Egy csoda vagy. Az én csodám. Amennyire nem örültem neked a teherbe esésem alatt, pont annyira megszerettelek a születésed után. Valami olyasmi érzést váltottál ki belőlem, amit eddig még sosem éreztem. Abban a pillanatban tudtam, hogy mi össze tartozunk, és ez így van a mai napig. Vidám kisgyerek vagy, aki szeret csalafinta kérdéseket feltenni, imád oviba járni, és már most úgy tud udvarolni a csajoknak, ahogyan sok felnőtt férfi nem képes. Igyekeztem mindent megadni neked amire valaha is szükséged volt, egyvalamit mégsem voltam képes soha. Egy apát. Tudom, hogy már nem hiszel abban, hogy a gólya hozott, mégis valahányszor az apás téma szóba kerül azt kell mondanom, hogy neked nincs. Úgy csinálsz mintha elhinnéd, már egy ideje nem nyaggatsz, a nagyanyádat viszont annál is inkább. Ez kavarta fel az álló vizet és vette rá a nagyit arra, hogy levelet küldjön az apukádnak, aki szintén nem tud a létezésedről, úgy ahogyan te sem ismerheted őt, hiszen sosem meséltem róla. Nem állhattam elé azzal, hogy egy mámoros éjszaka gyümölcse lettél. Ahogyan arról sem kell tudnod, hogy téged próbállak megóvni attól, hogy esetleg olyan papád legyen, mint amilyen az enyém volt. Rossz. Mindegy is, talán majd egyszer megértesz. Nem régiben New Yorkba utaztunk, te úgy tudod, hogy munkaügy miatt, az igazság azonban az, hogy a nagymamád levele miatt. Minden áron azon vagyok, hogy az apukád ne szerezzen tudomást a kilétedről, pedig minden bizonnyal kedvelne téged. Jobban hasonlítasz rá, mint azt hinnéd.
Semmi mást nem szeretnék megszabni, a pb is változtatható, az apukád és én is várunk nagyon *_* Ha itt vagy, kérlek jelezd