... Már nagyon rég nem hívtam magamhoz vendéget, a ház falai az elmúlt időszakban kongtak az ürességtől, így talán emiatt is vártam már annyira ezt az estét. Pedig nem volt jellemző rám az, hogy csak úgy váratlanul ismeretleneket hívjak meg magamhoz, de amikor tudomást szereztem arról, hogy a kedvenc krimiíróm is New Yorkban lakik, nem tudtam lemondani annak a lehetőségéről, hogy megismerhessem őt, és betekintést nyerjek a gondolataiba. S mivel szerettem magam körbevenni olyan emberekkel, akik valamilyen módon inspiráltak a pályafutásomban, úgy gondoltam, hogy egy ilyen találkozó csakis pozitív hatással lehet rám. Mr. Cengiz lakcímét egy ügynökségen keresztül szereztem meg, s ezután már nem volt más dolgom, mint hogy odaküldjek érte valakit. Mindebben csak annyi volt a gond, hogy mivel szerettem a spontán szituációkat, elfelejtettem előtte odaszólni. Ehelyett szimplán csak megkértem Miguelt - az egyik testőrömet - hogy menjen el érte, és hozza őt ide nekem. Nemleges válaszra pedig egyáltalán nem számítottam, talán ezért is éltem bele magam annyira ebbe a vacsorába. Még az asszisztensem is megjegyezte, hogy mennyire jókedvű vagyok ma.
- Mikor érnek már ide? A vacsora remélem, hogy ízleni fog neki, bár nem a kedvence, legalábbis, ha az internetes írásokat vesszük. Mondjuk ott soha nem az igazat írják le - jegyeztem meg, miközben izgatottan jártam körbe az ebédlőben, hogy magam is ellenőrizzem, minden a legnagyobb rendben van ehhez a vacsorához. - Ne aggódj Elle, egész biztosan ízleni fog neki az étel, és azt hiszem, soha nem fogja elfelejteni ezt az estét. - jegyezte meg Karen némi mosollyal, mintha ezzel arra akarna utalni, hogy Elle Ray-el vacsorázni maga az álom. Pedig én soha nem voltam saját magam rajongója, sőt, mindig is önbizalomhiányom volt, csak ezt egész jól tudtam titkolni a közönségem előtt. - Egyébként szerintem megérkeztek, tényleg rég nem láttalak ilyen izgatottnak - mosolyogva rázta meg a fejét, miközben elindult a bejárati ajtó felé, hogy megnézze magának a vendégemet.
***
Miguel miután a megadott címre hajtott, felmérte a terepet, majd megigazítva a nyakkendőjét, odasétált a bejárati ajtóhoz, s becsengetett. Az első látásra majd kétajtós szekrénynek tűnő testőrömet direkt megkértem arra, hogy viseljen öltönyt és nyakkendőt, s azt is a lelkére kötöttem, hogy amint ajtót nyitnak neki, mindenképp mosolyodjon el, hogy még csak véletlenül se higgyék róla azt, hogy behajtó ember. Éppen ezért Miguel az ajtóban ácsorogva igazgatta a nyakkendőjét, s párszor még a mosolygást is elgyakorolta, mielőtt ténylegesen be kellett volna vetnie arcmozgását. - Szép estét! Baris Cengiz-nek hoztam meghívót - Miguel zakója belső zsebéből előhúzta a meghívómat, majd mosolyogva nyújtotta át a vele szemben állónak. Ha a férfi elolvasta a kártyát, akkor kézírásos soraimat tudhatta magáénak: Kedves Baris! Elmondhatatlan, hogy milyen precizitással írja a könyveit, rajongok azok minden egyes soráért. Imádom a történeteit, azt az izgalmat, melyet folyton belesző ezekbe az írásokba. Tiszteletem jeléül szeretném Önt elhívni ma este egy vacsorára az otthonomba, nagyon várom, hogy személyesen is megismerhessem Önt! Szívélyes üdvözlettel: Elle Ray
- Ez nem vicc, tényleg ő az - fűzte hozzá Miguel, s még hozzátette. - Az autó Önre vár, remélem eljön. - invitálva a férfit, a jármű felé intett, s még mindig magára erőltette a bárgyú vigyorát. Nem hiába volt a testőröm, Miguelt senki nem a mosolyáért szerette.
