Amint végeztünk a rendőrségen, legalábbis a kihallgatóban, Chester-t alávetették valamiféle pszichológiai vizsgálatnak, amit ráadásul Dr. Redmond végzett el. Kiderült, hogy van némi komplexusa, de a legnagyobb probléma az, hogy eddig buborékban nevelték, így a naiv életfelfogása még sok bajt okozhat, de leginkább csak neki. Nem köz, vagy önveszélyes, a túláradó hülyeségen túl, bár ez inkább az én véleményem volt. Váltott velem is pár szót a cuki dokibácsi, aki benyögte, hogy ez nagyon jó jel, hogy ennyire féltettem a testvéremet és szeretne soron kívül beszélni velem a napokban. A holnapot kategrórikusan elutasítottam, mert kizárt, hogy aludni tudjak. Miután ennek vége volt, elmondtam neki, hogy mit szeretnék, és megkértem, hogy maradjon ott, amíg végül dűlőre nem jutunk. Chester beletörődött abba, amit kitaláltam, nagyon nem is volt más választása. Elmondtuk Larson nyomozónak is az eredményeket, még egyszer megköszöntem a gyors intézkedést. Nem akartam hazamenni, de muszáj volt. Lefürödtem, összetörtem pár dolgot magam körül, aztán összetakarítottam a romokat. Felhívtam Candace-t, hogy ma nem megyek be dolgozni, aztán úgy éjfél körül hívtam egy taxit. Dobtam egy üzenetet Remington-nak, hogy átmegyek, és reménykedtem benne, hogy látni is fogja. Az agya hiperül tud kattogni, és mivel csak annyit írtam neki, hogy a rendőrségen vagyok ma kb egész nap, így próbára sem megyek, bíztam benne, hogy még béren lesz. Út közben beszereztem a kellékeket, majd amint leparkolt a kocsi, kiszálltam. Kifizettem a sofőrt, majd kihasználva az éppen lefelé érkező, fiatal társaságot megtartottam az ajtót, hogy felrohanhassak a megfelelő emeletre. Tudtam, hogy melyik Remy lakása, így amint elértem a megfelelő ajtót, tenyérrel megcsapkodtam párszor. -Remington, nyisd ki az ajtót! –szólaltam meg végül, hátha a hangom segít neki abban, hogy nem egy őrült zaklató spiné vagyok, aki a cuki pofijára utazik így éjszaka, hanem a hülye haverja. -Áh, drágám. Jó estét! Hoztam ajit. –nyomtam a kezébe a süti-whisky kombót egy díjnyertesnek szánt vigyorral. Otthonosan a konyhájába sétáltam, levéve két poharat, aztán helyet foglaltam a kanapéján. Lerúgtam magamról a cipőimet, aztán felhúztam a lábaimat magam elé, várakozva nézve fel rá. -Van egy jó, egy rossz, meg egy baromira elbaszott hírem. Melyikkel szeretnéd, hogy kezdjem? Oh! És amúgy üdv itthon, kicsim. –pislogtam fel rá nagy szemekkel.
Aziel mára kellően megalapozta a hangulatomat azzal, amikor dobott egy üzenetet, hogy a mai próbát ki kell hagynia, mert a rendőrségen fogja leélni a hátralévő életét, vagyis egész pontosan a mai napját. Felesleges lenne keresnem, mert nem lesz elérhető. Hát ezzel aztán kurvára megnyugtatott. A többiek is megértették, hogy magánügyi okok miatt ezt most skippelnie kellett. A próba egész jól sikerült annak ellenére is, hogy a gondolataim közben szanaszét jártak miatta. Tudtam, hogy van az a szektás balhé a családja körül, így biztos voltam benne, hogy Sierra húga ezért hívhatta be. De attól még aggódtam érte, hát ha mégis valami más állhat a háttérben. Nincs baj a felfogásommal, de azért később megpróbáltam párszor felhívni, de semmi. Ki volt kapcsolva. Éjfél körül aztán előkerült. Annyit írt, hogy átjön. Nem kérdeztem semmit, csak azonnal leokéztam. A többit majd személyesen megbeszéljük. Jó egy órán belül vad dörömböléstől kaptam infarktust. Na azon nem izgultam, ki lehet az, mivel egyértelmű volt, de azért hajnali egykor nem kellett volna csapkodni az ajtót, amikor mások aludni próbálnak. A szomszédoknál újabban így is sokszor pengeélen táncoltam, amikor váratlanul rám tört a halaszthatatlan zenei buzgóság. - Megyek már! - szóltam vissza gyorsan, kissé fojtott hangon, mielőtt még kényszert érzett volna, hogy megismételje a mozdulatot. Ajtót nyitottam, hogy befáradhasson. Nem kellett noszogatni. - Öö. Köszi? - a süti-whisky kombót. Hol összeszűkült, hol hatalmas szemekkel figyeltem, ahogy a konyhába ment, szerzett poharakat, lerúgta a cipőjét, majd a kanapéra kuporodott. - Kezd, amelyikkel szeretnéd. Mondjuk a legelején. - vontam meg a vállaimat bizonytalanul nézve vissza rá. Még azt se fogtam fel, hogy itt van a lakásomon. Töltöttem neki whisky-t a poharába, meg a sajátomba is, amit aztán meg is húztam. Azt éreztem, szükségem lesz rá. Leültem a kanapéra, hogy akár bele is kezdhessen a regélésbe, ha készen áll. - Szóval mondjuk ott, hogy mi volt ez a rendőrséges sztori? - Indy már ugrott is, hogy nyalogatással, bujkálással magára vonja Aziel figyelmét. Mindenáron ki akarta harcolni magának a simogatást és a törődést. De valójában pont fordítva. Ő akart törődni Azival. A biztonság kedvéért még egy labdát is vitt magával B. tervnek, ha nem lett volna vevő a simogatásra. Beéri akkor figyelemelterelő játékkal is. Rendkívül intelligens kutya, és rögtön megérzi, ha valaki maga alatt van. A maga módján próbálja megvigasztalni az illetőt, nem véletlenül imádom őt annyira.
