A mai nap befejezéseként néhány évfolyamtársammal úgy döntöttünk, megünnepeljük a legutóbbi feladatunk eredményes lezárását úgy, hogy benézünk a legmenőbb Brooklyn-i klubba. Természetesen nem én javasoltam a helyszínt, mert én alapjában véve utálom Brooklyn-t. Már az is elég nekem, hogy a bátyám makacs módon nem hajlandó kiköltözni onnan, így nekem időről időre be kell tennem a lábamat arra a környékre. Mindegy, már amúgyis kezdek beletörődni abba, hogy nem tudom teljesen kikerülni New York-nak azt a részét. Ez van. Ahelyett, hogy ilyenek miatt siránkoznék, inkább arra próbáltam koncentrálni, hogy kitöröljem az emlékezetemből azt, mikor a tudomásomra jutott, hogy Frank volt a 7 évvel ezelőtti autós balesetünk halálos áldozatának barátja. Tehát, alkohollal próbáltam könnyíteni a lelkiismeretemen, sikertelenül. Azt hiszem, ide valami erősebb kellene.. de arra még csak gondolnom sem szabad, hiszen ha a szüleim tudomására jutna.. bele sem merek gondolni, miként reagálnának a történtekre. Azt sem tartom lehetetlennek, hogy előszedjék a 7 évvel ezelőtti ügyet és bírósági eljárást indittassanak belőle, rám kenve az egészet.. Ah, fenébe is, azt úgysem tennék meg a saját lányukkal. Mielőtt még kétszer is átgondolhattam volna, mit cselekszek, már el is kezdtem sms-t pötyögni az iphone-omon. Val, szia! Rég láttalak, nincs kedved egyet összefutni? Azzal, hogy ezt a lépést megtettem, jól tudom, semmi jóra nem számíthatok, hiszen Valentine-al a gimis züllödt korszakom óta nem tartom a kapcsolatot. Igaz, nem néztem utána annak, hogy mi történt vele az eltelt időszak óta, de kötve hiszem, hogy minta állampolgár vált volna belőle. Vagy ha mégis, annál jobb, legalább tiszta maradok és közben el is csevegek egy régi cinkostárssal.
Unom magam a kanapén, de tényleg. Kurvára nincs mit tenni és nem is tudom, hogy mit csináljak, csak fekszem a kanapén és várom a csodát, még a tévékapcsoló is túl messze van. Már kezd a faszom tele lenni azzal, hogy Mikanak buzit kell játszanom egy rohadt fogadás miatt, nem is értem, hogy miért tartom be, nem is ellenőrzi a haverom, mondjuk rohadtul tök mindegy az egész. Elmászok a tévékapocslóért és bekapcsolom, csak a hírek, nincsen semmi jó film, átnyomom az összes csatornát, semmin sem megy semmi. Kikapcsolom a tévét és elindulok a konyha felé, hogy egyek valamit, éhes vagyok és szinte semmit sem ettem egész nap. Csinálok egy szendót, majd benyomom és mikor a legretkesebb a kezem, akkor kapok egy rodhadék sms-t. Ki a faszom lehet az? Ha Mika jelenti be, hogy átfog jönni, akkor megölöm magam, nem akarok én most megint vele foglalkozni, de nem nézem még meg.. Majd ha megmostam a kezem. Addig tud várni az illető, nem fog lekésni semmiről sem, vagyis rólam lehet le fog késni, de az már nem az én bajom, hanem az övé. Szerencsére nem Mika az, hanem Frida írt, hogy nem lenne kedvem bulizni, hát hogy a picsába ne lenne? De nem írok neki vissza, inkább elindulok a szobámba, hogy felvegyek valami értelmes ruhát, mert egy szál boxerbe nem mehetek csak el bulizni, mondjuk biztosa tapadnának a csajok, jó testem van és szexi is vagyok.. Szerintem Frida nem gondolta át ezt rendesen, hogy velem akarja ma este csapatni, de leszarom, ez az ő baja lesz már, dobok neki egy üzit, hogy nem megyek, pedig oda készülök, hadd higgye, hogy nem bírom már a buráját. Mikor felöltöztem lemegyek, fogok egy taxit majd el is indulok a helyre, nem fogom azért olyan sokat váratni, de egy kis várakozásba ő sem hallhat bele, nem igaz? Mikor megérkezem elkezdem keresni a tömegben, hamar kiszúrom őt, mögé osonok, nem lát, pont háttal van nekem, majd a derekánál fogva húzom közelebb magamhoz és hajolok a füléhez. - Hát ki érkezett meg? - teszem fel neki a kérdést mosolyogva, majd elengedem és magam felé fordítom, elfordítva a balektól, akivel egészen eddig táncolt. - Nem kell tagadni, tudom hogy hiányoztam. - öltöm ki rá a nyelvemet.