Otthon vagyok, s elég rendesen írom a könyvem következő fejezetet, mert most teljesen megszállt az ihlet, hogy miként lehetne csavarosan folytatni. Jól érzem magam, s van nálam biztonsági mogyoró, amit olykor rágcsálok közben. Teljesen lefagyok, mikor meghallom a bejárati ajtó csengőjét, s rögtön az a első kérdésem, hogy ki akar ilyen későn zavarni? Az órára többször ránézek, s fogalmam sincs, hogy ki lehet az. Elsősorban huligán gyerekekre tudok gondolni, akik olykor viccből végig csöngetnek az egész bérházon, aztán mennek tovább. Vagy a bérházban valami fontos történt és a gondnok szeretne engem figyelmeztetni valamire? A kíváncsiságom nagy, ezért döntök úgy, hogy személyesen lesek rá erre a dologra. Megérkezek az ajtóhoz, majd gyorsan elfordítom a zárban a kulcsot, majd a felső reteszt szintén elhúzom. Fő a biztonság, hogy ne törjenek rá az emberre az éjszaka közepén. Mikor megpillantom a kétajtós szekrényt, akkor rögtön visszás érzés kerít hatalmába, s ezen nem segít a mosoly. Sokkal inkább tűnik nekem egy gyilkolást élvező elmebeteg állatra. Nyelek egyet, majd még kettőt, mikor pontosan tudja, hogy ki vagyok. Mikor a zakója zsebébe nyúl ösztönösen próbálok elhajolni. Csak ezután esik le nekem, hogy a gyilkosok nem szoktak bemutatkozni. - Szép estét. Nincs véletlenül április elseje? – lehet látni rajtam, hogy ez a helyzet nem tesz jót az egészségemnek. Mondhatni már attól ideglelést kaptam, hogy megláttam. Elveszem tőle a meghívóját, majd nehezen sikerül leküzdenem magamban azt a visszás érzést, hogy míg én olvasok, addig ő leszúr. A sorokat olvasva egy kifinomult nőre tudok gondolni, s nem pedig egy pénzén ülő maffia vezérre. Ami bizonyosságot nyer, mikor megpillantom a cirádás alárírását. Szólnék, hogy nem fogadhatom el a meghívást, amikor a férfi azt mondja, hogy nem vicc. Erre megugrik a szemöldököm, s kezd kissé gyanussá válni a helyzet. Miért akarja nekem bizonyítani, hogy nem csupán egy április elsejei tréfáról van szó? Ami azt illeti nem nézek ki úgy, hogy rögtön indulásra kész állapotban. - Várjon meg itt, utána mehetünk – az illemet nagyon jól ismerem, s nem szeretnék szakadt ruhában, vagy nem odaillő felszerelésben megjelenni. Egy gyors zuhanyzás megejtek, hogy kókuszillatban pompázza először meztelen testben, aztán pedig magamra öltöm az agglegényes öltönyöm, amit akkor szoktam viselni, ha nagyon hivatalos helyre kell menjek. Ha van elég türelme a testőrnek, akkor következő mutatkozásomra tán meglepődhet. Teljesen másképp festek én is, mint saját otthoni göncökben. Mondhatni Gentlemanné váltam, elég hamar. Kilépek az ajtón, majd gondosan bezárom a lakást. Elrakom a kulcsot és a saját irataim, aztán ennyit mondok a kétajtós férfinek. - Indulhatunk – ezzel követve őt, indultam egy nőhöz, akiről már hallottam, azonban személyesen még tudtommal nem találkoztam még. Kíváncsi vagyok, hogy mit hoz az este, s mi lesz ennek az egésznek a célja. Nem Elle Ray az, aki ilyen formálisan akar magához csábítani.
Miguel tulajdonképp sejtette azt, hogy az efféle akcióimnak hála nem fog azonnal kebelbarátokra lelni, sőt, még arra is felkészült lelkileg, hogy adott esetben hogyan próbálja kimagyarázni a helyzetet.
Egy kis mosoly azért megült az arcán, miután észrevette Baris arcán a meglepettség jeleit, de végül továbbra is határozottan lépett fel, s átadva a meghívómat addig nem tágított az ajtóból, míg el nem intézte a feladatát. Azzal mondjuk nem számolt, hogy öt percnél tovább kell várakoznia, így húsz perc után már unottan ütötte lábfejével az alatta elterülő padlózatot, mikor felpillantva meglátta maga előtt azt a szedett vedett pasast, akiért annyira rajongtam. Pontosabban akkor már nem is volt olyan hétköznapi kinézete, így Miguelnek még a szemöldöke is feljebb szökkent, mikor meglátta a férfit abban a puccos öltönyben.
- Nofene, mégis csak van ízlése - jegyezte meg egy vigyorral, majd hátrébb lépett, hogy Mr. Cengiz be tudja zárni az ajtót, s csak ezután kísérte el őt a ház előtt parkoló, koromfekete Maybach limuzinig. A kókuszfellegre már csak a kezével legyezgetett, ő maga nem szerette a parfümös illatokat, mert mindig viszketni kezdett az orra, ha erősebb illat kúszott annak járatába. - Kérem, csatolja be az övét, körülbelül egy órás útra számíthat, ha sikerül elkerülnünk a forgalmasabb utakat. - fűzte még hozzá Miguel, mielőtt becsukta volna a vendég után az ajtót, s csak ezután indult meg a limuzinnal a Staten Islandon álló házam felé.
