One belongs to New York instantly. One belongs to
it as much in five minutes as in five years.
Belépés

a városba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Társalgó
szavak sokasága
Új posztok
hozzászólások



Flor & Jules

Juliet Brewster
Yesterday at 11:59 pm



Cold Spring Lodge - NY

R. Chris Devereaux
Yesterday at 10:33 pm



Frederic Lester - A nagy hal, az őrszem

Jake Lester
Yesterday at 8:33 pm



Figyelmeztetések és törlések

Admin
Yesterday at 5:01 pm



Ryan & Flor

Ryan J. Craig
Csüt. Okt. 18, 2018 9:13 pm



Ben és Flor

Flor Sanchez Moreno
Csüt. Okt. 18, 2018 8:03 pm



Charlie & Janine ► Private matters

Janine A. Rossi
Csüt. Okt. 18, 2018 4:52 pm



Before Midnight - Cat & Ewan Awards Night Scene

Ewan Patrick Brooks
Szer. Okt. 17, 2018 2:07 pm



Ewan & Belle - A half year in Paris

Ewan Patrick Brooks
Szer. Okt. 17, 2018 1:56 pm
Lakosok
nyilvántartása
Csoport neve
Média 7 2
Diákok 9 5
Törvényszegõk 7 9
Bûnüldözés 8 10
Hivatal 2 3
Üzlet 6 2
Oktatás 4 3
Munkások 4 4
Egészségügy 6 5
Összesen 53 43
Ismerõs idegenek
New York utcáin
Jelenleg 14 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég :: 1 Bot

Adriana Lane, Juliet Brewster, Leon Williams


A legtöbb felhasználó (67 fő) Vas. Márc. 12, 2017 6:18 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Raelyn&Dorian - Show me how to live

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Re: Raelyn&Dorian - Show me how to live   Kedd Okt. 02, 2018 6:35 pm


Dorian & Raelyn
CAME TO SHOW ME ANOTHER TRICK OF YOURS?

- Ó basszus, szólnod kellett volna előre, hogy bekapcsoljam az agyamban a szelektív memória programot – biggyesztem le a szám, ezzel is jelezve, hogy erről bizony már lekésett. Az emlékeimbe vésem a jót, a rosszat, a csúnyát. Már nincs mit tenni. De valljuk be, hogy ha ennek a fiatalembernek egyetlen bűne, hogy nem tud sakkozni, akkor abban nincs semmi rossz vagy csúnya, és akár helyben szentté is avathatnánk. Legbelül azért remélem, hogy ettől azért még messze van. Kövezzetek meg, de én is azon sablonos nőszemélyek közé tartozom, akiket vonz, ha a pasi tud egy kicsit rosszfiú is lenni.
- Ne bánkódj azért nagyon, a ministránsfiú típusok amúgy sem jöttek be soha. Inkább az tart lázban, hogy vajon milyen csontvázakat rejtegetsz a szekrényben, szóval ha nincs egy sem, szerintem azt találd ki, hogyan szerezhetnél párat – vigyorgok rá kissé szemtelenül, bár kezdettől fogva az a sejtésem vele kapcsolatban, hogy ilyen téren biztos nincs hátrányban. - Ami pedig a sakkot illeti, a lényeg, ha a való életben megy. Amúgy sem járnál jól vele, ha én tanítanálak, mert én sem vagyok valami penge benne. Szerintem tök unalmas játék, és sosem értettem, miért nevezik sportnak – vonom meg a vállam, magam is színt vallva ezzel a hiányosságok terén. Úgy vélem, mindketten jobban járunk, ha sakkozás helyett valami izgalmasabbra - vagy szinte bármi másra - pazaroljuk az időnket. Példának okáért az imént emlegetett lángolás máris jobban érdekelne, ahogy a beígért ízelítő is, amit csak akkor mutatna meg, ha kettesben leszünk.
- Rendben. Izgatottan várom – egyezem bele, és úgy pillantok végig rajta, hogy kétsége se maradjon afelől, erre még mindenképpen visszatérünk. Egyrészt én sem szeretnék elsietni semmit. Másfelől viszont... ez a pasi olyan szinten vonz és megmozgatja a fantáziámat, ahogy korábban talán még senki. Arról nem is beszélve, hogy mellette nehéz unatkozni, mert miközben egyik kalandból keveredünk a másikba, folyamatosan szó-pingponggal is szórakoztatjuk egymást. Kihívások elé állítjuk egymást. És közben végig ott lebeg a fejünk felett mindazoknak a dolgoknak az ígérete, amelyek még várhatnak ránk, ha ezen a közös úton maradunk. Ez pedig bőven több annál, mint amit néhány hónapja igazán talán még remélni sem mertem. Ott álltam egy házasság romjain, és komolyan úgy gondoltam, úgy éreztem, hogy nekem többé nem kell senki, nem akarok kapcsolatot, főleg pasikkal nem. Aztán Dorian történt, és tessék, itt vagyunk, házasoknak adva ki magunkat, hogy elorozzunk egy nyereményt az arra érdemesektől. Bár úgy igazán nem reménykedek benne, hogy a miénk lesz, nem a győzelemért csinálom - persze az is motivál némiképp - , inkább csak a móka kedvéért. És talán mert ezerszer inkább vonzanak engem is az efféle őrültségek, mint az, hogy sablonos, kiöltözős vacsorára vagy moziba menjek vele.
- Az élet nem fair, Jason – vágom rá nagy bölcsen, amint azzal vádol, nem vagyok tisztességes. - Bár ha tényleg választanom kéne, hogy lemondok a harapásról, vagy Juliának szólítasz... Hmm... A nevek igazából annyira nem is lényegesek – vonok vállat, és a szemeimben pimaszság csillan.
- Közös vetkőző műsort akarsz? Nem lesz az egy kicsit sok a szegény közönségnek? Esetleg ha előbb nézők nélkül begyakorolnánk... - nyitva hagyom a mondatot, szándékosan nem fejezem be, de már egyébként is vár bennünket a színpad. A fegyverektől azért először megválunk. Ez remélhetőleg majd növeli kicsit az esélyeinket is.
A „ki ismeri jobban a párját?” versenyszám egyelőre jobban alakul, mint várnánk, holott az egész távolabb áll tőlünk, mint ide a Mars. Személyes kérdéseket megválaszolni egymásról? Az első komolyabb beszélgetésünk ma délután volt, de az is eléggé egyoldalúra sikeredett, és most tudnom kéne, melyek a „férjem” kedvenc filmjei, meg hobbijai? Ezzel az erővel azt is kérdezhetnék, mi volt a jele az oviban, vagy hogy hívták az első házi kedvencét? Basszus, még a bátyja nevét sem tudom, nemhogy a háziállataiét. Ettől függetlenül egyelőre elég szórakoztató a játék, és attól csak még inkább az, hogy a válaszaink nagyjából stimmelnek is. Azt hiszem, mindketten azt a gyér tudást próbáljuk összekaparni, amit a rövid múltunk során összeállítottunk egymásról. Jobb, mint a semmi. És a kitalált sztorikkal egy kis pikáns fűszerezést is kap a dolog.
- Ez nem is kérdéses, szívem – pillantok rá ábrándosan, amikor megfogalmazza, hogy vele nincs, aki felvehetné a versenyt a szívemben. A Lester házaspár máris nagy sikernek örvend, és ez csak fokozódik, amikor megcsókolom Doriant. Érthető az oka, hisz némileg szenvedélyesebbre sikeredett a közeledésem, mint amit vártak. Én sem értem teljesen, mi ütött belém, de amint megízleltem az ajkát, már nem tudtam megfékezni magam, megbabonázva hajoltam előre újra, és nem igazán érdekelt, hogy vagy ötven szempár mered ránk közben. Dor viszonylag visszafogottan viszonozza a csókot, de van valami a tekintetében, amikor elhúzódom, ami azt sugallja, ha mások lennének a körülmények, ez most nagyon másképpen végződne. Ettől pedig izgatottan rándul össze a gyomrom, és bele is telik további egy-két másodpercbe, míg visszatérek a valóságba. Addig is hagyom őt beszélni, hogy kielégítse Mike kíváncsiságát az öltözékünkkel kapcsolatban. A „beöltözős perverz játék” szavaknál viszont nem tudom megállni, hogy ne váltsak vele egy sunyi pillantást. Eszembe jut az első randink a karaoke bárban, amikor azt terveztem, hogy tehenészlánynak öltözöm a kedvéért, és le kell hajtanom a fejem, hogy elfojtsam valamelyest a vigyorgásomat.
Aztán ismét meg kell fordítanunk a táblát, de mivel az agyam közben tök más dolgokkal volt tele, nem igazán tudtam mást felírni harmadiknak a paintball és a karaoke mellé. Ugyan megfordult a fejemben, hogy odabiggyesszem: „őrült dolgok”, bár ez így elég tág fogalom, és nem biztos, hogy passzolna a déli származású úriemberünkhöz. Azért amikor leolvasom a válaszát, ismét csak vigyorogni tudok, mert annyira nem lőttem volna mellé vele. Mike megvizsgálja a feleleteinket, és arra a megállapításra jut a közönség segítségével, hogy bár a válaszok nem egyeznek, de van összefüggés, ezért újabb fél ponttal leszünk gazdagabbak.
- Ne csüggedjetek! Lehet, hogy éppen ez a fél pont nyeri majd meg nektek a versenyt – teszi hozzá, mielőtt letessékelnének bennünket a színpadról, hogy előkészítsék a terepet a következő versenyszámhoz. Igazi akadálypálya készül, amelyen majd egyszerre kell megmérkőznünk a többi párossal, szám szerint négy másik házaspárral. A kezdésig viszont oldalt kell várakoznunk. Ki is nézünk magunknak erre egy helyet, majd szembe fordulok Dorral, és a ruhájánál fogva finoman közelebb húzom magamhoz... egészen közel, hogy a lábunk össze is ér. Aztán egyik vállamat és a fejemet féloldalasan a falnak döntve nézek fel rá.
- Ne menj túl messzire, Lester! Még a rajongóink megijednének, hogy gond van a paradicsomban – mosolygok rá szemtelen csillogással a szemeimben, jó kifogással élve arra, miért akarom a közelemben tudni. De továbbra sem engedem el a ruháját, kezeim ott babrálnak rajta a hasa előtt, mintha attól tartanék, bármikor elszökhet, és így biztosítanám be, hogy nem hátrálhat egy centit sem. - Ez meredek volt, nem igaz? Még mindig semmit nem tudok rólad, pedig úgy volt, hogy ma jobban megismerhetlek, aztán mégis csak én beszéltem magamról. Mikor hallhatom én is a te történetedet? - kérdezem tőle halkan, hogy biztosan csak az ő füléig terjedjen a hangom. - Mondj valamit magadról! A családodról! Bármit. Merre nőttél fel? Hova jártál iskolába? Öhm... mivel töltöd a napjaidat, amikor nem rám vársz a tűzoltóságnál? Vagy mondjuk... mi volt az eddigi legkomolyabb kapcsolatod? - Vagy erről még korai beszélni? Pedig ezzel kapcsolatban még én is tartozom neki egy vallomással.



◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆




avatar
Egészségügy
Play by :
Chloe Bennet ★
Kor :
27
Foglalkozás :
paramedic, self-defense instructor ★
Hozzászólások száma :
84

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Raelyn&Dorian - Show me how to live   Kedd Szept. 25, 2018 9:15 pm


raelyn&dorian

Megállok egy pillanatra, hogy elejét vegyem ennek az egész sakkos témának és egy kis időre úgy teszek, mintha zavarnának az elhangzott szavak. – Erről nem lett volna szabad tudnod. – idegességet színlelek, zavaromban a tarkómat dörzsölöm és mégis ajkaim sarkában ott képződik az a bizonyos mosoly, ami mindig árulkodónak számít a szórakozottságomat illetően. – A te fejedben csak a képességeimnek kellene megmaradnia, a hiányosságoknak nem. – teszem azért hozzá, hiszen a kezdeti felszólalásom némi magyarázatot követel, végül pedig hagyom, hogy a mosoly is nyilvánvalóvá váljon. Jómagam is szeretek jó benyomást kelteni a másikban, jóllehet eddig kurvára hidegen hagyott másnak a nyomora. Nem törte össze a lelkivilágomat az, ha éppenséggel én voltam a szemétláda a történetben vagy megbántottam mások érzéseit, hiszen valahol az önzőség meg a túlélésre alkalmas játék hajtott. Most azonban, hogy a nyuszi üregéből lassan kikukucskál a hülye fejem, sokkal odafigyelőbb vagyok a környezetemmel szemben. Szinte már emberbarát. Így mindezt összevetve érdekel, hogy szépségem mit gondol rólam és miképpen raktározza el magában a közös emlékeket. Legyen szó itt arról, hogy éppenséggel nem ragyog a glória a fejem felett a tetteim sorozata miatt vagy egy egyszerű sakkjátszmáról, melyben csúfosan vereséget szenvednék, ha arra kerülne a sor. – Hősiesen bevallom, totál süket vagyok hozzá. A gyakorlatban, valós személyekkel mindig jobban mentek ezek, mint valami asztalnál ülve. – teszem azért hozzá, elvégre azt is nevezhetjük valami sakkjátszma félének. Parasztból sok volt, nyertesből kevés, a lépések kiszámítása pedig olykor az életedet követelte.
Az már eddig is lejött, hogy Rae nem egy félős nyuszi, aki elé ha akadályt állítasz, majd szépen meghátrál. Így amikor arra kérem őt, hogy lépjen közelebb, habozás nélkül megteszi, ez pedig teljesen elég ahhoz, hogy elvonja a figyelmemet minden egyéb másról, kivéve a szemeinek fürkészésétől. Tudom, hogy ígértem neki egy lángolásra hajazó bemutatót, de mivel erre még fizikailag képtelen vagyok, így marad a további szövegelés. Mindezt viszont igyekszem úgy a tudtára adni, hogy az elhangzottaknak más fültanúja ne legyen. – Ha kettesben maradunk, szívesen tartok ízelítőt neked belőle. Úgy gondolom az ilyen dolgok nem mindenkire tartoznak. – teszek ígéretet, de továbbra is kitartóan állom a szemkontaktust. Túl sok mindent mutatnék neki, amihez a közönség nem dukál, ezek viszont megmaradnak pusztán gondolatnak, hiszen az udvariasabb énem sokkal előnyösebbnek hat, mintsem a rámenősebb fajtám. Ez az elmélet azonban kártyavárra hajazóan dől romba abban a pillanatban, amikor túlságosan is élvezni kezdem a férj szerepét és ki is használom ennek ki nem mondott, de annál inkább jogosnak tartott előnyeit, amely kis idő múlva viszonzásra is lel Raelyn által. Jót vigyorgok ezen, főleg amikor egy lopott másodpercre elidőzök arcának vonásain, melyeken tisztán visszatükröződik mennyire is élvezi ezt, de van egy olyan sejtésem, hogy az én bamba képem sem árulkodik másról. Tagadhatatlan, hogy baromira elégedett vagyok most.
Egy vállvonással előlegezem meg válaszomat arra a kérdésre, aminek felvezetőjét én adtam meg. – A legtöbb dologra igen. Ámbár lehet, hogy nem éppen a kérdésre kapsz választ. – szögezem le, hogy ez is benne lehet a pakliban. Jóformán naponta megesik velem, hogy egy kérdés kapcsán másik témába bonyolódok vele, az adott válasz pedig valahol a kimondatlanságba reked meg.  
- Ez azért így eléggé korlátozott, nem gondolod? – érdeklődök tőle. – Nem érzem tisztességesnek, hogy te harapsz, én meg nem szólíthatlak ezen a néven.  – vágok egy grimaszt, mintha összetört volna a pici szívem az egész kialakult szituációnak a hatására, de a következő pillanatban ennek már nyoma sincs.
- July..Jules…vagyis Édesem. – érdemlem ki még jobban azt a harapást az agyát húzva ezekkel a változatokkal, de a szám a fülig ér emiatt. – A vetkőzés nem csak egyoldalú. Házasok vagyunk, együtt csináljuk. – emlékeztetem őt erre, abban viszont egyetértek, hogy a fegyvereknek maradniuk kell. Így se nézhetnek minket normálisnak, nem még akkor, ha az egész cuccal sétálunk fel a színpadra, ezért mikor szólítanak minket, még gyorsan leadom őket a pultosnak és rábízom a felvigyázó szerepét, amíg mi megvívjuk a saját élet-halál csatánkat odafent, melynél nagy az esély, hogy elvérzünk.
Oltári nagy hazugság lenne a részemről azt hangoztatni, hogy könnyű helyzetben érzem magamat. Egyrészről akarom azt a nyereményt. Tipikusan az a fajta voltam, akit hajtott a versenyszellem, így ez most sem tűnik úgy, hogy másképp alakul majd. Másrészről viszont elég nagy az esélye a veszteségnek, hiszen lássuk be, rettenetesen kevés időt töltöttünk el egymással ahhoz, hogy egy egész könyvet írhassunk a másik jó avagy rossz tulajdonságairól. Mindezek ellenére úgy állok hozzá, mintha nem számítana más csak az, hogy jól érezzük magunkat. Így viszont még a feladatok megoldására sem pörgök rá annyira, noha az első akadályon könnyedén jutunk át. Csoda lett volna, ha elmarad a filmes szenvedélyem iránti érdeklődés, hiszen mégiscsak nem erre a válaszra számított a kedves közönség. Rögtönözve elő is hozakodok valami valóságalaptól mentes sztori elregélésének, mire kikiáltanak az év legjobb pasijának, topmodelljének meg még franc se tudja minek. A lényeg, hogy én leszek a főnyeremény egy az egyben, akiért mindenki sóhajtozik, mégiscsak egy nőnek a teljes figyelmére van szüksége. Tőle pedig úgy tűnik triplán megkapom a ma este alatt, amit nem is élvezhetnék jobban, mint ahogyan most teszem. Azért az arcomra fagy az a bizonyos vigyor Rae szavainak hallatán, ami mellett nem megyek el vélemény nélkül. – Sok sztorira van még szükség ahhoz, hogy én rábólintsak erre. – figyelmeztetem őt, noha a jókedv egy percre sem tűnik el a hangszínemből. Még mindig nem érzek kislányos bizsergést attól, hogy végig üljem azt a filmet. Bár már közelebb áll hozzám, mint ahonnan indultunk és nem feltétlenül a film tehet erről, hanem az a személy, akivel összekapcsolom.
Eléggé szélsőséges érzéseim kezdenek kialakulni azzal kapcsolatban, amit művelünk. Nem az egész megjátszott házaséletet értem itt ez alatt, hanem a feladatok elvégzését, ami leginkább hasraütésszerűen megy, mintsem a hónapok alatt megszerzett tudás által. A lakatlan szigetre vonatkozó kérdéssel kapcsolatban eleinte sikerül megrekednem, mert biztosan egy-két dolgot feltudnék sorolni, de mi a garancia abban, hogy az ő lapjára is az kerül majd? Ezért hát vagyok olyan édes cukorfalat, hogy magamat írjam fel és ennyi bőven elégnek hat, hiszen az egészséges önbizalmam azt sugallja, hogyha én ott vagyok, másra nem is lehet szüksége. Szinte már a röhögés tör fel belőlem, ahogyan a lapok megfordulnak, a nevem meg ott virít a táblán, háromszor is.
- Határozottan szívmelengető tudni, hogy semmi sem veheti fel velem a versenyt. – jegyzem azért meg rámosolyogva életem nőjére, de ezzel könnyedén kiharcoljuk magunknak a közönség csókért való áhítozását. Nincs ellenemre a dolog, de ma már annyiféle módon igyekeztem elterelni a gondolataimat a kevésbé helyes viselkedésről, hogy most kegyetlenül taszítanak az ellenkezőjének a karjaiba és észre sem veszik. Az már más kérdés, hogy én pont ezt érzem helyesnek. Ami egy gyors pusziváltásnak indul az elején, hirtelen válik komolyabbá, kielégítve ezzel a közönségünk akaratát meg valahol az enyémet is, és bár szívesen mélyíteném el a pillanatunkat vagy hagynám a francba a játékot, hogy felkapva őt leléphessünk innen, mégis türtőztetnem kell magamat, ami úgy tűnik mindkettőnknek piszkosul nehezen megy. A következő feladat kisorsolásáig nekem viszont muszáj valahogy rendet tenni a fejemben, hogy ne basszam el az egészet, és ezt egy akciófilm felidézésével teszem meg, amire a múltkor kapcsoltam teljesen véletlenül. Vér. Fegyverek. Még több vér…igen, ez határozottan a segítségemre van az érdeklődésem csillapításában.
A következő kör rám vonatkozik és a hobbijaimra. Öregem, jelenleg az, hogy ne kapjak idegösszeomlást itt a színpad közepén a cikázó gondolatmenetek miatt, amik egyből irányt váltanak, ha Raelyn kerül a középpontba. Magamban morfondírozok mit írhatnék fel, de mielőtt megtehetném, ideje valami érdemleges választ is kinyögnöm a felszerelésünkkel kapcsolatban.
- Ezek? – érintem meg a felsőrészt, majd lenézek magamra, Őt viszont kevésbé szándékozom végigmérni ugyanezen okok miatt.  - Szívesen mondanám azt, hogy ez is az egyik beöltözős perverz játékunk része, de úgy tűnik most muszáj lesz beérnetek az unalmas verzióval, hogy a közelben játszottunk pár taggal. - grimaszolok is, hiszen semmi szaftos kis részlettel nem szolgáltam kettőnkről. Mindezek ellenére egy mosolyt megengedek magamnak, hogy legalább a vonzerőm iránti érdeklődés ne csappanjon meg és csak ezután tekintek vissza a lapomra, hogy felírjak pár dolgot a hobbijaim címszó alatt. Vajon a túlzott drogfogyasztás és az ökörségek felhalmozása ide tartozik vagy azokra külön kitérünk majd? Mindenesetre különös lenne végignézni miképpen fagy meg a levegő a helyiségben, mihelyst nyílt szín előtt vallom be bűneimet. Ennek ellenére a karaoket odabiggyesztem a lapra és egy elfojtott mosoly közben a futás sem maradhat le a felsorolásból. Elvégre nagy mértékben hozzájárult az életemhez, ha nem is éppen ilyen lightos verzióként megmagyarázva. Mégsem írhatom oda a menekülést, mert azt biztos nem kajálnák be, hogy a családi farmon örömmel kergetnek meg az állatok. Erről jut eszembe, hogy nem ártana kitalálnom a tanyasi fiú háttértörténetét is, hátha fejest ugrunk a közepébe és így talán hobbiként odakerülhetne a pacisörény fésülése két órás terápiaként és a családi örökségből rám ragadt sajtkészítés is. Már a gondolat is majdnem kirobbanó hangos röhögésre késztet, de mégsem élek ezzel a lehetőséggel, helyette odafirkantom a lapra, a 'minden, ami egy kicsit sem hétköznapi vagy normális' összefoglalót, hiszen talán Rae válasza is valahogy majd beleesik ebbe és így még egy plusz pontot zsebelhetünk be. Amíg mi az agyunkat tornásztatjuk meg, Mike nem rest közbeavatkozni és lelkileg felkészíteni a következő feladatra, ami lényegében valami bizalomjátékszerűnek indul, ahol az egyikünk szeme bekötve lesz majd, míg a másikunknak irányítania kell a párját, nehogy orra essen a megmérettetés alatt, majd csere. Mike csak ezután fordul vissza hozzánk és kérdően méregeti párosunkat.
- Megvagytok? - lelkesedik fel, én pedig egy bólintás után fordítom meg a lapomat kíváncsian várva arra, hogy a szépségem mit választott.

szívecske


◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆

Crazy, but I love her
I could never run from her



avatar
Törvényszegõk
Play by :
Josh Segarra
Kor :
31
Foglalkozás :
rossz múltú-apafiguraszerű-fejlődő szervezetben lévő-emberi lény
Hozzászólások száma :
233

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Raelyn&Dorian - Show me how to live   Vas. Szept. 16, 2018 8:03 pm


Dorian & Raelyn
CAME TO SHOW ME ANOTHER TRICK OF YOURS?

