Újabb és újabb apró fecnik születtek az egy utcával lejjebb a kezembe nyomott szórólapból; azt hiszem, valami új étterem megnyílását hirdette elég színesen, jelenleg azonban nyugtalanságom áldozata lett.
Egy részről napok óta izgatottság ült a mellkasomban, mintha egy kismadár verdesne rendíthetetlenül. Alig láttam még ki a fejemből kora reggel, mikor megkaptam Dante válaszát, és Watt szerint úgy bámultam a telefonomra, mintha legalábbis most sorsolták volna ki nekem a lottó ötöst. Majdnem úgy is éreztem magam, idétlen mosoly meg minden. Mennyi esélye volt?
Egyébként sem lehetek elégedetlen a mindennapjaimmal, amibe sikerül pont annyi napsugárt csempészni, hogy még két lábbal álljak a földön (…rendben, de eggyel legalább!), de elégedetten csukhassam be magam mögött az ajtókat. Tudtam, merre megyek, hogy miért megyek arra, nekem ennél több pedig nem is kellett. A fájdalom, fáradtság és kemény munka? Jöhet.
Hiszek valamiféle karmatikus sorsban, és ennek jeleként tekintettem Dante pozitív válaszára.
Hogy ezek után mivel érdemeltem ki Trent felbukkanását is, azt nem tudom.
Már pár hónapja a közelbe költözött, állítólag azért, mert Jersey-be tették át a fuvaroscég telephelyét, aminek dolgozik. Először nem láttam semmi rosszat abban, hogy beszélni szeretne velem, elvégre, annak ellenére, ami történt, mégis a középiskolai fiúm volt, akinek, ha úgy vesszük, sokat köszönhetek.
Mint kiderült, ő is így gondolja.
Még mindig megremeg néha a kezem, ha arra a ragadozó vicsorra és eltökélt tekintetre gondolok, amivel egészen a lépcsőházunkig üldözött. Akkor szerencsére senki sem volt otthon, így nem láthatták, ahogy az összes zárat kétségbeesett gyorsasággal magamra zárom, és letörten csúszom a padlóra. Nem kéne a gyerekkori butaságokért fizetni ennyi évvel később is, ugye? Raádásul őszintén fogalmam sem volt, honnan tudhatott róla, az agyam pedig reményvesztetten tért vissza újra és újra Dee nevéhez. Ő jóban volt Trenttel. De biztosan nem mondott volna neki semmit, ennyire még ő sem gonosz velem. Ugye?
Toppantok egyet, a szállingózó hóval együtt a rossz hangulatot is igyekszem lerázni magamról. Három nappal ezelőtt Trent megjelent a munkahelyemen, és a többi pincérnőt kérdezgette rólam, hogy járok-e most valakivel, vagy van-e lakótársam… Remélem, nagyot csalódott, mikor utóbbira igen lett a válasz. Eleget ahhoz, hogy felhagyjon ezzel az ostoba követelőzéssel.
Hideg van kint, sapka-sál alá gyömöszöltem magam, hogy az orrom hegye is alig látszon ki, de túl izgatott voltam ahhoz, hogy bent üldögéljek. Egy részem mintha attól félt volna, hogy Dante nem jön be az ajtón, hanem elszalad, bentről meg úgysem érném utol. Na nem mintha feltétlenül muszáj lenne, ha egyszer el akar szaladni…
Gyorsan eldöntöm, hogy ha mégis el akarna sietni a másik irányba, amint meglát, akkor minden nem létező parkour-tudásomat bevetem az üldözése érdekében. Vagy állítok neki egy csapdát fánkokból és kávéból. Bár a várakozás alatt sikerült elterelnem a figyelmem a hulló hó szépségével (még ha a földre érve nagyrészt latyakká is változott), amint a perifériám szélén kiszúrom a magas sötét, kapucnis alakot, a gyomrom megint liftezni kezd, s egyenesen fájdalmasan széles mosoly terül szét az arcomon.
– Tay! – A kávézóról megfeledkezve sietek oda elé, majdnem elcsúszom egy jeges folton közvetlenül előtte, de visszanyerem az egyensúlyom, mielőtt még orral előre érkeznék. Még a lábaimat és a talajt figyelve kezdek beszélni. – Oké, hatásos belépő, mi? Bocs, nem akartam bent várni, mert… te jószagú Buddha, Tay, mi történt az arcoddal? – Döbbenten próbálok jobban a kapucnija alá látni, bár nagyon kívánom, hogy bárcsak eltűnnének az árulkodó, csúnyán színeződni kezdő zúzódások és vérfoltok. Fogalmam sincs, távolabbról hogy nem vettem észre; vajon a járása is fájdalmas volt, csak túlzottan el voltam foglalva saját magammal, hogy észrevegyem?
– Neked orvoshoz kell menned. Mit orvoshoz? Kórházba! – A mellkasom egészen más okból kezd újra összeszorulni. Régen megszokott látvány volt, hogy egy-egy monoklival, felszakadt szemöldökkel vagy elharapott szájjal jöjjön át az éjszaka közepén. Ám azt mind Vera csinálta; általában. El sem tudom képzelni, most hogy nézhet ki így, és egy pillanatra átfut a fejemen a gondolat, hogy talán Trent… Nem. Bosszúszomjas és ostoba, de annyira még ő sem ostoba, hogy nekiessen egy zsarunak.
De valaki az volt.
Aggódó tekintettel nyújtom az álla felé a kezemet, de végül is sosem szerette, ha pátyolgatják, nem hiszem, hogy pont ez változott volna az évek alatt. – De nem fogsz elmenni kórházba, igaz? – Érdeklődve figyelem, várva a válaszát, amit egyébként is tudok. Régen hagytam, hogy elvonja a figyelmemet valami mással, mert sok dolgot még nem értettem, például azt sem, hogy egyetlen, rosszul érkező  ütés a fejre is lehet halálos. Bár az aggodalom még ott van, a döbbenet helyét valamiféle felháborodás veszi át, ahogy összefűzöm a karjaimat a mellkasom előtt. – Buta fiú! Az a kemény fejed semmit sem változott, eh? Hát képzeld, hogy az enyém is egyre keményebb, ha ágynyugalomra tudtam parancsolni egy motorosbanda tagját egy húzódás miatt, akkor azt sem fogom hagyni, hogy elpucolj nekem belső vérzésben! Gyere! – Kérlelhetetlen elszántsággal ragadom meg a kezét, hogy elkezdjem átráncigálni az utcán. Tudom persze, hogy ha nem akar, akkor úgyis jóval erősebb nálam, és egyszerűen lecövekel. Remélem, hogy kooperál. – Nem lakom messze, és van otthon pár hasznos cuccom. Ha tovább járkálsz így az utcán, valaki úgyis rád hívja a zsarukat.

Az előszobában ácsorogtam, és hunyorogva nyomtam az orrom a Huawei képernyőjébe. Szabad kezemben egy nejlonzacskó és a kulcsaim csörögtek, mivel épp most estem haza a munkából – vagyis pontosabban Shafiq Indiai Ételbárjából, ahol a műszak utolsó fél óráját szoktam tölteni. Ilyenkor már a diszpécserek is békén hagytak, mert tudták, hogy én akkor is megeszem a currym, ha a szomszédban tűz van. Shafiq egyébként fura szerzet, egy kicsit hasonlítunk is, és hiába járok oda három éve, eddig még egy szót sem beszéltünk azon kívül, amikor elmondom a rendelést, ő meg elmondja az árát. Pont ezt szerettem benne; végre egy ember, akivel szót értek. Egyébként szinte biztosan a metróban talált patkányokból csinálja a csirke tikkát, de azt úgy, hogy a spontán öngyulladás veszélye fenyeget a fűszerezésétől, és én aligha tudnék elképzelni szebb halált. Igaz, valószínűbb, hogy egyszer valami iskolai lövöldözésben dobom fel a talpam: jön egy Neónak öltözött fehér gyökér, aki vett egy gépfegyvert a Craigslistről, mert elege lett belőle, hogy nem tud becsajozni, vagy tudom is én; aztán szitává lő, mert célozni nem tud, és kioffolja magát is. Ott lesz az arcom a Fox Newsban az ő pattanásos feje mellett, és ezt fogja kiadni a Google, ha valaki rákeres a nevemre, de senki nem fog, mert kinek hiányoznék én a szomszédasszonyon, néhány bajtárson meg pár kollégán kívül? A rendőrségen is vegyülne egy kis öröm a hiányérzetbe, hogy az a tapló Ramos végre megmurdelt, úgyis mindig arra utazott. Mondjuk egyet is értenék velük, már ha nem lennék két méterrel a föld alatt.
Utálom a közösségi médiát.
Ha ismernél, akkor most a homlokodat ráncolnád azon, hogy mit bújom olyan buzgón a telefonomat pont én, akinek egyedül azért van Twittere, mert csak innen tudja a drogdíler öccséről, hogy él-e még egyáltalán. Ez a hülyegyerek mellesleg azt hiszi, a tweetjeiből nem látja minden jött-ment már első ránézésre, hogy a „sültkrumpli” kódnév a crackre. Igaz, fejlődött már valamennyit az „esik a hó” óta, sőt, az „ananász expresszről” még én se tudom, mi lehet. Lassan úgy fejtegetem az öcsém online gyógyszerészetét, mint valami keresztrejtvényt. Egy kicsit csalódás, mert ha már narkóban utazik, csinálhatná jobban is – csak viccelek, legszívesebben kinyírnám, amiért ezt műveli. Mindenesetre minden tweetjét belájkolom, hogy megfigyelve érezze magát, és körülbelül eddig terjed a hatóköröm. Emellett szombatonként elmegyek imádkozni, hogy rajtam kívül meg ne találja akár egyetlen zsaru is ezt az istenverte kretént, mert akkor neki annyi.
Mondtam már, hogy utálom a közösségi médiát?
Szóval, a telefonom képe pont annyira volt betörve, mint az enyém szokott lenni, ezért akármelyik fotót nyitottam is meg a száz közül, az ismerős fürtöket mindenhogyan pókhálószerű törés takarta. Továbbra is a képernyőt vizslatva elindultam a konyhába, hogy lepakoljam a cuccaimat, és közben megállapítottam, hogy igen, ez maga a nagy Mac, a Big Mac, az egyetlen és utánozhatatlan Szeplős Rapunzel. Alig akartam elhinni, hogy egy ilyen nagyszerű valaki, mint ő, még annyi idő után is emlékszik rám; szinte már furcsálltam is, hogy úgy tűnik, kivételesen valami pozitívum akar történni abban a nyomorult, munkába fojtott életemben. Merthogy Mac szeplős arca volt sötét múltam egyik legfőbb színfoltja, és úgy tűnik, időközben New York színfoltja lett belőle. Akárhová is ment, ő mindenhol önállólag generált napsugarakat sugárzott, most pedig Amerika első városában vették fel egyetemre, és valószínű, hogy jelenleg is nagyban a kolis aranyéveket éli. Mást nem tudtam elképzelni róla, ezért nem is értettem, minek hiányoznék az életébe pont én, aki már tizenhatnak is kiégett volt, most meg... – magamra néztem, a téli egyendzsekimre meg az indiaira, amit mikróban terveztem megmelegíteni és egyedül betömni – ...hát, igen.
Szóval gondoltam, jobb is, ha nem élem bele magam, de a homlokom kisimult egy kissé, ahogy beleolvastam a profiljába, és elmosolyodva tekertem végig a képein. (Lehet, ezért tartanak egyesek rémisztőnek – az „egyesek” alatt azt értem, hogy mindenki.) A mosoly szinte azonnal lehalt az arcomról, amint elértem egy régebbi képhez, ahol Mac G-Eazy kínai hamisítványának oldalán pózol. Ez meg ki?
Már nem mintha érdekelne, elvégre csak most tudtam meg, hogy Jas egyáltalán él még; és természetesen nem jelent semmit az sem, hogy felkeresett. Egyáltalán nem meglepő, hogy barátja van, sőt, örülök is neki, és a pasas sem tűnik olyan rossz arcnak.
(Cara de pito.)
Miután végeztem Mac profiljával – az üzenetét percekig láttamon hagyva –, végre megnyitottam a chatablakot. Egy ideig még a szavait néztem, amik mellett ott virított vigyorgó arca, majd spanyolról angolra váltottam a billentyűzetet. Közben azon kaptam magam, hogy az elmúlt ki tudja hány perc során valamikor már kényelembe helyeztem a hátsóm az asztal sarkán – ekkor még nem tudtam, hogy a tudatalattim valójában a most következő egyórás üzenetváltásra próbált felkészíteni.

***

Mierdaaa...
Egy lámpaposztónak támaszkodva görnyedek össze, és a szenvtelen járókelők elég messzire kikerülnek, mivel nem tudják, hogy beszarni készülök-e, vagy feldobni az ebédemet. Segíteni mondjuk egyiküknek sem jut eszébe, mert miért is tennének ilyet.
– Nézd má’, ez totál K.O. – veri vállon egy mellettem elhaladó srác a haverját, és hüledeznek rajtam egy sort.
Köszi, New York, én is szeretlek.
Igazából nem is bánom annyira, hogy nem rohannak a segítségemre, mert a kórházba úgysem mehetek, most, hogy ilyen alaposan meg lettem fenyegetve. Persze ez önmagában nem állítana meg, főleg, hogy rendőr vagyok, azonban a dominikaiak nagy örömére pont van egy balfasz öcsém, akit felhasználhatnak ellenem. Mivel Leo nem enged engem a húszkilométeres körzetébe, így nem igazán tudnám kihúzni a szarból, amit igazából most én hoztam a fejére. Márpedig ha ezek ennél is inkább berágnának rám, akkor Leónak huszonnégyórás testőrre volna szüksége, és ezt egyrészt nem engedné, másrészt meg érdekes eredményeket szülne, tekintve, hogy az öcsém egy kibaszott drogdíler.
A lámpa zöldre vált, és a számlap kattogva kezd visszaszámlálni, én meg nagy nehezen mozgásra bírom sajgó tagjaimat. Már csak egy sarokra vagyok attól a dzsentrifikált, egy főre jutó Apple-termékekben még Brooklynt is verő hipszternegyedtől, ahol Mac kávézója várt. Nem pont most fogok itt összeesni, mikor már két átszállással átutaztam a város három kerületén, meg egyébként is, az egész az én hibám. Orbitális nagy barom voltam, ráadásul az utolsó ember, akinek ennyi idő után csalódást akartam volna okozni, az Mac, úgyhogy most már akkor is megiszok vele valami pofátlanul drága matcha lattét, ha közben elvisz a belső vérzés. Legalább láthatom egyszer utoljára. A latteivás egyébként is elég jó halálnem, jobb, mintha lelőne egy aknés neonáci.
Épp a zebrán vánszorgás folyamata vége felé tartok, amikor pirosra vált a lámpa, és a mellettem várakozó kisebb teherautó sofőrje ráfekszik a dudára. Ahogy elhaladok a fekete Jeep előtt, rácsapok a motorháztetőre, a felháborodott pasas karjai meg az égbe lövellnek a szélvédő mögött. De nyakkendő van rajta, a pohártartójában meg Starbucks, a fülében AirPod, szóval tudom, hogy nem fog kiszállni.
– Kapd be! – válaszolom elkínzott arccal, és bemutatok neki, miközben elvonszolom magam. Most tényleg, kapja már be.
Befordulok a sarkon, és a fent felejtett karácsonyi hangulatfények alatt (vagy ez csak ilyen hipszter dolog, és egész évben fent vannak?), ott áll Jasmine Mackenzie. Big Mac. Vastag rétegekbe van bugyolálva, de így is felismerem, részben azért, mert ő az egyetlen ember, aki kint ácsorog a huszonhárom Fahrenheitben, a hóhullásban.
Egy pillanatra megtorpanok és kissé bugyután nézem, annak ellenére, hogy nem érhetett semmi meglepetés: nyilván tudtam, hogy itt lesz. Mégis csak meredek magam elé, mert alig akarom elhinni, hogy eljött, és hogy itt áll előttem a gyerekkorom egy darabja, méghozzá egy elég nagy darabja. Egyelőre nem vesz észre, úgyhogy megfordul a fejemben, hogy talán még most kéne elosonni, de kit is hülyítek? Eszem ágában sincs. Egyrészt azért, mert utánam jönne, és ebben az állapotomban utol is érne; másrészt meg azért, mert látni akarom.
Mac végre megpillant, és azonnal széles vigyor jelenik meg azon a szeplős arcán, én pedig azt a meleget érzem legbelül, amit akkor csiholnak az ember agysejtjei, ha valaki olyat látnak, akit nagyon szeretnek. Az adrenalin, vagy a fene tudja micsoda, ebben a pillanatban elfelejttette velem még a sajgó bordáimat is. Vannak emberek, akikért megéri beveretni a pofánkat.
– Mac... – nevetem a nevét szinte meghatódottan. Furcsa, de úgy érzem magam, mintha csak tegnap láttam volna őt utoljára.
Széttárom a karjaimat, mert tudom, hogy egy ölelésre minimum számíthatok, ha nem is egy felnőtt nőre a nyakamban. Mivel futni kezd felém, valami atyai reflexből megállok ott, ahol vagyok, és karjaimmal előre nyúlva felkészülök arra az esetre, ha nagy izgalmában megcsúszna a jégen.
Tenyereim két oldalt lebegnek a karjai mellett, de mivel végül megtalálja az egyensúlyát, nem érek hozzá. – Woah! – nevetem el magam túláradó lelkesedésén, de ez rögtön köhögésbe fullad.
Ennyi volt, lebuktam, eddig tartott az idill. Nagyjából három másodpercre futotta.
Klasszikus betörő-sapka és kapucni, hosszú fekete parka, egy pár megviselt Timberland bakancs, na meg az arcomra fagyott vér, ez a mai look. Csodálom, hogy Mac egyáltalán felismert, bár való igaz, hogy a monoklik mindig is ismertetőjegyeimnek számítottak. Olykor mindkét szememen volt egy, ezeket neveztem binoklinak.
– Elestem...? – Felhúzom a vállaimat, és kérdő vigyort villantok felé. Kétlem, hogy ez meggyőzte.
Nem, nem győzte meg, mert már jön is az orvos duma. A fejemet csóválom és elhúzom a szám, mintha ő volna az, aki régi lemezként ismétli magát, pedig tudom, hogy az én vagyok. Megfordul a fejemben, hogy talán még van valami esélyem beültetni abba a fránya kávézóba: megadni neki, amiért jött, meg talán nem csalódást okozni. Ekkor viszont elkezdi közelről vizslatni az arcomat, és a látóteremet betöltik a szeplői.
– Ugyanolyan szeplős vagy, mint régen, ha nem szeplősebb. Ez hogy lehet? – folytatom a piszkálódást ott, ahol nyolc éve abbahagytuk, mert hirtelen nem tudom, mi mást mondhatnék az arcára. Régebben is mindig az volt a népszerűtlen és kimondatlan véleményem, hogy Mac szép, de valami azt súgja, ez nem népszerűtlen vélemény többé. – Semmit nem változtál – hazudom.
Ahogy az arcom felé nyúl, ellenzésem jeléül elfordítom egy picit a fejem, mert nem szeretem, ha babusgatnak – ahhoz viszont túlságosan restellem magam, hogy tiltakozzak és hibáztassam, amiért aggódik. Nem kezdek el hazudozni, mert igazából tök mindegy, mit mondok: úgy fest a fejem, akár egy szobor a MoMA „huszadik századi úttörők” részlegéből. Ráadásul hiába láttuk utoljára egymást olyan régen, Mac nagyon is tisztában volt a rossz szokásaimmal. Legfeljebb hülyének nézni tudtam volna, átverni nem.
Elmosolyodom.
– Látnod kéne a másik csávót – ismerem be a bűnömet, és egy kicsit túl büszkén vigyorgok. Bár nem állt szándékomban így elrontani szegény Jas estéjét, valóban érzek némi kárörömöt (na jó, nem csak némi kárörömöt), amikor felvillan az emlékezetemben annak a bandatagnak a képe, akire rádöntöttem egy fém szemetestárolót. Ennél nagyobb eredményt ezzel a meccsel kapcsolatban nem igazán tudtam felmutatni, tekintve, hogy ezután öten estek nekem, és jártak kánkánt rajtam, míg én a földön fetrengtem, a szemétben, amit egyébként én magam borítottam ki. De erről Macnek nem kell tudnia.
Igazából csodálom, hogy ennyivel megúsztam a bandatalálkozót – a sok szar hatására a testem talán kezd egyetlen nagy bőrkeményedéssé válni. Lehet, hogy már golyóálló is vagyok. Talán mégis megúszom szárazon az elkerülhetetlen iskolai lövöldözést?
A „buta” meg mellesleg az egyik legkedvesebb név, aminek az elmúlt három hónapban hívott bárki is, nő meg pláne.
– Ez a hivatalos diagnózisod, Miss PhD? Buta vagyok? – Valami újat mondj. Mondjuk, ki az a lenyalt hajú imádkozósáska a profilodon? Már nem mintha érdekelne. – Amúgy szeretnél még idekint álldogálni, a hóesésben? Mert ha igen, akkor elszívok egy cigit. Tudod, egy utolsót, mielőtt elvisz a fagyhalál. – Rácsapok a farmerem zsebére. Igazából nem is volna olyan rossz, ha a hideg megbénítaná néhány tagomat, talán akkor nem fájna a lélegzés.
Mac felidegesítette kissé magát a hülyeségemen, de van valami szeretnivaló abban, ahogy rajtam mérgelődik. Nem az időjáráson, nem a munkahelyén, nem a szomszédon, hanem pont rajtam. A legtöbben vagy szartak a fejemre, vagy csak túlságosan megszokták már a faszságaimat ahhoz, hogy felidegesítsem őket. Fogalmam sincs, mikor volt utoljára, hogy bárki meglepődött volna a szétvert pofámon – az meg, hogy valaki még a gondomat is akarta viselni emiatt, ingyen, hát... Az meg pláne. Szóval, a korral valóban kezdhetek puhulni, mert ezúttal nem bánom annyira, hogy pátyolgatni akar, de ezt nem mutathatom ki. Megfogta a kezem és elindult, de nyilván nem hagyhatom magam olyan könnyen – lecövekelek, és nézem, ahogy erőlködik, mert a karom nem fáj. Minden más igen.
– Jó újra látni, Szeplős – állapítom meg végül, félig fölényesen, félig őszintén. Végre elindulok vele. – Egyébként csak azért engedem ezt, hogy felvághass a diplomáddal. Tudom, hogy kell neked a sikerélmény.

Pár sarkot kell csak mennünk, hogy elérjünk a legközelebbi metrómegállóig. A zöldes kerítéssel körbeépített lejárót egy fehér LED-lámpa világítja be. 111 Street, nem ez van abban a számban? Across one hundred and... tenth street, nem, az 110.
Ahogy meglátom a lépcsőt, egy részem meghal kicsit, mivel már idefelé menet is kész passió volt leküzdeni magam a fokokon. Márpedig az a múltszázadi ereklye, ami a New Yorki metrórendszer, nem rendelkezik a legjobb akadálytalanítással. Belekapaszkodom a korlátra, és megpróbálok egyedül elindulni, aztán úgy jajdulok fel, mint Pablo bácsi, mikor megreccsen a háta. Ayy, puta madre – mindig ezt mondja. Ha Mac megpróbálna a segítségemre sietni – és legyünk reálisak, ez Mac –, először legyintek rá, de nagyjából a lépcső felénél elegem lesz, úgyhogy nem ellenkezem tovább.
Mire leérünk a föld alá, éppen zúg egy vonat valahol az alagútban. Egy fekete srác rohan le a lépcsőn, kikerül minket, és parkourosokat megszégyenítő sebességgel ugrik be a jegyét előtte beváltó pasas mellé, hogy vele együtt kerülhessen a forgóajtó túloldalára.
– Ezt nem láttam – jegyzem meg Macnek. Leo is mindig ezt csinálta, pedig vettem neki bérletet, nem is volt olcsó.
A metró megérkezik, én meg még mindig az ősrégi jegyautomatával küszködöm, mert az olvasó nem akarja elfogadni a jegyemet. Az utolsó pillanatban érünk csak fel a kocsira, és én olyan óvatossággal engedem le a hátsómat az egyik szabad helyre, mintha most szabadultam volna el az öregek otthonából. Az ajtók becsukódnak, és a régi vagon zörögve elindul. A tarkómat az ablaknak vetem, és így nézek Macre.
– Most haragszol rám, mi? – Előre fordítom a fejem, és elmosolyodom picit.
– Emlékszem, amikor mi is ezt csináltuk – jegyzem meg aztán minden egyéb magyarázat nélkül. Macnek is tudnia kell, hogy a bliccelő srácra gondolok. – Te sosem tudtál átugrani a korláton, túl kicsi voltál, úgyhogy négykézláb kellett átbújnod alatta. – a vállam megrázkódott, ahogy fújtatva elnevettem magam. – Egyszer annyira siettünk, hogy észre sem vetted az ellenőrt, csak miközben bújtál át a korláton, és a túloldalán kibökte a szemedet a cipője orra... Sosem felejtem el azt az arcot.
Ezt mi, többiek, mind a világ legviccesebb dolgának gondoltuk, és ha bármelyik korunkbeli sráccal történt volna meg, valószínűleg én is hahotázva ugrom fel a metróra. De nem velünk történt, hanem Mackel, és tisztán emlékszem rá, hogy mennyire meg volt szeppenve. Tudtam, hogy engem is meg fognak bírságolni, ha vele maradok, mert én sem tudok bérletet felmutatni; mégsem volt szívem otthagyni Jast. Verának volt is egy-két szava a bírsághoz, amit hazahoztam, de jobb volt, mint hagyni, hogy Mac egyedül tűrje az ellenőr fejmosását. Meg egyébként is, Verának mihez nem volt egy-két szava?