“Generally the best things in life are also the worst things in life. It’s just like how people’s best qualities are always their worst qualities. It’s also a little hard, too, but I’ll take it. In terms of hard things, the opportunities are worth it.” - J.K.
Leültem a kanapéjára, figyeltem, ahogy töltött nekem italt, és saját magának is, majd mielőtt még kinyithattam volna a számat, a tekintetem megakadt a közelembe költöző Indy-n. Lejjebb engedtem a lábaimat, hogy törökülésbe helyezkedhessek, finoman megcsapkodtam a combjaimat, jelezve a világ, és általam is legokosabbnak tartott kutyájának, hogy nyugodtan belepakolhatja a fejét az ölembe, ha akarja. Finoman kezdtem el vakargatni a füle tövét, simogatni a fejét, a hátát, egy hálás mosollyal figyelve a reakcióit. -Ilyenkor mindig elgondolkozom rajta, hogy nekem is kell egy saját Indy. -jegyeztem meg csak ennyit Remy-nek. Nem vagyok túl nagy kutyapárti, de ettől függetlenül ilyenkor tényleg mindig rám tör az érzés, hogy jó lenne egy otthonra is. Végtelenül okos, és sokkal hálásabb, mint egy macska. -Szóval ez a rendőrséges dolog... -sóhajtottam lemondóan. -Azt már tudod, hogy az öcsém is a szekta tagja, amihez az apám is tartozott, és hozzám költözött. Az igazság az, hogy ez a szekta potenciális gyilkosok gyűjtőhelye... -kezdtem bele a dologba kissé bizonytalanul. -Az a lényeg, hogy minél több emberáldozatot szedsz, annál előkelőbb helyet foglalhatsz el a végén, hogy.... asszem "Hórusz avatárja" legyél, ha eljön az idő. És a legértékesebb áldozatok az emberek, akik a családodhoz tartoznak, a rokonaid. Ez a nyomorék gyerek azt hitte, hogy azért küldték Amerikába utánam, hogy majd beszervezzen a szektába, de hát ugye nem, hanem az volt a cél, hogy öljön meg engem és így adjon egy újabb áldozatot a szektának. De erre ő nyilván nem volt képes, mert nem igazi szektás volt egyébként, hanem csak családegyesítőset akart játszani. -ne kérdezd, miért így, én se értem. Inkább lehúztam a whisky-met, mert úgy éreztem, ez most kelleni fog. -De mivel nem akart megölni, inkább elmondott mindent, én pedig hívtam Emmalynn-t, hogy szeretném, ha bevinnének minket az őrsre és felvennék a testvérem vallomását. Úgyhogy a jó hír, hogy az öcsém valójában nem akart megölni, a rossz az, hogy jelenleg nem igazán tarthatjuk a kapcsolatot, mert veszélyes. Őt egy biztonságos, védett helyre vitték, ahol felügyeletet kaphat. Mivel nem akarom, hogy ezek után a szektában maradjon, ez volt a legjobb megoldás. És... innen jön az elmebajos része... -légyszi, ne akarj megölni majd érte. Inkább magamhoz is vettem egy kis sütit, hogy betömhessem vele a pofámat és időt nyerhessek átgondolni, hogy fogom tálalni azt, ami ez után jön.
A "nekem is kell egy saját Indy" mosolyt csalt az arcomra. Tudom, hogy Aziel inkább macska párti, így ez elég nagy dolog volt tőle. Ezek szerint Indy azonnal célba is talált nála a vigasztaló szándékával. Boldogan hajtotta a fejét Azi ölébe, élvezve azt a fültő vakarást. Imádja. - Csak ajánlani tudom. Ragaszkodó, hűséges társ, aki önmagadért szeret. Mindig őszintén örül neked, nem hagy el, és sosem szúr hátba. Jobb hallgatóság, mint sok ember társunk. Caroline biztosan tud ajánlani neked pár ebet. Önkéntes menhelyeken is, így járatos az örökbefogadásokban is. De ez mindegy is. - ráztam meg a fejemet bocsánatkérőn. Egyrészt túl sok volt az egy főre jutó is-ek száma a mondandómban, másrészt... A legkevésbé sem kutyatartási tippek miatt jött. Érdekelnek a személyes dolgai, akár vidám, akár zűrös, és egyáltalán nem szeretném róluk elterelni a szót. - Mi!? - kerekedtek el a szemeim. Persze sejtettem, hogy nem szalvétagyűjteményt cserélnek abban a szektában, hanem valószínűleg gyilkolási tippeket. Főleg, hogy a szüleik halála is hozzájuk volt köthető. De akkor... Chester is gyilkos? Azira vadászik? Jeezz!!! Csak nem próbálta megölni álmában!!!??? - Hórusz avatárja??? - vontam fel a szemöldököm. Éreztem, hogy erősen kezd lefagyni nálam a windows. Ez az ügy kezdett egyre kacifántosabb, zakkantabb és veszélyesebb lenni. És még mindig tudta fokozni tovább és tovább. - Öhhmm... Családegyesítőset? Ezzel? Hogyan? Azt hitte, hogy azzal felhívhatja magára a figyelmedet, hogy belép egy szektába? Oooookéééé. - ráncoltam a homlokomat zavartan. - Pff. Még jó, hogy nem akart megölni!!! - morogtam halkan inkább csak magamnak. Akkor tőlem is kapott volna olyan jobbost, hogy rögtön megtér. - Ennél is elmebajosabb? - kérdeztem vissza bizonytalanul. Fuh, Aziel. Akarom én tudni a folytatást? Persze, hogy akarod, Fellowes. Erre vannak a barátok. - És egyébként most mi lesz veled és a tesóddal? Leírod emiatt, vagy azért örülsz, hogy előkerült? - kérdeztem rá direktbe. Gyilkos szektákról dumálunk egy üveg whisky és egy tálca süti mellett. Mégis minek finomkodjak?
