- Csak mond azt nekik, hogy rosszul lettem mindig beválik Silvy, ne akarod, hgoy visszamenjeka sok öreg fasz közé, akik azt kérdezgetik,mikor látnakmajd a tárgyaló asztalnál. Egy kibaszott hotel birodalmunk van nem a bank a mienk, miért kellene egy székből irányítanom mindent, és miért most? - a mosdóba menekültem a műmosoly elől, amit kint magamra vettem, és lekaptam magamról a zakót, ami már órák óta szorított. Az ilyen estéket nem szeretem, olyanok, amik csak hányingert keltenek bennem és nem is ihatok, mert akkor tudom, hogy nem tudom tartani ezt az énem, pedig most kellene. - Menj Salva, tartom a hátam, de tartozol. - mutat rám figyelmeztetően a nővérem, aki mindig ott van nekem, amikor szarba kerülök vagy ki akarok mászni valamiből. Nyomok egy szokásos puszit az arcára és a zakómat odaadva neki megyek ki a hátsó ajtón, és a bejárat felé indulok a motoromért. Ki kell szellőtetnem a fejem, kell egy kis hülyeség, kell valami szokásos és olyan, amibe bele lehet feledkezni, hogy minden eltűnjön a fejemből. “A szokásos helyen?” - írom Kean-nek az üzenetet, aki azonnal egy nagy igennel felel, az az ott van a banda ahol szokott. Egy verseny kell a fejemnek és a sok idegtől felfűtött kan majd pont ezt fogja akarni, amint meglátnak ebbe a hülye márkás szarban. Felveszem a bukót és elindulok a szokásos helyre Staten Island eldugott, de annál nyíltabb területére, ahol minden adott ahhoz, ami egy kicsit sem legális.
- Salva. - néz rám méregetve az egyik srác, aki már azóta utál, amióta betettem a lábam a banda területére, akik valamiért tárt karokkal fogadták, kivéve őt. - Mi a fasz van rajtad ember? - nevetni kezd, mire csak elnevetem magam azzal az igazán idegesítő nevetéssel. - Olyan cucc és annyi pénz,a mit te életedben nem láttál egyben? Kell az övem, többet ér, mint a szaros motorod.- vágom oda neki, pontosan azért,amit ebből ki akarok hozni. Versenyezni akarok, adrenalint a testembe és ez a hülye még bele is megy a játékba, amit én irányítok. - Szerezz valakit, nem könnyítem meg a dolgot. - tudom mit akar, összehúzom a szemem, ezt annyira nem szerettem volna. Amikor valaki mögötted ül a mocin, annyira nem könnyű kontrállni a gépezetet, mert két emberért felelsz és akármennyire is vagyok felelőtlen és hülye másokat nem veszélyeztetnék, de le kell törölnöm azt az ocsmány vigyort az arcáról. - Legyen ma valami barna. - húzza tovább az agyam, mert ilyenkor egy vadidegen lányt kell szereznem, ez a kihívás első fele. - 10 perc múlva a starnál találkozunk, de aztán dögös legyen nekem, ne olyan, mint te. - kacsintok rá nevetve és Kean-ra nézek, aki csak csóválja a fejét, mert pontosan tudja mire megy ki az egész. - Nyugi szerzek csajt. - nyugtatom, de ha nem találok a motorom az övé, ami annyira nem jó buli.
“A bend in the road is not the end of the road…Unless you fail to make the turn.”
Egy céges buli Staten Island kellős közepén. Pontosan erre vágytam legjobban, elvégre mivel mással is tölthetném a hétvégémet, mint olyan emberek társaságában, akiknek a nap fénypontja, ha ihatnak. Ha tehetnék még munka közben is vodkával öntenék fel a kávét, bár nem zárom ki, hogy némelyikük nem teszi meg. Aztán azon viccelődnek ha olyasvalakivel találkoznak, mint amilyen én vagyok. Én nem iszom alkoholt. Nem azért mert túlságosan prűd lennék hozzá, sokkal inkább családi okokból kiindulva. Az alkohol és drogok már túl sokmindent tett tönkre a családomban, vagy éppen az egész életemben. Az alkohol mindig csak agressziót vont magával, így aztán apám halála után megfogadtam, hogy soha nem érek hozzá semmihez ami tartalmazhat bármilyen tudatmódosító szert. Remélhetőleg egyszer húgomat is sikerül rávennem, hogy nincs szüksége arra, hogy beszívjon, nem ezen múlik a boldogsága. Én is boldog vagyok, még ha kicsit kattant is és mostanában feltehetősen őrült is. Bár ez talán érthető azok után amiken átmentem. Nem minden ember mondhatja el magáról, hogy megjárta a diliházat. Na nem mintha erre olyan büszke is lennék. Aztán mivel fokozhassuk még az amúgy is már elcseszett estémet? Még szép, hogy azzal, hogy eltévedek. Esküszöm ennyire szerencsétlen nem szoktam lenni, de mentségemre legyen, hogy még csak néhány hete költöztem ide és még bőven csak ismerkedem a várossal, tehát legalább magyarázatom van arra, hogy mégis hogyan tudok elveszni. A kabátot összehúzva magamon igyekszem kibogozni telefonom segítségével, hogy mégis hol is vagyok, de nem járok túl sok sikerrel. Szitkozódva teszem zsebre a kütyüt, majd egyszerűen csak indulok meg előre, hogy reménykedjek, talán felismerek valamit és rájövök merre kell mennem. Nem így lett. Tehát utolsó mentsvárként közelítem meg azt a párost, akik tőlem nem messze beszélgetnek, egyik egy motoron ülve, a másik pedig mellette állva. - Helló srácok! - Szólok oda nekik mikor közelebb érek hozzájuk, de mégis megtartva egy tisztes távolságot. - Tudnátok segíteni? Azt hiszem eltévedtem, fogalmam sincs, hogy hol vagyok... - És bár nem szívesen beszélgetek idegen férfiakkal az este közepén, mégis igyekszem egy magabiztos hangnemet megütni, mintha eszembe sem jutna, hogy simán kirabolhatnának, vagy tudja fene mit csinálhatnának velem. Valahol azért megnyugtat a tudat, hogy az öltözékből kiindulva, nem úgy tűnik mintha az én húsz dolláromra pályázna ami a pénztárcám mélyében lapul meg. Kétlem, hogy szüksége lenne rá.
Kezdőlap
- Csak mond azt nekik, hogy rosszul lettem mindig beválik Silvy, ne akarod, hgoy visszamenjeka sok öreg fasz közé, akik azt kérdezgetik,mikor látnakmajd a tárgyaló asztalnál. Egy kibaszott hotel birodalmunk van nem a bank a mienk, miért kellene egy székből irányítanom mindent, és miért most? - a mosdóba menekültem a műmosoly elől, amit kint magamra vettem, és lekaptam magamról a zakót, ami már órák óta szorított. Az ilyen estéket nem szeretem, olyanok, amik csak hányingert keltenek bennem és nem is ihatok, mert akkor tudom, hogy nem tudom tartani ezt az énem, pedig most kellene.
my story
