One belongs to New York instantly. One belongs to
it as much in five minutes as in five years.
Belépés

a városba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Társalgó
szavak sokasága
Új posztok
hozzászólások



Kapcsolatkeresõ

Shane &  Mia / Live your life & love every second of it    EmptyKaiden N. Dubois
Today at 4:06 pm



Munkahelylista

Shane &  Mia / Live your life & love every second of it    EmptyKaiden N. Dubois
Today at 3:55 pm



Foglalt keresztnevek

Shane &  Mia / Live your life & love every second of it    EmptyKaiden N. Dubois
Today at 3:51 pm



Avatarfoglaló

Shane &  Mia / Live your life & love every second of it    EmptyKaiden N. Dubois
Today at 3:49 pm



Teaház a Törött Porcelánbabához

Shane &  Mia / Live your life & love every second of it    EmptyMirabell Wagner
Today at 3:03 pm



Elias lakása

Shane &  Mia / Live your life & love every second of it    EmptyElias Anderson
Today at 2:08 pm



Unexpected trip to Peekskill

Shane &  Mia / Live your life & love every second of it    EmptyElaine Beaulieu
Today at 2:05 pm



Wayne & Ruby - Greek Night

Shane &  Mia / Live your life & love every second of it    EmptyRuby Dayton
Today at 12:56 pm



Raelyn&Dorian - no one like you

Shane &  Mia / Live your life & love every second of it    EmptyRaelyn J. Winters
Today at 12:33 pm
Lakosok
nyilvántartása
Csoport neve
Média 18 16
Diákok 25 19
Törvényszegők 11 17
Bűnüldözés 8 9
Hivatal 6 6
Üzlet 12 14
Oktatás 5 5
Munkások 11 7
Egészségügy 13 9
Összesen 108 103
Ismerõs idegenek
New York utcáin
Jelenleg 35 felhasználó van itt :: 15 regisztrált, 0 rejtett és 20 vendég :: 2 Bots

Aicha N. Dubois, Arnold Griffin, Aurora Cabot, Bellamy West, Dylan Welsh, Elaine Beaulieu, Joshua Miller, Kang Ro Bin, Kenen MacKellar, Marissa Grey, Pavel S. Dragunov, Romero D. Bohen, Sarah Farrow, Sorcha Barland, Wayne Winston


A legtöbb felhasználó (78 fő) Kedd Jún. 04, 2019 9:02 pm-kor volt itt.

Share
 

 Shane & Mia / Live your life & love every second of it

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Shane & Mia / Live your life & love every second of it    Shane &  Mia / Live your life & love every second of it    EmptyCsüt. Jan. 17, 2019 3:56 pm



Shane & Mia
"Live your life & love every second of it   "
Mostanság az egyetlen biztos pont az életemben a munkám. Attól függetlenül, hogy az új helyemen, az újdonsült mentoromnál nem épp a legjobban indítottam, azt hiszem, ezt hamarosan ki is küszöböltem, amikor még aznap szüksége volt rám a sürgősségin.
Szóval a munka volt a biztos pont, s az a hely, mely a káoszt a fejemben rendezni, feledtetni segítette. A kórház lett szinte az otthonom, ahol csupán önmagam lehetek, az a Mia Hamilton, aki gyerekkorom óta szerettem volna lenni.
Persze a családom és a vőlegényem előli csakis elméletbeli, ám eredménytelen és kényszeres meneküléssel még mindig nem állok le, habár tudom, hogy ez már lehetetlen.
És akkor még Brandont nem is említem, aki egyik napról a másikra villámcsapásként tért be életembe, s nem tudom kiűzni onnan.
Aki nem ismer, annak fogalma sincs, milyen mélységek és magasságok vannak egyszerre az életemben, neki csak egy kedves, jól nevelt, mosolyogós stréber lány vagyok, aki nem sok vizet zavar.
Minden esetre, még mindig hiszem azt, hogy legalább megpróbálhatok úgy élni, mint egy átlagember, átlagos programokkal, átlagos barátokkal.
Igen, a rejtett múltam ellenére vannak barátaim még az egyetemről és most a kórházból is, akik elhívnak magukkal szórakozni, és akiknek olykor nem mondok nemet.
A mai szombati nap is pont egy ilyen alkalom, amikor Hannah barátnőm, aki szintén az orvosi pályát választotta, felhívott telefonon, hogy menjen el vele és barátnőivel az egyik manhattani klubba kirúgni a hámból.
Most a meghívására gondolkodás nélkül igent mondok, hiszen eljött az a pillanat, amikor nekem is szükségem van arra, hogy kieresszem a gőzt.
Sok minden történi8k mostanában velem, és én csak arra vágyom, hogy táncoljak, bulizzak egyet, de főként, hogy ne gondoljak semmi olyasmire, ami fejtörést és azt a bizonyos zűrzavart okozza bennem.
Ahogy meg is beszéljük, este kilenc órakor felveszem Hannah-t a lakása előtt, hiszen a vezetést nem engedem át, az az egyik hobbim.
Vele együtt érkezik még két barátnője, akiket történetesen nem ismerek, de ez engem egyáltalán nem zavar.
Miután megtörténik a nagy találkozás, én a legrövidebb utat választva megcélzom a szórakozóhelyet, amit a lányok ajánlanak és ahol állítólag ma nagy buli lesz.
Nagy buli, hangos, igen, most pont erre van szükségem, azt hiszem, ma előhozom magamból a csak ritkán látott énemet, aki nem sokat használja a fejét.
Talán túlságosan is jól sikerül az elképzelt és kitűzött cél, hiszen magamra nem jellemző módon, érkezésünk után, szinte azonnal döntögetni kezdem magamba a tequila-t a lányokkal együtt.
Ez magában nem is lenne baj, csak én az a személy vagyok, aki sosem iszik, amikor vezet, most mégsem vagyok túl felelősségteljes, és megszegem ezt a szabályt.
Jobban belegondolva, abban is biztos vagyok, hogy az apám által kijelölt testőr, Gabriel, úgyis itt kószál valamerre, vagy legalább is hamarosan itt lesz, szóval nincs gáz. Egyelőre azonban nem akarok belegondolni semmibe se, főleg abba nem, hogy még bulizni se tudok úgy, mint egy normális ember, hiszen valaki mindig figyeli minden lépésemet.
Thomasról pedig ne is beszéljünk, aki habár nincs a városban jelenleg, biztos vagyok benne, hogy hasonló meglepetést tartogat a számomra.
Az est jól indul és mi italozgatás közben nagyokat viháncolunk, mint egy igazi baráti társaság. Igaz, hogy a lányok felét csak most ismerem meg, de ez nem tart vissza attól, hogy jól érezzem magam.
Mikor már elég adag alkohol folyik ereinkben, ad egy löketet számunkra ahhoz, hogy táncolni kezdjünk, ám egyelőre még a pult közelében, hiszen nem akarunk huzamosabb ideig távol maradni az alkoholtól.
El sem tudom mondani, mikor éreztem magam ennyire jól és ennyire szabadnak és arra sem emlékszem, mikor ittam utoljára ekkora mennyiségben. Talán még nem is volt rá példa, és nekem amúgy sem kell sokat innom ahhoz, hogy megfogjon.
Ahogy így a nagy viháncolás közben belevetem magam a táncba, érzem, hogy az egyik pillanatban elveszítem az egyensúlyomat és megszédülők hátrafelé irányban.
Szerencsémre a pult megállít az esésben, de még így is szépen bekandikálok a két ismeretlen férfi közé.
Ha ez az eset máskor és másként történik velem, bizonyára elsüllyedek zavaromban, de most csak egy halk kacajjal nyugtázom a történteket.
- Elnézést kérek.  – szólalok egy mosoly keretében meg, mondandómat a pasasok felé célozva, ám amikor kissé kitisztulok a „becsapódás” hatására, akkor tűnik nekem az egyik pasas nagyon ismerősnek.
- Ó, te jóságos ég! – szalad ki a számon, amikor végül is eljut az agyamig a tény és felismerem saját mentoromat.
Na, most alkohol ide vagy oda, érzem, hogy megnyílik alattam a föld, de van egy olyan érzésem, hogy nem vagyok láthatatlan és elszaladni késő már.
- Ez nem lehet igaz. – jegyzem még meg magamnak, mert komolyan csak én lehetek ennyire szerencsétlen. Életemben először rúgok be, és akkor, naná, hogy Shane Harperrel kell összefutnom!
Most kezdjek el neki magyarázkodni újfent, hogy én valójában nem vagyok ilyen – ami nem lenne hazugság -, de kissé elcsépelt lenne a telefonos sztorim után? Nem, inkább nem.
- Van rá esélyem, hogy nem ismert fel, és én csak elsétálok innen, mintha ez sosem történt volna meg? – kérdezem aztán meg lesz, ami lesz alapon, miközben nem bírom ki, hogy ne eresszek meg magamnak egy pimasz vigyort.