***
***
Kevesebb, mint egy óra elteltével gördült be az autó vendégével a hatalmas kovácsoltvas kapun, melyen hatalmas aranykör közepén fityegett egy szintén aranyozott színnel, cirádás betűkkel kiszögelt E és egy abba fonódó R betű. S ha ebből a vendég még mindig nem hitte el, hogy hová érkezett, akkor látva a kapuban álló őröket, s később a házhoz vezető lépcső tetején tűzpiros ruhában már megláthatta feltűnni az énekesnőt. - Itt is vagyunk - a könnyed parkolást követően Miguel kiszállt a járműből, majd kinyitotta a férfi előtt az ajtót. - Ott vannak, menjen csak -
- Nagyon kíváncsi vagyok Elle, hogy ki ez a pasas - nevetve jegyezte meg Karen, miközben félrehúzva a függönyt arra lett figyelmes, hogy a luxusjármű begurul a kapun, s lassan leparkol a hatalmas ház előtt. - Hogy lehet az, hogy nem tudod azt, hogy kicsoda Baris Cengiz? Neki vannak a legjobb krimijei! - csattantam fel, miközben magam is odakapkodtam magassarkúimba bújtatott lábaimat az ablakhoz, hogy láthassam az érkezésüket. - Talán azért, mert miközben te olvasgatsz és olvadozol ezért a pasiért, addig én intézem a könyveléseidet, az ügyvédeit, szervezem a koncertjeidet és átnézem a rajongói leveleidet. - Már-már baráti kapcsolatunkból adódóan vágott vissza nevetve Karen, mire magam is nevetve ráztam meg a fejemet. - Te csak ne szemtelenkedj, nem a pasiért olvadozok, hanem a könyveiért, egy zseni... - még tovább is folytattam volna, de mivel megláttam, hogy Miguel kiszáll az autóból, nem maradhattam tovább a házban, fogadnom kellett a vendéget. Emiatt kiléptem a ház hatalmas ajtaján, s a lépcső tetején várakoztam a vendégemre, melyben Karen is a segítségemre volt, s mellém lépve ő is kíváncsian fixírozta a terepet. - Halihó! - ahogy megláttam a testőröm mellett álló férfit, izgatottan integetni kezdtem, s meggondolva magam, leszaladtam a lépcsőn, hogy a férfi elé menjek. - Üdvözlöm Mr. Cengiz! Nagyon örülök, hogy elfogadta a vacsorameghívásomat! El sem hiszem, hogy eljött, nagy rajongója vagyok! - nem sűrűn viselkedtem így, s nem sok művész volt rám ilyen hatással, de ebben a pillanatban szinte magam is egy rajongóvá váltam.
Miguel megjegyzését nem tudom hová pakolni magamban, mert nem tudom, hogy alapból mit feltételezett rólam, mikor ide érkezett. Egy vacsora meghívásra csakis kiöltözve lehet menni, főleg úgy, hogy nem személyesen jön oda a meghívó személy. A kulcsot gondosan elrakom, mert jó lenne hazaérni úgy, hogy be is tudjak menni a saját lakásomba. Megérkezünk a limuzinhoz, ahol beszállok az idegen járműbe. Sosem ültem még ilyenben, de úgy tűnik a sors másképp rendezi a forgatókönyvet. Magamban el lennék, mikor a úgymond a megbízott személy figyelmeztet arra, hogy csatoljam be a biztonsági övet. Nem ellenkezek, mert cseppet sem szeretnék okozni kellemetlenséget, sem ennek a kétajtós vigyorgyilkosnak, sem pedig a levelet küldő Elle Ray-nek. Mikor meghallom, hogy egy órás útra kell számítanom, akkor némán bólintok. Kellemes az ülés, s elég kellemes hőmérséklet uralkodik az utastérben. Nem nyom el az álom, inkább kíváncsisággal várom ezt az utazást. Hosszú utazás után megékezünk, s megpillantom a masszív kovácsoltvas kaput, ami határozottan kijelenti, hogy ő rajta biztosan nehéz átjutni. Sűrűn nézek, mindenféle írányba, mikor megpillantom az autó sötétített üvegén keresztül a piros ruhás nőt. Megáll az autó, majd Miguel kinyitja előttem a kocsiajtót. Kicsatolom magam, majd egy fájdalmas sóhaj keretében lépek ki az autóból. - Jó munkát végzett Miguel, most pihenhet egy darabig. – hacsak nem be nem áll pincérnek, aztán pedig újra biztonsági embernek. Elindulok a lépcső aljához, de fentről már ügyesen lépkedve jön lefelé a házigazdám. - Üdvözlöm Miss Ray, köszönöm a meghívását. Bevallom meglepett tettével, mert éppenséggel a következő könyvem fejezetét írtam. De a mondás úgy tartja, hogy ne csupán vakulásig dolgozzon az ember, hanem tudja mikor kell magába szívnia az új élményeket. Így bátorkodtam a meghívását elfogadni. – szólok nyugodtan, miközben én, aki nyitott szemmel és más szemmel figyeli a világ minden egyes apró rezdülését, így feltűnik a nő határozott izgalma. A testbeszéde árulkodik erről, ráadásul az elébb jelentette ki, hogy milyen nagy rajongóm. Odalépek a csinos nőhöz, majd úriemberhez illően csupán ennyit mondok. - Különben én örülök a találkozásnak, hogy ilyen ismert énekesnővel találkozhat az ember, akinek a hangját az egész világon elismerik. – ezzel ellenben felajánlom férfihoz illően a karom, hogy belém karolhasson. Mi inspirál jelen helyzetben? Saját apró írásaim, s megélt élményeim. Ha azt mondanám Ray kisasszonynak, hogy már több tehetős luxus lakájában megfordultam már, akkor nem hinne a szavaimnak. - Javasolhatom, hogy beljebb folytassuk? Még nincs olyan meleg éjszaka, hogy olyan csinos öltözetben álldogáljon, mint a kisasszony.
