Tinder. Bumble. Hinge, Happn, Instagram. Essünk túl a kötelező körökön, ha véletlenül belém botlanál ezek bármelyikén is:

6'1" ||| (US)12
nem tudok főzni, és nem kell, hogy megtaníts ||| jobbak a reflexeim, mint a tieid
ha még egy Coelho idézetet látok, felkötöm magam ||| nem dohányzom, te se akarj tüdőrákot
ne gyere nekem a horoszkóppal, mert felkötöm magam ||| (fingom sincs mi az aszcendensem)
igen, szemüveges (is) vagyok ||| nem, nem leszek romantikus, ha te arra is vágysz
ja, még mindig tanulok, most passzív félévet tolok ||| igen, dolgozom (wow)
nem akarok gyereket, de ha van kutyád, jóban leszünk ||| (van jogosítványom)

De hagyjuk is azt a szemetet, amúgy sincs túl sok ideje online ismerkedni, mert van annál jobb dolga is. (Első hamis állítás, mert van, akire az idejéből szívesen áldoz.) Stabilitás jellemzi annak ellenére, hogy életének korai szakaszában nem biztos lábakon állt a talajon. Négy éves volt, amikor a szüleit autóbalesetben elveszítette, így anyai nagyszüleihez került, az ő világlátásuk adta meg az alapot ahhoz, hogy a gondolkodásmódja ne feltétlenül tükrözze a mai harminc évesek agymenéseit. A körülmények miatt talán keményebb is, kevésbé engedi kicsusszanni az érzelmeit és azt gondolja, hogy bármilyen problémával képes megküzdeni, ezt a gondolatot is közvetíti mások felé is, ha látja, hogy a körülötte lévők elgyengülnek. Mindenki a maga sorsa kovácsa! Ez egy olyan kurva okos mondás, amiben hisz is. A katonák nem sírnak jelige az, amit követ, ettől függetlenül nem tartja gáznak, ha valaki érzelmesebb nála, de ha már a csapból is a gyengeség folyik, attól viszket a tenyere. Önmagát képes motiválni, mindig újabb és újabb célokat tűz ki maga elé, ezért folyton sikerélményei vannak. Azért is, mert ha belekezd valamibe, azért kitartóan gürcöl, hogy azt mondhassa a végén - ezt is megcsináltam (a szemeszter passziváltatás nem ide sorolandó, be fogja fejezni a történelem mestert is). Nagy nyomás alatt is képes koncentrálni és véghez vinni azokat a feladatokat, amiket rábíztak, mentálisan és fizikálisan is terhelhető.
Csökönyös, makacs és észérvekkel lehet meggyőzni arról, hogy létezhet a világban kompromisszum is. Munkájában precíz, képes fejet hajtani a feletteseinek és ott csak ötletel és javasol, míg a magánéletben szereti, ha övé az utolsó szó, ezért nagyon nehéz vele vitatkozni. Érdeklődik mind a reál, mind a humán tudományok iránt, de ha lehet, akkor a politikai állsáfoglalást kerüli - a bürkorácia alapja, amiért a történelem során már elég sokan az életüket adták - vagy kényszerből, vagy kényszerítés által. Leginkább a racionális és logikus gondolkodásmódja miatt, őt nem lehet befolyásolni, sem pedig irányítani. Ha valaki minél inkább rá akar erőszakolni egy véleményt, programot, érzelmet, ő annál inkább ellenáll. Abban az esetben hideg és rideg, távolságtartó viselkedésformát vesz fel, képes akár egy szakadékot is a másik fél és önmaga közé emelni. Ugyanilyen távolságtartó akkor is, ha éppen rossz passzban, introvertált állapotában érik utol.
A bizalmat nem osztogatja csak úgy, azt ki kell nála érdemelni. És azt könnyű is elveszteni nála. Nincsenek praktikák erre. Nincsenek újrakezdések. Nem a szavak embere, nem igen beszél az érzelmeiről, de nem fél elmondani a véleményét, az őszinteséget preferálja még akkor is, ha annak negatív lefutása van. A lázadást, a támadó hangnemet nem viseli jól. Ki nem állhatja a játszadozást, a megvezetést, a harsány, önző embereket és azokat a hazugságokat, amikkel rajtakap másokat. Anyagias, akár mondhatjuk azt is, hogy a fogához veri a garast. Néha, mert ha olyasmire ad ki pénzt, ami az érdekét szolgálja, ott nem nézi, mennyit költekezik, megadja a módját.

