Vannak azok az emberek, akiknek minden elsőre sikerül, akik büszkék lehetnek, mindegy, hogy sikernek nevezzük vagy vakszerencsének, mert a lényeg, hogy elérik, amit akarnak. Vannak, akikre az emberek felfigyelnek, ha belép egy szobába, akik vonzzák a másikat, akik valahogy mindenkivel jól megértetik magukat, még azzal is, aki eleinte utálja, valószínűleg féltékenységből. Nekik minden összejön az életben.

Te nem ez az ember vagy.

Nem, te csak valami kisvárosi ficsúr vagy, egy isten háta mögötti településről, aki nyilván valami véletlen folytán jutott be a Columbiára, bár azért tegyük hozzá, csak harmadjára. A kitartásodat valószínűleg irigyelném, ha hajlandó lennék akár csak egyetlen kedves szót is szólni hozzád, de attól a pillanattól kezdve a begyemben vagy, hogy az első rezidensi napodon a főnök idehozott bemutatni, miszerint mellettem fogsz tanulni, te pedig beletenyereltél egy lefedett dobozba nagy halállazaságodban, amiben egy nagy nehezen, három nap alatt összerakott koponya várta a ragasztó száradását.

Kétbalkezes kis seggfej vagy, aki valamiért meg van győződve arról, hogy a dumája lehengerlő, és mindenkit megnyer (főleg a lányokat, nyilván), de egy szavadat sem hiszem. A nyomodban leginkább a pusztulás jár, ha engem kérdez bárki, és még ha ez a munkát nem is befolyásolja, az eddig nagyon is ügyesen rendezett és gondosan karbantartott életembe egy faltörőkos finomságával törtél be, ezt pedig nem tudja semmilyen színötös bizonyítvány elfeledtetni.

A mostani félévtől számítva három évig leszel mellettem, aminek még kevésbé örülök, mint annak, hogy rendszeresen megeszed a joghurtomat a hűtőből, aztán úgy teszel, mintha fogalmad sem lenne semmiről, miközben ott lóg a kifli a szádban.

Ha pedig azt hiszed, nem hallom, mikor a recepcióslánynak próbálod utánozni az akcentusomat, nagyot tévedsz.

//A fiú hátteréről nem szeretnék sokat megszabni, igazából csak annyit, hogy nem gazdag családból származik, szóval keményen meg kell küzdenie az életben a dolgokért, valószínűleg a többi egyetemistához hasonlóak öt másik emberrel él együtt egy külvárosi egérlyukban, és jobb napjain még reggelire is akad pénze. Habár a rezidensi program viszonylag rendes summát fizet, akkor sem veheti félvállról, szóval minden ideggócos, idegesítő tikkje ellenére tényleg okos és szorgalmas srácról van szó, akinek abban a szerencsétlenségben volt része, hogy Tristant kapta mentornak.

Szeretném, ha amolyan kihívásnak élnék meg egymást, egy kis szurkálódó-piszkálódó versengés két tök ellentétes világ között, amiből akár barátság meg valami komoly mentori dolog is kialakulhat. Csak ebbe mindeközben bezavar, hogy Tristan titokban, igen hathatós testi fenyegetések hatására, olykor bizonyítékot hamisít vagy tüntet el. Ez eddig nem tűnt fel senkinek, és ritkán csinálja, de az életével játszik mindkét fronton, ebbe pedig szeretném belekeverni az újdonsült gyakornokot is.

A névhez nem ragaszkodom, csak ezen van emlegetve; az is lehet, hogy nem ez a vezetékneve, csak Tristan nem hajlandó az igazin hívni.   A PB abszolút változtatható; sőt, ha nagyon muszáj, akkor esetleg női karaktert is lehet faragni belőle, ha a személyiség marad.

Várlak!   //