Seth Henderson (aktuális személyazonosság - publikus)
Erősségek: Vidám, barátságos, vicces, megbízható, precíz, bevállalós
Gyengeségek: Naiv, túl nagy a szíve, kissé egyszerű agyilag, időnként alpári
Képzettség: Szakmunkás ipari alpinista, villanyszerelő
Ismert nyelvek: Angol (perfekt), Román (anyanyelvi)
Jellemzés: Jókedélyű, könnyen nevet, pikáns humorú, imádja a disznóvicceket. Nem egy zseni, ellenben kiválóan elvégzi a rá bízott munkát, jó a stressztűrő képessége, a terhelhetősége. Köztudottan több műszakban dolgozik, hogy állhassa kómában fekvő anyja kórházi számláit, a ráhagyott adósságok törlesztéséről nem is beszélve. Ha nagyon belemerül valamibe, előjön román akcentusa. Saját bevallása szerint hat éves korában költöztek New Yorkba, apja pedig elutasította, hogy otthon angolul beszéljenek.
Egyetlen New Yorkban élő rokona jelenleg az anyja, s bár szinte sosem beszél róla, egyszer részegen pókerezés közben elmesélte, hogy apja és húgai gyerekkorában haltak meg, amikor egy rosszul installált elektromos szekrény zárlata miatt lángra kapott a lakásuk. Ekkor döntötte el, hogy villanyszerelő lesz, "másokkal ez ne fordulhasson elő" alapon, illetve azóta vigyáz anyjára is. Kollégái kedvelik, megbíznak benne, ha kell védik a seggét a főnök előtt, amikor épp késve ér be egy átmulatott éjszakától, de hé? Egy kis csajozás még senkinek nem ártott meg, pláne ha valaki ennyire tönkreteszi az életét szülei "hülyeségei" miatt. Kissé naivnak és túl jószívűnek tartják. Kellemesen beépült a környezetbe.

Nikolay Mikhaylovich Korzakov
Erősségek & Gyengeségek (nézőpont kérdése): szívós, számító, taktikus, intelligens, gyakorlatias, magas fájdalomtűrési képesség, adaptív, túlélés mindenek felett, szabályokkal és törvényekkel szembeni kritikus hozzáállás, rendszeri gondolkodás, kreativitás (nem, nem a festészetben), élethelyzetből adódóan jelenleg antiszociális, egyébként csapatjátékos, hűséges,  bizalmatlan, hűvös, szarkasztikus
Képzettség: Villamosmérnök, orosz katonai kiképzés, hadi tapasztalat, systema harcmodor, távolsági fegyverek, alap légi és földi hadijárművek, vallatási technika, Iszlám vallás ismerete
Ismert nyelvek: Orosz (anyanyelvi), Angol (perfekt), Arab (tárgyalóképes), Román (közepes)
Jellemzés: Nikolay szöges ellentéte annak az álcának, amit Brooklyn színes forgatagában az utcáról összekapkodott. Vagy nevezzük nevén a gyereket: lopott. A megfelelő módszerekkel egy embertől bármi elvehető, még az identitása is. Mindez rendkívül jól működik akkor, ha a hullája ráadásul azonosíthatatlanul fekszik egy csatornában, mert nos... hajléktalanokat senki nem keres, hacsak nem piától bűzlő társa dohányszagú krokodilkönnyek között.
Nem. Nikolay cseppet sem hasonlított Seth Hendersonhoz, de igen hálás az életért, amire neki - lássuk be - sokkal nagyobb szüksége volt.
Fél éve él ebben a felszínes, mosolygós, barátságos szerepben. Fél év egy emberöltönyben, egy nyúlós-ragadós gúnyában, amit nem rá szabtak ugyan, de megtanult idomulni hozzá. Megtanulta eljátszani az ostobát. A naivat. a jószívűt. A barátságosat. Megtanulta a helyiek silány szokásait, kiismerte a mocskot, amit New Yorknak neveznek. Stílustalan, bűzös betontenger, ami a saját szennyét csorgatja a világ véráramába és a pokolra is! Mérhetetlenül büszke rá.
Gyűlöli és szereti egyszerre. Az előbbi érzelem úri luxus, az utóbbi taktikai megfontolás. Bár az orosz hadsereg legjobb tudomása szerint halottnak hiszi, a mai napig bujkál. Dezertőr és bár ennél kevesebbért is kivégeztek már katonát, az általa birtokolt orosz emberiségellenes információkért valósággal felkoncolnák.