Számtalanszor megkérdőjeleztem magamban, vajon jó ötlet-e megkeresni őt. Elvégre, ha szeretett volna, ő is kereshetett volna, nem? Ez majdnem egyenesen oda vezet, hogy igazából nem kíváncsi rám, és azt szeretnék, ha békén hagynák. Az ember mellől gyakran elsodródnak a gyerekkori barátok, mindegy, mennyire közel álltak egymáshoz, ez az élet rendje.
A másik részén viszont ott a tény, hogy a világ egyik legnagyobb (és legmenőbb!) országában lakunk, és mégis ugyanott kötöttünk ki. Ennek jelentenie kell valamit, ugye? Biztosan van valamiféle karmikus magyarázata. Soha semmi sem történik ok nélkül, és egészen biztosan olvastam valami olyat az egyik buddhista oldalon, hogy ha valaki visszatér az életedbe, az azt jelenti, hogy még lezáratlan ügyetek van.
Nyolc év telt el (és sokkal többnek tűnik), de napok óta nem tudtam visszazárni a szekrénybe azt a rajongó kislányt, aki Dante nevének említésétől is pocsolyává olvadt, és nem érdekelte, hányszor esik le a fáról és üti magát össze-vissza, vagy hogy az összes többi fiú igénytelennek (és furának) gondolja, ha elmehetett velük csatangolni. A legtöbb gyerekkori barát nem tudja lerázni magáról a tényt, hogy jóval azelőtt megismerkedtek, mielőtt felfogták volna, mi az a vonzalom vagy rózsaszín masszává váltak volna egy romantikus idea okán. Nem tudom, nálam mikor történhetett meg ez a ding; Tay előbb a bátyám fura barátjából az én fura barátom lett, aztán a legjobb barátom, aztán… aztán csak Dante.
Aztán elment.
Egy részem azért félt ettől a találkozástól, mert nem tudom, mennyi maradt meg abból a kócos gyerekből, aki idealizálta magában a körülményeket és a saját Rómeó és Júlia történetére vágyott, mindegy, milyen áron, és aki egészen összetört, miután Ramosék elmentek. Ez a részem attól félt, hogy megint itt fog hagyni, és eszem ágában sem lenne okolni, és nem okoltam akkor sem, legfeljebb az elkeseredett dühtől fortyogva; nem vagyok én neki senkije. Miért is ne mondhatná azt, hogy akkor jó volt látni, találkozunk soha többé? Elvégre, nem csak profilképe nem volt, semmit sem mutatott meg a profilja abból, mit csinált az elmúlt években. Lehet, hogy annyi dolga van, hogy a legkevésbé rám van szüksége, hogy rácsimpaszkodjak; az is lehet, hogy van barátnője, például, és teljesen megérteném, ha nem szeretné, hogy találkozzunk.
Mindezen kételyek azonban eltörpültek a viszontlátás öröme mellett, és bár számtalan forgatókönyvet végigpörgettem a fejemben, mi fog történni, végül egyszerűen olyan volt, mintha tegnap láttam volna utoljára. Leszámítva, hogy egy nap alatt elvégeztem egy egyetemet, ő meg megjárta a frontot, és hogy sosem láttam még ennyire összeverve. Még Vera sem csinált ilyet, és az öröm helyét szédítő gyorsasággal veszi át az aggodalom.
Gondoltam rá, hogy talán olyan lesz, mint mindig, de azt nem is sejtettem, hogy ennyire. – Hát te se tanultál meg hölgyekkel beszélni, mi, Dante? Ugyanúgy nézel ki, mint tizenkét évesen, Mac, tessék, itt egy gyerekmenü, na szép… Egyébként is bagoly mondja verébnek. Ilyen sakkmintás fejjel el sem téveszthetnélek – rázom meg a fejemet halovány mosollyal. Képtelen vagyok nem mosolyogni, ha mást nem, a frusztráció miatt; élt persze a mondás, hogy a férfiak nyolc éves korukig fejlődnek, aztán csak magasabbak lesznek, de mégis reméltem, hogy ha máshol nem, talán a seregben vagy a rendőrségnél vertek némi észt abba a makacs fejébe. Némi tiszteletet, nem másokkal, hanem saját magával szemben.
Hiába próbálkozik azonban, nem hagyom, hogy elvonja a figyelmemet, mindegy, mennyire inkább a megférfiasodott vonásait vizslatnám a sebei súlyossága helyett. Az agyamban ezernyi áttanult óra pereg le, azok az örökre a fejembe égett gyakorlati órák a sürgősségin, ahol épp ilyen állapotban lévőket toltak be hordágyakon a műtőkbe. Bár csak az arcát látom, sejtem, hogy nem csak pofonokat kapott. És igazából azt is sejtem, hogy néhány sebet nem kézzel okoztak. – A dohányzás tüdőrákot, érszűkületet, ödémákat és szívinfarktust okoz. Ha már feltétlenül meg akarod öletni magad, döntsd el, mivel – vonom fel a szemöldököm kihívóan, az arcára mutatva. Bár szeretném kijavítani – nincs doktorim –, nem teszem, mert ez csak amolyan Dante-féle sündisznó-reakció. Kezdem nem érteni, miért gondoltam, hogy talán megváltozott. Pont olyan engedékeny és könnyed, mint egy rozsomák.
Meg is lepődnék, ha hagyná magát, úgyhogy néhány pillanatnyi próbálkozó, eredménytelen rángatás után (mintha egy autót próbálnék elmozdítani), várakozóan fordulok vissza felé. Bármennyire mérges is vagyok rá, amiért már megint valami olyasmibe keveredett, amitől úgy néz ki, mint egy két napos banán, egy kicsit ellágyítja határozottságomat. Tulajdonképpen meghatódom, mert nem úgy néz ki, mint aki csak gyorsan le akarja tudni a délutáni kávézást, és világéletemben rosszul palástoltam az érzelmeimet. – Te… Te akkora seggarc vagy, Dante – forgatom meg a szemeimet mondandója második felénél. Ha nem félnék, hogy talán el van törve valamije, oldalba is könyökölném, a régi idők emlékére, így azonban csak kesztyűs kezemet fonom jobban az övé köré és indulok meg, néhány lépéssel előtte járva. – Pedig már majdnem azt mondtam, hogy hiányoztál!

Bár a szurkálódó megjegyzései némileg elaltatták gyanakvásomat, a lépcsőnél tovább nem tudta álcázni a fájdalmát. Idegörlő ez a kettősség, ahogy egyszerre vagyok rettentően mérges rá, amiért ilyen buta, és nyűgöz le hisztérikusan a tény, hogy szó szerint majdnem halálra verték, de akkor is túl férfi ahhoz, hogy elfogadja a segítséget. Ha nem aggódnék annyira amiatt, hogy egyszerűen elájul és lebucskázik a lépcsőn, talán nevetnék is, így azonban szorosan mellette sétálok, míg fel nem ismeri, hogy teljesen feleslegesen erőlködik. – Örülj, hogy bármit is látsz. Tudod te, milyen egyszerű leválasztani a retinát? – Szándékosan értem félre a kijelentését, bár igazán rendes tőle, hogy figyelmen kívül hagyja az efféle kihágásokat; na nem mintha épp olyan állapotában lenne, amikor bármiféle rendőri intézkedést tudna foganatosítani.
Hirtelen már amiatt is aggódni kezdek, hogy ha nem hajlandó elmenni se kórházba, se orvoshoz, hogyan fogja ezt megmagyarázni a munkahelyén. Elvégre, Steve-nek a sarki fűszeresnek még be tudod adni, hogy hát verekedés volt az ír kocsmában, de egy ilyen szintű sérülésekkel járó verekedés egészen biztosan nyolc napon túl gyógyuló sebeket hagy, és ráadásul dolgozni sem fog tudni. Bár még nem volt időm rákérdezni, biztosan nem aktatologató.
Persze felmerül a kérdés, hogy eddig hogyan magyarázta meg – mert aligha ez az első eset. Egyre kevésbé egyszerű megemészteni a látottakat. Annál, hogy ha pátyolgatják, emlékeim szerint csak egy dolgot utál jobban, és az a sajnálat, én pedig épp ezt érzem. Szomorúságot, nem miatta, hanem érte, pedig tudom, hogy nem kér belőle. Szeretném megtudni, most épp mi volt az a fensőbbséges ok, amiért palacsintát csináltatott magából, égetik a nyelvemet a szavak, de visszafogom őket. Óóó, rá fogok kérdezni, abban biztos lehet, és meg is fogom tudni a választ, de nem egy metrókocsi közepén. Túl sokan vizslatnak minket; Bronxban és Brooklynban megszokott látvány a hasonló, de Queens csendes hely. Fehér hely, hogy úgy mondjam.
Nem akarok leülni, de szinte rátekeredek az oszlopra Dante mellett. Látom, hogy néhányan ide-ide pillantanak, ahogy elhaladnak mellettünk, a tekintetükből süt a vádaskodás és lenézés. Forróság önti el a mellkasom. Legszívesebben mindegyikük arcába kiabálnék, pont úgy, hogy Dee-vel is mindig házrengető vitákba szálltam, mikor elhordta mindennek Dantét, ám amilyen kevés foganatja annak akadt, még annál is kevesebb lenne ennek. New York nem az a város, ahol bárkit is érdekelnének a személyes nyavalyáid, ugyanakkor mindenki magáénak érzi az ítélkezés jogát. – Majdnem huszonöt év ezen a bolygón, és még mindig nem jöttél rá, hogy a női érzések bonyolultabbak egyetlen kifejezésnél – sóhajtom, szám sarkait tagadhatatlan mosoly rángatja feljebb. Átkarolom az oszlopot, és ellenállok a késztetésnek, hogy a hűvös fémnek nyomjam az arcom. Tudom mennyi baktérium van rajta. – De igen. A harag is egyike a katyvasznak.
Próbálom eldönteni, vajon az az alig észrevehető hajlat az orrnyergén mindig is ott volt-e, vagy új törés. Nem veszem le róla a szememet, egyszerre félve attól, hogy ha pislantok, eltűnik, meg attól, hogy összeesik. Fogalmam sincs, valójában mennyire érzi magát kutyául. A korábbiaktól eltérően azonban hagyom, hogy egy egészen kicsit elterelje a figyelmem a bajáról. – Ez egyáltalán nem volt olyan vicces. Egy hónap szobafogságot kaptam miatta, pedig sosem kaptam szobafogságot. Mintha dobozba zárnának egy kolibrit. – Nekivetem a fejemet az oszlopnak, és próbálok kibogozni valami érhetetlen grafitit a metrókocsi tetején. Aztán hirtelen felnevetek. – Tudod, mi volt vicces? Mikor beszöktél hozzánk, amíg szobafogságban voltam, és annyira megijedtél attól a mosómedvétől, amire azt hitted, apa, hogy kiestél az ablakon. Na, az vicces volt! – A számra kell tapasztanom a kezemet, mert az egyik szemben lévő ülésen ülő néni már így is igen ronda tekinteteket lövell felém. Akkoriban még a tetőtérben laktam, szerencsére a garázs mellett, amin Dante úgy gurult végig, mint egy kuglibábú, aztán lefordult anya rododendronjai közé. – Egyébként most már nem vagyok olyan kicsi, és simán átugrom a korlát felett. Majd ha legközelebb metrózunk, megmutatom.
Ha az a ronda kalapos nő eddig nem könyvelt el huligánoknak, most már biztosan. A mellette ülőnek hadart tirádája helyett azonban jobban foglalkoztat, hogy épp az előbb vettem magamhoz a kezdeményezést és feltételeztem, hogy lesz még közös metrózásunk. – Hacsak ez nem egy csel, hogy rávegyél valami szabálytalanra és letartóztass. Ki gondolta volna, hogy majd pont veled szemben kell ezen dilemmázni, hm? Hey, mister policeman, I don’t want no trouble… Biztos jól áll az egyenruha, bár ez a modernkori dokkmunkásba oltott Perselus Piton se rossz. – Megbököm az orrát, a metró pedig megint lassítani kezd; kinézek az ablakon. Queens ezen részen már a föld felett megy. – Na gyere, ez a megállónk!
Sokan akarnak felszállni, jóformán meg sem várva, hogy mi kiszálljunk. Ösztönösen nyúlok megint Dante keze után, amit akkor sem engedek el, mikor felérünk a lépcsőkön, ahol már nincs szüksége különösebb támogatásra. – Ne aggódj, az épületben már van lift. De… – Kutatni kezdek a zsebeimben, aztán ki is cipzározom a kabátomat, felfedve a pincérnő egyenruhát; munkából jöttem, és nem volt időm átöltözni. Habár szerettem volna a legjobbik oldalamat mutatni Danténak, nem mostanában lesz szabadnapom, és lecsaptam az első adandó alkalomra, amire azt írta, neki jó lesz.  Mindenesetre, most nem túl előnyös, mustársárga szoknya köpenyéből húzom elő a nedves kendőt. – Legalább a rászáradt vér egy részét le kéne mosni az arcodról. Van portaszolgálat, és egy kicsit… – Gesztikulálva próbálom elmagyarázni neki, hogy a portások hajlamosak beledugni az orrukat más dolgaiba, és egyszerűbb lesz, ha csak megelőzzük a problémát. Úgyis meg kell állnunk kint a pirosnál, szóval felé tartom a kerdőt; vagy elveszi, vagy hagyja, hogy én csináljam meg (ami praktikusabb volna, mivel csak én látom), de meg fog történni.

Hogy tudom-e, mennyire egyszerű leválasztani a retinát? Talán ezt nem tudom, de van egy másik érdekesség, amit volt szerencsém megtanulni. Sokan nem tudják, de az emberi szemgolyó egy bizonyos hőmérsékleten túl kipukkadhat, és olvadt tartalma kiereszthet. Ezt egy másik veterántól hallottam az első és utolsó PTSD-csoportterápián, amire elmentem. Inkább rontott, mintsem javított az állapotomon látni, ahogy ez a felnőtt férfi zokogva omlik össze nyolc idegen előtt egy tizenöt éves emléken, ami nem hagyja aludni, és nem csak éjszaka, de napközben is kísérti. Sosem felejtem el, ahogy a terapeuta a pátyolgatásába kezdett, de ő egyre csak bőgött és bőgött, nekem meg fogalmam sem volt, hogyan reagáljak. Legszívesebben vele zokogtam volna én is, de mindeközben meg inkább a halált választom, mint hogy ennyi ember előtt könnyekben törjek ki, úgyhogy mi mást is tehettem volna – menekültem. A testemet az üres gimnáziumi tornaterem közepén hagytam, de a lelkem már Észak felé szállt a keleti part mentén, és hamarosan az Acadia Nemzeti Park csillagos égboltja alatt ácsorogtam, az apámmal. A sátrunk közelében égő tábortűzbe néztem, és haboztam beledobni a kezemben gyengéd tisztelettel tartott haltetemet, rövidke életem eddigi legnagyobb fogását. Apa a vállamra tette a kezét, azt mondta, a fekete sügér inváziós faj, és nem ehető; meg kell tőle szabadulnunk, ez a helyi törvény. Nem igazán értettem, mindez mit jelent, de hittem neki, és minden vágyam volt megfelelni, ezért az alattam ropogó lángok közé vetettem a frissen fogott halat. Néztem, ahogy a pikkelyei szénfeketére pörkölődnek, de kipukkadó és szétfolyó szemgolyójának látványa teljesen felkészületlenül ért. Apa nem vette tudomásul megrendült arcomat: vállon veregetett, és elintézte annyival, hogy jó fiú. Acadiában nem beszéltünk érzésekről, anyáról meg főleg nem. Sátrat állítottunk szépen, én meg betömtem a pici számat pillecukorral.
Amikor a csoport köre elért hozzám, és a terapeuta valahonnan a Földről szólított meg, először nem is hallgattam az álnevemre. A csendre eszméltem csak fel, és rájöttem, hogy rajtam mindenki szeme, rajtam a sor, nyilvános lelkizésbe kell kezdenem. Azonnal tudtam, hogy erre képtelen vagyok, hogy ez teljesen kizárt. Elnézést kértem, és kicsörtettem az ülésről. Lehet, hogy nagyobb punci voltam még a bőgőmasinánál is, de ott és akkor akár pisztolyt is foghattak volna rám, akkor sem tudtam volna kitárulkozásba kezdeni. Soha többé nem mentem vissza, és a névtáblám – „Ryan” – máig a fiókomban lapul.
...A terapeutának volt egy szava az ilyen negatív gondolatokra, amik a semmiből jönnek, de már nem emlékszem, hogyan nevezte őket. Annyit viszont tudok, hogy ha az embert elkapja egy ilyen agyrém, annyira ki tudja mozdítani a valóság síkjából, hogy amikor észhez tér, hirtelen azt sem tudja, hol van.
Queensben vagyok, a metró felé tartunk. Péntek késő délután van, és velem van Mac. Felvisz a lakására, mert mindjárt széthasad a fejem. Várj, nem, nem csak tartunk a metró felé – már a metrón ülünk. Pontosabban én ülök, ő meg áll. Felnézek rá, és meg sem kérdőjelezem azt az egyébként meglepően sima, rögmentes átmenetet, ami az elmúlt fél órában spontán végbement a múltunk és jelenünk között. Nem számítottam másra magunktól: mi egy csapat vagyunk.
– A haladó makroökonómia bonyolult, az emberek nem – jelentem ki savanykás mosollyal, bár tudom, hogy Mac nem osztozik krónikus mizantrópiámon, melynek tünetei alól ő képezi az egyik ritka kivételt. Egyébként ebből is megpróbált már kigyógyítani párszor, de igyekszem nem mutatni, hogy néha már-már majdnem sikerrel is jár. Mármint nem a lelkemre beszélős szónoklataival, hanem úgy általában a létezésével, az olyan pillanatokban, amikor nem is próbálkozott. Mindig ő volt a két lábon járó napsugár, aki eloszlatta a fejem felett lebegő magán-viharfelhőt; én pedig annak árnyéka alól néztem csúnyán bárkire, aki meg Macre nézett csúnyán. Ezt jól megfogalmaztam, de nagyjából erre gondolok, amikor azt mondom, hogy mi mindig is egy csapat voltunk.
– Hogy lehet valakiben egyszerre harag és katyvasz? – értetlenkedem mellékesen. – Vagy haragszol, vagy nem. – Nem fér a fejembe, miért kell a nőknek mindig bonyolítani minden kérdést, ami egyszerűnek indul: ha haragszol, akkor haragszol, és kész. Világéletemben mindössze egyetlen érzelmemben voltam biztos, és az a harag. Ez a legegyszerűbb érzelem a világon, és összetéveszthetetlen bármely másik hangulattal. Ráadásul ha egyszer fellángol, akkor nem igazán hagy teret bármi másnak, egy egész „katyvasznyi” érzelemnek meg pláne nem.
Az exem, Mia ugyanígy nem tudott soha napirendre térni afelett, hogy hogyan vagyok képes semmire sem gondolni. Hát, kikapcsolom az agyam, és meredek magam elé, úgy. Segít az is, ha a hátam mögött tudok már két álmatlan éjszakát és négy pohár tequilát. Számomra természetesen jön ez a képesség, de Mia ilyenkor mindig úgy nézett rám, mintha valami buddhista szerzetes volnék, aki most tért haza a megvilágosodást hozó tibeti zarándokútjáról. Azon panaszkodott, ő hiába meditál órákon keresztül, nem képes elérni, hogy teljesen kiürüljön a feje. Inkább nem mondtam neki, hogy talán azért, mert az ő agysejtjei felett nem az amerikai kormány rendelkezett az elmúlt hét évben, ellentétben az enyémekkel.
– Csak szórakoztatni akartalak, mert tudtam, hogy unod a szobafogságot – mondom sejtelmes mosollyal. Természetesen nem erről van szó, hanem arról, hogy összeszartam magam egy mosómedvétől, de ezt nem voltam köteles hivatalosan is bevallani, hiába tudtuk mindketten az igazságot. Sosem érdekelt, ha a felnőttek tilosban találtak, de ha Mac apja rám bukkan aznap, talán nem csak a lánya szobafogságát hosszabbítja meg, de engem is bezár a szekrénybe. Soha életemben nem voltam szobafogságban, pedig nem is ismertem olyan kölyköt, aki jobban megérdemelte volna. Mindig problémás gyerek voltam, de anyáméknak nem a megnevelésem volt a célja, hanem a megfélemlítésem; inkább a minimális agyi aktivitást igénylő, gyors eszközökhöz folyamodtak. Vera ökleihez.
Nézem Macet, ahogy a saját szavain (és persze rajtam) vidul. Ő az egyetlen, akinek szó nélkül hajlandó vagyok engedni, hogy kinevessen. Sőt, egy kicsit még jó is nézni, ahogy a szája elé teszi a kezét, de a szemei mosolyognak. Először nem értem, miért halkult el ennyire, mert én nem vagyok ilyen nagy tekintettel a többi utasra, de aztán meghallom a velem szemben ülő nő felháborodott sutyorgását. Már ránézésre irritált a megjelenése (ki hord manapság kalapot?), de amikor rájöttem, hogy ráadásul rólunk beszél, azonnal leolvadt az arcomról a Macnek szánt mosoly.
A nő félig a társa felé van fordulva, ezért még kihallom a „tisztesség” és „Reagan” szavakat a monológjából, de a mondat közepén a szeme sarkából felém pillant, és észreveszi, hogy a kék-zöld foltok meg az alvadt vér alól érzelemmentes arccal meredek rá. Rögtön be is fogja, és szorosabban öleli magához a bőrtáskáját.
Felnézek Macre.
– Jól van, futás közben megmutathatod majd, amikor legközelebb kirabolunk valakit – válaszolom fennhangon, és szemem sarkából az öreglányra pillantok. Nem tudom teljesen visszatartani ördögi mosolyomat, de ez nem is baj, mert a monoklim elég meggyőző. – Mondjuk egy idős hölgyet.
A nő összeszaladó szemöldökeiben felháborodást vélek felfedezni, de végül nem szól, csak egy kicsit összébb húzza magát. Nem tudom eldönteni, hogy tényleg komolyan vett-e, mert ehhez elég hülyének kellene lenni, de egy Reagan-imádóból bármit kinézek.
Amikor Mac „modernkori dokkmunkásba öltött Perselus Pitonnak” hív, egyszerre érzem magam lenyűgözve és megbotránkozva, de egy kicsit még büszke is vagyok. Úgy tűnik, az elmúlt nyolc évben Mac gyúrt egy picit az oltásaira, hátha egyszer újra találkozunk, és szüksége lesz rájuk. Behúzott nyakkal és felvont szemöldökökkel nézek rá, miközben szememmel tetőtől talpig méregetem őt.
– Oké, nyugi van, Hermione – motyogom magas hangon, és már ebből rögtön látszik, hogy csak hülyéskedem, na meg Mac amúgy is jól ismer. – Szóval erre kellettem: hogy felvágj a diplomáddal, meg hogy levezesd rajtam az energiákat, mi? – méltatlankodom, de igazából nem bántam volna, ha rajtam vezet le bármit is, sőt. – Mellesleg meg mindketten tudjuk, hogy én inkább Sirius Black vagyok.
Miután leszállunk, elkezd karonfogva terelni. Először az ég felé fordítom a szemeimet, de végül nem kezdek ellenszegülésbe. Egy picit átkozom magam, amiért hagytam, hogy Mac nagyjából fél óra, azaz rekordidő alatt beidomítson, de igazából nem voltam abban a pozícióban, hogy akadályozzam, tekintve, hogy éppen az én kisegítésemmel pazarolta az idejét – és mind tudjuk, hogy ez veszett ügy. Rajtam már nem lehet segíteni.
Követem, mint valami rosszcsont ötéves: amikor sétál, akkor én is sétálok, amikor meg megáll, akkor én is megállok. A lépcsőt nagy nehezen, Mac közreműködésével megmászom, és mikor felérünk a csúcsra, Mac megáll... Szóval én is megállok.
Matatni kezd a zsebeiben, és a kabátja alatt megpillantom névtáblás egyenruháját. Éppen nem néz rám, úgyhogy nyugodtan mosolyodom el a tényen, hogy a munkából egyenesen a találkozónkra rohant. Én meg cserébe elértem, hogy csalódnia kelljen bennem, és aggódnia kelljen értem.
– Aranyos Csingiling jelmez – jegyzem meg, mert én mindig az ellentettjét mondom annak, amit gondolok. A dokkmunkás Pitonért előbb-utóbb egyébként is várható volt a vendettám, de ezt most inkább csak azért mondtam, hogy mondjak valamit. Valójában a megszólalásom mögött nem volt sem inspiráció, sem igazság: a ruha nem is hasonlított annyira Csingiling jelmezre, és abból, amit láttam, igazából elég jól állt Macnek.
Idióta!
Meglepetten találom szembe magam a zsebkendővel, amit Mac az arcomhoz emel, és először ösztönösen elfordítom felőle az állam, mint valami sérült állatka, aki nem érti, hogy a kétlábú igazából jó szándékkal tervezi ápolni.
– Tudod, mit? Majd felveszem a kapucnim – mentegetőzöm, és kicsit feszélyezve érzem magam, ahogy tekintetemet a zsebkendő, valamint Mac arca között váltogatom, mintha legalábbis életveszélyes fegyvert fogna rám. Attól féltem, hogy ha hozzányúl az arcomhoz, kiderülhet a sérüléseim valós súlyossága, és szinte már kötelessége lesz orvoshoz vinni.
A válaszom nyilván nem volt elégséges a számára, és ha az én egészségemről volt szó, akkor mindig elég makrancos tudott lenni. Ezt egyszerre imádtam és utáltam benne.
– Jó, bánom is én – húzom el a számat durcásan, mintha én tennék neki szívességet. Egy próbát megér: hátha elege lesz abból a kemény, hálátlan fejemből, és menti magát. Neki az lenne a legjobb, ha még most megszakítana velem minden kapcsolatot, és menne nélkülem élni tovább a nyugodt kis életét, de ezt nem mondom meg neki. Túl önző vagyok, és nem akarom elengedni.
Csendben tűröm, hogy leszedje az arcomra tapadt alvadt vért, de amikor az orromhoz ér, felszisszenek. Grimaszolok egy picit, de végül nyugton maradok, és hagyom, hogy folytassa. Megint olyan közel van hozzám az arca, hogy nem tudok máshová nézni. Nem gondoltam volna, hogy az szeplők csak szaporodnak az évek múlásával, de...
Várjunk.
– Hé, nem lesz neked szülinapod nemsokára? Áhh... – sandítok rá, miközben az arcomnál matat, de a zsebkendő ismét érzékeny területre téved. Igyekszem figyelmen kívül hagyni, és elvigyorodom. Mac mindig szerette a szülinapokat. – Dehogynem, Birthday Girl. Mik a terveid? Már azon kívül, hogy megajándékoztad magad velem.