Látva a magányomat, Karen biztatott arra, hogy próbáljak meg nyitni mások felé és ne féljek barátságokat kötni azokkal, akik szimpatikusnak tűnnek a számomra. Arra azonban talán még ő sem gondolt, hogy ezen felbuzdulva majd éppen egy írót fogok a birtokomra hívni ismerkedés céljából. S talán én magam sem gondoltam át ezt eléggé, amikor hirtelen ötlettől vezérelve elküldtem érte Miguelt, hogy meghívjam erre a vacsorára.
S egészen addig a pillanatig, míg nem gördült be az autó a kapun, és nem szállt ki a limuzin hátsó üléséről Mr. Cengiz, addig meg volt a lehetőségem arra, hogy végül megkönnyebbülve legyintsek egyet az ötletemre, s talán némi csalódással, de nyugodtan hajtsam párnára a fejem. Így viszont, hogy az író elfogadta a meghívásomat, és megérkezett hozzám, már nem volt más választásom, nem visszakozhattam, s nem kereshettem kibúvót az ismerkedés elől. Nem mintha akartam volna, sőt, kifejezetten izgatott lettem, s talán most először érezhettem magam egy rajongó bőrében. - Hm, egész jóképű - Karen mosolyogva suttogta a szavakat a fülembe, s miután megnézte magának az írót, angolosan távozott oldalamról, mielőtt még a lépcsőn felsétált volna a krimik ura. Miguel arcán néhány ránc feszült, s nem tudtam eldönteni az arckifejezéséből, hogy csak fáradt, vagy unszimpatikus neki a vendégem, de ebben a helyzetben nem is tudtam ezzel foglalkozni. Még csak az sem tűnt fel - sem nekem, sem a testőreimnek - hogy a bokrok mögül egy lesifotós örökítette meg vendégem minden egyes lépését, amint egyre feljebb ért hozzám. - Nagyon örülök, hogy eljött- széles mosoly terült el az arcomon, amint velem szemben állt, pillantásom végig futott rajta, tetejétől a talpáig, s kár lett volna tagadnom, hogy mennyire örültem az érkezésének. - Komolyan? Nem akartam az alkotásban megzavarni, de amint tudomást szereztem arról, hogy itt él Ön is a városban, nem tudtam megállni, hogy ne invitáljam meg egy beszélgetésre - még mindig mosolyogtam, bókjára hirtelen nem is tudtam mit reagálni, mert legbelül még mindig ujjongott bennem a gyermeki énem, aki rajongott ennek a pasasnak az írásaiért. - Ezt én akartam javasolni, kérem jöjjön beljebb - elfogadva a karját, övébe fűztem az enyémet, s magam vezettem be a vendégemet a hatalmas, faragott tölgyfaajtón az impozáns hallba, melyből jobbra fordulva jutottunk el az ebédlőbe, ami már feldíszítve várta vacsoravendégemet. - Szeretném elmondani, hogy nagyon szeretem a műveit, eddig olvastam minden könyvét, és a legutolsó...hát az egész egyszerűen fenomenálisra sikeredett. Mondtam is az egyik ismerősömnek, hogy filmre kellene vinni - nevetve fordultam felé, s elengedtem a karját, amint beértünk a helyiségbe. - Kérem, foglaljon helyet. - magam is letelepedtem az asztalhoz, s szólnom sem kellett, az inasom máris érkezett, kezében egy üveg borral, melyből töltött is egy pohárral Mr. Cengiznek, majd nekem. - Tudja, nem szokásom így váratlanul vendégeket hívni, de be kell vallanom, hogy mindig is szerettem volna beszélgetni Önnel. Nagyon is érdekelne az, hogy miből meríti az ihletet a könyveihez? - kíváncsian pillantottam rá, miközben megemeltem a poharamat, hogy koccintsak vele.