~ Megjegyzés ~ 823 ~ ~

Mia Hamilton
Play by :
Marie Avgeropoulos
Kor :
25
Foglalkozás :
szakorvos jelölt - rezidens, gyermek sebész
Hozzászólások száma :
43

Shane &  Mia / Live your life & love every second of it    Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Shane & Mia / Live your life & love every second of it    Shane &  Mia / Live your life & love every second of it    EmptyCsüt. Jan. 24, 2019 8:18 pm


Mia & Shane

Mikor Liam felhívott, hogy nincs-e kedvem elmenni valami buliba, még húztam a szám. Tuckerrel rohangáltam ma az állatorvoshoz, az öcsém felhívott, hogy ma nálam aludna, amit nem igazán akartam, Alyson megjelent a kórházban a héten, és a főorvosi rangom sem teljesen stabil. Nem tudom, kell-e még sorolnom, hogy miért is gondolkodtam el azon, hogy menjek-e vagy sem. Aztán arra a következtetésre jutottam, hogy ha valami, majd pár pohár whisky és esetleg egy jó kis numera megteszi a hatását. És akkor még az öcsémmel sem kell sokáig osztozkodnom a lakáson. Amúgy is azt mondta, hogy felhozna valami nőt. A barátnőjét vagy kit. Nem érti, mikor azt mondom neki, hogy ilyen korban még nem érdemes leragadnia egynél. Nagy hiba. Most kellene össze-vissza kufircolnia és nem később. Persze csak módjával, mert senkinek nem hiányzik, hogy teherbe ejtsen egy fruskát. A Harper családnak meg végképp nem. Megnézném, anyámék mennyire lennének boldogok, mikor kiderülne, hogy az első unokájuk márpedig a legkisebb gyerektől származna. Jézus baszki, ebbe inkább bele sem gondolok, mielőtt még bevonzanám a dolgot.
Na szóval igen, ennyi szar után engedtem a nyomásnak és beáldoztam az estémet. Már csak egy csajt kellene levadásszak, aki hajlandó széttenni a lábait némi szép szóért cserébe. Ma csak erre vágyom, egy gyors szexre, semmi másra.
Meg még egy pohár minőségi whiskyre, ezután a három után, amit már a hátam mögött tudhatok. Már többet nem akarok inni, csak ezt az egyet, mielőtt még a csúnyább nőket is szépnek kezdem látni. Abból sosem sül ki semmi jó.
- Hát te Shane? Nem ismerek rád! Hogy lehet, hogy még egy nőt sem dumáltál le a lábairól? – érkezik Liam mellém a pulthoz, én pedig mosolyra húzom a szám.
- Még szükségem van némi bátorító löttyre – poénkodom, ahogy elveszem a pultos által nyújtott poharat és ki is fizetem hamar.
- Ne röhögtess, haver. Valami nincs rendben, látom.
- Úristen ugye most nem fogunk nekiállni lelkizni? – szökik fel a szemöldököm, ahogy rápillantok és leküldök egy korty alkoholt a torkomon. Aztán már nyitnám is újra szóra a szám, hacsak nem esne be kettőnk közé egy nő, aki valószínűleg kicsit többet ivott, mint kellett volna. Rögtön lenyúlok, hogy felsegítsem a földről, ugyanis egy nő nem néz ki túl jól a padlón, egy helyzetet kivéve persze. Mikor aztán körülbelül egyszerre ér a felismerés minket, hogy kivel is állunk szemben, ajkaim pimasz mosolyra kúsznak.
- Nocsak, Ms. Hamilton – nevezem nevén, ahogy aztán végre szemtől szemben leszünk egymással. Láthatólag kellemetlenül érzi magát, nem is értem miért. Biztos a sármomnak köszönhető. Na jó, talán én sem érezném magam a legjobban, ha félrészegen beesnék a mentorom lábai alá.
- Márpedig igaz, nem képzelődik, bármennyire is hihetetlen – nevetek fel, ahogy aztán a whiskymbe kortyolok és érdeklődve hallgatom, ahogy el akar szivárogni innen mellőlem. Pedig meglehetősen csinos így, hogy nem a fehér köpenyben látom. Khm.
- Nem, ezt már elbukta, mert ezt az arcot felismerem bárhol. – Mert tudom, hogy okos kis agyacska tartozik hozzá, legalábbis amit eddig bizonyított, nagyon is ezt tanúsítja és így már nem is bánom annyira, hogy kaptam egy rezidenst végül. – Ugyan, ha már itt van, igyon meg velem egy italt, meghívom – mondom neki, aztán a válla felett látom, ahogy Liam int és már arrébb is szivárog, gondolom, azt hiszi, megtaláltam mára a befutót, ami tulajdonképpen nem is lenne ellenemre, de ő valószínűleg zavarban érezné magát, ha holnapután reggel meg a kórház folyosóján futnánk össze.
- Mi járatban? – érdeklődöm, hiszen nyilván nem egyedül jött. Vannak elvetemült nők mondjuk, akik csak úgy belevetik magukat egyedül az éjszakába, de Mia szerintem nem éppen ebbe a kategóriába sorolható. Aztán ki tudja, okozhat még ő is meglepetést, végül is, nem is ismerem még annyira.