Az arcvonásaimat rendezgetve is mosolyt csal az arcomra a bölcs meglátása a sakkal kapcsolatban. Nem akarok nevetni rajta, hisz igaza van, de végül muszáj a fejemet ingatnom.
- Na de ácsi! Kanyarodjunk csak vissza oda, hogy nem értesz a sakkhoz! Édes fiam, ugye nem azt akarod mondani ezzel, hogy egyáltalán nem is tudsz sakkozni? Csak mert akkor egyszer muszáj lenne téged megtanítanom rá – hunyorgok rá gyanakvóan, majd enyhén felvonom a szemöldököm, ahogy a választ várom. Nem mintha amúgy én nagy sakkbajnok lennék, egyedül annyit mondhatok el, hogy tudom, melyik bábú milyen irányban léphet. De attól még szívesen tanítgatná... És aztán már arról folyik a szó, hogy az öngyulladásos képessége vajon mekkora mértékben lehet probléma rám nézve... vagy esetleg akár pozitív hatással is lehet rám... Szerintem már tudhatja, hogy ha engem kihívás elé állít, akkor többnyire gondolkodás nélkül „ugrom”. Szóval ezúttal sem habozom, amikor közelebb hív, szembe nézek az esetleges veszéllyel. Teszek egy, majd még egy lépést felé, mire már közvetlenül előtte állok, alig egy-két centi távolság ha maradt közöttünk. Felpillantok rá, és óvatos mosoly bujkál a szám sarkán, miközben a tekintetét fürkészem.
- Hmm – fújom ki a levegőt hümmögve, és finoman, alig észrevehetően az alsó ajkamba harapok. Ilyen közel... az igézően kék pillantásának kereszttüzében... tagadhatatlanul hatással van rám. Őrület, de attól is bizseregni kezdek a bőröm alatt, és hevesebben ver a szívem, hogy így vele szemben állok, pedig még meg sem érintettem. Végül pimaszul elvigyorodom, és erősen megbököm az egyik vállát. - Na gyerünk! Mi lesz már azokkal a lángokkal? - provokálom kicsit, hátha a beígért veszéllyel is megismerkedhetek. Azt sem tagadom túlzottan, bevállalnám az igencsak felelősségteljes feladatot az életében, amely abból áll, hogy ezentúl a társaságomban aludna el nap mint nap. A tréfálkozás szintjén evickélünk erre meg arra, ami szerintem teljesen elfogadott, hisz még mindig csak ismerkedünk egymással, de azért akaratlanul is megjelenítem lelki szemeim előtt a képet, ahogy egymás karjaiban szenderedünk álomba... esélyes, hogy valami kellemesen kimerítő tevékenység után.
Azt hiszem, egy éppen csak bimbózó kapcsolat elején – ha ezt egyáltalán már illethetjük ezzel a szóval – közvetlenül az első elcsattant csókunk után azonnal házasoknak adni ki magunkat elég meredek vállalkozás, de nagyon úgy tűnik, hogy egyelőre még egyikünk sem igazán aggódik a következmények miatt. Ha már a lövöldözés, mint randiprogram, kiesett, muszáj előrukkolnunk valami hasonlóan izgalmassal. És ennek a helyzetnek egyértelműen megvan a magam pikantériája, ahogy egymás határait feszegetjük egy olyan álca mögött, ami amúgy jelenleg meglehetősen távol áll tőlünk, illetve a veszélye is a lebukás miatt. Ugyanakkor maga a díj sem elhanyagolható cél és motivációs eszköz. Kockáztatunk, és talán még nyerünk is vele. Ha mást nem, akkor az egy-egy ingyen italt, meg a páros lábú repülés leckét, amit kapunk, ha kivágnak bennünket innen. Az valójában csak a pillanat tört részéig ötlik fel bennem, hogy mennyire ironikus – és talán nem is ez a leginkább ide illő kifejezés – dolog valaki feleségének kiadnom magam, miközben papíron még valaki máshoz tartozom. Hogy még véletlenül se alakuljon emiatt instant gyomorgörcsöm, inkább a szőkeség felé fordítom a figyelmem, aki a fogadásunkra, és bejegyzésünkre érkezik elénk. Semeddig nem tart felvennem a szerepet, az egyetlen kihívás az, hogy ne nevessem el magam, miközben a hamis akcentussal improvizálok össze máris egy halom hazugságot. Na de Doriant sem kell félteni, csak egy pillanatnyi habozást érzek felőle, míg lehajtott fejjel az arcvonásait rendezi, aztán díjnyertes alakítással adja a szerelmetes férjuramat, és a fenekemen érezhetem, mennyire élvezi a helyzetet. Hát annyi biztos, hogy nem kell a szomszédba mennie szemtelenségért. Alig észrevehetően belecsípek az oldalába, ahol a derekát átkaroló kezem pihen, ám aztán gondolok egyet, lejjebb eresztem a karomat, és immár az én tenyerem is az ő hátsója domborulatait fedezi fel. Aztán a kezem a farzsebébe csúsztatom, és ott is hagyom. Nehogy már csak ő élvezhesse a házasélet örömeit! Egyébként igazán kedvemre való az adott terület.
A szöszi továbbáll, szerintem szemernyi kétséget sem hagytunk benne, hogy mi vagyunk az egész bár legszerelmesebb ifjú, tapizós gerlepárja. Aztán megkapjuk a „jól megérdemelt” italainkat is. Közben eszembe jut megmagyarázni a névválasztásom okát, megtoldva ezt egy figyelmeztetéssel, hogy ha ennek vége, jobb ha el is felejti a középső nevemet. Dorian persze ismét a pimaszabbik oldalát veszi elő... ami engem állatira szórakoztat, de ezt nem kell tudnia.
- Neked mindenre van magyarázatod, édes? - kérdezem égnek emelt tekintettel, de vigyorogva. - Tudod, hogy értettem – forgatom meg a szemem, majd kiöltöm rá a nyelvem. - Juliának meg Julesnak vagy Julynak csak a szüleim szólítanak, főleg apám. Bár szerintem azt a harapást már mindenféleképp kiérdemelted – utalok itt a szemtelen kötekedésére, és ami azt illeti, igazán szívesen végre is hajtom rajta a kiszabott büntetést. Csak győzzem kivárni.
Gondolkodóba esem, hogy nem válna-e előnyünkre, ha megszabadulnánk a megkülönböztető jelektől, pontosabban a paintball felszerelésektől, mert így azért elég feltűnő jelenség vagyunk, de úgy tűnik, Doriant ez a dolog cseppet sem zavarja. Igazából annyira engem sem, inkább vicces, valószínűleg enyhén különcnek tűnünk tőle.
- A fegyvereket azért nem szeretnéd felvinni magaddal, ugye? - Hiába csak festékpatronok vannak bennük, ezekkel a kezünkben vagy a vállunkon talán kevésbé leszünk szimpatikus páros.
- Jól van. Ha úgy éreznéd, hogy a színpadon akarsz vetkőző műsort adni, én nem tartalak vissza – vigyorgok rá szemtelenül, és kicsit még a szemöldökeimet is megemelgetem. Tudom, nem egészen így értette, de a „ha hibázunk, vetkőzünk” kijelentése megint kicsit más irányba lendítette a fantáziámat.
Az emelvényen szinte azonnal rizikós helyzetben találjuk magunkat, amikor egy kérdés miatt majdnem azonnal el is vérzünk, de egy kitalált tetkós sztorival hamar mentem a menthetőt. Széles vigyor terül el az arcomon, amikor Dorian a nem létező tetoválásomat dicséri olyan beleéléssel, mintha valóban maga előtt látná az egészet, vagy mintha az adott képet csakugyan megnézhetné nap mint nap. Imádom a pimasz mosolyát, amelyen talán csak az ál-akcentusa tehet túl. Ha nem is nagy esélyekkel indulunk ezen a versenyen, szerintem nagyon jó buli, a színjáték, meg ezek az idióta kérdések, amikre amúgy nem igazán tudhatjuk még a választ. Bár ez is egy érdekes módja annak, hogy jobban megismerjük egymást. Nem sokat veszíthetünk. Legrosszabb esetben tényleg vetkőzünk, aztán futunk, majd elvegyülünk valahol a város esti forgatagában.
Az első kérdést, némi logikával, talán megválaszolhatnám úgy is, hogy Jason nem kimondottan szereti a filmeket, vagy csak leírom, hogy dokumentumfilmek, de ha már lúd, legyen kövér! A poén kedvéért leírom a Titanicot, és a tekintetemmel igyekszem megüzenni neki, hogy elég komolytalanra vettem a figurát, aztán hátha veszi a lapot... És mégis, amikor meglátom a tábláján, hogy ugyanazt válaszolta, majdnem nevetésben török ki. Vagány pasi, amiért bevállalta, ezt meg kell hagyni. Mike érdeklődését is felkelti a dolog, így hát egy nagy adag kíváncsisággal fordulok Dor felé, hogy ezt vajon hogyan magyarázza ki. Erre előad egy tök romantikus sztorit, én meg azon kapom magam, hogy a folyamatosan csak vigyorgok.
- Igazi főnyeremény, nem igaz? - fordulok a műsorvezető és a közönség felé. - Nem csak átkozottul jóképű, de még romantikus és figyelmes is, és sosem felejti el a születésnapomat sem. - És mekkora kamugép! Hát nem édes? A kreativitásáért jár a piros pont. Azért magamban jót nevetek azon, hogy a drága Jason talán még azt sem tudja, hány éves vagyok pontosan, nem hogy mikor is ünneplem a születésemet.
- Ezek után egyszer tényleg muszáj lesz velem megnézned a filmet, nincs apelláta – súgom oda Doriannek, amikor a Mike beszélni kezd, hogy csak ő hallhassa a szavaimat.
Megkapjuk a második kérdést, és majdnem kiszakad belőlem egy „pfff”, mert még én sem tudom erre a választ, nem hogy a drága uram. Nem vagyok túl anyagias, sosem voltam, és nem ragaszkodom semmihez kimondottan. Mondjuk a laptopomat lehet szívesen magammal vinném, mert imádok rajta pötyögni, de a lakatlan szigeten nem sok haszna lenne, úgyhogy ez kilőve. A mentős táskámnak nagyobb haszna lenne, de itt most nem Rae Winters vagyok, mentős, hanem Julia Lester, tanyasi feleség délről, vagy mi, úgyhogy ez is kilőve. De ha nem különféle tárgyakra összpontosítunk, azt hiszem, leginkább társaságra lenne ott szükségem, a többit megoldanánk. Mindegy is, hogy Jason férjecskémről van szó, vagy a színjátékot félretéve konkrétan Dorianről, mert tényleg szívesen magammal cipelném őt oda, a világ végére, és tuti jól ellennénk kettecskén is egy ideig. Szóval hamar fel is írom Jason nevét háromszor is. Aztán megfordítom a táblát.
- Hölgyeim és uraim, hát nem ez a legelbűvölőbb párocska, akiket valaha láttak? - teszi fel a költői kérdést Mikey, látva a válaszainkat. Dorian is saját magát pingálta fel, és ezúttal már tényleg elnevetem magam, mert tök hihetetlen, hogy ennyire egy rugóra jár az agyunk. Igazából ez eléggé tetszik.
- Csak és kizárólag egymásra van szükségük. Látszik, hogy még friss házasok. Ez ismét három pontot jelent Lesterék részére. Ügyesek vagytok, megérdemeltek egy csókot... - jegyzi meg, mire a közönség kántálni kezd: „csókot... csókot... csókot”. Nincs mit tenni, áldozatot kell hozni a „küldetésünk” érdekében. Áthajolok Dorianhez, két tenyerembe fogom az arcát, és egy puszit nyomok a szájára. Ám amint ez megtörténik, és hátrálnék, valami visszahúz hozzá. Lehet, hogy ez most csak játék... szerep, színészkedés, de ami közöttünk alakul, valódi. Bizsergéssel, heves szívveréssel, valódi vonzalommal, valódi vággyal, és pillangókkal, melyek épp most bújnak ki gubóikból a gyomromban. Amint a tekintetünk egymáséba fúródik, már tudom, hogy nem akarom, nem is tudom beérni egyetlen apró, gyors puszival, inkább élek a lehetőséggel, visszahajolok az ajkaira, és ezúttal puha, mézédes csókot lopok tőle. A közönség üdvrivalgásban tör ki, aminek hatására kicsit zavarba jövök, amiért megfeledkeztem magamról, bár igyekszem nem mutatni, és elmosolyodva visszahúzódom a helyemre.
- Irigylésre méltóak, ugye? – sóhajt drámaian Mike. - De lépjünk is tovább a következő kérdésre! Ezúttal ismét Jasont érinti a téma: hobbik. Mivel tölti szívesen az idejét ez a fiatalember? Három választ várunk most is, de hagyok egy kis gondolkodási időt nektek, amíg feleltek egy másik kérdésemre, az adott feladaton kívül: mi a története ezeknek a göncöknek rajtatok? Van valami konkrét oka, amiért így érkeztetek ma hozzánk? - Elvigyorodva, várakozóan pillantok Dor felé, hogy vajon elő tud-e rukkolni erre is valami szépen csengő hazugsággal, vagy inkább megosztaná a nagyérdeművel, hogy itt voltunk nagyjából két saroknyira egy lezárt területen lövöldözni. Ha már itt tartunk, hamar fel is írom a paintballt a táblámra, közvetlenül alá pedig a karaokét. Úgy érzem, ezzel a kettővel nagyot nem tévedhetek. Ám a harmadik ponthoz egyelőre nincs ötletem.



◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆




avatar
Egészségügy
Play by :
Chloe Bennet ★
Kor :
27
Foglalkozás :
paramedic, self-defense instructor ★
Hozzászólások száma :
84

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Raelyn&Dorian - Show me how to live   Szer. Szept. 05, 2018 11:28 pm


raelyn&dorian

A szinte már lehangoló szellemben megköttetett üzlethez fűződött érzelmeim olyan módon hullámvasútaznak végig beszélgetésünk menete során, aminek fonalát nem lenne nehéz elveszteni, ha az ember fia nincsen tisztában mire is vállalkozott pontosan. A leharcolt épülettől eljutunk a kevésbé értéktelen darabig, hogy aztán a végén megtoldjuk egy megfizethetetlen ténnyel és hirtelen palotát varázsoljunk belőle. Mindezeket összevetve büszkeség önti el a szívemet, amiért – még ha a valóságtól elrugaszkodva is -, de magunkénak tudhatjuk az épületet. A sakkal kapcsolatos elhangzottak hatására érdeklődővé válnak arckifejezéseim, mégis mosolyra fakaszt ez a valahonnan a semmiből becsapódó téma kijelentése. – A sakkhoz nem értek, de eléggé igaznak tűnik, amit mondasz. Logikátlan lenne csak egy bábuval mozogni ide-oda. – gondolkozok el, mintha nagy szakértője lennék a játéknak, de ahhoz még nekem is van egy kis sütnivalóm, hogy egynél azért több bábu helyezkedik el a táblán és biztosan nem azért, hogy szép összhangba mutassanak egymás mellett.
Jót nevetek az égéssel kapcsolatos kijelentésén, és lassan már az arcomat fájlalom az egész napos szórakozástól. Poén mennyire jól érzem magamat egy másik személy társaságában, noha magamat eléggé antiszociális alkatnak tartom és néha megesik, hogy egyszerűen attól ketté fejelnek valakit, ha levegőt vesz mellettem. Úgy tűnik kivételek mindig akadnak. – Gyere közelebb Rae, és megtudod! – a lehetőség adott, a kérdés pedig az, hogy ő élni fog vele? – Elvesztené a lényegét az egész, ha felkészítenélek az ilyesmikre. – teszem azért hozzá, hiszen egy kis bizonytalanság nem árt, ha pedig velem tart továbbra is, akkor ez esetben legtöbbször ezt fogja tapasztalni, ami nem feltétlenül megnyugtató. Mindenesetre legapróbb mozdulatok bevetésével készítem fel arra, aminek elárulása még várat magára és amiről most először az életemben fogalmam sincsen hogyan fogok majd beszélni.
Hihetetlen, hogy a hétköznapi és többnyire unalmas dolgokról is mennyire eltudunk társalogni vagy éppen hozzáadni valami pluszt, mellyel kikerül ebből az átlagos beskatulyázásból. Noha engem annyira nem kötnek le a tv műsorok, csak alvásra használom fel őket, azért örömtáncot lejtek titokban amiért ezt a szerepet is átvállalja. Így legalább kevésbé kell fárasztanom az agyamat a sok sületlenséggel és az sem elhanyagolható, hogy a látvány is kellemesebb.
- Megpróbálom finoman összetörni a lelkivilágát. Nem szeretném, ha a későbbiekben próbálná visszakönyörögni magát. – játszok el ezzel a verzióval is, bár azért a végére odabiggyesztem, hogy méltóan ki fogom használni legújabb helyettesítőjét. Ez a gondolat pedig számos másikat vonz magával, mely végül egy visszafojtott vigyort eredményez, amiért fejben már megint máshol járok, mint kellene.  
Kár lenne tagadni, hogy a csókot csak és kizárólag a megállítására alkalmaztam volna. Baszki, amikor egy ilyen nő cicázik veled, mint amilyen Rae is, akkor egyszerűen eldurran az agyad és megpróbálsz úgy cselekedni, hogy a végén aztán ne cseszd el az egész helyzetet. Jómagam nem vagyok egy nyugodt ember, a dühkezeléssel is megvannak a magam problémai, így elég volt csak kihívásként tekintenie az ajánlatomat és a választásaim eléggé lekorlátozódtak. Nem mintha annyira tiltakozásomat fejeztem volna ki az egésszel szemben, sőt..elég gyanús, hogy új függőségre tettem szert általa, ez pedig nálam mindig veszélyes terepnek bizonyult. Most viszont irányítás alá veszem a tetteimet és mielőtt visszafordíthatatlan dolgot művelhetnék, egyszerűen a programunk folytatására ösztönzöm őt. Részben azért, mert szeretnék több időt eltölteni vele, részben pedig mert figyelemelterelésként sem utolsó, az pedig most kell a leginkább. Ezért józan eszem utolsó maradványait a cigivel együtt szívom el, mielőtt megismerhetnénk következő helyszínünket, amire neki sikerül rávilágítania, mert mint ahogyan azt már említettem, nálam se kép, se hang, kívülre azonban egészen jól mutatom az értelmes egyedet.
- Ott még úgysem jártam. – lezser vállvonást követően mosolygok rá és mihelyst részesévé válunk a nyüzsgő hangulatnak meg az én jóvoltamból a feladatra való jelentkezésnek is, nem marad más hátra, mint totál a közepébe mászni az este szerepének. Visszakérdezése egészen azt sugallja, hogy ismételten meggondolatlanul cselekedtem, mely csak akkor válik még bonyolultabbá, mikor a szervezők egyike felénk veszi az irányt. Ha valami igaz volt rám, az az, hogy sosem tudtam nemet mondani a szórakozásra, alakuljon az károsan vagy éppen kellemesebben, bár ha összegeznem kellene az átélteket, sokkal inkább esnének a legelső kategóriába.  
Kíváncsian vizslatom a mellettem állót, ahogyan átveszi tőlem a stafétabotot meg a beszéd jogát is és bemutat minket a társaságunkat, mindezt olyan akcentussal megspékelve, hogy majdnem pofán röhögöm a szervezőt, de még időben visszafogom magamat. Röpke másodpercre szegem le fejemet ezzel is időt nyerve magamnak, hogy visszarendezzem arcom vonásait és amikor ismét visszanézek a szőke lányra, már komolyabbnak hatok. Azért megfordul a fejemben, hogy ki is vagyok én valójában és mi a szerepem Bluebell eddig még ismeretlen valóságában. Megtornáztatom agytekervényeimet és miközben én már eljutottam a polgármesteri pályától kezdve a farmercsávó szerepéig, Rae egészen belendül a dolgokba, így mire észbe kapok, kismajom módjára csimpaszkodik belém, én meg úgy nézek le rá, mintha azok az arcvonások tükröznék számomra az egész világot. – Ahogyan mondod, csillagom. – kacsintok rá. – Kiélvezzük minden egyes másodpercét. – egy szélesebb ívben elterülő vigyor villantás közben pofátlanul paskolom meg Rae fenekét és közelebb vonom magamhoz, de a kezemet eszem ágában sincsen megmozdítani. Én kényelmesen vagyok így és ha már házasok vagyunk, úgy érzem megtehetjük, noha lehet később egy nagy pofonnak leszek kis gazdája, hogyha levetkőzzük magunkról ezt a szerepet.
Figyelmesen követem végig milyen nyereményekkel is gazdagodhatnánk, hogyha sikerülne közösen átverekednünk magunkat az elénk gördülő akadályokon és hazudnék, ha azt mondanám nem kapcsol be bennem a kihívásokért felelős vészjelzőm, ami csak még inkább ösztönöz arra, hogy lesöpörjünk mindenkit a helyszínről. Egy kis bónusz még az italokhoz és mihelyst a pulthoz érünk, újra teljes mértékben önmagunk vagyunk.
- Esélyünk sincs. – a fejemet csóválom, noha egyetértően állok az elhangzottakhoz. Annyira még nem mélyedtünk el az ismeretségek lépcsőfokaiban, így házastársakként a színpadon állni bőven okoz majd fejtörést, ha oda kerülünk. A koccintás után beleiszok az italomba és közben körbe tekintek az épületben. Párok mindenütt, mégis mi kivételt képezünk az egészből, még úgy is, hogy a legszorosabb kapcsolatok egyikének részesei vagyunk. – Ha minden kötél szakad, figyelemelterelésként megválhatunk élesben ezektől a göncöktől. – pillantok végig inkább rajta, mint saját magamon, de nem hagyom figyelmen kívül azokat az információkat sem, melyeket az említett név kapcsán oszt meg velem. Hümmögök egyet, mintha csak elraktároznám magamba ezeket a dolgokat, végül pedig felemelem a kezemet, hogy nyakam egy pontjára mutassak.
- Ide kérem azt a harapást, légy szíves! – vigyorodok el, végül gondolkozóba esek. – Mégis hogyan szólítsalak drága feleségem mások előtt? Mi van, ha kiugrunk csak a levegőre és másképp szólítalak, amit észrevesznek és végül lebukunk?! Túl nagy a kockázat. Próbáltam bébi, de amint látod, megvannak kötve a kezeim, szóval muszáj lesz így szólítanom téged. – fintorodok el egyet, mintha bánnám a kialakult helyzetet, a szemeim azonban egészen másról árulkodnak.
Kérdésének hatására már épp szólásra nyitnám a számat, amikor is mi kerülünk sorra, így a vetkőzés elmarad. Azért felfelé menet odasúgom eddig ki nem mondott válaszomat. – Nagyon úgy tűnik marad a B verzió. Ha hibázunk, vetkőzünk. – vonom meg a vállamat és összekulcsolom az ujjainkat, amíg a színpadhoz nem érünk. Bevallom, eléggé be vagyok rezelve miképpen fogjuk ezt véghez vinni, mindezek ellenére végső soron valahol reménykedek abban, hogy mi leszünk a szerencsés nyertesek, noha a megvalósításhoz ötletem sincs. Meg is kapjuk az első feladatunkat, de mielőtt belevághatnánk egyből nyakig csücsülünk a házasságunk piszkos kis részleteibe, mely a gyűrűk hiányát foglalja magába. Rae úgy látszik tökéletesen adja a szerepét és esküszöm ez az eszemet veszi, ugyanakkor jó kedvvel is lát el. Belegondolni házasságunk zárt ajtók mögötti részleteibe több, mint kellemesnek hat és még egy kis időt is engedek magamnak, hogy elmerengjek annak a tetoválásnak minden egyes tintavonásán, amelyet kizárólag csak én láthatok és amiről szívesen megbizonyosodnék még egyszer a későbbiek során. – Tanúsíthatom, hogy minden részletében tökéletes az a tetoválás.  – szólalok meg most már én is, enyhe akcentust csempészve szavaim tartalma mögé, hogy ne essünk ki hovatartozásunk jellegzetességeiből. – Julia és én szeretjük a nem hétköznapi dolgokban kipróbálni magunkat. – teszem azért hozzá, hogy megerősítsem az ő szavait, mielőtt rátérhetnénk a feladatra, melynek kérdése még saját magam számára is fejtörést okoz. Szeretek én egyáltalán filmeket? Azt se tudom mit láttam utoljára…talán valami autósat? Volt valami autó benne, de még ez is homályos, mert csak háttérzajként ment, így mivel konkrétan egyik film címe sem jut eszembe, Raelynre téved a tekintetem. Vajon ő mit írhatott? Ő biztosan otthonosabban mozog ebben a témában, hiszen korábban valami Trónok harcát is emlegetett, bár mintha az sorozat lett volna, így passz. Próbálom felidézni, hogy említettem számára bármilyen érdemleges film címet, amit felírhatott, de csak egy került terítékre a névtelen dokumentumfilmeken kívül…és hát ez kurva jó lesz.
- Megvagyunk? – érdeklődik Mike, én pedig elemelem a tollat a laptól és bólintok egyet, végül pedig kérésre megfordítjuk a lapjainkat, amelyeken a Titanic szerepel válaszként. Mike meglepetten fordul felém, szinte éhezve a válaszra, én meg arra, hogy képen töröljem magamat amiért, amit készülök mondani.
- Titanic? Esetleg van valami háttérjelentése vagy szimplán a film fogott meg? – érdeklődik, én pedig megengedek magamnak egy féloldalas mosolyt, és tekintetemet Raelynre futtatom.
- Szívesebben kötődők olyan dolgokhoz, amikhez kedves élmények fűznek. Bluebell első kiülős mozija volt az egyik kocsma teraszán. Igazi egyediségnek számított a kisvárosunkban és valami klasszikusra esett a választás, így a Titanicot vetítették. Általában a magam dolgával törődő típus vagyok, de ott volt ez a csodálatos nő és olyannyira beleéléssel nézte a filmet még a nyüzsgés ellenére is, amely mellett lehetetlen lett volna csak úgy elmenni. Akkor, abban a percben tudtam, hogy hátralévő életemben további szemtanúja akarok lenni az ilyen pillanatoknak. – nézek jelentőségteljesen az én Juliamra, de már közel állok ahhoz, hogy felröhögjek, de még időben visszafogom a kikívánkozó reakciót.
- Hűha..ez igazán király. Egyeseknek a véget, másoknak a kezdetet jelenti. – fűzi hozzá Mike, és összecsapja két tenyerét. – Akkor most ez a kör Juliara vonatkozik. Képletesen küldjük a kedvest egy lakatlan szigetre; melyik három dolgot vinné magával? Ami nélkül egyáltalán nem bírná ki az ottlétet. – adja ki a következő feladatot, én meg a kezembe veszem a tollamat, melyet most szívesebben irányítanék a szívem felé, hisz totál tanácstalan vagyok. Azért pofátlanul első lehetőségnek önmagamat írom fel, és nagyon reménykedem, hogy ő is hasonlóképp velem tartana majd.  

szívecske


◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆

Crazy, but I love her
I could never run from her



avatar
Törvényszegõk
Play by :
Josh Segarra
Kor :
31
Foglalkozás :
rossz múltú-apafiguraszerű-fejlődő szervezetben lévő-emberi lény
Hozzászólások száma :
233

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Raelyn&Dorian - Show me how to live   Hétf. Aug. 27, 2018 5:17 pm


Dorian & Raelyn
CAME TO SHOW ME ANOTHER TRICK OF YOURS?

