One belongs to New York instantly. One belongs to
it as much in five minutes as in five years.
Belépés

a városba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Társalgó
szavak sokasága
Új posztok
hozzászólások



Elkészültem az elõtörténetemmel...

double trouble EmptyMarissa Grey
Today at 10:51 am



Activity Check (09.17-10.01.)

double trouble EmptyN. Allison Haden
Today at 10:47 am



Aiden && Allie part2

double trouble EmptyN. Allison Haden
Today at 10:45 am



Fun in the market - Luke & Anita

double trouble EmptyAnita Cooper
Today at 10:41 am



Élodie ✫ Flor - Egy megmentett kisállat

double trouble EmptyFlor Sanchez Moreno
Today at 6:10 am



crazy friday night

double trouble EmptyCherry Sullivan
Today at 3:12 am



♚Pain and gain ♚ Ryu & Hudson

double trouble EmptyHudson Duncan Payne
Today at 12:13 am



Shut Up and Dance with me

double trouble EmptyMyna Rosegold
Yesterday at 11:08 pm



Aston & Pola

double trouble EmptyPola E. Whitebreak
Yesterday at 10:45 pm
Lakosok
nyilvántartása
Csoport neve
Média 28 25
Diákok 36 30
Törvényszegõk 14 26
Bûnüldözés 9 14
Hivatal 5 7
Üzlet 13 17
Oktatás 7 5
Munkások 16 11
Egészségügy 12 15
Összesen 140 150
Ismerõs idegenek
New York utcáin
Jelenleg 24 felhasználó van itt :: 10 regisztrált, 0 rejtett és 14 vendég :: 2 Bots

Bellamy West, Diane N. Miles, Ewan Patrick Brooks, Joshua Miller, Leslie Hewson, Marissa Grey, Nick Campbell, Raelyn J. Winters, Sebastian St. Vincent, Veronica J. Rhodes


A legtöbb felhasználó (78 fő) Kedd Jún. 04, 2019 9:02 pm-kor volt itt.

Share
 

 double trouble

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: double trouble   double trouble EmptySzer. Nov. 28, 2018 6:59 pm

Ben & Ethan & Lyn
Uhm... that wasn't the best time to see each other again
- Nektek is olyan borzalmas volt a szülés, mint nekem? Azt hittem, már sosem lesz vége – magyarázza égnek emelkedett szemekkel Lilian, én pedig inkább újabbat kortyolok a koktélomba, mielőtt még itt azonnal ledőlök unalmamban a székről.
- Az enyémnél biztos nem lehetett durvább, ugyanis rajtam mutatta be az orvosom az orvostanhallgatóknak, hogy ilyenkor, mikor már jönnek a tolófájások, mit és hogyan kell vizsgálni. Azt hittem fejbe rúgok ott valakit, amikor sorba néztek a lábam közé a tanulók. – Erre már nekem is elkerekednek a szemeim.
- Jó ég. – Ennyit vagyok képes kinyögni és láthatólag roppantul elszörnyülködöm a hallottakon.
- És neked Marilyn? Milyen volt? – kérdezi Susan, hisz láthatólag rohadt csendben ücsörgök az asztal túloldalán. Nem sok kedvem volt eljönni amúgy sem, de gondoltam, adok egy esélyt az ilyen „anyák elszabadulnak” estének, hátha jó lesz és még egy kicsit képben is leszek Rose osztálytársainak anyukájáival. Hát, azt hiszem, jobb lett volna otthon maradni, ugyanis már egy órája olyan téma van, amihez inkább nem is szólok hozzá, csak pillantgatok az órámra, hogy mikor kellene írnom Bennek egy SMS-t, hogy jöjjön értem, mert ha nem teszi, itt őrülök meg.
- Öhm... nekem nem volt semmi különös. Gyors volt – mosolyodom el halványan, mire aztán mind a négy elképed.
- Hogy lehetsz, ekkora mázlista?! – Hát így. A gének, nem tudom. De kit érdekel?! Azért a szülés folyamata mégsem volt akkora élmény hat évvel ezelőtt, hogy most újra erről kezdjünk el diskurálni. Nincs valami érdekesebb téma, könyörgöm?!
- Máris jövök – adom fel végül, és kimegyek a mosdóba, hogy ne előttük pötyögjek a mobilon. Nem is tudom, mit gondoltam, mikor eljöttem ide. Na mindegy, mindent megpróbáltam az ügy érdekében, most már senki nem mondhatja, hogy nem megyek soha el velük sehová.
„Kéééééérlek gyere értem, mert ezek kimossák az agyam is! A Dead Rabbitben vagyunk. De siess, mert nem bírom sokáig! Xx” – írom meg az üzenetet Bennek, és remélem nem sok idő lesz neki, mire ideér. Én meg majd szépen kitalálok valami jó kis dumát a lányoknak, hogy miért lépek le ilyen „korán”.
Épp, mikor befejezem a pötyögést, akkor jön be a mosdóba Lil, szóval egy szempillantás alatt a fülemhez is kapom a telefont és sajnálkozni kezdek.
- Oh, komolyan? Tudom, hogy ilyenkor nagyon nyűgös, szóval megyek, ahogy tudok, Kate – veszem fel a legaggódosabb hangnememet, amit képes vagyok, majd ahogy látszólag lenyomom a hívást, a tükör előtt szépítkező Lilianre nézek, ahogy megkérdezi, hogy van-e valami baj?!
- Igen, azt hiszem nekem lassan mennem kell, mert Rose elrontotta a gyomrát, szóval a bébiszitter nem igazán bír vele – nézek mindenfele, mert ugye tudjuk, hogy baromi rosszul tudok hazudni, így inkább én is kicsit megigazítom a számon lévő rúzst.
- Pedig jól éreztem magam – mosolyodom el, mikor befejezem. Kurva jól. Azt hittem, halálra unom magam veletek, vénlányok. Kimegyek és visszahuppanok még pár percre a társaságukba, hogy még végig hallgassak néhány anekdotát a szülésnél egy fokkal unalmasabb hétköznapjaikról.
- Na, megyek, köszi a meghívást, majd legközelebb igyekszem tovább maradni – köszönök el tőlük egy-egy puszival, aztán elindulok kifelé, de félúton belebotlok egy ismerősbe. Név szerint a bátyámba, Ethanbe.
- Hé, szia. Hát te? – érdeklődöm egy halvány mosollyal. Nem kerestem a múltkori látogatásom óta, ami úgy egy héttel ezelőtt volt. Tulajdonképp még mindig nem tudom, hogy mit kezdjek az egész szituációval, emellett pedig elég elfoglalt voltam az elmúlt napokban, így gondolkodni se sokat volt időm. Azt hiszem, Ben is lassan ideér, és ha ez így lesz, az meglehetősen meglepő lesz mindkettejük számára, bár lehet, hogy nem jön be, csak megvár kint. Ez az opció lenne a legmegfelelőbb, azt hiszem.