A megjelenése talán az egyetlen, amin nem változtat az a tény, hogy kinek a bőrébe bújik.
Küllem: Nikolay magassága kenterbe veri bár az oroszok zömét, 181 centijévél nem csak hogy nem lóg ki a new yorki tömegből, de nem ritka, hogy éppenséggel felfelé kényszerül nézni a világ arcába. Nem jellemző rá a sportos, széles vállak, keskeny csípő kombinációja sem, a felépítése inkább masszív, erőteljesebb benyomást kelt. Szálegyenes tartás, egészségesen edzett hát, váll és hasizomzat, széles, erős csípő, markáns csípőcsont, betonkemény combok és formás vádlik jellemzik. Masszivitása ellenére felépítése kellemesen arányos, izomzata az edzőtermi kontúrozott látványvilág helyett kifejezetten haszonelvű: a létezését a folyamatos, aktív igénybevételnek köszönheti, semmint a súlyemelgetésnek.
Egy ilyen testtől az ember inkább a boxoló stabil megingathatatlanságát várná, ami részben igaz, részben viszont párosul egy olyan mozgékony ruganyossággal, ami kifejezetten nehéz célponttá teszi.
Fekete haját stílusosan rövidre nyírva hordja hála a kétheti egy fodrászcimbinek. Szemöldöke sötét, ad egyfajta komoly életérzést a mélyen ülő, acélkék szemeknek, melyekből furcsa módon minden megpróbáltatás ellenére sem tükröződnek vissza a háborúk borzalmai. Feltéve persze, hogy nem közvetlenül ébredés után, vagy kiesve felvett szerepéből látja az ember, akkor ugyanis a kellemes kék valóban inkább az edzett acélra emlékeztet.
Jellemzően borostát hord a hanyag elegancia elvén, nem mert lusta borotválkozni, hanem mert így szereti. A szőrzete átlagos, karok, lábak, és köldök alattról fut egészen az ágyékáig, a mellkasa sima. Bőre egészen világos szinte sápadt fehér, vállait, karját, tarkóját több helyen is szeplők borítják. Testének számos pontján golyó, kés és orvosi beavatkozások nyomai látszanak. Ezek némelyike még egész friss vörösben játszik fél évvel korábbról, mások halványrózsaszín árnyalattal árulkodnak 1-2 éven belülről, míg jónéhány már egészen kifehéredett a múltat képviselve. Legjellegzetesebb talán a bal kulcscsontja alá fúródott, egymás mellé roncsolódott kettős golyó ütötte nyom, mely nyilvánvalóan a szívéért ment, de valami őrangyal megfejelte hasba, hogy időben lehúzódjon. Nem elég gyorsan a sértetlenséghez, de a túléléshez nyilvánvalóan.
Ékszereket egyáltalán nem visel, ellentétben a hátába varrt pokolmacskányi tetoválással, amit még egyetemi évei alatt sikerült a tipikus részeg, elvesztett fogadás eredményeként begyűjtenie.
Öltözködési stílus: Nyári időben az utcán leginkább fekete trikóban, lábszártól bokáig szűkülő, könnyű, cipzáros zsebű ninjanadrágban és futócipőben látni, a felkarjára szíjazva tokban okostelefon, a fülében fehér, vezetékes fülhallgató. Ez a téli időszakban nemes egyszerűséggel sötét, kapucnis, cipzáras pulcsival és bakanccsal egészül ki. Otthoni környezetben hasonló stílus jellemzi, míg munkában az aktuálisan megkövetelt munkaruha. Ez utóbbi az egyetlen eset, amikor márkajelzést hajlandó viselni magán.
Különösebb jellegzetes illatot nem tudhat magáénak, borotválkozás után az arcszesz fűszeres illata domináns, míg az esetek többségében valami hűvös, kellemes aromájú férfitusfürdő biztosít neki friss életérzést.
Első benyomás: Koncentrált, jó kedélyű, vonzó, nyugodt, barátságos, pofátlanul zabálnivaló mosollyal, szívfacsaró kék szemekkel.
Mozgás: Nincs meg benne a testépítők darabossága, ruganyos, gyors, de messze nem nesztelen. A lépéseiben - legyen az bár futás, vagy séta - kiszámított erő van, stabilitás, fegyelem. A tartása megfelelő magasság hiányában nem tiszteletet parancsoló, szimplán csak... védett. Azt a benyomást kelti, mint aki tökéletesen tudatában van minden porcikájának és esetleges gyenge pontjának tetőtől-talpig. Ebből fakadóan nehéz meglepni, mintha a tarkóján is lenne szeme. A térben elfoglalt helye határozott, meglepő módon és normál esetben különösebben mégsem vonzza magára a figyelmet, ami kifejezetten tudatos eljárás részéről.
Beszédhang: Mély tónusú, sima, ez az a típus, amibe az ember szívesen belehemperegne, mert valami biztonságos, meleg prémre emlékeztet, ami megvéd a legnagyobb fagyban is. Kivételt képez ez alól, amikor kiveszik belőle látszólag minden értékelhető emberi érzelem és a hangja hideg tónusú lesz, éles hanglejtéssel, tűhegy pontosságú artikulációval.  
A harmadik szituáció, ha elveszti maga felett valamilyen okból a kontrollt, vagy túlságosan is biztonságban érzi magát, ilyenkor ugyanis előszeretettel kapar bele hangjába az orosz akcentus és elnyújtottabb szótagolás.
Szociális mentalitás: Már azon korosztály tagja, mely imád látástól-vakulásig a telefonján, tabletjén, laptopján, e-olvasóján, vagy ritkább esetben a könyvén lógni. Nikolay egyik élvezeti cikknek sem hódol. A telefon a kezében eszköz, amiről zene szól, mutatja az időt, a buszokat és amin keresztül elérhetik ha úgy adódik. Semmilyen közösségi oldalon nem szerepel, nem fizet online haladva a modern korral, nem rendelget az Amazonról és unalmas perceiben filmet sem bámul a telefonjáról, lévén... nemigen vannak unalmas percei.
Azt gondolnánk, hogy hülye a kütyükhöz, amit egyébként szépen elő is ad munkakörökben elkerülve a kellemetlen facebook kapcsolódásokat példának okáért, de szimplán csak nem érdekli semmi, aminek gyakorlati haszna számára nincsen. Jellemzően csak az otthonának nevezett kis albérleti lyukban fordul elő vele, hogy fellelhető a számítógép előtt is időszakosan, ezen esetek többsége is azonban hírekre és a HTC Vive kalibrálására szolgál.


