Békeszerető, kerüli a konfliktusokat, nyugodt jellem. Mindenki véleményét meghallgatja és figyel az apró részletekre is, a kis mimikákra. Nem kedvel vagy utál senkit „első látásra”, a véleményével mindig visszavonul egy kis időre magában. Bár ezek inkább csak pillanatok, mégis elég számára dönteni pró és kontra. Első hallásra nem feltétlenül hisz el semmit, mert az éremnek is két oldala van, de ezt nem gyávaságból teszi. Kifejezetten harcias tud lenni, ha a családjáról, közelebbi barátairól van szó. Noha senkinek sem képes szándékosan kárt okozni; de kemény és szívós ellenfél egy bulldog makacsságával. Kényes a jó hírnevére és bántják az igazságtalanságok. Mindemellett segítőkész és tisztességes. Néhány pillantással felméri az őt körülvevő társaság tagjait és könnyen alkalmazkodik hozzájuk. Megjelenésével nem lóg ki a sorból, így nem okoz neki gondot új barátságokat kötni. Alapjáraton vicces és jó a humorérzéke; de csak a legközelebbi barátai ismerik igazán. Bulldog természete miatt veszélyes ellenfél, nem szerencsés összetűzésbe keveredni vele. Erős jellem és gyorsan tanul, végül is summa cum laude végezte két év alatt a mérnökit.