Mondja ezt az, aki érthetetlenebb, mint egy broca-afáziás beteg, fut át a gondolat a fejemen, de csak mosolygok rá. Nem tudnám megmondani, miért, de büszkeséggel tölt el a gondolat, hogy elment főiskolára. Erre nem számítottam, és egyáltalán nem azért, mert Tay buta volna (annak ellenére, hogy ezt vágtam a fejéhez), nagyon is okos; egyszerűen túl csökönyösnek gondoltam tanulni. Még mindig szürreális elképzelni őt előadásokra járni. – Rád nem lehet csak haragudni – kuncogok fel, próbálva a lehető legkevésbé észrevehető módon vizslatni az arcát, míg szemmel-ölő-párbajt folytat az idős nővel. Külső szemlélőként bizonyára igencsak baljóslatúnak tűnik, ám én nem tudok elvonatkoztatni a mosolygósabb felétől. A kulcsszó azonban az én, úgyhogy hozzáteszem: – Én nem tudok.
Az, ahogy és amilyen állapotban mellettem battyog, már sokkal ismerősebb és reálisabb, mint az egyetem, még ha minden hörgő lélegzetvételével a szívrohamot hozza is rám. Bele sem gondolok, mit csinálok, olyan egyszerűen veszem magamra az ápolgató-babusgató gúnyát vele szemben, mintha csak tegnap vedlettem volna le, és ugyanúgy nem érdekel a félszívű ellenkezése, mint régen. Mindig is meg akartam kérdezni, tőlem miért tűri el, ha mástól nem, de ahogy akkor, a mostani sem tűnik megfelelő pillanatnak. Egyelőre megelégszem azzal, hogy együttműködik. Elvégre, az én követelésemen kívül semmi sem kényszeríti arra, hogy velem jöjjön.
– Ó, nem. Van egy Csingiling jelmezem, még egy tavalyi jelmezes partiról, bár a legtöbben kurvás Tianának néztek. – Habár az utolsó rajzos animált Disney-mese a legtöbbek számára kimaradt, azt egészen biztosan tudtam, hogy Dante látta, mert én könyörögtem ki tőle annak idején, hogy jöjjön el velem megnézni. Már nem emlékszem, mivel gyakorolhattam rá elég hatást, hogy gimnazistaként lánymesét nézzen, de arra igen, hogy végül bár volt nálam pénzt, inkább beszöktünk a moziba, aztán a film felét a székek közé bújva töltöttük, nehogy észre vegyenek. Anya leszídott, amiért az új nadrágommal feltöröltem a mozi padlóját, és egy egész kínálótálra való kajamaradékot szedtem fel, de megérte.
– Igen, attól sokkal kevésbé leszel gyanús. Ezt tanítják a rendőrakadémián? – sóhajtok, kérlelhetetlenül támasztva meg szabad kezem a csípőmön. A kabát korlátozza ugyan a mozgásom, ám tekintetemben eltéveszthetetlenül ég az üzenet: ha kell, az utcán helyben csimpaszkodom rá, mint egy kismaki, de valaki le fogja törölni az arcát. Nem is értem, miért próbál mindig ellenkezni; úgyis tudja, hogy miért jön fel hozzám, úgyhogy egy kis törlőkendőzés a legkevesebb, amit művelni fogok vele. Az a sértődött és önérzetes férfi lelke meg elmehet a sunyiba. Miután összefoltoztam.
Mikor beadja a derekát, gúnyosan leutánzom duzzogó szájbiggyesztését. – Ne kummogj – mosolygom fel rá aztán, próbálva valami olyan ponton megérinteni az állát, ahol úgy tűnik, kevésbé fájna. Nehéz eldönteni, hogy a bal szemöldöke vagy az orra néz-e ki rosszabbul; a mellkasom kissé összeszorul, amikor felszisszen, és bocsánatkérő görbület ül az ajkaimra. Az orvoslásban sokszor fájdalmat kell okozni, hogy a nagyobb bajt elhárítsuk, és nem törődni azzal, ha az alany ellenkezik. Azonban Dante az utolsó személyek egyike a földön, akinek fájdalmat akarnék okozni, úgyhogy próbálom kerülni a nagyon kritikusnak tűnő részeket.
– Hányszor törted el az orrod, mióta itt vagy? – kérdem, de nem lepne meg, ha nem kapnék egyenes választ. Ilyen közelről már egészen biztos vagyok benne, hogy legalább kétszer vagy háromszor, és az enyhe görbeség végett jó tippnek tűnt az is, hogy egyszer sem fáradt el orvoshoz. – Ne ficánkolj már, mint egy gyerek! – pirítok rá; ha nem akarta volna mozgatni a fejét hogy rám nézhessen, nem csúszott volna félre a kezem, és nem érezném rosszul magam, amiért nem vagyok ügyesebb.
A kérdésre viszont elmosolyodok, még ha meg is próbálom rávenni, hogy mutassa nekem az arca oldalát. – Most erre szeretnéd, ha azt mondanám, nincs nálad jobb ajándék, ugye? – Óvatos mozdulatokkal törlök le egy vércsíkot a szeme alól, ami az orra felől indult. Nagyon úgy nézett ki, hogy feküdt. – Ugyanakkor nem hinnéd el, mert nem is akarnád elhinni. – Furcsa érzés a borosta árnyékát érezni a bőrén. Az emlékeimben még a tizenéves Dante él, akinek simább volt a bőre, mint cigarettát venni Dontól az éjjel-nappaliban. – És én mégis ezt mondom – teszem hozzá, szinte trillázva, ragyogó mosollyal. Letörlök még egy utolsó gyanús foltot a halántékáról, aztán elengedem.
– Nincs nálam cukorka, amit neked adhatnék, amiért jó fiú voltál, de képzeld el, hogy kaptál egy puszit a bibidre. Attól tartok, azt még nem viselnéd jól. – Megpaskolom a mellkasát, a koszos kendőt pedig bedobom a szemetesbe, ami a lámpa mellett áll. Zöldre vált a jelzőfény, úgyhogy megint Dantéba karolok, így pedig már majdnem nem is olyan feltűnő, hogy egy egészen kicsit rám támaszkodik. Próbálom menteni a férfiegóját, bár eleve nem értem az egész koncepciót.
– Nem terveztem semmit, egyébként. A huszonegyedik egy kicsit… Durvára sikeredett – nézek oldalra jelentőségteljesen, mintha a két évvel ezelőtti emlékfoszlányok szellemei járnának marangát a pizzafutár srác bringájának hátulján. – Tavaly pedig hazalátogattam. Az egészen más okból lett durva. Szép dolog, ha az embernek vannak rokonai, de még szebb, ha jóóóó távol vannak tőle. Úgyhogy idén valami egyszerűre gondoltam. Talán ráveszem a többieket, hogy menjünk el jégkorizni… Ú, vagy egy olyan nyolcvanas évekbeli görkorcsolyás helyre! Vagy nem szólok senkinek, és inkább Démonok között maratont nyomok pizzával és fagyival. Neked nem lenne kedved hozzá? – pillantok fel rá, tagadhatatlanul reménykedve. – Ha szeretnéd, lehet vodkás fagyi. Vagy fagyis vodka. Amelyiket preferálod.
Tehetném ennél egyértelműbbé, hogy szánalmasan próbálok valami közös programot keresni?
Szerencsére a sarkon már ott is áll az a tizenhat emeletes, majdnem 400 lakásos monstrum, amit néhányan háznak mernek nevezni. Egy olyan embernek, aki egész életében családi házak és lakókocsi parkok gyűrűjében nőtt fel, New Yorkban semmi sem volt otthonos, a mi lakásunk azonban már majdnem a szívemhez nőtt, főleg, ha figyelembe vesszük, mennyi hely viseli magán a kezem nyomát. Néhány egészen szó szerint.
– A te születésnapod előbb lesz. És jóval kerekebb szám. – Érdeklődve pillantok rá, kérdésekkel telve, de nem mondom ki őket, ha nem céloz rá, hogy érdeklik. Például az, hogy szeretné-e, hogy ott legyek (bárhol legyen is az ott), vagy hogy mit szólna egy mell-alakú stresszlabdához, vagy mondjuk egy nagy piros gombnak „bullshit” felirattal… Én szívesen szivatnám vele Wattot, mondjuk, de igazából az a kérdés is kimondatlan marad, hogy vajon egyedül lakik-e.
Valamiért ez elég szomorú gondolat.
Csak néhány lépcsőt kell megmászni, hogy belépjünk az előcsarnokba. Bár fénykorában biztosan nagyon grandiózus hely volt, azért meglátszik már rajta, hogy az utolsó felújítást valamikor Carter idején láthatott utoljára. Ezzel együtt is biztos voltam benne, hogy ha Dante véletlen összevérezné a szőnyeget, három havi fizetésem veszne oda a tisztíttatásra. Mosolyogva intek oda a portásnak, de igyekszem gyorsan odébb vonszolni Dantét, nehogy úgy érezze, van időnk beszélgetni. Egyébként is a kis tévéjét bámulja, ahol épp reklám megy; a négyesen menni fog a Micsoda nő. Természetesen az egész liftút alatt a Pretty womant dúdolom, és előkutatom a kulcsaimat a zsebemből.
– Azt azért el kéne mondanom, hogy nem lakom egyedül – jut eszembe hirtelen. – Mármint, elvileg senki sincs itthon, mert Wattnak labornapja van, a másik kettő szobából pedig pont most költöztek ki, de azért ne lepődj meg. És ne hidd azt, hogy véletlenül megnyertem a lottót. A két hete készhez kapott szoctám levél alapján már papírom is van arról, hogy csóró vagyok. – Ezt muszáj vagyok közölni vele, a lakás belseje ugyanis abszolút nem a megszokott szintet képviseli, hanem inkább a Thyfault-féle rongyrázást, aminek én legfeljebb lelkes imádója lehettem. A rozsdamentes acél konyhai cuccoknak például egyszer részegen szerelmet is vallottam, legalábbis Ansel váltig állította, de az is lehet, hogy csak kellemetlen helyzetbe akart hozni az akkori barátom előtt, aki viszont igencsak a szívére vette, hogy neki nem vallottam szerelmet. Utólag persze kiderült, hogy Anselnek igaza volt, hogy elüldözte, de ezt sosem mondtam el neki; a végén azt hinné, megnyerheti a vitáinkat.
– Mi casa es su casa – tárom ki az ajtót, miután harmadjára a megfelelő kulcsot is megtalálom, majd széles mosollyal fordulok felé, hátrafelé sétálva. – Totál sokat javult a spanyolom, mióta nem találkoztunk. Terveim szerint egy egész spanyol tirádát zúdítottam volna a fejedre, ha újra találkozunk, olyan tökéletes kiejtéssel, hogy büszke könnyek gyűlnének a szemed sarkába, de azt hiszem, arra még várnod kell úgy egy évet. De akkor megkapod.
A kabátomat gyorsan ledobom a kanapéra, nem szeretnék időt pazarolni az akasztgatással. Innentől viszont már nincs menekvése, és kérlelhetetlenül bevonszolom a fürdőbe. – Ülj oda a kád szélére és vetkőzz le – parancsolok rá, félig már a mosdó feletti szekrényben kutatva. Vattát veszek elő és fertőtlenítőszert. – Mármint, a felsődet. Nem lettél mágikusan allergiás semmilyen gyógyszerre, ugye? – A szekrény tetején fekszik a világítóan kék elsősegély doboz, ami egy kicsit magasan van nekem, de ez nem lehet akadály. Aztán némileg visszatérek a valóságba, elszakadva a főiskolán tanított kötelező körök és nővérszobák világától, ahol egy igencsak összetört Dante üldögél a kád szélén, és egy kicsit félek, hogy beleborul. – Szeretnéd, hogy segítsek…?

Továbbra is kummogok, de nem ellenkezem többet szóban, mivel anyu rám szólt, úgyhogy szót kell fogadnom – pont annyi kelletlenséggel, ami azért még kifejezi elnyomott tüntetésemet.
Amikor arról kérdez, hányszor törtem már el az orrom (de csak mióta New Yorkban vagyok), valóban kutatni kezdek az emlékeim között. Hányszor is? Néha már azt is elfelejtem, pontosan mennyi idős vagyok; aztán meglepődöm, milyen fiatal vagyok ahhoz képest, amennyinek érzem magam. Most például minimum hetvennek, tekintve, hogy felállni is alig tudok egyenesen – de közben kettőnek is, mert legfeljebb egy kétéves önrendelkezési jogait gyakorolhatom, amikor Mac eldönti, hogy most büntiből gondoskodni fog rólam, ha a fene fenét eszik is.
– Igazából csak lefejeltem egy asztalt, mert azt akartam, hogy megsajnálj, és felhívj szobára – jelentem ki nemtörődöm hangon. – Nem gondoltam volna, hogy működni fog.
Ha nem fenyegetne már így is minden porcikám a szilánkokra hullással, a múltbéli Mac most minimum a karomba bokszolna. Az ilyen megszólalásaim még a régi időkből származnak, amikor szabadon tehettem rá disznó megjegyzéseket. Egyrészt, mert maga is ugyanolyan mocskos volt, mint mi, fiúk, akik közé be akart illeszkedni; másrészt meg, mert ugyanúgy nézett ki, mint mi, fiúk, akik közé be akart illeszkedni. Sokáig senki sem tekintett rá lányként, mivel Mac mindent elkövetett ennek érdekében, és ez szúrta is a nővére szemét rendesen. De ami talán még inkább szúrta Dee szemét, az az, hogy mégis volt egy egész bandányi srác (Ty-t beleértve), akik felé sem szagoltak, míg Macet még egy igazgatói árán is megvédték volna. Igen, főleg magamról beszélek, de általánosságban elmondható, hogy Macet mindig mindenki szerette, Dungaree-t pedig senki sem. Merthogy így hívtam őt gyerekfejjel, abba a sértődött arcába vigyorogva – hisztis picsának mégsem hívhattam, mert Mrs Mackenzie megharagudott volna rám, a suliban meg már így is eleget ültem a büntetőszobában, úgyhogy kreatívnak kellett lennem. Már akkor is tudtam, hogyan kell megválogatni, kivel szállunk harcba nyilvánosan, és kivel csak burkoltan.
Emlékszem, mennyire elnyúlt a képünk, amikor a nyolcadikos ballagáson először megláttuk Macet ünneplőben, és rájöttünk, hogy ő egyébként lány. Ekkor már nem csak azért öltözött így, mert az igazgató hallani sem akart a nyakkendőről, hanem mert egyébként is elkezdett érdeklődni azon dolgok iránt, amikkel a többi lány is foglalkozott. Egyre többet láttam a szekrények mellett más lányokkal beszélgetni, a könyveiket a mellkasukra ölelve, aztán a szájukra tapasztott ujjakkal viháncoltak, amikor elmentünk mellettük, én meg köszöntem Macnek. Persze megvolt a saját védekezési mechanizmusom arra, hogy feldolgozzam az új barátait és megváltozott érdeklődési körét. Máig emlékszem, amikor kiszúrtam a polcán az egyik Alkonyat-könyvet, felemeltem, és úgy olvastam fel belőle, hogy Mac minden oldalról ágaskodva se tudja visszaszerezni tőlem.
„Gyönyörű bőre volt, selymes és rőtbarna; sötét szemei mélyen ültek arccsontjainak magas síkján. Jaj ne, mindjárt én is szerelmes leszek Jacobba!” – idéztem és csúfolódtam a könnyeimmel küszködve, miközben ő körülöttem pattogva mindennek elmondott tehetetlenségében. Már majdnem olyan szépeket beszélt, mint Dee, de Mac vékonyka hangjától aligha tudtam volna megrendülni. Mindig is mondtam, hogy olyan aranyos, amikor mérges – és ettől mindig csak még mérgesebb lett. És még aranyosabb.
Mindenesetre ma már eléggé egyértelmű a számomra, hogy ő nem egy a haverok közül, de ez nem fog megállítani abban, hogy onnan folytassam az innuendókkal, ahol abbahagytam. A humorom nem fejlődött sokat a gimi vége óta, de a tökéletességet amúgy sem lehet már fokozni, ugyebár.
– Igen, anyu – válaszolom a ficánkolást illető felszólítására, nehogy túl szófogadónak tűnjek, miközben engedelmeskedem. Persze csakis Mac kedvéért.
– Aaah – olvadok el szarkasztikusan a kijelentésén, ahelyett, hogy elmondanám neki az igazat: azt, hogy számomra sincs nála jobb ajándék. Ha férfi volnék, ezt mondtam volna ahelyett, hogy komolytalanul azt a le-fel ereszkedő hangot hallatom, amit Mia adott ki, mikor életemben először a közös filmezést választottam szex helyett. Talán valamikor majd lesz bennem ennyi mersz, de ez a hajó most elúszott, hiszen Mac rögtön a következő témára tér. Mint mondtam, hozzászokott már a hülyeségeimhez.
Mire végez a fejemmel, és olyan kedvesen szól hozzám, mint egy tízéveshez, megállapítom, hogy egy Földre szállt, szeplős angyallal van dolgom. Nagyjából tíz éves voltam, mikor utoljára ilyen kedvesek voltak velem, feltétel nélkül. Tizenegy évesen az Államokban már majdnem dolgozó felnőtt az ember (főleg, ha az apja nem pénzes és fehér), úgyhogy innentől fogva már csak 25% borravalóért lehet kedvességet, vagy legalábbis annak a replikáját megvásárolni. Nekem ilyenekre sosem volt pénzem, pláne itt, a kapitalizmus fővárosában, ahol annyiba kerül egy fej káposzta, mint máshol egy kertesház. Ha az öcsém nem volna, már rég valami kanadai erdő szélén élnék.
Ahogy Macre nézek, míg ő elfordul és kidobja a zsebkendőjét, kezd megfogalmazódni bennem a félelem, miszerint épp most szereztem plusz egy okot a maradásra.
– Amit csak akarsz, Szeplős. A te szülinapod.  – Egy árnyalatnyit lágyul a hangom, ahogy válaszolok az ötleteire, mert amikor feltettem neki a születésnap kérdését, nem feltételeztem, hogy én is szerepet kapok majd a terveiben. Ebben a városban saját medence nélkül nem egyszerű barátokra szert tenni, de egy percig sem kételkedtem abban, hogy Macnek sikerült. Mégsem meglepő, hogy ennyi idő után is mindketten egymás porosodó barátságát választanánk a nagyvárosi tömegben talált ismeretségek helyett; New Yorkban nem könnyű áttörni a maguknak való lakosok védőfalán, és az ember még a tömeg közepén sodródva is magányosnak érzi magát néha. Magamban már azon gondolkodom, hogyan fogok időt teremteni Mac bármelyik ötletére is, pedig legszívesebben mindent megcsinálnék vele, amit csak kiejt a száján.
Botorkálás közben körbetekintek, és a sötétség ellenére rögtön megállapítom, hogy Queens egyik elég jó környékén járunk. Örülök neki, hogy Mac végre nem egy szemétdomb közepén kapirgál, de közben az a baljós érzés is elkap, mint amikor a hetedikes öcsém PlayStation 3-mal és iPhone 4-gyel tért haza. Képtelen vagyok nem belekeverni a a saját szaromat mindenbe, hiába tudom, hogy Mac nem olyan, mint Leo.
– Dolgozom, megiszunk majd valamit, aztán húzás haza – vonok vállat, amikor az én születésnapomról kérdez. – Igazából minden pénteken ez a program, annyi a változás, hogy most hétfőn csináljuk. – A többesszám alatt egy pár kollégát értek, akik nem másznak a falra tőlem teljesen. Nyilván vannak más ismerőseim is, de annyira nem voltunk puszipajtások, hogy külön odaszervezzem őket, és nem is igazán fognak hiányozni. Nem csinálok nagy felhajtást az alkalomból; az sem zavar, hogy általában munkanapra esik, mivel számomra már ez is csak egy olyan nap, mint a többi. Kifogás a hétköznapi ivászatra, maximum.
– Ha már úgyis ennyire tele vagy ötletekkel, felhasználhatjuk valamelyikre az én szülinapomat is – teszem hozzá, mintha csak a véges számú születésnapjainkból gazdálkodva ejthetnénk meg minden programot, amit Mac az imént kiötölt. – De csak ha a Tiana jelmezedben jelensz meg.
Ezen jól elrötyög az a bevert képem, miközben a porta felé közeledünk. Miközben Mac odaint a tévéző pacáknak, én egyáltalán nem feltűnő módon a túlsó falakat vizsgálgatom, mintha volna ott bármi érdekes. Századközepi épület volt, még azokból az időkből, amikor New York nem egy hatalmas multikulturális lakótelep volt. Amikor a korhű stílusban karbantartott lifthez érünk, felvont szemöldökkel nézek le a karomba csimpaszkodó Macre.
– Nézzenek oda, Miss Grand Hyatt – dünnyögöm elismerően, mire magyarázkodásba kezd. A hülye becenév említésére rögtön összeszaladnak a szemöldökeim, úgyhogy rákérdezek az egyetlen dologra, ami elért az agyamig a mondandójából:
– Ki az a Watt?

Pár emelettel feljebb, az ajtó mögé nézve megtudom, ki az a Watt. Valami pénzes pöcs, aki gondolom régi, örökölt pénzből él a régi, örökölt – de azért gazdag módra felújított – lakásában. Mac elmondásából ítélve szinte ingyen szállásolja el őt, viszont én szemét férfiként ismerem annyira a többi szemét férfit, hogy tudjam: semmi nincs ingyen, ez a vityilló meg pláne nem. Kék-zöld foltok borítanak, közben meg annyira sárgulok a féltékenységtől és vöröslöm a felháborodásból, hogy lassan hangulatgyűrűvé változom. Így nézek végig a bejárattól jobbra eső burzsuj gáztűzhelyen (ezt a két szót eddig oximoronnak véltem, de ezennel kijelenthetem, hogy most már mindent láttam), na meg a nappali lakberendező által összeválogatott, bársonyhuzatú kanapéin.
Nem Macre irigykedem, hanem (Leo szavaival élve) a trust fund kaukázusira, aki mindezt a kisujja mozdítása nélkül megadhatta neki.
Az ajtóban állva még ahhoz is túlságosan meglepődöm, hogy azt a zseniális amerikai akcentust kommentáljam („Me caw-suh ass tew caw-suh”).
– Öhh – nyögöm ki jobb híján, mire Mac ismét karon ragad, és elkezd terelni, feltehetőleg a fürdőszoba felé. Legszívesebben megkérdezném a konyhapulton álló Alexát, hogy fiú vagyok-e, vagy lány, mert döbbenetemben ezt is elfelejtettem.
Még mindig rajtam van a komikusan susogó kabátom, mert ezidáig valóban nem vitt rá a lélek, hogy a húzódó sebeimmel és sajgó izmaimmal karkörzésekkel leküzdjem magamról. A csempe a fürdőben is úgy néz ki, mint amit egy belsőépítészeti katalógusból szalajtottak. Szinte már látom magam előtt ezt a Watsont, amint networking rendezvényekre jár Cornell-hallgatók startupjaiba befektetni, és az ujját feltartva vág egy gyakornok szavába, hogy megmondja Sirinek, mikorra foglaljon asztalt a Dorsiába. Ez az egyetlen luxusétterem, aminek tudom a nevét, és ezt is csak azért, mert az Amerikai Pszichóban hallottam. Körbekémlelve keresem, hogy mibe tudnék belekötni.
– Szóval, ki ez a Watson? – kérdem ezúttal kiemelt hangsúllyal, mivel a kérdésem most inkább a foglalkozására irányul, mint a Mackel való kapcsolatára.
Jas nem tudja, mennyire bántja az önérzetemet mindez, úgyhogy nem is kezd el nyugtatgatni (jobb is, mert az csak rontana a helyzeten). Ehelyett átkapcsol PhD-be, és már ebben a minőségében utasít a vetkőzésre, de nekem természetesen nem áll szándékomban érett felnőttként kezelni a helyzetet.
– Lehet, hogy régimódi vagyok, de azt hittem, felvezetjük valamivel. Tudod, megiszunk egy kis bort, előadjuk a Micsoda nő egész forgatókönyvét... – nyögöm az utolsó szót Pablo bácsi módjára, miközben leeresztem a hátsómat a hipszter kád szélére. Lekapom a fejemről a sapkát és lehámozom magamról a kabátomat. Sosem voltam túl szemérmes, úgyhogy a hátam közepéhez nyúlok, és áthúzom a fejemen kapucnis pulóveremet. Már előre kíváncsi vagyok, mit fog szólni a többnyire keresztény beütésű fekete-fehér tetoválásokra, amik közül a legnagyobb a mellkasom teljes széltében húzódik. Nos, mindenki a maga módján dolgozza fel a sereget, és ez még mindig jobb, mint az öcsém nyakán virító, munka-lepergető kereszt.
– Egyébként remélem tudod, hogy valódi rendőr vagyok, és nem a Magic Mike verzió – szólok oda a ruhadarab alól, majd miután nagy nehezen lehámoztam magamról, összehajtogatom. Szívesen megdobnám vele Macet, de ahhoz egy kicsit túl véres. – Ti feministák majdnem olyan profik vagytok tárgyiasításban, mint Donald Trump.
Nézem a hátát, ahogy a szekrényben kutakodik, de természetesen csakis a hátát. Elkezd a szekrény teteje felé nyúlkálni, azt is csak nézem, aztán hirtelen megfordul, és kicsit megemelem az állam, hogy ártatlan érdeklődéssel az arcára kapjam a tekintetem.
– És te szeretnéd, hogy segítsek? – jelenik meg féloldalas mosoly az arcomon, amikor rájövök, hogy szegény nem éri el az elsősegélydobozt.
A térdemre támaszkodva ismét elkezdem talpra küzdeni magam, Mac tiltakozása ellen is.
– Nem tudsz ápolósdit játszani, ha nincs mivel, nem? – győzöm meg, és már nem érdemes sámliért vagy székért szaladnia, mert már talpon is vagyok. Amúgy nem tudom, kinek mit akarok ezzel bizonyítani, mikor látszik rajtam, hogy mindjárt darabokra hullok.
Mackel ellentétben szerencsére nem kell különösebben nyújtózkodnom ahhoz, hogy elérjem a szekrény tetejét, így viszonylag kevés fájdalommal megszerzem neki azt a fránya dobozt, aztán már magamtól a helyemre megyek, még csak rám sem kell parancsolnia. Ennyire beidomított.
Fel vagyok készülve rá, hogy nem fognak tetszeni neki a sérülések, amiket újonnan fedtem fel, és hogy érdekelni fogja, honnan szereztem őket. Amikor először néz rám teljes kék-zöld pompámban, ismét elszégyellem magam, amiért megint csalódást okoztam neki. Ezúttal nem is tudom teljesen palástolni, mennyire restellem magam, de eszem ágában sincs elmondani az igazat, mert tudom, hogy az nem segítene semmin. Legfeljebb azt érném el vele, hogy halálra aggódná magát miattam.
– Ne aggódj, nem lettem narkós – mondom, és az egyik sarokba nézek. Szinte érzem, hogy ez az első kérdés, ami felmerül majd benne: hogy úgy végeztem-e, mint az anyám, vagy mint az öcsém. Még ha nem is mondták a szemembe, otthon is mindenki úgy tartotta, hogy csak idő kérdése, és évekig én is ettől féltem, de eltelt nyolc év, és még mindig nem adtam meg magam a családi vonásnak. Akkor sem, ha éjszakánként minden kétperces alvási szakaszom óráknak tűnő rémálmokból áll. Sok mindent el lehet mondani rólam, de azt nem, hogy gyenge akaratú volnék.