Előzmények
Sergey Korzakov (1922-2006)
Gyerekként a nagy éhínség idején a norilski gulagban szolgál, 17 évesen már a vörös hadsereg tagja, a II. Világháborúban harcol, háborús hős. A háború után kritikus sérülés miatt orvosi kísérletek alanya lesz. Sosem tér vissza a seregbe, ellenben súlyos fizikai és mentális sérüléseket szenved. Harcképtelensége miatt leszerelik, később családot alapít. Legkisebb fia Mikhail 41 éves korában születik.

Mikhail Sergeyevich Korzakov (1963-1985)
Mikhail apja háborús történetein nő fel. A leírt borzalmak, szörnyűségek nem, ellenben a hősi érdemrendek megérintik hiú lelkivilágát, végül 1979 atyja kifejezett tiltása ellenére megszökik és katonának áll. A Szovjet-Afgán háborúban szolgál, rendkívül tevékeny, szívós és rendíthetetlen szárazföldi erő, 1983-ra a speciális erők tagja. Ebben az évben ismerkedik meg Natalya Assanovna ápolónővel, akit végül egyéjszakás kalandgyermekük hatására feleségül is vesz. Moszkvába, Sergeyhez költözött feleségével és fiával soha nem találkozik újra, 1985-ben, a háború legvéresebb évében életét veszti Afganisztánban.

Nikolay Mikhaylovich Korzakov
1984-1990
Koraszülöttként lát napvilágot, így kiskorában gyenge és betegeskedő. Hadiállapotokhoz szokott ápolónő anyja helyértéken kezeli bár a helyzetet, ez nagyban meghatározza fiatal éveit. Apjával sosem találkozott, csupán anyja történeteit hallja róla, melyeket azonban nagyapja szigorú, kompromisszumot nem tűrő hozzáállása miatt csak titokban ismerhet meg. Hozzászokik a rejtőzködéshez, a titkolózáshoz, visszahúzódó, csendes, s bár intelligens, meglehetősen jellemtelen gyerekké cseperedik.