Marilyn Kaminski
Üzlet
Play by :
Hilarie Burton
Kor :
32
Foglalkozás :
Kávézó tulajdonos/marketinges - General Motors
Hozzászólások száma :
178

double trouble Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: double trouble   double trouble EmptyCsüt. Nov. 29, 2018 4:25 pm


Lyn and Ben and Ethan



Ha valaki azt mondja, hogy az üzleti élet könnyű és kényelmes, mert valójában semmi másról nem szól, mint impozáns irodákról, meg nagy pénzekről, hát azt szívesen belökném a dolgok sűrűjébe, lehetőleg egy olyan napra, mint amilyen pillanatnyilag mögöttem áll. Végig ültem három értekezletet, adatok halmazát zúdították a nyakamba, és mikor az igazgatóság többi tagja távozott, én még beleástam magam a papírmunkába. Pillanatnyilag úgy érzem, hogy két apró, de roppant csintalan kobold pingpongozik mindkét szemgolyómmal, meg a komplett agyammal is. Igaz, valahol a lelkem mélyén büszke vagyok magamra: tény, hogy a cégemet nem éppen tiszta pénzből alapítottam, de az elmúlt időszakban igyekeztem kimaradni a zűrös ügyekből, pláne az olyanokból, amelyeknek bilincs, tárgyalás, börtönévek, meg a kék fényben mutogatott arcom lehetett volna a következménye. Persze nem állítom, hogy rólam fogják megmintázni a becsület meg feddhetetlenség bronzszobrát, de azt hiszem, egész jó úton haladok affelé, hogy a lelkemet meg az egész életemet kissé fehérebbre hipózzam annál, mint amilyen az elmúlt hat-hét évben volt. És azért azt a tényt se felejtsem el, hogy alighanem a törvény felé tendálásom lesz az egyik legfontosabb pontja annak, hogy minél szorosabbra fűzhessem a kapcsolatot Lyn-el és az eddig nem látott unokahugommal. Már csak azért is, mert az egyetlen testvérem, ha bármikor is olyasmit sejtene, hogy most sem tiszta üzlettel keresem a kenyeremet, alighanem a világ túlsó felére menekülne előlem Rose-al egyetemben, és felásná a köztünk lévő világot egy szép mély szakadékká, hogy soha az életben ne kerüljek újra a közelükbe. Őszintén, hát ki a fenének hiányzik ez? Nekem a legkevésbé sem. Nem könnyű dolog a könnyű, gyors, de ugyanakkor kockázatos pénz helyett szakadatlanul dolgozni, de a jelen állás szerint kifizetődőbb. És már csak lábjegyzet a történtek alján, hogy mostanában valahogy nyugodtabban is alszom úgy, hogy nem kell attól félnem, az éjszaka közepén rám törik az ajtót, és beleeresztenek néhány sorozatot a testembe, vagy épp megfürdetnek a folyóban - egy szép nagy betoncsizmával a lábamon.
Nos, bárhogy is, a mai napon szinte se enni, se inni nem volt időm - előbbinek nem igazán, de utóbbinak érzem a hiányát. Félreértés ne essék, elvagyok én alkohol nélkül hónapokon át - eszem ágában sincs apánk nem túl dicső példáját követni. Utoljára akkor nyúltam üveghez, mikor a visszaérkezésem feletti örömünnepet ültem a házamban, de úgy hiszem, a mai nap lezárásaként nem árt, ha felhajtok egy-két pohár whiskyt, fogalmazzunk úgy, hogy jutalom gyanánt. Talán akkor az a két seggfej kobold is abbahagyja a kalapálást odabenn a koponyám mélyén, bár tény, hogy az elmúlt egy percben a pingpongozásból átváltottak egy légkalapácsbemutatóra - nem mintha kellemesebb lenne az összhatás.
Megmasszírozom a homlokomat, várom hogy a fájdalomcsillapító, amit még az irodában lenyeltem, végre hatni kezdjen. Nem messze a bejárattól álldogálok, a félhomályban, és tekintetem végigfuttatom a bárpulton, mintha már a puszta látvány is oltaná szomjamat, aztán vissza is kapom a pillantásomat, mikor hal akad a horgomra, mert egy kacér szempár fűződik a tekintetembe. Jó néhány nő üldögél a pult mellett, fiatalabb és idősebb egyaránt, a közös vonásuk a mélyen dekoltált ruhájuk, és a meglehetősen egyértelmű magakelletésük. Fejfájás ide vagy oda, annyira nem korlátozódik le a gondolkodásom, hogy gyorsan rájöjjek, azok a nők, akik ennyire közszemlére teszik bájaikat, és a puszta pillantásukra felfűznek egy pasast, alighanem egy valami miatt jönnek egy bárba: magányukat és elhanyagolt mivoltukat szeretnék orvosolni, ha többre nem, csak egyetlen éjszakára. Visszanézek az előbbi nőre, egy széles mosollyal, mire rám kacsint, aztán kissé előre hajol, hogy tökéletes rálátásom legyen melleire. Első osztályú daraboknak tűnnek, nem árt talán közelebbről is meggyőződnöm erről. Nem mellesleg, valamelyik nap került a kezembe egy cikk, miszerint azok a nők, akik kénytelenek testi önmegtartóztatásban élni, jóval nagyobb eséllyel pályáznak egy szívinfarktusra, mint kielégült társaik. Lehet, hogy nem vagyok a tisztesség példaképe, de gyilkos sem vagyok, sőt. Ellenállhatatlan késztetés fog el, hogy felvilágosítsam a hölgyet a rá leselkedő veszélyekről, és kifejtsem miféle opciói vannak a szívroham korai elkerülésére és megmentésére, továbbra felhívjam rá a figyelmét, hogy én örömmel vállalkozom erre a nemes, és emberbaráti feladatra.
Menőverezni kezdek a tömegben a bárpult irányába, és mivel nem sűrűn veszem le a szemem a hölgyikéről, sikerül is nekimennem valakinek. Automaikusan mormolok valami bocsánatkérés-félét az orrom alatt, de valójában csak akkor veszem szemügyre, ki is a forgalmi akadály, amikor megüti a fülemet az ismerős hangja.
- Lyn... - hökkenek meg, mert arra aztán tényleg nem számítottam, hogy itt futok össze vele legközelebb. Azóta nem láttam, mióta kimasírozott a házamból, és nem is akartam keresni - nem mintha nem éreztem volna késztetést rá, hanem mert tudtam, hogy hagynom kell, hogy a saját tempójában dolgozza fel a visszatérésem tényét. Azt már megtanultam, hogy siettetni a dolgokat mindig sokkal rosszabb eredménnyel zárul.
Hajszál híján teszek egy megjegyzést, hogy nem épp családanyának való az efféle helyeken tobzódás, de még idejében lenyelem a mondandómat. Nem tudom, milyen anya lehet Lyn, de azt hiszem, hogy a lányáért akár a fél karját is levágná, ergo kétlem, hogy felügyelet nélkül hagyta volna a kiscsajt. És egyébként is, attól hogy szült egy gyereket, még nem kell hat lábnyira ásnia magát a föld alá - neki is kijár egy kis pihenés meg kikapcsolódás.
- Jól nézel ki, hugi - villantok fel egy, az övéhez hasonló mosolyt. - Ki vagy virulva - teszem hozzá. Na jó, én persze nem tudok rá olyan szemmel nézni, mint bármely másik férfi, de fix, hogy a megjelenése kenterben veri az itt lévő nők jelentős hányadát. - Kérlek, mondd, hogy nem ugyanazért vagy itt, mint azok a luvnyák ott - bökök fejemmel a bárpult irányába, ahol az ott ülő nőkről tulajdonképpen már csak a "vigyél haza és dugjál meg" kártya hiányzik. A flörtpartnerem viszont hosszasan végigméri Lynt, és elfordul tőlem - fix, hogy félreértette a dolgot. Úgy tűnik, a ma éjszakai szórakozásomnak lőttek. Egye fene, ha választanom kell, inkább beszélgetek a hugommal, mint kefélek valakivel, aki öt perc múlva már talál mást vigasztalás gyanánt.