A vendéglátóm kifejezetten örül az érkezésemnek, ami egyik részről újdonság számomra. Hívtak már meg engem gazdag nők, de azokban ott motoszkált a féltékenység, a kisajátítás és egyéb hasonló különös elképzelés. A hatalom túlságosan eltorzította a világukat. Jelen esetben annak örülök, hogy a házigazda érzései teljesen természetesek, saját szép lényéből fakadnak. Mikor végigmér engem a fejem búbjától egészen a lábam körméig, akkor kivárom a pillanatot. Én mindenesetre nem próbálkozok hasonlóval, mert túlságosan félre érthető gesztus lenne a részemről, s cseppet sem szándékozom magamra haragítani. - Semmi gond, kérem ne vegye magára az írás megszakítást. Néha a könyvírásból szintén ki kell szakadni, hogy a könyv mondanivalója nehogy ellaposodjon. – küldök felé egy természetes mosolyt, mert én alapjából véve nem tudom rejtegetni az érzéseim mások elől. Sok rajongó vágja a fejemhez, ráadásul én szintén érzékelem magamon. Mikor hallom tőle, hogy ezt ő szerette volna javasolni, hogy menjünk be, akkor rögtön rávágom az én válaszom. - Nem tesz semmi, csupán nem szeretném, ha kinti álldogálás miatt fázna meg. Rosszul esne, hogy miattam betegedne meg. – elfogadja azt a lovagias módszert, amit én ajánlok neki, így mikor megindulunk, akkor odafigyelek arra, hogy hozzá igazítsam a lépteim. Bárkiben elindulhatna jogosan a kérdés, hogy mi akkor egy pár vagyunk? Azok szoktak ilyen apró részletekre odafigyelni. Íróként nagyon hamar rá kellett jönnöm, hogy én szintén szeretek az ilyen apróságokra is ügyelni. Hamarosan beérünk a hallba, ahol gyorsan körbenézek. Teljesen máshogy vannak elrendezve a berendezések, más szimbólumok és egyéb értéke díszeket látok. Nem érzem teljesen idegennek, magyarán meg vagyok győződve róla, hogy az harmonizál a vendéglátómmal. A másik örömmel meséli el, hogy mennyire nagy rajongóm, az viszont számomra nagyon meglepő, hogy egyik barátnőjével, arról beszélgettek, hogy filmet kellene készíteni belőle. Sosem gondoztam ilyenen, s ezt a véleményem megosztom vele. - Még sosem gondolkoztam filmes kiadáson, mert eléggé tartok tőle, hogy azt a szellemi értéket, amit létrehoztam, azt nem-e esetleg eltorzítják, vagy teljesen másképp adják át. Vagy teljesen egészében törekedjenek a könyvre, de ne próbálkozzanak. Tudom, elég sok más krimi írónak van már megfilmesítve könyve, de az nem ugyanaz, mikor az ember csupán nézi a jeleneteket. Kevesebbet kell azzal törődnie, hogy miként képzeli el az adott sorokat, mert a kép ott van. – remélem sikerül ezzel ráterelnem a megoldásra, hogy a könyv esetén saját magadnak kell elképzelni az egész jelenetet. S abban van elrejtve az én fegyverem. A fantáziában, az emberi elme erejében.