Mikor először léptem be Watt lakásába három évvel ezelőtt, én is hasonló arckifejezést produkálhattam, mint most Dante. Igazából egy kicsit kellemetlenül is érzem magam miatta, nem szeretném, hogy azt higgye, fel akarok vágni az egyébként abszolút nem létező pénzemmel. Ha Watt nem döntött volna ott, hogy az egyébként is furcsa és rövidéletű kapcsolatunkat olyan sikeresen helyeztük baráti szintre, hogy megtűr maga mellett lakótársként, most én is valamelyik kollégium sokszáz lakójának egyike lennék, és egy embernyi légtért sem birtokolhatnék. New York annyival másabb, mint Portland (merem feltételezni, hogy még az oregoninál is, nemhogy a maine-inél), hogy néha még most is úgy ébredtem, mint aki először teszi be ide a lábát.
Próbálom beszéddel terelni a figyelmét, és hálát adok azért, hogy határt szabtam Wattnak, mikor ráeszmélt, hogy már gyártanak olyan tükröt, ami mögött tévé van. Az esőztetőzuhany egy dolog, azt még én is be tudnám szerelni (sőt, egyszer vissza is szereltem, miután a seggrészeg Ansel abban látta meg a tökéletes csillárt a SIA előadásához), de valahol a tévés tükör és az öntisztító vécé között még nálam is betelik a pohár. Szinte fájdalmas belegondolni, milyen körülmények között élnek egyesek (én is, még ha vendég vagyok is), miközben mások a fűtésszámlák fizetése és egy új, nem lyukas téli cipő beszerzése között kell vacilláljanak.
Még fájdalmasabb azonban Dante állapotával szembesülni a jelenlegi helyzetben. Valahogy úgy érzem, nem a fürdő különös fényeinek játéka végett tűnik olyan sápadtnak, hogy már majdnem fehér, mint Frappucino Bölcsész Karen az Éta Béta Kappából, aki fehérebb, mint Mitt Romney a hóviharban.
Miután megbizonyosodom róla, hogy nem esik be a kádba és veri össze magát még jobban (elvégre, nagyon úgy tűnik, hogy élő színpalettává kíván változni, vétek lenne akár egyetlen foltot is elpazarolni), próbálom összeszedni a gondolataimat. Mindig összeszedett vagyok, ha ilyesféle helyzetekről van szó, így azt, hogy miután kinyitom a kis tükrös ajtócskákat, hosszú pillanatokig csak bambán bámulok rájuk (elfelejtve azt is, én kicsoda vagyok, nemhogy mit keresek), az elmúlt laza óra érzelmi hullámvasútjának számlájára írom. Évek óta kevesebb dologra vágytam jobban, mint újra látni Ramos hülye fejét (esetleg csak arra, hogy magamhoz is öleljem azt a hülye, őstulok fejét), remélve, hogy nem változott meg olyan sok minden, de az eszembe sem jutott, hogy talán ennyire ismerős lesz. Persze ha feljött az üss vagy fuss kérdéskör, egy alkalmat se tudnék mondani, mikor nem előbbit választotta. Számítottam mondjuk felhorzsolt ökölre, esetleg egy monoklira, felrepedt szájra. Erre nem.
Mindezek mellett pedig olyan szürreális, hogy a beszélgetésünk olyan, mintha nem nyolc éve ejtettük volna le a fonalat, csak tegnap, hogy szinte bűntudatom van azért, amiért jól érzem magam. Elememben. – Egy barátom, mondtam. A szüleitől kapta a lakást, de hogy miért ekkorát, azt meg ne kérdezd. Talán célozni akartak a fészekrakásra? – felelem, oda sem figyelve. – Ő is az orvosin tanul, csak ő, tudod, igazi orvosnak. Ami azt jelenti, hogy úgy hat évvel fog tovább szopni, mint én, de legalább lesz úgy tíz jó dokis éve az abszolút idegösszeroppanás előtt.
Megtalálom, amit akarok, tekintetemmel gyorsan végigpásztázva a gyógyszereket is. Főleg fájdalomcsillapítók voltak, olyan is, ami vényköteles; úgy két hónapja úgy meghúztam a vállamat, hogy hetekig fel kellett polcolnom. De egyelőre nem akarok bogyókat adni neki, amíg úgy tűnik, kibírja.  – Szóval azt mondod, ha adok neked ötven dolcsit, nem dobod le nekem a gatyádat? – ül kaján kunkor a szám sarkába. Már majdnem teszek egy megjegyzést arra, hogy legalább tízszer láttam azt a filmet, és elhiheti, ha azt mondom, nem az ő célközönsége, mikor még megfejeli egyel. – Mi az, hogy ti?! Te talán nem hiszel az egyenjogúságban? Csak egy szavadba kerül és kicserélem a fertőtlenítőt jódra, csak hogy érezd magadban a férfit.
Eddig nem fordultam meg, azon gondolkodva, hová tehettük a vérnyomásmérőt, meg egyébként is le kéne varázsolnom az elsősegély készletet, ám a tekintetem akaratlanul is megakad rajta, az arca helyett a felsőtestén, próbálva fenyegetőnek tűnni a kijelentés mellé. Az agyam saját magával vitatkozik, hogy a fókusz a foltokon vagy a tintán legyen, így végül egyelőre lógva hagyom. Többnyire. Feljebb húzom az egyenruha ingrészét, hogy a szoknya pereme felett látni lehessen az apró virágokkal tüzdelt faág-mintát. – A végén meggondolom magam, és egyentetkót kérek szülinapomra – ejtem vissza az anyagot, de nem törődöm vele, hogy újra betűrjem. Már csak azért sem, mert Dante hirtelen elkezd felkecmeregni, annak ellenére, hogy rosszalló tekintetem az ellenkezőjére kéne sarkallja.
– Tay, ha nem ülsz vissza most azonnal, én esküszöm, hogy… Veled egyszerűen nem lehet érvelni! – Azt mégsem tehetem meg, hogy visszanyomom, mert még ilyen állapotában is nehezen menne, ráadásul legfeljebb csak elesne. Mégsem kiskutya, akinek le kell nyomni a popsiját, hogy megtanulja, mi az, hogy ül. Dante nagyon is jól tudja, mi az, csak szarik bele. – Nem tudok ápolósat játszani, ha nincs kit ápolnom mert nekiájulsz a mosdónak és betöröd azt a tulok fejedet – veszem át tőle a dobozt, ami ebben a szituációban tulajdonképpen egy köszönömmel ér fel. Ha nem aggódnék érte annyira, hogy lassan már az én szívem kezd szúrni, tényleg megköszönném, ha nem lenne tele zúzódásokkal és nyílt sebekkel, még arra is szánnék időt, hogy jobban tudatosítsam magamban a látványát. Hiába tudom zaklatóan pontosan, meddig vizelt ágyba kölyökként (és úgy sejtem, ő is tisztában van erről az infóról velem kapcsolatban, hála a ténynek, hogy a felnőttek akkor is szeretik kényelmetlen helyzetbe hozni a gyerekeiket, ha semmi okuk sincs rá), nem tagadhatom, hogy eléggé megemberesedett az elmúlt évek alatt. A sereg, gondolom.
Néhány lépéssel mellette állok meg, és vizslatni kezdem, ezúttal már mosoly nélkül, elgondolkodva. Nem tudom, vajon csak túl sokáig voltam csendben (magamhoz vagy máshoz képest?), vagy egyszerűen félreérthető a kutató tekintetem, de felkapom a fejem a hangjára. – Tudom – hangzik a könnyed felelet. Tudom, hogy mit gondolnak mások, hogy annak ellenére, milyen mérgesnek és elárultnak éreztem magam, amikor eljött Portlandből, nem tehetett jobbat. Örökké rajta maradt volna a bélyeg; narkósok kölyke. Bajkeverő huligán. Mocskos csóró. Ha ott marad, talán tényleg belehajszolják, bár ezt is megkérdőjelezném. De így? Meg sem fordult a fejemben, még ha érzem is, hogy nincs minden rendben. – Kemény a fejed, mint a Agatha néni gyümölcskenyere, Dante. Ha eldöntöd, hogy valamire nemet mondasz, akkor az úgy van és kész.
Nem mondanám, hogy úgy érzem, biztatásra van szüksége; inkább azt, hogy soha senkinek nem jön rosszul. Régen is szerettem volna hinni, hogy a kéretlen rajongásom, babusgatásom és szurkolásom, a családja helyett is, nem veszik el rajta. Ez egészen biztosan nem változott.
Mégis elmosolyodom, és leülök mellé, a dobozkát pedig tüntetőleg az ölébe teszem. Először azt a mini-zseblámpát veszem elő belőle, amit áramszünet esetére tartunk ott (meg a lakás hatvan másik pontján). – Fordulj felém és nézz rám – kérem, megfogom az állát, és rávilágítok az arcára; nem a szemébe, hanem mellé, majd a másikhoz is. Aztán elkezdem döntögetni a fejét, az orrát és a fülét figyelve. – A pupillareflexed jó, nem dilatálódtak, nincs folyadék a fülben vagy az orrban, már a véren kívül. Durva, mennyire tud vérezni az orr, mi? Tudtad, hogy három millióból négy ember meghal benne? Te nem fogsz. Ha ma valaki megöl, az én leszek. Elvesztetted az eszméleted akár egy kis időre is, miután elestél? Vagy azóta? A fejed biztos fáj, de rosszullét, hányás, fáradtság, szédelgés vagy egyensúlyzavar…?
Nem hiszem, hogy külön ki kell hangsúlyoznom, hogy ezúttal komoly választ várok tőle, és úgyis tudom, ha hazudik; ha megszólal, mindegy, mit is mond, tudni fogom. Régebb óta ismerem annál.
– Húzd ki magad! – Félrerakom az öléből a dobozt, hogy odaférjek a hasához. – Ne feszíts nekem, nem a strandon vagy. Fáj? Érzel valami belső nyomást? – kérdezem, ahogy elkezdem két kézzel óvatosan végig nyomkodni a törzse alsó részét, a tekintetemet csak annyira véve le az arcáról, mikor megpróbálok kikerülni a nagyobb zúzódásokat. – Úgy tűnik, hogy a hasfalad nem kemény… És ha most teszel egy megjegyzést a hasizmaidra, esküszöm, hogy belepofozlak a kádba, rád engedem a jeges vizet és még bele is fojtalak! – emelem fel a mutatóujjamat, mielőtt megszólalhatna. Egy kicsit büszke vagyok a fenyegetésre, de csak egy kicsit; a szigorú hunyorgásom viszont ellágyul. – Nem éreztem semmi abnormálisat, ami nem jelenti, hogy nincs belső vérzésed, csak hogy legközelebb gumikesztyű helyett CT-gépet kell lopnunk laborgyakorlatról.
Nagyot sóhajtva pakolom vissza az ölébe a felszerelést és állok neki fertőtlenítős vattával kitisztítani a sebeit, először az arcán. Próbálom nem túlzottan lenyomni, de közel kell hajolnom, hogy az összes szennyeződést észrevegyem; a másik kezemben épp ezért egy pici csipeszt tartok, amivel próbálok minél óvatosabban kalimpálni a szeménél. – A sebeid nagy része viszonylag felszínes, bár ezt a szemöldöködnél össze kéne varrni. Valószínűsítenék egy enyhe agyrázkódást. Nincs agyvérzésre utaló tüneted, de legalább egy-két napig nem zárható ki… Ugye tudod, hogy legszívesebben bezárnálak ide és rád hívnám a mentőket?
Egy pillanatra abbahagyom az ügyködést, és hogy ne legyen olyan különös érzés a szemébe nézni, kicsit hátrébb hajolok. – És azt is tudod, hogy istentelen mákod volt? Nézd, nem tudom, mi történt, hogy kit húztál fel, de most biztos valami sokkal durvábbról van szó annál, hogy beszóltál Willynek a sarki kocsmában, ha egyszer így neked estek. Fényes nappal, Dante! – Sejtem, hogy csak a számat járatom, de mindaz, ami felgyűlt bennem mikor először megláttam, most szavak formájában tör ki. Újra nekifogok, de egy kicsit erősebben nyomom neki a vattát az arcán lévő csúnya horzsolásnak; már több összevérezett vatta is hever a padlón. – Fogalmam sincs, mi lehetett az a veszettül nemes ügy, amiért muszáj voltál kiállni, de ez túl megy azon, amire képes vagy. Amire bárki képes egyedül. És mégis mi a terved, ha nem akarsz elmenni kórházba? Hogy mész el dolgozni? Legalább nyolc napig nem emelhetnél nehezebbet, mint egy toll, és akkor még finom voltam. Oké, a kötést ki tudnád cserélni magadnak, meg gondolom az a nagy, busa fejed is összenő magától, mint a vadembereké, de ki fog vigyázni rád, amikor nem vagy éber?
Újabb vattát dobok a földre, egész kis kupacot halmozva belőlük, pedig még csak a fejénél tartok; bár igaz, a többit ruha védte, így tompa zúzódások inkább. A koponyáját még át kéne vizsgálnom, de előtte átvetem a lábam a kád szélén, hogy teljesen felé fordulhassak. Amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan kezd tovább illanni a paprikás hangulatom, főleg, ahogy elnézem a sebes arcát. De az az arc előbb-utóbb bizonyára megszólal. – Tay… Van valaki, aki tud vigyázni rád ma és a hétvégén? Úgy értem, 0-24 melletted. Leo? …Egy barátnő?

Nem tudom, milyen válaszra számítottam tőle. Talán arra, hogy sajnálkozó hangon leint majd, és megpróbál úgy tenni, mintha hinne nekem, mert nem akar megbántani. Talán arra, hogy elkezd összeragasztgatni, és mellékesen ajánl nekem egy jó rehab-központot, ahová elmehetnék. Nem tudom, miért nem merült fel bennem az az eshetőség, hogy Mac puszta jóhiszeműségből bízik majd bennem, annak ellenére, hogy jól ismerem őt. Elszoktam egy kicsit az érzéstől, ami akkor fog el, mikor olyan természetességgel biztosít a belém vetett hitéről, amit én a saját anyámtól sem hallottam soha.
De miért vagyok meglepődve? Mac akkor is hitt bennem, amikor mindenki más lemondóan legyintett rám, és ez sosem volt másképp. Ő volt az egyetlen, akinek valaha is magyarázkodásba kezdtem bármiről, amit elcsesztem, hiszen egyedül ő fordult hozzám megértéssel, egyedül ő hallgatott meg. Beavattam a kulisszatitkokba, amik megmagyarázták, hogy miért hív  megint az igazgatóiba a hangosbemondó, hogy miért nem jöttem suliba már a harmadik napja, hogy miért véres a pólóm. Másoknak nem nyíltam meg, mert valójában nem érdekelte őket a válasz, amikor megkérdeztek, mi a baj. Ha nem azt erősítettem meg, amire ők gyanakodtak, akkor elkezdtek győzködni, és megpróbálták diagnosztizálni nekem, hogy mi is a nagybetűs Gondom valójában. Mintha nem tudtam volna.
Legszívesebben elmondanám Macnek az igazat, mert tudom, hogy ő megértené; de közben rájövök, hogy neki egyelőre fogalma sincs az öcsémről, aki voltaképpen a legsötétebb titkom. Nem tud Leóról, akit utoljára még plüsshomárral a kezében látott, és akinek nevelését önkényesen a magam tizenéves kezébe vettem. Átvállaltam a felelősséget mindenre, ami egy iskoláskorú kölyök gondozásával jár, aztán rájöttem, hogy tizenhét éves fejjel nem tudok egyszerre kvázi-apa és dolgozó felnőtt lenni. Visszatekintve a kétségbeesés szülte kis vállalkozásunkra, nem is olyan meglepő, hogy elbuktam, mégis van valami, ami az egészet megbocsáthatatlanná teszi: hogy nem csak a saját életemet, de az öcsémét is feltettem erre, aminek meg is lett az eredménye. Tovább mélyíti a bűntudatomat, hogy Leóra néha nem is emberként gondolok, hanem inkább a személyes kudarcom megtestesüléseként – aztán eszembe jut, hogy most is valahol odakint van, az utcán, ahol bármelyik pillanatban valami szarba keveredhet, és görcsbe rándul a gyomrom. Tudom, hogy az én lelkemen fog száradni, ha egyszer valami baja esik, de képtelen vagyok rávenni, hogy legalább valami segítséget keressen, ha már velem nem hajlandó beszélni.
Szóval nem mondok semmit. Mac mindig olyan jó dolgokat feltételezett rólam, és az igazságban csak csalódna.
Engedelmeskedem az utasításainak, bár egy kicsit úgy érzem magam, mintha a védőnőnél volnék rutinvizsgálaton. Amikor megfogja az állam és maga felé fordítja a fejemet, egy picit elkezd forogni körülöttünk a szoba, de ez pillanatokon belül elmúlik. Volt már ilyenem korábban, és eddig mindig megjavult... Idővel.
Nem tervezem külön megemlíteni, de amikor Mac egyenesen rákérdez, tudom, hogy nem csaphatom be. Látom rajta, hogy érti a dolgát, és igazából kezd is eléggé  lenyűgözni ezzel az újdonsült határozottságával, na meg a fenyegetéseivel, amik az állapotom további súlyosbítását jelentenék – mikor éppen ennek az ellenkezőjén munkálkodik, a fene tudja, miért. Macnek ehhez az oldalához eddig még nem volt szerencsém, de úgy tűnik, elhatározta, hogy a szédítő árú diákhitel minden centjét vissza fogja szerezni szakképzettségben. Örülök neki, hogy így megtalálta a hivatását, sőt, olyan büszke vagyok rá, mintha a sikeréhez bármiféle egyéni hozzájárulást is felmutathatnék. Ez természetesen nincs így, tekintve, hogy kerek nyolc évvel ezelőtt egy szép nyári éjjelen bekopogtam az ablakán, és kijelentettem, hogy lelécelek; aztán életjelet sem adtam egészen egy héttel ezelőttig.
– Hát, most egy kicsit szédülök, de lehet, hogy ez csak a te hatásod – prezentálom az elestem-féle magyarázatot, miközben ő meg valami folyadékokról beszél. Hiába fenyeget, azt sehogy sem tudja elérni, hogy teljesen feladjam utolsó mentsváramat, a szarkazmust. – Ha tudom, hogy te ilyen profi vagy, most kábé  öt ronggyal nehezebb lennék. – Aki azt hiszi, hogy veteránként és rendőrként már fizethető az egészségügyi biztosításom, az nagyot téved. Egy látogatás a fogorvosnál visszavet három hónappal, hiába dolgozom tízórás műszakokban. Az állam szép lassan kiszívja az utolsó csepp véremet is, és azokba a vénemberekbe pumpálja, akik New York felhőkarcolóinak századik emeletén jelenleg is valami gyakornok seggét stírölik, örökre kiábrándítva őt az amerikai álomból, pedig pár éve még az NYU-n kezdte lelkes fehér kislányként. Valahogy így néz ki a szememben ez a város, bár időnként azért megpillantom a Chrysler napos oldalát is. Sok szép emlék köt engem Amerika kvázi-fővárosához, ahol már önmagában életművészi kihívás jól érezni magad, már ha nem vagy baromira kitömve.
Eddig kétpúpú tevét megszégyenítő módon görnyedtem a kád szélén, de amikor Mac rám szól, azonnal kiegyenesedem. Nehéz volna ellenállni annak az autoritásnak, ami a PhD-üzemmódba kapcsolt hangjából árad. A fejem rázom a kérdéseire, a szigorú fenyegetésre pedig elvigyorodom. Kezdem átértékelni a korábbi állításomat, miszerint Mac aranyos, amikor mérges, mert most inkább lenyűgözőnek nevezném. Szinte már majdnem megfegyelmezett, de csak majdnem.
– Senki nem beszélt itt a hasizmomról, rajtad kívül – mondom szarevő mosollyal, ami egyben arra is szolgál, hogy palástoljam az érintése nyomán ébredő, tompa fájdalmat.
A kád peremén támaszkodva tűröm, hogy maró fertőtlenítővel tisztogassa a sebeimet. Magas fájdalomküszöbbel vagyok megáldva – vagy talán az évek során szerzett gyakorlat fejlesztette ki nálam ezt a vonást –, és a halántékaim sajgásához képest a vattacsípés szinte már kellemes. Hallgatom a megállapításait, közben meg magamban hálát adok valami felsőbb hatalomnak, amiért kaptam tőle egy olyan nőt az életembe, mint Jasmine Mackenzie.
– Tudom – válaszolom meg mosolyogva a kérdését, és beismerően lesütöm a szemeimet. Igen, tudom, hogy legszívesebben rám hívná a mentőket, mivel szörnyen aggódik értem, de túlságosan törődik velem ahhoz, hogy ilyen módon bajba keverjen. Szokás szerint rohadtul tartoznék neki egy magyarázattal, és szokás szerint van valami szövevényes háttértényező, ami visszatart attól, hogy elmondjam neki a teljes igazságot.  Kíváncsi vagyok, mivel pótolta az elmúlt évek során az űrt, amit a Ramos-dráma hiánya hagyott az életében, és vajon mit szól ahhoz, hogy rögtön ennyire jellemző belépővel botladoztam vissza az életébe? Én inkább azt kívánom, bár sikerült volna most az egyszer egy zökkenőmentes, megbeszélés szerinti délutánt eltöltenem vele – de úgy tűnik, a zűrös ügyeimet nem tudom nem magammal hozni a lattézóba.
Mac messzebb hajol tőlem, és eljön a pillanat, amitől ezidáig tartottam: magyarázatot vár. Elfordítom a tekintetem, és idegesen befeszítem az állkapcsom. Egyik ésszerű kérdése adja a másikat, miközben a fejemre olvassa az igazságot, amivel eddig még én magam sem mertem szembenézni. Egyáltalán mihez fogok most kezdeni? Hol alszom majd, ha már minden lehetséges név át van húzva a listámon? Mi lesz Mrs Montesszel? Mi lesz Leóval? Ez csupán négy a számtalan nyomós kérdés közül, amit felvet a bandakonfliktus kérdése. Mégis mi a tervem?
A kérdésre, hogy van-e valaki, aki gondomat viselhetné, természetesen nem a válasz. Senki nem venne ki egyhetes szabadságot azért, hogy engem ápolgasson, miután ismét valami hülyeséget műveltem. Egy pillanatra valóban elgondolkozom, és a fejemben lehetséges jelöltek után kutatok, de nem. Semmi.
– Majd találok valakit – hazudom, de Mac nyilván rögtön tudja, hogy ez csak kifogás. Ha volna hová, akkor ezután hazamennék, rohadnék két napot a kanapémon, aztán nem bírnék tovább kettesben maradni magammal, és húznék vissza dolgozni.
Eljutottam arra a mélypontra, ahol már én sem tagadhatom tovább a helyzet súlyosságát. Egyszerűen nem volna értelme. Voltaképpen földönfutóvá váltam, és dominikai gengszterek fenyegetik nem csak az én életemet, hanem az öcsémét is. Ezeknek az arcoknak egy lelőtt utcakölyök, egy életfogytiglan, semmi – sőt, az aranyprotkóst valószínűleg kiengedték már párszor jó magaviseleten, aztán ott folytatta az ügyeit, ahol abbahagyta őket. Mondanám, hogy zsaruként az én életem be van biztosítva, de ez köztudottan nincs így. Nincs kihez fordulnom, még a rendőrséghez sem, mivel az a nyomorult öcsém maga is a törvényen kívül áll. A seggét fedező hálózatával utcagyereknek még elmegy, de a sitten egyedül volna, és egy percig nem élné túl, azt borítékolom.
Ha a támogatását nem is kérem (ez világéletemben nehezemre esett), Mac elől nem akartam, és nem is tudtam volna tovább visszatartani az igazságot. Már így is rengeteget segített, és rohadtul aggódik értem, úgyhogy tartozom neki ennyivel, miután nyolc évre egy szó nélkül felszívódtam az életéből.
Véget ér a gondolatmenetem, és amikor felnézek a padlót borító véres vattatengerből, éppen újabb pamacsot készül az arcomra puhogatni. Gyengéden elkapom a csuklóját a levegőben.
– Mac... Van valami, amit el kell mondanom – ismerem be, és eleresztem a kezét. Szinte már éget az iróniája annak, hogy akkor is ugyanezt mondtam neki, amikor legutóbb láttam. Rögtön azelőtt, hogy csaknem egy évtizedre elhagytam. A sors fintora, vagy mi.
– Szóval, történt... történt valami. Nem olyan durva, csak tudod, az ilyen emberek nem felejtenek, és fingom nincs, ilyenkor mi a protokoll, de... – Elnevetem magam. – Szóval, lehet, hogy ki akar nyírni a dominikai maffia.
Nem lepne meg, ha Mac ezt nem dolgozná fel azon nyomban, úgyhogy hagyok neki egy kis időt, és közben rájövök, valójában mennyire rosszul is hangzik a helyzetem szavakban kimondva. Hajléktalan vagyok, és egy célkereszt van a hátamon, de mégis csak most tudatosul bennem, hogy de, igen, ez azért mégiscsak durva egy picit. Ezzel a dobással végre sikerült túltennem saját magamon, pedig azt hittem, már elértem a csúcsot tavaly nyáron, amikor az autópálya közepén kirúgtak egy Greyhound távolsági buszjáratról. Ennél többet inkább nem említenék meg erről az esetről.
– ...De lehet, hogy nem! – próbálom menteni a menthetőt felvont vállakkal. Túl késő. – Na jó, igazából eléggé úgy tűnt, hogy komolyan gondolják, szóval mindenképp meg vagyok baszva.
– Ki akarták lakoltatni Mrs Montest, aki a három unokájával tengődik tíz négyzetméteren! – mentegetőzöm, mert továbbra sem gondolom úgy, hogy én volnék a hibás; úgy veszem, hogy ha én nyertem volna meg ezt a konfliktust, akkor most nem lenne miről beszélni. Arról meg ugyebár nem tehetek, hogy ők többen voltak, mint én.
Sóhajtok, és igyekszem lehiggadni, mielőtt újra megszólalnék. – Elsőre sikerült elhajtanom őket, de visszajöttek. Amikor ma hazaértem, a bejárat előtt vártak.
A hangomban végre megjelenik valami sajnálkozás, de mint mondtam, inkább a dolgok kimenetelét sajnálom. Ha újracsinálhatnám, megint kiállnék Mrs Montes mellett, csak egy kicsit okosabban tenném. Nem tudom, hogyan, de megoldanám.
Nyilván felmerült Macben, mennyire különös, hogy még Leo segítségére sem számíthatok egy ilyen krízishelyzetben.
– Tudod, Leo... – kezdem, de valamiért képtelen vagyok folytatni. Nem adhatom elő neki ugyanazt az előgyártott kitalációt, amivel mások fejét tömtem, miszerint Leo New Jerseybe jár főiskolára; nem értené, hogy miért nem fordulok a rendőrséghez, ha egyszer semmi sem állít meg. – Legyen elég annyi, hogy nincs valami jó ponton az életében. Szerintem ismeri valahonnan ezeket az arcokat, és ő fogja megszívni, ha visszamegyek keménykedni. Ezzel fenyegetnek.
Nem tudom, pontosan hogyan járnának el az öcsémmel. Gondolom, vagy lelőnék, vagy leadnák a drótot a haverjainak, miszerint a bátyja egy zsaru. Leo világában ezek közül mindkettő végzetes kimenetellel járhat, úgyhogy nem vehetem félvállról a banda fenyegetéseit. Olyan helyzetben vagyok, ahol nem csak a dominikaiaktól, de a rendőrségtől, sőt, a saját barátaitól is féltenem kell az öcsémet. Dühös vagyok rá, de magamra még dühösebb. Ráadásul egyre csak dühösebb leszek, amikor azt látom, mennyi fájdalmat okozok másoknak, beleértve az utolsó embert, akit bántani akarnék.
– Hé... – szólítom meg halkan. – Miattam ne aggódj, Szeplős, te mindent megtettél, amit lehetett. Én meg majd valahogy megoldom. – Rámosolygok, bár ebbe egy kis szomorúság is vegyül, mert én tudom, hogy nem véletlenül mondok tőlem szokatlanul őszinte dolgokat: ezt már mind  búcsúnak szánom. Le fogok lépni, ahogy mindig, mikor problémám akad. Nekem tanácsot adni teljesen hiábavaló, amivel Mac régóta tisztában van, és valószínűleg szörnyen tehetetlennek érzi magát miattam. Igazából azok is vagyunk mindketten.
– És, öhm... Ezt az előbb nem mondtam, de nekem sem lett volna... Szóval, én sem kaphattam volna jobb ajándékot idén, mint... Mármint... Pff, oké, felejtsd el – nevetem el magam, aztán lehajtom a fejem, és a fogaim közül szűröm be a levegőt, mert ez kínosan bénán hangzott.
Nem baj, jobb is, ha gyorsan lerendezem ezt, mert már így is eleget pazaroltam az idejét. Megvannak a saját problémái, és nincs szüksége többé a Ramos-drámára, főleg nem nyolc év elteltével. Igazából hiba volt megint betolakodnom az életébe a saját szarságaimmal, és talán mindkettőnknek jobb lesz, ha továbbra is távol tartom magam tőle.
Megköszörülöm a torkom.
– Tudod, mit? Máris jobban érzem magam. Ki gondolta volna, hogy hatásos lesz az ápolósdi? – Szemtelenül rámosolygok. – És én még azt hittem, csak a pizsipartikért jársz koliba, Szeplős.
Azzal a térdeimre csapok, és el is kezdek feltápászkodni, ugyanolyan nehézségekkel, mint korábban.