- Nem is kicsit... Ettől lesz felbecsülhetetlen az értéke – javítom ki Dorian észrevételét, ezzel talán dobva egyet az önbizalmán. Lehet, hogy én volnék a fél világ úrnője, de ez nem jelenti automatikusan azt, hogy nem tudnám értékelni, amit kapok, vagy hogy őt emiatt kevesebbre tartanám. Ha benne esetleg nincsenek is világmeghódító ambíciók, attól még számomra legalább olyan vonzó pasi... vagy talán még jobban. - Különben meg a sakktáblán is legalább akkora szükség van a többi figurára is, mint a királynőre – jelentem ki felvont szemöldökkel, kihívó tekintettel, mintha azt üzenném a pillantásommal, hogy „na erre cáfolj rá, ha tudsz”. Bár már én sem tudom, ennek mennyi köze van egyáltalán a korábban elhangzottakhoz. A hasonlatára elmosolyodom, és a Marvel filmből Fáklya jut eszembe róla, a Chris Evans féle. Mindig is bírtam azt a karaktert, a színész meg nagyon dögös, valahányszor lepörkölődik a ruhája. Lefogadnám, hogy Dor is legalább olyan szexi lenne abban a szerepben. De a gondolataimat megtartom magamnak, egyébként is kétlem, hogy értené az utalást.
- Tagadhatatlanul. Vonz a fényed, mint bogarakat éjjel a lámpafény – jegyzem meg inkább elvigyorodva. -  Ha túl közel megyek, lángra lobbantasz? - tudakolódom, némileg visszafojtva a széles mosolyomat. Lassan már szó szerint a tűzzel játszom. Esélyes, hogy megégetem magam.
Miután túltárgyaltuk a táncos, musical-es terveinket, ami előtt, Dorian egyetértésével, talán még egy rögtönzött táncleckét is beiktatunk – csípőgyakorlatokkal, meg mindennel együtt –, a filmnézési szokásaink kerülnek terítékre. Percekkel korábban nem tévedtem nagyot, amikor a képregények mozis változatáról azt feltételeztem, hogy nem egyeznek Dor ízlésvilágával, ám így legalább csak az uncsi, altató dokumentumműsorokkal kell felvennem a versenyt a szívében kiadó potyahelyekért.
- Ezen még dolgozni fogok, ígérem, hogy valami igazán ellenállhatatlan ajánlattal rukkoljak elő, úgyhogy nyugodtan írhatod is a búcsúbeszédedet – öltöm ki a nyelvem játékosan a fogadkozásom után.
Életem nagy részében mások próbáltak befolyásolni, megmondani, mit tehetek, és mit nem, hogy milyennek kéne lennem. Először a szüleim, aztán a férjem, és voltak időszakok közben, amikor magam is elhittem, hogy a békesség kedvéért megéri fejet hajtani, azt tenni, amit várnak tőlem, nem küzdeni folyton, csak alkalmazkodni... De előbb-utóbb mindig kiderült, hogy ez nem én vagyok. Én nem ilyen vagyok. Nem viselem jól, ha uralkodni akarnak rajtam, vagy megvonják tőlem az önnálló döntés lehetőségét. Néha ez apróságokban, kisebb, kevésbé jelentős dolgokban is megmutatkozik. Most is hamar felkapom a vizet, és gyerek módjára duzzogok, amikor Dorian elrángat a pályáról, pedig közben végig tisztában vagyok vele, hogy a jó szándék vezéreli, hogy csak engem akar védeni. Ez viszont a másik dolog. A makacsságom mostanra – hogy már egész jól megtanultam megvédeni magam – odáig terjed, hogy azt sem okvetlenül fogadom jól, ha bajba jutott hölgyként kezelnek. Mindez párosítva azzal, hogy félbemaradt a beígért móka, igencsak rossz hatással van rám, és meg sem próbálom leplezni a nemtetszésemet. Heves természetemnek hála valóban akár neki is mennék Dornak, ha ő nem döntene úgy, hogy más módon térít végre észhez – ezzel közben talán saját magát is. Megállít, és száját az enyémre tapasztja, én pedig élvezettel veszek el a karjában. Vártam már ezt, vágytam rá, hogy megtörténjen, reméltem is, hogy hamarosan elérkezik a megfelelő pillanat, hogy elcsattanjon az első csók, de türelmes voltam, hiszen az első mindig a legemlékezetesebb. Úgy tűnik, a mi legalkalmasabb pillanatunk egy vita kellős közepén adódott.
Elhúzódunk egymástól, és kissé még elvarázsolva nézek a szemeibe, amikor újabb ajánlatot tesz a randink folytatására. Az a szép New Yorkban, hogy az ember nagy eséllyel két lépésenként találhat egy újabb klassz helyet a szórakozásra. Jó, persze ez attól is függ, hogy a város melyik részén vagyunk, de rögtön sejtem, hogy nem kell ezúttal sem messzire csatangolnunk, hogy találjunk valami kedvünkre valót.
- Ha továbbküldenek, akkor megyünk tovább. Legrosszabb esetben kilőnek bennünket az űrbe – nevetgélek az öltözékünkkel kapcsolatos eszmecserénken. Aztán megpillantom az ígéretesnek tűnő kiírást a kocsma előtt, és hamar fel is hívom rá Dor figyelmét. Közelebb is merészkedünk, aztán kíváncsian, kicsit talán meglepve figyelem, amint le is csap a cetliket osztogató kalapra.
- Asszony? - kérdezek vissza értetlenül, aztán hirtelen leesik, hogy miről van szó. - Ja vagy úgy... - Amikor az imént úgy döntöttem, megnézném én közelebbről is ezt a mókát, igazából úgy értettem, hogy a pultnál csücsülve egy-egy itallal megfigyeljük, mi készül itt, nem pedig úgy, hogy máris Mrs. Lesterré avatnám magamat. De az hogy Dorian félreértette a célzást, cseppet sem zavar. Kicsit elnevetem magam, aztán igyekszem hamar alkalmazkodni, mert ez tényleg jó bulinak ígérkezik így.
- Önök is húztak feladatot a kalapból, igaz? - lép hozzánk váratlanul egy fiatal szőkeség. - Tehát egy újabb versenyezni vágyó házaspár? Nálam tudnak nevezni – közli mosolyogva, majd felmutatja a táblát, amire a jelentkezőket jegyzi. - Mr. és Mrs. …? - várakozó tekintetét látva elfojtok egy ravasz vigyort, és igyekszem hamar, összeszedetten válaszolni.
- Lester. Jason és Julia Lester, az alabamai Bluebellből – szólalok meg déli akcentust erőltetve magamra. Azt hiszem, jobb, ha a középső nevünket használjuk, amelyet kevesebben ismernek, arra az esetre, ha ez végül balul sülne el. Igazából először elég nagy a kísértés, hogy úgy mutassam be magunkat, mint Réré és Dordor Mordor vidékéről, de félő, hogy akkor tündéreknek, vagy koboldoknak gondolnának bennünket. - Friss házasok vagyunk, és még tartanak a mézes hetek. Ugye, szívecském? - kérdezem mézes-mázasan Doriantől, miközben átkarolva a derekát hozzásimulok, majd felpillantva rá küldök felé egy huncut mosolyt.
- Hát ez nagyszerű, szívből gratulálok! Remélem, jól érzik magukat itt New Yorkban, és hogy tudunk szerezni önöknek egy újabb izgalmas estét! Azt tudják, hogy a verseny fődíja egy all inclusive hétvége a Baccarat Hotelben? Kihagyhatatlan lehetőség, megéri mindent bevetni – kacsint ránk, mielőtt lekörmölné az adatainkat. - Az első szám kezdetéig nyugodtan foglaljanak helyet a pultnál. Ha felmutatják ezt – nyom a kezembe valami szórólap félét – akkor az első ital ingyenes. - Hát nem habozok zsebre vágni a cetlit, aztán a férjemmel karöltve közelebb is araszolok a beígért piáért. Amint a pultos meglátja a papírt, már kapjuk is a rendelést. A hülyének is megéri. Egy martinit kérek, olívával, majd koccintásra emelem a poharam, amint Dor is megkapja a sajátját.
- Az a sejtésem, hogy ebbe nagyon gyorsan belesülünk – nevetgélek. - Vagy gondolod, hogy még van esélyünk pár perc alatt bepótolnunk a lemaradást, és jobban megismerni egymást? - vigyorgok egy nagy adag kétkedéssel a tekintetemben. - És mielőtt kérdeznéd, Julia a középső nevem. Jó ötletnek tűnt most azt használni, de ha az ajtón kívül is eszedbe jutna így szólítani, harapok! - közlöm vele nagyon szigorúan. Miközben várakozunk, egy latinos csengésű dal csendül fel, és már elsőre elnyeri a tetszésemet, közben meg az jár a fejemben, hogy biztos Flor is értékelné. Aztán az ötlik fel bennem a dögös félisten férjuramra tekintve, hogy vajon van benne is némi Latin-Amerikai vér, vagy csak simán mázlista, hogy ilyen szép látínós színe van? A félig ázsiai származásommal, meg az ehhez társuló porcelánszín bőrömmel hozzá képest én vagyok Hófehérke.
- Mit gondolsz, nem kellene ezekből kibújnunk, mielőtt sorra kerülünk? - bökök a paintballos cuccainkra. Nem tudom, hogy előnyt vagy hátrányt jelent a fura öltözet ezen a versenyen. Elfoglalhatnánk egy asztalt magunknak a holminkkal.
- Mr. és Mrs. Lester? - csendül fel a felszólítás a színpad felől, mire azonnal felkapom a fejem, és kicsit elkerekednek a szemeim. Máris jelenésünk van? - Megtennék, hogy feljönnek ide mellém? Áh, egy szép, ifjú pár! Az első párosunk! Tapsolják meg őket! - Hát nincs mit tenni, felcaplatunk az emelvényre, ahol a verseny felkonferálója már a dolgát végzi. - Melyik feladatot is húzták ki elsőnek? „Ki ismeri jobban a másikat?” Nagyszerű! Máris kapják a táblákat, aztán kérdéseket teszek fel, és a választ oda kell leírniuk, majd felmutatni, hogy mindenki láthassa! Ez érthető volt? - bólintok, közben leültetnek bennünket a közönséggel szemben. Basszus, mintha a Megasztárba jelentkeztünk volna. Remélem, a Ken Lee-t is lehetőségünk lesz előadni.
- De előbb mondjanak néhány szót magukról. Jason és Julia Lester Alabamából, igaz? Azt hallottam, nem rég házasodtak... Ezért nem hordanak még gyűrűt? - kérdezi a szemfüles műsorvezető. Valami Mike, ha jól rémlik a neve.
- Jason és én úgy döntöttünk, szakítunk a hagyományokkal – fogom meg szerelmetesen Dorian kezét, és mondom, ami először eszembe jut, hogy kimagyarázzam a szitut. - A gyűrűket le lehet tenni, elveszhetnek, de a tetoválások megmaradnak. Az egy életre szól. Szóval a nagy napon csináltattunk mindketten egy-egy tetkót. De ha nem bánják, inkább nem mutatnám meg, mert olyan helyen van, amit csak az én Jasonöm láthat – vigyorgok Dorra. Nem tudom, mit szól ehhez a sületlenséghez, de engem egyelőre nagyon szórakoztat a helyzet, meg az összehordott hazugságok.
- Hát ez igazán romantikus. És rendkívül egyedi! De akkor jöjjön az első feladat... azaz az első kérdés: Mi Jason kedvenc filmje? Lássuk csak, Mrs. Lester mennyire ismeri az újdonsült férjét! - kuncogni kezdek, mert csak egyetlen film jut eszembe, amiről eddig beszéltünk. Nem is vagyok rest azonnal felírni a Titanic címet a táblámra, holott sejtem, hogy Dor táblájára valószínűleg olyasmi kerül, mint "A zsiráfok párzása" vagy hasonló.



◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆




avatar
Egészségügy
Play by :
Chloe Bennet ★
Kor :
27
Foglalkozás :
paramedic, self-defense instructor ★
Hozzászólások száma :
84

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Raelyn&Dorian - Show me how to live   Szomb. Aug. 25, 2018 1:19 am


raelyn&dorian

Próbálom józan eszem utolsó maradványaiból felidézni azokat a perceket, amikor hasonló kaliberű nőket sodort utamba az élet, mégsem tudnék egyetlennel sem előhozakodni és valahogy nem is akarok. Raelyn határozottan megismételhetetlen és minél többet időzök el a társaságában vagy témázok vele egyik komolytalan témából fejest ugorva valamelyest komolyabba, annál több bizonyítékot szerzek erről. Ritka érdekes hatással van rám, ami arra késztet, hogy 100%-osan adjam önmagamat meg a legjobb verziómat egyaránt, ha netalántán még létezik olyan. Az pedig még nagyobb lendületet ad ebben, hogy ritkamód értékeli minden egyes agymenésemet vagy a valóságtól elrugaszkodott gondolatmenetemet, amit más már rég kiábrándítóként élt volna meg. Ez pedig baromira tetszik. Így valahol meg sem lepődök, hogy neki mindene megadatott ahhoz, hogy uralma alá vonjon minket és úgy mozgassa a ránk rögzített szálakat, ahogy csak kedve tartja. Korábban ugyan már magunkévá avattunk egy kocsmát, most mégis túl kevésnek érzem azzal szembe állítva, amit ő birtokol és ezt nem vagyok rest magamból kikelve megjegyezni – noha szigorúan csak viccelődve teszem ezt meg.
- Mint egy vén trófea a többi modernebb darab között. Így belegondolva már kevésbé gáz a helyzet. – nevetek fel, de még eszembe jut valami. – Plusz megvan az a különlegessége, hogy ez egy közösen megszerzett darab. Lássuk be, azért ez kicsit nyom a piaci értékén. – gondolkozok el úgy, mintha éppen azt számolgatnám mennyit kaszálhatnánk egy olyan hellyel, ami oldalának ha nekidőlnék, valószínű összeomlana az egész kóceráj. De a lényeg, hogy ez a miénk, még ha csak képletesen is játszunk el ezzel a gondolattal. – Élvezed a látványt, ahogy két lábon járó fáklyát varázsolok magamból másodpercek alatt? – mérem végig jelenlegi állapotomat, a lényegében sötét cuccokból álló felszerelést, mielőtt újra a barna íriszekre koncentrálhatnék. Ahogyan elidőzök vonásain, olykor felém intézett mosolyán vagy a tekintetén, egyre biztosabb vagyok benne, hogy még jó néhányszor nem csak magam leszek az élő és lélegző Lánglovag, de egyenesen tábortűzzé fejlesztem tovább magamat.
- Csípőmozgás? – kérdezek vissza, mégis elismerően reagálom le ezeket a terveket. Részemről rendben van a dolog, már csak a kivitelezésre lennék kíváncsi. – Kifejezetten jól hangzik. – teszem azért hozzá, nehogy úgy gondolja ellenkezően lépnék fel az ötletével kapcsolatban. Noha a tánctudásom korlátozottabb bárminél, de úgy gondolom nála jobb mesterem nem is lehetne az alapok elsajátítását figyelembe véve. Ezt összegezve viszont határozottan nyert ügyünk van, Billy pedig csak kapkodhatja a fejét milyen indulatok szabadultak el a műszakja alatt.
Nem vallom magamat nagy tv nézős alaknak, de ha megteszem, akkor is inkább azért, hogy legyen min bealudni. Most viszont úgy tűnik Rae vállalkozik arra a szerepre, hogy még kevesebb időt töltsek el a készülék előtt és hülye lennék azt mondani, hogy ez a verzió nem tetszik jobban az eddiginél.
- Aham, pontosan azt. – bólogatva értek vele egyet, mégis teljes figyelmem összpontosításával hallgatom miképpen is szeretné ezt kivitelezni. A végeredmény viszont szórakoztatóan hat rám és megnyalva ajkamat fordítom el róla tekintetemet, hogy vigyoromat csak ezután villogtassam meg. – Határozottan jó úton haladsz a megoldáshoz. – nem mondom ki nyíltan tetszésemet, hiszen részben kíváncsi lennék, hogy még mik fordulnak meg azokban a kacifántos gondolataiban, már ha idővel lenne kedve megosztani velem őket vagy akár bemutatni.  – Azt hiszem ideje lenne megírnom a búcsúbeszédemet a dokumentumfilmeknek. Tudod, csak a lezárás kedvéért, meg hogy kevésbé fájjon. – segítek még rá egy kicsit, hogy észrevegye azért szorítok én neki is helyet a szívemben és nem dobálózok csak úgy az üres ígéretekkel.
Más esetben, más körülmények között és pár hónappal ezelőtt valószínű másképp reagáltam volna le az adott szitut. Meglehet lelkesen álltam volna be közéjük, hogy elejét véve a veszekedésnek elfojtsam a kezdődő verekedésnek, most viszont túl sok mindent kell figyelembe vennem. Változok, még ha nem is teljesen, de igyekszem és apró lépésekben meg is teszem. Az, hogy elrángatom onnan Rae-t is az egyik ilyen tettemnek tudható be, mégsem értékeli, sőt…határozottan ellenkezést vált ki belőle. Meglepetten tapasztalom mindezt, ahogyan azokat a továbbá egymást követő döntéseket is, melyeket jóllehet én provokálok ki, mégsem hittem, hogy élni fog velük. Ez pedig kikészít és némiképp felbátorít, hogy meglépjem azt, amit már egy ideje szerettem volna, mégis tűrtőztettem magamat. Miatta…magam miatt…franc se tudja, de megtettem. Nem hiszek az időzítésekben, leginkább az ösztönök hajtanak, melyek visszafordíthatatlan tettekre késztetnek, mégsem bánom egyetlen másodpercét sem a csóknak, és ha lehetőségem nyílna rá, újra megtenném. Mert őszintén megőrjít ez a nő és csoda, hogy még józanul viselkedek ezek után, még ha éppen egy vihar is tombol bennem mindeközben. Nagyon nehezen nyújtom el a közöttünk lévő távolságot vagy élek ajánlattal olyan hely iránt, ahol szem előtt lehetünk, mégis olyan lelkesen hozakodok elő ezzel, mintha ne járna ezer másik lehetőség a fejemben, amit csinálhatnánk ivás helyett. Ez az ezer másik viszont rengeteg kérdést hagyna maguk után, amihez mi még rettenetesen kezdetlegesek vagyunk, hogy válaszolni tudjunk rájuk.
- Talán? – húzom el a számat elégedetlenségemet kifejezve, mégis tovább folytatom. – Ez is több a semminél és már haladást értünk el a korábbi kijelentésedhez képest. – teszem hozzá, és miután visszaszerzem a cigimet, gondolkozóba esek. – Űrhajósokat mindenhol kiszolgálnak, de hogy melyik az a hely, ahonnan nem küldik őket egyenesen tovább? Ez egy nehezebb kérdés. – hümmögök egyet eljátszadozva a helyzetünkkel meg a közelben lévő lehetőségekkel, de most Rae az aki felfedez valamit.
- Hogy micsoda? – pislogva párat olvasom el újra a címet, és miután feldolgozom az egymás mellé pakolt betűk összekapcsolódását, egyből vigyor mászik a képemre, miközben a cipőm orrával nyomom el a csikket. – Mit veszíthetünk, huh? – terelem magunkat most már a kinézett hely irányába, ahol éppen egy férfi konferálja fel a verseny részleteit, közöttük a feladatokat is, amelyeket kalapból kihúzás alapján tudhatunk meg és mivel egy-kettő már kap is a lehetőségen, így én sem maradok ki abból, hogy egy összehajtott cetlit megszerezzek, mely után már csak a nevezés maradt hátra a kötelező körökből.
- Nos asszony, innen már nincs visszaút! – közelebb merészkedek hozzá, hogy közösen tudjuk megnézni mi lesz a feladatunk, de a papírra írt szöveg majdnem röhögésre késztet. – Ki tud többet a másikról? Ez komoly? – hitetlenkedek, de nem táncolok vissza ettől. – Úgy tűnik most ismerkedünk egy kicsit, kedves… - a kezemet nyújtom felé, mert a házastársi viszony mellé valami frappáns kis névváltoztatás is dukál. Mégsem dobhatjuk be csak úgy a rendes nevünket. Túl nagy kockázat és a nyeremény sem éppen az lenne, amire jobb esetben számíthatnánk.

szívecske


◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆

Crazy, but I love her
I could never run from her



avatar
Törvényszegõk
Play by :
Josh Segarra
Kor :
31
Foglalkozás :
rossz múltú-apafiguraszerű-fejlődő szervezetben lévő-emberi lény
Hozzászólások száma :
233

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Raelyn&Dorian - Show me how to live   Kedd Aug. 21, 2018 5:25 pm


Dorian & Raelyn
CAME TO SHOW ME ANOTHER TRICK OF YOURS?

Felnevetek Dorian felháborodására. Már megint ez a nagy komolyság, amikor már rég nem is tudjuk, miről beszélünk. Azért megpróbálok úgy tenni, mint akinek tényleg van mit jóvátennie, és némileg bűntudatos arcot vágva, mellé egy édes mosollyal pillogok a srácra.
- Hát, tudod, az a leharcolt kocsma még pont hiányzott a repertoáromból. Ki a kicsit nem becsüli... Különben is... nekem nagyon bejön, amikor épp szénné égeted magad – lököm meg kicsit a vállammal, és kibírom, hogy ne röhögjek fel újra. De amúgy tényleg így van. Imádom, ahogy néha produkálja magát. Egyszerre aranyos és szórakoztató, és jó kedvre derít. Az mellett pedig valamiért baromira vonzónak találom, hogy közben végig olyan laza marad, hogy féltem, nehogy szétessen.
- Örülök, hogy lelkesít az ötlet. Azt hiszem, a csípőmozgás gyakorlásával fogjuk kezdeni – jegyzem meg látszólag elgondolkodva, de az ajkamba kell harapnom, és minden erőmmel összpontosítanom, hogy ne íródjon ki az arcomra ismét minden mocskos gondolatom, ami közben a fejemben megfordul. Esküszöm, ez a pasi a legrosszabbat hozza ki belőlem. Pedig már így is épp elég rossz vagyok.
- Tényleg nincs is miért aggódni, nagy sikert fogunk aratni. - Ebben nagyjából biztos is vagyok, már csak az a kérdés, milyen sikerekre is pályázunk. Ha a musical nem jönne össze, még mindig csinálhatunk kabarét, vagy nem is tudom. Stand up comedy-sek leszünk. Bár mint kiderült, Dor a természetfilmekért van oda. Egyenesen meghat, hogy mégis kitaszítaná a kevés férőhelyes kis szívecskéjéből a nyugalmat hozó műsort, hogy nekem elég teret biztosítson ott.
- Hmm... Ez igazán kedves ajánlat. Ez azt jelenti, hogy nekem kéne biztosítanom ezentúl a nyugodt alvásodat? Talán valami módszert ki tudnék erre fejleszteni, bár nem tudom, képes leszek-e valaha pótolni a hiányt... - sóhajtok színpadiasan. - Mit gondolsz, ha dúdolnék neked altatót, vagy simogatnám a buksidat, az beválna? - egy pillanatra lehajtom a fejemet, hogy ne vigyorogjam képen. Micsoda áldozatokra is képes lennék azokért az extra helyekért, nem? Fő a kényelem!
Tulajdonképpen amikor épp dúlok-fúlok és duzzogok a félbemaradt programunk miatt, még akkor is legalább annyira élvezem Dor társaságát. Nyilván hülyeség, de még az is tetszik, hogy felkapja a vizet, és tetszik, hogy provokál, én meg viszonozom neki ezt a szívességet. Dühös vagyok, és feszült, és szívesen levezetném rajta, főleg mivel már sokadszor mondja el, hogy vissza bizony nem mehetek, legfeljebb álmodhatok róla. Mintha joga lenne dirigálni nekem. Tökre nem is akarok visszamenni, már régen nem, de bosszant ez a stílus, amit most elővett, hogy azt hiszi, megmondhatja nekem, hogy mit csináljak, és közben egyszerre rohadt szexinek is találom, hogy ilyen. Olyan hatással van rám, hogy enyhén az eszemet vesztem, és képes vagyok tényleg sarkon fordulni, és megindulni visszafelé, csak hogy tovább dühítsem, ő meg engem. A közöttünk izzó feszültségtől csak úgy szikrázik a levegő, de ezt nem csak szimplán az indulataink okozzák, hanem a vonzalom is, amit egymásban keltünk. Látom, a szemében, hogy ő is így érez, és legszívesebben leteperném, mindegy hogy milyen értelemben, de félek, hogy annak nem lenne jó vége, szóval inkább csak elviharzom mellette. Ő pedig utánam. Amikor elkapja a karomat, bennem van a reflex, hogy mindjárt felképelem, de ő a gyorsabb, és ahogy ajkát az enyémre forrasztja, azonnal minden értelmes gondolat kiszáll belőlem. Közelebb von magához, én pedig egyik tenyeremet az arcára simítom, majd ujjaimmal a hajába túrok a tarkóján, miközben elmélyítem a csókot. Ám az egész túl hamar ér véget, a fejem pedig még mindig teljesen üres, kába vagyok, és mintha lebegnék. Enyhén szólva fogyatékosnak érzem magam jelenleg, és ha most képesek lennének mozdulni a lábaim, simán nekisétálhatnék egy villanyoszlopnak, mint aki se lát, se hall, és még én kérnék elnézést a szerencsétlenül járt póznától.
- Teljesen... egyetértek – bólintok, ahogy az italt emlegeti, közben sikeresen fókuszálok az arcára, majd a szemeire, és végül még el is mosolyodom.
- Ez a randi igazából nem is olyan béna. Talán megéri meghosszabbítani – vonok vállat, aztán a mosolyom egészen kiszélesedik. - Tudsz a közelben olyan helyet, ahol űrhajósokat is kiszolgálnak? - teszem fel az igencsak jelentős kérdést, miközben visszakövetem a cigarettaszál útját a gazdájához. Egy kicsit még mindig bennem a vágy, hogy csak kikapjam a kezéből, és eltapossam, de már tudom magam türtőztetni, csak egy apró, alig észrevehető – úgy igazán még nekem sem tűnik fel – grimasz árulkodik a nemtetszésemről.
Megindulunk ismét, de nem is kell túl messzire mennünk, hamar kiszúrom a szemközti oldalon a nyüzsgést és a kisebb hangzavart, ahogy az emberek gyűlnek egy bár előtt. Nem tömegesen, csak úgy szolidan, épp elegen ahhoz, hogy jónak ígérkezzen a hely. Az épület előtt pedig egy tábla hirdeti: „Házasok hétvégéje – az ifjú pároknak az első ital és a nevezés is ingyenes”.
- Nézd csak! - karolok Dorianbe, és mutatok előre, hogy ha eddig nem tűnt volna fel a számára a dolog, most biztos láthassa, amit én. - Nem tudom, milyen verseny készül ott, de szórakoztatónak ígérkezik – jegyzem meg. Bár házasok nem vagyunk, de egy ital mellett figyelemmel kísérni, ahogy egyesek szerencsétlenkednek, máris jó programnak tűnik.



◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆




avatar
Egészségügy
Play by :
Chloe Bennet ★
Kor :
27
Foglalkozás :
paramedic, self-defense instructor ★
Hozzászólások száma :
84

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Raelyn&Dorian - Show me how to live   Kedd Aug. 21, 2018 1:35 am


raelyn&dorian

Valahol imádom fényezni az önbizalmamat, mégis ritkán teszem. Noha nem árt néhanapján megveregetni a saját vállunkat és büszkén feszíteni a bőrünkben, én még mindig azt vallom, hogy kellemesebb, ha egy másik személy teszi meg ezt helyettünk. Egy-két elismerés itt, egy kis rajongás ott és máris kész van a tökéletes alapanyag ahhoz, hogy az ember szívét megdobogtassák. Direkt nem beszélek nyíltan az elképzeléseimről, így viszont a kétértelműség burkába rekednek az elhangzottak, ahonnan néha az egyikünk, majd a másikunk javára billennek a dolgok. Mindketten tisztában vagyunk a nyilvánvaló helyzetünkkel, mégis húzzuk a másik agyát. Ez pedig valahol így érződik rendjén.
Néha jól esik eljátszani mennyire lennének múltbéli énjeink büszkék a mai valónkra, és most mi sem teszünk másképp. Szélesebb ívet ölt fel a vigyor a képemen a kijelentésének hatására és ugyanebben a hangulatban ragadva osztom is meg vele véleményemet. – Szóval én itt ajánlgatom neked serényen az egyik leharcolt kocsmát szinte a semmi közepén, mikor a te lábaid előtt meg az egész világ ott hever? Szólhattál volna, hogy ne égessem magamat szénné ilyen elszántan. – Sértve érezném magamat? Részben. Mit adhatnék én, mezei csávó egy olyan nőnek, akinek mindene megvan? Még ha csak a képzeletében is élnek ezek a képek tovább.
- Megtisztelve érzem magamat, hogy egyenesen a mestertől tanulhatok. – bárhogy is gondolkozok, ebben a szituban csak nyerhetek. A közelében lenni? Jó pont. Figyelni őt, a mozgását tanulmányozni? Ismét valami, amiről semmi pénzért nem tennék le. Az pedig, hogy egy-kettőt meg is tanulok, és elraktározok magamban, már csak egy plusz az amúgy kellemesnek ígérkező helyzetben. Az ember soha nem tudhatja mikor kell lenyűgöznie az embereket a tánctudásával, így nem árt a váratlan szituációkra a megfelelő módon felkészülni.
- Még szép, hogy bejön neki. – sóhajtok egyet, azt azonban nem teszem hozzá, hogy mennyire jó kapcsolatot fog ápolni az öklöm a képével, hogyha egy pillanatra is elkapom a pillantását, amely Raelynt méregeti. – Így viszont már én sem aggódok ennyire. – teszem azért hozzá gyorsan, mivel nem szeretnék annak a személynek tűnni, aki még a fába is beleköt. Noha ez kevésbé sem zárja ki azt a tényt, hogy pont ilyen vagyok valójában.
- Ismerkedünk, csiszolódunk. Tudod, az ilyenhez idő kell. – vállat vonok a hülyeségeimet hangoztatva, mégis egy hümmögéssel összegzem a kérdését és úgy teszek, mintha gondolkozóba esnék a kérdésének hallatán. – Talán van rá lehetőség, hogy kirakjuk ezt a dögöt és akkor már egy plusz férőhely biztosítva is van. Ez esetben viszont te neked kell átvállalnod a szerepét. Nem árt tudni, hogy kiadós alvás nélkül eléggé elviselhetetlen tudok lenni, bár ezzel kapcsolatban is léteznek enyhítő körülmények. Gondolod így is megéri ez a hely? – célzok a szívemre most csak a szavaimmal, a válasza azonban őszintén érdekel. Mostanában eléggé sokszor játszok el a gondolattal, hogy jó lenne ha valaki betöltené azt az eddig kihasználatlan területet és kényelembe helyezné magát ott.
Ahogyan ő sem, úgy én sem érzem magamat boldognak, amiért a játék félbeszakadt. Korlátoltak a lehetőségeim a feszültség levezetésére, és ez pont egy olyan szituációnak ígérkezett volna, amikor ezzel tudok valamit kezdeni. De kurvára hidegen hagynak ezek a szükségletek, hogyha ezzel veszélybe sodrom Rae életét, meg a magamét is. Túl sok mindent tennék ezzel most kockára. Régebben nem érdekelt, valahogy csak túléltem, most viszont családom van. Család, aki eddig csak gondolatban adatott meg, most mégis léteznek és velem élnek együtt, számítva arra, hogy nem kell majd valahonnan összeszedni vagy a visszafordíthatatlannal szembesülni. Ez pedig felpörgeti az agyamat és felveszem a nyúlcipőt, amit Rae nem feltétlenül díjaz. A jelenlegi állapotomban viszont én sem. Másodperceknek tűnik az egész míg az agyam elborul teljesen, mégis jótékonynak nem mondható hatása ott lappang a szervezetemben és kitörni készül. A véleményem gyorsan bukik ki belőlem, melyet ösztönös mozdulatsoraim követnek és mire észbe kapok, túl közel kerülünk a falhoz. Én meg hozzá. A szívemet az adrenalin meg valami egészen más pörgeti és olyan ütemet ver a mellkasomban, hogy félő darabokra szedi bordáim képezte ketrecét. – Majd máskor, más körülmények között, velük viszont csak álmodhatsz róla. – Hajthatatlan vagyok, meg egyben dühös. Mivel alkohol nincs a közelben, az egyéb szerekkel kapcsolatban meg igyekszem őket nagy ívben elkerülni, így maradt a nikotinszál, ami enyhítő körülményt ad a haragomnak. Rá is gyújtok, közben viszont nem vagyok rest kihívóként viselkedni vele és felajánlani önmagamat, mint két lábon járó célpontot, - meg egyben akadályt -, ami az átjutásához kell.
- Úgy veszem észre eléggé jól működik. – féloldalas vigyorra telik tőlem, mégis kíváncsian várom miképpen fog eljárni. Nem mondom, hogy nincs hatással rám a viselkedése vagy ne venné el a maradék eszemet is az, ahogyan megindul felém, mégis felkészülök a legrosszabbra is. Jól tudom, hogy kivel van dolgom, ez pedig még inkább kikészít. Legfőképpen az, ahogy megmutatja mire képes és galád módon még a cigit is elkobozza. Azt viszont hülye lennék bevallani, hogy annak ellenére mennyire felcseszi az agyamat az ellenkezésével, épp ugyanúgy tönkre is tesz. Roppantmód szemtelenül babonázott meg és tudja jól, hogy ezt teszi. Minden egyes mozdulatával, tekintetével, de még a szavaival is. Nem zavartatva magamat végigmérem, ahogyan távolodni kezd és őszintén bejön ez a játék, azonban a kijelentésemről nem teszek le bármennyi kecses mozdulat kedvéért sem. Magamban elmosolyodok, és elindulva utána kapom el a karját mihelyst utolérem, majd minden előjel nélkül ízlelem meg ajkait, tenyerem segítségével pedig közelebb vonom magamhoz őt. Jól sejtem egészen más verziók játszódhattak le a fejében a megállítása kapcsán, de ezzel kapcsolatban már ketten vagyunk. Abban a pillanatban, ahogyan a tőlem elkobzott cigi az ő birtokába került, már minden más nem számított. Ahogyan ebben a pillanatban sem, amikor a koncentrációm már csak egy személy körül forog, velük együtt pedig a gondolataim is hasonlóképp járnak. Nehezen élem meg az elszakadást tőle, mégis megteszem, noha a közöttünk lévő távolság nem nyúlik el. A tekintetem az övét keresi, a tenyerem még mindig a derekán pihen, a szavaim pedig őszintébbek, mint valaha.
- Kell egy ital, vagy különben egészen másképpen vezetjük le a feszültséget. – lehelem alsó ajkára a szavaimat, de a hangom mindeközben komoly marad. Azt már megígértem magamnak, hogy nem szúrom el, mégis egészen közel állok hozzá, hogy meggondolatlanul viselkedjek. Elengedve őt teszek egy lépést hátra és már egy fokkal feljebb tekerem a határozottságomat. – Indulhatunk, hogy meghosszabbítsuk a legrövidebb béna randinkat vagy még mindig visszaakarsz menni hozzájuk? – érdeklődök tőle, de megakad a tekintetem a kezében lévő cigin, így visszalépek, hogy visszaszerezzem tőle. – Ez pedig úgy hiszem engem illet. – mélyedek el egy pillanatra a szemeiben, miután újra a sajátoménak tudhatom a káros szenvedélyem egyikét, végül pedig elmondhatatlan elégedettséggel és megannyi ki nem mondott és meg nem tett ígérettel várok a döntésére.

szívecske


◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆

Crazy, but I love her
I could never run from her



avatar
Törvényszegõk
Play by :
Josh Segarra
Kor :
31
Foglalkozás :
rossz múltú-apafiguraszerű-fejlődő szervezetben lévő-emberi lény
Hozzászólások száma :
233

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Raelyn&Dorian - Show me how to live   Kedd Aug. 21, 2018 1:16 am


Dorian & Raelyn
CAME TO SHOW ME ANOTHER TRICK OF YOURS?

Méghogy arrébb tengődött! Hiszi a piszi. Szerény fiúka. Szerintem Dorian pont olyan, mint az akciófilmes rosszfiúk, és mint tudjuk, általában pont azok díszelegnek a Forbes magazin címlapján is, az év legdögösebb férfija szalagcím alatt. Vagy felett. Részletkérdés.
- Hát persze... - hagyom rá mégis a dolgot. Úgy tűnik, mindketten rosszul fogadjuk a bókot. Pontosabban elég szerencsétlenkedve. Haha.
- Uhh, ne is mondd! A tizenéves Rae egy kis nyomi volt. Mégis azt hitte, övé a világ. Ezt nem is nőttem ki azóta sem– vonom meg a vállam egy vigyorral.
Az eszmecserénk újabb és újabb értelmetlen mélységeket él meg, de mi úgy társalgunk, mintha épp a létezés értelmét fejtenénk meg. Ebbe pedig simán belefér egy musical megszervezése is, amit halálosan komolyan veszek. Kivéve, hogy nem. Dorian viszont úgy tűnik, végre felfogta a helyzet súlyát... mindenesetre imádni való, ahogy védekezve visszakozik.
- Minden el van nézve. Talán még tanítok is neked néhány mozdulatot – mondom elgondolkodva, ismét az arcizmaimmal küzdve derekasan a vigyorgás ellen, és nem csak azért, mert a szavaim akár kétértelműek is lehetnének, hanem azért is, mert szerintem már eleve nem sok kedve van ehhez az egészhez. Aztán meg ki tudja! Az ökörség az ökörség... és kétlem, hogy túl nehéz lenne belerángatnunk egymást.
- Az eddigi tapasztalataim alapján Billy nagy rajongója a freestyle stílusnak, és kiszavazás sincs, tudtommal, viszont néhányszor kaptam egy-egy cinkos mosolyt tőle kifelé menet. Szóval nem kell aggódni. Én meg nem ábrándulok ám olyan könnyen ki. - Hát ez eddig túlságosan is igaznak bizonyult, legalábbis előző kapcsolatok alapján, bár Dorian még nem tett olyat eddig, ami miatt ezen kéne izgulni.
- Ó... nem tudtam, hogy te és a természetfilmek ilyen közel álltok egymáshoz – jelentem ki csodálkozva, miközben azt figyelem, ahogy a szíve fölé helyezi a tenyerét. - És arra a különleges helyre lehet még jegyeket venni? Nekem dupla férőhely kell, mert rosszul viselem a szűk tereket – vigyorgok, és pont annyira vagyok komoly, mint amennyire nem.
Ez a randi dolog igazából túl jól indul. Édes volt Doriantől, hogy megvárt a laktanya előtt, majd odabenn is, míg dolgoztam, aztán ez a paintball mérkőzés is izgalmas programnak ígérkezett, nem beszélve az ide útról. Egészen izgatottá is válok, de hamar elrontják az örömünket. Dor már igen hamar megérzi a veszélyt, ezt észre is veszem rajta, de az én vészjelzőim még nem kapcsoltak be. Nem ismerem eléggé ezeket az embereket, de még a környéket sem, így egy ideig inkább csak a kíváncsiság munkálkodik bennem a kibontakozó események irányába, meg a tettvágy, hogy hadd lövöldözzek már. Persze élvezem, ahogy Dor átkarol, egészen édesnek mondanám, hogy azonnal bekapcsolt benne a védelmező ösztön, holott én már jó ideje magamat védem, ha gond van, a tapasztalataim erre tanítottak. Valószínűleg pont emiatt is nem idegeskedem idejekorán. Kifelé menet még arra sem vagyok rest, hogy az egyik idiótát meglőjem. Legalább ennyi örömöm hadd legyen. De tagadhatatlanul eláraszt a csalódottság, amikor végül kívül találom magamat az építkezésen, és aztán erre még rá is játszom. Komolyan, már a második randinkat cseszi el a hirtelen, önkényes döntéseivel, és igen, kicsit morcos vagyok, emiatt pedig nem is gondolkodom igazán reálisan. De ahogy kifakad, felháborodva, idegesen, mint egy kis méregzsák – egy kis száznyolcvan centis méregzsák – azzal azért sikerül kizökkenteni ebből az állapotból. A duzzogó arckifejezésem maradéka már talán csak némi dacból marad fenn, hogy akkor sem adjak neki ilyen könnyen igazat. Pedig azért magamban elismerem, hogy nem volt hülyeség eljönnünk. Nem ijedtem meg túlzottan azoktól az alakoktól, de ő ismeri jobban a „fajtájukat” – nyilvánvalóan, persze azért egy kicsit már érdekelne az is, honnan ez a nagy és értékes tapasztalat – és ha azt mondja, veszélyes lett volna maradni, én elhiszem neki.
A kis család elvonul mellettünk, ami mindkettőnk figyelmét eltereli néhány pillanatra, de ahogy Dorian a pillantását visszavezeti rám, majd lassan közelebb jön, szerintem még a szívem is kihagy egy dobbanást. Annyira más most. Enyhén játékos, enyhén szemtelen, de közben... van benne valami veszélyes is. Ez pedig baromira bejön. Talán még levegőt venni is elfelejtek, mindenesetre nem szólalok meg rögtön. Túlságosan leköt, hogy a tekintetét figyeljem, és kicsit megnyalom a kiszáradt számat, amikor a pillantása ott időzik.
- Igazából még esélyem sem volt rákapni, mert még lehetőséget sem kaptam, hogy belekóstoljak, és megízleljem, milyen – felelem végül kissé visszafojtott hangon, teljes tudatában a szavaim kétértelműségének. Azt hiszem, eddig még egyszer sem vágytam rá ennyire, hogy közelebb hajoljon, egészen közel, és ajkaimon érezzem az ajkait. Ám ahogy elhátrál, úgy áraszt el ismét a csalódottsággal vegyes frusztráció, ami bosszúságba csap át, amikor meglátom, hogy rágyújt. Magam sem tudom, miért is zavar ez, de legszívesebben kikapnám a kezéből a cigit, és rátaposnék. De ilyet nem teszek. Az bunkóság lenne. Én pedig ilyen aljasságokhoz ritkán folyamodok. Inkább választok más módszert.
- Most komolyan provokálni akarsz? - billentem oldalra a fejem, látva a széttárt karjait. - Mintha nem tudnád, hogy simán megteszem... - lódulok neki elrugaszkodva a faltól, majd elkapom a bagós karját, egy gyors, hirtelen mozdulattal a háta mögé csavarom, és csak azután engedem el, hogy megszereztem belőle a cigaretta szálat. Közel tíz éve, hogy utoljára dohányoztam, de most szemtelen, kihívó tekintettel emelem a számhoz, és szívok bele. Ha ő így, akkor én is. Kifújom a füstöt oldalra.
- Na és mégis hogy akarsz megállítani? - nézek végig rajta incselkedve, majd elszánt, határozott léptekkel indulok meg visszafelé, akár rajta keresztül is, a lopott kinccsel a kezemben, de mindennél jobban akarom, hogy megállítson. Mert igaza van, még mindig bosszús vagyok, még mindig tettre kész, és bár korábban azért mentünk oda, hogy levezessük a nem létező feszültségemet, de most aztán tényleg feszült vagyok, meg ahogy elnézem, ő is, szóval vagy összeverekszünk itt az út közepén... vagy én sem tudom...



◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆




avatar
Egészségügy
Play by :
Chloe Bennet ★
Kor :
27
Foglalkozás :
paramedic, self-defense instructor ★
Hozzászólások száma :
84

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Raelyn&Dorian - Show me how to live   Hétf. Aug. 20, 2018 10:31 pm


raelyn&dorian

Ritkán tiltakozok az ellen, hogy elengedjem magamat és ugyanolyan lelkesedéssel reagáljak a hülyeségek különböző fokozataira, mint ahogyan azokat mások passzolják át nekem. Az élet alapjában véve egy szívás széria, nincs szükség még arra is, hogy magunk alatt vágjuk azt a bizonyos fát, hogyha nem muszáj. Rae könnyed társaságnak tűnik ebből a szempontból – is. Vevő erre a sok sületlenségre és nem rest felvenni azok fonalát, hogy aztán szépen belegabalyodjunk a szövegelésünk hosszúra nyúló szálaiba. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy valahogyan ismét a földönkívülieknél kötünk ki, akik úgy tűnik most elsőszámúvá tornásszák fel magukat. A tekintetem kissé érdeklődővé válik, mielőtt egy vállvonással reagálhatnám le kérdését.  – Franc se tudja. Azt hallottam király hely, én valahol arrébb tengődtem. – dörzsölöm meg tarkómat, mintha még gondolkozóba is esnék emiatt, de ez a szép kis monológ kizárólag csak őt foglalta magába. Azonban van egy sejtésem, hogy ő ezt tudta nagyon is jól, csak mintha bizonyítékot gyűjtött volna a félreértések elkerülése végett. Aljas.
Órákig tudnék mesélni arról mennyi mindennel próbálkoztam, hogy jó mélyre küldjem magamat, de ahogyan elhallgatom, ő is rendesen kihasználta fiatalságának vissza nem térő éveit. – Gondolj bele milyen unalmas arcok lehettünk volna. Mostani énünk biztosan elverte volna a két szerencsétlent. – grimaszt vágok, noha ezt soha nem fogjuk megtudni. Mi tettünk arról, hogy azok a személyek soha ne is létezzenek, még csak hírből hallva sem.
Vicces, hogy már megint azt se tudom mibe másztam bele, de abban az egyben biztos vagyok, hogy nekem ebből semmi jó nem származhat. Vagyis első nekifutásra és figyelembe véve a korlátozott tánctudásomat kikötünk itt, ebben a szent pillanatban, ahol mégis beadom a derekamat egy rögtönzött musicalre Raelynnel. És ami a legabszurdabb, hogy egy részem még várja is, amit összehozunk majd ebből.
- Elnézésed kérem, meggondolatlanság volt a részemről. – két kezem védekezésem jeléül a magasba lendül és még hátrálok is egy lépést, nehogy nagy pofonnak legyek kis gazdája, amiért képes voltam viccet csinálni az általa annyira kedvelt műfajból. Mégsem bírom ki, hogy komolyságom sokáig ott időzzön az arcvonásaim rejtekében, mert könnyedén röhögöm el magamat amikor kiderül kik is lesznek a zsűritagok. – Ez kiszavazás alapon megy? Billy a végén benyögi, hogy nem jön át neki a dolog azt páros lábbal kitessékel vagy mi? – én csak szeretném körbejárni ezt az egészet minden részletében, ha már egyszer így is nyakig benne csücsülök. – Kár lenne ennyire előre lelőni a poént. Még a végén kiábrándulnál belőlem. – cukkolom őt tovább, noha az égvilágon senki nem említette, hogy annyira elcsavartam volna a hölgyemény fejét. Azért hátha most egy kis elszólás alapján sikerül mérlegelnem hányadán is állunk egymással, közöttük azt is, hogy mit engedhetek meg a továbbiakban magamnak.
- Szeretek rajtuk aludni. – javítom ki. – Különleges helyet foglalnak el a szívemben. – teszem a tenyeremet az említett területre, miközben legféltettebb titkomat bontakoztatom ki előtte, miszerint az esti mese még ilyen korban is játszódik, csak egy magasabb szintre emelve.
Ez az első alkalom, hogy valakit is erre az időtöltésre tanítok, mégis úgy tűnik mestereként helyt állok, ahogyan a lövése célt ér. Noha a büszkeségem ott virít bután a képemen, a segítségem továbbá sem hagy alább. Megpróbálom neki nagyvonalakban felvázolni mi is lesz a helyzet, de mire sikerül őt alapjaiban belevezetnem a dolgok közepébe, Joseph megkavar mindent. Egyébként sem vagyok rajongója a hirtelen változtatásoknak, az ő esetében meg főleg nem. Elütjük egymással az időt, de itt kifújt. Nem bízok a tagban, ezekkel a húzásaival pedig még több okot az eddigi aggodalmaimra. Közelebb is vonom magamhoz Raelynt annak érdekében, hogyha szükség lenne rá, de egy ideig nyugi van. Túlságosan is, aminek percek múlva meg is lesz a böjtje, én meg mindenféle elköszönés vagy egyéb kellemetlenségek nélkül vonszolom partneremet a kijárat irányába, hogy minél távolabb kerüljünk az egész szituációtól. Ami viszont ezután jön, attól egy darabig nem kapok szikrát és kell pár másodperc, hogy feldolgozzam mi a fene is történik.
- Ó, hogy az a… - szitkozódásomat elfojtom és helyette veszek egy mély levegőt. – Szóval én lettem a rosszfiú, amiért elcipeltelek pár meggondolatlan szarházi elől, mi? Ismerem a fajtájukat, egy pofonnál nem tudnak leállni. – nem döntöttem rosszul, bármennyire is bántja a büszkeségemet az a feltételezés, hogy a menekülés az én specialitásom. Meglehet azért, mert valahol tényleg így van. Addig a pillanatig, amíg a nyílt utcán elhaladó kis család végigméri fura kettősünket, visszaveszek a hangerőből és csak magamban fújtatok. Talán még egy kényszeredett és sehol sem őszinte mosolyt is ejtek feléjük, hogy igen, kurvára nem hétköznapi módon nézünk ki, de nem haladhatnánk, mert én még mindig nem végeztem a szövegeléssel. Azonban ez a kis kizökkenés is elég volt, hogy másképpen mérlegeljem a dolgokat, és amint pillantásom ismét visszafut rá, teszek egy lépést közelebb hozzá.
- Rákaptál az ízére, huh? – a kérdésemet egy biccentés követi, de eközben is előszeretettel csökkentem a közöttünk lévő távolságot. – Szeretnéd megbosszulni rajtuk, amiért elrontották a szórakozásodat, igazam van? – támaszkodok meg egyik kezemmel a falon közvetlenül mellette és elidőzök arcának tanulmányozásával. Kezdetben az ajkai kötik le a figyelmemet, végül pedig a barna íriszeknél állapodok meg. – Márpedig oda nem mehetsz vissza! – jelentem ki határozottabban, és elrugaszkodva a faltól hátrálok egy-két lépést. – Ahhoz előbb rajtam kell átverekedned magadat. Vagy nyakunkba vehetjük a várost, hátha belebotlunk valami bárba, ahol kedvedre dartsozhatsz, akár még embereket is felhasználva célpontként. – halászok elő nadrágom zsebéből egy szál cigit és rágyújtok, hogy a haragos kedvemet minél előbb háttérbe szorítsam. – Nekiindulhatunk vagy előtte bepróbálkozol? Mert ez esetben.. – elvigyorodva tárom szét kihívóan a karjaimat kifújva a cigi füstjét, hogy ezt is bevállalom, noha ez nem garantálja azt, hogy ezután vissza is mehet a nyomorultakhoz. Mindenesetre valahol baromira szórakoztatna, ha úgy döntene rajtam vezeti le a feszültséget – történjen az bármilyen formában is.

szívecske


◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆

Crazy, but I love her
I could never run from her



avatar
Törvényszegõk
Play by :
Josh Segarra
Kor :
31
Foglalkozás :
rossz múltú-apafiguraszerű-fejlődő szervezetben lévő-emberi lény
Hozzászólások száma :
233

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Raelyn&Dorian - Show me how to live   Hétf. Aug. 20, 2018 2:02 pm


Dorian & Raelyn
CAME TO SHOW ME ANOTHER TRICK OF YOURS?