X   • X • ™️
Vendég

Anonymous
Vendég

double trouble Empty
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: double trouble   double trouble EmptyHétf. Dec. 10, 2018 2:09 pm




to: Lyn & Ethan

Gondoltam, hogy nem fog ez olyan sokáig tartani, de attól még a remény hal meg utoljára, nem igaz? Általában pártolni szoktam, minden kimozdulásra vonatkozó ötletét, nagyon is ráfér alapon, de ez a Terhes Egylet, vagy mi a manó… Elvileg már megszültek, szóval valószínűleg mégsem ez, de már meg nem mondom, hogy nevezte őket. Mindegy is. A lényeg, hogy nem lepődtem meg az S.O.S. üzeneten.
Inkább haza sem mentem a GM-ből, úgyis volt egy-két órányi elmaradásom. Mikor pedig megjött az sms, öt perc múlva már húztam is, mint a vadlibák. Másra sem vágytam, csak hogy bepattanjon, együnk valamit, és ha már úgyis bébiszittert hívott, nálam töltse az éjszakát. Ekkor még egészen sok sanszot láttam, hogy a kívánságom meghallgattatik.
De mikor odaérek a helyhez, már odakintről látom, hogy valami eddig ismeretlen komponens is bele pofátlankodott a képletbe. Lynt messziről felismerem, de a pasas, akivel ácsorog… Nem látom jól, de mintha ismerős lenne. Elsőre nem tudom hova tenni, az viszont rémlik, hogy láttam már valahol, és még az a kósza gondolat is megfogalmazódik bennem, hogy talán a bátyja.
De azon nyomban el is vetem. Ethan már eltűnt az életünkből, jobban mondva inkább az övéből. És az elmúlt öt-hat évben nem is mutatott semmi hajlandóságot a visszatérésre. Nem hogy a visszatérésre, még arra sem, hogy karácsonyi üdvözlőlapot írjon, vagy bármi más, apró gesztus, amivel Lyn tudtára adná, hogy él és virul valahol, és nagy ívben letojja a fejét.
De akkor ki lehet?
Benyitok, majd néhány lépés után oda is keveredek hozzájuk.
- Milyen luvnyákról van szó? – kérdezek rá érkezésem jeléül az utolsó elhangzott információra, ami még megütötte a fülem. – Szia – hajolok oda Lynhez egy gyors, üdvözlő csókra, majd az előttem álló férfi felé fordulok. Nocsak, ezek szerint mégis csak Ethan.
Ilyen kicsi lenne a világ? Hat év után épp itt futnak össze? A Dead Rabbitben? Ez már-már mesébe illő.
- Nahát. Micsoda meglepetés. – Néhány pillanatig elgondolkodom, hogy kezet rázzak-e vele, annyira azért nem érzem úgy, hogy jóban lennénk. Már azt sem tudnám megmondani, mit csinált, mielőtt lelépett volna. Annyi ugrik be, hogy egy cégnél dolgozott. És hogy már akkor is kellemetlenül arrogáns volt a stílusa. Hát még most milyen lehet. Egy gyors mustrával azt azért máris belövöm, hogy néhány fokkal elegánsabb márkákba csomagolja magát, bizonyára jócskán megszedte magát.
- Mi járatban? – csúsztatom a kezem végül inkább Lyn derekára.


Benjamin Henson
Üzlet
Play by :
Matt Bomer
Kor :
29
Foglalkozás :
General Motors # Chevrolet szerviz- és márkavezető
Hozzászólások száma :
311

double trouble Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: double trouble   double trouble EmptyCsüt. Dec. 13, 2018 10:07 pm