1991-1993
A problémák az iskolában kezdődnek. Nehezen szerez barátokat, már kicsinek is komoly gondjai vannak a bizalommal, a környezet elfogadásával, a többi gyerek felszínes látszatával. Érettebben gondolkodik náluk, ami szociális hátrányt jelent és az iskolai évek alatt hamar célszeméllyé válik miatta az erősebb kölykök szárnypróbálgatásainak. Ez leginkább '93-ban, az ország polgárháborúgyanús indulatai között mutatkozik meg. A nemzet feszültsége a gyerekek szintjén csúcsosodik ki a maga módján. Nikolay céltáblájává válik a kegyetlen játékoknak, melyek többségét puszta taktikai érzékre hagyatkozva sikerül elkerülnie egészen addig a pontig, míg egy alkalommal súlyos, 8 napon túl gyógyuló sérüléseket szenved. Életét az iskola egyik tanárának, Yegor Kirilov közbelépésének köszönheti.

1994-1997
Yegor fantáziát lát a visszahúzódó, de meglepően szívós, taktikus kiskölyökben és a szárnyai alá veszi. Fizika- és testnevelés-tanárként leginkább ebbe a két irányba mozgatja el Nikolay képességeit, tehetségét és helyzetét felismerve önvédelemre, majd azt átkötve systema harcmodorra tanítja napi szinten. Nikolay szemében apja helyett apjának tűnik, sokkal szorosabb kapcsolatot ápol vele, mint tanár-diák alapokon indokolt lehetne, példaképként tekint fel rá, ami később nagyban befolyásolja pályaválasztását is.

1998-2002
Nehéz megmondani, hogy inkább ő tehet róla, avagy valódi kapcsolat alakul ki anyja és a tanár között, minden esetre '98-ban Yegor feleségül veszi az özvegy Natalyát, hivatalosan is nevelőapjává válva a kölyöknek.
A házasságból sosem születik újabb gyermek, s annak ellenére, hogy nagyapja kifejezetten ellenséges Yegorral szemben, nevelőapja és anyja békés, viszonylag boldog házasságban élnek. A férfi rengeteg időt tölt nevelt fiával, vadászni viszi, túrázni, horgászni, megtanítja neki a túlélés fortélyait. 17 éves korában aztán Nikolay rajtakapja nevelőapját, mikor az megcsalja anyját... egy másik férfival. A tapasztalás rendkívül felzaklatja, kezdeti haragja, undora és sértettsége éket ver közéjük annak ellenére, hogy soha nem beszél róla senkinek. Minden kezdeti ellenségessége ellenére a fiú tisztában van vele, hogy ha ez az információ kitudódna, az nem csak Yegor karrierjének, vagy a családi békének vetne véget. Érzelmei idővel csillapodnak bár helyet adva a kíváncsiságnak, menthetetlenül eltávolodnak egymástól, ami végül anyja és nevelőapja házasságának végét is jelenti.

2003-2006
Nagyapja óhajának eleget téve egyetemre megy, egyfajta néma tiszteletadásként, megfelelési vágyból volt nevelőapja felé pedig villamosmérnöki szakra jelentkezik. Hogy levegye a terhet ismét egyedül maradt anyja válláról, diákszállóba költözik és az egyetem mellett részmunkaidőben dolgozik egy helyi javítóintézetben. Az egyetemen kiválóan teljesít bár, a munka cseppet sem megy zökkenőmentesen. A kezdeti években gyakran meggyűlik a baja a vele közel egykorú intézetisekkel. Első szexuális élménye is a javítóhoz köthető és erősen megkérdőjelezett saját hajlandósága a témában, életének ezen részéről azonban még a hozzá legközelebb állókkal sem beszél.
Túlzás persze azt mondani, hogy olyan tömeges számban jelentkeznének a bizalmasok, gyerekkora magányosságát megőrizve egyedül közvetlen szobatársa, Dimitriy kerül közel hozzá. Igazi jóban-rosszban, sülve-főve barátság az övék, Nikolay introvertált, szarkasztikus, hűvös jellemét Dimitriy nyílt, vidám, bevállalós és lobbanékony természete egészíti ki. Remek párost alkotnak, ami az évek alatt egyoldalú, titkolt romantikus érzelmekhez vezet Nikolay részéről. Sosem vallja be, mert egyrészt sem jövője, sem esélye a dolognak, másrészt kár tönkretenni azt, amijük megvan. Addigra betonbiztos benne, hogy ebben kifejezetten nevelőapjára ütött.
2006-ban nagyapja idős korában, 84 évesen elhuny rákban. Nikolay sok időt tölt halálos ágya mellett az utolsó hónapban, melynek során Sergey kihasználja a soha vissza nem térő lehetőséget, hogy minden történetet elmeséljen családjáról "már megtalálta az útját és úgysem befolyásolja" alapon. Elmondja, hogy büszke rá azért, amerre halad, amit választott és ahogy gondoskodik magáról, illetve az anyjáról... Nikolay pedig immár két évtizedes gyakorlattal titkol el mindent, ami nem az idős füleknek való és ami minden bizonnyal romba döntené a róla kialakított, idealista képet. Nagyapja megígérteti vele halála előtt, hogy soha nem jelentkezik a seregbe. Hogy tanul az ő hibáiból. Sosem tudja meg mekkorát téved, mikor ígéretét hallva békésen örök álomra szenderül.