Csak vigyorgok ismét Dorian feleletén, két okból is. Egyrészt mert azt mondja, nem olyan fából faragták, hogy visszakozzon és lelépjen, holott én hónapokig csak úgy ismertem, mint a srácot, aki bármikor képes pofátlan módon, szó nélkül eltűnni. Másfelől viszont tudom, vagy legalábbis már sejtem az eddigi tapasztalataim alapján, hogy ha fontos dologról lenne szó, tényleg nem venné fel a nyúlcipőt, és abban is biztos vagyok, hogy tartja a szavát, még akkor is, ha csupán egy fogadásról is van szó.
A földönkívüliek szóba kerültével úgy néz végig rajtam, mintha azt próbálná behatárolni, hogy vajon tényleg valami idegen eredetű lény vagyok-e, bár a tekintete alapján inkább földöntúli teremtménynek lát, már-már zavarba is hoz vele. Majd ezt a maga módján szóban is megfogalmazza... hacsak nem magára érti, hogy a szépek között a bolygónk túlsó felén élt. Végül is lenne benne ráció, még csak nem is tiltakozhatnék, amilyen helyes pofija van. De arra az esetre, ha ezt bóknak értette, én azért megajándékozom egy huncut mosollyal.
- Na, és milyen volt az élet ott, a szépek között? - teszem fel végül a kérdést mégis úgy, mintha nem értettem volna a célzását.
Mint kiderül, néhány évvel ezelőtt mindkettőnknek volt egy rövidebb-hosszabb züllött időszaka. Azt hiszem, ez túlzottan nem is lep meg. Olyannyira össze vagyunk hangolva, hogy csoda lenne, ha az életünknek nem lennének hasonlóan elbaltázott fázisai a múltban, és legalább egy-két hasonló tapasztalatunk.
- Most hogy így mondod, tényleg jót tettünk az emberiséggel, és nem csak a „káros anyagok” elpusztításával, hanem azzal is, hogy megkíméltük őket józan önmagunktól – vonok vállat a témán elgondolkodva. Persze ennek is annyi értelme van, mint a legtöbb dolognak, amit úgy általában összehordunk, de mit számít az?
Felnevetek, amikor a Titanicot emlegeti, és közben eszembe juttatja, hogy állítólag mennyire utálja azt a filmet. Pedig nekem most ez eszembe sem jutott, nem azért jöttem a hajós hasonlattal, bár ha így belegondolunk, tényleg jól járt. Ha ő lett volna az a bizonyos Vadidegen, abban a minutumban jéghegynek ütközhetett volna, ahogy a csók után hátat fordítottam neki, mert annak nem volt jövője. Így viszont talán még sikerül egyszer partot érnie.
- Én a helyedben ezt nem poénkodnám el! - szólok rá szigorúságot erőltetve magamra, ahogy a tánctanulás kerül szóba. - Ez a musical teljesen komoly dolog. Ajánlom, hogy ne hozz rám szégyent a barátaim, vagyis Tomi mosópor és Szilvia törlőkendő előtt! Na meg Billy, a biztonsági őr előtt, aki a kamerákat figyeli a háttérből. - És a végére muszáj elvigyorodnom, de legalább kibírom nevetés nélkül. Hogy érzékeltessem, mennyire komolyan veszem a dolgot, egy dallal utalok a saját mániámra, Dorian meg úgy tűnik, máris bekapcsolódna.
- Ez most csak az előzetes volt, a jobb mozdulatokat tartsd meg későbbre, oké? - ingatom a fejemet fültől fülig érő szájjal.
- Hmm... tehát a természetfilmeket szereted – állapítom meg egy bólintással, és olyan hangsúllyal, mint aki miiiindent ért, és közben a tekintetét kerülve igyekszem elrejteni előle a huncut mosolyom. Ugyanakkor magamban azért egyetértek vele. A dokumentumfilmeken, ahogy a kommentátor példának okáért az oroszlánok vadászatáról mesél nyugodt, monoton hangon, tényleg igen jókat lehet aludni.
Aztán Dor műemléknek nevezi Franket, amire ismét felnevetek, de végül szó nélkül hagyom. Ezt a pompás hasonlatot már nem lehet túllicitálni, nem is akarom. Nem mintha szükség lenne rá, hogy elmagyarázzam neki, az öreg azért nem kapott elég nagy figyelmet tőlem, mert jobban lekötött, hogy vele foglalkozzam, meg nem túl professzionális módon randira hívjam őt munka közben.
- Leszek a szorgalmas, ifjú padawanod, Jedi mester – jelentem ki nagy átéléssel, holott soha nem voltam nagy Star Wars rajongó, de a „térdre kényszerítjük a rohadékokat” után muszáj volt érzékeltetnem, mennyire nagyon igyekszem figyelni és tanulni, na meg mindenkit szitává lőni.
- Aha... tehát a zászló kell! Király! Vedd úgy, hogy máris a miénk – meredek elszántan előre, és komolyan égek a vágytól, hogy a létszámfölényük ellenére is megmutassuk a többieknek, mekkora ászok vagyunk. JoJo azonban hangulatrombolónak kiáltja ki magát, amikor a még el sem kezdett meccset félbeszakítja egy bejelentéssel. Sóhajtok, mert ez további várakozást jelent, de nézzük a pozitív oldalát: még több lehetséges áldozat.
Összehúzott szemekkel sandítok fel Dorianre, amikor védelmezőn átkarol, az egész lényéből pedig süt a feszültség. Tudom, hogy rosszat sejt, de én egyelőre csak érdeklődve figyelem a kibontakozó jelenetet. Szerintem nincs azzal semmi gond, ha a srácok a kelleténél kicsit jobban fel vannak pörögve, legalább nagyobb lesz a versenyszellem. Talán még szét is rúghatom valamelyik hátsóját, ha nem viselkedik rendesen. Egy-két másodpercig úgy tűnik, erre akár máris lehetőségem is lesz, amikor Josephet a drága vendége hajítja kifelé az ajtón.
- Hű, ezek aztán tudják, hogy kell rendesen bemelegíteni a paintballhoz! - ingatom a fejemet a két idiótát nézve. Dor azonban máris rángatna el a közelükből. Ám mielőtt elérnénk a pálya végét, én még előbb szépen célba veszem Jo vendégét, és szépen fenékbe lövöm. - Bocs, véletlen volt! - vágok be egy sajnálkozó fintort, aztán már kívül is vagyunk a kapun. Rögtön Dor kezébe is nyomom a saját fegyverem, aztán mint egy kölyök, akitől elvették a karácsonyi ajándékait, karjaimat összefonva magam előtt, duzzogva követem őt az utcán. Csak amikor már biztonságos távolságba értünk, és Doriannek nem kell tartania attól, hogy utolérnek bennünket azok a mamlaszok, akkor torpanok meg, és fordulok vele szembe.
- Ez szörnyű volt. A világ legrövidebb és legbénább randija – nézek vele farkasszemet, miközben lecövekelek, és a falnak vetem a hátam. - Úgy néz ki, nem sokat változtál, dobbantani még mindig jól tudsz. De legalább ezúttal nem hagytál hátra engem is – sóhajtok tekintetemet az égnek emelve. - Na és most mi lesz? Keresünk egy másik paintball pályát? - vonom fel a szemöldökömet. Tekintve, hogy nálunk maradt minden felszerelés, tényleg már csak egy új helyszínre van szüksége. - Én még egyáltalán nem lövöldöztem ki magam. Szerezned kell nekem egy áldozatot... vagy egy céltáblát. Talán egy darts táblával is beérem – teszem hozzá, és elfojtok egy mosolyt, bár a szám széle árulkodóan rándul egyet. Egyelőre azonban nem vagyok hajlandó jókedvűnek mutatkozni, még legalább két percig duzzogni szándékozom. Közben egy fiatal pár sétál el mellettünk a nagyjából öt-hat éves kisfiúkkal, és úgy bámulnak ránk, mintha tényleg ufók lennénk.
- Űrhajósok vagyunk, épp az előbb értünk Földet – mondom a kölyöknek egy kacsintással kísérve, és szinte látom, hogy a szája „wow”-t formál lenyűgözöttségében. Amúgy ebben a szerelésben itt, az utcán, simán lehetnénk akár asztronauták is, annyira kirívunk.



◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆




avatar
Egészségügy
Play by :
Chloe Bennet ★
Kor :
27
Foglalkozás :
paramedic, self-defense instructor ★
Hozzászólások száma :
84

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Raelyn&Dorian - Show me how to live   Szomb. Aug. 11, 2018 11:23 pm


raelyn&dorian

Megszámlálhatatlan pillanat volt az életemben, amikor a világomról sem tudtam. Percek, órák melyek során lecsendesíthettem a fejemben kavargó zűrt és részesévé válhattam a nyugalomnak és a mámornak egyaránt. Mindehhez csak annyi szükségeltetett, hogy a napi mennyiséggel szórakozok egy sort és aszerint az adag szerint juttatom be a szervezetembe, amiről tudtam hova vezet. Most viszont a helyzet totál más. Józan vagyok, mégis megrészegített a valóság alakulása. Most az egyszer nem én irányítok. Fogalmam sincsen mikor nyújt többet annál, mint amit érdemlek és mikor ragadja el kegyetlenül, amikor a leginkább szükségem van rá. Mégis ez a kevésbé káros változata a függőségnek arra késztet, hogy telhetetlenné váljak és csak többet és többet akarjak belőle. A legédesebb egyvelegből, amibe volt lehetőségem belekóstolni; mégpedig Raelyn társaságába.
Nem az a tipikus nyíljunk meg egymásnak és beszéljük ki a dolgainkat típus vagyok, de most mégis könnyebben adok ki magamról információkat. Köztük a baromságaimat is, amikből két napon át megállás nélkül tudnék szemezgetni és még akkor sem biztos, hogy a végére érnék. Rengeteg rossz dolgot műveltem, amik nem feltétlenül büszkeséget váltanak ki belőlem, mégis akadnak olyan részei, amikről szívesebben nyilatkozok. A fiatalság és a bolondság kéz a kézben járnak, amelyből eszem ágában sem volt kivonni magamat. De ahogyan elnézem a társaságomat, neki sem.
- A fogadás az fogadás. Ha már egyszer rábólintottam, pofátlanság lenne felvenni a nyúlcipőt. Nem olyan fából faragtak. - jegyzem meg mellékesen mindezt. Ugyan nem éppen a legnormálisabb dolgok egyike közé tartozik ez, mégis tagadhatatlanul megvan a maga bája annak, ha az ember annyira űzi a szabadságot, hogy még a rögtönzött hibernálást is bevállalja.
Enyhén végigmérem és még hümmögök is egyet megállapítva a bolygók közötti hasonlóságot, már ami a származásunkat illeti. - Nagy az esély rá. Bár esetlegesen a másik feléről. A szebbeket ott rejtették el. - merülök el ebben az újabb sületlenségben, de semmi sem maradhat magyarázat nélkül, legyen szó földönkívüliekről vagy bármi egyéb értelmesebb témáról. Vallomása mosolyt csal az arcomra, mindeközben egy percre sem szakadok el tekintetétől.
- Azért lássuk be, néha jól jött a teljes képszakadás. Esetemben már rég egy gumiszobában tengődnék, ha minden hülyeségem újrajátszódna a fejemben. - egyébként sem tudnék felidézni sok mindent, így attól nem kell tartanom, hogy idővel majd a zűrzavaros gondolataim vezetnek zárt ajtók mögé.
- Tettük, amit tennünk kellett, hogy megvédjük az emberiséget az egyéb káros szenvedélyektől. Talán egyszer bezsebelhetjük akár az elismerést is hősiességünkért. - esek gondolkozóba, mert ha nagyon szigorúan veszem az egészet, minél több italt vettünk magunkhoz, annál kevesebb maradt másoknak. Feláldoztuk valahol magunkat, és azért ennek számítania kellene valamit. Bármennyire is se füle, se farka gondolatmenet is ez.
Tetszik, hogy nem az ártatlan kislány szerepet tudhatja a magáénak, mégis az a jóság, ami másképp mutatkozik meg, egyensúlyba tartja a teljes képet. Nem is én lennék, ha ne csapnék le a fogadásának kifigurázására, és úgy nyújtom a kezemet, mintha esélyem lenne átélni azt, amit az Idegen is. Sóhajtok egyet a kapott riposzt hatására, de a tekintetem szórakozott marad. Nem ismerjük még egymást, és bármennyire is vannak gondolataim mi mindent tudnék tenni vele, mégis türelmesebben állok hozzá. Hannah már elég tanulópénz volt arra az életmódra, amelyet igyekszem a hátam mögött hagyni. Okulni belőle, nem megismételni.
- Tudtam, hogy a Titaniccal mindig csak a baj van... - a hajós hasonlatára nem hagyhattam el első komolyabb találkozásunk egyik fő témáját. Mindig is szívtelen voltam az egésszel szemben, most személyes okom is van rá. Mindezek ellenére nem a harag vagy egyéb kellemetlenségek rendezik át vonásaimat, hanem épp az ellenkezője.
Hétköznapinak nem nevezhető személyiségét a továbbiakban sem hazudtolja meg. Ugyan csak ámulok az elhangzottakon, mégis szinte tudatomon kívül sétálok bele egy beígért programba, melynek részleteivel ő ajándékoz meg.
- Ühüm...világos. Szóval ideje egy gyorstalpalónak a táncfajtákból. Azt hiszem bezsúfolhatom a programjaim közé. - mondom úgy, mintha valami fontos ember lennék, de mégsem vihetem el Hannaht, mint partneremet. Bár meg kell hagyni, különleges párt alkotnánk a magunk módján, mégsem kockáztatnám meg. Érdeklődően tekintek rá ahogyan énekelgetni kezd, és egy pillanatra körültekintek, mintha felkészülnék arra, ami rám vár. - Máris kezdünk? - nem tudom elrejteni szórakozottságomat, és még meg is rázom magamat egy kicsit, bemelegítésként arra a musicalre, melyet már nem csak ígéretnek, hanem inkább tervnek vehetek.
Egy hümmögés és egy bólintás. Mindösszesen ennyivel nyugtázom amikor a filmműfajokra térünk ki, közöttük is arra, mely közelebb áll a szívéhez. Jóllehet a saját életemet inkább a már említett kategóriába sorolnám, így a kapott válasz fényében ebbe most nem mászok bele miért is említettem ezt a kategóriát. Mindent a maga idejében, és kár lenne már most magamra haragítani. - Én a dokumentumfilmekre szavazok. Semmilyen körülmények között nem tudok olyan jót aludni, mint azokon. - vallom be, ha már ő is hasonlóképpen tett egyik bűnömet. Nincs is annál pihentetőbb, mint bekapcsolni az egyiket, elkényelmesedni a kanapén és úgy aludni, mintha a holnap sose létezne.
Őszintén, ötletem sincsen hogy köszönetet mondjak az öregnek vagy éppen lehordjam a sárga földig a történtek miatt. Egyrészről ha ő nem lett volna, most én sem oszthatnám az észt Rae-nek, másrészről viszont a karom bánta a figyelmetlenségét. Mindent összevetve jutok el arra a pontra, hogy bármennyi Frank-féle sérülést bevállalnék, ha azok mind ehhez a pillanathoz vezetnének végül.
- Ne rágd magad ezen, Rae! Nem te vagy az egyetlen, akinek elkerüli a figyelmét egy műemlék. – vigyorgok, mint a tejbetök, azonban igyekszem nyugodtággal csillapítani vonásaimat és a bunkóságomat egyaránt. Jófej az öreg. Valakivel biztos, mert velem az tuti, hogy nem.
Számolok a határaimmal és nem lépem át őket. Mintha lépni tanulnék, csak óvatosan vágok bele. Közeledek hozzá, érzékeltetem vele mennyire élvezem a társaságát, mindeközben magamnak is kedvezek. Többet akarok belőle kapni, mint amit jelen pillanatban kiérdemeltem és ez ad egy furcsa adrenalin löketet a programunknak, mely a pályára érkezésünk után sem szűnik meg. A közeg számomra nem ismeretlen, őt viszont nem ártana bevezetnem. Kezdetben az ismerkedésen esünk át, majd a szereléseket is magunkra húzzuk, mielőtt visszamehetnénk a többiekhez. Ezt megelőzően azonban célpontjává válok ennek az ördögi nőszemélynek, én meg rá is játszok annak rendje módján.
- Ezért jöttünk ide, nemde? – tárom szét a karjaimat. – Levezetni az energiát meg egyebek. – magyarázom meg miért is pörögtem túl, azonban ez csak töredéke annak, ami miatt jelenleg ilyen szórakozottnak érzem magamat. Újabb dalolászós kedvét örömmel fogadom, a megjátszott lövés miatt pedig színpadiasan a szívemhez kapok, hogy ezzel is jelzést adjak számára mennyire is telitalálat volt, ahogyan a lövés, úgy Ő is. Már csak ezért sem hagyom őt magára a tanítás közben, és ha egyszer beígértem, hogy átmeneti tanárává válok, így is teszek az elkövetkezendő másodpercekben, amíg közelségét piszkosul kihasználva vezetem be őt a részletekbe, melynek Joseph válik áldozatává. Én jót röhögök, a pasas morog, Rae meg elégedett, így ezt vehetjük akár olyan mindenki nyer szitunak.
- Na most fülelj ifjú tanoncom, mert ez egy veszélyes terep és mi térdre kényszerítjük a rohadékot! – vázolom fel a motiváló csataszövegemet, végül pedig elgondolkozóan fordulok felé a lehetőségeket latolgatva. – Mindenféleképpen az utolsó. – karolom át és úgy magyarázok, hogy ő csak ő hallja. – Ugyan élvezném, hogy szitává lőhetem azokat a nem normálisakat, most másképp működünk. Az ellenség zászlóját kell megszerezni, és a mi bázisunkra hozni. – kezdenék bele a nagy okításomba, Joseph viszont félbeszakít benne.
- Skacok, a helyzet a következő. Egy másik csapat is csatlakozik ma hozzánk. Jó arcok, kissé hevesek, de nem lesz velük probléma. – magyarázza a beállt változást, ez viszont egyáltalán nem tetszik nekem, így elhatározom, hogy az elkövetkezendőkben sem tévesztem szem elől a partneremet. A többiekre még várni kell egy keveset, de az érzésükkor is egyből lejön, hogy Joseph már megint szar arcokkal pacsizott le. Be is van zsongva rendesen és úgy indul meg feléjük, hogy azt hinné az ember, egyből a tag nyakába ugrik örömében, de csak be nem áll a pofája, én meg átkarolom a mellettem álló lányt, hogy ezzel is némiképp biztonságba tarthassam. – Ez nekem nem tetszik. – vallom be úgy, hogy csak Raelyn hallja, ugyan teljesen figyelmen kívül kerültünk a nagy összeborulások során. A bemutatkozás az ő részükről egy biccentéssel ki is fújt, mert a főszervezőnk kíséri is be őket, én pedig csak sóhajtok egyet türelmetlenségem gyanánt, mely ugyanúgy feltűnik a többiek arcán is, akik eddig velünk voltak. Percek telnek el csendesen, míg nem kivágódik az ajtó, Joseph pedig a földre kerül, amikor a nagy haverja behúz neki egyet. Most az egyszer visszatáncolok attól, hogy részt vegyek a verekedésben és ráhagyom a többiekre. –Lépjünk le, most! – biccentek fejemmel a nagykapu felé ellenkezést nem tűrve, és megfogva Rae kezét hagyjuk el sietősebb léptekben a helyszínt, mielőtt egyikünknek vagy másikunknak is baja esne. Az kurvára nem érdekel, ha engem soroznak meg, de azt biztos nem hagynám, hogy Rae is célpontjává váljon pár nem normális összetűzésének…

szívecske


◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆

Crazy, but I love her
I could never run from her



avatar
Törvényszegõk
Play by :
Josh Segarra
Kor :
31
Foglalkozás :
rossz múltú-apafiguraszerű-fejlődő szervezetben lévő-emberi lény
Hozzászólások száma :
233

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Raelyn&Dorian - Show me how to live   Szomb. Aug. 04, 2018 5:28 pm


Dorian & Raelyn
CAME TO SHOW ME ANOTHER TRICK OF YOURS?