Megérkezünk az ebédlőbe, ahol minden készen áll a vacsorához. Örülök annak, hogy elfogadtam a meghívást, mert akkor ezt az egész munkát úgymond nem tiszteltem volna meg. Felesleges készülődést lett volna, ráadásul sok csalódott ember. Helyet foglalnék, azonban újra megmutatom szerintem a vendéglátómnak, hogy bizony figyelmes vagyok. Elsősorban neki segítek helyet foglalni, azzal, hogy lágyan alátolom a széket a hátsója alá. - Kényelmes ez így? – hajolok előre jobb oldalról, hogy kisebb mosolyt is küldjek neki. Nem tudom, hogy ezek után mit fog gondolni, de én egy ilyen férfi vagyok. Végső soron ő egy bájos nő, míg én egy férfi. Az előzékenység, az odafigyelés a véremben van, főleg úgy, hogy egy ideig volt egy nő az életemben. Most magányos farkas vagyok, aki elvan a könyveivel és sikeres. De hiányzik, sőt egyre nagyobb ürré válik bennem a nő hiánya. Ez jelen esetben a legféltettebb kincsem, de tán idővel sikerül kitölteni ezt a tátongó lyukat. Ha nem kell igazítani, vagy tolni a másik székén, akkor elengedem a széket, majd helyet foglalok a saját helyemen. Igyekszem arra törekedni, hogy a szék behúzásánál nehogy túlságosan nagy zajt csapjak. Leülésem után rögtön a felvezető kör az egy pohár bor. - Köszönöm – szóltam az inasnak, aki kitöltötte a nem lőre árcédulás bort. Igazi minőség. Mikor koccintani szeretne vele, akkor odatartom az én poharam, de nem iszok még. Kérdése hallatán elgondolkozok, hogy mennyire adhatom ki ezt az információt. - Félek attól, hogy ha megtudja ezen kérdésre a választ, akkor másképp fog tekinteni a könyveimre, s munkásságomra. De tehetünk egy próbát. A válasz egész egyszerű, mert csakis a való életből merítem az ötleteim. Nem kérkedni szeretnék, sem megbántani, de Ön előtt már jó pár gazdag nő villájában megfordultam. Ők csupán jó bevételi forrásnak tekintettek, s itallal és sötét módszerekkel szerettek volna jobban meggazdagodni. – arcom eltorzul, mert az bizony elég fájdalmas történések voltak. - Egyik a férjének akart, másik szexxel fenyegetőzött, harmadik csupán pedig puszta szavakkal próbált meg engem bevonzani. Volt pár bírósági ügyem. – nem hinném, hogy ő erről szeretett volna beszélni, de csupán meg akarom mutatni számára, hogy sok dolgot próbálok azért elrendezni. - De rajongókon kívül ott vannak, akik egyenesen leköpnek nyilvánosan, vagy szavakkal próbálják elmondani, hogy amit írok az egy szenny. Emlékezem az egyik emberre, aki előttem végig akarta nézetni, hogy nézzem, hogy miképpen égnek a könyveim. – s ekkor váltok, mert nem csak a rossz dolgok ihletnek meg, hanem a jók is. - De akár egy találkozás, egy-egy szó egy ismeretlen idegennel. Egy olyan bájos mosoly, ami önnek is van, az szintén megihlet. Az a szokásom mondani, hogy ami kicsit is eltér a mindennapi események szürkeségétől, az mind ihlet. S ne haragudjon meg a következő szavaimra, csupán szeretnék igazán érzékletes lenni. Szóval az szintén ihletet adna, ha következőre találkoznék a kisasszonnyal, de véletlenül összefutnánk nem erősen, csupán egymáshoz simulna a testünk, s netán véletlenségből összeérne az ajkaink. – azt veszem észre magamon, hogy egészen kezdek belelendülni a beszélgetésbe, s igazából alig hagyom szóhoz jutni. Tény, hogy én szintén örülök a helyzetnek, az új ismeretségnek. - Szóval ne lepődjön meg, ha a következő könyvemben egy hasonló jellemű, bájos és tehetős nő lesz a főszereplő – mosolygok rá, s jövök rá ezzel bizony megint bókoltam az ő frissítő lényére. Ajkaimhoz emelem végül a pohár száját, majd óvatosan kortyolok az italból. Finomnak találom. - Igazán jó évjáratú bor, kissé meg is vagyok szeppenve, hogy ez miattam lett felbontva.
- Igen, köszönöm ez így tökéletes, maga igazán udvarias - kedvesen mosolyogtam íróvendégem felé, aki elsőre jó benyomást keltett bennem a viselkedésével. Nem voltam hozzá szokva ahhoz, hogy a vele egyidős férfiak így viselkedjenek, éppen ezért ezt plusz pontként könyveltem el amellett, hogy tudtam jól, milyen remek író is lakozik ebben az emberben.
- Egyébként visszatérve a filmesítésre, abban egyetértek, hogy a könyv az sokkal jobban átadja a mondanivalót, és én aki imádja olvasni az Ön könyveit, egyértelmű, hogy ezt választanám a film helyett. De gondoljon csak arra, hogy mostanában milyen sokan vannak, akik nem olvasnak, és a filmeken keresztül eljutna hozzájuk az üzenete, a történetei. Ismerek egy-két filmes szakembert és tudom jól, hogy ha jó a producer, kellő odafigyelés és egy jó forgatókönyv mellett megvalósítható az, amit nagyjából elképzelt. És gondolja csak el, ha ön írná belőle a forgatókönyvet is, az plusz bevételi forrás is lehetne - jegyeztem meg egy kedves mosollyal, miközben a pincér máris töltött a poharainkba az egyik legfinomabb vörösborból. - Egészségünkre, és a könyvére! - koccintásra emeltem a poharam, s ha Baris is így tett, akkor összeérintettem poharam az övével, majd megkóstoltam a száraz italt. S mivel amiatt hívtam meg, hogy a könyveiről érdeklődjek, nem is tudtam magamban tartani a kérdéseimet, hisz mindig is kíváncsi voltam arra, hogy mi ihleti meg, miből meríti azokat az ötleteket, amitől olyan élvezetessé váltak a könyvei. A válasza azonban meglepett, s döbbenve hallgattam végig őt.