Egyszer eltörtem a kezemet, mikor Dante meg a többiek elől szaladva megbotlottam és lebucskáztam a dombtetőről; ha jól emlékszem, meg akart etetni velem egy marok földet, mert összetapostam Leo homokvárát, megragadta a pólómat, de kikukackodtam magam, és akkor botlottam el a saját lábamban. Öt vagy hat éves lehettem, pont az iskola előtti nyáron, és anya nagyon mérges volt miatta, és tudni akarta, hogy ki lökött el, de nem mertem elmondani neki, hogy Dante volt. Tudtam, hogy bajba kerülne, és nem csak Reese haragudna meg, amiért egy-két hétig nem jöhet át, de talán otthon is kikapna. Úgyhogy hallgattam, mint később is mindig.
Nem hiszem, hogy Tay most azért hárítaná el a kérdéseket, mert bárkit is óvni akar, aki ezt okozta; sőt, biztosan nem azért nem hajlandó kórházba menni. Fogalmam sincs, hogy az évek alatt ennyire megemelkedett a fájdalomtűrő képessége, vagy kényszeríti magát, hogy a férfiasság nevében tűrje zokszó nélkül az ügyködésemet, de már kezd bosszantani, hogy nem hajlandó legalább egy szisszenéssel elismerni a helyzete komolyságát. Mert tudom, hogy fáj neki. És ettől csak még bosszantóbb az egész.
Majd találok valakit. Majd megoldom. Majd lesz valahogy. Egyszerűen nem értem, a férfiaknak miért esik olyan nehezükre elismerni, ha kicsúszik a kezükből az irányítás, és segítségre van szükségük. Dante pedig mindannyiukon túltesz. Nagyon is jól emlékszem, hogy nem egyszer előfordult, mikor Vera kidobta otthonról, inkább eltöltött néhány estét a padon valahol, mert nem akart túl sokat nálunk időzni. Ezt sem nőtte ki nyolc év alatt, úgy tűnik.
Meg azt sem, hogy szívrohamot hozzon az emberre. – Nem szeretem, mikor ezt mondod – jegyzem meg halkan, de engedelmesen leengedem a kezem, még ha nehéz is ellenállni az arcomra kívánkozó fájdalmas grimasznak. Mikor utoljára ezzel jött, lelépett, és meg sem állt, míg négy állammal odébb volt. Amikor elbúcsúzott, a lényem legnagyobb része azt hitte, hogy csak viccel, vagy legalábbis nem gondolja teljesen komolyan, vagy valahogy mégsem jön össze; korábban is volt már, hogy eldöntötte, nem megy vissza többé az anyjához, de aztán megint minden úgy ment, mint régen. Talán két héttel később lehetett, mikor tényleg megemésztettem a valóságot: most véghez vitte, amit akart.
Ölembe ejtem a kezemet és figyelmesen hallgatom, amit mond, még ha legszívesebben a fülemere is tapasztanám a tenyerem, és azt kiabálnám, nem akarom hallani. Tudni akartam, mert ha nem tudom, a sötétben tapogatózom, és úgy esélytelen, hogy segítsek neki; maga a gondolat borzasztott el, hogy valaki szánt szándékkal ilyet tegyen.
A dominikai maffia. Szótlanul meredek rá, és bár mintha épp hangyafoci kezdődne az agyamban (a fülem sípolásán túl nehéz megállapítani), Dante reakciójából ítélve az arcomra valami frász-szerű ülhet ki. Tényleg pánikot érzek, de még nem jutott el a tudatomig, még emésztem a szavakat, mintha egy üvegbúra vagy mondjuk a víz alól látnám csak a szájának mozgását. Aztán a sistergésen túl valami érthetetlen oknál fogva megszólal valami kakofonikus hangáradat, ami gyanúsan emlékeztet Macklemore Thrift shopjának elejére. – Meg akar ölni téged… a dominikai maffia – ismétlem meg, mintha a szavak valami idegen nyelvből származnának. Amint megszólalok, mintha a kádból húzták volna ki a dúgót, felpezseg a mellkasomban a kristálytiszta pánik. – A dominikai maffia… meg akar ölni téged. A maffia. A dominikai. – Elszorul a torkom és úgy pattanok fel a kád széléről, mintha megégetett volna. Átölelem magam és türelmetlenül dobolni kezdek a felkaromon. – Oké. Ez új. Erre nem számítottam – ismerem el, mintha valami csili-vili új jelvényt mutatott volna fel nekem a cserkésztáborból. Már azt leszámítva, hogy a tűzrakás elsajátításával és az ötezer sütemény eladásával ellentétben azért nem jár jelvény, hogy magadra haragítasz egy egész kibaszott bűnszervezetet.
Érzem, hogy nem lesz jó, ha hagyom magam elragadtatni, mert a végén én leszek az, aki a csempére ájul, és nem hagyhatom Dantét őrizetlenül. Úgy tűnik, nem csak Portland minden sarkán várja valaki, aki kiverné a fogát. Úgyhogy járok két kört a fürdőben, aztán visszahuppanok mellé, és hagyom, hogy folytassa. A tekintetem közben magától járkál ide-oda, és legszívesebben elnevetném magamat kínomban, amiért feltűnik, hogy az egyik csempe kilazult a sarokban. – És te mégsem mondtad le a találkozónkat? – pillantok fel rá, de nagyon remélem, hogy nem kíván szavakkal válaszolni, mert fenn áll a veszélye, hogy elsírom magam, és jelenleg arra van a legkevésbé szükségünk mindkettőnknek. Taynek kisebb a saját magába vetett hite, mint az ország esélye az államadósság rendezésére, és ezt főleg arra alapozza, hogy ő egyszerűen olyan ember, akire nincs szükség. És mégis; itt van, összeverve valami maffiózók által, mert nem hagyta, hogy kilakoltassanak egy nőt, akihez semmi köze, és valószínűleg rengeteget rontott az állapotán azzal, hogy két városrészen is keresztül küzdötte magát, hogy megihasson valaki olyannal egy kávét, akit nyolc éve nem is látott.
Leo nevének említésére felkapom a fejem. Szerettem volna már rákérdezni, mikor neten beszéltünk, de valamiért úgy tűnt jobbnak, ha személyesen teszem. Nem kapok egyenes választ, amit már megszoktam, de nem kerüli el a figyelmem az, ahogy megfeszül a nyaka és az álla. – Szóval ezért nem akarsz kórházba menni – bólintok nagyot sóhajtva. Így már tisztul a kép; ha elmenne, abból feljelentés lenne a vége, és akkor Leo élete kerülne veszélybe. Ott kapták el Dantét, ahol a legjobban fáj; mindig is irigyeltem azt az odaadást és feltétlen hűséget, amit felé tanúsított. Mármint, Reese és én is nagyon közel álltunk egymáshoz, és az öcséimet is imádtam, de azt hiszem, mindannyiunknál lenne egy olyan pont, amikor azt mondjuk, ennél többet nem tehetünk, és itt a vége. Dantenál ez a pont valószínűleg nem is létezik – ha Leonak (a kis göndörhajú Leonak, aki fél évig selypített, mikor idejekorán kiesett a foga) köze van az arcokhoz, akik ezt művelték a bátyjával, akkor a nincs valami jó ponton olyan alábecsülés, minthogy Darth Vader is csak nem volt valami jóban az Alderaannal.
– Hűha. – Csak ennyit tudok kinyögni, aztán elkapom a tekintetem Dante arcáról, és előre fordulva megtámaszkodom a térdemen. Elmélyülten tanulmányozom a kezeimet; az ujjaim jegyét befogta a fertőtlenítő és a száradó vér. Akkor voltam utoljára egyszerre ilyen ijedt és tanácstalan és döbbent, amikor a szomszéd városban vásárolt terhességi tesz eredményére vártam. A harmadikra; mert az első kettőnek nem voltam hajlandó hinni. – Hogy én ne aggódjak? – kapom fel a fejemet. – Tudod, mi a te bajod? Hogy te meg nem aggódsz eleget! Mi értelme, hogy úgy csinálsz, mintha a világon minden rendben lenne? – Szeretnék kifakadni, de nem tudok, helyette szinte suttogom a kérdést, mintha attól félnék, az emlegetett ominózus maffia hallgatózik a fürdő ajtajában.
Mély levegőt veszek, de nem segít sokat háborgó gondolataim megzabolázásában. Annyi mindent szeretnék a fejéhez vágni, de úgysem térne észhez; olyan sokat szeretnék kérdezni, de úgysem adna rendes választ. Vagy ami rosszabb: mégis adna. Még arra a makogásra, amit produkál, sem tudok felnevetni, ami bár neki talán pozitív, tudom, hogy csak a sokk miatt van. Rámosolygok, de talán nem is látja, gyorsan eldönti magában, hogy ez gáz volt, és inkább elmenekül a padló bámulásába, minthogy megvárja a reakciómat. Ez is tipikusan olyan dantésan bosszantó.
– Ülj vissza – kapok a keze után, szinte esdekelve nézve fel rá, hogy most az egyszer ne próbálja meg elbagatellizálni a dolgot. Hirtelen állok fel, majdnem bele is szédülök, de két kezem a vállaira helyezve nyomom vissza; megint csak az együttműködésére hagyatkozva, persze. – Maradj itt, jó? Mindjárt jövök.
Legalább kétszer nézek még vissza rá, megbizonyosodva arról, hogy valóban egyhelyben marad; ahogy átszelem a nappalit, megfordul a fejemben, hogy kulcsra zárjam az ajtót, még meg is állok egy pillanatra, de aztán az ellenkezője mellett döntök. Bízom Dantéban. És ha mégis megpróbálna kiszökni, ilyen állapotban utolérem, és ha kell, a tökeinél fogva rángatom vissza.
Szerintem három perc sem telhet el, amikor visszaérek a fürdőbe, és mindegy, milyen pozícióban találom Dantét (bár az ő nevében remélem, hogy ülve!), szigorúan hunyorogva mérem végig. Aztán arcon dobom a kezemben lévő pólóval. – Tessék, ezt vedd fel, a te pólód elég tropa. Sajnos nincs túl nagy választékom a szekrényemben férfipólókban, de XXL-es, úgyhogy jónak kell lennie. – Azt sem tudom, hogy nem-e most sértem vérig azzal, hogy feltételezem, felhúz egy Rangers pólót (a férfiak meg a sportmániájuk), de ezt is csak véletlenül szereztem. – Nadrágom sajnos nincs, és nem hiszem, hogy Watté jó lenne rád… De talán megoldom, hogy ne ugorjak rád, ha alsónadrágban alszol. Mert hogy aludni fogsz. Megágyaztam neked. A nadrágodat pedig berakom majd a mosóba, talán túléli – magyarázom, és már nyújtom is felé a kezem, hogy oda nyomja majd az említett ruhadarabot. – Óránként fel kell majd ébresszelek, nehogy a végén az ágyamon purcanj ki, de szerintem rendben leszel. A hétvégén itt maradsz nálam, majd kitalálunk valamit Wattnak… Tudsz kivenni szabadságot, legalább egy-két napot?
Olyan mondom, hogy ahogy hagyta, kitisztítsam a sebeit (legalábbis a nagyját), úgy fog majd bólogatni az itt maradás gondolatára is, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. Ciccentek egyet, megforgatom a szemem, és elkezdem összeszedni a vattákat a földről, hogy a mosdó alatti kukába dobjam őket. – Nézd, neked nincs más opciód, mint én, hiába mondasz mást, és legnagyobb szerencsédre olyan kibaszottul rendes vagyok, hogy még szeretnék is törődni veled, sőt, kötelezlek rá, hogy hagyd. Vehetjük úgy is, hogy segítesz gyakorolni, vagy hogy jót tesz a havi jótékonyság-keretemnek, vagy egyszerűen elfogadhatod végre, hogy ha a legtöbben nem is kedvelnek, mert oltári pöcs tudsz lenni, én aggódom érted, helyetted, és törődöm veled. – Második gondolatra talán nem olyan jó ötlet egy csomó véres vattát hagyni a kukában, ahol Watt igencsak rossz dolgokra gondolhat, ha véletlenül ő viszi majd ki, de ezzel törődöm később. Felegyenesedve odalépek Dante elé, és nem csak a lehetséges menekülési utat igyekszem blokkolni, de ha nem félnék attól, hogy egy rossz mozdulattól elreped a lépe, meg is ölelném. – Nyolc éve ott hagytál, mert nem volt más választásod, és ezt megértem. De most van. Nem kell mindig minden elől elfutnod, Dante, néha hagyhatnád, hogy utolérjenek a dolgok. Már nem a dominikaiak, nyilván. Csak ez a dominikai – mutatok magamra, az arcomon pedig széles mosoly ragyog fel. Nem szeretném, hogy komolyan túl soknak tartsa az akaratoskodásomat. Reménykedve pillantok fel rá, és felé nyújtom a kezem. – Szóval... szeretnéd, hogy megmutassam a szobámat? ...Kérlek?

Felvont szemöldökeim alól figyelem, ahogy Mac a szemeim előtt épül le idegileg, és fogalmam sincs, mit mondhatnék még. Amikor látom, mennyire megrémíti a vallomásom, még bedobom azt a szánalmas kísérletemet a valóság szépítésére (De lehet, hogy nem!), aztán látom, hogy ez nem segít, és inkább befogom. Egy tökéletes világban talán odamentem volna átölelni őt, és pontosan tudtam volna, mit kell mondanom ahhoz, hogy megnyugodjon. Sőt, én már nem is én lettem volna, hanem inkább Chris Evans, és már előre meg lett volna írva a szövegem, meg a problémám megoldása is, aztán boldogan élünk, míg meg nem halunk, vagy mi. Ehelyett a tényállás az, hogy ő magában beszélve járkál fel-alá a szobában, én meg inkább kussolok, mert még a saját érzéseimet sem értem, nemhogy másokét.
Már régebben sem néztem szívesen, ahogy Mac miattam rágja tövig az összes körmét, és ez azóta sem változott, de közben meg a legkisebb mértékben sem vagyok hajlandó engedni az igazamból. Azt megbántam ugyan, hogy neki csalódást okoztam, de azt nem bántam meg, amit tettem. Sőt, a mai nap folyamán többször fantáziáltam már arról, hogy mi lett volna, ha valahogy megszegem a fizika törvényeit, és győztesen kerülök ki abból az „öt egy ellen” harcból, ami eddig a kádig vezetett. Szánalmas, de jelenleg ez a valódi bosszúhoz legközelebb álló lehetőségem. Ha Mac ilyenkor a fejembe láthatna, akkor az ápolásom helyett már rég azon volna, hogy minél messzebb tudjon magától, mivel képzeletben nem egyszer álltam már véres vendettát mind az öt dominikain.
Mindig jól kezdődik: valami Keanu Reevest megszégyenítő módon elintézem őket, megakadályozva Mrs Montes kilakoltatását, ő meg hálásan mond valami köszönöm-félét, én vagyok a hős, minden szép és jó. Ezzel már önmagában jól kéne, hogy lakjon az igazságérzetem, de én nem akarok itt megállni. Ahogy képzeletben az alattam magatehetetlenül heverő emberre nézek, felébred bennem valami, aminek már semmi köze az igazságérzetemhez, és az akciófilm átcsap horrorba. Abba akarom hagyni, főleg a gyerekek előtt, de nem megy: látom, hogy vér bugyog fel az arany fogsorok mögül, de még mindig püfölöm. A gyerekek félnek tőlem, Mrs Montes is fél tőlem, és Mac is félne tőlem, ha ezt látná, mégsem bírom abbahagyni. Ez már nem a kilakoltatásról szól, és nem is egy törött orról; büntetem ezt az idegent, nem tudom, miért, és pillanatnyilag annyira nem is érdekel. A földön van, kézre esik, és van rá kifogásom.
Persze a mocskos vágyaimhoz képest a valóságot legfeljebb valamiféle paródiának nevezhettem, melyben én hat megtermett tetkóvászon trambulinjának szerepét játszottam. Talán jobb is, hogy így történt, és nem volt lehetőségem kiélni a koponyám belső falán levetülő képsorokat, amikről nem tudom, hogy az én képzeletem szüleményei, vagy talán valami filmben láttam őket; de azt tudom, hogy nem kéne ilyenekre gondolnom. Így legalább csak képzeletben műveltem olyan dolgokat, amik okot adnának Macnek arra, hogy féljen tőlem. Persze nem figyelmeztetem őt előre, hogy pedig kéne félnie, mert valójában nem gondolom, hogy kéne. Igaz, a szakadék sem figyelmeztet, mielőtt belesétálsz, és a tűz sem, mielőtt megéget – de én sosem bántanám Macet, és nincs szükségem semmi indulatkezelési terápiára meg csoportos bőgésre ahhoz, hogy ebben biztos legyek. Leóra sem emeltem kezet soha, az az egy eset is csak egy kis csúszás volt, és csak egyszer történt meg, nem többször. Mert olyan rég láttam, és elfelejtettem, meg egyébként sem lett belőle baj, és nem történt meg többször.
Észreveszem, hogy a kézfejemet bámulom, de úgy, mintha legalább ezer mérföldre volna tőlem. Kisebesedett ujjaimat ökölbe szorítom, hogy ne remegjenek annyira, és elfordítom a tekintetem a vöröslő horzsolásokról. Szemlélem a fürdőszobát, és észreveszem a tengerkék törölközőt, ami egy fali fémrúdon pihen. Egy ideig el is nézem, de a látómezőm sarkában hamarosan előtűnik Mac mustársárga foltja is. Lassan a hangja is odatalál hozzám, de először csak valahonnan a háttérből szól, mint mikor túl sok ablak van megnyitva a Chrome-ban, és az egyikből megkérdezi egy nő leheletfinoman érzéki hangja, hogy fiú vagyok-e, vagy lány. Csak éppen Mac nem ezt kérdezi, és nem is ilyen csalogatóan, na meg őt nem akarom kiikszelni.
Felnézek rá, homlokráncolva és keskeny ajkakkal, mert időbe telik, míg feldolgozom a kérdését, melynek csak a végét kaptam el, így először fel kell építenem magamban a mondatot. És te mégsem mondtad le a találkozónkat?
A kérdés hallatán olyan fáradtság fog el, amit még a fájdalom sem tud elnyomni. Előre dőlve ülök mellette, és két könyökömmel széttárt térdeimen támaszkodom. Ha nem tenném, már a kádba borultam volna, és valószínűleg ott helyben be is szunyálnék. Nem biztos, hogy valaha felkelnék, és nem tagadom, ennek a lehetősége jelen pillanatban egy kicsit túlságosan is vonz.
Csak látni akartalak.
Válaszolnék valamit szóban is, de ekkor éles fájdalom hasít a halántékomba, ezért az arcomhoz kapok. Így ülök ott megfeszülve, amíg el nem ül ez a hullám, aztán ellazulnak az arcizmaim, és alkaromat visszaejtem a térdemre.  Én magam sem tudom, pontosan milyen indíttatások alapján működtem az elmúlt huszonnégy órában, és hogy miért tartottam ilyen fontosnak a találkozónkat még ilyen szélsőséges körülmények között is. Talán olyan ez, mint mikor apa meghalt, és anya két napra rá bement dolgozni, mintha mi sem történt volna. A főnökének úgy kellett ráparancsolnia, hogy menjen haza, és gyászoljon, mert a kollégái nem tudják mire vélni a jelenlétét. Máig nem értem, anya mit miért csinált, de úgy tűnik, mégis örököltem tőle valamit az arcomon kívül.
Mindenesetre most már tudom, mire is gondolt Mac, amikor érzelmekről és katyvaszokról beszélt, mert nekem is valami ilyesmitől nehéz a fejem jelenleg: egy nagy, büdös, érthetetlen masszától, melynek egyetlen biztos összetevője a harag.
Mac hűházik egyet rajtam, aztán úgy csatlakozik hozzám az előrefelé nézésben, mintha moziban volnánk. Miután egy újabb megnyugtatási kísérletem is meghiúsul, megpróbálok elmenekülni, de amikor már majdnem felálltam, Mac elkapja a kezemet, és visszahúz. Ezt a gesztust igazán értékelhetném, de nem igazán számítok rá, hogy valahol félúton az ülés és állás pozíciói között ő hátra fog rántani, úgyhogy a következő pillanatokban már nem én vagyok az úr, hanem a gravitáció. Hátrafelé lendülök, át a súlypontomon és a kád peremén, aztán még megpróbálok támaszt találni a falon, mindhiába: hanyattesem a kádban.
– Aa-haa – jajdulok fel. Kínomban forgolódom egy sort a hátamon, de a vicsor szinte azonnal vigyorba csap át, és az iménti hang is nevetéssé alakul. Minden tagomban újult erővel ébred fel a fájdalom, de közben fergetegesnek találom az időzítést, meg úgy általában az elmúlt másfél órát, ezért nem tudom nem kiröhögni saját magamat. Figyelmen kívül hagyom Mac aggódását, és egyelőre felkelni sem próbálok meg. Nem is tudnék, mert egyik karommal a bordáimat ölelem át, a másikkal meg a fejemet fogom.
Mikor végre eláll a röhögőgörcs, sóhajtok, és kényelmes tehetetlenségemben ellazítom a tagjaimat. A mai nap után még a fürdőkád kemény, hideg acélját is puha paplannak érzem, és ha Mac engedné, igazából itt helyben bedobnám a szunyát. Hasogat minden izmom, de mikor felnézek rá, a nevetéstől már kisimult az arcom, beleértve a folyton ráncolódó szemöldökeimet is.
– Ha nem volnék már így is ripityára törve, ezt most nem úsznád meg – fenyegetőzöm úgy, mintha Mac szándékosan borított volna bele ebbe az istenverte kádba. Persze tudom, hogy ez nincs így, és a szemeim még mindig nevetnek. Szinte ábrándosan sóhajtok fel, mint aki nagyon jót mulatott. – Hahh, hiányoztál, Szeplős. És most asz’szem, meghalok. – Lehunyom a szemem, és elmosolyodom, mert tudom, hogy ezzel mindjárt a frászt hozom Macre. Rögtön intézkedésbe is kezd, és felpattan a kád széléről, maradásra utasítva engem.
– Nem megyek én sehová – válaszolom olyan békességben, mintha valóban az utolsó perceimet élném. – Majd mondd meg Pablo bácsinak, hogy szerettem, és hogy holnap nyolcra jön a Target futár, ne felejtse el. – Erről jut csak eszembe, hogy valóban nem kéne meghalnom még egy ideig, mert Pablo bácsi nem tudja egyedül felcipelni a negyedikre a bevásárlást. Talán egy kis jattért a futár is segítene neki. Mondanám, hogy még ott van az öregnek Leo, de szerintem tévednék.
Időközben visszaküzdöm magam ülőhelyzetbe, mert Mac úgy viselkedik, mintha valóban az életem múlna az ébren maradáson. Én továbbra sem veszem annyira komolyan a sérüléseimet, mint ő, de nem akarom ennél jobban is felidegesíteni, az ő érdekében.
Mikor visszatér, még mindig úgy tűnik, mintha neheztelne rám egy kicsit, úgyhogy amikor megáll előttem, és szigorúan méregetni kezd, angyali mosolyt villantok felé. Úgy tűnik, ez nem hatja meg, mert azonnal kapok az arcomba egy frissen mosott pólót, amit aztán le kell hámoznom a fejemről. Ez egyébként tökéletes metaforája Macnek, aki még a korholásom közben is azon van, hogy segítsen nekem. Kihajtogatom a labdává összegyűrt ruhadarabot, és magam elé tartom, hogy szemügyre vegyem.
– Rangers? – Felvonom egyik szemöldökömet, és lefitymáló mosollyal nézek fel rá. Az arcomra van írva minden előítéletem, és hogy ezzel az egy ajándéktárggyal Mac örökre leírta magát nálam, mint ember. Egyrészt fogalmam sem volt róla, hogy a fehér fiúkollégiumok falain kívül is néznek még az emberek hokit (kié ez a póló egyáltalán, ha nem a lakótársáé?), másrészt meg végtelenül hazafiatlannak tartottam egy queensitől, hogy a Rangersnek hajrázzon. Hát ide jutottunk?
A fejem előbukkan a szentségtörő póló nyakának túloldalán, és ott Mac tenyerével találkozom, ami ezúttal már a nadrágomat követeli. Alig tudok vele lépést tartani, olyan tempóban vetkőztet és öltöztet, de főleg vetkőztet. Szemembe lógó üstököm alól a méltánylásnak és rosszallásnak ugyanaz a keveréke néz fel rá, mint egy órával ezelőtt, amikor dokkmunkás Pitonnak nevezett.
Felbontom az övemet, és kihúzom a nadrágomból, közben pedig Macet nézem, mivelhogy ő is néz engem, és eszébe sem jut elfordulni. Az én méltóságom nem is igényli ezt különösebben, de mégis szórakoztat a tény, hogy nőként Mac ennyire tesz a szeméremre. Egy kicsit lassítok a mozdulataimon, és tartom a szemkontaktust, arra várva, hogy hátha veszi az adást.
– Azt is nézni fogod, amikor kimegyek a vécére? – Kérdezem előbb-utóbb, és Mac figyelő vagy elfordított tekintetétől függetlenül elkezdem letolni a gatyám, továbbra is ülőhelyzetből. Ha Macet nem zavarja, akkor engem sem. Lehámozom magamról a farmeromat, és a felém kinyújtott kezébe nyomom. Az arcomon továbbra is látszik, hogy nagyon jól szórakozom, hiába veszi Mac ezt az egészet halál komolyan.
Felvázolja nekem a tervét az elkövetkezendő hétvégémre, én pedig leplezetlen felháborodással tátogok rá. Még a barátaimnál sem töltöttem soha ennyi időt, amikor elszöktem otthonról, úgyhogy Mac számomra vadidegen haverjának a lakásába sem költözhetek be négy napra. Eszem ágában sincs valami megtűrt csövessé válni ebben a luxusapartmanban, arról nem is beszélve, hogy a végén még elkapom a trustfunditist.
Kurtán elnevetem magam.
– Na azt nem – jelentem ki. – Felejtsd el, Szeplős. Holnap délelőtt összekaparom magam, és már itt sem vagyok.
Természetesen Mac hallani sem akar az ellenvetéseimről, és megint elkezd érvekkel bombázni, pedig tudja, hogy azok lepattannak rólam. Most mégsem hagy hidegen a gondolatmenete, főleg, mivel azzal zárja, hogy mennyire törődik velem és aggódik értem – és ebben a legrosszabb az, hogy legbelül tudom, így is van. Továbbra is nyíltan duzzogok rá, de nem szólok vissza, mert nem tudok mit kezdeni azzal, amikor valaki az érzelmeivel érvel, pláne akkor, ha az érzelmek tárgya én vagyok. Ő az egyetlen ember, aki képes egyszerre helyre tenni és elérni, hogy befogjam.
Jobb ötlet híján feltápászkodom, miközben Mac a lelkemre beszél. Valójában már rég meggyőzött, de rajtam sosem látszik, ha rájövök, hogy nincs igazam, úgyhogy szegény nem is vehette volna észre, hogy igazából nem utálom, amiért segített rajtam. Legszívesebben most is csak annyira mutatnám, hogy megenyhültem, amennyire nagyon muszáj, de a dominikaiakról tett megszólalásán nem tudok nem elmosolyodni.
Végül beadom a derekam.
– Nem mintha bárhová is menekülhetnék alsóban meg egy Rangers pólóban. Gondolom, ez volt a célod.
Sosem értettem, honnan erednek a lányok kézfogós-ölelkezős késztetései, de Mac felém nyújtott kezét megfogom, mert tudom, hogy annak örülni fog. És ha ő örül, egy kicsit én is örülök. De csak egy kicsit.