Ahogy egyre jobban megismerem Doriant, ahogy egyre többet beszélgetünk, és egyre több időt töltünk egymás társaságában, úgy erősödik bennem az érzés, hogy mi ketten bizony rokonlelkek vagyunk. A jelentéktelennek tűnő beszélgetéseink számunkra igenis jelentősek, hozzátesznek ahhoz, ami alakul közöttünk, bebizonyítják, hogy az őrültség minden ismert és még felfedezésre váró szintjén együtt rezonálunk. A fogadásból megtett marhaságok például egy új szint, de kölcsönös érdeklődéssel, és emellett már-már elismeréssel adózunk a másik sztorijai előtt.
- Neeee...! Nem mondod komolyan!? - nevetek fel ismét, amikor számomra még teljesen új, de kulcsfontosságú részletként elárulja, hogy kérem szépen ő a tél közepén döntött úgy, hogy ruha nélkül vagánykodik az utcán. Erre már nekem is el kell árulnom egy, illetve két olyan élettapasztalatomat, amikor az adott szavam belevitt valami nagy marhaságba.
- Én nem hiszem, hogy egy másik faj lennél, de ha mégis, akkor inkább vagy földönkívüli. Viszont a jó hír, hogy nem vagy egyedül, E.T.; erős a gyanúm, hogy ugyanarról a bolygóról jöttünk – hozom ezzel tudtára, hogy a magam részéről én is átéltem hasonló, elhülyítő szituációkat. - A tini éveim vége felé én is elég rossz voltam – vigyorodom el, mint Grincs, mielőtt folytatnám - és amikor csak lehetőségem volt rá, kerültem a nagy mértékű józanságot. - Ennek több mindenhez is köze volt, azon túl, hogy ki akartam törni a családom által rám helyezett béklyókból. Menekültem a saját világomból, egyenesen bele egy másikba, ami még több zűrrel járt, és még több fejfájást és szívfájdalmat okozott a számomra, de akkoriban úgy voltam vele, hogy ezt legalább én választottam. Legalább érezhettem, hogy van választásom, és van beleszólásom a saját életembe.
- Áh, sajnálom, kedves Vadidegen, ez a hajó már elúszott... De biztos jön majd másik, szerintem ügyelj rá, hogy azt ne szalaszd el! - Hogy mit értek ez alatt, azt most a képzeletére bízom, de mellékelek hozzá egy édes kis vigyort. Na, nem mintha nem vonzana a dolog, sőt, és meglehetősen biztos vagyok benne, hogy jobban élvezném, mint a kalandomat a gilisztával, de azt hiszem, érdemes lenne várni ennél egy kicsit jobb alkalomra.
Csókok, giliszták, pucér futás-maraton a téli olimpián, és aztán már arról beszélgetünk, hogy leszervezünk egy közös, táncos bevásárlást. Érzem, hogy még ellenkezne, de az a jég úgyis meg fog törni. Teszünk róla. Ahogy kihúzza magát előttem, direkt rájátszom, hogy hátra kell hajtanom a fejem, hogy egészen a feje búbjáig végignézhessek rajta.
- Ühüm... keringőzni is fogunk... - mondom ezt úgy, mintha a mondatába lopott tiltakozás teljesen elkerülné a figyelmemet. - Vagy cha-cha-cházni... az adott zenétől is függ. De a kitartásodra mindenképpen szükség lehet, nem megy veszendőbe. Talán még egy Dirty Dancing féle halálugrást is bevethetünk, és akkor majd kitarthatsz. Csak ne a halpult mellett, mert nem akarom a vízben végezni. - Olyan komolyan beszélek, mintha ebben a témában nem ismernék tréfát. Mert nem is. Ez véresen komoly. És mit számít, ha Dorian csak a lötyögést, mint táncformát, ismeri? Na persze még okozhat meglepetéseket.
- She's a dancer girl. She's a maniac... – dalolászom aztán a The Biebers Sorry-jának refrénjéből ártatlannak szánt mosollyal, de mégis kicsit elvetemült tekintettel. Közben magamban az rémlik fel, hogy a dúdolt szám egy sora úgy hangzik: She likes boys and girls but I try my luck, amire végül muszáj az orrom alatt halványan ismét elmosolyodnom.
- Hmmm... Őszintén szólva nem nézek túl sok horrort. Csak feleslegesen stresszelném magam rajtuk. Akkor inkább egy jó vígjáték vagy akciófilm – fűzöm az idézetekkel kapcsolatos mondandójához, és tudom, hogy ezzel eléggé eltértem a tárgytól, de legalább egy újabb apróságot osztottam meg vele magamról.
- Az ük-ük-ük nagyapádat? Uhh – szólalok meg meglepettséget csempészve a hangomba. - Nekem fel sem tűnt, hogy Frank már elmúlt kétszáz éves is... Wow! Vagy nagyon jól tartja magát, vagy én voltam nagyon elfoglalva valami mással, hogy ez így elkerülhette a figyelmem – vigyorgok Dorianre, ezzel talán kicsit feldobva neki a magas labdát, de nem számít, mert szórakoztat ez az egész, ismételten tök értelmetlen gondolatmenet.
Dorian mellett még a buszra várakozás is kellemes hobbivá nőheti ki magát, hát még maga a buszozás, amelynek minden másodpercét külön kiélvezem. Egy részem örülne, ha hozzá hasonlóan én is némileg felbátorodva elkalandoznék ujjaimmal a pasi egyéb égtájai felé, ám az a sejtésem, hogy azzal őt is tovább biztatnám, miközben ő már így is épp a megfelelő mértékben bátor és merész. Másfelől viszont tökéletesen elégedett vagyok azzal, ahol most tartunk – vagy mondhatjuk úgy is, hogy amerre haladunk –, a további kalandozások még ráérnek. Kézen fogva érkezünk meg az előttünk álló paintball bajnokságunk helyszínéül szolgáló elhagyatott építkezésre, és az egész szituációtól kicsit úgy érzem magam, mintha újra tinédzser lennék. Az izgatottság ötven és még vagy ezer árnyalata fut végig rajtam, de a lehető legjobb értelemben. Kíváncsian pásztázom a helyet, a játékosokat, már amennyit épp láthatok belőlük, próbálnám felmérni, hogy vajon a felbukkanásunk félbeszakított-e valamit. Sok bámészkodásra azonban nincs lehetőségem, mert ahogy a Josephnek nevezett szervező közli, amit akar, Dorian már fel is kap, hogy elsuhanjon velem az öltözők irányába.
- Nekem úgy tűnik, túl sok a felesleges energiád, Lester – kuncogok, mert ő már nem elégszik meg annyival, hogy befelé cipel, a kifelé menetelre is tesz egy ígéretet. Gyors ütemben öltözködni is kezdünk, szerintem egyikünk sem akar már túl sok időt vesztegetni. De szép is lesz ez, ketten négy ellen! Nem mondom, hogy máris feladtam, küzdeni fogok az utolsó lélegzetemig, de tartok tőle, hogy ez rövid menet lesz.
- Ó, szóval szereted a kihívásokat. Nagyon helyes. Egy újabb piros pont neked – bólogatok, mert amúgy egyetértek. Legyen nehéz, legyen izgalmas! És ne lőjenek ki az első három percben. Azért attól a felém küldött kacsintástól ismét fülig ér a szám, és olyan szinten sikerült elkábítania vele, hogy a seggre pacsit már esélyem sincs kivédeni. Legfeljebb megtorolni.
- Ááh, kíváncsi lennék én arra a próbálkozásra, hogyan fogsz bosszút állni. Nem adom ám könnyen magam... - vigyorgok már megint, mint a tejbetök, és valamiért felettébb élvezem, hogy ellentmondok. Ez a fiú kezd elszemtelenedni, de a francba is, piszok jól áll neki. - Shot through the heart, and you're to blame... – örvendeztetem meg őt ismét egy fél másodperces balladával, Bon Jovi által ihletetten, és a „shot” szót kiejtve rántok egyet a levegőben a puskán, azt imitálva, mintha tényleg lőnék vele, mielőtt végre leengedném.
- Meghiszem azt – sóhajtok drámaian, és a fejemet ingatom az arcára tett megjegyzését hallva. Aztán már a pályán vagyunk, és én az újdonsült fegyveremet próbálgatom, amikor Dor mögém lép, hogy átmenetileg a tanárommá avanzsáljon. A karomon igazít, amit túl hanyagul tartottam, meg közben talán a beállásomra is ügyel, de elsőre nekem csak annyi van meg, hogy ismét mennyire közel van, fél karja ismét átölel, és ahogy a célzáshoz kicsit előre dől, arcra épp csak centikre van tőlem, így ahelyett hogy a szavaira, vagy a mozdulatra figyelnék, én a tekintetére, az égszínkék íriszeire, majd az utasításokat megformáló ajkaira összpontosítok. Egy tized másodpercre le kell hunynom a szemem, és mély levegőt vennem, hogy elszakítsam magam a látványától, és immár én is a cél irányába fordítsam a fejem.
- Született tehetség vagyok, és emellett van egy jó tanárom is – vigyorgok rá, amikor megdicsér, bár szerintem fikarcnyi közöm sem volt ahhoz, hogy telibe találtuk Jo hátát. Szegény hapsi, de az orvtámadásunk ellenére is van olyan drága, hogy némi „ti szerencsétlenek, ne lövöldözzetek már össze-vissza” után még útba is igazít bennünket. Így kötünk ki végül a számunkra kijelölt kiinduló pontnál.
- Na jó, mondd a haditervet, főnök – bököm oldalba Doriant a könyökömmel egy kicsit. - Szétszóródunk atomjainkra, vagy akcióhősöset játszunk, és a hátunkat összevetve lövöldözünk eszetlenül körbe-körbe? - nevetgélek, mert amúgy nekem fogalmam sincs, hogy innen aztán hogy is lesz tovább. - Tőlem az a verzió is jöhet, hogy kirontunk a fedezékünkből egy csatakiáltással, és lőjük, ami mozog – vetem fel az ötletet felvont szemöldökkel. Az egy dolog, hogy a céllövöldében már tök jól elvagyok, és 99%-ban el is találom a rajzok fejét, de „éles” tűzharcban még nem kellett szerepelnem.



◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆




avatar
Egészségügy
Play by :
Chloe Bennet ★
Kor :
27
Foglalkozás :
paramedic, self-defense instructor ★
Hozzászólások száma :
84

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Raelyn&Dorian - Show me how to live   Kedd Júl. 31, 2018 10:27 pm


raelyn&dorian

Egész estés műsort tudnék írni arról mennyi haszontalan bölcsességet kaptam életem során, amiknek elvileg átkellet volna dobniuk azon a bizonyos palánkon és mindazt a mocskot a földbe tiporni, melyet magam hordtam össze az évek múlása alatt. Általánosságban gyűlöltem, ha valaki az életem felett próbált okoskodni, mert ugyan jól tudtam, hogy semmit sem fognak elérni ezzel, mégis idegesített egyes emberek pozitív felfogása meg a szokásos szövegelés, ami beillett volna azokba az idegesítő tv műsorokba, amiken folyton bealszok, mielőtt úgy hirtelen energiával telivé válnék. Mármint hogy működnek ezek a szarságok? Nem valami istenverte Pokémonnak kellene éreznem magamat és villámokat lövellnem valahova az éteri végtelenségbe? Ehelyett bevágom a délutáni szundi üzemmódot, mintha hirtelen tanyázna le bennem harminc év gondja és zabálná fel az egész rendszeremet. De hogy visszatérjünk az elmebeteg tanácsok összességére, sosem vágtam mi bennük a jó, amíg olyan helyzetbe nem keveredtem, amikor is előszedhettem ezeket és táplálkozhattam belőlük. Valahogy most sincs ez másképp, mert ahogyan ránézek erre a nőre, erre a két lábon járó csodára, csak azon gondolkozok mennyire nem érdemlem meg még azt sem, hogy egy légtérbe lehessek vele. Másrészről viszont ott munkál bennem, hogy nem szabadna beérnem kevesebbel, mert igenis tudnék olyan ember lenni, akire szüksége lehet. Ő annyira más. Túl jó, mégis egyben rossz. Egy földre szállt angyal, aki másodpercek alatt billentene hátsón, ha nem cselekednék a megfelelő módon, mégis valahol érzem, hogy ez se lenne ellenemre, sőt készségesen adnám meg magamat a végzetemnek. Öregem, megfogalmazni sem tudnám mi zajlik le jelenleg bennem! Végtére is az egésznek, nem is érzem létfontosságúnak, hogy megtaláljam ennek az összetettségnek a kiindulópontját, mert nem megmagyarázni akarom, hanem kiélvezni minden másodpercét. A részesévé válni, magamévá tenni újra, meg újra. Bármennyire is nem normálisan hangzik ez a fejemben, kimondva meg biztos még elmebetegebben jönne le.
Egészen jól elvagyunk a mi kis világunkban, összehordva a sok sületlenséget, míg máskor belecsempészve egy-két komolyabb témát is. Mindketten igyekezünk közelebb kerülni a másikhoz és nem csak felszínesen részesévé válni egymás életének. Rettenetesen új még ez a szitu, mégis azon vagyok, hogy legyőzzem a kezdeti befékezésemet és engedjek a kimondatlan gondolatoknak. Noha nem mindegyiknek, mert vannak olyan elkalandozó és egyébként számomra kellemes gondolatmenetek is, amelyeket nem megosztani szeretnék vele, hanem inkább megvalósítani. Ezek viszont egyelőre jobb, hogyha csak a fejemben élnek tovább és nem nyíltan kerülnek a tudtára. Nála valóban érzem, hogy érdekelné mit művelhetett egy magamfajta, amiért ennyire nagy szerencsecsomaggá változott, így mivel részben ígéretet is tettem, hogy nemcsak egymás két szép szemét fogjuk nézni - bár azzal is ki lennék békülve -, ezért tartom is magamat ehhez. Kezdetben mi sem egyszerűbb, mint olyan pontokba beavatni első körben, amiket közelebbinek érzek magamhoz. A színtiszta ökörség pedig pont egy ilyen világot fed le.
- Azt mondom én! Egyébként a flangálni kellemes szó rá. Inkább rohantam, mintha üldöznének, mert a téli időszak nem volt valami kegyes velem. - vágom rá inkább büszkén egy magyarázattal együtt, mintsem szégyellve tetteimet. Habár utólag belegondolva lehet át kellene értékelnem egy-két műveletemet. Mindezek ellenére azért most jót vigyorgok a baromságaimon.
Elgondolkozóan ingatom a fejemet kérdésének hatására, mielőtt hozzátenném a saját véleményemet is az elhangzottakhoz. - Abban az időszakban fogalmam sem volt milyen érzés józannak lenni. Szóval vehetjük úgy, hogy egy állat éppen otthon érezte magát a természetes közegében. Sajnálatos módon könnyen elhülyíthető példánya vagyok a fajtámnak. - vallom be, de azért ennyire gyorsan nem szeretnék túllendülni ezen, így ő tőle is hasonlóképp várom a vallomást, melyet elterelhetetlen figyelemmel követek végig. Ebben a helyzetben úgy érzem magamat, mint egy iskolapadokat szívesen koptató stréber, aki alig várja, hogy jegyzetelhessen a következő tananyagból, amiről biztosan tudja, hogy amíg él nem fog elfelejteni. Valahogy én is így vagyok a hölgyeménnyel. Megfigyelem, tanulmányozom, megismerem, mert abban teljes mértékig biztos vagyok, hogy elfelejteni soha nem tudnám!
Mielőtt jót vigyorognék a kapott sztorin, megállok egy pillanatra, megköszörülöm a torkomat és a kezemet nyújtóm felé. - Hello! Vadidegen vagyok és tuti biztos nem találkoztunk még, de azért jöttem, hogy behajtsam a fogadásodat. - komolyan mélyedek el a szemeibe, mielőtt elröhögném magamat. Azért mélyen belül - mint minden normális ember a helyemben -, azért reménykedem, hogy ha egyszer meglépjük ezt a szintet, kellemesebb élmény leszek számára, mint egy giliszta.
Első ízben szinte lehetetlenségnek hat eljátszani a gondolattal, hogy létezzen olyan személy, aki egyszerűen fogja magát és táncra pördül. Mármint hazudnék, ha azt mondanám nem láttam részleteket egy musicales filmből, de a valóság ennél sokallta összetettebb. Erre itt van Ő és megmutatja, hogy azért nem annyira nagy ördöngösség kivitelezni ezt, egyszerűen csak születni kell rá. Húzom is az agyát, hogy szívesen besétálok én akár most is bármelyik boltba, hogy a VIP szektorból élvezhessem az előadást, de persze ő is nagy franc a maga módján, mert mire észbe kapok, már egy fogadás szélén ácsorgok és úgyis tudom melyik irányba fogok billenni. Összeszorítom az ajkaimat, hogy elfojtsam a kikívánkozó ellenkezést és végül csak szusszanok egyet. - Fogalmad sincs mekkora kitartás lakozik ebben a testben. - kihúzom magamat, hátha így teljes valómat felfedezheti, de ugyanakkor azt már nem vallom be, hogy roppantul gyorsan mászok bele én mindig hülyeségbe, még akkor is, ha eleinte semmi közöm hozzá.
Nem tehetek róla, hogy emberi lény vagyok, igényekkel meg fene tudja milyen elvárásokkal egybe csomagolva, így minél tovább zötyögök a mókavonaton, annál jobban kalandoznak el a gondolataim és adnak tudtára társaságomnak kétértelmű megjegyzéseket. Meghazudtolni nem tudnám magamat, azt pedig már nem tudom hányféleképpen fejeztem ki, hogy mennyire gyönyörűnek találom őt, amelyet ez az eszméletlen személyisége csak még jobban megszépít. Nem mindennap lehet olyan szerencsés az ember fia, mint amilyennek én érzem most magamat, így amíg nem ver le egy fülest, addig nem fogom vissza magamat.
Jót röhögök ezen az egész Lester-esszencia dolgon, mert még beleképzelni is borzalmas, hogy valaki az én anyagtól ködös elmém okosságait használja hétköznapi mondatként vagy tetováltatja magára, mint valami motiváló izét. - Szerintem minden valaha befutott horrorfilm valahogy így kezdődik. - jegyzem meg kissé elgondolkozóan. Vagy mégsem? Annyira nem vagyok oda a horrorfilmekért, de ami rólam szólna, biztos így kezdődne. A csávó kinyírja a másikat, majd a végzetes pillanatokban még odaszúrja neki, hogy belül mind gyerekek vagyunk. Még a hideg is kiráz a gondolatra.
Frank bá említése felér egy tökön rúgással, és máris ugrik egyet a vérnyomásom a feltételezésre, hogy én bármilyen kontaktba is kerüljek az öreggel. A vén bolond már elég fejfájást okozott, bár azért teljes komolytalanságomban megjegyzem az örökbe fogadásának gondolatát, mire a nagy szívem kerül előtérbe. - Gondolkozás nélkül. Mintha az ük-ük-ük nagyapámat látnám megelevenedni benne, és még korban is passzolnak. Biztosan ezért viselem ennyire szívemen a sorsát. - hümmögök egyet, mintha valami oltári nagy titokra jöttem volna rá az elmúlt percek során és csak félve hoznám a külvilág tudtára mindezt.
Említettem már, hogy bajban vagyok a gondolataim féken tartásával? A buszon utazás alatt úgy tűnik a kezem is beszáll a játékba és ráfejel még egyet arra, ami már amúgy is ott pörög bennem és képes lenne szétfeszíteni, mintha az egész külső váza mit se számítana többé. Mindenesetre élvezem ezt a fajta feltérképezést és habár nagyon szívesen feszegetném még azokat a határokat, az utunk vége gátat szab ennek. Hogy is szokták mondani? Ami késik az nem múlik? Vagy valami ehhez hasonló. Pompás; ismét az okosságoknál vagyunk..
Kevés helyet tartok számon vagy őrzök meg magamnak, és ahova most készülünk épp egy olyan, ahova szívesen térek vissza. Nem csak a társaság miatt, hanem mert könnyű feszültséglevezető tud lenni, ha úgy lövöldözhetsz másokra, hogy azok életben is maradnak. Valahol a szórakozás mellett erre is szükségem volt, hiszen nem enyhén vagyok ideges amiatt, miképpen fog reagálni majd mindarra, ami rólam kiderül. Elhajt a francba vagy megpróbálja majd megemészteni? Sosem voltam jó a bemutatkozós játékokban és itt most triplán akkora a nyomás, mégsem szeretném, ha ez elrontaná a közös programunk hangulatát, így a legkevesebbet mutatom ebből.
A kezdeti ismerkedésen könnyen túllépünk, így már csak az öltözés és a játékszabályok letisztázása maradt hátra. Megkönnyítem az odajutást úgy, hogy felkapva őt siettetem meg lépteimet, a kérdése viszont még mosolyt csal az arcomra. - Időben vagyunk még, ne aggódj. Kifelé menet pedig majd azt is megejtjük. - nyugtatom meg afelől, hogy azzal a verzióval se lenne semmi problémám. A végén pedig egy barlangot is kereshetünk magunknak...
- Látom ez megragadt. Kevés ember szólít már így. - vallom be, mielőtt elhessegethetném aggodalmait a játékkal kapcsolatban. - Nincs is abban nagyobb kihívás! Mellesleg mint már említettem, a többiek se nagy számok, ami a játékot illeti. Abban meg biztos vagyok, hogy könnyen belejössz majd.  - kacsintok rá, mielőtt emlékezetessé tehetném a kivonulómat egy seggrepacsival, meg egy pimasz vigyorral. Enyhén oldalra biccentem a fejemet ahogyan felém szegezi a puskát és még talán kihívás is csillan kék íriszeimben az elém táruló látványtól. Állati dögös, és ha ő általa érne a vég, összetenném mindkét kezemet, hálát adva bárminek, ami közrejátszott ebben.
- Telitalálat legyen, baby! - tárom szét a karjaimat várva az ítéletre, mégis itt még nem ért véget mondandóm. - Mert ha túlélem, piszkosul megfizetsz a tetteidért. - figyelmeztetem, felkészülve a legrosszabbakra és a legjobbakra egyaránt, de a nagy összecsapás elmarad. - Ez az arc átok és áldás is egyben. - megadóan sóhajtok egyet két combomra támaszkodva, majd rájövök, hogy ideje lenne valamit kezdeni a játékkal is, így fordulok egyet és utána sétálok. Egy ideig még figyelem hogy boldogul a puskával, majd a háta mögé lépek és a kezét irányítva mutatom meg a helyes tartását a szerkezetnek.
- Látod ott azt a szerencsétlent? - nem mozdulva a helyemről hívom fel figyelmét a háttal álló Josephre, és most egyenesen úgy irányítom Rae kezében a puskát, hogy a gyanútlan férfit pontosan eltalálja. - Mérd be a célpontot, összpontosíts és most! - könnyedén ér célt a színes és fájdalmas paca, Joseph pedig úgy ordít, mint a fába szorult féreg.
- Szép volt mentős. Mondtam, hogy jó leszel benne. - biztatóan mosolygok le rá, majd átkarolva vezetem a pálya felé, hogy egy jó nagy lecseszést meg eligazítást is kapjunk a továbbiakkal kapcsolatban.

szívecske


◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆

Crazy, but I love her
I could never run from her



avatar
Törvényszegõk
Play by :
Josh Segarra
Kor :
31
Foglalkozás :
rossz múltú-apafiguraszerű-fejlődő szervezetben lévő-emberi lény
Hozzászólások száma :
233

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Raelyn&Dorian - Show me how to live   Hétf. Júl. 30, 2018 12:49 am


Dorian & Raelyn
CAME TO SHOW ME ANOTHER TRICK OF YOURS?