nagyszüleivel (akik felnevelték) kizárólag arabul beszél ||| szír gyökerekkel rendelkezik
nem gyakorolja az iszlám hitet ||| (ahhoz túlságosan is a nyugati szemlélet hódította meg)
kontaktlencsét visel legtöbbször ||| otthonában, illetve a videók vágásakor szemüvegre vált
420 ||| társaságban előfordul, hogy füvezik (nem ez volt a lgdurvább drog, amit kipróbált)
a fontos dátumokat is képtelen megjegyezni ||| telefonjában mindenhez állít emlékeztetőt, ébresztőt
absztinens ||| nem fogadott cölibátust (köze nincs ahhoz)
hűséges a kapcsolataiban ||| bénának tartja a nagy vallomásokat, a jó' van az úgy híve

A csoportterápia sem segített neki, noha éveken keresztül keddenként ellátogatott arra amit Noah Gibson tartott PTSD-s veteránoknak. Minden kedden az ülés után lenyugodva, derűsen tért haza a családjához, mintha fejlődne. Mindez csak az első korty sörig tartott nála, amit követett még három doboz, az volt a napi adagja. Mert megérdemelte. Mert szenvedett, mert az adott neki csak boldogságot. Az igazság az, hogy Frederic Jonah Wilson nem volt más, csak egy megtört alkoholista, akinek az egész élete hazugságból állt. A háborús tetteinek hősiességét el kellett osztani kettővel, mert mindig is azt hangoztatta, hogy tolmácsként olyan műveletek részese volt, mint Turing a második világháború idején. Ahhoz épp eléggé volt férfi, hogy az este végeztével a Budweisert emelgesse, ahhoz viszont túlságosan is veterán, hogy egy ténylegesen is fizető munkát vállaljon. Az állam pénzén és a neki megjáró kompenzáción élt, ami sokkal gyorsabban fogyott a szükségleteinek hála, mint az illő lett volna. Ha épp józan vagy másnapos volt, akkor a folyamatosan veszteséges fogadásokra adta a fejét és csökönyösen hitt a szerencséjében, ami soha nem vált nyereséggé, mégsem a legális irodai fogadásokban hitt, hanem a barátainak mondott ismerősei csalták ki a zsebéből a pénzt. Annak ellenére, hogy hantázott, mögöttes tudással nem rendelkezett, de még csak a józan paraszti ésszel sem, amit soha nem akart elfogadni és mindig hangosabb volt, mindig makacsabbul hitt magában akkora egoval, hogy annak behódoltak az ismerősei. Valószínűleg a későbbi feleségét is ezzel hódította meg, mert mással nem tudta. Odahaza egy csavart is nehezére esett becsavarni és a villanykörtéket is csak akkor cserélte ki, ha már nekiment a bútoroknak esténként a három sörnek köszönhetően. Elvárta, hogy a felesége elé tegye az ételt és mindig talált kifogást akkor, ha épp a nő segítséget kért tőle, mert fizikálisan vagy mert a kimerülés mezsgyéjén egyensúlyozva már képtelen volt valamire. Heba traumatológián dolgozó nővér volt és amikor nem a kórház falain belül dolgozott, akkor ismerősökhöz járt el takarítani, hiszen szerette a rendet. Az otthonában is fáradhatatlanul pakolt a férje után és csak akkor engedte meg magának a fáradtságot, amikor Trevor már aludt, Fred pedig az Isten tudja, hol járt éjszakánként. A fürdőszoba kongó sötét ürességét egyetlen gyertya lángja világította be és azokban a pillanatokban vette a kezébe a borotvapengét, hogy a csuklójához igazítsa azt. Csak egyetlen suhintásra lett volna szüksége. Egyetlen hosszú mozdulatra, hogy a bőre szétváljon, mert soha, senkinek nem vallott arról, hogy boldogtalan és kilátástalan élete volt. Annyira fáradt volt már, hogy Trevor sem tudta életre kelteni őt és beragadt a depresszió mókuskerekébe. Mindig csak adott, másokra áldozta az idejét, türelmét, önmagára már nem volt ideje. Habár teljes szívével szerette az egyetlen fiát, akkor volt a legnyugodtabb, amikor Trevort a szüleinél hagyhatta biztonságban, távol Fred Wilsontól, mert nagyon is tisztában volt azzal, hogy a férje azzal kísérletezett, hogy Trevor hány kortyot tud meginni a söréből anélkül, hogy lerészegedne.