Ben & Ethan & Lyn
Uhm... that wasn't the best time to see each other again
Ha valamire, hát arra tényleg nem számítottam, hogy Ethannel fogok összefutni itt a Dead Rabbitben. A múltkori látogatásom óta nem beszéltünk sehol egymással. Se telefonon, se interneten, se pedig személyesen. Valószínű, hogy ő is jól tudja, hogy nem lesz egyszerű visszaszerezni a bizalmam, és emellett még azzal csak segít egy kicsit, ha hagy egy kis időt feldolgozni a történteket. Amúgy is, bűzlik nekem valami körülötte a munka terén, és nem vagyok benne biztos, ha illegális ügyekben mozog, van-e kedvem vele bármiféle újbóli kapcsolatot kialakítani. Most már nem csak magamra kell gondolnom, hanem Rosera is.
- Köszönöm. Igyekszik az ember – mosolyodom el kicsit a bókra, bár igaz, sokat nem törtem magam. Mivel naponta elegáns a megjelenésem, így egy-egy ilyen kiruccanásra is körülbelül „hétköznapi” öltözetben érkezem. A kivirulással kapcsolatban pedig, hát... most valóban úgy is érzem magam, mert végre úgy vagyok, hogy minden a helyén van az életemben. Szóval jó lenne itt valahol megrekedni, maximum még egy kicsit fejleszteni ezt-azt.
Tekintetem végig vezetem az övének az irányába, aztán megállapodik a pultnál ücsörgőkön.
- Azt hiszem, a mai esélyeidet elbaltáztam – mosolyodom el, ahogy észreveszem, hogy elfordul az eddig éhezve őt méricskélő nő.
Mikor azonban visszafordulok felé, megpillantom Ethan háta mögött Bent, aki már éppen ide is ér hozzánk. Tudtam, hogy ez lesz. Hogy majd összetalálkoznak. Valahogy sosem voltak kebelbarátok, miért pont most törne meg a jég?!
- Ben. Szia – mondom, mint aki épp meglepődik azon, hogy itt van, holott én hívtam. Csak éppen azt nem mondtam el neki az utóbbi napokban, hogy Ethan itthon van. Nem tudom, miért, csak gondoltam, úgyis lelép, nem kell bevonni ebbe senkit. Talán ezért. Viszonzom a gyors csókot és rögtön kezdek is zavarba lenni, mert Ethan meg nyilván azt nem tudhatja, hogy Bennel újra együtt vagyunk, vagy valami hasonló. Milyen szép hármas ez. – Csak azokról, akiket elüldöztem most Ethan mellől a jelenlétemmel – vonok vállat és a fejemmel a pult felé bökök.
- Igen, ezt valahogy elfelejtettem mondani, hogy Ethan visszaköltözött New Yorkba -  reagálok felé, mikor kérdezi, hogy mi járatban van. Azért az elég erős lenne, ha tényleg itt futottunk volna össze. Basszus! Ha nem megyek el a hülye partija után hozzá, akkor tényleg itt találkoztunk volna először. Jó ég, még szerencse, hogy nem. Ezek az anyukák a jelenetem végére azt hitték volna, hogy elgurult a gyógyszerem. Holnapra talán már tovább is fűzték volna az egész sztorit. Sőt, biztos.
Fogalmam sincs, hogy most mi jön, de eléggé feszült itt a levegő, én pedig ezt baromira utálom. Tekintetem a két férfi között jártatom egy halvány mosollyal az arcomon.
- Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én mindjárt éhen halok. Van itt a sarkon egy jó étterem, ha... van kedvetek? – puhatolózok kicsit, mert tulajdonképp én nem bánnám, ha beszélgetnénk kicsit. Lehet, hogy nekik kettejüknek több kedvük lenne csak velem kettesben eltölteni egy órát, de talán kibírják egymás mellett erre a kis időre. Talána  végére még kezet is fognak egymással. Vagy nem... - Amúgy is lépnem kellene innen, mert az imént épp olyan kifogást találtam ki, hogy a gyerek beteg lett, szóval húzzunk innen, mielőtt még vissza kell mennem és végighallgatnom még három szülési folyamatot.

Marilyn Kaminski
Üzlet
Play by :
Hilarie Burton
Kor :
32
Foglalkozás :
Kávézó tulajdonos/marketinges - General Motors
Hozzászólások száma :
178

double trouble Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: double trouble   double trouble EmptyVas. Dec. 16, 2018 8:22 am


Lyn and Ben and Ethan



Az embert mindig érhetik meglepetések, jók és rosszak egyaránt. Na meg persze váratlanok is, bár azt hiszem, pontosan ez a meglepetések lényege. Bárhogy is, eléggé meghökkentő számomra, hogy Lyn-t egy ilyen helyen látom. Félreértés ne essék, nem a város késdobáló kocsmájáról van szó, hanem egy normális bárról, és ha visszaemlékszem a régi időkre, akkor sem túlzottan állt tőle távol az efféle szórakozás. A meghökkentő számomra sokkal inkább az, hogy egyáltalán nem számítottam rá - igaz, mivel az elmúlt hat év mindkettőnk életéből kiesett kapcsolattartás terén, ennél fogva nem tudhatom, hogy milyen anya, de sokkal inkább gondoltam volna azt, hogy a mai estét otthon tölti, mesét nézve Rose-al, vagy a házi feladatát ellenőrizve, vagy bármilyen más anya-lánya programot csinálva. Nem mintha túl sok anyát ismernék a közvetlen környezetemben - egyet sem - így hát végeredményben csak az általánosításokra támaszkodhatom: a legtöbb, amit "észvesztő buli" címszóval el tudtam volna képzelni róla jelenleg, a megváltozott családi körülményeit illetően az, hogy meghívja a barátnőit egy kerti partira, miközben a srácaik ott rohangálnak körülöttük. Ahogy a jelen szituáció mutatja, erőteljesen tévúton jártam.
- Ez csak bók volt. Nem kell komolyan venni - vigyorgok szélesen, jókedvűen cukkolva egy kicsit, mikor megköszöni a külsejére tett megjegyzésemet. Annak idején ilyenkor vasvilla-pillantásokat kaptam válaszul - most fogalmam sincs, hogy megtartotta-e ezt a szokását, mert a szemem önkéntelenül is a bárpult felé fordul.
- Bánom is én - legyintek egyet, amikor látom, hogy a nő elfordul, és úgy kezdi el a bár másik felében tömeget pásztázni zsákmány után, mint amikor a héja készül lecsapni a vadnyúlra. - Egyrészt holnap is lesz nap, másrészt holnap sem leszek még impotens - vonok aztán vállat. Egyórányi szórakozásomat tette tönkre, ez meg aztán tényleg nem a világvége.
Csodálkozva felvonom a szemöldökömet, amikor látom, hogy a hátam mögé kezd bámulni, és némi zavar jelenik meg az arcán. Isten gyere le, remélem nem kell premier plánban végignéznem, ahogy a húgomat épp felszedi valaki, ugyanolyan időtöltés céljára, mint amire én akartam a szőkét. Erről a vizuális élményről szíves örömes lemondok. Ekkor azonban Lyn szapora pislogásának alanya megkerül engem, és ahogy szemtől szembe kerülök az illetővel, néhány pillanatig meg vagyok róla győződve, hogy rosszul látok. Amikor pedig még egy gyors csók is elcsattan kettejük között, inkább azt kívánom, hogy bárcsak lennék vak. Meg hülye is, egyszerre. Akkor legalább nem kellene felfognom ezt az egészet, amelynek szemtanúja vagyok.
- Ühüm... - bólogatok lassan, a szemem egy pillanatra sem véve le Ben-ről. Legutolsó információm róla, hogy felszedte a húgomat, felcsinálta, aztán magára hagyta. Legszívesebben beverném a képét néhány velős mondat kíséretében, az egyetlen, ami ettől visszatart, hogy az elmúlt években megtanultam gyakorolni némi önkritikát, ergo belátom, hogy én sem voltam jobb nála. Ha van valaki, aki most joggal kiverheté a hisztit, az Lyn, aki két olyan férfi társaságában tobzódik most, akik egyformán ejtették pofára. Vagyis majdnem egyformán.
- Nekem meg azt felejtetted el elmondani, hogy együtt vagytok - sommázom végül a lényeget. Igaz, a kettejük dolga, de Ben ugyanúgy megérdemel még egy esélyt, ahogy én is. Legfeljebb ha újra átvágja a húgomat a palánkon, az agyába passzírozom az orrát. Egyelőre azonban várakozó álláspontra helyezkedem, és láncra verem lelkemben a vérre szomjazó vérebeket.
- Nos, részemről ráérek - egyezem aztán bele a mentőkötélként bevetett vacsorába. - Én fizetek - jelentem ki végül. Lynt szívesen meghívom, és ha Ben normálisan viselkedik, talán az ő kajáját sem borítom a képébe. Mellesleg szép kis este lesz: a húgom, meg két fickó, akik nagyjából úgy méregetik egymást, ahogy a párbajhősök szokták a vadnyugaton, pisztolyrántás előtt.


