Az ember életében fontos szerepet kellene betöltenie a szülinapoknak. Keenan húgát akkor minden földi jóval ellátták, az apjukat meg csak felhívták. Eddig nem igazán volt okuk az ünneplésre, és ha most épp szabadlábon is volt, nem gondolná, hogy egyszer is együtt fogja látni a három gyerekét, ahogy őt ünnepelték volna. Az ő részéről a szolid ünneplés híve volt, az már más kérdés, hogy sosem jött össze. A felesége, a testvérei és a cimborák mind tettek arról, hogy három napig nyűgje annak következményeit.
Smith az az ember volt, aki nem várta el, hogy ajnározzák. A szakma egyik legnagyobbjának az alkalmazásában állt Lawson, és ha szó szerint nem is fosta magát össze a jelenlététől, már akkor is vigyázzba állt, ha meglátta. Tiszteletet parancsoló kinézete, a szakmában betöltött szerepe és a sikeres ügyei mind-mind arra ösztönöztek Keenant is, hogy egyre jobb legyen. Felnézett rá, olyan példakép volt, amit követni érdemes, az ügyvéd pedig feltételek nélkül beállt volna a sorba mögötte. Nem azért, mert birka lett volna, hanem mert olyan ember volt, aki kiérdemelte ezt. Ezek alapján pedig belátható, hogy az ő születésnapja igen fontos volt az ügyvédei, a vele dolgozók számára is.
- Nem hiszem, hogy végig tudnám ülni a hét fogásos menüt - szólalt meg, végignézve azt, hogy a felesége a villájával kergetett néhány borsó szemet a tányéron, csak hogy eltüntethesse azokat. Habár Keenan szeretett időt tölteni a konyhában, az asszony pedig szeretett kóstolgatni közben, megtehették, hogy helyet foglaltak nívós éttermekben és ha házasok is voltak, a mai napig eljártak randevúkra. Lawson a munkája miatt állandóan öltönyökhöz volt szokva, műbőr, vagy makkos cipőkhöz, de szerette Scarlettet látni, ahogy kisminkelte magát, ahogy feltűzte a haját és hogy egy pazar ruhát vett ezeknél az alkalmaknál.
- És megfelel az igényeidnek? Csak mert szerintem nagyon finom, de te hozzá sem nyúltál még a steak-hez. Nem elég véres? Vagy sós esetleg? Miért nem eszel, szívem? - kíváncsian nézte az urát a nő, aki a szemeivel a poharának ívét figyelte megcsillanni a mennyezeti lámpa fényében.
- Csak gondolkodom - gyors mosolyt villantott, egy amolyan nincs itt semmiféle gond típusút. - Paula vegán, Haroldnak meg fogynia kellene, állandóan arról panaszkodik a fánkos nyakkendőjén túl, hogy mióta együtt van Jennel, hízott tíz-tizenöt kilót és már az ágyban sem bírja annyira. Nem mintha érdekelne ez a része, de tudod milyen - vont vállat, kezeivel az evőeszközökért nyúlt, hogy a késsel úgy szántson végig a tökéletes steaken, hogy annak rostjai úgy váljanak szét, mint ahogy kés csúszik keresztül a puha vajon. Mennyei volt. Hogy Smith mennyit érdemelt meg a dolgozóitól? A 228 $-os menüt mindenképpen. Azt elosztva húsz ügyvédre nem is volt annyira kirívóan sok.
Az épp arra járó pincérnek jelzett, aki érdeklődő mosollyal érkezett meg az asztalhoz:
- Hozhatok esetleg önöknek még valamit? Bort? Pezsgőt esetleg? - Keenan nem áltatta magát. Tisztában volt azzal, hogy ez a szívélyesség nem tart ki 0-24-ben, és ha leszedik magukról az itt dolgozók az egyenruhát, befásult, megfáradt magánemberekké válnak, akik talán a hátuk közepére sem kívánják az embereket.
- A konyhafőnököt szeretném kérni inkább. A menüvel kapcsolatban lennének hozzá kérdéseim. Ha nem túlzóan nagy gond és tudna ránk időt szakítani a séf - a megszokott, ügyfelei számára is megvillantott mosoly terült szét az arcán, ami nyugodt volt és várakozó. Rendszerint akkor öltötte fel ezt a rándulást a képére, amikor a piszkos anyagiakról volt szó; nem volt olcsó őt alkalmazni, már csak az ügyvédi iroda nívóssága miatt sem.
- Nem ízlik az étel? - szinte sokkot kapott a pincér, elsápadva kérdezte, talán már arra is felkészült, hogy a fejét venné Lawson, de erről nem volt szó.
- A feleségem végig dicsérte a fogásokat, mégis váltanék pár szót a séffel, ha lehet. Megoldható lenne? - a mosoly eltűnt Keenan arcáról, Scarlett pedig vele szemben fészkelődni kezdett. Nem akart belefolyni ebbe az ügybe, és nem is kedvelte, ha a férje ennyire direkt. Felvehette volna az étteremmel a kapcsolatot telefonon, e-mail-ben, de ahelyett ide jöttek letesztelni a menüt, a személyzetet, a környezetet. Sokszor volt ennyire passzív-agresszív, de Lawson már csak ilyen volt.
- Öhm természetesen. Egy kis türelmet kérnék, uram - legalábbis megpróbálta megoldani. Még csak az kellene, hogy negatív kritikát kapjon az étterem! Azok amúgy is sokkal gyorsabban keltek szárnyra és nagyobb horderővel bírtak, mint a pozitívumok. Az ügyvéd nézte a távolodó pincér alakját, azt, ahogy eltűnt az ajtó irányában a konyha felé.