Nem a nosztalgia miatt kutatott a családja múltjában, hanem azért, mert egy egyetemen kiosztott projekt keretében kellett mélyre ásnia, hogy az a két perces kisfim olyan ívet mutasson be az életéről, amire azt mondta volna ő is, hogy igen, azt ő adta ki a kezéből. Még nagyon gyerek volt 9/11 idején, mégis fontosnak tartotta, hogy a kultúrájukat bemutassa, az örökségének hagyományaival kezdjen és csak utána térjen át a személyesebb vizekre. Nem is igazán akart magáról megosztani olyasmit, ami a közre tartozott volna, de meme előkotort egy régi, poros dobozt, amit azóta őrizgetett, hogy az egyetlen lánya húsz évvel korábban elhunyt. Még látszottak rajta az ujjlenyomatok, ahogy a májfoltos kezek felnyitották annak fedelét és ha már önakaratán kívül is, de újra fel kellett hánytorgatnia a múltját, akkor Trevor megtette, amit megkövetelt a haza. Nem sokáig időzött a képek felett, nem kereste a hasonlóságot az apja vagy az anyja vonásai és a sajátja közt, nem merengett el a mi lett volna ha kezdetű mondatok néma suttogásán és akkor sem érzett nosztalgikus hangulatot, amikor az első plüsse került a kezébe. Akkor gyújtott rá az első jointra, amikor az apja gyér helyesírásával, ovisan karcos írásával találta szembe magát az addig bontatlan levelében ami összesen hat sort foglalt magában és egy vallomást arról, hogy meg fogja ölni magát és a feleségét is. Trevor nem olvasta el többször a levelet, de kellett neki két kevert dohányos sodort rúd, hogy jó döntésnek bizonyuljon az, ahogy az öngyújtója lángra lobbantotta a még fehér lapot és ezzel az egyszerű döntésével taszította a múltba az apjának gyűlölt emlékét is. Nem meglepő, hogy aztán a projektre nem a legjobb jegyet kapta, mert úgy érezte a tanár, hogy hiányzott belőle valami. Trevor szerint kurvára nem, de nem vitatkozott a nővel. Azt csak nem véshette a videó végére, hogy az apja ölte meg az anyját, mert nem volt szüksége senki szánakozó pillantására. Elég volt, hogy ő tudta, mi az igazság, ahogy az az igazságügyi szakértői véleményben is le volt írva, amit a nagyszülei megtiltottak neki, hogy valaha is elolvassa azt. A hat évnyi egyetemi képzést lezáró papírral a kezében vándorolt ki a temetőbe, hogy az apja sírját lepisálja és végleg lezárja azt a fejezetét az életében.