“Generally the best things in life are also the worst things in life. It’s just like how people’s best qualities are always their worst qualities. It’s also a little hard, too, but I’ll take it. In terms of hard things, the opportunities are worth it.” - J.K.
-Klassz. Majd beszélek vele valamelyik saxo buli után, hogy segítsen ezzel és nézzünk körbe együtt valahol. Köszi. Aztán majd zaklatlak, hogy hogyan kell életben tartani egy kutyát. –kapott is érte valami hálás mosolyt, vagy valami hasonlót. -Jaaaa, Hóruszé, de ha nem, ne verj meg érte, mert jelenleg nem tudok a részletekre figyelni. Azt hiszem, ezek a buggyant szektások arra hajtanak, hogy majd valakibe beleköltözzön Hórusz. Amikor lefektették a Thelema alapjait, akkor a kitalálójának, Aleister Crowley-nak a feleségét megszálló entitás diktálta le a tutit, hogy aztán az legyen a törvény. –legyintettem, hogy ez a része végül is kurva mindegy, legalábbis nekünk. Most nem felvilágosító órát tartani jöttem, vagy nem ilyenről. Egy egészen… más ügyben akartam keresni őt. -Mi?! Nem!!!! Hanem azt akarta kitalálni, hogy a szüleink alapvetően nem voltak rossz arcok, az apám nem gyilkos, és majd mennyire örültem volna annak, hogy ő milyen okos, hogy ezt kitalálta. A srác csak 22 éves, és baromi naiv. Gyerekes húzás volt, és meggondolatlan, de… végül is, ő is csak egy gyerek. –legalábbis az én szememben biztosan. Tudom, hogy nem rosszat akart, csak szörnyen buta. Jót mosolyogtam a morgásán, majd csak bólogattam. -Mhm, és légyszi, ne üss meg érte. –vagy ne fejelj le. Remy egy elég békés természetű srác, de ez nem azt jelenti, hogy nála nem szakadhat el a cérna. Szerintem Evelyn Aaron pasijának is az a mákja, hogy LA-ben van és híváson keresztül nem tudja megfojtani, ha épp Princess LA mellett lődörög akkor, amikor beszélnek. Nem azért, mert ne bánna jól a csajjal, sőt. Csak ettől függetlenül elég sok köze volt ahhoz, hogy Evelyn rájött, nem Remy az, aki hosszú távon kell neki, mert túlságosan unalmas a csajhoz. Nem tudtam volna elképzelni idővel sem azt a szőke tornádót anyukaként, vagy valakiként, aki leköti magát egy állandó helyre, míg Remington-t igen. Mármint nem anyaként, hanem olyanként, akinek családja van. -Még nem tudom. Egyelőre fel kell dolgoznom azt, hogy előkerült, hogy mi történt a családunkkal, különben lehet, hogy növesztek egy gonosz alteregót, aki feszkólevezetésnek embereket nyúz… -ráztam meg a fejemet egy sóhajjal, de végül elvigyorodtam, jelezve, hogy csak vicceltem. Asszem… -De annak örülök, hogy talán most közelebb kerülhetünk egymáshoz. Eddig nem érdekelt a múlt, próbáltam elfelejteni, eltemetni, és ez által vele sem tartottam a kapcsolatot. Ha beavattam volna, vagy legalább egy kicsit máshogy álltam volna hozzá, talán nem ezt gondolta volna a jó megoldásnak ahhoz, hogy a közelembe jusson. Amúgy rendes gyerek, és elég érdekes, hogy képes volt beépülni a szektába. Úgy tűnik, a megjátszás családi vonás… -sóhajtottam lemondón. -Na de! Vissza az elmebajhoz! Öhm… szóval az van, hogy nem akartam, hogy az öcsém szektás legyen, de Larson nyomozó szerint akár hasznos is lehetne, ha továbbra is benne lennénk ebben a közegben, szóval… azt találtam ki, hogy majd én beszállok az öcsém helyett. Az eltűnését azzal magyarázzuk majd, hogy megöltem, mert méltóbb vagyok a szekta tagjának lenni, és az apánk nyomdokába lépni, mint ő. Bennem amúgy is van valami boszorkányos kisugárzás, így nem lesz baj. Segíthetem Emmalynn munkáját is, és valahol bosszút is állhatok azért, ami a családommal történt. Azt akarom, hogy ez a szekta eltűnjön a föld színéről, így, vagy úgy. –pillantottam le Indy-re, aztán vissza Remy-re. -Tudom, hogy baromság és veszélyesnek is hangzik, de nekem ez fontos. –szóval nem engedek belőle.