Hol is kezdjem? Nem, nem a legelejétől. Az azért túlzás lenne. Az apám a Yale öreg diákja és egyik professzora volt. Mérnök. Ami árammal működött, azok kötötték le a figyelmét; s más egyéb szerkezetek. Az emberekkel hadilábon állt, egészen addig, amíg édesanyámat az útjába nem fújta az őszi szél. Ő mutatott rá apám több tévedésére is az élettel és az emberekkel kapcsolatban. Parázs viták voltak közöttük; így mesélték; az eleven és pimasz őszinteség feszült neki a racionalitás hideg szellemvárának. Végül egymásba szerettek, majd jöttem én. Sok mindent apámtól örököltem és az életutam is javarészt ő állította fel elém. Anyámnak mégis több mindent köszönhetek. Diplomás volt ő is, ez igaz, de mint zenetanár. Főleg zongorázni tanulni jártak hozzá a legtöbben. Ő pedig munkaidőn kívül zeneterápiával foglalkozott. Sérült, beteg gyermekeknek mutatta meg a zene örömét. Nem csoda, hogy sokan szerették őt.
14 éves koromig az apám útját követtem és nem volt gondom a tanulással. Főleg azokat az információkat jegyeztem meg gyorsan, amik érdekeltek; de a többi tantárggyal sem volt gondom. Majd úgy döntöttem, hogy másik utat választok. Az iskolát elvégeztem, a Yale bekebelezése is könnyen ment; majd más kihívás után néztem. Füvet, fát vágtam; kisebb-nagyobb munkákat vállaltam el a szomszédoktól és gyűjtöttem a pénzt. 17 évesen pedig megvettem életem első autóját. 1965-ös Pontiac GTO. Jócskán le volt épülve, de kipofoztam és süvített, mint a szél. Majd olyan acélkék fényezést raktam fel rá, hogy hasra estek rajta a napsugarak.
21 éves koromban összepakoltam a holmim és elindultam, hogy újabb ismeretségeket szerezzek. Meg sem álltam Manhattan szívéig. Addigra már volt két jó barátom, majd akadtak még ketten hozzánk. Béreltünk egy nagyobb garázst és lepusztult autókat vásároltunk fel. Kipofoztuk őket és eladtuk. Gyűjtöttük a pénzt, hogy minél több autót tudjunk venni majd eladni. Persze a tucat kocsik hozták a pénzt, de volt néhány igazi gyöngyszem is a tarsolyunkban. Végül vettük egy telephelyet, felhúztunk rá egy nagy műhelyt és megnyitottuk az üzletünket.
Egy nap besétáltál az életembe. Hozzánk jöttél kocsit venni, a szüleiddel voltál. Más lánynak egy csillogó kék Peugeot kellett volna, vagy egy babarózsaszín Citroën; de neked nem. Neked azonnal szemet szúrt a Porsche Panamera. Szilaj és formás darab és valahogy éreztem, hogy illik hozzád. Én mutattam meg neked a kocsit. Beültél a kormány mögé és mintha csak neked teremtették volna. Öltöztetett az az autó és te mosolyogtál. Vidám voltál, olyan boldog; nem tudtam levenni rólad a szemem. Akkor odajött az a hatökör Dean és próbált lebeszélni a kocsiról. Este el akarta vinni egy körre, mint már másik járgányunkat is. Elzavartam a francba. A próba körre én mentem el veled, persze apád is jött velünk, mert ez mégis csak komoly döntés volt. Végül megvettétek és el is mentetek. A nap hátralévő részében Dean ócsárolását hallgattam és estére betelt a pohár. Igaz, lett egy monoklim tőle, de megérte. Utána napokba telt, míg újra találkoztunk.
Lelanelle. Idősebb voltam nálad és mégsem zavarta ez egyikünket sem. Hülye kamasz lettem melletted, de nem bántam egy percét sem. Éjszakába nyúlón beszélgettünk, sokat sétáltunk a parkban. A családunkról, a kocsikról; arról, hogy a kertészet a mindened; s hogy én lazán lehetnék már oktató a Yale rangos sorában; de az nem kötött le. A barátnőid és a szüleid sem értették, hogy mászkálhatsz olyan lazán kettesben velem a parkban, még késő este is. De te tudtad, vigyázok rád. A kezed sosem engedtem el és megvédtelek, volt rá példa; és utána sem féltél soha semmitől, amikor melletted voltam. Három gizda srác vetett rád szemet, elkezdtek ökörködni előttünk és próbáltak félre tolni mellőlem. Nem hagytam magam. Megijedtél, mert felrepedt a szám és lett egy monoklim, kicsit nehezen vettem a levegőt az egyik gyomros után. Hajad szála sem görbült.
Egy-egy csóknál nem jutottunk tovább; talán mert féltem attól; hogy rám fogsz unni; nem tudom. Pedig a családod befogadott, a nagyobb életkor különbség ellenére is. Édesapád mintha az én apám lett volna és a mamádat is mintha ezer éve ismerném már. Annyira hasonlítottatok egymásra, hogy az ő mosolyából már ismertem a gondolatait. Azután jött Tobias. Belezúgtál teljesen és én hagytam, hogy boldog legyél. Korban közelebb állt hozzád és reméltem, hogy ugyan úgy a tenyerén fog hordozni, mint ahogy én tettem és tenném.
Hagytam az autókereskedést és más útra léptem. Volt egy motor balesetem, de még olcsón megúsztam. Innen jött az újabb ötlet és papírhalmok fölé görnyedtem, orvosokkal egyeztettem. Bár nekem nem volt szükségem rá, de új térdprotéziseket kezdtem el tervezni. Csatlakoztam egy új céghez és sok újratervezés után gyártásba kezdtünk. Felfutottunk, s bár tervezgetek még, de már leginkább csak kedvtelésből. Figyelemmel kísértem az életed és ott voltam a közeledben, mikor szükséged volt rám. Nagy feldúlt mikor megtudtam, hogy Tobias mit művel veled. Nem kellett sok hozzá, hogy elveszítsem a fejem és egyszer úgy istenesen nekiestem a férjednek. Haragom ostobaság volt és ellened lett fordítva, higgadtságot erőltettem magamra és próbáltam segíteni, hogy szabadulhass. Beszélgettünk, de már nem úgy, mint régen. Mellettem is féltél, attól, hogy újabb pofont kapsz, mert nem leszek ott mindig veled. Majd jött a börtön. A koholt vádaknak én sem hittem, de hiába adtam meg minden segítséget; az én ügyvédeim sem tudtak segíteni. Olyan papírokat írtál alá, amiket egyébként nem tettél volna. Tobias kényszerített rá, vagy csak odahamisította az aláírásod? Már mindegy volt, börtönbe kerültél. De nem nyugodtam, most már nem voltam képes félre állni. Hivatalosan estem neki a férjednek, ügyvédekkel. Voltak bizonyítékok, bár nem elég ahhoz, hogy téged kiszabadítsalak vele. De a férjed tönkre tettem teljesen és elintéztem, hogy semmi ne kössön tovább hozzá. Szinte minden héten bejártam hozzád, ha volt rá mód, akkor sűrűbben is. Gondoskodtam arról, hogy a holmid összepakolják és hozzám kerültek, a kocsidra is én vigyáztam; amit még évekkel ezelőtt tőlem vettél meg.
Három évvel később pedig előre elkészítettem neked mindent. A kocsiddal mentem érted, én hoztalak el a börtön kapuja elől és az én lakásomra vittelek haza. Még ha nem is örökre maradnál velem, de tudtad, hogy addig maradsz, ameddig csak akarsz. A kezed fogom még mindig és segítek neked talpra állni.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Nem csak sármos, de mindenképpen az egyik legudvariasabb férfi vagy, akivel az elmúlt időszakban összefújt a szél. Castor, így első olvasásra egy igazán szimpatikus karakter, kiáll magáért, másokért, a nőkért, mindenért ami számára szent és sérthetetlen. Imádom a karaktered jellemét, ha minden férfi olyan lenne mint ő, nem is lenne probléma a világban.
Lelanelle pedig természetesen egy nagyon szerencsés hölgy, hiszen te végig ott álltál mellette. Jóban és rosszban is. Nem sokan mondhatják el magukról, hogy kivárták a szerelmük három éves börtönbüntetését, ez is csak a csodás jellemedet erősíti, bizonyítja. Őszintén remélem, hogy a jövőben Lelanelle is melletted fog maradni és végre megkezdhetitek a jól megérdemelt közös jövőt is.
Imádtam a karakterlapodat olvasni, igazán érdekes szakmát választottál az uraságnak, egyáltalán nem hétköznapi. Összességében egy nagyon különleges karaktert hoztál el nekünk, aki mostantól, velünk együtt színezheti New York városát. Ám igyekszem nem szaporítani tovább itt a szót, hiszen ha jól sejtem már nagyon várnak rád.
Sok sikert kívánok neked a továbbiakban, remélem, hogy sikerül szíved hölgyét is elcsábítani, aztán jó legyél! Figyelünk!

Színt és rangot majd valamelyik csodás admin ad neked, addig is nyugodtan foglalózz és irány a játéktér!

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!