X   • X • ™️
Vendég

Anonymous
Vendég

double trouble Empty
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: double trouble   double trouble EmptyHétf. Jan. 21, 2019 9:13 pm




to: Lyn & Ethan

Elfelejtette.
Ezen a szón azért megakadok egy-két pillanatra. Nyilván elfelejti az ember, ha a hat éve nem látott, szőrén-szálán eltűnt bátyja egyszer csak újra felbukkan. Mi több: visszaköltözik. Nekem sem jutna eszembe elmesélni. Végül is, ki az a félkegyelmű, aki bármi jelentőséget tulajdonítana egy efféle apróságnak?
De amennyire tudom, igyekszem elrejteni az arcomról a meglepődést. Még akkor is megpróbálkozom vele, amikor Ethan szájából hangzik el, mintegy tükörmondatképp, hogy előle pedig azt titkolta el, hogy újra együtt vagyunk. Nem mintha én bárkinek is beszámoltam volna róla, sem a családom, sem a barátaim, sem a munkatársak nem tudnak még semmit. És ez így teljesen jól is van. Viszont Ethan az egyetlen, aki a teljes múltunkkal tisztában van. Más szóval az egyetlen, akivel akár közölhette is volna, ha elhangzik a kérdés: mégis mi újság mostanában? Ha találkoztak már, bizonyára el is hangzott. Lyn pedig letagadta.
Ezt a sok meglepetést pedig már az én pókerarcom sem bírja el, a tekintetem zavarttá válik, érzem, hogy nem vagyok ura a helyzetnek, és ez nem tetszik. Válaszolni viszont a világért sem válaszolnék rá Lyn helyett.
Egy jó étterem, ha van kedvünk? Eleinte azt hiszem, rosszul hallok. Nem tudom, melyikünk arcán látja, hogy menthetetlenül erre vágynánk, de valami jó oka csak volt rá, hogy bedobta az ötletet. Ne én legyek, aki megfosztja ettől a szadista örömforrástól.
- Nekem sem volt éppenséggel más tervem – mondom ki végül, eltalálva azt az arany középutat, ahol a hangsúlynak köszönhetően még talán egy nyúlfarknyit hihetőnek is hangzik a számból ez a mondat, de azért még vígan sejthető: marhára máshogy kalkuláltam. Majd mikor Lyn szóba hozza az indulást, vele együtt automatikusan fordulok is a kijárat felé. Csak nem lesz olyan vészes, nem igaz? Ethan egy pöcs, és most legalább egy órán keresztül bámulhatom az önelégült képét, és hallgathatom az önfényező dumáját, de túl fogom élni. Lyn miatt.
Az első pár lépés után viszont érkezik is az első kritikus mondat. Nem-nem.
- Kedves tőled, Ethan, de inkább rendeznénk a saját számlánkat. Megszokás – teszem hozzá, hogy kellőképpen lekerekítse, és udvariassá tegye az üzenetet: cseppet sem szeretném, ha bármelyikünk helyett is fizetne. Ez a lazán odavetett majd én fizetek, valahogy súrolja a büszkeségemet. Nem szorulok rá a pénzére. Sem én, sem Lyn. És ezt egy pillanatig sem akarom, hogy szem elől tévessze.
- Na és, mi az apropója a nagy visszatérésnek? Lehet, ti már a könnyes összeborulás alatt mindent kitárgyaltatok, de ahogy ez ki is derült az előbb, én semmiről sem tudok. – Bár a validabb kérdés talán az lenne, hogy mi volt az apropója a nagy eltűnésnek. De ezzel azért mégsem akarok nyitni. Közben ki is érünk a bárból, és elindulunk a szembe sarkon világító, fényfüzéres étterem felé. Ha van Isten, odafenn az egekben, add hogy ne legyen szabad asztal.


Benjamin Henson
Üzlet
Play by :
Matt Bomer
Kor :
29
Foglalkozás :
General Motors # Chevrolet szerviz- és márkavezető
Hozzászólások száma :
311

double trouble Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: double trouble   double trouble EmptyCsüt. Jan. 24, 2019 8:45 pm

Ben & Ethan & Lyn
Uhm... that wasn't the best time to see each other again
Ethan szurkálódására villámokat szór a tekintetem, de aztán ajkaim mosolyra húzódnak. Állandóan ezt csinálta régen is, de tudtam mindig is, hogy csak igyekszik poénosra venni a figurát. Én meg nagy szerencséjére tudtam venni a poénokat, csak azért kapott néhány „szép” pillantást cserébe.
- Erre mondjuk nem annyira voltam kíváncsi, de azért igen, reméljük nem leszel impotens. – Ezzel azért ne vicceljen az ember, mert egy férfi számára az impotencia igencsak nagy érvágás lehet. Legalábbis így gondolom. A tudat, hogy soha többet nem áll fel egykönnyen a nagyra becsült szerved, azért elég meredek. Legalábbis szerintem a férfiak fele, akiket ismerek, a kardjába dőlne, ha kiderülne, impotensek.
Mikor Ben megjelenik, tudom, hogy ezt majd szóvá fogja tenni, hogy nem szóltam róla, hogy Ethan vissza jött. Nem felejtettem el, csak mivel nagyon is tisztában vagyok vele, hogy sosem voltak legjobb barátok, így nem is latolgattam nagyon a témát. Persze idővel el akartam mondani, csak addig nem, amíg biztos nem leszek benne, hogy marad is. Ebben még mindig nem vagyok biztos, de most már Ben tudja, hogy visszajött, Ethan pedig nyilván levágta, hogy együtt vagyunk, vagy mifene.
- Öhm igen, azt is elfelejtettem – sütöm le a szemem, mert kezd a helyzet egy kicsit kellemetlenné válni. Két tekintet kereszttüzében állok, és érzem, ahogy szikrákat szórnak a másikra. Hihetetlenek.
Aztán előállok a naaagy ötletemmel, mert hát miért ne?! Tulajdonképp azt hiszem, ezt még én sem gondoltam át rendesen, de egy vacsorát azt hiszem, mint a ketten kibírnak egy légtérben, nem? Éhen halok mindjárt.
- Szuper, akkor menjünk – jelentem ki, ahogy mind a ketten bólintottak az ötletre. Azért hallom a hangsúlyokon, hogy egyiküknek sem volt szíve vágya, hogy a másikkal egy asztalhoz üljön le. Mindegy. Nem igazán szeretek afféle békéltetőt játszani, és tulajdonképpen mind a ketten bizonyították évekkel ezelőtt, hogy nem bírják elviselni a másik fejét, nem is értem, mit erőlködöm itt. Mielőtt még Ben megszólalna, már tudom, hogy ezt az „Én fizetek” dolgot úgysem fogja szó nélkül hagyni, így meg sem lepődöm, amikor meghallom a hangján.
- Mi lenne, ha majd én fizetnék? – tárom szét a karom égnek emelt tekintettel, aztán el is indulunk a szemben lévő étterem felé, ami amúgy nagyon jó kis étterem, szóval remélem, hogy lesz asztal így hirtelenjében.
- Nem volt könnyes összeborulás – préselem a fogaim között a reakciót alig hallhatóan. Nagyon is érzem, hogy Ben nem örül annak, hogy ezt az „apró” részletet elhallgattam előtte és majd hallgathatom is, hogy miért titkolózom. Először viszont jó lesz túlélni ezt a másfél órát együtt. Csendben menetelek a két férfi között, hagyom, hogy Ethan kibontakozhasson kicsit, én pedig ahogy odaérünk, rögtön asztal felől érdeklődöm.
- Sajnálom hölgyem, de nincs szabad asztal – mondja a pincér, én pedig nagyon sóhajtok. Ismerem az étterem tulaját, de nem akartam ezzel az aduásszal élni.
- Komolyan? Pedig az imént beszéltem George-dzsal, aki azt mondta, hogy még épp akad egy – játszok rá kicsit az elszomorodásra, majd hátrapillantok a két jómadárra.
- Ja igen, várjon egy percet kérem – mondja, és el is tűnik onnan.
- Bocsánat, de éhen halok. Tudom, hogy nem vagytok egymás kedvencei, de a kedvemért megtennétek, hogy nyugodtan megvacsorázunk? – mosolyodom el halványan, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. – Végül is, már eltelt jó pár év, sosem lehet tudni.