A kutyás témát ha szerettem volna se tudtam volna tovább boncolgatni, mert az egyik egyiptomi isten jól kicsapta nálam a biztosítékot. - Aaaaahaaa... - néztem rá furán. Akár Hórusz, akár nem, ez egy baromság. - Nem akarok én senkit sem megbántani, de őszintén... - köszörültem meg a torkomat. - Ki az az igen hülye, aki elhiszi, hogy majd jön Hórusz és jól újjászületik egy random tagban? Meg hogy lediktálja a tanokat, és pont nem voltak ott mások. Ne már. Aki ezeknek bedől... - fogtam a fejemet elképedve. Jesszus, de tényleg. - Oké. Tegyük fel, hogy értem. - Chester szektás céljait. Ezek szerint a szüleik múltjának próbált utanézni ezzel a beolvadós marhasággal, hogy aztán a megoldással a bátyja közelébe kerülhessen. Egyrészt wow, másrészt ez a gyerek (is?) sima őrült. - Aha. Hát tudod az van, hogy ha úgy kezded, hogy ne üsselek meg, akkor tuti meg akarlak ütni. - boxoltam bele az öklömmel a tenyerembe. - Szóval inkább nem ígérek semmit, de megpróbálom visszafogni a késztetést. - forgattam meg a szemeimet. Nem hiszem el ezt a fazont. - Ez viccnek is rossz. - a pszichopata embernyúzó tömeggyilkos. Még csak most kezdtük el építgetni a zenei karrierünket, nem szeretnék máris szőrös kis lámpaernyő lenni Azi éjjeliszekrényén. Örültem, hogy a testvére hülyesége ellenére nem zárkózott el attól, hogy jobban megismerhessék egymást és rendezhessék a viszonyukat is, ami eddig leginkább a semmivel volt egyenlő. - Remélem, megoldódik ez a téboly és rendezhetitek a dolgaitokat a tesóddal. Jó lenne. - azt én is elismerem, hogy ügyes volt, de közben egy címeres barom is. Aziel nem akarta, hogy az öccse szektás legyen. Oké. Bólintottam. Tiszta sor. De Sierra húga szerint jobb lenne, ha a szektában maradnának. Oké. Bólintottam. Bár itt már baromi rosszat sejtettem. Kitalálta, hogy majd ő lesz szektás Chester helyett. Nem oké. És nem is bólintottam. "Mi a fasz!?" nézéssel meredtem rá, aztán összehúzott szemekkel fürkésztem tovább ezt a gyökeret, mikor kifejtette, hogy az lesz a fedő sztori, hogy ő, mármint Aziel kinyírta a saját tesóját, mert ő méltóbb arra, hogy a szekta hasznos tagja legyen. Szeretne az apjuk nyomdokaiba lépni vagy mi. Értem én, hogy segíteni akarja a nyomozó munkáját (vagy csak tényleg még mindig Emmalynn az új kattanása), és bosszút is állhat a családjával történtekért, de... jesszusatyaúristenfaszommiez. - Baromság és veszélyes is. Nem csak annak hangzik. - temettem az arcomat a tenyerembe egy röpke pillanatig, aztán lehúztam az újabb whisky-met. Legszívesebben az egész üveggel megtettem volna. - De ha neked fontos, akkor nekem is. - vontam meg a vállamat. Ezt már korábban is mondtam. - Viszont ha kinyiratod magadat, avagy a kvázi legjobb haveromat, a jövőbeli sikersztorimat és a saxomuch szintisét, akkorát be fogok mosni, hogy az még Hórusznak is fájni fog. - na ezt veheted ígéretnek. - Egyébként... értem az okokat, a motivációdat meg minden, csak.... komolyan ezt akarod? És ha ki kell nyírnod valakit? És ha téged nyírnak ki, mert nem nyírsz ki valakit, akit ki kellett volna nyírnod?????? - kellett nekem visszajönni a világvégéről. Maradhattam volna ott, a béke szigetén. Alig hogy beteszem a lábamat New York-ba, máris eluralkodik az őskáosz. - Ugye titkon nem vonz ez a szektásdi? - húztam össze a szemeimet némi gyanakvással. - És... ezt a gyakorlatban mégis hogy kell elképzelni, hogy te oda beolvadsz? Ez mivel jár? Nem kell megölnöd senkit, ugye? El kell járnod pszicho-gyűlésekre is? - fix, hogy nem segítek bemagolni ezt a Thelema faszságot.
“Generally the best things in life are also the worst things in life. It’s just like how people’s best qualities are always their worst qualities. It’s also a little hard, too, but I’ll take it. In terms of hard things, the opportunities are worth it.” - J.K.