– Seggarc. – Csak ennyivel kommentálom a halálra tett megjegyzését, és remélem, hogy nem hallatszik a torkomba szorult gombóc a hangomon. Nehéz eldönteni, hogy az, hogy továbbra is viccelődik, jó vagy rossz jel-e; a gyakorlatok alatt ez az egyik dolog, amit több, „veterán” nővértől/ápolótól is megkérdeztem: milyen az, ha valaki meghal? Én sosem láthattam; apához sem engedtek be az utolsó napokban, állítólag a saját kérésére, de már nem tudom. Bizarr vonzalmat éreztem az iránt, hogy élettelenül lássam; nem szerettem volna, ha úgy láthatom, de így, hogy az utolsó emlékem róla a mosolygó arca, ahogy búcsút int nekem az ujjára csiptetett vérnyomásmérővel, egyszerűen nem tudtam elfogadni, hogy tényleg meghalt. Abban reménykedtem, ez az idő múltával tovatűnik majd, mint annyi fiatalkori hülyeség; a középiskola vége és az azt követő hosszú hónapok például teljesen kiestek, mintha soha meg sem történtek volna.
De még most is arra várok, hogy Apa egy nap talán majd becsönget hozzám, és meghúzza a fülem. Nagyon könnyen el tudnám képzelni; elvégre, a számomra még mindig élt.
Dantéval is hasonlóképp voltam. Mivel nem tudtam felfogni, hogy valóban elmegy, mikor utoljára láttam, kicsit olyan volt, mintha meg sem történt volna, és az első sírós sokkot követően a lelkem egy része mindig arra várt, hogy egyszer csak felbukkan az ablakomban.
Még mindig nehéz elhinni, hogy tényleg itt van, ez az egész szituáció pedig még szürreálisabbá teszi a jelenlétét. Az, ahogy a halálról hadovál meg a Targetről, szürreálissá tesz mindent. – Leittam a pólómat egy Enrique Iglesias koncert előtt, és csak ezt meg Knicks mezeket árultak a Madisonban – vonom meg a vállamat, ami a pólót illeti. Bár nem vagyok benne biztos, hogy Enrique sokkal jobb volna a szemében, mintha hokimeccseket néznék.
Némi elégedettség tölt el, amiért egyébiránt egy szó nélkül engedelmeskedik. Eszem ágában sincs elkapni róla a tekintetem, már csak azért sem, mert az egy kicsit azt jelentené, hogy feszélyez a jelenléte, legalábbis a jelenléte nadrág nélkül. – Nyolc év alatt magadra szedtél egy kis szemérmességet, Ramos? – ugrik meg az egyik szemöldököm. Minden szigorúság ellenére, kihívó félmosoly jelenik meg az arcomon. – A sarki buszmegálló ki van plakátolva Justin Bieber Calvin Kleinba bugyolált farkának premier plánjával. Nem a tiédtől fogom elszégyellni magam.
Azt pedig csak azért nem teszem hozzá, miszerint az egyik elfekvőben töltött nyári gyakorlat alatt sokkal-sokkal rosszabbakat is végig kellett néznem (és fognom), mert én sem igen akarok emlékezni rá. Az ember agya olyan helyzetekben kikapcsol, és egy kicsit eltávolítja magát az adott szituációból; utólag viszont mindent megtesz, hogy soha ne is kelljen szemtől szemben átéreznie.
Reflexből tapogatom végig a nadrág zsebeit, papírzsebkendőt vagy valami hasonlót keresve, aztán bedobom a sarokban álló fonott szennyeskosárba. Miután a vatták már a kukába kerültek, de még mindig nem fogytam ki a mondandóból, a karomra hajtom Dante kabátját is, és az egyik zsebébe tűröm a sapkáját; az enyém kint lóg a fogason, de egyelőre talán jobb lesz, ha Watt nem lát idegen férfiruhákat az előtérben, ha esetleg mégis korábban esne haza annál, amit a hűtőn lévő cetlire írt. Még ki kell találnom valamit.
Watt és a neki való magyarázat azonban egyelőre igen alacsony helyet foglal el a prioritási listámon. Számítok Dante ellenkezésére, és régen vagy akár egy kicsit kevésbé súlyos állapotban képes lett volna meggyőzni arról, hogy engedjem el, ha menni akar; elvégre, felnőtt férfi, még ha ez a személyes felelőségtudatukat illetően gyakran le is ragad egy hatéves szintjén. Úgyhogy újabb és újabb szavakkal toldom meg a mondandómat, mindaddig, míg egészen ott nem áll előttem. Igazából nem tudom, mi az, ami végül meggyőzi, de amikor elmosolyodik – úgy igazán, nem gúnyolódva, mert azt sokszor csinálja – már tudom, hogy nyertem, és innentől nem is érdekel.
– Ilyen szimattal nyomozónak kéne lenned – ráncolom össze az orrom, a mellkasomban pedig valamiféle meleg boldogság pezseg fel, ahogy a tenyere az enyémbe simul, és ahogy átvezetem a nappalin a szobám felé, egy kicsit olyan érzés, mint mikor tizenhat évesen anyáék orra alatt próbáltam becsempészni Malcolmot, az első félig-meddig komoly barátomat. A különbség főleg az, hogy most már kábé bármi legális, amit a szobában tudnánk csinálni, Dantét egy instant ájulás és a dominikai maffia fenyegeti, anyám pedig nőtt úgy tizenöt centit, szakállt növesztett és állva pisil.
– Nem tudom, melyik oldalt preferálod, de áthúzhatod a másik felére, ha szeretnéd – mutatok belépve az ágyra, ahonnét korábban az egyik sarokba száműztem az azt elfoglaló tucatnyi díszpárnát. Miközben Tay kabátját a nagy ablak alatti íróasztalomhoz tolt szék háttámlájára hajtom, büszkén rámutatok a simára csiszolt raklapokból készült ágykeretre. – Tökre én építettem. Már ha építés alatt azt értjük, hogy rámutattam a kereskedésben, a srácok meg összerakták nekem. De én csiszoltam! És hidd el, strapabíróbb, mint tűnik, na meg az ágykeretek nevetségesen drágák… Mondjuk ebben a városban minden nevetségesen drága. Feküdj le! Azt meg rakd le akárhová.
Utóbbi már a cipőjére vonatkozott, én közben ugyanis már kiszaladok a konyhába; a cipőmet lerúgom az előtérben, a korábban a kanapéra dobott kabátom és sapkám-sálam pedig becses helyére teszem a gardróbba. Olyan gyorsan sietek vissza a szobába, ahogy tudok, egyik kezemben két, jégkockákkal töltött zacskóval, a másikban egy sokkal barátságosabb hűtőborogatással. – Ezt a szemöldöködre, ezeket pedig a kezeidre. Legalább tíz-tizenöt percre, hogy ne dagadjon be jobban. Ébren tudsz maradni addig? Vagy nem forgolódsz sokat? Bár igazából mindegy, majd legfeljebb megigazítom…
Nem kell különösebb zseninek lenni ahhoz, hogy lássam az éberség lángját lassan tompulni a szemeiben; ez aggasztó is meg nem is. A test általában tudja, hogy mi a jó neki, és bár ezt az orvosok ritkán szeretik hangoztatni a kiugró egészségügyi számlák végett, de az alvás sok bajt megold. A legtöbbet, igazából. Nem így képzeltem ugyan ezt a délutánt, de nem kevés bizalmam van abban, hogy ha alszik egyet – még ha nem is megszakítatlanul, muszáj leszek ébresztgetni – és jobban lesz, tudunk majd beszélgetni.
Az addigi időt is szeretném kihasználni, még ha elég nagy esély is van arra, hogy abból, amit most mondok, semmire sem fog emlékezni. Amint sikerül rátukmálnom a borogatást, a gardróbom felé veszem az irányt, hogy megszabaduljak az egyenruhámtól. – Egyszer el kell jönnöd majd az étterembe. Megengedem, hogy ne adj nekem borravalót, bár amilyen csodálatos pincérnő vagyok, duplát is megérdemelnék… Ettél már mangós kókusztejes rizottót? Azt hiszem, nem gyerekeknek való. Az egyikük legalábbis visszabüfögte rám. Megpróbáltam lemosni, de… bleh. Ez sosem fog kijönni – szagolom meg az inget, amit az előbb kaptam le magamról, és fintorogva gyűröm össze. A szoknyát melegítőnadrágra cserélem, és felkapok egy pólót. – Hé, nem vagy szomjas? Szomjas vagy. Ha úgy érzed, szomjas vagy, az már a kiszáradás eleje. Hozok vizet.
Egy összegyűrt egyenruhával kevesebbel, de egy üveg ásványvizzel többel térek vissza. Leülök az ágy másik felére, és attól függően, mutat-e bármilyen hajlandóságot, hogy elvegye, lerakom mellé. – Felajánlanám, hogy megitatlak, de azt hiszem, azzal megsértenélek. Úgyhogy csak rád parancsolok, hogy oldd meg.
Törökülésbe ülök, a párnámat felpofozom és az ágytámlának nyomom, hogy neki tudjak dőlni. Azt hiszem, kezdek némileg lenyugodni, legalábbis, ami Dante állapotát illeti; ami az egész dominikai maffia dolgot, hát, arra lesz majd pár órám átgondolni, amikor az Utca Hőse félholtan hortyog. Visszafojtott mosollyal figyelem Dante szeplős fejét, már amit a borogatás láttatni enged belőle. – Tudod… Annak ellenére, hogy elég sokat voltál nálunk, így vagy úgy, de szerintem az én ágyamban még sosem aludtál… Reese-nél, a kanapén, a kihúzható vendégágyon, a földön, hálózsákban, néhányszor Titusék egyik ágyán. Nem, nálam sosem. Aaaaw, ez az első alkalmunk! Meghatódok! … Jó, hagylak aludni. – És most komolyan is gondolom. Az éjjeliszekrény tetejéről az ölembe húzom a laptopomat, még úgyis be kell fejeznem egy tétel kidolgozását a tanulócsoportba. – Azért ha meg akarsz halni, szólj és nem hagyom. Túl sok diákhitelt kell még fizetned.

(...)

Ütött már el téged vonat? Na, nagyjából úgy érzem magam, de ez a vonat nem csak egyszer ment át rajtam, hanem még vissza is tolatott, és befejezte a munkát. Úgy egy hétre el is intézett. A többnyire álmatlan éjszakánk enyhített valamennyit a fejfájásomon, de minden más tagomban négyzetére, nem, inkább köbére emelkedett a kín ahhoz képest, amit két órával az incidens után éreztem. Érdekes, de még így is kétségkívül az önérzetem az, ami a leginkább lüktet. Ehhez a fájdalomhoz képest szinte már semmi a koponyámra nehezedő (agyrázkódás-gyanús) nyomás.
A szemöldökömhöz nyúlok, hogy ellenőrizzem, tényleg fel van-e szakadva, vagy talán csak álmodtam a tegnapot, de az ujjam kemény varrt tapint, és a fájdalom is elég meggyőző. Az ágynemű susog alattam, ahogy elfordítom a fejem, és az ágy másik oldalát üresen találom.
A túlsó falon tágas, déli tájolású ablak szúrja ki a szemem, én pedig elgyötört nyögéssel kapok az arcom elé. Fogalmam nincs, mennyi az idő, de – ahogy gyerekkorom óta szokásom –, a Nap állásából megállapítom, hogy délután egy körül járhatunk. Most, hogy megvakultam, kezdek magamhoz térni annyira, hogy tudatosuljom bennem: az előző este nem csak valami halálközeli lázálom volt, hanem tényleg egy idegen lakásán fetrengek valahol Queensben, méghozzá tropára verve. Nem is tudom, a lázálom jelentené-e a nagyobb problémát rám nézve, vagy a valóság. Na jó, kit hülyítek; talán még a skizofrénián is könnyebb segíteni, mint egy csapatnyi dühös börtöntölteléken. Asz’szem, a valóság rosszabb. És én sikeresen belekevertem nem csak magamat, de az öcsémet, és most már Macet is. Szinte már hallom Rodriguez alezredes hangját, amint gúnyosan csámcsogja a nevemet: Széép munkaa, Ramooos... (Ez az ember egyébként valahol 2011 júniusa körül véglegesen átvette a szerepet, mint a fejemben szóló gondolatok narrátora.)
- Jódeme - suttogom sóhajtva, és lehunyom a szemeimet, hátha mégis elvisz az a belső vérzés, ha elég erősen kívánom. Tegnap még elég biztos voltam benne, hogy ezt is majd valahogy megoldom, de lehet, hogy csak az agyrázkódás beszélt belőlem. Igaz, belőlem az év 350 napján az beszél, a maradék időben meg az alkohol.
A sarkánál fogva levetem magamról a takarót és körülnézek, hunyorogva és elkínzott hörgéssel. Enyhe meglepetésként fogad, hogy a farmerem és a pólóm kimosva és összehajtogatva várnak az éjjeliszekrényen (most már tényleg kíváncsi vagyok, konkrétan mennyi lehet az évszám). Felrángatom a nadrágom, közben meg úgy sajog még az a véraláfutásos alsó fertályam is, mintha Mac minimum seggberakott volna tegnap este egy XL-es dildóval. Emlékszem, Cohen egyszer mondta, hogy az igazából nem is olyan rossz élmény, de az az ember állítólag két hétig büszkén randizott egy thai lánnyal, mire rájött, hogy igazából fiú. A többi sztorijával ellentétben ezt el is tudom képzelni róla. És te jó ég, csak ebben a pillanatban áll össze a fejemben a kép, ami megmagyarázza, Cohen egyáltalán hogyan kerülhetett olyan helyzetbe, ahol ilyen betekintést szerzett a témába. Az arcom elborzadt fintorba ugrik –  talán jobb lesz, ha kiveszem azt a szabadságot, mert ezt még fel kell dolgoznom.
A konyhából sistergést és edények koppanását hallom, de nem zajlik olyan Mac-féle csicsergés odakint, ami arra engedne következtetni, hogy a ház ura otthon volna. Sőt, biztosan nincs, mert akkor a Szeplősnek be sem állna a szája.
Felállok, és először nézek körül a szobában, mert tegnap este ilyenekre már nem igazán futotta az energiámból. Ami azt illeti, az első egy órában egész jót szunyáltam. Talán gyakrabban kéne így kiüttetnem magam, és megoldódna az inszomniám. Valami ilyesmit mondott a terapeuta, amikor a névtelen ülésen pozitív megerősítésekről beszélt, és arra kért, hogy értelmezzem újra egy negatív kijelentésemet pozitív fényben. Én tényleg próbálkoztam, már a többi egybegyűlt iránti tiszteletből is, de akárhányszor megszólalt az a nő, úgy éreztem, hogy két külön nyelvet beszélünk. Szerintem ő is érezte.
„Hát, van ez az új munkatársam, Kaminski...”
„Ne haragudj, hogy közbeszólok, Ryan, de ez egy névtelen ülés, itt nem használunk valódi neveket.”
„Honnan tudja, hogy ez valódi név?”
„Igaz, elnézést, folytasd csak.”
„Csak viccelek, a neve tényleg Kaminski. Hívjam akkor inkább Bryannek, vagy mi?”
„Jó, most már mindegy, folytasd.”
„Szóval, a főnököm azt akarja, hogy próbáljunk meg jobban kijönni, mert fontos, hogy cukrászként kitartsunk egymás mellett, és segítsük egymást a bajban. De ő még habot sem képes egyenletesen adagolni, és tudom, hogy direkt löki meg a kezem, amikor tortát díszítek, és... Már megint úgy néz rám, de igen, tudom, hogy direkt teszi, mert egyedül velem csinálja ezt az a kis...”
„Meg tudom érteni, hogy ez miért frusztrálhat téged, Ryan, de próbáld meg átgondolni. Jól hallottam, hogy ő még új nálatok? Vedd figyelembe, hogy talán csak nehezére esik beilleszkedni. Hogyan fogalmaznád át az előbbit úgy, hogy ne rögtön a negatívumot lásd meg benne? Kezdd mondjuk így: Kaminskinek nem velem van baja, csak...”
„Ha maga mondja... Szóval..., Kaminskinek nem velem van baja... csak... nem tehet róla, hogy... hát, nem tehet róla, hogy egy fasz.”
Az ülés óta szerintem fejlődött valamennyit a technikám, Kaminski viszont még mindig egy fasz. Ezen nem lehet segíteni, aki fasz, az fasz.
Mélázás közben szemügyre veszem a komódot, ami valóban Mac komódjának tűnik, mert az ő ásványaival, növényeivel és egyéb mütyürjeivel van telepakolva, ezt már ránézésre látom. Azért gondolatban megdicsérem, hogy volt mersze a kétszemélyes szobát választani, mikor egy centet sem fizet azért, hogy itt lakjon. Úgy látom, magamat is megszégyenítő szintekre fejlesztette az ingyenélést, és ez büszkeséggel tölt el.
A keretbe állított fotókról egy-két ismerős arc is visszaköszön: köztük egy ősrégi polaroid – Mac már akkoriban is elég alternatív volt – a legendás négyesről, melyen ő letaposott Converse-ekkel csimpaszkodik rám, Leo arca körül komikusan szorosra van húzva a kapucnija, Reese meg két hóna alá csapja az ikreket. A rumli számomra értelmetlen – de a tulajdonosuk  számára bizonyára felmérhetetlen spirituális értéket hordozó – elemei közül egy spirálfüzet is kitűnik, melynek fedőlapja a papír technikai leírását mutatja. Én szokás szerint nem fogom vissza magam; szórakozottan elkezdem átlapozni, és elnézem a gyakorlásként felvázolt tanulmányrajzokat, mígnem az egyik oldalon Mac arcával találom szembe magam. Akárki is satírozta ezt össze ilyen szépen, ő is nyilván észrevette, hogy ez a narancsszín szén jobban képviseli Mac napfényszerű kisugárzását a grafitnál. Nekem sosem volt szemem az ilyenekhez, de egyet tudtam érteni az alkotóval abban, hogy ezt a mosolyt érdemes megörökíteni.
Komótosan oldalgok odébb, és a falinaptáron is megtalálom magam. Soha senki sem karikázta még be a nevem (Tay), mintha a velem való találkozó valami pirosbetűs ünnep volna. Soha senki nem virrasztott egész éjszaka csak azért, hogy engem rendbe hozzon. Senki nem hisz bennem úgy, ahogy Mac hisz bennem, amikor padlót fogok. Nem tudom, miért, de akárhányszor újabb bizonyítékát látom annak, hogy ennyi idő után sem felejtett el, hirtelen felébred bennem valami ösztönös késztetés a megfutamodásra. Jelenleg is egyszerre mennék és maradnék, és vívódom a kettő között, mert valahogy egyiknek sem volna igazságos kitennem őt.

Amikor megjelenek a konyhában, először hadirokkant módjára támaszkodom meg a konyhapultban, közben pedig igyekszem kimasszírozni a csípőmből a fájdalmat, több-kevesebb sikerrel.
– Reggelt – vetem oda, és ebből az apropóból leolvasom az időt a mosógép digitális órájáról. – ...Délutánt. Áruld már el, Szeplős, mennyire kéne szétveretnem magam ahhoz, hogy minden reggel ez fogadjon?
Elnézem egy darabon, ahogy Mac a túlsó pultnál ügyködik, és szegényes kulináris háttértudásommal megpróbálom kikövetkeztetni, min dolgozhat éppen. Mivel ez meghaladja a képességeimet, kérdés nélkül az önkiszolgálás mellett döntök, és elkezdek zörögve a pulton álló nejlonzacskókban bányászni valami kalória után. Általánosságban véve is eléggé hasonlítok egy kukaturkász mosómedvére, de akkor különösen, amikor a tegnap szerzett binoklimmal bevásárlószatyrokban kezdek kutakodni. Hamar meg is találom a legtáplálóbb dolgot egy üveg cider formájában, és már ezzel a kezemben vonszolom el magam a fiókokig, hogy valamelyikből előkotorjak egy sörbontót, amivel feltörhetem.
– Mondd, milyen érzés az utolsó embernek lenni Amerikában, aki saját magára főz? Már nem mintha panaszkodnék. – Becsapom a fiókot, és hátsómat a pultnak vetem, mert a két lábamon állni még mindig megerőltető egy kissé. A kupakot lehúzom az üveg tetejéről, és ujjaim közé csípve magam elé tartom, hogy leolvashassam róla a nap bölcseletét. – Ha már gondolkodnod kell, gondolkodj nagyban – Donald Trump. Hát, legalább megfogadta a saját tanácsát. Erre inni kell – ironizálok Mac tarkójának, és meghúzom az üveget. Megint figyelem egy kicsit, ahogy ő nekem háttal buherál valamit, de aligha tudnék érdemi hozzájárulást produkálni, úgyhogy inkább akadályozom békén hagyom. Szabad kezemben felpattintom és elkapom a kupakot, aztán ugyanilyen pótcselekvés gyanánt Mac felé fordulok, és hídszerű ívben felé hajítom a kupakot. Arra számítok, hogy az majd lepattan róla, én meg élhetem tovább az életem, de nem így történik – a haja annyira tömött és fodros, hogy a kupak megáll benne. Mivel nem reagál, arra következtetek, hogy nem vette észre, ami valahogy egyszerre nevetséges, jellemző, és, hát, egy kicsit aranyos is. Leszegem a fejem és néma nevetést hallatok, aztán eltolom magam a pulttól. Mivel Mac nekem háttal áll, szegény nem láthatja a kaján mosolyt, ami az arcomra költözik.
– Hé, neked van valami a hajadban! Ne mozdulj... – szólok azzal a hangsúllyal, amit akkor mondanak az embernek, ha a hajában valami undorító élőlény van, de azért nem drámázom túl. Odamegyek hozzá, és elkezdek a sörényében matatni, mintha ki akarnám szedni a kupakot. – Basszus, ennek szárnya van. Úgy néz ki, mint egy... Várj, nem akar kijönni. – Huzigálom a haját, mintha a valami nagyon belekapaszkodott volna a fürtjeibe, aztán elengedem. – Megvan!
Az utolsó mondatnál már a hangomból is egyértelműen kihallatszik, hogy vigyorgok. Mire Mac megfordul, már a kezemben van a kupak; látszik rajtam, hogy milyen büszke vagyok magamra, miközben megvillantom előtte, mint diadalom medálját. Esküszöm, megint 2011-ben vagyunk. – Régen is mindig ebből tudtuk, hogy lány vagy. Egyébként csodálom, hogy szelesebb napokon nem gyűjtesz össze több mindent a hajadban. Most mit rejtegetsz ott? – Nézek arra a göndör fejére, és úgy teszek, mintha vissza akarnék nyúlni a hajába, hátha kincseket rejt; kétlem, hogy a kis mutatványom és a piszkálódásom után ezt engedné is, és amúgy sem gondolom komolyan, úgyhogy végül csak nevetek, és elhúzom a kezem.
Ezután úgy döntök, a továbbiakban békén hagyom, de csak mert már marhára éhes vagyok. Visszatérek a helyemre a cideremmel, onnantól fogva pedig inkább csak nézem a munkálkodását. A szobájában talált kép és az előbbi hülyéskedés szinte már kezd nosztalgiás hangulatba hozni, pedig jellemzően nem szeretek a múltról beszélni.
– Reese csinált mindig ilyeneket. – Igaz, ő tizenöt volt, nem huszonöt. – Mi van vele mostanság? Jó lenne őt is újra látni, ha már így összejöttünk. Én, te, Ty, Leo... – Az utolsó név említésére az ajkamba harapok, és elgondolkozom. Ez a négyes már aligha állhatna úgy össze, ahogy régen.