Idejekorán kellett felnőnie és ha az anyja szülei próbálták is normális körülmények közt felnevelni, őt sem kerülte el a gimnáziumig a bullying amiatt, hogy aszott arcú, mazsolaképű emberek mentek érte és vettek részt a szülői értekezleten. A folytonos szóbeli bántalmazásnál viszont nem tudtak továbbmenni, mert azt egy idő után megelégelte azt és jaddi tanácsára úgy felrúgta Kevint, hogy az akkori kölyök feje az üvegvitrint törte be. A mai napig látszódik a heg az arcán és a mai napig nem bocsájtotta meg Trevor tettét. Az azóta eltelt két osztálytalálkozón is dühödt képpel nézte Trev minden mozdulatát, mintha azt fontolgatná, a puncsban szívesen megfojtaná őt. Az efféle kicsinyes szarságokkal sosem foglalkozott, mert komolyabb gondokkal kellett szembenézniük. Épp, hogy csak bekerült középiskolába, amikor nagyapjának lábát amputálni kellett egy gyári baleset következtében. Ő volt beállítva az idősebb férfinek, mint veszély esetén hívott fél, ezért ő volt az, aki elsőként érkezett a kórházba. Ő volt az, aki értesítette a nagyanyját és ő volt az, aki elsőként szembesült azzal a fantomfájdalommal, ami az amutáción átesett betegeknél jelentkezik. Az a biztosítási összeg, amit megkaptak, csekély kompenzálás volt a végtagelvesztésért, ezzel párhuzamosan olykor rátört a depresszív hullám is az öregre. Trevor kaparta fel a földről a nagyapját, amikor amaz elcsúszott a fürdőszobában, és ő volt az, aki akadálymentesítette is a Bronx-i lakást, ahol a szülei halála óta élt a nagyszüleivel. Hogy enyhítse a szorongását szokott rá a napi egy jointra, lefekvés előtt. Ma már megbékélt önmagával, az életével, tisztában van önmagával, de a függősége azóta is tart, azóta pedig, hogy legálissá tették a marihuana használatát New Yorkban, a megengedett maximális mennyiséget hordja magával szükség esetére, és mert azzal még mindig jó bizniszelni, ha rászorulna, de nem az a fő csapás nála már. Az egyetem alatt ráállt a kamera és fényképezőgép alkatrészekkel való üzérkedésre, amiből extra bevételre tett szert, amiből több füvet tudott venni, és ha éppen úgy alakult, közelebbi ismertséget kötött más drogokkal is ideig-óráig. A nagyapja még megérte azt, amikor a Nat Geo-nál kezdett dolgozni, azt viszont már nem, hogy a jordán Petrából hazahozott hűtőmágnes is a hűtő oldalára kerüljön. Minden egyes útja után órákig mesélt az adott országról, az útjukról, a forgatásokról, hogy kivel beszéltek, milyen ételeket ettek és a nagyapja elvesztése óta már csak a nagyanyjával tartja ezt a hagyományt. Két hete tették fel a legújabb fáraót formázó mágnest. Két évvel ezelőtt, amikor elköltözött, hogy egyedül induljon neki a nagybetűs életnek, megegyeztek memével, hogy a napköziből minden egyes nap átugrik hozzá egy ápoló a biztonság kedvéért, akit heti szinten váltásban fizetnek ők ketten. Nehezen találta az összhangot a munkája és az egyetem között, ezért is passziváltatott egy félévet, hogy teljesen rá tudjon koncentrálni a munkájára, az azzal járó utazásokra, de ha New Yorkban tartózkodik, szívesen vállal extra munkákat a seftelésen túl is, kisfilmkészítésre kapható, amiért nem kell csillagászati összegeket elkérnie, hisz az csak egy plusz elfoglaltság és nem a karrierje. Annak ellenére, hogy olyan géneket örökölt, amilyet, tesz is azért, hogy olyan maradjon a fizikuma, amilyen. Nem mondhatnánk őt Casanovának, mivel kevés ember maradt meg hosszú távon az életében, foggal-körömmel ragaszkodik hozzájuk és az eddigi kapcsolataiban sem ő mondta ki a különválás tényét, egyes esetekben viszont elérte azt, hogy kimondják.

a pinch of bad in a pool of good ||| he has a leather jacket lifestyle
black is his happy colour ||| bikes, cars and marijuana
let's see who's more intelligent ||| worst case scenario, he's going to grin at you
be passionate about your life ||| the idea of never say never is total bullshit
take aways and eating out ||| passport and driver's licence

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Őszintén szólva nem is tudom, hogy hol kezdjem. Az előtörténeted teljesen elragadott magával, imádtam minden egyes sorát, nagyon szépen felállítottad a lapot és magát a karaktert is. Azt pedig külön ki kell emelnem, hogy gyönyörűen fogalmazol.  
Trevor élete igencsak sok megpróbáltatáson vitte át a srácot, sok-sok csavarral és fordulattal, nem is csodálkozom azon, hogy miért lett ilyen makacs vagy éppen miért nyúlt a fű és drogok után. Szerencséje volt, hogy ha a szülei nem is, de a nagyszülők ott voltak mellette és szeretettel nevelték őt fel, megadtak neki mindent amit tudtak.
Nagyon tetszett ahogyan bemutattad Trevor életét, ahogyan fény derült a szülei halálának igazi okára és lefestetted elénk a fiút, majd pedig a férfit. Szívesen olvastam volna még tovább a történetet és kíváncsian fogom is követni merre alakul Trevor élete a továbbiakban.
Egyenlőre viszont nem szaporítom tovább a szót, sok sikert kívánok neked, remélem, hogy a nagymama még sokáig boldogítja majd a srácod életét, aztán sikerül az iskolát is végül befejezned és végre egyenesbe kerülhet az élete.    

Színt és rangot majd valamelyik csodás admin ad neked, addig is nyugodtan foglalózz és irány a játéktér!

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!