Marilyn Kaminski
Üzlet
Play by :
Hilarie Burton
Kor :
32
Foglalkozás :
Kávézó tulajdonos/marketinges - General Motors
Hozzászólások száma :
178

double trouble Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: double trouble   double trouble EmptySzomb. Feb. 02, 2019 2:56 pm


Lyn and Ben and Ethan



Csak egy cinkos és kaján vigyorral reagálom le Lyn szemforgatását meg szavait. Tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy ami a legkevésbé érdekli, az a testvére szexuális élete, de nem tehetek róla, imádom a polgárpukkasztást, ezen belül meg pláne szeretem az ő agyát húzni. Régi játékunk ez a folyamatos egymással évődés, és ahogy látom, ez nem változott az elmúlt évek alatt sem. Részemről legalábbis nem, és úgy tűnik, ő is tökéletesen vevő az efféle ugratásokra. Azt viszont már most borítékolom, hogy alig várja a visszavágót.
A vigyorom egészen addig ül a képemen, amíg hirtelen meg nem jelenik az, akire nem csak hogy nem számítok, de nagyjából a hátam közepére kivánom a fizimiskáját: a leszerepelt ex-lovagja, Ben. Ahogy szembesülök a látvánnyal, hogy meglehetősen szoros közelségben állnak egymással - a történtek ellenére is - a mosolyom úgy fagy le, mint a tulipán télvíz idején. Az egyetlen vigaszom az, hogy Ben legalább annyira meghökken a találkozástól, ahogy én, miközben Lyn zavartan motyog valamit: nyilván ő sem így képzelte el a pillanatot, mikor mindketten tudomást szerzünk a tényről, hogy a másikunk még mindig - vagyis inkább már megint - képbe került.
Nem túl boldogan bólintok rá a vacsora ötletére, de egye fene, ha ez az idióta annyira kedves a hugomnak, valahogy megpróbálom elviselni a jelenlétét. De azt ne várja el, hogy Lynhez hasonlóan kedves legyek vele - elvégre nem én bújok vele ágyba. Hála az istennek, természetesen. Ha meleg lennék se lenne gusztusom hozzá.
Egy gúnyos fintor kúszik az arcomra, amikor Ben csípőből utasítja vissza a felajánlásomat, hogy állom a cehet. Zsebre vágott kézzel billegek sarkamról a lábujjaimra meg vissza, és minden ingásomat a fejem lassú bólogatása kíséri.
- Ahogy akarod, Ben - válaszolom, önmagamhoz képest türelmesen. Nagyjából olyan kedves mosollyal kísérem a mondatomat, mint idősebb Drakula, mielőtt elfogyasztotta az áldozatait. - Elmondhatatlan örömömre szolgál látni, hogy végre-valahára elsajátítottad a felnőtt viselkedés legalapvetőbb elvárásait - teszem hozzá, és mikor Lyn felajánlja, hogy majd ő állja a számlát, pontosan lefordítom a mondatát, miszerint inkább fizet, csak ne essünk egymásnak. - Mondd, nem kényelmetlen, hogy az asszony hordja a nadrágot? - címzek még egy kérdést Bennek, de meg sem várom a választ, hanem elindulok Lyn után, miközben a mondatát emésztgetem magamban. Nem volt könnyes összeborulás? Ez finom csúsztatás. Tulajdonképpen szerintem ez volt a legutolsó, ami felvillant a fejében. Szerintem ha képes lett volna rá, egy karateütéssel  éreztette volna velem, hogy meglehetősen neheztel rám a hat évnyi szünet miatt.
Beletelik némi időbe, és egy kevés protekcióba, hogy kapjunk egy üres asztalt, és elismerően pislogok a húgomra, mikor simán és csípőből megoldja a dolgot. Na lám, miből lesz a cserebogár... ha akarná se tagadhatná, hogy több bennünk a közös, mint ahogy ő gondolná.
- Én is éhes vagyok - biccentek. Remélem nem veszi el az étvágyamat, hogy Ben fejét kell nézegetnem kajálás közben. Fogalmam sincs, mi a hely választéka, megvárom az étlapot, feltéve persze, ha itt van ilyesmi egyáltalán. Nem tudom, az a pióca mit fog rendelni, de bízom benne, hogy olyasmit, amire allergiás - csak éppen nem tud róla.