-A legtöbben nem is hiszik el. Hanem az alapfelvetéseket szeretik. A Thelema például az egyént helyezi a középpontba és a szabad akaratot hirdeti. Jogod van úgy élni, ahogy akarsz. Azzal és ott, ahol és akivel akarsz. Jogod van azt tenni azzal, aki ellened vétett, amit akarsz. Stb. Szóval az alap felvetés egyébként tényleg jó, és nem csoda, hogy ennyi embert behúz. De mindig van olyan bolond, aki ezt elhiszi, és komolyan úgy gondolják, hogy ez valóság. Ez olyan, mint a vallás. Ha elég kétségbeesett vagy, akkor elhiszel bármit és mindent, csak igazolhasd azt, amit teszel, vagy ami veled történik. -én például elég sokat megadtam volna anno azért, ha a szüleim közlik, hogy ez egy baromság volt, csak vicceltek, mindenki jól van, és nem kell tovább ott maradnom a kórház elmeosztályán. De... sikerült?! -Oksa, majd... igyekszem nem rászolgálni, hogy megverj. -bár ki tudja, hogy kinél mi éri ezt el. -Ja, azt én is. Jó lenne, ha végre lenne egy kis nyugi, mert lassan nekem is kell vagy két hét elvonulás... -forgattam meg a szemeimet egy fáradt sóhajjal. Tudom, hogy alapvetően nem volt vicces a helyzet, de örültem, hogy végighallgatott, és ez a Hórusz megérzi a bemosást dolog egy mosolyt csalt az arcomra. -Szuper, akkor egyeznek a szándékaink. Sőt. Ha történik valami, Char is bemosna nekem egyet, és lehet, hogy a basszusgitárjával verne agyon, szóval nem áll szándékomban megdögleni. Az nem a kedvenc hobbim, mert csak egyszer lehet megtenni. -ráztam meg a fejemet még mindig mosolyogva. Azt is értékeltem, hogy én vagyok a "kvázi legjobb haverja." Azt tudtam magamról, hogy én így tekintek rá, de szokatlanul kellemes érzés volt, hogy ő is így gondol énrám. -Ezt akarom. Ha ki kell nyírnom valakit... akkor majd olyat választok, akiért nem kár. -meredtem rá teljesen komolyan, majd elvigyorodtam. -Vicceltem. De egyébként akkor majd felhívom Emmalynn-t, hogy mi legyen. Ő is beépült ebbe a szektába, így nem leszek egyedül. Okos, kemény és határozott nő. Tényleg. Szóval majd akkor zaklatom az utódod tesóját, hogy most mit kellene csinálnom. -nem kockáztathatom, hogy lebukjon, ha már ennyire messze eljutott, de jobb mindenről tudnia, mintsem valami cselekedettel tegyek neki keresztbe. -Mi???!!!! Dehogy vonz, jesszus! Én így is azt csinálok, ami jól esik, amit akarok. Nem érdekelnek a társadalmi elvárások és az, hogy mások szerint mi okés. Legyen az életvitel, öltözködés, körömfestés, bármi. És nem vagyok gyilkos állat sem. -ha esetleg nem lett volna egyértelmű. -Nem tudom. Körülbelül fél órája találtam ki, hogy én is szektás leszek, szóval annyira még nem vágom, hogy ez mivel jár. De Emma azt mondta, hogy majd ő szerez nekem kamu áldozatokat... jelentsen ez bármit is. -inkább nem is akartam tudni. -A gyűlések meg... biztosan meg kell majd jellenem pár ilyenen, de így talán ketten több belsős infót megtudhatunk. Emma célja az, hogy felszámolja ezt a fertőt, ahogy az enyém is. Már kezd elegem lenni abból, hogy mostanában minden kurva szar, és olyan, mintha soha nem lenne vége. -ráztam meg a fejemet lemondó sóhajjal. -Na de inkább... milyen volt a "nyaralás"? Plusz amúgy... neked nem kellett volna tovább ott lenned? Elég meglepő volt az a korai SMS tőled. -én úgy számoltam, hogy akkor még nem kellett volna itthon lennie.
- Lehet, hogy jó az alapfelvetés, de akkor is baromság. Hogy hiheti el bárki is, hogy ez majd valósággá válik? Attól még, hogy páran azt hirdetik, hogy jogod van mindenhez is, hát megsúgom, kurvára nem lesz. Semmiféle szekta, gyülekezet, vallás, akármicsoda nem tudja felülírni a törvényt és hasonlókat. Nem pár önjelölt seggfej fogja megváltani a világot, akik ráadásul gondolom mindenzért még nem kevés pénzt is kérnek, cserébe meg nem adnak szart se. Nem fura a tagoknak, hogy gyilkosságra buzdítanak? Vagy inkább birkákhoz méltón beállnak a sorba, csak nehogy kilógjanak a hülye csordából, amihez agyatlanul csatlakoztak. - de az is lehet, hogy ezt csak én nem érthetem meg, mert még sosem voltam ennyire hülye, vagy ennyire elveszetten és mélyen. Akkor sem ez a baromság a megoldás. - A két hét elvonulást nagyon tudom ajánlani. Majd megadom az utazási iroda elérhetőségét, ahol befizettem. - nekem megérte, akkor is, ha az első hetet valójában majdhogynem Dr. Redmonddal összezárva töltöttem. Hasznos és