- Nahát...erre nem is tudom, hogy mit mondjak Baris. Sajnálom, hogy ilyen emberekkel sikerült összefutnia, de ha megnyugtatja, én nekem semmi rossz szándékom sincs ezzel a vacsorával. Nem azért hívtam meg, mert a pénzére pályáznék, abból van nekem is bőven - már-már inkább sóhajtottam, s nem azért mondtam, hogy kérkedjek a vagyonommal. Ő nem tudhatta talán, de nem volt könnyű életem, hisz mindenki ismert, nehezemre esett a barátkozás. Őt is emiatt hívtam el a házamba, hogy egy estét egy értelmes emberrel töltsek el, és talán sikerüljön barátságot kialakítanom valakivel, akit nem érdekli az, hogy én vagyok Elle Ray.
- Ez szörnyű! De ne is hallgasson azokra, akik szidják a műveit. Azok az emberek irigyek magára, és nincs jobb dolguk, mint hogy kritizálják. El se hinné, hogy naponta mennyi negatív kritikát kapok. Van olyan, aki a hangomat szidja, aki az előadásaimat próbálja negatívan feltüntetni. Sokak ostoba szőkének titulálnak, vagy leszajháznak, mert elhiszik azokat a híreket, amik az újságokban szerepelnek, és egyáltalán nem kíváncsiak az igazságra. - sóhajtottam, hisz nehéz volt ezekkel a dolgokkal minden nap szembesülnöm, mégis igyekeztem megküzdeni a rossz érzésekkel, bár még így is akadtak rosszabb napjaim, amikor egész egyszerűen nem tudtam elviselni a kritikát.
- De ne is beszéljünk ilyen rossz dolgokról - mosollyal próbáltam hatást gyakorolni a vendégemre, de nem sejtettem, hogy a kellemetlen tapasztalatai után majd bókolni fog nekem. Mindezt betudtam annak, hogy valóban egy úriemberrel van dolgom, s csak mosolyogtam szavain.
- Ezt most bóknak veszem - nevettem fel, amikor megérkezett a pincér, s feltálalta előttünk a vacsorát, ami ízletes báránysült volt cseresznyés öntettel és burgonyával, valamint zöldségkörettel.
- Nem fogok meglepődni! És ne szeppenjen meg, de szeretem a vendégeimet különlegességekkel megajándékozni - jegyeztem meg, miközben kezembe vettem a kést, a villát, s hozzá láttam a fogáshoz. - Jó étvágyat Baris! És ha már szóba hozta, érdekelne, hogy mikor is jelenik meg a legújabb könyve, és az miről szól? - kíváncsian érdeklődtem, s közben falatoztam a finomságokból.
Elégedettséggel tölt el, hogy a nő örömét leli a társaságomban. Mindkét fél számára fontos a kellemes légkör. Nem tenne jót egyikünknek sem, ha azt várnánk, hogy mikor ugorhatunk neki a másik nyakának, vagy esetleg mikor lesz már vége ennek a pokolnak. Szerencsére egyikünknek sincs ilyen vágya. - Köszönöm a megértést, hogy úgy gondolja a könyveim sokkal izgalmasabbak lennének, mintha film készülne belőle. Már sokszor belegondoltam abba, hogy a mai társadalomban senki sem olvas úgy, mint mi. Aggasztónak vélem a saját részemről, mert teljesen átalakulnak a szokások, s elvesznek olyan értékek, mint a könyvolvasás. Mikor kisebb fény társaságában elkezd az ember olvasni, s mindaddig nem tudja letenni, míg rá nem szólnak, vagy éppenséggel ki nem olvasta az elejétől a végéig. Betűről betűre bontakozik ki minden, s kíváncsi vagy. – sóhajtok, mert nekem vannak ilyen emlékeim kisebb koromból. Kikapcsoltak, elvarázsoltak a sorok. - Nem vagyok forgatókönyv író. Az egy másik szakma. Én legalábbis így érzem. Ott teljesen más szempontokat kell nézni, s más szemszögből kell mutatni. – figyelem a helyemről, hogy jön a felszolgáló és illedelmesen tölt a poharainkba még édes nedűt. Mikor koccintásra emeli a poharat a házigazdám, akkor én hasonlóan teszek. Kellemes, varázslatos csendülés jelzi, hogy a két üveg találkozott egymással. Az ajkamhoz emeltem a poharat, majd megkóstoltam az italt, s nem fél semmitől, én még egy kortyot megengedtem magamnak. A reakcióját néztem a szavaimra. Kedvem volt mesélni, hiszen egy rajongómról van szó. Úgy vélem megbízhatok benne, mert nem fog ajkas módon hátba szúrni. - Ami azt illeti mindenhol vannak kellemetlen személyek, akiknek nem tiszta a