Shane Harper
Egészségügy
Play by :
David Gandy
Kor :
34
Foglalkozás :
szív- és mellkas sebész
Hozzászólások száma :
205

Shane &  Mia / Live your life & love every second of it    Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Shane & Mia / Live your life & love every second of it    Shane &  Mia / Live your life & love every second of it    EmptySzomb. Jan. 26, 2019 9:57 am



Shane & Mia
"Live your life & love every second of it   "
Igazán sokféle rossz és csúnya dolognak voltam tanúja, illetve tapasztaltam az életben ahhoz, hogy legbelül erős legyek. Azonban ez nem akadályozza meg azt a tényt, hogy jelen pillanatban a kellemetlennél is kellemetlenebbül érezzem magam.
Most legszívesebben elsüllyednék szégyenemben, amiért ismét csak leégetem magam a mentorom előtt.
A munka és a munkahelyem az egyetlen hely, ahol el tudok határolódni a családi történésektől, és ezt mindig szerettem volna megőrizni a maga steril valójában az életemben, ahol csak én vagyok. Azonban úgy néz ki, sikerül ezt is szépen elbaltáznom. Ezt még csak nem is foghatom a családomra, csakis saját magamnak köszönhetem.
Most hiába próbálkozom azzal, hogy talán láthatatlan lehetek és gyorsan elpárolgok a helyszínről, mert úgy tűnik, Dr. Harper nagyon is felismer engem és láthatóan nem szándékozik megkönnyíteni ad dolgom. Egyáltalán nem.
Talán még szórakoztatja is a dolog, mulat rajtam, hogy ilyen helyzetben talál és az, hogy kényelmetlen helyzetbe hozhat.
Igazából fogalmam sincs, hogy mi a szándéka ezzel, azonban haragot vagy hasonlót egyáltalán nem látok felfedezni rajta.
Ahogy a hátam mögé nézek, hogy szememmel felkutassam a lányokat, akikkel a helyre érkeztem, mintha elpárologtak volna.
Bizonyára az alkohol náluk is megtette jóhatását, és belevetve magukat az éjszakai életbe, egy időre megfeledkeztem rólam.
- Á, értem. Pedig reménykedtem benne. – jegyzem meg egy kicsit viccelődve, reagálva szavaira, meg talán egy kicsit komolyan is gondolom, amit mondok.
Igazából nem tudom, hogy most szeretne számomra kiosztani egy jókora fejmosást vagy csupán tényleg a kollegiális viszonyt, vagyis a mentor-tanítvány viszony szándékozik e ápolni.
Sok dolgot hallottam róla a kórházban, hogy elég kiállhatatlan és zord természet, hogy egy nőfaló, de én eddig még nem annyira tapasztaltam meg ezen tulajdonságait. Talán csak az egész egy mendemonda, meg amúgy sem vagyok az a fajta, aki meghallja a pletykákat.
Minden esetre, most hiába húznék innen el legszívesebben, úgy érzem, nem tehetem meg, hogy faképnél hagyom a főnökömet, vagy valami hasonló ő most nekem. Illetlenség lenne vagy mi a fene, én pedig azt hiszem, még így fél ittas állapotban sem tudom levedleni tisztelettudó tulajdonságaimat.
- Remélem, azért ezt nem rossz értelemben mondja. – jegyzem meg halkan egy kislányos grimasz keretében, amikor odaveti nekem, hogy az arcomat bárhol felismerné.
- Egy italt? – kérdezek vissza megismételve szavait egy kicsit értetlen tekintettel. Na, nem azért, mert nem tudnám, mi az az ital vagy mit jelent valakivel meginni egy pohárral, csupán csak meglep a meghívása, és az azonnali reagálás helyett inkább hárítok egy ideig.
Az is az igazság része, hogy azt hittem, Harper ki nem állhatja a rezidenseket és a gyakornokokat, sőt, saját magam is éreztem ezt, amikor hozzá kerültem.
- Nem tudom, kellene-e nekem ma még inni egyáltalán. – rázom meg a fejemet lassan, majd elmosolyodom.
Végül is mi rossz van benne, ha megiszok vele egyet? Amúgy sem vagyok már gyerek, és ez nem az iskola. Mi amúgy is kollégák is vagyunk az mellett, hogy mentorom, de valahogy mégis furcsán érzem magam. Pedig bírnám, ha egy kicsit megismerhetném őt. Mindig is könnyen barátkoztam és szeretem az embereket, új ismeretségeket, s éltem is ezzel a lehetőséggel, amióta független életet élek Tőlük.
Ráadásul hiszek abban is, hogy a kórházban a kollégák közt kell, legyen némi kapcsolat, hogy a munka sokkal dinamikusabban és harmóniában folyhasson. Persze, azzal is tisztában vagyok, hogy ez sajnos csak kevés helyen tükrözi a valóságot, és valójában elég sok a konfliktus az ilyen intézményekben.
- Nem tiltott ez egyáltalán egy rezidenssel? – kérdezek vissza, majd végül is újra elmosolyodom egy kicsit lazábban, hiszen sejtem, hogy mi lesz a válasza. Ez már a nagybetűs élet, én pedig tulajdonképpen kedvelem őt, felnézek rá és büszke is vagyok arra, hogy tőle tanulhatok.
- Most mit is mondhatnék? – kérdezek ismét csak feleletadás helyett, de akkor már egyfolytában vigyorgok, hiszen azért az a bizonyos mennyiségű alkohol hatása nem múlik csak el egyik pillanatról a másikra Dr. Shane Harper ide vagy oda.
- Azt hiszem, a helyzet magáért beszél. A lányokkal szórakozunk egy kicsit, elenegedjük a heti nyomás okozta szorongást, amit én szemmel láthatóan túlzásba vittem. – magyarázom aztán ugyanolyan fejjel.
Jaj, attól tartok, hogy ezt a bugyuta vigyorgást képtelen vagyok abbahagyni még egy ideig.
- És Maga? – kérdezem én is vissza, ha már együtt fogunk iszogatni. Végül is biztos vagyok benne, hogy ő sem a holnaputáni műtétjeiről szeretne konzultálni most velem.
- Nem gondoltam, hogy Ön is erre a helyre jár. – bököm ki meggondolatlanul, hiszen nyillvánvalóan az ilyesféle szórakozóhelyeket a fiatalabb korosztály célozza meg. Róla meg amúgy inkább az elengánsabb, némi dohányilattal bejárt pubok látogatását tudom elképzelni.
- Mármint nem úgy értettem. – kapom kezemet a szám elé, hiszen egyáltalán nem állt szándékomban megsérteni vagy leöregezni őt. Engem egyáltalán nem zavar, hogy idősebb nálam. Sőt gyarkran azon kapom magam, hogy némely korombeli pasi untat. Persze, nem azt mondom, hogy Harper nem tarja jól, magát, csak valóban meglepö, hogy éppen itt futottam össze vele.

~ Megjegyzés ~ 788 ~ ~

Mia Hamilton
Play by :
Marie Avgeropoulos
Kor :
25
Foglalkozás :
szakorvos jelölt - rezidens, gyermek sebész
Hozzászólások száma :
43

Shane &  Mia / Live your life & love every second of it    Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Shane & Mia / Live your life & love every second of it    Shane &  Mia / Live your life & love every second of it    EmptyHétf. Feb. 04, 2019 1:46 am