2007-2010
Nagyapja temetésén találkozik hosszú idő után először volt nevelőapjával. Egyetlen napra elfelejtődik köztük minden félreértés, összezördülés, harag, sértettség és Nikolay kiönti neki a szívét az elejétől a végéig minden atrocitással, ami azóta érte, a saját tapasztalataival, teljesíthetetlen kívánságaival, megszegett ígéretekkel együtt. Yegor remek társnak bizonyul ebben, s egyetlen éjszaka erejéig tökéletes a hullámhossz kettejük között. Másnap reggel Nikolay egy laza zsákba összehordott életével szolgálatra jelentkezik.
Nem a saját döntése. Illetve de, a saját döntése, ám önmagától egészen biztosan nem vállalt volna katonai szolgálatot. Nem mert egy gyáva féreg, még csak nem is azért, mert ne lenne meg rá az affinitása, vagy a vágya, szimplán a nagyapja iránti tiszteletből. Az élet megszegett ígéretek sorozata. Ami a holtaknak már nem fájhat, az az élőnek annál inkább, ő pedig nem az a típus, aki cserben hagyja a bajtársat, pláne ha Dimitriyről van szó. Egy kaszárnyába kerülnek, a kiképzésük is együtt zajlik, remek csapatot alkotnak és életében először Nikolay valóban elemében érzi magát ott, ahol van, olyan emberekkel, akikkel képes megtalálni a közös hullámhosszot. Mint a kirakós elszórt, most újra megtalált darabjai áll össze a kép és ő végre egésznek érzi magát. Kiválóan teljesít, remekül bírja a kiképzést, közelharci tapasztalatainak hála jó formában van. Dimitriyjel az oldalán hamar akcióba lendülnek. Elsőként a Második Csecsen Háborúban kerülnek bevetésre 2007 és 2008 között. A területről majd egy éves szolgálat után vonják ki őket annak ellenére, hogy mindenkinek teljesen egyértelmű: a háború koránt sem ért véget. 2008 augusztusában rövid pihenő után egységüket az Orosz-Grúz háborúba vezénylik Dél-Oszétiába. Nikolay otthonosan mozog a hadiállapotokban, a folyamatos készenlétben, míg bajtársa egyenesen tobzódik az élvezetben. Az a típus, akit kifejezetten kattantnak tartanak, akciói időnként komplett őrültségnek tűnnek. Szeptembertől ismét Csecsenföldön szolgálnak a már megszokott, jól bejáratott alakulattal, ahol is végül véget ér szerencsesorozatuk. Egységük 2010-ben megöli ugyan a felkelők agresszív politikát folytató vezetőit Asker Dzapujevet és Ratmir Samejevet, az utána következő megtorlást már nem kerülik el. Csaknem a teljes egység megsemmisül egy gerillaakcióban, míg Dimitriy maga súlyos sérülést szenved.

2011
Barátját összefércelik bár, nyilvánvalóvá válik, hogy a gerincébe fúródott repesznek köszönhetően lebénult. Dimitriy súlyos depresszióba kerül saját képtelensége miatt, egy világ omlik össze benne, hogy nem csak karrierjét nem folytatja, járni sem fog soha többé. Visszavezénylik őket Moszkvába, de lobbanékony természetű társa engesztelhetetlen, elkeseredett haragjában egy alkalommal fegyvert fog az őt kezelő orvosra. Hadbíróság helyett az orosz speciális erők elit egységének kutatóorvosa keresi fel őket. Felajánlja a lehetőséget Dimitriynek, hogy kísérleti kezeléssel megpróbálják helyreállítani a gerincét, cserébe viszont a speciális erőket kell szolgálnia. Hiába Nikolay figyelmeztetése, a kétségbeesett férfi vakon belemegy az egyezségbe. Hónapokig nem látják egymást annak ellenére, hogy Nikolay szintúgy átigazol az egységhez. Küldetései ezúttal többnyire belföldön történnek a terrorelhárítással együttműködve, számtalan alkalommal pengeélen táncolva élet és halál között.
Mire újra egymásra találnak, Dimitriy ismét két lábon áll, látszólag kicsattan az egészségtől és minden tökéletes. Látszólag. Miért van mégis olyan érzése, hogy abból az arcból mintha többé nem az általa ismert bajtárs nézne vissza? Miért néz rá úgy, mint egy idegenre? Aggodalmai süket fülekre találnak és túl későn ébred rá, hogy barátja nem csak gyökeresen megváltozott, haldoklik is. A kísérletek ugyan helyreállították a gerincét, ám a szervezetébe juttatott anyagok belülről kezdték el szétrohasztani szerveit. Dimitriy végül Csecsenföldön leli halálát egy terrortámadásban. Elkerülhető lett volna, ha az állapota nem sodorja őket veszélybe és mégis... egyetlen dologra emlékszik abból a napból kristálytisztán. Dimitriy szkeptikus, keserű mosolyára. Az apró nevetésre. Az utolsó szavakra.
"Nem mentettél meg, Kolya. Egy éve halott vagyok. Miért nem tudsz végre eltemetni?"