szándékai. Ha pedig a tervük nem sikerül, akkor előhozakodnak durvább dolgokkal. Szóra sem érdemes. Túléltem azt a nehéz időszakot, most meg sokkal jobban megválogatom, hogy kivel találkozok. Akik szidják a műveim, az nem más, mint a kiadóm. Van, mikor visszadobják mert pár helyen számunkra nem elfogadható, nem eladható. – becsukom a szám, hogy egy kisebb szünet után folytassam a gondolatsort. - Lehet, hogy irigyek. – még sosem gondolkoztam el rajta. Amit viszont nagyon észreveszek, hogy kissé rokonlelkek vagyunk Ellével. Ez mosolyt varázsol az ajkamra. Megvárom, míg befejezi a beszédét, hogy utána felkeljek a helyemről. Odalépek, ahol jelenleg ül, s egy kedves gesztust teszek. Megfogom a kacsóját, aztán a kézfejét az ajkamhoz emelem. - Meg kell cáfolnom azon rossz emberek véleményét, mert én jelenleg egy kellemes nő társaságát élvezem…egy vacsora keretében. Valamint azzal szintén egyetértek, hogy kellemesebb témát is választhatnánk. Hagyjuk meg másoknak a panaszkört. – nevetem el magam, s engedem el a kezét. Visszatérek a helyemre. Éppen időben foglalok helyet, mert hozzák a különleges fogást. Jól néz ki, s kíváncsi vagyok, hogy mi lehet az? - Akkor mindkettőnk számára valamiképpen különleges ez az este. – merem megjegyezni egy mosollyal, s illedelmesen bólintok felé. A kezembe vettem az evőeszközöket. - Jó étvágyat Elle! – én nem tudok ellenállni a kísértésnek, ráadásul egy berögzült szokásom van. Míg puha a hús, még meleg, addig én ügyesen apró és emészthető falatkákra szabdalom. Mikor elkészültem, akkor nézek oda a házigazdára. - Csak időpontot mondanék. Két hónap múlva kerül ki a könyvespolcokra a legújabb könyv. A címét és tartalmát nem árulnám el. Maximum egy hónap múlva beszélhetek róla, hogy mi lesz benne és mi fog történni benne.
Egy kicsit meglepett, s talán zavarba is ejtett az, hogy az író közelebb lépve csókot lehelt a kézfejemre. Nem voltam hozzászokva az ilyen gentleman viselkedéshez, ami igazán hihetetlennek tűnt, ha a mai férfiak viselkedését vettük figyelembe. Ennek ellenére jó volt azt látni, hogy még mindig akadnak olyan jól nevelt urak, mint Baris Cengiz. Talán ekkor kezdtem megérteni azt is, hogy könyvének egyik szereplője miért viselkedik úgy, ahogy. Ki tudja, lehet, hogy saját magáról mintázta.
- Maga valóban egy úriember, Baris - kedves mosollyal reagáltam a pillanatra, majd ha helyet foglalt és jó étvágyat kívántunk egymásnak, magam is hozzá fogtam a vacsora elfogyasztásához. A könnyed előétel után érkező főétel illata már a távolból bejárta a helyiséget, ínycsiklandozó lakomának tűnt, s nem kellett csalódnom a szakácsomban ezúttal sem. Mint mindig, most is olyan ételt készített, melyet még a Michelin csillagos séfek is megirigyelnének.
- Látom, Ön előre felszeli a húst, ez igazán jópofa - tettem hozzá egy kedves mosollyal, egyáltalán nem akartam megbántani, csupán feltűnt az, hogy az étkezési szokásai mennyiben eltérőek az enyémnél.
- Ó, ezt szívből sajnálom. Annyira izgatott lettem, amikor megtudtam, hogy új könyv készül, hogy már várom, miről fog szólni...jól van, látja? Én is tudok néha olyan lenni, mint egy kisgyerek, ha valami számomra érdekes dologról van szó. De ez esetben akkor nem faggatom tovább, gondolom nem tehet kivételt, és nem árulhat el részleteket - némi csalódottság is megült a hangomban, hisz tényleg kíváncsi voltam, de valószínűleg őt is kötötték a szerződések, akár csak engem, ha egy új CD-t akartunk piacra dobni. A szabály pedig szabály, s eszem ágában sem volt olyasmire késztetni, ami kellemetlenül érinthetné őt.
- És mondja csak, ha éppen nem ír, akkor mivel tölti a szabadidejét? - biztosan akadtak egy írónak is hobbijai, s kíváncsi voltam, hogy ő vajon mivel töltheti a hétköznapjait. Eközben természetesen megérkezett a desszertünk is, vanília fagylalt brownie-val és erdei gyümölcsdarabokkal.
Kezdőlap
