어느 구름에 비가 들었는지 누가 알아

2010

- Nagymama!- Töménytelen fájdalom egyetlen kimondott szóban, ahogy Luann meglátva a korlátnál kapaszkodó idős hölgyet, felsóhajt. Az elmúlt négy év távollétnek nyomai könnyáztatta szemeikben tükröződnek.
Hazatért. A nyomás, melyet képtelen volt szavakba önteni, megszűnt. A csontos ujjak karvaly karomként ragadják meg a vállat, amely ebben a pillanatban mégis kedves a kimért, hűvös lánynak. Hányszor áhítozott az ölelés melegsége, egy kósza hajborzolás vagy a játékosan feddő tekintet után, helyettük azonban csak a telefonbeszélgetések maradt - révén nagymamája roppant fejletlen a modern technológia területén.
Egy becsületben megőszült pilóta halad el mellettük jobbján a légiutas kísérővel, akivel a másnapi menetrendben történt változásokat veszik sorra. Egyenruhája határozott élekre vasaslva feszül testén, minden kisfiú ilyenről álmodozik - amely talán köszönhető a filmeknek is. Az egyik kávézó előtt a hajnali időpont ellenére a tulajdonos álmos mozdulatokkal pakolja ki az asztalokat és a székeket. A folyton mozgásban lévő reptér most mégis bágyadtan ébredezik.
- Csak pont került ennek a liezonnak a végére. - Luann büszkesége ellenére kíméletlenül hallgat. Bőröndjét pakolva Szöulban a találkozást már számtalanszor átgondolta, mindig ugyanarra a reakcióra számítva. Az óramutató lelkesen kattog a fejük felett. Ugyanúgy, mint a dél-koreai egyetem kampuszának 257-es előadótermében még márciusban - különösen szeles volt a tavasz.
A lány végül kibontakozik az ölelésből, hogy a néhol rojtos bőröndöt megfogja. Lehajolás közben látni véli az idős hölgy helytelenítő pillantását, ahogy a viharvert tárgyra néz - amely valóban látott már szebb és jobb napokat, azonban az otthonát jelentette négy évig. Lábával igyekszik elrejteni a kitűzőkkel, matricákkal díszített oldalát, sikertelenül. Egymás mellett haladnak tovább, lépteik hangját monotonan követi a bőrönd kerekeinek csikorgása. Amilyen makrancos ez a lány, a ruhatára úgy fog leesni róla, mondogatja nagyanyja.
A fotocellás ajtó előtt álló szürke zakós férfi türelmetlenül hajtja össze a tegnapi újságot, miután elolvassa a tőzsdehíreket. Kalapja ferdén csúszik a füle felé, az üzletben nem lehetett kisebb méretben kapni. A felkelő Nap első, réveteg sugarai is áttörik az üveget, hogy lágyan érjenek az ember bőréhez. A hangosan viccelődő német baráti társaság szoktalanul fülsértően hat a kora hajnali órán. A páfrány mögött megbúvő koros házaspár elnézően és talán nosztalgikusan, kísérik figyelemmel őket.
Luann mielőtt beszállnak a járda mentén várakozó autóba, visszalép és felveszi a földre esett nyalókát a toporzékolva síró kisfiúnak. Meghallva nagyanyja ütemes kopogtatását az autó ablakán, bőröndjét betéve a csomagtartóba elfoglalja helyét az asszony mellett. Mielőtt elhagynák a repteret, még utoljára visszanéz az égre.
- Apádnak nem szóltam. - Luann bólint, arca mosolytalan. Neki sosem mondaná el.


° nyolc éves korában leesett a mászókáról és felszakadt a szája, a heg még halványan látszódik
° nem tud elaludni teljes sötétben
° beszélt nyelvei: angol, koreai, latin
° nem olvasta a Háború és béke című könyvet
° sokáig hadijogra akart specializálódni
° első csókját Gilberttől, a brit cserediáktól kapta
° sírt a Hacsi, a leghűségesebb barát című filmen
° az egyetem első évében kétszer lesett a mellette ülő csoporttársáról
° nem kedveli Kim bácsikáját
° képtelen szenvedély nélkül élni
° rajong Caravaggio művészetéért
° unokatestvéreivel rendszeresen járnak lőpályákra
° a papagájokat jobban kedveli, mint a macskákat
° nevelget egy pereskia kaktuszt három éve, akit Theodornak hív
° képes reggelente negyedóra alatt is akár elkészülni
° szabálydiktátásra való igény
° autót vezetni viszonylag későn, húsz éves korában tanult meg
° édesapját advocatus diaboliként emlegeti
° ha ideges, sózott mogyorót eszik

눈 못 뗄 거야 당당한 걸음에

a történet