Mia & Shane

Mindenkire számítottam, hogy majd összefutok itt, de valahogy Miára nem. Nekem valahogy úgy tűnik a csaj, mint aki kicsit olyan életet él, aki megfosztja magától a jó és élvezetes dolgokat, de kövezzetek meg, lehet nem így van, csak én vagyok baszott rossz emberismerő. Lehet így van, sosem tartottam magam jónak ebben.
Na szóval, szerintem most van abban a fázisban, amikor kiszabadult otthonról és elhatározta, hogy márpedig ma le fog aljasodni és kész. Félúton járhat afelé. Egy percig se higgye senki, hogy emiatt bárkit is elítélnék, főleg nem azután, amit a rezidens éveim alatt műveltem. Csoda, hogy némelyik este után életben maradtam.
Látszik rajta, hogy baromira zavarja a jelenlétem, de hát most mit csináljak, ha mind a ketten itt csesszük a rezet?
- Azt mindjárt gondoltam – bökök vissza. – Nem harapok, bármily meglepő – teszem hozzá széles mosollyal az arcomon. Nem tudom, miért gondolják a rezidensek, hogy távol kell tartaniuk magukat tőlem. Pedig aranyos vagyok. Kivéve, amikor valami akkor balfaszságot csinálnak, hogy egy nap legalább harminccal több ősz hajszálam lesz estére, mint ahogy reggel elindultam. – Sőt talán amíg itt tartózkodunk, nyugodtan tegeződhetnénk is. – Sosem voltam jó ebben, hogy kinek kellene ezt felajánlania, de mivel idősebb vagyok és magasabb rangú, azt hiszem én vagyok az, akinek fel kell. Végül is, ki nem szarja le. Lényeg a lényeg, hogy ilyen helyen nem annyira van kedvem hivatalosnak lenni. Elég azt a kórházban. Nyilván ő majd ezt nem fogja tudni mire vélni, de szeretem, ha a nőknek meglepetést tudok okozni.
- Egy italt – ismételgetem én is, akárcsak ő, halkan felröhögve. – Egy ide vagy oda már nem fog sokat nyomni a latba. Ezek a koktélok úgyis csak ilyen tingli-tangli szarságok – mondom, ugyanis alkoholt is csak annyit láttak, mint én úgy általában munka közben például. Nem is értettem sosem, minek szürcsölgeti az ember lánya őket. Teljesen felesleges pénzkidobás.
- Úgyhogy javasolnék mondjuk egy erősebbet, holnap úgyis szabadnapos vagy, nem? – Megengedem a tegeződést, remélhetőleg ő is elfogadja az előző ajánlatomat. Azért durva, hogy mennyivel más így civil ruhában. Eddig csak futólag láttam őt reggelente bejönni, amikor ne az orvosi köpenye volt rajta, de így, hogy jobban tudom szemrevételezni, hm-hm. Kár, hogy ő valószínűleg nem az a fajta nő, aki simán el tud tekinteni holnapután attól, hogy ha esetleg engedne egy kis flörtnek és ennek-annak. Legalábbis ezt tudom elképzelni róla, na meg ki tudja, van-e valakije egyáltalán. Bár nem mintha az sok mindentől visszatartana. Amennyiben benne van az italban, kérek is két tequilát magunknak.
- Tiltott? – felvonom a szemöldököm egy halvány mosoly kíséretében. – Ugyan. Nincs olyasmi, ami tiltott lenne – célzok ezzel szépen egyenesen, és az arcomon lévő mosolyból következtethet is erre-arra. Na jó, ezt talán mégsem kellene, én is többet ittam, mint amúgy kellett volna, de ha már kirúgunk a hámból, csináljuk rendesen.
- Szorongást? Mitől szorongsz? – pillantok felé érdeklődő pillantással. – Remélem, nem én okozom a szorongást – nevetek, ugyanis azért ezt simán el tudom képzelni. Voltak azért ez alatt a pár év alatt már sztorik. Volt egy rezidensem, aki Stone-nál bepanaszolt azért, mert, idézem: „Dr. Harper egyszerre tud gonoszan és úúúúúgy nézni, hogy az már illegális”. Na, hát erre most mit mondjon az ember? Nem tudom, hogy kell nem „úúúgy” nézni.
- Valami hasonló – válaszolok a kérdésére egy vállrándítás kíséretében. – Valahogy ki kell ereszteni a fáradt gőzt – mondom, de ahogy hozzáteszi, hogy nem gondolta, hogy ide járok, elröhögöm magam.
- Most azt akarod mondani, hogy öreg vagyok a helyhez? – Még mindig széles a mosolyom, engem azért nagyon nehezen lehet ilyesmikkel megsérteni. – Lehet már tényleg kinőttem – nevetek még mindig, aztán elé tolom a pultos által letett poharakból az egyiket. – Nem ez a törzshelyem, csak most ez esett útba. Tulajdonképpen nincs is törzshelyem – vonom le a konklúziót elgondolkodva kicsit. Sosem lehet tudni, hol fut velem össze az ember New Yorkon belül. Meglepő helyeken tudok megfordulni.
- Nyugodtan engedd el magad, nem kell attól tartani, hogy majd holnapután bármit is megbosszulok. – Ha valaki, én vagyok az, aki tud teljesen másként viselkedni a kórházban, mint azon kívül. Persze azt sem mondom, hogy ott nem engedem meg magamnak a flörtöt és a nőzést, de ha komoly dolgokról van szó, akkor egészen mássá tudok változni. Meg azért nagyban függnek a dolgok attól is, kivel állok szemben. Érdekes dolog ez.
- Amúgy nem ütötted meg magad így, hogy a lábaim elé estél? – vigyorgok rá és felé tartom a poharat, hogy aztán összekoccinthassam az övével, mielőtt még lehajtanánk.

Shane Harper
Egészségügy
Play by :
David Gandy
Kor :
34
Foglalkozás :
szív- és mellkas sebész
Hozzászólások száma :
205

Shane &  Mia / Live your life & love every second of it    Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Shane & Mia / Live your life & love every second of it    Shane &  Mia / Live your life & love every second of it    EmptySzomb. Feb. 16, 2019 9:54 am