Csak akkor veszem észre Tayt, mikor a hűtőhöz fordulok, ami nem sokkal a szobám ajtaja mellett áll (felettébb praktikusan, teszem hozzá). Már azelőtt elmosolyodom, hogy igazán felfognám a jelenlétét. Kiszedem a fülhallgatót a füleimből és lerakom a telefonnal együtt a pult másik végébe. – Neked is szép napot, Tay! Az egész helyet átjáró, vadiúj potpourrim illatára gondolsz vagy a tested minden porickáját görcsberántó, kínzó fájdalomra?
Maradjunk annyiban, hogy míg nagyrészt ébren fetrengtem vagy Seinfeld-et néztem a laptopon, volt némi időm összeszedni magam annyira, hogy ne akadjak ki teljesen. Megint. Bár a dominikai maffiás dolgot egyelőre még igyekszem figyelmen kívül hagyni, pont annyira, mint amennyire leplezni próbálom a vizslató tekintetet, mikor a közelembe ér. Mondjuk ennek valószínűleg nem sok foganatja van.
– Megkérdezném tőled, hogy jobban érzed-e magad, de igazából szarabbul festesz, mint tegnap – jelentem ki szakértőnek gondolt szemekkel vizsgálgatva, főleg a mozgását. Ha valakinek képet mutatnék az előtte-utána állapotról, laikusként valószínűleg azt gondolná, milliószor jobban fest, de az csak azért lehet, mert már nem csurom koszos vér az arca és ki lettek tisztítva a sebei, meg a ruhái is. Az alvás ellenére azonban fáradtnak tűnik a tekintete, bár az lehet a csontjaiban lüktető fájdalom mellékhatása is, amit valószínűleg érez.
Az emberi test öngyógyítása nagyon sok minden, többek között lenyűgöző, de a fájdalommentes kifejezést semmiképp sem használnám rá. Bizonyos értelemben egy kicsit úgy érzem, hogy Dante megérdemelte, mármint, egy nagyon apró részem reménykedik abban, hogy talán végre észhez tér, és felismeri a helyzet súlyát, amibe a saját hülye fejét keverte. Ugyanakkor a lényem jóval nagyobb fele nagyon is jól tudja, hogy erre semmi esély, így jobb híján csak aggodalommal vegyes örömmel figyelhetem majd a felépülését, keverve egy jó adag, jobb szó híján, basztatással, mert úgy tűnik, az ismételgetésen kívül semmi sem hat arra a kemény fejére.
Az ember azt hinné, huszonöt évesen talán megtanulja már, mikor kell visszavonulót fújni. – Nem magamra főzök, hanem rád – javítom ki a szememet forgatva. Vad sajtreszelésbe kezdek, a fejemmel azonban a pult egyik sarkánál álló kis platformon fekvő fekete dobozka felé bökök, ami kartávolságon belül van neki. – Hé, bekapcsolnád a hangszórót, ha már itt vagy? Sokkal jobban főzök zenére. Na, nem mintha ez különösebben Michelin-csillagos séfeknek való feladat volna. – A sajtot visszacsomagolva egy doboz makarónit veszek elő az egyik szatyorból, amit még nem volt időm elpakolni. Azzal mindig elszöszmötölök (imádom rendszerbe pakolni a vásárlást), és kész akartam lenni a főzéssel még este előtt. Még ha a főzés csak sajtos tésztát jelent is. (Meg egy jó adag rántott-párolt zöldséget nekem.) – Nem tudom, miket eszel mostanában. Az ember ízlése meglepően nagyokat tud fordulni, például képzed, Titus vega lett. Nem normális. De gondolom ebből nem igen lehet kinőni.
Megtörlöm a kezem, aztán míg arra várok, hogy a tej felmelegedjen a tűzhelyen, végigpörgetem a lejátszási listáimat, végül egy feel good típus mellett döntök. Valamiféle prüszkölő nevetés tör fel belőlem, mikor megszólal az 1, 2, 3. Zavartalanul és szórakozottan kezdem ingatni a fejem (és tulajdonképpen az egész testem) a ritmusára. Azért odalesek Tayre. – Szereted a raggaetont? Vagy ha érted a szövegét, akkor elveszik a varázsa? – Néhány szót kihallok ugyan belőle, amit tudok értelmezni, de a szöveg nagy részét így is inkább csak sejtem. A spanyol anyanyelvűek hadarása elveszik rajtam, pedig tényleg próbálkozom!
– Nem kellene alkoholt innod. Felnyomja a vérnyomásod, amúgy meg magamnak vettem – közlöm, de nincs benne semmi utasító jelleg (már csak azért sem, mert továbbra is egyszemélyes disco-tömegként hullámzok); van több is a szatyorban, mert nem szeretem a sört, de ez áll a legközelebb az élményhez, amit viszont igen. Épp a pultra könyökölve böngészem a netet a telefonomon valami olyat sajtszósz receptet keresve, ami talán többől áll, mint sajt meg tej, amikor érzek valami enyhe húzást a lazán összetűzött hajamon. Felpillantok, de nem történik semmi, úgyhogy nem foglalkozom vele, egészen addig, míg Dante meg nem szólal.
Akkor úgy dobom le a telefont a pultra és ugrom hátra, mintha legalábbis Danny Devito jött volna szembe meztelenül Instán. A hajamhoz kapok, de aztán el is veszem onnan a kezeim, amint valami fura, recés dolgot érintek benne, ami rémisztően hasonlít egy sáska lábára. – Jézusom! Tay, szedd ki, szedd ki! Gyorsabban! De nehogy eltörd! – A gondolatra, hogy talán a délutánomat azzal kell töltenem, hogy egy halott imádkozósáska ízelt lábának darabkáit szedegessem a sokszor zabolázatlan bozótra hasonlító hajamból, kiráz a hideg. Odaugrálok Dante elé és egyhelyben toporgok, nyöszörgő hangokat adva ki, amik határozottan fokozódnak, mikor valami elkezdi húzni a hajam.
Aztán kijön, aztán megfordulok, aztán az agyam feldolgozza, amit látok, és aztán az arcvonásaim egy pillanat alatt átrendeződnek. – Ha most nem lennél eleve szétverve, Ramos, akkora gyomrost kapnál, hogy két hétig nem tudnál felülni! – Fenyegetően emelem ugyan fel a mutatóujjam, de aztán lebiggyesztem az ajkaim és összevonom a szemöldököm. – Ez nem vicces! Tudod, az a denevéres incidens még mindig kísért néha!
Zsenge, botor, felelőtlen ifjonc korunkban – vagy legalábbis zsengébbek, botorabbak és felelőtlenebbek voltunk, mint most – ugyanis feltétlenül jó mókának tűnt belopózni a kikötő egyik régóta használaton kívüli szerelőcsarnokába és bemászni a félig kész vagy soha ki nem javított hajókba. Nem tudom, ki lepődött meg jobban, mikor szembetalálkoztunk a denevérfalkával (falkának hívják egyáltalán?), mi vagy ők?
De az egyikük annyira belekapaszkodott a hajamba, hogy a végén Reese-nek kellett levágnia rólam, jó pár tincs árán, én pedig egy életre sokkot kaptam a barlangászás gondolatától.
… Nos rendben, a sokk talán túlzás; mert bár elsőre tényleg mérges leszek Dante meggondolatlansága miatt, és amiért figyelmen kívül hagyja, hogy én tényleg, komolyan, őszintén, baromira félek a repülő, hajamba gabalyodó dolgoktól, nem csak viccelek… Azután mégis elnevetem magam, de az orromat és a szemöldökömet azért ráncolom. Csak hogy tudja, hányadán állunk. – Szerinted jó ötlet szívózni azzal, aki a kajádat csinálja, és hozzáfér rengeteg különböző kémiai anyaghoz? – hunyorgom rá, de a válaszra sem igen várok, visszafordulok a pulthoz, bár utoljára még azért végigfut a borzongás a gerincemen. – Veszélyesen élsz.
Valójában mégis egészen otthonos meleg járja át attól a lüke fejétől a mellkasom; mármint, én itthon vagyok, de otthon-otthon. Mint régen. Taynek is valami hasonló juthat az eszébe, mert Reese-ről kérdez, és bár a nyelvemre tolul a válasz, miszerint végre sikerült rávennem arra az akupunktúrás fizikoterápiára és azóta is áradozik róla (igazából nem, de a lelkében egészen biztosan magasztalja), de rá kell jönnöm, hogy Dante következő kérdése az lenne: minek neki fizikoterápia?
Valószínűleg nem leplezem túl jól a bizonytalanságot, amivel rá pillantok a tejes-tejszínes-sajtos massza fölül, amit épp olvasztani igyekszem. Szerencsére ezt betudhatja Leonak is. Nem tudom, mi történt velük pontosan, de úgy tűnik, az öccse már nem olyan alapvető része az életének, legalábbis fizikailag. – Hát, Ő jól van, mármint, jól megy az üzlet. – És a terápia is. Merthogy tolószékben volt. – Nehéz megmondani egyébként, mert sokszor ha róla kérdezek, elkezd beszélni Marie-ról… Emlékszel Marie-ra, ugye? A laborpartnerem volt emelt bioszon. Mondjuk voltak kétségeim felőlük, iskolai szerelem meg minden, de még mindig kitartanak, pedig ez már a hetedik évük. – És Reese sokáig mozgásképtelen volt, ami sokszor megnehezíti a dolgokat. – Képzeld, ősszel már a harmadik babájuk születik! Nem aprózzák el a dolgot. Mentek volna nyáron megint Dominikára, de addigra már Marie nem utazhat, szóval végül lehet, hogy az ikrek mennek helyettük. Reese úgysem menne nélküle. – Mert egyébként is alig tud felállni, és utál idegenektől segítséget kérni. – Voltak itt tavaly nyáron, az egész család, tök jó buli volt. Mikayla és Shawn, mármint, Reese gyerekei, annyira imádták a bronxi állatkertet, hogy el kellett mennünk a többi négybe is, meg az Akváriumba. Kár, hogy végül a bátyámnál valahogy elkallódott a címed, mert tuti téged is hívtunk volna!
Lejjebb veszem a gázt a szósz alatt, és az időközben bugyogni kezdő vízbe öntöm a tésztát. Tudom, hogy valahogy el kéne mondanom neki az egész lövöldözéses dolgot, de nem tudom, hogy reagálna. Mármint, nyíltan biztosan nem borulna ki, az egyszerűen távol áll tőle, de így is elég szarság kapargatja már a bűntudatát. – Egyébként azt mondta, hogy a hétvégén otthon van, és ráér. Sőt. Mikor írtam neki, hogy megtaláltalak, tökre feldobódott, szóval mi lenne, hogy ha majd megcsörgetnénk Skype-on? Már ha van kedved, persze. Mégiscsak a legjobb barátod volt – magyarázom, aztán elismerően bólintok. – Jó, hát, én szerettem azt hinni, hogy az én legjobb barátom voltál, de egész jól megtanultam osztozni az oviban.
Miután vetek egy utolsó pillantást a két lassú tűzön melegedő edényre, gyorsan dobok egy üzenetet a jógaoktatónak, hogy lemondjam a holnap reggeli meditációs időpontot, aztán széles vigyorral pattanok Dante elé. – Amiről eszembe jut… Most, hogy már csak hetven százalékban fenyeget egy instant szerv-leállás, hadd örüljem ki magam! – Félreérthetetlenül tárom szét a kezeimet, hogy végre megölelhessem. Azóta erre vágytam, hogy visszaírt nekem; jó, igazából azóta, hogy elment nyolc éve, de ne vesszünk el a részletekben. Próbálom a lehető legkevésbé érinteni olyan részét, ami fájhat, ami nagyjából lehetetlen küldetés. Legszívesebben meg is szorongatnám, mintha ezzel akarnám tudatosítani, hogy tényleg itt van, nem pedig valami szörnyjelmezes alak mint a Scooby Doo-ban, de annak még várnia kell.
– Nagyon hiányoztál, Tay. Tényleg. – Csak annyira hajolok el tőle, hogy még kényelmetlenség nélkül láthassam az arcát és rámosolyogjak. Aztán szemtelen vigyorral veszem ki a kezéből a félig üres üveget. – És hiányozni is fogsz, ha nem pihened ki magad és ezért agyvérzésben elpatkolsz, szóval ezt visszaveszem. Az alkohol nem tesz jót. – Ezzel az erővel pedig bele is húzok és három nagy korttyal kiiszom, aztán művészi pontossággal dobom a szemben lévő falnál posztoló szelektív kuka megfelelő rekeszébe. Ünnepélyesen dobom fel a kezeimet a levegőbe. – Yaay, kosár! Szóval… Nincs alkohol. Ezen a hétvégén biztos nem, de egyszer el kell vigyél egy rendőrkocsmába. Sose voltam olyan helyen. Ellenben! Kaphatsz egy kávét. Egyet, gyengén. Mert szeretlek, és mert a kávé a nap egyik legszebb része! Bár a tea is isteni. Szóval, deal?

Teljesítem Mac kérését, és bekapcsolom a hangszórót. Azonnal felzendülnek a reggeatón első ismertetőjegyei; köztük a karibi gitárpengetés, és mindjárt jön a szapora dobritmus, amire legfeljebb egymáshoz dörgölőzni lehet, táncolni nem. Igaz, nekem előbbi mindig is jobban ment, mint utóbbi, már nem mintha olyan gyakran perdülnék táncra nyilvánosság előtt. Ellenben Macnek egyáltalán nem áll rosszul ez a lötyögés, bár eléggé nehezemre esik kiötölni bármi ellenpéldát is, ami ne mutatott volna jól rajta. A női nem egyik különlegessége, hogy a képviselői még halloweeni szexi nutellajemezben is képesek elég jól kinézni ahhoz, hogy ne támadjon nevethetnéked a felszerelésük láttán. Nekem elég lenne beöltöznöm kalóznak – még csak nem is a félmeztelen verziónak, csak egy sima kalóznak –, és Mac a padlóra vetődne jókedvében. Azt is megkockáztatom, hogy már egy szorosabb nadrággal is el tudnám érni ugyanezt a hatást, a táncolással meg végképp.
Elnézem egy ideig a nézését meg a járását, csípőjének a ringását, aztán jobb ötlet híján meghúzom az üvegemet, és hozzászólok.
– Hát, ha neked ez segít visszatalálni a gyökereidhez... Magadévá tehetnél még egy kis Santo Domingo szókincset is. Ismerek egy tagot, aki beavathat. Két hét, és olyanokat beszélsz majd, hogy még Trump is kitoloncol. – Megnézném, milyen az, amikor Macnek egy matróz tanítja a dominikai szavajárást. Igen megtermett példányról van szó, úgyhogy mi csak Juniornak hívtuk, de olyan cifrákat tudott mondani, hogy öröm volt hallgatni. Szerintem voltak olyan mondásai is, amik egyenesen a saját fejéből pattantak ki, például sáskának nevezett mindenkit, aki szerinte hülyén nézett ki, és akiből nem nézte ki, hogy értené a beszédét. ¡Jodeeerrrr! ¡Mira qué grillo esa tipa, jajajaja! – nyerített,  és valami utánozhatatlan egy röhögése volt. Sok érdekes figurával fut össze az ember a seregben, az száz.
– Igaz, a reggaetón is jó tanár, ha történetesen csajozni készülnél spanyolul. Ha akarod, adok tippeket – mondom annak teljes tudatában, hogy a benne lappangó feminista a következő pillanatban lecsap majd rám. Hirtelen nem is tudom, hogy ez csak szexista volt-e, vagy homofób is, de megvolt az igazságtartalma. Ezekben a dalszövegekben minden fontos szót megtalálunk, amit egy lánynak mondani kell, és ezekből akár már egy teljes kezdő is össze tud ollózni valamit. Me encanta tu sonrisa, tienes unos ojos hermosos, a teljes csomag. A gringók is próbálkoznak néha, de ez csak nekünk áll jól.
A kupakos incidenst követően Mac a maga módján leteremt, de fél-rokkantként felmentést élvezek a fizikai retorzió alól. Igaz, ez talán inkább a Szeplősre nézve nagyobb szerencse. A fenyegetésre megadóan felemelem a karjaimat, ahogy szemtelenül elképedést színlelek, a denevéres incidens emlékén pedig már csak nevetni tudok. A bordáim bele is sajdulnak, de összegörnyedek, vállaim pedig hangtalanul rázkódnak.
– És attól féltél, hogy a fejedre fog csinálni az a valami, igen – teszem hozzá, mint habot a tortára. Hallottam egy s mást a denevér-guanóról, és Mac aggodalma igazából megalapozott volt, de ettől nem lett kevésbé vicces a dolog.
Ő visszafordul a pult felé, és a kaja apropóján felmerül bennem a kérdés, hogy egyébként vajon miben mesterkedhet. Oldalra hajolok, hogy átnézhessek a derekán, és meglátok a pulton egy csomag makarónit. Attól a ténytől most inkább eltekintenék, hogy Mac neve benne van a kedvenc ételem nevében is, mert ez pusztán a véletlen műve. Szerencsére attól még, hogy időközben kinőttem a pelenkát, az ízlésem nem vált szofisztikáltabbá – a mac & cheese nálam továbbra is bármikor veri a fekete kaviárt.
– Sajtos makaróni... – Elmosolyodom, mert ismét kellemes meglepetés ér abban, hogy Mac ennyi év után is emlékszik rólam ilyen részletekre, sőt, nem csak emlékszik, hanem még figyelembe is veszi őket. – Te aztán mindenre gondoltál. Figyelj, nem lennél a feleségem?
Mint az kéken-zölden tarkálló bőrömön is meglátszik, jómagam nem számítok prémium férj-alapanyagnak. Legfeljebb mások kárára nevetek, sosem vagyok otthon, és még egy tengerparton talált kagylóhéj is romantikusabb nálam. Ezen kívül is számos okból kifolyólag alkalmatlan vagyok a házasságra, például, mert olyan csillag alatt születtem, ami nem biztos, hogy még sokáig fog égni – igazából néha már az is meglep, hogy eddig még senki nem oltotta ki. Csak majdnem, tegnap délután, de ha bármi is szól mellettem, az az, hogy én aztán az Istenért sem akarok megdögleni. A túlélésben már profi vagyok, sőt, néha úgy érzem, ez az, ami magába szívja minden energiámat; mintha nem volnék az önmegvalósítás piramisának azon a szintjén, ahol már érdemes volna elkezdeni másokkal is törődni. Túlságosan lefoglal a küzdelem azok ellen, akik szintén még csak a napról napra tengődés lépcsőfokán vergődnek, és a piramis csúcsa ellen vívott szélmalomharc helyett inkább egymás ellen fordulnak, mint a rákok a vödörben. Mondanám, hogy talán pont egy olyan biztos pontra van szükségem abban a hánytatott életemben, mint Mac, de ennél több realitásérzékkel lettem megáldva.
Őszinte örömmel hallom, hogy úgy tűnik, legalább Ty-nak jól mennek a dolgai. Tudok róla, hogy Marie-vel, a tulajdonképpeni középiskolai kedvesével házasodott össze, mivel máig emlékszem, amikor Kabulban felbontottam a meghívójukat, és rögtön tudtam, hogy nem tudok majd ott lenni. Voltak idők, amikor magától értetődőnek vettem, hogy én leszek a tanú Ty esküvőjén, de azok a napok régen elmúltak. A gyerek említésére a hajvonalamba szaladnak a szemöldökeim, de féloldalas mosolyom visszatér.
– Öregem, Ty meg sem áll addig, míg lesz egy egész focicsapata. – Lehajtott fejemet csóválom, és el is veszek egy kicsit a nosztalgiában.
Én úgy érzem, mintha egy lépést sem tettem volna előre azóta, hogy elváltunk, de úgy tűnik, a volt legjobb barátom nem volt rest az elmúlt időben. Csak most kezdem felfogni, milyen hosszú is tulajdonképpen nyolc év: elég arra, hogy három gyereket is kipottyantson az ember. Ezt a statisztikát még elgondolni is nehezemre esik anélkül, hogy vállaim el ne nehezülnének a hatalmas felelősség gondolata alatt. Ennyi mindennel az életében kétlem, hogy Reese egyáltalán kíváncsi volna még rám, de én jelen pillanatban kevés dologra vágyom jobban, mint arra, hogy őt is újra lássam. A nosztalgia ereje, vagy mi.
– Mikayla és Shawn – visszhangzom a neveket suttogva, kissé hitetlenül. Na jó, egy kicsit azért mégis szép dolog ez a gyerekvállalás, még ha nem is nekem való. Nem ismerem ezt a két kölyköt, még csak nem is láttam őket soha, és nem vagyok túl gyerekbarát, de még így is örülök nekik, mivel Ty-é mind a kettő. Talán a titkos kézfogásunkat már nem tudtam volna előkaparni a passzív emlékezetem legmélyebb bugyraiból, de azt sosem felejtem el, amikor Ty magára vállalt egy fegyelmi strigulát, csak azért, hogy én ne repüljek a suliból. Igazából a franc tudja, hol lennék most, ha akkoriban még egy eltanácsolás is rákerül az önéletrajzomra. Ott van még az a számtalan alkalom is, amikor látszólag ok nélkül áthívott magához aludni, és úgy tett, mintha nem azért csinálná, mert sejti, mi történt otthon. Ez nem teljesen vág ide, de az is kitörölhetetlenül megmaradt az emlékezetemben, amikor megpróbált szólni pár jó szót az érdekemben Jennához. Ő egy gazdag keresztény lány volt az évfolyamunkból, és egyértelműen tetszettünk egymásnak, de a teljes harmadik tanév vívódásai után végül eltolt magától, mert rájött, hogy nem mer felvállalni a családja előtt. Ez akkoriban különösen rosszul érintett, miután a lány, akivel elvettük egymás szüzességét, megölte magát; de Jenna ezt amúgy sem tudta, és ha tudta volna sem hibáztathatnám. Igazából jobb is, hogy nem lett belőle semmi, mert nem hiányzott nekem még egy ember, akit egy éven belül elveszíthettem volna.
– Fogalmam nincs, én mit műveltem az elmúlt nyolc évben, de Ty aztán nem semmi – mélázom még egy kicsit, mielőtt Mac felajánlása visszaránt a Földre.
– Ne bassz, még szép, hogy van kedvem – fejezem ki magam olyan kulturált módon, ahogy csak magyar fordításban tudom. – Asz’szem, ez a legközelebbi dolog egy időgéphez, amire futja. – Némi ellentmondást érzek magamban, mert egyrészt szívesen újralátogattam volna azokat az időket, amikor csak bliccelve jártunk moziba, és szekrényekbe bedobált cetliken titkolóztunk; másrészt viszont előbb jártam volna végig a Pokol hét bugyrát, mint hogy visszatérjek anyámékhoz.
– Mindketten tudjuk, hogy én az igazgató legjobb barátja voltam – hárítok szarkazmus-pajzsommal, mert eszem ágában sincs szemtől szemben bevallani Macnek, hogy valóban ő volt számomra a legfontosabb ember, akit nyolc éve ott kellett hagynom. Már így is felböfögtem neki egyszer, egy gyenge agyrázkódásos pillanatomban, hogy hiányzott. Legyen elég neki ennyi.
Nem sokáig úszom meg Mac szeretetkinyilvánításait, mert erről rögtön eszébe is jut, hogy én mennyire hiányoztam neki. Védekezőn összehúzom magam kicsit, amikor elém ugrik, mivel már tudom, hogy mindjárt intim pillanat következik, a legrosszabb rémálmom.
– Vigyázz a sörömre – figyelmeztetem, és biztonságos magasságba emelem az üveget. Épp időben, mert ő így már a hónom alatt tekeredik a törzsem köré, mint valami göndör sörényű koala. Mindeközben nem tudom nem észrevenni, hogy a haja egy nagy vattapamacs fizikai tulajdonságait és viselkedését produkálja: mikor az egyik fele a mellkasomhoz szorul, a hajzuhatag ezen felének így nincs hová mennie, ezért teljes sűrűségében tolul át a másik oldalra. Ebben van valami, ami meglágyít annyira, hogy rögtön viszonozni akarjam a gesztust; viszont jelenlegi helyzetünkben nem volt hozzám képest olyan magasságban, hogy átöleljem, úgyhogy csupán a szabad karomat fektetem a lapockájára, kezemet pedig a feje búbjára. A tenyerem nyomán gödör képződik a hajkoronájában.
Felemeli a fejét, és közli velem, hogy tényleg nagyon hiányoztam neki.
– Tudom – felelem, és az ajkaim önelégült mosolyra húzódnak. Kétlem, hogy túlságosan meglepné a válaszom: igazán nem várhatta el tőlem, hogy egy évben egynél többször is őszintén közöljem vele az érzéseimet.
Ekkor Mac kihasználja az alkalmat, hogy én képtelen vagyok egyszerre két dologra figyelni, és megkaparintja a kezemben tartott cidert. Csak tátogni tudok, ahogy megmagyarázza magát, és kiissza az üveg tartalmát. Egy darabon felháborodottan ráncolom a szemöldököm a kuka felé, ahová Mac a reggelimet hajította, de aztán lebiggyesztem a szám széleit, mert ez az enyhe geciség a csont nélküli kosárral vegyítve ismét kivívta az ámulattal vegyes elismerésem.
– Ez... ez egy genyó húzás volt, Mac – méregetem őt apró bólintásokkal, aztán megvonom a vállam. – De asz’szem, egy kicsit megérdemeltem.
– Én sem nevezném őket a törzshelyeimnek, de ha szeretnél megismerni egy jó kiállású, nem dohányzó negyvenes republikánust, akkor irány a rendőrkocsma – válaszolom lefitymáló, egyetlen vékony vonalból álló mosollyal. Igazából nem bánom, ha Mac el szeretne menni egy ilyen helyre, mert nekem aztán mindegy, hová megyünk, amíg van ott mit inni.
A pult túloldalánál állok meg, és a fából készült felületre könyökölök, míg Mac a kávéfőzővel babrál.
– Milyen óradíjért vállalnád be, hogy minden héten átjössz, és főzöl nekem sajtos makarónit? Ha te nem vállalod el, meghirdetem az állást Craigslisten, és azt egyikünk sem akarja. – Tudniillik Craigslistes idegent beengedni az otthonunkba igen kockázatos vállalkozás, amibe nem egy embernek tört már bele a bicskája.
Egyébként valóban szándékomban áll megkönnyíteni Mac életét, és ebéd után lelépni. persze halvány lila gőzöm nincs, hogy utána mihez kezdek, de eszem ágában sincs nyíltan a segítségét kérni, burkoltan meg nem tudom, hogyan kell. Meg hé, nincs is rá szükségem. Majd megoldom valahogy.
– A szomszédom, Sra. Montes etetett néha, de asz’szem, az ő lasagnájának búcsút inthetek – mérlegelem a helyzetemet. – De ahhoz, hogy ezt biztosra megtudjam, élve kéne átlépnem a lakásom küszöbét. Hát, meglátjuk, sikerül-e – jutok a racionális, bölcs következtetésre. Mert igen, jelenleg valóban a hazatérés opcióját latolgatom, mint utolsó és egyetlen esélyemet. Ha túlélem, hurrá; ha meg nem... Hát, hogy akkor mi lesz, azon majd ráérek akkor gondolkodni.