X   • X • ™️
Vendég

Anonymous
Vendég

double trouble Empty
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: double trouble   double trouble EmptySzomb. Feb. 02, 2019 9:04 pm




to: Lyn & Ethan

Kész kabaré ez az egész. Lyn is, ezzel a gyengécske elfelejtettem dumával – ráadásul duplán, Ethan meg… ő csak Ethan. Sosem vártam tőle túl sokat, de eltelt hat év, abban talán igaza van Lynnek, hogy változhatott is. És ha annyira szeretné ezt a nyamvadt vacsorát, hát legyen. De nem tudom, átgondolta-e ezt kellőképpen. Mert az megint más, ha legalább felkészültünk volna rá, de így ennyire random… nem sok jóra számítok. Nekem is kell egy kis idő, amíg hozzászokok a szituációhoz, de Ethan megjegyzései nem igazán segítenek ebben.
A vacsora egy dolog, de annyira jóban azért nem vagyunk, hogy elfogadjam tőle a meghívást. Ethan az a fajta ember, akinek sosem egy fillérrel sem akarnék tartozni. De már abban benne van némi lekezelés, ahogy ezt itt az elején kiemeli. Elvégre mikor hangsúlyozza ki ezt valaki még indulás előtt? Majd én fizetek. A választ nem nehéz kitalálni.
Azt mondja, végre felnőttként viselkedem?
- Ezek szerint egy lépéssel még mindig előtted járok – fűzöm hozzá egy halvány mosollyal, mintha csak ugratna, én pedig visszaugratnám, pedig nem erről van szó, ebben biztos vagyok. Lyn reakciója is meglep, ahogy rám kontráz, és Ethan rögtön rá is tapint. Úgy látszik, ehhez nagyon jó érzéke van. Provokálni akar. Vagy csak egész este sértegetni, ám mielőtt bármit is hozzáfűzhetnék, már mindketten kint vannak a bárból. Hát ez így nagyon jó mulatság lesz.
Kilépek én is utánuk, bár a kísértés nagyon erős, hogy itt és most hívjak inkább egy taxit, szerintem mindenki jobban járna, ha nélkülem ülnének be abba az étterembe. De jól van, próbálok Lynre összpontosítani, és mellé érve, válaszolok is neki az előbbi költői kérdésre.
- Ha tudni akarod, akkor egészen pontosan az lenne, hogy téged máris itthon hagynánk, és kénytelenek lennénk Ethannel édes kettesben falatozgatni – hajolok oda hozzá, és nyomok egy könnyed csókot a halántékára, miközben séta közben egy pillanatra a derekát átfonva játékosan közelebb húzom, de aztán el is engedem. Feszült vagyok, de még tudok uralkodni az indulataimon.
Hogy ne csak fullkussban lépdeljünk egymás mellett, teszek egy próbát, hogy megtudjam, mégis mi vezette haza Ethant ennyi év után ez mondjuk úgy, elég aktuális, de egyikük sem igazán válaszol. Ha nem, hát nem. Annyira végül is nem epeszt a kíváncsiság, csak azt nem tudom, ez esetben mit fogunk csinálni egy óráig.
Már-már megkönnyebbülnék, mikor közlik, hogy nincs asztal, de Lyn harcba száll érte. Nem sok választ el, hogy simán beközöljem a párbeszéd közepébe: „Bizonyára, azóta jöttek új vendégek, drágám. Sajnálatos, de megértjük, ne tegye ki őket miattunk. Majd megejtjük máskor ezt a csodás vacsorát.”
Amit aztán lemondhatnék valami váratlan ürüggyel. Ez alól most már nehéz lenne kihúzni magam. De inkább hallgatok. Lyn közlendőjére pedig leginkább csak felhúzom a szemöldököm. Azt latolgatom, hogy vajon egy tízes skálán mennyire lehet részeg.
Mert hát, persze, biztos épp most lett annyira nagyon éhes, hogy kibírhatatlan időnek tűnjön kábé tíz perc, amíg útközben veszünk valamit. Ehelyett egy étteremben akar várni háromnegyed órát, mire kihozzák elé. És azt se tudom, hogy a „nyugodtan megvacsorázás” az ő szótárában mit jelent, de szerintem bárki megmondaná, hogy ez jelen körülmények között teljesen esélytelen. Sajnálom, de ez az igazság, ha az eddigiekből nem szűrte le, akkor nincs mit tenni, de a végén ő lesz az, akit a legjobban megvisel majd, látom előre, pedig ő találta ki ezt a hülyeséget.
- Hogyne. Ott jön a pincér. Ezek szerint meg is van az asztal – irányítom inkább a figyelmét a másik irányba, és terelem a témát. Odavezetnek minket az utolsó szabad helyhez, és le is telepedünk. Közben úgy helyezkedem, hogy ne az ablakra, hanem inkább a többi vendégre lássak rá. Még mielőtt átadnák az étlapokat, rendelek egy pohár bort, és bele is temetkezem a lapozgatásba. Elég csöndesek vagyunk, de az előbbiből tanulva, én biztos nem dobok fel több témát. Lehet, addig a legjobb, amíg hallgatunk.


Benjamin Henson
Üzlet
Play by :
Matt Bomer
Kor :
29
Foglalkozás :
General Motors # Chevrolet szerviz- és márkavezető
Hozzászólások száma :
311

double trouble Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: double trouble   double trouble EmptySzer. Feb. 13, 2019 4:39 am

Ben & Ethan & Lyn
Uhm... that wasn't the best time to see each other again
Nos, azt hiszem, az időzítés nem éppen a legmegfelelőbb és azzal is tisztában vagyok, hogy jó lett volna, ha Bent tájékoztatom arról, hogy Ethan újból megjelent az életemben. Ethan részéről még rendben is van, hogy nem tud Benről, ugyanis nincs abban a pozícióban jelen helyzetben, akinek be kellett volna számolnom az ilyesmiről. A szurkálódások persze repkednek a levegőben és már-már kezdem megbánni, hogy felhoztam a közös vacsora ötletét. Talán nem most kellett volna és nem itt. Főleg akkor érzem ezt, amikor a fizetéses résznél járunk.
- Nem én hordom, csak jó lenne befejezni a szurkálódást – bököm oda Ethannek szem forgatva, ahogy kiérünk a bárból. Ben megjegyzésére halvány mosollyal reagálok.
- Aha, az gyönyörű lenne – mondom. Még hogy ők ketten. Nélkülem. Hát ezt még elképzelni is baromi nehéz, az a helyzet és nem is feltétlenül kellene erőltetni bármikor is.
Ethantől várom a választ a visszatérése apropójára, amit Ben kérdezett. Mégsem válaszolhatok helyette ezzel kapcsolatban. Hebegett-habogott nekem erről valamit a múltkor, de még mindig nem tiszta a kép, így hülyeséget meg nem akarok mondani. Majd egyébként is el fogom mondani Bennek, hogy mi volt, amikor átmentem hozzá.
Az étteremben hamar oda is vezetnek minket egy asztalhoz, ahol le is ülök Ben mellé, Ethannel szembe. Az asztalnál csend van, azon gondolkodom, mégis milyen témát kellene feldobnom úgy, hogy ne legyen belőle sem vita, sem pedig nézeteltérés. Ez nagyjából lehetetlen küldetésnek is tűnik.
- Milyen napotok volt? – töröm meg a csendet, mielőtt még itt mindenki túl kellemetlenül érezné magát. Közben merengve böngészem az étlapot, hogy mégis mit kellene ennem. Mostanra kábé nyilvánvalóvá vált, hogy hülye ötlet volt ez a vacsorásdi. Külön-külön szépen nyugodtan kellett volna lerendeznem egy vacsit mindkettővel és nem így egyben. Mármint külön napokon, nem egyszerre, annyit azért mégsem tudok enni.
- Ú, én szerintem ilyen grillsajtot eszem. Ti választottatok? – nézek mindkettőre felváltva, újra megtörve a nagy kussot. Hülyébbnél hülyébb beszólások, amik csak azért vannak, hogy a kellemetlen szituáció ne legyen még inkább kellemetlenebb. Úgy érzem magam, mint egy két vihar között álló szalmaház, akit mindjárt a puszta tekintetükkel felszántanak. Azt hiszem, egyikük sem hálás, hogy bedobtam ezt az ötletet, úgyhogy ha jót akarunk magunknak, akkor gyorsan túlesünk rajta, aztán majd lesz valahogy. Nem fogom erőltetni ezt az egészet, ha nem akarják. Eddig is megvoltak egymás nélkül, ezután is meglesznek. Én meg majd túlteszem magam valahogy a tényen, hogy életem szerelme és a bátyám nem tudnak egy asztalnál ücsörögni. – Meg mondjuk egy erős koktélt is hozzáteszek a rendelésemhez.