tanulságos volt. Szerintem sokat segített, hogy megértsem és máshogy lássam magam és másokat is a környezetemben. - Helyes. - az is, hogy Char is agyonverné, nem csak én, és az is, hogy nem az az új hobbija, hogy kinyirassa magát. Úthengerrel mennék át a hulláján, hogy érezze a törődést. Felvont szemöldökkel és tányér-szemekkel meredtem rá, amikor kijelentette, hogy majd ha meg kell ölnie valakit, olyat választ, akiért szerinte nem kár. Aztán nagy vigyorogva hozzátette, hogy viccelt, én meg cserébe jól sípcsonton rúgtam. - Az se jobb hír, hogy Sierra húga is szektásat játszik. - de legalább talán vigyáz Azielre, és persze magára is. Nem csodálom, ha a nővére folyton halálra aggódja magát miatta. Én most tehetem ugyanezt Azi miatt. Micsoda remek közös program lesz. - Oké. Elhiszem. Csak tőled akartam hallani. - hogy titkon sem szeretne valójában is csatlakozni ehhez az elvont marhasághoz. Lássuk be, azért neki is vannak labilis és megkérdőjelezhető dolgai. Kinéztem volna belőle, hogy egy ilyen szektás buli is simán belefér. Nem az öldöklős rész, én sem gondolnám őt gyilkos típusnak, hanem csak úgy egyébként. - Kamu áldozatokat? - akadtam fenn a dolgon úgy egy fél percig. Inkább egyikünk se akarja tudni, hogy ez mit jelent. Remélhetőleg csak be tudja mesélni a többi tagnak, hogy megöltek valakit Hórusz nevében, és nem pedig tényleges halottakat szerez. Azért az elég meredek lenne. - És szerinted, ha segítesz neki felszámolni azt a szektát, akkor majd nem lesz minden kurva szar és olyan, mint ha soha nem lenne vége? - néztem rá kérdőn. Őszintén érdekelt, hogy ez a mondat mit is jelent pontosan. - Nagyon jó volt, köszönöm. Maximálisan megérte. Biztos, hogy máskor is fogok szabadságot kivenni a saját életemből és eltűnni kicsit, amikor kezd minden megint túl sok lenni. Jót tett. - válaszoltam őszinte, talán még lelkesnek is mondható mosollyal. - Kellett volna, de előbb visszajöttem. - mondjuk ezt magától is összerakta, különben nem kérdezte volna. Na mindegy. Szóval... - Sierrával minden nap beszéltünk, hogy mesélje el, mi volt az étteremben meg ilyenek. Ő is nyugodtabb lehetett így, hogy leokéztam mindent, és én sem aggódtam azon, hogy jól érzi-e magát a cégben. Aztán mesélte, hogy eléggé kivan a húga miatt, mert nagyon fura, horror kategóriás és életveszélyes ügyekbe tud belekeveredni. Olyasmit mondott neki, hogy legyen jobban résen, mert nem kizárt, hogy még az ő élete is veszélyben lehet, mert valami őrült tömeggyilkos megfenyegette. - vagy ilyesmi. - Közben bekrepált a kocsija is, és szervízbe kellett vinnie. Már csak az hiányzott volna, hogy egyedül zárjon a tök üres és sötét étteremben, utána meg haza taxizgasson. Inkább visszajöttem, hogy ő is nyugodtabb legyen, és én is. Nem akartam kockáztatni, hogy valami hülye a célegyenesben elkapja azt, aki a szabadságom kulcsa el a vendéglátásból a zene felé. Több nem hagyom elszaródni a dolgaimat, az ki van zárva. Ráadásul Sierra ritka értelmes nő, szóval mindenhogy kár lenne érte. - tud vigyázni magára, és valószínűleg nem én leszek az, aki megmenti, ráadásul lehet, hogy üres vaklárma az egész, de legalább nincs egyedül. Nyugodtabb a lelkiismeretem vagy mi.
“Generally the best things in life are also the worst things in life. It’s just like how people’s best qualities are always their worst qualities. It’s also a little hard, too, but I’ll take it. In terms of hard things, the opportunities are worth it.” - J.K.
-Ezeket szerintem lehet okosan is csinálni. Nem feltétlenül nyíltan buzdítanak arra, hogy kinyírj valakit, de ha mégis... akkor azt tényleg betudják annak, hogy azt tehetnek, amit akarnak. Rengeteg olyan elkeseredett ember van, aki ezekben találja meg magát. Tényleg olyan ez, mint amikor valaki rendszeresen templomba megy és dumálgat Istennel. Nem véletlenül tudtam volna elképzelni a testvéremről sem, hogy tényleg szektás lehetett volna. -az emberölést nem, de azt igen, hogy valamit ezzel akar kompenzálni. -Nagyszerű. Bár lehet, hogy az utazás csak egy hét lenne. Nekem már az is jó lenne, ha nem kellene mondjuk a Luciferre figyelnem, vagy ilyesmi. Csak a zene. Asszem, lenne miből dalszövegeket írnom. -nem is kicsit. Annyi baromság történt, hogy ez életre elég volt. -Emmalynn velem ellentétben átgondoltan csinálja, plusz neki ez a munkája. Tényleg