Shane & Mia
"Live your life & love every second of it   "
Nem igazán kerültem még ilyen helyzetbe, hogy egy szórakozóhelyen futok össze valamelyik tanárommal, illetve orvossal a Presbyterian-ből. Habár a bennem jelentkező frusztráló érzés nem is emiatt, inkább magam miatt jelentkezik, hiszen szerintem jelenleg vállalhatatlan állapotban mutatkozom.
- Igen, azt azért sejtettem. – mosolyogok végül én is vissza, amikor kijelenti, hogy nem harap, és nem kell félnem tőle.
Habár erről szó sincs, inkább csak szégyellem magam ittas állapotom miatt. Habár ettől függetlenül most mégis jól érzem magam, és igazából most nekem teljesen mindegy, hogy kivel érzem jól magam. Csak ne a családom, Thomas vagy Brandon legyen az.
Mikor kijelenti, hogy tegeződhetnénk, kissé vonakodva és tanácstalanul nézek rá, de ha jobban belegondolok, olyasmi korosztály lehet, mint a kedvenc bátyám, Robert.
Minden esetre, erre most nem mondok inkább semmit, hanem kivárom a megfelelő alkalmat, amikor be tudom tartani a kérését, de az is lehet, hogy nem.
Olyan lány vagyok, aki mindig betartja a szabályokat, aki nem igazán szegi meg a társadalmi vagy udvariassági regulákat. Azt hiszem, ezek voltak azok a pontok, amiknek segítségével más lehettem, mint a többi Hamilton.
- Higgye… vagyis hidd el, nekem meg egy ilyen tingli-tangli koktél is könnyen megárt. Mivel, aki nem iszik rendszeresen vagy nincs hozzászokva, könnyen kiüti magát, én pedig ezek a személyek közé tartozok. Azonban, jól van, legyen még egy ital. Most már úgyis mindegy. – egyezek végül bele tőlem kifejezetten nem megszokott stílusban, hiszen már úgyis leégettem ma magam azzal a bizonyos eséssel. Ma viszont pont azért jöttem ide, hogy kieresszem a bennem lakozó ketrecbe zárt oroszlánt, vagy inkább ennél valami kevésbé vad állatot.
- Rendben. Eddig úgyis tequila-ztunk. - vallom be és egyezek abba is bele, amikor valamiféle erősebb italra akar meghívni, majd csak akkor nézek rá kissé furcsa arccal, amikor kijelenti, hogy számára nincs olyan, hogy tiltott.
Vajon csak én érzek ebben a mondatban némi kétértelműséget vagy valóban arra is célzott, amire gondolok? Talán csak az alkohol az, ami most másképp láttatja velem a dolgokat, és nem kéne hasonló baromságokon járatni az agyamat. Sőt, nem is kéne mindig használni az agyamat, hiszen pont azért vagyok ma egy ilyen helyen és nem valamelyik netes orvosi oldalt vagy enciklopédiát bújom.
- Á, dehogyis maga, vagyis te! – rázom meg a fejem, amikor rákérdez, hogy vajon miatta szorongok-e. Ez meg sem fordult a fejemben, és igazából a munkahelyi dolgokkal még sosem volt bajom.
- Ezek inkább csak ilyen privát dolgok, amikkel azonban nem untatnálak. Unalmas lányos dolgok. A ma este pedig pont arról szól, hogy ezekkel ne foglalkozzak. – teszem hozzá elmosolyodva, hiszen pontosan a munka és az én titkos életem az, amiket el akarok határolni egymástól. Még így, félrészegen is tudom, hogy a családom tabu téma. Most meséljem el neki, hogy az apám a New York-i elit maffia vezetője, hogy a bátyáim a nyomdokaiban lépkednek? Hogy vagy egy szintén bűnöző vőlegényem, amit a családom erőszakolt rám, és akit jobban utálok, sem mint szeretek? Aztán meséljek arról is, hogy testőrök rohangálnak a nyomomban? Vagy, hogy titokban azt tervezek, hogy lecsukatom Thomast? Esetleg ecseteljem ezt, hogy az ügyész, aki ebben segít, testi vágyakat ébreszt bennem? Nem, félő, hogy még el is bocsátana, ha mindent megtudná.
- És hová tűnt a barátod? Úgy rémlik, hogy az előbb még ketten voltatok. S csak remélni tudom, hogy nem vagyok még olyan állapotban, hogy hallucináltam, avagy kettőt láttam mondjuk belőled. – jegyzem meg elgondolkodva, hisz valóban úgy emlékszem, hogy az ominózus esésemet két férfi közé céloztam be. Viszont annyira meglepett és zavarba hozott, hogy éppen a mentorom volt az egyik férfi, hogy a másik teljesen elkerülte a figyelmemet.
- Nem, én egyáltalán nem ezt mondom. Csak azt hiszem, ez a hely a kevésbé komoly embereket célozza meg. – válaszolok őszintén a kérdésére, hiszen ez tényleg egy amolyan fiatalosabb szórakozóhely. Na, nem mintha én sűrűn járnék ilyen helyekre.
- Ö, akkor oké. Igyekszem észbe tartani és nem érezni magam kellemetlenül. Azt hiszem, azzal az eséssel a legrosszabbon már úgyis túl vagyok. – felelem őszintén a mentoromat figyelve. Érdekes, hogy mindig milyen kellemetlen helyzetbe tudom hozni magam előtte.
De abban biztos vagyok, hogy képes vagyok profin viselkedni, és képes vagyok külön választani bizonyos dolgokat. Ha tudná, hogy én magam vagyok a színészet nagy mestere, már ami az élet és a munka különválasztását illeti…
Közben meglátom a még mindig táncoló lányokat, akikkel érkeztem. Szégyenszemre eddig róluk is megfeledkeztem. Viszont azt is látom, hogy ők is egyre jobban eltávolodnak és a táncparkett közepét veszik célba, szóval úgymond egyedül maradok, egy bizonyos időre biztosan.
Elmélázásomból Harper kérdése zökkent ki, amitől akaratlanul is hangosan felnevetek.
- Nem, teljesen jól vagyok. – rázom meg a fejemet. – De azt hiszem, ha bármi baj ért volna, most teljesen jó ezekben lennék. – teszem hozzá most is őszintén, hiszen valóban olyan orvosnak tartom, akire én is rábíznám az életem.
- Az egóm az, ami inkább megsérült. Attól tartok, minden formában a legrosszabb oldalam mutatom meg neked. – rázom meg a fejemet elgondolkodva, de a mosoly még mindig letörölhetetlenül az arcomon van.
- Nos, akkor meg is isszuk azt a bizonyos italt? – kérdezek most én rá, ha már rábeszélt.
Igazából most már nem is bánom annyira, hogy összefutottunk itt. Igazán jó fejnek tűnik.
Mindig is kedveltem az intelligens embereket, és ő nagyon is annak tűnik, még ha én most nem is a kulturáltabb oldalamat hozom.

~ 863  ~ ~

Mia Hamilton
Play by :
Marie Avgeropoulos
Kor :
25
Foglalkozás :
szakorvos jelölt - rezidens, gyermek sebész
Hozzászólások száma :
43

Shane &  Mia / Live your life & love every second of it    Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Shane & Mia / Live your life & love every second of it    Shane &  Mia / Live your life & love every second of it    EmptyVas. Márc. 03, 2019 3:38 pm