Abban a percben, amint lenyomtam a küldés gombot, tudtam, hogy hibát követtem el és reménykedni kezdtem, hogy Valentine valamilyen okból kifolyólag nem fogja megkapni az sms-emet. Nem eshetem vissza.. túl sok veszítenivalóm van. Nem tehetem. De, másrészről megközelítve a dolgot, valamit muszáj tennem, ha nem akarok megőrülni. Ez az egész.. kezd túl sokká válni a számomra. Muszáj kiengednem a gőzt valahogy és az alkohol nyílvánvalóan nem elég nekem. Mikor válaszként azt kaptam, hogy nem jön, a belső felem két részre szakadt. Az egyik szívből megkönnyebbült, hogy mégis megúszhatom ma a bűnbe esést mindazok ellenére, hogy én magam kerestem meg az "ördögöt", a másik felem pedig csalódott lett. Kínomban valami random sráccal kezdtem el táncolni, de egy idő után kezdett elegem lenni a folytonos tapogatásaiból, úgyhogy már majdnem azon voltam, hogy eltoljam magamtól, amikor valaki hirtelen megragadta a derekamat és húzni kezdett hátra fele. Ha nem lett volna annyira elegem a kanos fajankóból, akivel idáig táncoltam, tuti nem hagytam volna annyiban a másik tapogatásait, de mivel a szitu más volt, ahelyett csak elmosolyodtam és hagytam, hogy a pasi közelebb jöjjön és a fülembe súgjon. És milyen jól tettem, hogy nem húztam be neki egyet, mert a pasi nem más volt, mint Valentine személyesen. Vagy épp ellenkezőleg, lehet be kellett volna húznom neki egy nagyot.. hmm, ezek szerint mégsem vagyok olyan mázlista, mint sejtettem, hogy megúszhatom a mai bűnbe esésemet. - Hát, szia. - Köszönök neki fülig érő mosollyal és még mielőtt eljuthatott volna az agyamig, hogy mit is teszek, a karjaim már a válla köré is fonódtak. Nem érdekelt, hogy mit gondolhatott abban a percben rólam a másik perverz pojáca, mert innentől csakis jól alakulhat az estém. Ööö.. vagyis amennyiben a józan, ész érvek mellett kitartó énemet elhallgattatom. - Hát, persze. Másképp nem írok rád. De mi újság veled? Vagyis inkább ne, hanem bulizzunk! - Kacsintok rá, remélve, hogy leesik neki, mire gondolok. Nem akarok belemerülni a sztorizásba, mármint nem azért, mert nem érdekel, mi történt vele a gimi óta, hanem sokkalta inkább amiatt, mert én nem akartam beszélni neki a saját bajomról.
