Anya (a kedvesebbik) eltöltött egy évet Afrikában, mikor kilenc voltam. Azt mondtam neki, hozzon haza valami meglepetést; én mondjuk egy bébi rinocéroszra gondoltam (mert a nagyzoló pöcs Riordanéknak a szomszéd villában volt lovuk, de az semmi egy rinocéroszhoz képest, ugye hogy ugye?), helyette veled találtam szembe magam a reptéren. Veled.
– Ez ugye nem marad velünk?
Ez volt az első és egyetlen kérdésem aznap, a többi inkább parancs volt, hiszti, meg egy jó nagy adag "elköltözöm apához". Semmi kedvem nem volt még egy húghoz, de nem sok választást adtak nekem.
Azt csak később értettem meg, hogy honnét is kerültél te oda abba a babahordozóba. Háborús övezetben születtél, az anyád nem volt több, mint egy szegény kecskepásztor még szegényebb lánya. Abban reménykedett, hogy a háború elől elmenekülhet, hogy majd az érkező hadsereg, a Békefenntartók, valaki majd menedéket nyújt, esélyt egy jobb életre. Addigra már több gyereke is volt, bár alig múlt húsz. Állítólag épp az egyik katona az apád; az anyád remélte, hogy általad bejuthat az áhított nyugatra, ám az apa nem volt hajlandó elismerni semmit.
Ha anya akkor jótékonysági körútján épp nem jár arra, árvaházba kerülsz, vagy egyenesen az utcára. De ott volt; és megfogadta, hogy ha nem is segíthet mindenkin, az élhetetlenül szegény sorban élő menekülteken, Téged megment. Ott volt a szülésnél is; a papírmunka, a vizsgálatok, az engedélyek miatt maradt végül olyan sokáig a tervezett fél év helyett.

//A karakter múltja az, ami eléggé meghatározott, illetve néhány támpont a jelent illetően: úgy gondoltam, hogy nagyon nem fekszik neki ez a gazdagság dolog, erre valószínűleg az utóbbi pár évben jött rá. Direkt kezdett "nem megfelelő" társaságba járni, amolyan 'lowlife' fekete srácokkal, akiket a saját lakásuk portása a közelbe sem engedne. Szeretné megtudni, hogy honnan jött, nem csak a kultúrát illetően: eldöntötte, hogy megtalálja az igazi szüleit, amint nagykorú lesz.
Valószínűleg épp olyan korszakát éli, amikor nehéz kijönni vele. Okos, de nem érdekli a tanulás. Simán kinézném belőle, hogy valami művészeti ág érdekli, kicsit elvont verzióban, mint mondjuk a graffiti. Újabban sok gond van vele, lázad a rendszer, a szabályok, a család ellen; valószínűleg Daniel állt hozzá a legközelebb a kezdeti nehézségek ellenére, mert mindketten csináltak hülyeségeket, amiket a többi testvérük soha, úgyhogy személyes sértésként éli meg azt, hogy őt úgymond elüldözték a családtól.
Szerencsére Queensbe bármikor átjöhet néhány éjszakára befoglalni a kanapét, ha épp elege van a túl nagy luxusból.   //

Te vagy az, akiről még nem tud senki, legalábbis bizonyos értelemben, akit nem vár senki, és aki mégis felforgat majd minden eddig kialakult dinamikát.

Anya főállású jótékonykodó és 'személyiség', így, külön; bár elváltak, de így is próbálja növelni apa népszerűségét (nem árt, ha már egyébként egyszer szeretne polgármester lenni), a közös alapítványuk több célú, de az egyik a Bronx gyermekeinek jóléti segítése. Utcakölykökről beszélünk, akiknek vagy nincsenek szüleik, vagy jobb lenne, ha nem lennének. Szegénység, drogok és kilátástalanság, az utcán naponta többször szirénázva elzúgó rendőrautók és a komótosan tovasuhanó mentők – annyiszor hívják ki őket ugyanazon címekre túladagolás végett, hogy már felesleges sietni sokszor.

Innen jössz te. Tizenkettő lehettél, amikor bekerültél anyáék programjába, anyád drogfüggő, apád meg alkoholista, akinek gyakran jár el a keze, ha valami nem tetszik neki, és általában semmi sem tetszik. Vagyis, alkoholista volt; nemrég ugyanis meghalt, te nem nagyon gyászolod, ellenben rendesen befostál, hogy most mi lesz veled. Az ő keresetéből éltetek mindketten; amit az anyád összeszedett alkalmi munkákból, az a saját, injekcióba való szükségleteit fedezi csak.

Valószínűleg sosem mondtad volna el anyának, mert egy szarkasztikus kis rohadék vagy, aki mániákusan versenyez, saját magát vagy a világot tudja-e jobban utálni, de pánikrohamot kaptál az egyik találkozón, úgyhogy végül csak kibukott. Azt mondtad, hogy úgyse kellesz majd senkinek; egy éved van még, amit csoda, ha nem a javítóban, hanem mondjuk árvaházban töltesz, aztán meg úgyis vár az utca, azt már legalább ismered. De te sem gondolod komolyan, mert gyenge kis pöcs vagy, annak ellenére, hogy egyszer majdnem összeverekedtél velem az utolsó szelet pizzáért, mikor anya pár másik kölyökkel együtt hazahozott hozzánk.

Anya azt mondta, hogy neki, a családunknak, kellesz; még aznap elindítottátok az örökbefogadási procedúrát, aminek az egyik legfőbb akadálya az anyád kellett volna hogy legyen, de még örült is, hogy se az apáddal, se veled nem kell többet törődnie.

Megkaptad a szobámat. Az én szobámat. Remélem, tudod, hogy ezért megöllek.

//Seth (név változtatható egyeztetés után, de a PB-t szeretném megtartani) elég szomorkás karakter, valószínűleg jól ki fog jönni evégett Sage-dzsel. Pocsék környéken lakott, ahol sok bandatag már csak azért is jól megverte néha, mert fehér. Próbál küzdeni, néha egészen odáig fajulóan, hogy elveszti az önuralmát, de azért nem egy ketrecharcos, ellenben nagyon szívesen duzzog a sarokban a sebeit nyalogatva.
Szeret bosszantani másokat, vitatkozni, direkt az agyára menni, ezért Dannel várható néhány konfliktus. Sok (játékosi szemmel nézve vicces, karakterileg idegesítő) gúnyos megjegyzést várok tőle, meg azt, hogy a játékos ne felejtse el, hogy egy tinédzser srácrl van szó, aki egészen eddig küzdött az életbenmaradásért, aztán hirtelen a gazdagok közé cseppen. Valószínűleg nem lesz feszültségmentes a beilleszkedés, bár előbb-utóbb szeretném, ha tényleg beilleszkedne a családba. Csak a koncepció idegen neki.
A többiek már ismerik korábbról; volt egy-két hozzá hasonló kölyök, akiket az anyjuk nagyon a szárnya alá igyekezett venni, mint egy tyúkanyó, és többször találkoztak, rendezett vacsorákat meg hasonlók, de az egész örökbefogadás-dolog majd a játéktéren kerül bejelentésre.   //