Mia & Shane

Előfordult már egyszer-kétszer, hogy összefutottam egy olyan szórakozóhelyen bármelyik kollégával, aki rezidens a kórházban, ami nem a kórház környékén van. Ritka, de benne van a pakliban, így habár meglepődöm Mia láttán, elkönyvelem magamban, hogy ez nem a világ vége. Én sem vagyok már józan, de ő valószínűleg egy kicsit már többet ihatott, mint én. Legalábbis a „belépőjéből” erre következtetek.
A tegeződést hamar le is szögezem, mielőtt még tényleg valaki kurva öregnek néz itt, ha meghallja. Az rendesen felkavarná a lelki békémet.
- Ne haragudj, tudom, hogy nem illik ilyet kérdezni egy nőtől, de hány éves vagy? – pillantok rá. – Mármint gondolom valahol  huszonöt-hat környékén lehetsz, ha jól sejtem. Ilyenkor én még hülyére buliztam magam – nosztalgiázom kicsit, ahogy azt mondja, hogy ritkán iszik. Talán én még túlzásba is vittem, ugyanis a rezidensi éveim végén páros lábbal rúgtak ki a gyakorlókórházból. Azt hittem, ott lesz vége a karrieremnek, de hát mit volt mit tenni, apám is sebész, tudta, kihez kell fordulnom. Még ha baromira pipa is volt rám, akkor is.
A tiltott dolgokról való eszmefuttatás következtében, az arcán látom is, hogy eljutott az agyáig, hogy ez egy célzás akart lenni, amire halkan fel is nevetek. Vicces az arckifejezése.
- Te – hangsúlyozom ki vele egyszerre, mikor még mindig magáz, egy mosollyal. – Akkor jó, megnyugodtam. Igen, azoknak a meghallgatásában én sem vagyok túl jó, szóval nem bánom, ha hanyagoljuk – vonok vállat az igazságra. Nem akarok bunkó lenni, de ha itt unott fejjel hallgatnám végig a magánéleti bajait, az talán még sértőbb lenne, na meg ha valaki, ő már tényleg megszokhatta a stílusomat. Hála az égnek, nem az a fajta, aki kiakad rajta, mert tudja, hogy csak az adott helyzet hozza ki belőlem ezeket a reakciókat.
- Kettő sok lenne azért belőlem, nem? – nevetek fel, ahogy aztán magam mellé pillantok. Tényleg teljesen megfeledkeztem itt Liamről. Jó nagy fasz vagyok. – Gondolom elment vadászni valami esti partit magának – vonok vállat, ahogy körbepillantok és a szememmel őt keresem, de majdnem biztos vagyok benne, hogy már fel is karolt egy nőt és talán már a lakása felé tartanak. – Hát, lehet, hogy egyedül maradtam – biggyesztem le a szám, ahogy aztán kortyolok egyet a poharamból.
- Mert én talán komoly vagyok? – szalad fel a szemöldököm és érdeklődve pillantok vissza rá. – Na jó, a munkában lehet, hogy tényleg az vagyok, de amúgy a magánéletben tudok elég hülye is lenni. Mármint úgy értve, hogy nem elég komoly – mosolyodom el újfent. Valóban csak azt az oldalamat ismerhetik a kórházon belül, aki komoly és csomószor morcos, na meg jó néhány nő a flörtölőssel is összefuthatott már. Mondjuk erről leginkább a másik nemhez tartozó szakorvosok és az ápolónők tudnának prédikálni, és nem a rezidensek. Velük kicsit távolságtartóbb vagyok, mint a többivel.
- Hát abban jelen helyzetben egy kicsit azért kételkedem – röhögök. – Nem biztos, hogy bármiféle sérülést el tudnék látni így félrészegen, de próba szerencse. Mondjuk most jobb, ha nem próbáljuk ki, úgyhogy inkább maradj stabil – mondom mosolyogva, ahogy a tömeget vizslatom. Közben észre sem veszem, hogy kiadták már a kért tequilákat.
- A legrosszabbat? – vonom fel a szemöldököm és oldalra sandítok rá. – Hát nem vettem észre. Na jó, volt egy-két incidens, de egyébként jól haladsz. – Legalábbis szakmailag biztosan. Igazából így, hogy nem a kórház falain belül vagyunk, így egy teljesen más oldala is megmutatkozik, habár még mindig egy kicsit merevnek érzem. Talán ez belé van kódolva, hogy rendesen nem tudja elengedni magát, pedig tényleg jobban tenné. Könnyű mondani, az igaz, habár még azt se mondhatjuk, hogy nagyrészt nevelés kérdése, mert tulajdonképp én is olyan nevelést kaptam –sőt a testvéreim is-, hogy nem kellene úgy viselkednünk, ahogy. Talán lehet, hogy éppen fordított arányosságban működik ez az egész, nem tudom. Sosem értettem a pszichológiához.
- Ja igen. Majdnem elfelejtettem – lesek rá, aztán a pohár után nyúlok és felé nyújtom azt egy koccintásra, miközben egyenesen a szemébe pillantok.  
- Jé, milyen szép szemeid vannak – mondom egy mosollyal, mielőtt még lehúznám az italt. Eddig észre sem vettem, csak amikor nagy szemekkel pislog rám. De így közelről látom, hogy szép zöldek, meg így, ahogy mosolyog, egészen más oldalát mutatja.
Lehúzom az italt, aztán a hozzá adott citromba harapok, és figyelem, ahogy ő is pont ezt teszi. Hmhmhm. Na jól van Shane, fejezd ezt be. Jobb távol tartani magad a rezidenseidtől, ezt már megtanultad egyszer!
- És mi a terv az este hátralévő részére? – érdeklődöm, bár azt sem tudom igazából, hány óra van. Ilyenkor totál elvesztem az időérzékemet.

Shane Harper
Egészségügy
Play by :
David Gandy
Kor :
34
Foglalkozás :
szív- és mellkas sebész
Hozzászólások száma :
205

Shane &  Mia / Live your life & love every second of it    Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Shane & Mia / Live your life & love every second of it    Shane &  Mia / Live your life & love every second of it    EmptyKedd Ápr. 23, 2019 1:58 pm



Shane & Mia
"Live your life & love every second of it   "
Az emberek általában jó véleménnyel vannak rólam: szép, okos, kedves, tisztelettudó, jó tanuló, szorgalmas, maximalista, precíz, pedáns, jó kislány stb., stb., stb.
Tisztában vagyok vele, hogy a mentorom is ezzel a véleménnyel van rólam, mint a legtöbben a kórházban, még akkor is, ha néhány alkalommal már kellemetlen helyzetbe sodortam magam előtte.
Azonban senki sem tudja, hogy nekem menyi munkám van abban, hogy ezt a képet kialakíthassam magamról, pontosabban, hogy az legyek, aki lenni szeretnék, és nem az, akit a gyökerei határoznak meg.
Talán pontosan a családom miatt vagyok, annyira visszafogott, felelősségteljes még ilyenkor is. Miattuk tudom magam kevésbé elengedni, mint a normális fiatalok és a ma este pontosan ezért hat idegennek vagy inkább újnak számomra. Viszont azt el kell mondanom, hogy kivételesen jól és szabadnak érzem magam.
Talán ennek az az oka, hogy Thomas nincs a városban, habár tisztában vagyok vele, hogy még most is figyeltet, mint mindig, amikor elutazik New York-ból. Viszont most mégis üdítő érzés járja át a testem, ami nagyban az alkoholnak köszönhető.
- Á, nekem nem gond az ilyen kérdés. – rázom meg a fejem kedvesen mosolyogva, amikor a koromról kérdez. Igaz, érzem, hogy nem is a korom neki a lényeg, hanem arra céloz, hogy a korosztályom ilyenkor minden hétvégén javában bulizik és iszok.
- Huszonöt. – vágom aztán rá, azután elmondja, amit sejtettem is, hogy ő is a party-zók társaságába tartozott fiatal korában. Még jó, hogy ez utóbbi mondatot nem mondtam hangosan ki.
- Azt hiszem, engem eddig más dolgok érdekeltek. – jegyzem meg aztán halkan, hiszen egyrészt ez az igazság, másrészt nem vagyok olyan, mint a szokványos huszonévesek.
Elégedetten veszem tudomásul, hogy ő bizony nem fogja erőltetni, hogy avassam be a magánéletem szörnyű és unalmas részleteibe. Legalább nem kell újra és újra hazudnom magamról, ráadásul az én problémáim nem olyanok, amiket orvosolni lehetne.
Hangosan felnevetek, amikor megjegyzi azt is, hogy belőle azért sok lenne kettő.
Igazából annyira nem ismerem Dr. Harpert, hogy reális véleményét mondjak a témával kapcsolatban, csak annyit tudok róla, hogy nagyon jó szakorvos, és nekem ennyi elég is. Nem mondom, hogy nem terjengenek róla pletykák a kórházban, de valahogy azok a történetek, ahol életeket ment, engem jobban érdekelnek. Így, ha ezt az oldalt nézzük, nem lenne sok belőle akár kettő sem, de ezt a gondolatom inkább nem mondom ki hangosan úgyszintén.
- Ó, szóval az urak vadászni járnak ilyen helyekre. – szólalok meg pimasz képpel, amikor kibújik a szög a zsákból. Igaz, hogy semmi közöm hozzá, hogy ki mit csinál, de ha már beszélgetünk és iszunk, akkor megpróbálok önmagam lenni.
- Eddig azt hittem. - szalad ki a válasz azt ezt követő kérdésére, amikor is kijelenti, hogy ő sem annyira komoly, mint amilyennek a kórházban mutatja magát. – Rendben, vedd úgy, hogy ez előbb nem mondtam semmit!
- Igyekszem most már az maradni. – bólogatok kérését hallva, de azért még most is a bárpult stabil védelmet ad, miközben belekapaszkodok egy kicsit. – De még most is azt vallom, hogy jó kezekben lennék, ha arról lenne szó. – nem engedek az állításomból. Hiszem, hogy egy jó orvos még ilyen állapotban is többet ér, mint egy kuruzsló vagy egy civil.
Azután végre megkapjuk az italainkat, pontosabban a tequila-kat a sóval és citrommal, és amikor felemeli a poharát, gondolkodás nélkül követem. Most már teljesen mindegy, mára úgyis elástam magam, hát akkor jól akarom magam érezni.
Nem mondom, hogy nem lep meg és nem hoz zavarba a bókja, amit a szemem irányába tesz, de ettől függetlenül most állom a tekintetét.
Általában bejövök a férfiaknak, habár arra, hogy ezt komolyabban kinyilvánítsák, nem igazán volt esélyük az apám és a bátyáim miatt. A későbbiekben pedig én magam voltam az, aki a fiúzás helyett a tanulásba menekült, szóval én magam nem adtam esélyt arra, hogy bárki is közelítsen felém. Most azonban nincs itt senki sem, aki egy ártatlan kis flört útjában állhat, ezért nem fejezem ki nem tetszésemet.
Mondanám, hogy a doki sem éppen egy rossz darab, de még vagyok annyira józan, hogy ezt nem mondom ki hangosan. Pont még egy ilyen szitu hiányozna nekem a Thomas-Brandon duó mellé.
Tisztában vagyok vele és a kórházban is hallok azért ezt-azt, hogy Harper mekkora nőcsábász és a doktornők vagy a nővérek ábrándozásait is róla, miszerint szívesen gyűrnék össze vele a lepedőt.
- Köszönöm. – nevetem csak el magam a bók után, a többit megtartom magamnak.
- Terv? – szökik kérdésére hirtelen ráncba a szemöldököm, mert erősen gondolkodok azon, hogy vajon mi a terv?
- Nincs terv. – rázom meg a fejem egy újabb széles vigyor mellett. – Csupán annyi, hogy elengedjem, és jól érezzem magam. Azt hittem, ez a lényeg. – teszem még hozzá az alkoholtól csillogó szemekkel. Azt hiszem, az est közepére igazán jó társágra leltem.
- És neked? – kérdezek vissza, ha már ilyen haveri viszonyba kerültünk egymással.