Tudom, hogy csak viccel, és folytatja azt a furcsa „elismerem, hogy a másik nemből vagy, de nem veszlek komolyan” piszkálódást, amit még épp csak elkezdtünk bejáratni nyolc évvel ezelőtt, de egy egészen apró részem azért mégiscsak megpenget egy szomorúan elhangolt hegedűhúrt. A nagyobbik felem egyszerűen csak összeráncolja az orrát. – Szóval így csajozol? Rögtön elköteleződsz? Vagy ez spanyolul mást jelent? – somolygok felé fordulva, aztán folytatom reszelést. – Nem is tudom, elég macerásnak tűnik. Komoly döntés. Előbb talán kellene vennünk egy közös kanapét, vagy aranyhalat… – A sajtos makaróni aztán tényleg nem kíván meg különösebb kulináris ismereteket, szóval lényegében nincs mire büszkének lenni; egy öt éves is meg tudná csinálni. Mégis elégedettség melengeti a lelkemet, amiért Dante örül, még ha a maga visszafogott módján is.
Hasonlóan megnyugtat az is, hogy Tay-nek nem tűnik fel a habozás, amikor Reese-ről kezdek beszélni. Nem szeretek hazudni, de egyelőre még nem jöttem rá, pontosan hogy is kellene elmondanom neki; hülyeség volna bármilyen típusú felelőséget is éreznie azért, ami a bátyámmal történt, elvégre, egyikünk sem láthatta előre; és senki sem gátolhatta volna meg. Rossz időben volt rossz helyen, na meg rossz bőrszínnel. Az eset után jó pár hónapig izzó gyűlöletet éreztem a rendőr iránt, aki tette, olyat, amitől magam is megijedtem. Sírtam is, sokat, nem azért, mert fájt, és nem is csak azért, mert aggódtam; a tehetetlen düh és egy gyerek értetlensége tört ki így belőlem, aztán valahol ebben a nagy értetlenségben úszva egyszer csak Reese közölte velem, hogy Ő nem haragszik rá. Tett is valami tréfás megjegyzést arra, hogy most, hogy nem tud járni, pont elég súly nehezedik a vállára a kerekesszék előre hajtása miatt, hogy ne akarja még az utálatot és haragot is magával cipelni. Ezek után pedig hirtelen olyan gyerekes butaságnak tűnt, hogy én haragudjak bárkire.
Valamiért azonban úgy érzem, hogy Dante ezt nem tudná ilyen könnyen elengedni. Hogy azért-e, mert nem sokkal azután történt, hogy ő eljött New Yorkba, vagy azért, mert most ő is rendőr, azt nem tudom. – Király! Akkor ha megvan a kaja, ráírok – ajánlom lelkesen, azt pedig már csak magamban teszem hozzá, hogy egyben arról is figyelmeztetem a bátyámat, hogy kerülje a bénasággal kapcsolatos, kötelező jellegű poénjait. Ahogy ismét ösztönösen Dantera pillantok, eszembe jut, hogy tulajdonképpen mindkettejüknek van valamilyen típusú titkolni valója a másik elől. – Mondjuk, előbb egy kicsit téged is ki kell majd pofoznunk – gesztikulálok a saját szemem köré, az ő igencsak színes-foltosra tarkított ábrázatára utalva. – Lehet, hogy jobb, ha Ő nem tudja meg, pontosan mennyire nagy szarban is vagy, mert így csak engem kell megpróbálnod lerázni, nem két Mackenzie-t is. Hasonló a bőrszínünk, úgyhogy rád nyomunk fél kiló alapozót, és észre sem fogja venni.
Tudom, hogy Reese megértené a dolgot, de tényleg úgy gondolom, hogy talán jobb, ha ez kettőnk között marad. Négy államról odébbról úgysem tud túl sokat tenni, feleslegesen okoznánk neki kellemetlenséget. Habár nem lepődne meg, amiért Dante még most is hajlamos olyanokba belekötni az igazsága nevében, akibe nem kéne, szerintem egy kicsit titokban reménykedett abban, hogy megtanult jobban vigyázni magára. Mint ahogy én is.
És egy egészen ici-picit talán az is bűnös jóérzéssel tölt el, hogy Dante most kvázi az enyém, és nem kell rajta osztoznom. Minden bajával együtt.
– A jó kiállásúval és a nem dohányzóval megfogtál. A többi csak szépséghiba – legyintek, hogy nekiálljak a kávénak. És egy egészen ici-picit ujjongok magamban, amiért ha minimálisan is, de sikerült lenyűgöznöm Dantét a lakáson belüli kosár-tudományommal. Nem volt az annyira régen, amikor még duzzogva kellett ücsörögnöm a szúrós padon, mert Reese és Tay is sokkal magasabbak voltak nálam, és esélyem sem volt egyikük ellen sem kosárban. Mondjuk azóta sem lett sokkal kisebb a magasságkülönbségünk, de a sportokban való részvételemet illetően átvedlettem Adelaide-pingvinné. Azok akkorák, mint a császárpingvinek fiókái, de annyira bunkók és rámenősek, hogy még a felnőtt példányok is félnek tőlük. Láttam múltkor a tévében.
– Már most hiányzom, Ramos? – villantok rá kaján mosolyt. – Még nem is ettél belőle. Lehet, hogy szörnyű. – Én tudom, hogy nem az, de ő legfeljebb szerény személyemben bízhat; vagy az emberi túlélési ösztönben, ami nem kéne, hogy hagyja, hogy valami olyan egyszerűt, mint a sajtos makaróni, elrontson. Azzal párhuzamosan azonban, hogy beleöntöm a sajtot a forró tejszínes-tejes lébe, kezdem úgy érezni, hogy ideje lenne szóba hozni azt a másik dolgot, amin két aggodalmas pánikroham között gondolkodtam, míg aludt.
– Ne mondj már ilyeneket! – szólok rá félszívvel, a pillantásom elszakítva az összeolvadó sajtról. – Persze, annak örülök, hogy tisztában vagy a helyzet súlyával, de a negativitás soha nem célravezető, még ha humor formájában történik is. Ha ezzel viccelődsz, akkor negatív lenyomatként ott marad a… Oké, értem, hogy ez téged nem érdekel, de kettőnk közül azért lássuk be, hogy nem te ülsz most a magas lovon, szóval csak fogadd el: jobb, ha mindennek inkább a pozitív oldalát szemléled. – A tészta is kap egy keverést, aztán lezárom a szószt, hogy megint a kávéval foglalkozzak. Jobb híján egy vicces feliratú („I can’t adult today”) bögrét kap, bár a választást, hogy feketén szeretné inni, vagy kér bele tejet, megadom neki. Csak nincs csészénk.
– Például, ahelyett, hogy a saját ajtód mögött váró szörnyűségekre fókuszálsz, belegondolhatnál, hogy ez miféle ajtókat nyit meg előtted. Például az enyémet. Fehér vagy barnacukor? – Úgy emelem meg a két kis szórós dobozkát, mintha nem az előbb ajánlottam volna fel neki, hogy lakjon nálam. Nálunk. Azzal még foglalkozni kell. Sóhajtva könyöklök a pultra mellé. – Nézd, Tay, elég egyértelmű, hogy nem maradhatsz ott. Legalább addig valami más helyet kell keresned, míg rájössz, hogyan „old meg”. – Kivételesen nem teszek megjegyzést arra, mennyire nem hiszem, hogy ezt egyedül bármi esélye lenne megoldani. Most, hogy a fájdalom visszarántotta a valóságba, valószínűleg ő is tisztában van vele, legfeljebb nem akarja bevallani. – A legjobb az lenne, ha a szomszédságtól is távol tartanád magad, amennyire tudod, szóval így munkán kívül. Annyira hülyék azért csak nem lehetnek, hogy akkor próbálkozzanak be nálad. Szóval, igazából arra akarok utalni, hogy ha már így is, úgyis el kell húznod onnan egy időre, miért ne jönnél hozzám? – Megvonom ugyan a vállam, de az, ahogy feltétlenül próbálom tartani vele a szemkontaktust, de legalábbis figyelni az arcát, egyértelművé teszi, hogy nagyon is érdekel a válasza. Bár ez így nem helyes; nem szeretnék választást adni neki, még ha fizikailag nem is tudom megakadályozni, hogy azt tegyen, amit akar. – Szeretném, ha ideköltöznél egy időre, Tay. Tudom, hogy a kéretlen ápolgatáson kívül nem sokban tudok segíteni neked, de ebben igen.
Csakis ebben tudok segíteni, ha őszinte akarok lenni, ez pedig eléggé elszomorít. Láthatatlan kéz szorul a mellkasomra, ahányszor belegondolok, milyen nehéz helyzetben van a legjobb barátom (mert nyolc év ide vagy oda, akkor is az), és mennyire hasznavehetetlen vagyok számára, hacsak nem egyenesen idegesítő. Legszívesebben fognék egy adag buborékfóliát meg egy nagy, puha, bolyhos takarót, belecsavarnám, mint egy burritót, és leültetném a tévé elé, aztán sajtos tésztával etetném.
Egy láthatatlan foltot kapargatok a pultról. – És ha azt mondanám, hogy ezzel te is segítenél nekem? Mármint azon kívül, hogy nem lesznek rémálmaim minden este, amiben szörnyűbbnél szörnyűbb halálnemekkel lakolsz. – teszem még hozzá. Tudom, hogy úgysem lesz ínyére az, hogy bizonytalan ideig kiszolgáltassa magát valaki másnak; márpedig ideiglenesen beköltözni majdnem ezt jelenti. – Van egy exem, aki elég szabadosan értelmezi a „nem, soha többé nem fog megtörténni” fogalmát. Nem olyan komoly, csak… Ja. Elég bosszantó. Tudom, hogy ez nem ér fel dominikai gengszterekkel, de tényleg sokat segítene, ha azért cserébe, hogy idegyere, mondjuk beleegyeznél, hogy úgy teszel, mintha a barátom lennél. Ez mellesleg azt is leegyszerűsítené, hogy mit mondjak Wattnak, mit keresel itt.
Ezt egyértelműen nem úgy mondom, mint aki most találta ki, mert nem is így van; volt már legalább tíz órám ezen gondolkodni, és akárhogy csűrtem-csavartam a szavakat, az egyenlőség vége mindig ugyanaz lett. Ez tűnt a legoptimálisabb megoldásnak. Még ha így is eléggé olyasminek tűnik, aminek csak egy romkomban kellene elhangzania. Bár a tervben nagyrészt biztos vagyok, Dante reakciójában nem, úgyhogy végigszántom a hajamat az ujjaimmal. – Nézd, tisztában vagyok vele, hogy ez milyen hülyén hangzik, de elég sokat gondolkoztam rajta, és szerintem működhet. Kivéve, ha úgy gondolod, nem bírnál egy ágyban aludni velem pár hónapig. Van, aki szerint horkolok.

A Mackenzie-túladagolás veszélye olyan hirtelenséggel merült fel az életemben, hogy még mindig csak kapkodom a fejem. Alig bírom elhinni, hogy hamarosan újra láthatom, sőt, beszélhetek az elidegenült legjobb barátommal – nos, az egyikkel. Bár Mac maga is mindig teljes jogú tagja volt a brancsnak, és idővel közelebb is kerültem hozzá Ty-nál, a fogadott fivéremnek csak az utóbbit mondhattam, mivel... Nos, mivel Mac lány, és ez nagyjából 2011 óta tagadhatatlan tény. Igaz, már tinédzserfejjel is hobbiszerűen hagytam figyelmen kívül a nemét a haverság kedvéért, pont ahogyan ma is teszem. Mivel kevesebb, mint huszonnégy órája gabalyodtam a hálójába, még nem sikerült ennél jobb védekezési stratégiát kidolgoznom vele meg a medencecsontjával szemben. Olyan másodlagos nemi jellegeket véltem felfedezni rajta, amik a legutóbbi találkozásunkkor még nem voltak ott. Nem igazán lehet tagadni, eléggé kikupálódott.
Szóval, Ty-nál tartottam. Az a srác mindig olyan laza volt, hogy majd’ szétesett, és talán épp ezért is passzoltunk össze annyira: az ellentétek vonzzák egymást, vagy mi. Nekem időnként már pont attól a végtelen halvérűségétől lilult a fejem, pedig eredetileg nem is rá voltam dühös, hanem valaki másra, aki beszólt neki – fel kellett helyette vennem a sértéseit, ha egyszer ő nem volt rá hajlandó. Aztán még ő kért rá, hogy hagyjam a francba, és volt valami koránál bölcsebb a kiállásában, ami miatt hallgattam rá. Mintha a vörösen izzó billogot vízbe fullasztották volna, talán még sistergett is kicsit a bőröm a keze nyomán, ahogy higgadtan vállon érintett. Kíváncsi vagyok, hogy Mackel kutyagazdák módjára megbeszélték-e néha egymás között, hogyan kell engem engedelmességre bírni, vagy önállóan dolgozták ki a saját stratégiáikat.
– Engem már így is eléggé kipofoztak – válaszolom Macnek, és elvigyorodom a saját szóviccemen, de a smink említésére apuka módból visszakapcsolok alapjáratra, és bedobom a szarkazmust. – Sőt, öltözzek be Liza Minnellinek, mi? Felejtsd el, Szeplős – közlöm ellentmondást nem tűrő stílusban, és mellkasomon keresztbe fonom karjaimat. Igaz, én mindent ellentmondást nem tűrő stílusban mondok, mert nem szeretem, ha ellentmondanak nekem. A mi problémánk csupán annyi, hogy azt Mac sem szereti, és főképp érzékenynek tűnik azokra a témákra, amiket egyetemi Gender studies kurzusokon szokás boncolgatni. Mellesleg magam is megjártam már az NYPD érzékenyítő tréningjét, ahol egy teremnyi többnyire színesbőrű rendőrt okítottak arról, hogy miért ne diszkrimináljanak más színesbőrűekkel szemben, úgyhogy már betéve tudom Harlem történelmét. Azt is tudom, hogy a Forrest Gump rasszista.
A nap, amikor kisminkeltetem magam, na, az lesz a nap, amikor elmegyek egy terapeutához rinyálni, aztán befizetek egy nemváltó műtétre. Egyébként nem vetem meg azokat, akik tényleg ilyeneket csinálnak, mivel a Trump torony tetejéről teszek arra, hogy mások hogyan élik az életüket – apám viszont egész biztosan forogna a sírjában, ha én sminket kennék a fejemre. Nem számít, hogy bőrszínű kenőcs vagy szempillafesték, a smink az smink.
– Régen ki nem állhattad a sminket, és most sincs rajtad. Bár jobb is, különben nem látnám a szeplőidet – mondom, és ha esetleg vérig sérteném, akkor fogalmam sem lesz róla, ahogy arról sem, hogy valójában van rajta smink. Én azon idióták táborát erősítem, akiknél a vörös rúzsnál és a fekete szemhéjfestéknél kezdődik az „észrevehető smink” kategória. Sosem állok meg megkérdőjelezni, hogy egy szép lány valóban fekete szemkontúrral és csillámos szemhéjakkal született-e, csak elfogadom. Mondanám, hogy azt veszem észre egy nőn, ahogy tengerkék smaragdhoz – az kék egyáltalán? – hasonlatos íriszét alig észrevehető zöld gyűrű veszi körül, és ez nem is lehet más, mint az egy héten belül bekövetkező eljegyzésünk szimbóluma – de akkor hazudnék. Fóbiáim közé tartoznak azok a pillanatok, amikor egy lánnyal még jutni szeretnék valamire, erre megkérdezi, hogy észrevettem-e rajta valami változást, és lever a víz, lehetséges menekülési útvonalak után nézek, lelki szemeim előtt lepereg az életem, aztán jobb válasz híján odanyögök valami helytelen választ. Az utolsó helytelen választ, amit életemben mondhatok neki, mert ezzel végleg elvágtam magam. Ha nem veszed magadtól észre, hogy kiszedte a tizenhármas számú szálat a szemöldökéből, vagy vágott két nanométert a hajából, akkor neked annyi.
– Egy évig tasakos marhahúson éltem, Mac. Kétlem, hogy azt a sajtos makarónid felülmúlná. Gyíkhúsnak hívtuk, és szerintem nem volt olyan rossz, de a szakaszunkban egyedül nekem ízlett – tűnődöm el a lassan egynapos borostám sercegésére, ahogy megvakarom az állam. Mivel ezzel a gondolatmenettel nem lyukadok ki értelmes tanulságnál, végül vállat vonok. – Nem is baj, így több jutott nekem.
Miközben Mac ügyködik, alaposabban körbekémlelem a nappalit. Az ízléses berendezés roskadozik a (valószínűleg főleg Mac által) felhalmozott mütyüröktől, ami talán a legkirívóbb eltérés az én lakásomhoz képest. Ez a hely úgy néz ki, mintha élnének is benne néha, és nem csak az ágyba zuhanni járnának haza a lakók. A legtöbben, akik valamilyen okból kifolyólag bebocsátást nyernek a lakásomba, legszívesebben már a küszöbön visszafordulnának, mert úgy néz ki az egész, mintha nem is ott laknék, csak az áldozataimat csalnám oda a feltűnés elkerülése végett. Egy üres, nyomasztó lyukról van szó, ami nélkülöz minden berendezést a legalapvetőbb darabokon kívül, és még polcból sincs elég, úgyhogy néhány dolgot egyszerűen a sarokban tartok. Mások számára ez magától értetődő, de nekem máig nem sikerült teljesen hozzászoknom a letelepült életmódhoz, és nem igazán tudok mit kezdeni azzal, hogy most már van egy saját otthonom. Elég szánalmasan hangzik, de úgy érzem, a pozitív változások is éppen annyira feszélyezők, mint a negatívak – sőt. Néhányszor nekiálltam már kigondolni, hogy mivel tehetném kevésbé pszichopata-gyanússá a belső teret, de végül mindig annyira elvesztem a fiókba suvasztott emléktárgyakban, hogy inkább felhagytam az egésszel, és mára már nem is igazán érdekel. Gondoltam rá, hogy vásárolhatnék oda valami semmitmondó dísztárgyat, de az üres lakás közepén ez talán még félelmetesebben hatna: mintha valami űrlény volnék, aki olvasta valahol, hogy az emberek ki szokták dekorálni az otthonaikat, és csak ilyen bénán sikerült utánoznia őket.
Mac ismét átmegy spirituális guruba, és elkezd a pozitív szemléletről okítani, én pedig egy felvont szemöldökkel meg egy kétkedő mosollyal hallgatom.
– Néha úgy hangzol, mint egy Instagram-poszt, ugye tudod? – döntöm oldalra a fejem, ő pedig odacsoszog hozzám, és a kezembe nyomja a kávém. – Köszi – mondom szinte kérdő hangon, ami a bögrén álló feliratra irányul, de olyan őszinte örömmel tölt el a kezemben tartott barna, meleg lötty, hogy szinte szerelmes pillantással nézek rá. Elég sokat elmond rólam, hogy épp ezzel lehet boldoggá tenni.
Mac száján közben olyan elszólás csúszik ki, amit először képtelen vagyok teljesen értelmezni. – Ezt hogy érted? – kérdem, figyelmen kívül hagyva a cukrot illető elterelő kérdését, ő pedig részletezni kezdi. Zavart szemöldökráncolással nézek rá, míg ő megmagyarázza magát, aztán tekintetemet elfordítva nézek körül, mert alig bírom elhinni, amit mond. Végül két tenyeremet felemelem, hogy elhallgattassam. – Oké, ácsi. Mac, elég. Már nincs szükségem arra, hogy elszállásolj, oké? – Annyi mindent akarok egyszerre mondani, hogy végül is egy szó sem jön ki a számon, csak elfordítom a tekintetem, és néma, de észrevehető rágódásba kezdek. Legszívesebben elmondanám neki, hogy már nem vagyok az a tehetetlen srác, aki régen voltam: hogy a talpamra álltam; hogy nincs szükségem mások jótékonykodására; hogy megváltoztam. Szeretem is így gondolni, de felmerül a kérdés, hogy magabiztosan kimondhatom-e mindezt előtte, mikor tegnap még élet és halál között vergődtem. Már nincs narkó, már nincs Vera, már nincs kifogásom arra, hogy így éljem az életem, és valójában majd’ lesül a pofámról a bőr, hogy egy múltamból visszatérő ember így lásson, ugyanabban a gödörben, amiből tizenhét éves korom óta igyekszem kikecmeregni.
Hátravetem a fejem, és egyetlen húzással felhörpintem a bögre tartalmát, mintha mi sem történt volna. Látszik, hogy nem az ízélményért iszom koffeint, hanem inkább folyékony alvásként tekintek rá. Ennyi erővel akár egyenesen a véráramomba is injektálhatnám – de az túlságosan elárulná, mekkora függő is vagyok valójában.
– Nézd, Szeplős, már így is marha sokat segítettél. Maradok még, amíg megesszük a makarónidat, aztán megyek, és kezelem a problémáimat, mint egy nagyfiú. – Kérdőn ráncolom rá a szemöldökömet, mintha erre a vonalra megértése jelét kéne odabiggyesztenie, de igazából nem várok rá. A bögrémmel együtt a csaphoz sétálok, és nekilátok a mosogatásnak, részben megszokásból, részben meg azért, mert a gépekben nem bízom. – Látod? Egyedül el tudom mosni a bögréimet. – Hülyéskedem, mert nem akarom, hogy észrevegye, mennyi mindent felkavart bennem már a menedékkérés puszta gondolata is. Egy kicsit még engem is meglep, mivel már évek óta nem szorultam ilyen jellegű segítségre.
Az ezután következő félénk megszólalására felkapom a fejem. Elsőre nem említ konkrét példát, úgyhogy halkan elnevetem magam. – Most megpróbálod beadni nekem, hogy a beköltözésemmel neked is jót tennék? – nézek fel rá mosolyogva, és mellkasomon egymásba fonom karjaimat. – Mac, hidd el, eleget részesültem már jótékonykodásból ahhoz, hogy felismerjem, amikor látom.
Aztán Mac kibontja a csomagot, és a karjaim fokozatosan kigabalyodnak egymásból, ahogy feldolgozom a hallottakat. Ő próbálja úgy tálalni, mintha semmi súlyosról nem volna szó, de én eléggé ismerem már a mániákus ex ősi történetét ahhoz, hogy komolyan vegyem. – Oké, várjunk. Ki ez az ex? Hogy hívják? – Eltolom magam a pulttól, aminek eddig támaszkodtam. – Mac, te rendszeresen megosztod a neten, hogy hol vagy, rémlik? – emlékeztetem halálos komolysággal. Tudom, hogy ő hirtelen jöttnek és feleslegesnek fogja tartani az aggodalmamat, mert az emberek szeretik azt hinni, hogy biztonságban vannak, de én túl sok mindent láttam már ahhoz, hogy ilyen tévképzetekbe ringassam magam. Főleg, ha Macről van szó. – Szoktad látni az utcán? Összefutsz vele a közértben? Tudja, hol dolgozol? Hát persze, hogy tudja, kint van a profilodon – válaszolom meg magamnak a kérdést fejcsóválva.
Mac erre még elkezd tovább győzködni, mintha bármi is szükség volna rá, mert úgy látszik, nem érzi a helyzet súlyát. Ismét nekivetem a hátsóm a pult szélének, és lehunyt szemeimet sóhajtva a plafon felé fordítom.
– ¿Por qué a mí? – lehelem suttogva, mert kezd elfogadhatatlanul hosszúra nyúlni azon személyek listája, akiknek magára vállaltam a bébicsőszködését. Ott van Cohen, a balfácán partnerem; ott van Leo, a balfácán öcsém; ott van Sra Montes és a családja, akiknek most valószínűleg nincs hová menniük; és most itt van Mac, aki valószínűleg elsőként halna meg egy horrorfilmben.
– Oké, legyen – közlöm végül. – Most már nincs is más választásom, mivel az én lelkemen száradna, ha az exed lámpát csinálna a szeplőidből. Ha már nem fáj a pislogás, visszamegyek a cuccaimért, és nem, nem jöhetsz velem – veszem ki a szájából a szót. Közben eldöntöm, hogy okos ötlet volna végre lezuhanyozni, mert mindkettőnknek el fog menni a kedve Mac makarónijától, ha fertőtlenítőszag járja át az ebédlőasztalt. Felegyenesedem, de előbb átnyúlok a pult túloldalára, és összeborzolom Mac haját. – Mi lenne veled nélkülem, Szeplős? vagy hívjalak mostantól tubicámnak? Cukorborsóm? Rózsabimbóm? – Elröhögöm magam, azzal nekiindulok.
Eltűnök a fürdőszoba ajtaja mögött, de utoljára még kihajolok mögüle, hogy odaszóljak a konyhában intézkedő Macnek: – Arra a bejárati ajtóra meg szerezni fogunk valamit, mert ezt még a nagymamám is be tudná törni! – Ismét eltűnök, aztán kihajolok még egyszer, most már tényleg utoljára. – Nincs véletlenül egy eldobható borotvád? Ami idebent van, az szőrös.
Mi lenne velem nélküle, mi?