Marilyn Kaminski
Üzlet
Play by :
Hilarie Burton
Kor :
32
Foglalkozás :
Kávézó tulajdonos/marketinges - General Motors
Hozzászólások száma :
178

double trouble Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: double trouble   double trouble EmptyPént. Feb. 15, 2019 3:27 pm


Lyn and Ben and Ethan



Van egy mondás, miszerint a meglepetés a legnagyobb ajándék, amit az élet megadhat nekünk. Hát azt hiszem, jelen pillanatban szívesen felpofoznám ezen bölcsesség kiötlőjét. Ugyanis azt elfelejtette lábjegyzetben mellékelni, hogy van a meglepetéseknek olyan fajtája is, amikor az ember konkrétan úgy érzi, hogy egy féltéglát nyomtak a mellkasán át a gyomrába. Ilyen hatással van rám többek között Ben képének látványa is. Ha lehet választani, a mai estét inkább annak a csinos, bárpultnál üldögélő szőkének a társaságában töltöttem volna, mint Ben és Lyn kettősét kiegészítve trióvá. Oké, a hugommal semmi gond - a kedvéért akár tíz bögyös macáról is lemondok. De Benjamin... az egyetlen, roppant sovány vigasz számomra, hogy ő legalább annyira van elragadtatva a társaságomtól, mint én az övétől. Hát, legalább nem egyedül szenvedek. A semminél ez is több. Abban a pillanatban viszont, amikor vet rám egy olyan pillantást, amely magában hordozza irántam való érzelmeit, miszerint a föld másik oldalán szeretne látni engem, kb az óceán közepén, egy kis lélekvesztőben, bennem átbillen egy kapcsoló az agyam mélyén. Elszáll minden dühöm meg morcosságom, és már kéjes örömmel járom körbe a prédát, mint macska a tejszínhabot. Még el sem értünk az étteremig, amikor én már tudom, mibe fogom ma este mélyeszteni a fogam - magába Benbe.
- Szurkálódás? - meregetem a szemem Lyn szavai hallatán. - Szó sincs ilyesmiről. Benjamin meg én éppen most igyekszünk lefektetni a legcsodálatosabb barátság alapjait - teszem kezem a szívemre színpadiasan. Végeredményben szívesen haverkodnék a pasijával. Egy feltétellel: ha elköltözik Kínába. Vagy egy lakatlan szigetre. Bárhová, csak húzzon el ebből a városból.
Megkapjuk az asztalunkat, én pedig úgy tűnik kénytelen leszek tudomásul venni, hogy most tényleg egy közös ebéd következik. Hát jó, egye fene: Lyn kedvéért még erre is hajlandó vagyok. És egyébként is, talán történnek csodák, és kibírjuk Ben-el egymás társaságát anélkül, hogy meg akarnánk fojtani egymást.
Míg ők ketten az étlapot böngészik, kényelmesen hátradőlök a székemen, és karba fonom a kezeimet. Ne mondja rám senki, hogy udvariatlan tuskó vagyok, így hát megvárom, míg befejezik a választék végigvizslatását, és csak akkor szólalok meg, mikor a húgom megpróbálkozik egy viszonylag normális téma felvetésével.
- Nekem remek napom volt, köszönöm - válaszolom. Nem kezdek bele cizellálni, milyen üzletet kötöttem ma, és mennyivel gyarapodott a bankszámlámon lévő vagyonom. Nem kevéssel, maradjunk ennyiben. - Benjámin, te az előbb kérdeztél valamit. Nem mintha sok közöd lenne a dologhoz, de azt hiszem, Lyn megérdemli a választ, így jobb ha most mondom el, mert nincs kedvem ismételni önmagam. Nem terveztem, hogy ennyi időre legyek távol Amerikától, és a családom megmaradt tagjaitól. Sajnos közbeszólt az élet - nézek a húgom felé. - Már három év múlva visszajöhettem volna, de addigra beindítottam a cégemet, és ha azonnal atomjaira hullott volna minden, ha alig az indulás után hátat fordítok Európának. Másképp akartam hazajönni, mint ahogy távoztam. Gondoltam, az erős és stabil anyagi háttér mindig jól jön. Pláne úgy, hogy te babát vártál, és amikor elmentem meglehetősen úgy tűnt, hogy egyedül kell felnevelned. Egyébként azért mentem el, hogy megóvjalak téged és Rosie-t. A tény, hogy ő megszülethetett, és felnőhet annak köszönhető, hogy annak idején leléptem. Egyelőre legyen elég ennyi. Idővel majd elmesélem nektek azt is, amiről még korai tudnotok - fejezem be végül, aztán az elősiető felszolgálóra pillantok.
- Én húsgombócos spagettit kérek. Jó sok paradicsomszósszal - adom le a rendelést anélkül, hogy belenéznék az étlapba. A lényeg, hogy olyan kaja legyen, ami képes nyomot hagyni Ben-en, ha elfogna a vágy, hogy fejbe borítsam vele.
- Az én történetemet már félig ismeritek - könyöklök aztán az asztalra. - Na és te? - meredek bele Ben szemébe. - Mi késztetett arra, hogy ott hagyd a húgomat terhesen, Benjike? Magyarázd el, talán képes leszek megérteni.

X   • X • ™️
Vendég

Anonymous
Vendég

double trouble Empty
Vissza az elejére Go down
TémanyitásTárgy: Re: double trouble   double trouble Empty

Ajánlott tartalom


double trouble Empty
Vissza az elejére Go down
 

double trouble

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin' in New York :: Archívum :: Játékok-
^
ˇ