2012-2017
Széthulló, kaotikus emlékek. Rengeteg szilánkjuk elveszett, amelyek pedig megmaradtak, azok a mai napig kísértik rémálmaiban. Rémlik, hogy visszatért a bázisra. Hogy első felindulásból megpróbálta megölni az orvost, akit felelősnek tartott és ennek érdekében kifektette az őrség nagy részét. Hajtotta a düh, az adrenalin, a rutin, saját életének értéktelensége. Nem ölték meg, de jobban járt volna. Az erődemonstráció elég volt ahhoz, hogy elfogják és egy szibériai támaszpontra szállítsák Tovarish irányítása alá. Foszlányosan emlékszik a nyugtatózásra. A pszichiáterre. Az alvásmegvonásra. A pszichológiai tesztekre. A stressztűrés vizsgálatokra. Az orvosokra. A kiképzésre. A kínzásra. A virtuális programokra. Villanásnyi emlékképek, melyek összemosódtak egyetlen undorító, nehezen nyelhető maszlaggá, amitől a mai napig hányingerrel ébred. A Krasnyy Projekt hosszadalmas volt, kegyetlen és súlyos agymosással járt a résztvevő számára. Ritkán élték túl, de akinek sikerült? Nos. A tökéletes katona. Ha azt mondják, ugorjon a kútba megteszi. Lője fejbe magát? Kérdés nélkül. Hatoljon be az ellenséges területre és mészárolja le a civileket? Kellemes nap.
A töredékeket összerakva felfogja, hogy ez idő alatt szolgált az Észak-Kaukázusi felkelés különböző színterein. Emlékszik a halottak arcára, akiknek se nevük, se jelentőségük számára. Emlékszik a végtelen, gépiesedett ürességre. És emlékszik Szíriára.
Amikor magához tér a belé drillezett, agymosott kábulatból egyetlen dolgot tud: egy harci zóna kellős közepén van, sebesült és iszonyatosan fáj a feje. Űzött vadként fogja menekülőre a dolgot, meghúzva magát egy már lebombázott terület romjai és halottjai között, amíg apránként összeszedi saját tudatát. Szíriában van. Oroszország közbelépett. Az elmúlt öt évben a speciális erők tagja volt. Undorító háborús bűnöket követett el. A koponyáján lövedék súrlódott nyoma az egyik oldalon, ütésé a másikon. Őrjítő fejfájás keveredik a hullák égett, keserű bűzével és saját hányásának átható szagával. Ki kell jutnia innen.

2018 - Brooklyn, New York, Egyesült Államok
A minap látta az építkezés mellett elsétálni. Emlékszik a féloldalas, éles mosolyra, a megvillanó, mindentudó szemekre. Futólag pillantott rá. Nem biccentett, nem köszönt és nem látszott rajta, hogy meghűlt az ereiben a vér, pedig mégis. Úgy vájkál az életében, mintha eleve elrendelt joga lenne. Az Intézetben. A kínvallatásnál. Szíriában. Hálás azért, hogy kimentette? Igen. Hálás az önkéntes információforrásért? A hamis iratokért? Az útmutatásért? Óh, igen. De tart tőle. Miért? Mégis miért rándul össze minden alkalommal a gyomra, ha csomagot kap tőle? Miért hűl meg az ereiben a vér, ha meglátja?
Miért ne? Ebben a világban soha, semmi nincs ingyen.