Nem is volt olyan rossz ötlet eljönni otthonról és bulizni kicsit, tök jó csaj van itt és tudom, hogy csak egy szavamba kerül és bármelyik lefekszik velem, de nem.. ma nem dugni jöttem, hanem egy kicsit szórakozni ezzel a Frida lánnyal, akivel egy ideje nem találkoztam már, pedig kellett volna, mindig is nagyon jól kijöttünk egymással, meg hát akkora partyállat volt, mint én, nem lehetett nem imádni. Na de az már meglep, hogy milyen pasival táncol, hát ha ezzel akar helyettesíteni, akkor megyek is haza, mert hát na.. Nem egy Valentine Hunter a srác, egy nyomorék, de nem is vagyok rest, azonnal magamhoz húzom Fridat, így a srác láthatja, hogy kocc van A köszönése elég laposra sikeredett, nem tudom ki ez a szolid lány itt előttem, de majd ma este dolgozunk ezen picit.. nem akarok unatkozni, beleviszem én a rosszba kérdezés nélkül. Aztán mikor a kezei a nyakam köré kerülnek, akkor még közelebb húzom magamhoz mosolyogva. - Ez máris jobban tetszik. - kacsintok rá mosolyogva, majd hát táncolok én vele és fel is tettem neki egy kérdést, amire választ várok. - Szar és lapos az életem nélküled. - hajolok hozzá közelebb szemtelenül és nem érdekel, hogy esetleg neki ez nem tetszik. Már olyan közel vagyok hozzá, hogy ajkaim az ő ajkait simmizi, majd elhajolok, mielőtt lesmárolhatna vagy én smárolnám le. - Na és veled? Miért bulizol? Azt hallottam unalmas lettél. - modnom neki komolyan is gondolva a számon kiejtett szavakat, vannak pletykák és ismerem, hogy milyen életet választott, ez kellett neki, de ebbe nem fér bele az ilyen buli, főleg nem velem.
Hamar rájövök arra, hogy ugyanolyan pimasz maradt, mint mindig is volt. Hát, akkor ő semmit sem változott, ami azt jelenti, hogy a mai kikapcsolódásom garantálva van! Mostmár ha akarom, ha nem, mert Val-nek nehéz nemet mondani, sőt.. nem is tudom egyáltalán lehetséges-e az. Én még nem próbáltam korábban, mert abban az időben habozás nélkül kapható voltam minden bulira. Most viszont már lenne veszíteni valóm jócskán, de per pillanat az kicsit sem érdekel. - Oh, jó hallani, hogy hiányoztam. - Szélesedik ki a mosolyom, majd időközben el is kezdtünk táncolni. Mikor közelebb hajol hozzám, a mosolyom kicsit sem komorul el, hiszen ismerem a fejét és tudom, hogy nem fog szájon csókolni, csak játssza a nagymenőt. Aztán, még ha meg is csókolna, max visszacsókolom őt, így se úgy se jövünk össze, mi nem vagyunk olyan alapanyagból, hogy találjunk egymáshoz, persze ettől függetlenül már a múltban túljutottunk pár nyelves csókjeleneten.. A mocsok pojáca annyira közel hajolt az ajkaimhoz, hogy az övéi már simmizni is kezdték a sajátomat, s csak utána hajolt el és szólalt meg ismét. - Ugyanolyan seggfej vagy, mint eddig. Ezt öröm látni. - Bukik ki belőlem, még mielőtt feleltem volna a kérdésére. - És kikérem magamnak, én soha nem voltam unalmas! A bulit illetően meg, hát.. tudod, csak a szokásos. Miért akarhatna kirúgni a hánból egy velem egykorú csaj? - Itt egy rövid hatásszünetet hagyok, és csak után vágom rá, az újjaimmal játékosan imitált dobpergés után. - Naná, hogy pasi miatt! Majd gyorsan témát is váltok. - De ne menjünk bele a részletekbe. Szóóval, ezért is hívtalak ide, hogy eltereld a gondolataimat róla. Mit szólsz? Számíthatok rád? - Kacsintok rá kacéran.
Kezdőlap