nagyon okos nő. -annak ellenére is, hogy néha lerúgnám. A személyiségünk nagyon ellentétes, de a tudását és azt, hogy egyébként érdekes jelenség, elismerem. Meg még nagyon jól is néz ki mellé. Sem a gyilkos mivoltomat, sem a kamu áldozatokat nem akartam fejtegetni, szóval ezt a témát el is engedtem. -Nem tudom. Remélem. A legtöbb baj most abból származik, hogy itt ez a szekta. Én nem akarom feladni az életemet, és egy full újat kezdeni, ha felszámoljuk a szektát, akkor ez csak rajtam fog múlni innentől, hogy merre mozgatom a dolgokat. Mostanság kurvára rám járt a rúd, úgyhogy nem csak te akarsz egy bazi nagy reset gombot nyomni. -vontam meg a vállamat. -Nagyon helyes. Mindenki bassza meg, a te életedben te vagy fontos. -ez ennyire kurva egyszerű. Nem mások elvárásai, meg ilyenek dominálnak, hanem az, hogy te, mint egyén, mitől leszel boldog. Persze... legálisabb keretek között. Felvontam a szemöldökömet, és a folytatást várva néztem rá, amikor kijelentette a nyilvánvalót. Végighallgattam azt, ahogy összefoglalta, hogy pontosan miért jött vissza. Lényegében az új ügyvezető miatt, mert a húga figyelmeztette, hogy valami zakkant gyilkos el akarja kapni, és nem akarta volna, hogy a célegyenesben kicsinálják az utódját, ami a szabadságának a kulcsa is egyben. Aaaaaaha. -Hát erre inni kell. -töltöttem magamnak egy újabb pohár whisky-t, hogy lehúzhassam. -Szóval... akkor most tényleg ennyire önző lettél végre, vagy csak tehetségesen mondasz jól hangzó, téged majdnem érdektelennek beállító dolgokat? -tettem le a poharamat az előttünk lévő dohányzóasztalra. -Ha amiatt aggódtál, hogy nehogy valaki elkapja a nőt, mert nem tud kocsikázni és taxiznia kell, miért nem hívtál fel? Tudod, hogy neked általánosságban ingyen teszek szívességet. Nem szeretném, hogy megint visszazuhanj valahova, ahonnan egyszer már kimásztál. Sőt! Ez durvább lenne, mert már kvázi kint vagy a gödörből. A munkagödörből. Én meg ismerlek téged, meg Emmalynn-t is, így nem vagyok őrült emberrabló kategóriás. -ezért nem kellett volna hazarohannia.
- És szeretnél róla beszélni? - néztem rá kérdő bizonytalansággal. Szívesen meghallgatom, hogy miért van szüksége neki is a reset gombra, hogy pontosan mik miatt járt rá a rúd. Ma megbeszélhetünk minden szart is, aztán majd holnap úgy teszünk, mint akik kurvára semmire sem emlékeznek a sok whisky miatt. - Ööö... összezavar, hogy erre mi is a jó válasz. - vakartam meg a tarkómat. - Eddig is önző voltam, csak igyekeztem makacsul elnyomni a megfelelési kényszerem vagy micsoda miatt. Ráadásul ez az ügyvezetős dolog olyan önzőség, ami mindkét félnek jó, nem csak nekem. Sierra épsége is fontos volt ebben az egészben. - más kárára sosem tudnék az lenni. - De... mit jelent az, hogy "tehetségesen mondasz jól hangzó, téged majdnem érdektelennek beállító dolgokat"?? Szóval szerinted nem ezért csináltam, vagy mit akarsz ezzel mondani? - bocs, haver, de fogalmazz érthetőbben, nekem ehhez már rohadt késő van. Mostanában meglepően sokat aludtam magamhoz képest, és még nem álltam vissza az éjszakai bagoly és a hajnali pacsirta szerelemgyerekére, avagy a gyökér Fellowes-ra, aki szerint az alvás felesleges időpocsékolás. Már legszívesebben a hobbimmá nyilvánítanám. - Dehogy fogok visszazuhanni oda, ahonnan kimásztam. Jól vagyok. Máshogy látok dolgokat, nem kell paráznod miattam. - ráztam a fejemet határozottan. - Azért nem szóltam neked, mert így is megvan a magad baja a tesód és a gyilkos szektája miatt. Nem kell, hogy más gyilkos üldözőjét is magadra vedd. És nem dolgozni jöttem vissza. Nem ugyanaz. - attól még Sierra kezében maradt az irányítás, én csak figyeltem rá, hogy ne essen baja. - Sőt. Megállapodtam vele, hogy a korábban megbeszéltek előtt megkaphatja a teljes posztot. Okos, talpraesett nő, jó kezekben lesz nála a cég és a személyzet is. Nélkülem végre kibontakozhat, ahogy csak szeretne, én pedig annál előbb foglalkozhatok CSAK a zenével, ahogy mindig is akartam. Mindketten jól járunk. - cserébe néha megeszünk egy hamburgert együtt reggelire.
“Generally the best things in life are also the worst things in life. It’s just like how people’s best qualities are always their worst qualities. It’s also a little hard, too, but I’ll take it. In terms of hard things, the opportunities are worth it.” - J.K.
