Na jó én ezt nem értem. A sajtos nem fér bele a diétádba, de a baconos igen? A baconosben is van sajt, nem? – húzom össze a szemöldökeim. Egész életemben vékony voltam, így sosem kellett azzal foglalkoznom, hogy mennyit zabálok. Nem igazán ragadt rám soha egy-két kilónál több, de az hamar le is ment. Meg amúgy sem zavart túlzottan, mert minden ruha ugyanúgy jó volt rám és nem volt túlságosan feltűnő sem. Timoról viszont tudom, hogy sportol, de őszintén egy olyan szar alak vagyok, hogy hiába említette, ha említette, hogy mit, nem emlékszem rá. Most pedig túl cikinek tartom megkérdezni. Az csak azt bizonyítaná, hogy nem figyelek. - Nem mondtam, hogy hazudtál. Két teljesen hétköznapi kép van fent rólad és nem írtad oda, hogy hány centi vagy. Mindössze én képzeltelek alacsonyabbnak – rántom meg a vállam. Nincs szükség arra, hogy elővegyem a telefonomat és lecsekkoljam a tinder alkalmazást. Napjában többször is megnézem a srác profilját, így már teljesen az agyamba égett. - Egyébként meg engem általában túl magasnak is tartanak a fiúk, szóval így pont jó. - Akkor kapcsolhatok zenét? – kérdezem, miután beülünk a kocsiba. Az egyik otthoni barátnőmmel, Hildével beszéltük mindig, hogy abból lehet megállapítani, hogy egy fiú tényleg akar téged, ha nem fut világgá, ha One Directiont hallgatsz és énekelsz mellette. Jobb még az elején letesztelni. – Melyik csajjal? Elég sok emberről panaszkodtam már neked. Nem jó szokás, jól tudom, de imádom kibeszélni az embereket és ehhez Timo pont tökéletes alany. Meghallgat, reagál rá és sokszor még lehetséges megoldásokat is kínál nekem, hogy hogyan lehetne eltüntetni az adott csajt az életemből vagy jobbá tenni valakivel a kapcsolatomat. Kész főnyeremény!
-Ezt jó tudni, megjegyzem a jövőre való tekintettel. Biztos szükségem lesz rá, mert nem tudom mennyire tűnt fel de béna vagyok csajozásban. – no nem mintha sok tapasztalatom lenne benne, mert nem sok időt töltök olyan jellegűen a nők közelében. Akad pár női csapattagom de velük nem sok mindenről szoktunk beszélgetni, inkább arról diskurálunk ami kapcsolódik a víváshoz és az előre menetelhez. Emlékszem egyszer Jasontól kellett megtudnom, hogy az egyik lány már régóta próbál elhívni randira én meg vak kutya módjára csak elsétáltam mellette, és hogy ez mennyire rosszul esett neki. Mondanom sem kell mennyire szarul éreztem magam, de hamar kiengeszteltem azzal, hogy rendeztem neki egy másik randit Jasonnel. Azóta is együtt vannak. Én meg szeretek egyedül lenni. Asszem. -Ha megtalálod a gyenge pontomat akkor nem nehéz kordában tartani, addig viszont kegyelmet kell kérned a fentiektől mert borzalmas vagyok. – vagy a poénjaim azok? Nem tudom, de bárhogy is legyen mosolyom hatalmas amiért találkoztam végre valahára a szőkeséggel. A profiljára feltöltött és a küldött képek alapján mindig is tudtam, hogy jól néz ki mégis élőben meglepődök azon mennyire tetszik úgy az egész lány. Imádom a mosolyát meg a nevetését, a hangját ahogyan beszél, és bár nem szeretem azokat az embereket akik cigiznek neki még ez is jól áll és elfogadom. Bár ha a barátja lennék tuti megpróbálnám leszoktatni róla, ne haljon már meg előttem. Bár én így is hamarabb fogok elmenni a sok stressz miatt. Meg a szüleim miatt. -Sajt nélkül eszem ezeket. A bacon pedig jó zsír forrás, amit a szervezetem tökéletesen tud hasznosítani hiszen nagyon alacsony a koleszterinszintem. A sajtot meg valahogy nem szeretem, meg nem is ehetem. Mindent tejtermék mentesen fogyasztok, ha tehetem. – így kevesebbszer puffadok, és jobban tudok koncentrálni az edzéseken. Fura dolognak tűnhet de rengeteg jártunk emiatt orvoshoz, és amúgy is jobban szeretem a mandulatejet, mint a rendeset. Valahogy az íze sokkal de sokkal jobb. Anya ráadásul vett egy gépet, amivel Ő csinálja meg minden este a másnapi tej adagomat így mindig tudom mi van benne vagy mi nincs.– Akkor ideje lenne több képet feltöltenem magamról, mondjuk olyat ahol egy normális méretű mellett állok, hogy látszódjon a magasságom. Akarsz fényképeszkedni? – biccentem fejemet irányába egy hatalmas mosoly keretében, majd rátaposok a gázra és máris száguldozunk a megengedett határok között a meki irányába.– Szerintem nem vagy túl magas, bár a képek alapján azt hittem sokkal többet mosolyogsz a való életben. Ha már Ő is szívat akkor én is megtehetem ugyanezt vele, nem? Elvégre barátok vagyunk vagy valami olyasmi. -Persze. – bólintok és a tekintetemet az útra szegezem, amikor meghallom a One Direction fiú tagjainak hangját kiszűrődni a hangszóróból felnevetek, majd dúdolni kezdem a Drag me down-t velük együtt. – Most próbára akarsz tenni, hogy elrohanok a zenédtől? Nem a stílusom, de van egy két jó számuk a srácoknak. Szoktam hallgatni őket edzés közben, sőt a Harry meg a Louis gyerek szólóban is elég jó, nem? – nézek rá, felhúzott szemöldökkel majd behajtok a meki parkolójába és leállítom a motort.– Arról a vörösről, aki a múltkor kiidegelt valami egyetemi projekt miatt. Azóta nem mondtad mi lett a sztori vége. – húzom ki a kulcsot majd kiszállok az autóból, megvárom míg Ő is így tesz majd bezárom és szépen bemegyünk az étterembe, reggelizni. Alig várom. -Megtudnék enni egy lovat is, a második reggelim nem szokott ilyen sokára elcsúszni.
Kezdőlap