~ 776  ~ ~

Mia Hamilton
Play by :
Marie Avgeropoulos
Kor :
25
Foglalkozás :
szakorvos jelölt - rezidens, gyermek sebész
Hozzászólások száma :
43

Shane &  Mia / Live your life & love every second of it    Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Shane & Mia / Live your life & love every second of it    Shane &  Mia / Live your life & love every second of it    EmptyPént. Május 24, 2019 5:13 am


Mia & Shane

Nem igazán szoktam közvetlenebb viszonyt kialakítani a rezidenseimmel, mert… jó, ez most egoistán fog hangzani, de belém tudnak zúgni. És azt nem szeretem. Volt már egy incidensem, ami nem végződött jól. Minden egyes rohadt nap gyilkos pillantásokkal találkozni a folyosón mikor bemész reggel dolgozni, meg kell hagyni, nem túl kellemes dolog. Szóval az ember tanul a hibáiból. Az már más kérdés, hogy némelyiket azért a biztonság kedvéért elköveti még párszor…
Apró bólintásokkal tudatosítom magamban, hogy a mellettem álló a huszonötödik évét tapossa. Hm. Akkor jól tippeltem.
- Igen? És mi más? – kérdezem, hiszen most aztán tényleg felkeltette ezzel az érdeklődésem. Persze nyilván nem sok közöm van hozzá, de ha már így megemlítette, akkor hát talán meg is osztja velem, nem? Ha nem, az sem baj.
Érdekes, hogy nap mint nap találkozunk, de mégsem tudunk egymásról sokat. Én mondjuk tényleg nem szeretek nagyon közeledni a rezidensek felé, és igen, nem tévednek, mikor azt látják vagy észlelik, hogy ők csak púp a hátamon. Valóban így érzek, főleg ha analfabéták is még pluszban. Akkor aztán tényleg a falra mászom tőlük. Nincs mit tenni, gyakorlókórház vagyunk, sajnos ez nem kívánságműsor, amióta Stone nem ül az igazgatói székben, azóta meg még protekcióm sincs, így ugyanúgy kapom a tanoncokat, mint bárki más. Van kivétel, nem mondom. Akivel érdemes foglalkozni, és nem csinál hülyeséget lépten-nyomon, magára lehet hagyni, azért azt egészen tudom értékelni.
- Én? Ugyan. Miket feltételezel te rólam – vágok ártatlan arckifejezést. Azt azért túlzás lenne mondani, hogy valóban a „vadászösztön” hajt minket, de nem titkolt szándékunk az este végén valami jó nőt becserkészni. Aztán persze elmosolyodok, nyilván ő is tudja, hogy csak viccelek. Persze, hogy ez a szándék vezérel minket. – Azért persze jó kiengedni a fáradt gőzt is egy kicsit. Valahogy le kell vezetni a mindennapokban felgyülemlett feszkót – vonok vállat. Ki hogy teszi ezt, ugyebár…
- Érdekes hallani azért, hogy miket látnak a kórházban az emberről. Meg miket hallanak! Ó te jó ég – emelem égnek a tekintetem. Tudom, hogy ha valakiről, rólam aztán terjengenek mindenféle pletykák, csak hála az égnek én sosem voltam az az ember, akiről ez nem pereg le. Jó, volt egy-két szituáció, amikor azért még én is elképedtem, de aztán arra is csak megrántottam a vállam. Higgyenek, amit akarnak.
Elmosolyodom azon, ahogy a bárpultba kapaszkodik. Nem tűnik még részegnek, habár van benne némi alkohol, ez észlelhető, mert a hétköznapokban nem szokott ennyire laza lenni, az biztos.
- Ha te mondod – emelem végül a poharamat és le is hajtom egyszerre, de előtte azért egy pillanatra elveszek a tekintetében. Tényleg nem vettem észre eddig, hogy ennyire szépek a szemei. És most már ittam annyit, hogy ezt meg is jegyzem, amire látszólag meglepődik egy kicsit, de nem pillant el, és ez határozottan tetszik. El is mosolyodom rajta. Tetszik ez a Mia Hamilton. Ebben a formában jobban, mint a fehér köpenyben, de emlékeztesd magad Harper, hogy ő is egy rezidens. És ezekkel a szemekkel valószínűleg nagyon gyilkos pillantással tudna nézni rád…
- Nekem sincs tervem – vonok vállat. – Azt sem tudom igazából, hány óra van, de nem is nagyon érdekel jelen helyzetben. – Mivel holnap nincs munka, így húzhatom a lóbőrt akár délutánig is. Persze tudom, hogy ez nem fog megtörténni, de azért a gondolattal eljátszani néha jó.
- Menjünk ki egy kicsit a levegőre. Elszívnék egy cigit, velem tartasz? - érdeklődöm, miközben lecsusszanok a bárszékről és szinte meg sem várom a válaszát, máris a derekára csúsztatom a tenyerem és elkezdem kifelé terelgetni magam előtt. Kiérve pedig elő is halászom a zsebemből a cigit, majd felé nyújtom a dobozt, hogy ha szeretne, akkor vegyen ő is nyugodtan.
- Nem cigizel, mi? - döntöm oldalra a fejem kicsit, ugyanis tényleg meglepődnék, ha mégis élne ezzel a káros szenvedéllyel. Ki tudja, talán félreismertem és a kórház falain belül egy másik arcát mutatja.