-Egy részét már tudod amúgy. –csak összesítve nem soroltam még fel neki, de egyébként semmi akadálya, ha lelki terrort akar magának. -Az egész szarság ugye azzal kezdődött, hogy Charlotte felbukkant New York-ban még nyár… végén? Asszem. Általában szólt, ha a városba jött, de most ezt kihagyta. És véletlenül futottunk egymásba, azt kamuzta, hogy nemrég érkezett. Mivel Evelyn neki dolgozott a megnyitó miatt, így a tőle hallottakból és a nő viselkedéséből összerakta, hogy Lena, vagyis akit én annak hittem, meg Charlotte kurvára egy ember. Amikor szembesítettem vele, akkor igazából nem igazán mondott semmit. Aztán nyilván azt mondtam, hogy el akarok válni, ami így is volt, és szerintem jó döntést hoztam. Csak… valamiért azt gondoltam, hogy nem megy bele ilyen könnyen, vagy… ha ő tényleg szeretett, akkor megpróbálja megmenteni a kapcsolatot, de nem így lett. –ez volt az első. -A húgoddal kapcsolatos dolgokat már ismered. Nyilván köszönünk egymásnak a koncertek előtt vagy után, de amióta utánajártál, hogy miért volt olyan, amilyen, nem beszéltünk. –szóval valahol ő is olyasmi volt, ami rátett a szarságokra egy kurva nagy lapáttal. Ottiline tetszett nekem, tényleg. Érdekes volt és külsőre is az esetem, mivel ő is a tipikusan átlagosan gyönyörű lányok közé sorolandó. De amióta kiderült, hogy pontosan mi is volt ez az egész felajánlás, nem beszélgettünk igazán, és a városnézős dolog sem valósult meg. -Aztán felbukkant Emmalynn és kiderült, hogy a szüleim mégsem gyilkos-öngyilkosság áldozatai lettek, hanem a szektáé, pontosabban Alex Freling apjáé. Mivel ő szervezte be az én apámat ebbe az egész őrületbe, így őt küldték, amikor nem akart családirtó lenni. Korábban még ugye Alex megkeresett, hogy szerepelt a nevem egy rendőrségi aktán, amikor a szüleivel kapcsolatban keresték, így megígértem neki, hogy segítek a kutakodásban, de végül eltűnt a srác. A dark-Ronnie segítségével sikerült megtalálni a telefonját, illetve az öcsémet is. Az előbbivel akkor még nem foglalkoztam, az utóbbiról meg ugye kiderült, hogy szektás. Aztán amikor vittem még be naplókat az őrsre, akkor elmondtam Emma-nak, hogy megtaláltam Alex-et. Átmentünk a North Brother Island-re, mivel ott jelzett. A srác ott is volt… mint több napos hulla. Láttam már halott embert, mármint… a szüleimhez is én hívtam ki a mentőket meg a rendőröket, de ez… nem tudok figyelni, nem tudok aludni. Enni sem mindig sikerül ezektől a baromságoktól. Annyira kurvára fáradt vagyok már. És akkor most itt van az is, hogy az öcsémet muszáj volt elpaterolni egy védett házba, nehogy kinyírjanak minket. –ráztam meg a fejemet egy sóhajjal. -Én csak zenélni akarok. Azt gondoltam, hogy a Lucifert idővel rábízhatnám Candace-re, de nem vagyok benne biztos, hogy mennyire jó ötlet-e. És akkor mindennek a tetejébe az új pultosom mostanság állandóan késik, mintha ezért fizetném. Tuti van valami baja, mert nem ilyennek tűnt, de… a faszomnak sincs kedve ezzel foglalkozni. Kirúgni nem akarom, de jelenleg nem vagyok olyan állapotban, hogy érdekeljen a baja. –kezdtem el a halántékomat masszírozni. -Csak… elfáradtam. –de azt kurvára. -Ez volt a legjobb válasz. –néztem rá teljesen komolyan. -Muszáj önzőnek lenned. A legtöbb embernek akkor se tudsz megfelelni, ha amúgy maga a személy egy kupac szar, a szülőknek pedig alapvetően lehetetlen. –persze mondani könnyű, hogy engedd el, és nekem nincsenek is, hogy elvárásaik legyenek, de ettől még tényleg így gondolom. Nem szabad, hogy csak ezek befolyásoljanak. -Csak azt, hogy habár van abban igazság, hogy önzőségből is látni akartad, hogy minden oké-e vele, szerintem nagyobb része van benne a nőnek, mint a frissen megtalált tökeidnek a magadat való előtérbe helyezés kapcsán. –de mivel benne volt a szerintem szó, ez csak az én véleményem marad. Vagy igaz, vagy nem. De mivel mindig, mindent kimondok, ami ilyen értelemben a véleményem, most sem akartam csak úgy hagyni, hogy a téma le legyen tudva. -Ez igazán nemes gesztus, Sir Fellowes, csak az a baj ezzel, hogy… amíg vissza nem jöttél, nem tudtad, hogy az öcsém is gyilkos szektás, szóval nyugodtan zaklathattál volna. –vontam meg a vállamat egy vigyorral. -De ez viszont tök jó hír!!! Nincs több Aunt Marie’s, csak a zene. Majd alkalom adtán beugrok megköszönni neki, hogy átvette a helyedet és nem tűnt el az utolsó pillanatban. Így már nem kell befutkoznod, hanem csak arra koncentrálhatsz, amire mindig is vágytál. A nagybetűs Zenére.
Kezdőlap
Aziel mára kellően megalapozta a hangulatomat azzal, amikor dobott egy üzenetet, hogy a mai próbát ki kell hagynia, mert a rendőrségen fogja leélni a hátralévő életét, vagyis egész pontosan a mai napját. Felesleges lenne keresnem, mert nem lesz elérhető. Hát ezzel aztán kurvára megnyugtatott. A többiek is megértették, hogy magánügyi okok miatt ezt most skippelnie kellett. A próba egész jól sikerült annak ellenére is, hogy a gondolataim közben szanaszét jártak miatta. Tudtam, hogy van az a szektás balhé a családja körül, így biztos voltam benne, hogy Sierra húga ezért hívhatta be. De attól még aggódtam érte, hát ha mégis valami más állhat a háttérben.