Shane Harper
Egészségügy
Play by :
David Gandy
Kor :
34
Foglalkozás :
szív- és mellkas sebész
Hozzászólások száma :
205

Shane &  Mia / Live your life & love every second of it    Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Shane & Mia / Live your life & love every second of it    Shane &  Mia / Live your life & love every second of it    EmptyPént. Május 31, 2019 11:47 am



Shane & Mia
"Live your life & love every second of it   "
Sodródás az árral! Azt hiszem, ez lehetne a ma esti alkoholorientált estémnek a jelmondata.
Olyan dolgokat teszek, olyan helyzetekbe kerülök, amikre eddigi éveim során nem igazán volt példa. Mégis azt kell, mondjam, hogy meglehetősen élvezem a dolgot.
Persze tudom, hogy ahogy megjelennek a másnap reggel első napsugarai, úgy múlnak el számomra is ezek a gondtalan pillanatok és vissza kell térnem a kevésbé nyugodt, ám nagyon is komoly valóságba, de úgy vagyok vele, hogy akkor viszont most teljesen kizárok minden negatív gondolatot.
Mondjuk arra még csak álmomban sem gondoltam volna, hogy a szórakozásom egyik tárgya a zene és az alkohol mellett éppen az én szigorú és karótnyelt mentorom lesz, de azt is biztosra meg tudom mondani, hogy egyáltalán nem rossz társaság. Ráadásul a kellemetlen érzet, amit magamban érzek a társaságában, az alkohol hatásával egyetememben kezd is elhalványulni.
- Úgysem érdekelné...ne. – rázom meg a fejem egy halk kacaj keretében, amikor rákérdez arra, hogy mi mással voltam eddig elfoglalva a bulizáson kívül.
- Mondjuk, hogy minden mással. – teszem még hozzá, de nem nagyon akarok belemerülni abba, hogy nekem egészen másképp telt a gyerekorom, mint a legtöbb normális gyereknek vagy fiatalanak.
Meséljem el neki, hogy már 5 éves korom óta zongora-és lovaglóleckéket veszek? Hogy könyvtárba sem kellett eljárnom, mint egy átlag gyereknek, hanem megvolt a magam saját könyvtára, és azt emeltem le a polcokhoz, amihez csak kedvet kaptam? Ugyanez volt a helyzet a saját úszómedencével, majd később a legjobb autókkal… Mindegy, a lényeg, hogy inkább nem fejtem ki.
Egy újabb halvány vigyor keretében hallgatom a reakcióját a csajok vadászatára vonatkozó célzásommal kapcsolatban is.
- Igazán semmi rosszat. – jegyzem meg halkan egy újabb mosoly mellett, ami részben már az alkoholnak köszönhető. – Aha, értem én, a legtöbb ember így ereszti ki. – teszem még hozzá most egy kicsit piszkálódó hangnemben, de véletlenül sem durván.
Kicsit furcsának találom Dr. Harper pillantását, ahogy rám néz, kicsit más ez a tekintet, mint eddig. Tegnap a kórházban valahogy még egészen másféle pillantásokat kaptam, ami azt hiszem, még zavart is volna, de jelen pillanatban állom a fizimiskáját.
- Igazából engem sem. – helyeslek, amikor lehúzzuk a pohár tartalmát és megjegyzi, hogy fogalma sincs, hány óra van.
Az az ember vagyok, aki szeret mindent előre eltervezni, de most az idő teljesen megszűnik számomra.
Amikor megkérdezi, hogy kimegyek-e vele egy cigire, pontosabban inkább csak közli, hogy menjek, majd el is kezd terelgetni maga előtt engem, tovább hagyom magam sodródni az árral, ahogyan azt mondtam is, és segítségével átbotorkálok vele a tömegen.
- Azt hiszem, valóban jól fog esni egy kis friss levegő. – jegyzem meg, mire kiérünk a zsúfolt szórakozóhely hangzavarából a klub elé és megcsapja arcomat a friss lég lehelete, hiszen érzem, hogy eléggé elkapja agyamat az alkohol részegítő hatása, amihez nincs hozzászokva a szervezetem.
- Jól gondolod. – felelek egy apró grimasz kíséretében, amikor a doki engem is cigarettával kínál, hiszen sohasem szívtam, eszembe se jutott. – Orvosként azt hiszem, nem kellene részleteznem a dohányzás kár……. – kezdek bele, de aztán kapcsolok, hogy ma nem az a nap van, amikor előveszem az okitojás-jókislány picsa szerepét. Mindenki azt tesz az életével, amit akar.
Közben, ahogy, ugyebár nincs az a hangzavar, ami odabent, észreveszem a zsebemben folyamatosan rezgő telefonomat, amit öntudatlanul azonnal elő is húzok.
Bár ne tettem volna, mert amikor a kijelzőre pillantok, látnom kell, hogy 21 nem fogadott hívásom van az idióta Thomas-tól. Mi a jó Istent akar ilyenkor?
Aztán, ahogy szemeim egyre zavartabban még mindig az ekránra tapadnak, egy újabb hívás következik tőle…
- Ezt fel kell vennem.– magyarázom, nem mintha szükség lenne rá, majd megnyomom a zöld gombocskát a készüléken.

Csak egy „igennel” jelzem, hogy még élek, de őt megint csak a saját mondandója érdekli.
- Mia! Az egyik emberem ott van a lakásod előtt, de a kocsid és te sehol! Mondd mégis, hogy a faszba gondoskodjak rólad, ha mindig eltűnsz a szemem elől? – kérdezi kicsit sem kedves hangnemben, habár ezt már megszoktam tőle, hiszen valójában ő sem más, mint egy elkényeztetett ficsúr, akit idejekorán aranytrónra ültettek.
- Gondoskodni vagy inkább ellenőrizni kívánsz? – kérdezek vissza gúnyosan, hisz tisztában vagyok vele, hogy csak erről van szó.
- Ne szemtelenkedj velem, tudod, hogy attól ideges leszek, és olyan dolgokat teszek, amit nem akarok. Esetleg meglövetek egy szerencsétlent, hogy hazamenj. – mondja most már idegesen és még hangosabban, de már ezzel sem tud megijeszteni. Az agyamat azonban annál inkább felhúzza az örökös terrorjátéka. Egyre inkább elegem van ebből, szóval valóban el kell őt intézni, ha apámnak csupán a szavam nem elég.
- Ma nem fogok hazamenni, nem gond? Éppen az egyik barátnőmnél vagyok, aki nincs túl jól, ezért nála alszom. Szóval, ha még egyszer megzavarsz valami hasonló hülyeséggel, esküszöm, én teszek olyat, amire nem számítasz. – mondom most én kissé megemelt, elvékonyodott hangom, ám igen határozottan, majd fogom és lenyomom a telefon hívást megszakító gombját.

- Tudod, mit? Mégis kérek egy szálat. – fordulok most kissé idegesen és elszánt tekintettel Shane felé, és veszek el tőle mégis csak egy cigarettát, ha a doboz még a láthatáron van.
Fogalmam sincs, hogy mit hallott az előbbi kis közjátékból, de biztos vagyok benne, hogy levágta, hogy most rettenetesen dühös vagyok.
Közben arra várok, hogy tüzet adjon, ha megteszi, mialatt farkasszemet nézek meglepett kék szempárjával.


~ 776  ~ ~

Mia Hamilton
Play by :
Marie Avgeropoulos
Kor :
25
Foglalkozás :
szakorvos jelölt - rezidens, gyermek sebész
Hozzászólások száma :
43

Shane &  Mia / Live your life & love every second of it    Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Shane & Mia / Live your life & love every second of it    Shane &  Mia / Live your life & love every second of it    Empty

Ajánlott tartalom


Shane &  Mia / Live your life & love every second of it    Empty
Vissza az elejére Go down
 

Shane & Mia / Live your life & love every second of it

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin' in New York :: Archívum :: Játékok-
^
ˇ