Azt hiszem, a tények ismeretében sikernek könyvelhetjük el, hogy miután elszólít egy hívás, képes vagyok a munkámra koncentrálni ahelyett, hogy a gondolataim kizárólag Dorian körül keringenének. Pedig ez nem annyira egyszerű feladat, ezt el kell ismernem. Az iménti komoly és komolytalan beszélgetéseink, a terveink, az előttünk álló randi ígérete, mind ott lógnak a levegőben. Ő és én... ez annyira egyszerűnek tűnik, annyira könnyed. Annyira más, mint az eddigi bármilyen jellegű kapcsolatom. Nincs szerencsém a szerelemben. Na jó, nem tudom, miért is kezdtem most hirtelen a szerelemről beszélni, de mindegy, mert ez az igazság. Rossz vagyok ebben. Legalábbis eddig én így láttam. De talán csak nem a jó emberrel kezdtem. Nem szeretném Doriant az exeimhez hasonlítani, de akaratlanul is felöltik bennem, hogy ha Adam és köztem csak fele ennyire meglett volna az összhang, talán sosem végződik a házasságunk válással. Életem nagy részében lázadtam valami ellen, úgy éreztem, harcolnom kell azért, hogy önmagam lehessek, hogy azt tehessem, amit szeretnék, amiben jó vagyok. Ugyanakkor egy részem talán meg is akart felelni, erőfeszítéseket tettem ennek érdekében, hiszen az embereknek folyton elvárásaik vannak felém. Ez az, amiben Dorian különbözik a többitől. Vele nem érzem a nyomást magamon, nem érzem, hogy valamit várna tőlem. Nincs az az idegesség sem, ami az első randik előtt gombócot formál az áldozatai torkában, vagy ólomsúlyt helyez a gyomrukba. Vele egyszerűen csak jól érzem magam, és egyszerre lehetek az első csókja előtt álló izgatott tini, egy gondtalan, a felelőtlenség határát erősen súroló, butuska öt éves, és emellett igazi nő is, mert mindegyik énemet tárt karokkal fogadja. Talán azért, mert mindegyik Raelynemhez létezik egy tökéletesen passzoló Dorianje. Van ennek értelme? Valószínűleg nem sok, de nem számít.
- Azt akarod mondani, hogy fogadásból hajlandó voltál pucéran flangálni az utcán? - nevetek fel, és meg sem próbálom tagadni, hogy épp magam elé képzelem a jelenetet. - Ugye nem voltál teljesen józan? - tudakolódom vigyorogva, kissé gyanakvó hanglejtéssel. Már csak azért is szükségem van erre az infóra, hogy kicsit részletesebb képet kapjak a történet elmém béli rekonstruálásához.
- Hááát... ami azt illeti, volt egy-két őrült húzásom nekem is, főleg a tinikorom vége felé – azt már említettem neki, hogy akkoriban nem éppen kis angyalok társaságában tengettem a napjaimat, úgyhogy erre most nem térek ki. - Egyszer például lesmároltam egy vadidegent fogadásból. Gyerekként pedig ugyanilyen indíttatásból megettem egy gilisztát... nem mintha a kettő ugyanaz lenne, de azt hiszem, van némi hasonlóság – jelentem ki enyhén eltűnődve a dolgon. Ezeket az emlékeket viszont most inkább nem kimondottan szeretném visszaidézni.
- Hmm... én benne vagyok. Kellemest a hasznossal... úgyis kéne otthonra kávé – vonogatom a vállam. Igazából fogalmam sincs, hogy mennyi kávé van otthon, de az mindig kell, szóval... - Első sorból nézheted a rögtönzött musicalemet. De akár fogadhatunk is – emelgetem a szemöldököm felé, ha már éppen erről volt szó az imént – hogy nem fogod tudni visszatartani magad, elcsábulsz majd, hogy bekapcsolódj a produkciómba. - Túl jó buli ahhoz, hogy ki akarjon maradni belőle, nekem ez a meggyőződésem.
A táncolás mellett szóba kerülnek egyéb stresszlevezetési módok is, mint a torkunk szakadtából üvöltés egy mozgó járműre. De közben kimondatlanul ott van közöttünk a levegőben az a változat is, amelyikkel néha szintén sikolyok is járnak, csak sokkal élvezetesebb formában. És amikor Dorian erre ismét utalást tesz, majdnem zavarba is jövök. Szeretnék valami szellemeset visszavágni, de csak annyira futja tőlem, hogy a tekintetemet rajta legeltetve az alsó ajkamba harapok, mert hirtelen az én lelki szemeim előtt is megelevenedik a kép, amikor efféle hangokat csal ki belőlem. Azt hiszem, lassan kezdünk elérkezni ahhoz a ponthoz, amikor már nyíltan feszegetjük egymás határait, piszkáljuk meg a másik fantáziáját, és versengve várjuk, hogy melyikünk adja fel előbb, és lépi át azt a bizonyos határt. Mert ezt a növekvő, bizsergető feszültséget csak egy bizonyos fokig lehet fokozni. Addig azonban őrülten izgalmas tud lenni ez a játék.
- Ha ez minden vágyad, szívesen teletűzdelem a kedvedért a művet az okosságaiddal. Ezáltal átadhatjuk a Lester-esszenciát az olvasóidnak. Mégiscsak úgy az igazi. A „belül mind gyerekek vagyunk” szállóigévé fog válni, gondom lesz rá – kacsintok felé azon bölcsek és szerencsések magabiztosságával, akik valójában tudják is, mi a francról beszélnek.
- Tudtam ám én, hogy nagy szíved van, és bármikor gond nélkül gondját viselnéd egy idős embernek – bólogatok széles mosollyal, és még meg is veregetem Dorian vállát. Haha! Na persze. Lefogadnám, hogy ha többé nem kéne látnia az öreget, akkor lenne a legboldogabb. Ugyanakkor... ha Frank valaha tényleg a segítségére szorulna valamiért...  én el tudom képzelni, hogy végül tényleg Dor jó szíve győzedelmeskedne. Bár ez valószínűleg tényleg egy elég extrém helyzet lenne.
A telefonos játékok szóba kerültével próbálom megfejteni, hogy mégis mire gondolhat ez a pasi. Hogy lehetne egy játékot emberek ellen felhasználni? Szerintem ő sem tudja, mit is beszél, engem meg jobban leköt, hogy szelfizzek egyet vele, úgyhogy egyelőre elengedem a témát. Az első közös képünk szerintem tökéletlenségében is tökéletes, a másodikon viszont már egész emberiek vagyunk, szóval fejlődőképesnek bizonyultunk fotogén mivoltunkat illetően.
Ahogy az egész út alatt egymásba kapaszkodva ácsorgunk a busz közepén, olyannak tűnhetünk, mint a szerelmes tinik, akik általában arról is megfeledkeznek, hogy nem egyedül bitorolják az alattuk zötyögő tömegközlekedési járművet. Kicsit talán pontosan ilyenek is vagyunk. Tagadhatatlanul élvezem, ahogy Dorian a karjaiban tart, ahogy ujjai kisebb távokon elkalandoznak a derekam mentén, ahogy karizmai kapaszkodó tenyerem alatt feszülnek, ahogy kanyarokban és a zökkenéseknél testem az övéhez préselődik, ahogy lehelete az arcomat csiklandozza, és közben végig egymás tekintetét fürkésszük. Igen, határozottan a saját kis világunkban, a saját buborékunkban tesszük meg ezt az utat. Végül talán éppen emiatt döntök úgy, hogy nem engedem őt távolabb magamtól a szükségesnél, és összefűzöm ujjainkat. Szívem aprót dobban, amikor megérzem erre a válaszát egy kisebb szorítás formájában, és arcomra együgyű, boldog mosoly rajzolódik.
Nem sokkal később már meg is érkezünk a terveink következő megállójához. Ismét a lázadó tini éveimet idézi, ahogy a félig nyitva hagyott kapun át befurakszunk a lezárt területre. Tekintetem kíváncsian pásztázza a helyet, méri fel a terepet, figyeli a már zajló eseményeket, amelyet az érkezésünk hamar meg is zavar.
- Hali – köszönök a Josephnek nevezettnek a bemutatásunkat követően. - Köszi – felelem gyorsan, amikor útba igazít bennünket, a következő minutumban pedig hirtelen eltűnik a lábam alól a talaj. Nevetve csimpaszkodom Dorian nyakába, amikor felkap, hogy az öltözők felé vigyen.
- Ennyire elkéstünk volna? - kérdezem, ha már a pörgősebb tempóra fogja a mozdulatsort, de engem igazából cseppet sem zavar a dolog. Mulattat, és egyben élvezem is, ahogy magával cipel. - Örülhetek, hogy nem dobtál a válladra, ősember? - ugratom őt, és közben tovább nevetgélek még akkor is, amikor már rég újra talajt fogtam, és egy régi-új gönccel, majd további védőfelszerelésekkel leszek gazdagabb. Aztán viszont már, ahogy öltözködni kezdek, igyekszem Dor szavaira figyelni.
- Okkkééé... Jason – ejtem ki úgy a nevét, hogy érthesse belőle, érdekesnek találom, hogy a barátai inkább ezt a megszólítást preferálják. Ha ő maga is ezt szereti jobban, szólhatott volna róla. Bár úgy rémlik, egyszer rákérdeztem, és akkor azt felelte, hogy neki mindegy.
- És biztos vagy benne, hogy egy abszolút kezdővel az oldaladon akarsz valamennyiükkel szembeszállni? - kérdek rá hitetlenkedve, miközben már kifelé tartunk. Ebből a szemtelen kölyökből viszont előbújik a pofátlan énje, mert rásóz egyet a hátsómra, miközben elhalad mellettem.
- Mit gondolsz, jó ötlet rácsapni valakinek a fenekére, pillanatokkal azelőtt, hogy fegyvert adnál a kezébe? - kérdezem tettetett felháborodással, és felé irányítom az említett puska csövét, de hamar le is engedem, mert ismét kitör belőlem a nevetés. - Mázlid, hogy ilyen helyes vagy – öltöm rá a nyelvem, aztán a figyelmem átmenetileg immár teljesen a kezemben tartott fegyverre irányul, és megvizsgálom, mennyi is az annyi.
- Wow... szerintem fogalmam sincs, mit is csinálok. - Tök fura a nagy golyótartály a tetején, amitől egy kicsit át is helyeződik a súlypontja egy hagyományos puskához képest. Ahogy visszatérünk a pályához, első dolgom célra emelni, hogy kipróbáljam, milyen érzés. Szerintem menni fog, de azért még előbb Dor felé fordulok, mert ígért nekem egy gyors bemutatót.



◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆




avatar
Egészségügy
Play by :
Chloe Bennet ★
Kor :
27
Foglalkozás :
paramedic, self-defense instructor ★
Hozzászólások száma :
84

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Raelyn&Dorian - Show me how to live   Vas. Júl. 29, 2018 7:32 pm


raelyn&dorian

Szavakban nehéz lenne visszaadni mennyire kezdek ebbe a nőbe úgymond beleőrülni. És nem azért, mert annyira elviselhetetlenül viselkedne vagy az agyamra menne, hanem épp ellenkezőleg. Mintha valami égi tünemény lenne, amit a meghatározhatatlan mértékben működő sors azért küldött, hogy fejtörést okozzon, meg úgy egyéb másokat is bennem. Nem vagyok az a tipikus szivárványokon lovagoló alkat, akinek unikornisszarv nő ki a fejéből, ha olyanja van, de most én sem vagyok olyan hangulatban, hogy felrúgjam azt a mitológiai dögöt, egyszerűen szeretném megsimogatni és örökbe fogadni. Magamra sem ismerek, de ez jó. Sokat kívántam, hogy ez legyen, de azt sosem gondoltam volna, hogy egy másik személy váltja ki belőlem. Annyira belevesztem az önmagadat csak te magadat mentheted meg elvbe és abba bele se gondoltam mi van, ha létezik másik lehetőség. Egy opció, amivel nem számoltam, mégis mikor a legkevésbé hittem benne, az utamba sodródott. Ez lenne Raelyn; a másik opció, és egyre biztosabb vagyok benne, hogy a legjobb is.
Jól elszórakozunk ördögi énünk nyilvánvalóságán, és abba mindketten egyetértünk, hogy egyik sem a naposabb oldalt képviseli. Nem mintha ez ne lenne baromira szexi, ha az ő oldalát veszem figyelembe, mindazonáltal ha ránézek, olyan, mintha a két világot keveredni látnám. Ezt viszont szavakban nem fejtem ki tovább, egyszerűen csak hagyom, hogy élvezzük mindazt a rosszaságot, ami ott lakozik bennünk és amit piszkosul ki fogunk használni. Minden. Egyes. Módon.
Ugyan a kezdeti elképzeléshez képest a tervek elhúzódnak, de mire odaérünk, hogy megkezdhessük első programunk megvalósítását, ismét túlságosan is izgatottá válok. Nem tehetek róla, a testem egyszerűen fellázadt ellenem és teljes erőből rugdossa az irányítópanelemet. Már nem vagyok ura a tetteimnek, mégis teljesen önmagam vagyok. Felmerül a kérdés, hogy a józan ész számít vagy az ösztönből cselekvés? Én személy szerint a másodikra szavazok, a környezetem viszont inkább pártolná az elsőt. Szerencse, hogy nem élünk ilyen elcseszett szimbiózisban, ahol befolyásolóak lennének egymásra a tetteink, hanem dönthetünk külön is az életünkről. Ezért is érzem úgy, hogy apró lépésekben, de ideje lenne közelebb engedni magamhoz. Nem fizikai kontaktot értek ezalatt - habár az se lenne ellenemre -, hanem az életem kevésbé meghatározó vagy éppen meghatározó személyiségeit megismertetni vele vagy éppen azt az oldalamat, ami jelen van a hétköznapjaimban, mégsem állítok le egy gyanútlan öregasszonyt az utcán, hogy kiöntsem neki a lelkemet. Szerencsétlen biztos szörnyet halna, aztán mehetnék hűsölni.
- Ökör. - véleményezem hirtelen a fahéjas-incidenst mégis röhögni kezdek miatta. - A fogadásokkal mindig ez a probléma. Általában elborul az emberek agya, ha tétre megy a  dolog. - teszem csak úgy mellékesen hozzá, habár általában ezekből születnek a jó sztorik, a vicces események és azok, amiket legszívesebben jó mélyre elásnánk szégyenünkben. - Én is csináltam pár eszementséget emiatt még ifjú csibe koromban. Meztelenül szaladgálás az utcán. Szigorúan csak éjszaka. - vallom be hősiesen. - Most viszont már felnőtt férfi vagyok, némileg tudatában a tetteinek. - kissé elhúzom a mondandómat, mert nem vagyok biztos a valóság alapjában. - Na és mi a helyzet veled? Téged is vadított már el egy fogadás vagy te tartod magad ha erről van szó? - kétlem, hogy így lenne, de némely esetben jobban járunk, ha nem feltételezzük egyből a legrosszabbat. Leginkább akkor, ha közelebb édesgetésre játszol és nem elüldözésre.
Nem bírom ki, hogy ne mosolyodjak el a táncolós feszültséglevezető mondandóján és már meg is jelenik lelki szemeim előtt, ahogyan vásárolgatva levezényeli az egyszereplős Dirty Dancinget. - Ne csábíts, Rae! Esküszöm egy vásárlást is beiktatunk, hogy végignézzem ezt... - nem áll módomban viccelődni erről, noha a fülig éri mosolyom egészen mást sugall.  Életemben nem szórakoztam ennyit, mint most, így nem csoda, hogy ennyi kihagyás után az arcom két fele szinte zsibbad az állandó mosolygástól.
- Igazad lehet. Egy ilyen sikítást nem érdemes elpazarolni, csak a legjobbra. - sóhajtok egyet, mintha belegondolnék mi veszne kárba ezáltal. Ez pedig épp elég ahhoz, hogy a gondolataim egészen mást irányt vegyenek, mint ahonnan elindultunk, de egészen jól elkényelmesedek bennük, már amennyire jelen pillanatban megtehetem.
- Tagadhatatlanul. - bólintok rá az állítására, mégis büszkén kihúzom magamat, gondolatban a mellkasomat ütlegelve két kézzel mennyire belém bújt a mindent megmondó bagoly szerep. - Nekem is lehetnek jobb napjaim. Egyébként ha megjelenik a korábban beígért könyvem, nem lenne utolsó pár saját idézetet is belecsempészni, hogy tudjanak szemezgetni belőle a rajongóim. - kétlem, hogy akadna akár egy is, de az ember fia reménykedhet. Elvileg az pusztul meg utoljára..
Megforgatom a szemeimet az öreg említésén, mégsem hagyom vélemény nélkül a felemlegetését. - Ki ne kedvelte volna meg? Nem is mondtam, hogy azt tervezem örökbe fogadom az öreg bugrist. Rájöttem sok a közös bennünk. - vallom be nagy komolyan, mintha tényleg ez lenne a tervem. Fejben viszont azon pörgök, hogyha még egyszer összefutok vele, bevágom az idősek otthonába, a jogsiját pedig rituálisan elégetem és még mályvacukrot is sütögetek felette.
Őszintén dunsztom sincs mi az a játék vagy mi a szösz amiről beszél, de erős tiltakozásba kezdek, hogyha pittyeg meg énekel vagy tudja tököm még mit tudnak ezek a mai technikai balf*szságok. De ha már ő is azt mondja, hogy utálnám, akkor valahol mégsem annyira alaptalanok a félelmeim.
- Nekem olyan játékot keressél, amit emberek ellen használok fel. Vagy olyan még nincs? - ki tudja mivel rukkoltak már elő, én meg így is 50 évvel le vagyok maradva - ha nem többel - ezért most jól jön egy kis felzárkózás.
Eléggé bamba képet vághatok az első alkalommal, amikor fényképet készít, de a második próbálkozás tűrhetőbbre sikeredik és máris megörökítettük ezt a felejthetetlen pillanatot, ami a buszmegállóban talált ránk. Jól esik ez az energia ami árad belőle, engem is valahogy kizökkent a morgós vénember mivoltomból.
Általában nem vagyok oda a buszozásért, mert a helyért mindig harcot kell vívni, most viszont egy rossz szavam sincs azért, hogy nincsen lehetőségem kényelembe helyezni magamat. Elég jónak találom azt, ahogy most vagyunk, közel egymáshoz amibe a szituáció kényszerített minket. Ha már ennyire kíváncsivá vált a kis szentem, ezért vallomást teszek neki és egy bólintást is megengedek magamnak.
- Nem kell kétszer kérned rá. - lustán zongorázok ujjaimmal dereka mentén, néha megcirógatva, de közel tartva magamhoz amíg a leszállás a minket nem érintő megállóhoz nem ér. Meglep, hogy megfogja a kezemet, mégsem ellenkezem emiatt, sőt enyhén meg is szorítom neki ezzel jelezve mennyire szívesen fogadom ezeket a kezdeményezéseket.
Percek kérdése múlva érünk a számomra már ismerős épületrészhez és bújunk át a résnyire nyílt kapu nyújtotta helyen. Páran már befoglalták a pályát, szám szerint négyen, de amikor észrevesz a szervező, egyből időt kérve siet elénk.
- Jason, szevasz haver. Kit hoztál magaddal? - fordul a mellettem álló felé.
- Ő Raelyn, Rae, ez a szemétláda meg Joseph. - mutatom be őket egymásnak gyorsan, majd ki is térek a kérdésre. - Van még hely két elkóborolt léleknek a pályán?
Joseph körülnéz, majd csak ezután válaszol. - Öltözőben találtok szerelést, addig szólok a srácoknak. - magyarázza, de időközben kap egy lövést, én meg úgy állok, hogy Rae nehogy áldozatául essen a gyagyások csatájának. Joseph azonban már szitkozódik, és ordítozva siet vissza a pályára, én pedig nem teketóriázva kapom fel a karjaimba társaságomat és az öltöző felé indulok vele.
- Gyorsabb megoldás. - kacsintok rá, habár nekem éppenséggel nekem csak előnyt jelez ez. Már csak biztonságos helyre érve teszem le őt, aztán egy méretének úgymond megfelelő öltözéket nyújtok át neki és magamnak is keresek egyet.
- Ő Joseph volt a szervező. A pályán ott van még Keith, Mona és talán Richard. Ebbe bújj bele, meg ezekbe is. - adom át sorban a védőszereléshez szükséges hozzávalókat és magam is hasonlóképp teszek. - Ellenük leszünk majd, de ne aggódj, a legtöbbjük szerencsétlen. Richard ügyes, de Keith katasztrófa, Mona meg szerintem látás bajokkal küzd, mert már nem egyszer kapott a fa egyet helyettem. - vigyorgok büszkén. - A fegyver használatát viszont már csak kint mutatom meg. Remélem számíthatok rád abban, hogy hatástalanítod nekem az egyiket. - kapom fel a maszkot is, majd megvárom, amíg ő is elkészül.
- Akkor adjunk nekik! - csapok egyet a fenekére és kisfiús vigyorral az arcomon sietek el mellette, de útközben még két puskát azért felkapok.

szívecske


◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆

Crazy, but I love her
I could never run from her



avatar
Törvényszegõk
Play by :
Josh Segarra
Kor :
31
Foglalkozás :
rossz múltú-apafiguraszerű-fejlődő szervezetben lévő-emberi lény
Hozzászólások száma :
233

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Raelyn&Dorian - Show me how to live   Hétf. Júl. 23, 2018 12:03 am


Dorian & Raelyn
CAME TO SHOW ME ANOTHER TRICK OF YOURS?

Olyan könnyedén lavírozunk folyton a témák között, és bármiről is van szó, találjuk meg a közös nevezőt, mintha mindig is ezt csináltuk volna. Mintha ezer éve ismernénk egymást, vagy a lelkünk kapcsolatban állna. Sosem érdekelt igazán az efféle maszlag, és más esetben talán csak nevetnék rajta, de amikor vele vagyok, akkor minden más. Még mindig csak alig ismerem, néhány röpke hónapja, és nem volt még sok alkalmunk beszélgetni. Ha a múltkori italozást is számoljuk, akkor épp a második randifélénkre készülünk, de máris azt érzem, hogy túlságosan is kedvelem, és fontos lett nekem. Élvezek vele minden eltöltött percet, és bár biztos vagyok benne, az eddigi vele kapcsolatos tapasztalataimra alapozva, hogy vannak még titkai, melyekkel meglephet, de szerintem akkor sem fog sokban változni a véleményem róla, vagy az érzéseim vele kapcsolatban. Tetszik a mostani párhuzam is, hogy a kis szarvaink passzolnak egymáshoz. Erről is csak mi tudunk ilyen komolyan értekezni.
- Hmm... igazad van, én is úgy látom – felelem, s közben úgy méregetem a feje búbját, mintha tényleg látnék ott valamit. Biztos vagyok benne, hogy semeddig nem tartana egymást belerángatnunk bármilyen őrült ötletünkbe. És ettől a gondolattól csak még inkább izgatottabbá válok. Ez is jól mutatja, hogy Dorian ismét beletrafált az igazságba az ördögi énünk harmonizálásával. És amikor a saját szavaimat használva elárulja, hogy kedvel, széles, ragyogó mosollyal ajándékozom meg cserébe.
Sajnálom, hogy a munkám átmenetileg elszólít mellőle, és egyelőre nincs alkalmam róla többet megtudni, de erősen reménykedem benne, hogy a nap folyamán erre még lesz lehetőségem. Visszaérkezésem után csak negyed óra kérdése, hogy elkészüljek, és kiszabaduljak vele a laktanyán kívülre. Belülről úgy érzem, mintha az egész lényemből sütne a jókedv, miközben az oldalán lépdelve meg is érkezünk a buszmegállóba.
- Ó, nekem már van némi tapasztalatom az emberi hülyeség határainak feszegetéseiről, a legváltozatosabb formában. A kedvenceim, amikor fogadásból csinálnak valami őrültséget, mint legutóbb az az alak, aki megpróbált lenyelni egy hatalmas kanálnyi fahéjat, és majdnem megfulladt tőle – húzom el a számat. Mentősként mindig láthatok újabb és újabb incidenseket, amelyekről lassan könyvet is írhatnék, ha lenne bennem efféle aspiráció.
- Ühüm, bár ez valójában leginkább akkor történik, ha valahonnan zenét hallok. Mondjuk amikor épp bevásárolok, és az egyik kedvenc számom szólal meg. Nagyon szórakoztató táncolva tolni bevásárló kocsit. Ilyenkor általában azt képzelem, hogy egy musicalben vagyok – nevetgélek a saját vallomásomon. Lehet, hogy egy kicsit furcsa, de nagyon szórakoztató, és pont nem érdekel, hogy ki lát. Igazából a legtöbb ember, főleg egy ilyen helyen, annyira elvan a saját világában, a saját listájával, telefonjával, vagy bármi mással, hogy nem is figyelnek másra.
- Öhm... hmm... hát nem is tudom, a gyakorlás jó ötletnek tűnik, bár talán kár lenne a buszra pazarolni a hangomat, azt hiszem – felelem tűnődést színlelve, bár nem tudok nem felnevetni a gondolatra, ahogy ráordítunk torkunk szakadtából az éppen beérkező tömegközlekedési eszközre, amelyről emberek szállingóznak lefelé. A metró elviekben legalább nem állna egy helyben, hanem mozogna, és senkire nem hoznánk rá a frászt.
A különféle sportokat és testmozgásokat említve, a tekintetéből ítélve, Dorian fejében némileg más jellegű testmozgással kapcsolatos ötletek is megfordulnak, de nem hibáztatom érte, mert az én gondolataim is, ha róla van szó, időről időre visszaterelődnek ebbe az irányba. A pillantásától, amivel végigmér, mindenesetre némileg hevesebben kezd verni a szívem, és huncut mosolyt villantok rá.
- Ó, ezt meg tudom érteni, néha kell a plusz adrenalin, legalább annyira, mint az oxigén. - Bólogatok, és hümmögök, és le sem tagadhatnám, hogy egyetértek, hisz ha nem így lenne, akkor bizonyára már rég elmentem volna orvosnak vagy ápolónőnek a veszélyesebb mentőzés helyett. De én is csak egy nagyra nőtt gyerek vagyok, ahogy mindannyian, ebben is Dornak kell igazat adnom.
- Ma csak úgy ontod magadból a bölcsességeket, Lester, de elismerem, kellemes meglepetés volt felfedezni, hogy rám várakozva ácsorogsz a tűzoltóság előtt. - Ebben sem mondhatok neki ellent, de attól még a mancsomat nem eresztem le, megvárom, amíg előkotorja a különlegesen kidekorált telefonját, és átadja azt nekem. - Be kellett volna hajtanod Frank bácsin a javíttatását, de tudom, ehhez túlságosan megkedvelted az öreget – vigyorgok rá, mert pontosan tisztában vagyok vele, hogy ez mennyire távol esik a valóságtól.
- A Candy Crush? Egy jó kis unaloműző, majd egyszer megmutatom... Igazából azt hiszem, utálnád – megint csak vigyorgok, mert nem tudom elképzelni a pasiról, hogy elmélyülten tologatja ide-oda a színben nem passzoló sütiket, de ezzel is csak ugrattam. Közben azért már sikerült beírnom a számomat, és elmentenem Minimentő név alatt, ha már úgy szereti ezt a becézést. Kíváncsi leszek, mikor fedezi ezt fel. Még meg is csörgetem magam, aztán a Messenger dolgot is pillaatok alatt elintézem, végül pedig beizzítom a kamerát egy szelfihez, és Dorianéhez hajtom a buksimat.
- Mosolyt! - szólok rá, de az utolsó pillanatban kiöltöm a nyelvem. A következő képhez azonban már a jobb formámat mutatom. Aztán visszaszolgáltatom neki a készületéket, hisz közben megérkezett a buszunk is, és ideje szardíniává válnunk a konzervdobozban. Más esetben egyértelmű, hogy nem rajonganék a helyszűke miatt, de amint sikerül fél kézzel kapaszkodva elhelyezkednem valahol, Dorian az egyik karjával átkarol, és közelebb húz magához. Szabad tenyerem a közelebbi felkarjára simul, abban talál kapaszkodót. Még soha ennyire közel nem álltunk egymáshoz, egy tízcentes sem férne most közénk, és ettől ismét hevesebben kezd verni a szívem, ez pedig csak tovább fokozódik, amikor a fülemhez hajol. A kérdése viszont olyan váratlanul ér, hogy majdnem rögtön el is nevetem magam. Ehelyett azonban csak kíváncsian hallgatom őt, hogy mire is akar kilyukadni.
- Paintballozni fogunk? - csillan fel a szemem. - Hát fegyver már volt a kezemben, de ilyet még nem csináltam. Ez izgalmasan hangzik. Ugye majd megmutatod hogyan kell? - kérdezem egy incselkedő pillantással, mert bár nem hiszem, hogy nagy ördöngösség lenne, miután már tudok lőni, de cseppet sem bánnám, ha adna előbb egy magánleckét nekem.
Ahogy a busz halad, és a megállókban az emberek le és fel szállnak, kezd egyre komfortosabbá válni a hely, de ez bennünket aligha tart vissza attól, hogy továbbra is szorosan összekapaszkodva utazzunk, és egymás tekintetét fürkésszük. Aztán végre megérkezünk, és ahogy Dorian mozdul, hogy mi is lepattanjunk a járműről, én megfogom a kezét, összekulcsolom az ujjainkat, és akkor sem engedem el, amikor már biztos talajon állunk...



◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆




avatar
Egészségügy
Play by :
Chloe Bennet ★
Kor :
27
Foglalkozás :
paramedic, self-defense instructor ★
Hozzászólások száma :
84

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Raelyn&Dorian - Show me how to live   Vas. Júl. 22, 2018 12:30 pm


raelyn&dorian

Biztos vagyok benne, hogy süt a fejemről mennyire nem vagyok a helyzet ura. Teljesen a hatáskörömön kívül esik bárki másnak a szórakoztatása vagy ebben az esetben lenyűgözése és most mégis úgy trükközök a kártyáimmal, hogy azok szerencsés lapokat osszanak és ne olyanokat, amik miatt mindenemet elveszítem. Értem itt ez alatt, hogy ugyan teljes mértékben önmagam jobb verziója vagyok, nem szívesen másznék bele egyenesen olyan témák kivesézésébe, ami miatt ez a csodanő fogná magát és vissza se nézne. Őszintén akarom ezt, habár rettentően szánalmasnak érzem minden egyes próbálkozásomat. A zavarban lévő kisgyerek hozzám képest valami filmvászonra vetített szuperhős, én ennél sokkalta rosszabbul viselkedek. Az egyik pillanatban még beadom a kemény csávó álarcot, a másikban én vagyok valami udvari bolond, a harmadikban meg valahol a kettőt ötvözöm. Mégis magaménak érzem a szerepet és amíg a velem szemben álló arcán látom felderülni azt a szívet heves tempóban megdobogtató mosolyt, addig valahogy más nem igazán számít. Sem a zavarom, sem az elbizonytalanító gondolataim, egyszerűen semmi.
Őrületes mennyire eltudunk térni a kezdeti témáinktól és belekezdeni bármi újba, amit végül otthonosnak érzünk. Ugyan a komolyabb körök váratnak még magukra, nem vagyunk szégyenlősek súrolni annak határát, hiszen mindkettőnknek lapul egy-két csontváz a szekrényében. Az én esetemben rettentő sokat én is tettem oda. Azonban vele ez sem tűnik kényelmetlennek, mert elértem nála azt a pontot, ahol felszabadultabban lavírozhatok az életemet érintő dolgok vallomásai és az egyébként magaménak érzett Humor Herold szerep között. Tudom jól, hogy bármelyiket is részesítem előnyben beszélgetésünk menete alatt, ő nem az a személy lesz, aki elkalandozó figyelemmel és teljes érdektelenséggel bámul rám vissza. És ezt piszkosul tisztelem benne.
Enyhén félrebiccentem a fejemet, ezzel is jelezve mennyire eljátszok a gondolattal, ahogy két ördögszarv ott tündököl a fején. És ahogyan a képzelet lelki szemeim előtt hirtelen valósággá válik, elmosolyodok. - Igazad van. Jobban megnézve, mintha neked találták volna ki. - ugratom őt, mindezt pusztán kedvelésből. - És nézzenek oda, tökéletesen harmonizálnak a sajátjaimmal. - azért én se maradjak ki a szórásból vagy tüntessem fel magamat egy tündéri pasasnak, amikor éppen valami sötétebb területet képviselek, mégpedig eléggé lelkesen. Sebaj, annyi helyet vettünk már uralkodásunk alá, már nem árt meg egy-két plusz.
Sok mindennel nem értek egyet, - bár ez nálam nem annyira meglepő -, és a szabályok is valahogy itt foglalnak helyet. Részben nem tetszik ez a fajta módszer, azonban ennek is, mint minden másnak akad pozitív oldala. Ha nem így történnek a dolgok, talán most nem állhatnánk itt és boldogíthatnánk a másikat, azért pedig nagy kár lenne. Jót mosolygok a hozzáfűzött véleményen, de nem bírom ki, hogy ne dobjam hozzá én is a sajátomat. - Akkor már ketten vagyunk ezen az állásponton, Rae. - vallom be az eddig is nyilvánvalót, de annyira jól esik ezt most kimondani, hogy legszívesebben még hatszor megismételném önmagamat. Ki gondolta volna, hogy ennyire jó kiszabadulni a megszokott viselkedési mintából?!
Eléggé cérnaszálon függ a türelmem a várakozási idő alatt, mert ugyebár ma már megtettem, de az egészen más eset volt, mint ez. Tudatában annak, hogy jelenleg mit is csinál, csak a józan gondolkozásában bízhatok. Nem olyan nőként képzelem el, aki ne tudna vigyázni magára, de azért valahol az egészséges aggódás bennem is felüti a fejét és nem feltétlenül hagy nyugodni. Szerencsére épségben visszaér, noha kabátja szerzett egy-két harci sebet, valamennyire sikerül megnyugtatnia. Nincs jogom irányításom alá venni az életét vagy visszatartani őt attól, hogy élje azt a saját kedve szerint, így nem is megyek bele ebbe a témába. Mellesleg boldog ettől az egésztől, és végül csak ez számít. Azért én valahol örömmel maradok meg az aggodalmas szerepem mellett, de majd csak a háttérből vigyázok rá és onnan hatástalanítom a rá lelkesedő veszélyeket. Érdekesnek hat a felismerés, hogy már nem csak magamat akarom megvédeni, hanem azokat is, akik fontossá váltak számomra.
Felpörget, ahogyan megindulunk mai első programunk felé, ahhoz viszont át kell verekednünk magunkat a tömegközlekedés szépséghibáin. Ezalatt az idő alatt sem tudom befogni a számat és bár eléggé bénán, de valami érdeklődéssel fordulok irányába.
- Mennyire, hogy az! El sem hiszed mennyire sok idióta lakozik ezen a földön, míg szembe nem találod velük magadat. Aztán meg azon képedsz el, hogy még mindig van ennél is lejjebb. - jegyzem meg az egész ismeretségi körömet összefoglalva, de ezután inkább csendben hallgatom a válaszát. - Csak úgy, semmi előzmény nélkül táncolni kezdesz? - érdeklődök szórakozva a tényen, hiszen az én botlábú énemnek ez annyira abszurd elfoglaltságnak tűnik. Komolyan nem hiszem el ezt a nőt!
- Figyelj, metró jelen pillanatban nem ugrik be hol található, de a buszra ráordíthatunk kezdésképp. - vonok vállat megoldást keresve a felmerülő problémára. - Nem árt gyakorolni, mielőtt nagyobb vadra mész rá. - célzok itt a metróra meg az egész feszültséglevezetési ceremóniára és még egy féloldalas mosolyt is ejtek mellé.
- Nekem? - kérdezek vissza, mintha nem értettem volna teljesen a kérdést. - A testmozgás nálam is előnyben van. Főleg ha élvezem is. - jelentőségteljesen tekintek végig rajta, de azért az arckifejezésem szórakozott marad. - A kocsi elé ugrálás az adrenalin miatt van. Mármint néhanap szereti azt hinni az ember fia, hogy szuper ereje van és nem esik baja, ha kocsi elé vetődik. Belül mindannyian gyerekek vagyunk.  - teszem azért hozzá, de nem tudok elsiklani a tény felett, hogy ez a kis történés indított el minket úgy igazából azon a vonalon, amelyen jelenleg is kitűnően elvagyunk.
- Persze, bizonyára egyszerűbb megoldás lenne, de azért valld be, hogy hatásosabb volt teljes életnagyságban csodálni, mint egy kis képernyőn keresztül. - sandítok rá és már kotrom is ki a zsebem mélyéről az agyonstrapált készüléket. - Nincs akadálya, csak eléggé le van harcolva szegény. A múltkori kaszkadőr mutatványom nem tett neki jót. - célzok itt a félig betört képernyőre és az öreggel való ütközésre.  Mindezek ellenére átnyújtom neki a telefont.
- Az meg micsoda? - kérdezek rá a játékra zavartan, mert én nem nagyon vagyok ebben a témában benne. - Ha idegesítően pittyeg, tényleg hanyagoljuk. - teszem azért gyorsan hozzá, a többi üzenetváltási lehetőség viszont mehet. Előnyt is kovácsoljak már abból, hogy van ilyen kütyüm és ne csak a mérgelődést, hogy melyik zsebembe tegyem el, ahonnan nem esik ki.  
Mihelyst lehetőségünk akad a következő szintre lépni, - pontosabban felszállni a buszra -, elég sokat kell mutatványozni, hogy valamelyest elférjünk. Helyszűkében nem csinálok belőle nagy ügyet, hogy minden előzetes figyelmeztetés nélkül simítsam Rae derekára a kezemet és ezáltal közelebb vonjam magamhoz, ezzel minimálisra szűkítve a közöttünk lévő távolság létezését. Majd csak ezután nézek le a csábító szempárba, hogy kérdésére választ is adjak.
- Nem véletlenül kérdeztem rá a feszültséglevezetési módszereidre. - kezdek bele és először körültekintek, mielőtt közelebb hajolhatnék a füléhez, hogy csakis ő legyen fültanúja mondandómnak. - Fogtál már fegyvert a kezedbe? - teszem fel kérdésemet és újra visszamélyedek a szemeibe, majd csak ezután folytatom. - Van egy csapat, akik általában összeverődnek egy elhagyatott építkezésen. Jó arcok, habár eléggé maguknak valóak. Minden héten szerveznek egy paintballos játékdélutánt és ma is egy ilyenre megyünk először. - vallom be, ha már így rákérdezett, habár nem tudom mennyire tartja majd bénának az ötletet. - Két fős csapatok kellenek. Eléggé fájdalmas, de szórakoztató. - teszem azért még hozzá, miközben az arcát fürkészem, ha nem éppen azzal vagyok elfoglalva, hogy közelebb tudjam magamhoz, amíg a köztes megállókban le és felszállnak az emberek. Már csak egy megálló és mi is megérkezünk.

szívecske


◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆

Crazy, but I love her
I could never run from her



avatar
Törvényszegõk
Play by :
Josh Segarra
Kor :
31
Foglalkozás :
rossz múltú-apafiguraszerű-fejlődő szervezetben lévő-emberi lény
Hozzászólások száma :
233

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Raelyn&Dorian - Show me how to live   Csüt. Júl. 19, 2018 12:30 pm


Dorian & Raelyn
CAME TO SHOW ME ANOTHER TRICK OF YOURS?

A pasi folyamatosan vigyorog, és ó istenem, mennyire jól áll neki! Teljesen oda meg vissza vagyok a mosolyáért, és mintha az íriszei is csak még kékebbek lennének a jókedvétől, ami így katasztrofális hatással van rám, de mindezt nem fogom elárulni neki soha-soha, mert orvul felhasználhatja ellenem, és abszolút védtelenné válnék vele szemben. Helyette inkább vigyorgok én is, mint a tejbetök, mert az esetek kilencvenkilenc százalékában annyira komolytalanok vagyunk, hogy nem is tehetnék mást.
- Én továbbra sem vagyok benne biztos, hogy a glória és mások terrorizálása megfér egymás mellett. Bár azt hiszem, az ördögszarvak egyébként is jobban illenek hozzám. - Két mutatóujjammal „csápolva” a fejem két oldalán várom tőle a megerősítést, hogy igazam van, és ez passzol jobban hozzám, nem pedig az általa elmutogatott fénylő karika a buksim fölé. Persze alapvetően nem tartom magam rossz embernek, de amennyi turpisság megfordul a kobakomban naponta, sőt, óránként, hát angyalnak sem merném nevezni magam. Na és amilyen pillantásokat most váltunk egymással Doriannel, mintha máris falnánk egymást a tekintetünkkel, hát ezt sem nevezném kimondottan angyalinak. Inkább szexinek és játékosnak.
A flörtölős és tréfálkozós hangulat azonban hamar elillan, amint komolyabb vizekre evezünk. Nem vagyok könnyen kitárulkozós fajta, de ha megfelelő hallgatóságot találok, harapófogóra sincs szükség, hogy beszéljek, hiszen őszinteség kell ahhoz, hogy másokat közelebb tudjunk engedni magunkhoz. És én határozottan örülnék neki, ha ezt a viszonyt fokozatosan szorosabbra tudnánk fűzni.
- Százszázalékosan egyetértek veled. Vannak dolgok, amiket ha vissza is mehetnék az időben, akkor sem másítanék meg, mert azok formáltak, és azok által lettem az, aki vagyok. És ez talán nagyképűen hangzik, de én bírom magamat – nevetek fel. Végül is lehetnék sokkal rosszabb is, és az életem is lehetne teljesen más, és persze, nekem is vannak gondjaim, ahogy mindenkinek, de nem szeretnék valaki más lenni egy másik élettel. Inkább ebből hoznám ki a maximumot. Mindig is csak erre törekedtem.
Egy másfél órás mentés, és egy kisebb – de szerencsésen zárult – baleset után első dolgom Doriant megtalálni, akit egyértelműen már a megjelenésem is aggodalommal tölt el. Részben jól esik látni, hogy ennyire törődik velem, másrészt viszont semmiképpen nem szeretnék ugyanabba a hibába esni, mint az előző kapcsolatomnál. Nem szeretném, hogy miattam kelljen izgulnia. Így hát igyekszem őt megnyugtatni, ugyanakkor őszintének is lenni vele. A dzsekim valamelyest tűzálló, a kollégák pedig jól értik a dolgokat, semmi nagyobb baj nem történt, szerencsére. A kissé ingerült, szarkasztikus megnyilvánulására csak enyhén lebiggyesztem a szám, és türelmesen megvárom, hogy feldolgozza a hallottakat. Végül elmosolyodom a tűzoltókra tett megjegyzését hallva. Hát igen, mi tagadás, a srácok szerintem mindig képesek nagyot nőni valaki szemében, amikor bebizonyítják, hogy micsoda hősök. Mert azok, ehhez kétség sem férhet. Kicsit meglököm Dort a vállammal, amolyan „ó, ugyan!” stílusban, amikor amazonnak nevez. De aztán már ott sem vagyok, mert igyekszem mielőbb emberi formába varázsolni magam, hogy vágre leléphessek vele.
Már elég régóta kocsival járok mindenfelé, tömegközlekedést ritkán kell igénybe vennem, talán csak akkor teszem, amikor Manhattanben van dolgom, mert ott a zsúfolt utcákon a közlekedés néhol reménytelenül katasztrofális. De tegnap kölcsönadtam az autómat Evannek, így ma valójában én is busszal közlekednék, de a járatokat túlságosan nem ismerem, és továbbra sem tudom, hová is tartunk, szóval csak várok, amíg Dor láthatóan fejben összeadja az egy meg egyet, és kitalálja, mire és mennyit is kell várnunk.
- Répát rágcsált? - kérdezek vissza elképedve, majd nevetve ingatom a fejem. - Elég egyedi taktika. Az edzések, amiket tartok, nálam általában beválnak, elég jól le tudják vezetni a feszültséget is. Néha megfordulok a konditeremben, vagy futok, de ez ritkábban fordul elő. Mindenesetre a testmozgás többnyire segít. De van, hogy táncra perdülök csak úgy, függetlenül attól, hogy mit is csinálok éppen – vigyorodom el, és teszek egy-két hullámzó mozdulatot. - Nemrég egy sorozatban láttam, amint a csajok úgy vezették le a feszkót, hogy torkuk szakadtából üvöltöttek a mozgó metrószerelvényekre. Hmm... én ezt még nem próbáltam, de egyszer tuti teszek egy próbát – árulom el neki a bakancslistám egyik legújabb pontját.
- Na és neked mi vált be? Mozgó járművek elé ugrálsz? - ugratom őt egy kicsit szemtelenül, aztán eszembe jut valami.
- Egyébként ha legközelebb találkozni szeretnél velem, nem muszáj ám órákat szobroznod a tűzoltóság előtt. Bár elismerem, nagyon lovagias gesztus volt – jelentem ki széles mosollyal. - De ha rám mered bízni a telefonodat úgy fél percre, beleírhatom a számom, és akár fel is hívhatsz. Sőt, még messengeren is megjelölhetem magam, vagy amit épp üzengetésre használsz, és bombázhatsz az üzeneteiddel – magyarázom szemöldökemelgetve, és közben tartom elé a markom. - Ígérem, nem fogok a Candy Crush-sal játszani – somolygok most egészen ártatlanul rá.
Aztán nem is sokkal később befut a buszunk is, ami így első ránézésre eléggé tömve van. Nem hiszem, a következő megállóig jutna nekünk is ülőhely, talán később, de Dorianhez közel maradva azért sikerül szépen felpréselődnöm.
- Na, és elárulhatod már, hogy hová is tartunk, vagy még mindig titokzatoskodni akarsz? - nézek fel egész közelről a pasi kékjeibe.



◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆




avatar
Egészségügy
Play by :
Chloe Bennet ★
Kor :
27
Foglalkozás :
paramedic, self-defense instructor ★
Hozzászólások száma :
84

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Raelyn&Dorian - Show me how to live   Vas. Júl. 15, 2018 12:56 am


raelyn&dorian

Szélessé válik a vigyor a képemen, egyszerűen képtelen vagyok visszafogni ezt a kikívánkozó és számomra közel sem hétköznapi érzelmi reakciót. Mintha a közelében teljesen más oldalamat tapasztalnám és ezt rohadtul élvezem. Kibújni ebből a jól ismert, szanaszét használt, ronggyá vált álarcból és egy újat felölteni, ami talán jobb, talán másabb, mint amit eddig ismertem és az is megeshet, hogy valami olyan, amely nem okoz teljesen csalódást.
- Ácsi, egy szóval sem említettem, hogy az lennél. - két kezem a magasba lendül védekezésem jeléül, szemeim viszont továbbra is szórakozottan csillognak. - Megvan a varázsa mások terrorizálásának. Csak ismerd fel a határokat és azok az ördögszarvak...khm..glória ott fog csillogni továbbra is a fejed felett. - képletes kört rajzolok a levegőbe, a témánk viszont felettébb más irányt vált, és hazudnék, ha azt mondanám, nem hagytam egy keveset elkalandozni a képzeletemet. Bár ahogyan a két szép szemét elnézem és arcának mimikáját, neki sem járhatnak más dolgok a fejébe. Egyébként is, van bennem egy kis hátsószándék, de ugye némely dolgot jobb megtartani magunknak.
-  Egy percig sem kételkedtem ebben. - célzok itt a kreativitására, mert ha valaki képes lenne ilyen őrültségekből egy teljes projektet csinálni, amely kitűnően helyt áll a témában, az ő lenne. Hihetetlen egy nőszemély! Nem mellesleg üdítőnek érzem a társaságát, így egy percig sem ellenkeznék, ha arra kerülne sor.
Naivan úgy gondolná az ember, hogy mások életébe kevésbé káosz-szerű. Aztán itt jön Rae meg a családi története, és a fejedhez kapsz, mert van mit még felülmúlni azon kívül is, amit ismersz. Noha a szülőkből nem sokat kaphattunk a bátyámmal, de valahogy egybetartottuk magunkat. Vagyis szigorúan véve ő engem. Noha nekünk is megvoltak a saját szabályaink, amiket ő itt felsorol nekem, sokallta összetettebb és eléggé korlátolt ahhoz, hogy egy pillanatra elmélyedjenek hitetlenkedésemet jelző arcvonásaim.
- Tagadhatatlan. - értek vele egyet a családi dolgokat ecsetelve, és egy egyszerű félmosolyt is megengedek magamnak az elhangzottakra. - Persze, eléggé meredeknek hangzik az egész, de ennek is valahol megvan a maga szépsége. Úgy vélem a lényeg úgyis az, hogy hova jutottál belőle. - tekintek körbe most csak egy röpke pillanatra nyomatékosítva ezzel szavaimat. Ha a szülők nem lettek volna olyanok, amilyenek, talán Rae sosem állt volna be mentősnek. Morbid egy humora van a sorsnak.
Jómagam nem vagyok az a nyílt pasas. Életem során voltak olyan pillanatok, amikre az utolsó görény sem lenne büszke, ezekről kevésbé szeretek beszélni. Aztán volt egy-két szép végkimenetele is az egésznek. Ott van példának okáért Hannah; A tipikus esete annak, amikor a hibából valami jó jön létre. Ezeket összedobva és egybegyúrva kapunk egy felettébb zavaros képet, amit beadagolni másoknak sosem egyszerű. Mégis mikor arra kér, hogy magamról meséljek, hirtelen vallomásra adnám a fejemet, mint aki őrült sebességben szeretne megszabadulni a vállát nyomó terhektől és ezt olyan személynek mondaná el, akinek megbocsájtása enyhítené a kellemetlen következményeket. Ennek viszont várnia kell, mert a kötelesség elszólítja partneremet, és míg keserűen elengedem őt, összeszedem a mai terveket. Mert ugyebár vannak, noha nem tudhatom ez mennyire fogja elnyerni a tetszését. Komolyan úgy érzem magamat, mint egy tizenéves, aki élete első randijára készül a kiszemeltjével és fogalma sincsen, hogy miképpen viselkedjen. Ha nagyon utánaszámolgatok, talán utoljára akkor voltam bárkivel is ilyen keretek között, ami mondjuk úgy, számított is valamit, aztán maradtak a szórakoztató egyének és semmi más. Micsoda csodás életút. Múzeumba kellene mutogatni elrettentő példaként.
Várakozásom közben hol kint ücsörgök, hol pedig járkálok meg sétálgatok, mintha valami félnótás lennék, de minduntalan visszatérek a kiindulóponthoz. Megeshet páran vannak bent, de egy nap csak egy embert tudok elviselni és igazán szükségét érzem, hogy az összes energiámat csakis ugyanarra a személyre összpontosítsam.
Teljesen elvesztem az időérzékemet, amikor a csapat többi része befut, velük együtt pedig mentős angyalka is. Egy félreeső helyen várok a soromra, mégis mikor megindul felém, kissé nehézkesen megy az elengedése. Magam sem tudom, hogy mi üthetett belém, de az aggódásom nem ismert mértékeket ölt és egyszerűen nem tudom leküzdeni. Nem tudom hova tenni ezeket az új viselkedési mintákat, amikkel szembetalálom magamat. Mint egy ősember, aki most lép be a civilizációba és éppen a modern kor vívmányaival - vagy az én esetemben érzelmeivel - küzd. Csoda, hogy még nem kaptam fel a vállamra és cipeltem be a barlangomba, hogy soha ne essen bántódása...
Szinte lélegzetvisszafojtva követem a mozdulatsort, ahogyan apró keze a szívem környékén állapodik meg, ami egyből árulóvá kiáltja ki magát és megmutatja mi játszódik le a felszín alatt. Eljutottunk arra a szintre, amikor az ősember felfedezi, hogy vannak érzései, de fél attól, hogy más is megtudja. Szavai hatására kételkedést fejezek ki, végül aztán csak kitér, hogy mik is történtek a távollétében. Élesen beszívom a levegőt és újra bennem van a barlangcipelési érzés, meg az, hogy valakinek behúzzak egyet. Ez esetben a tűznek tudnék, az meg bebiztosítana egy tagsági kártyát a diliház elkülönített szárnyára.
- Kurva jó.. - nem repesek a dologtól, mégis megkönnyebbülést érzek, amiért teljes valójában itt áll előttem, úgy tűnik minden karcolás nélkül. - Már most a szívemhez nőttek. Egytől-egyig. - térek most vissza az első bemutatkozásra, ami a kollégáival történt. Ugyan akkor csak szűkszavúan nyilatkoztam, most mégis valahol tisztelet ébredt bennem irántuk. És nem csak amiatt, hogy a munkájukat végzik, hanem amiatt is, hogy vigyáznak Raelynre. Meg természetesen egymásra, meg az emberekre.
- Örülök, hogy egyben vagy. Tudtam, hogy egy igazi amazont ismerhetek személyedben. - mosolyodok el most már, hogy végigmentem az idegösszeomlás hatvanöt különböző fázisán és ő is bebizonyította igazát. Így most már én is könnyebben engedem útjára, mert rájövök, hogy minél jobban feltartom, annál később vághatunk bele a napunkba. Nem is kell sokat várnom, hogy kiszabaduljunk a laktanyáról és egy pillanatra körbetekintek merre is vagyunk pontosan. Tekintetem az órámra siklik, fejben meg valahol a buszjáratokkal vívok harcot meg az érkezésükkel, szerencsére nincs messze az egyik megálló, így csak pár percet kell várnunk a következőre.
- Van valami módszered, amivel levezeted a feszültséget? Emberek püfölése, paradicsom dobálása másokhoz..? - kíváncsiságból fejezem ki érdeklődésemet, végül tovább is folytatom. - Ismertem egy fura figurát, aki ha ideges volt, répát kezdett el enni. Ilyenkor jövök rá így visszaemlékezve, hogy mennyi elmebeteggel vettem körül magamat. - sóhajtok egyet, valamennyire elkezdve a magammal kapcsolatos témát. Bébilépésekben vagy bébirépákban, ha már arról volt szó...

szívecske


◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆

Crazy, but I love her
I could never run from her



avatar
Törvényszegõk
Play by :
Josh Segarra
Kor :
31
Foglalkozás :
rossz múltú-apafiguraszerű-fejlődő szervezetben lévő-emberi lény
Hozzászólások száma :
233

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Raelyn&Dorian - Show me how to live   Hétf. Júl. 09, 2018 11:59 pm


Dorian & Raelyn
CAME TO SHOW ME ANOTHER TRICK OF YOURS?

- Dorian Jason Lester, hát valóban ilyen borzalmas embernek tartasz engem, hogy azt gondolod rólam, élvezem más emberek terrorizálását? - kérdezem valódi felháborodást színlelve. - Vérig sértesz - ingatom a fejemet csüggedten, és már nyilván nem is igazán meglepő, hogy ezzel bűntudatot keltek benne, de amikor megfogalmazza a mondata második felét a teste felajánlásáról, olyasféle bűnös gondolatok támadnak bennem, amelyeket már jobb ha nem öntök verbális formába. Valószínűleg így is az arcomra lehet írva minden, a szemeim villanása, a szemöldökeim enyhe megemelkedése, vagy ahogyan kissé beharapom az alsó ajkam, elárulják, hogy egy ilyen felajánlás után a teste többnek lenne kitéve némi bökdösődésnél.
- Hmm... ezt alaposan át kell gondolnom... de igen, azt hiszem, megoldható lenne. Persze be kéne szereznem előbb némi ragasztószalagot meg kötelet, hogy legyen mivel megakadályoznom a katasztrófát, ha elkezdenél darabjaidra hullani, de kreatív embernek tartom magam... megoldanám – felelem kellő pimaszsággal, fülig érő szájjal. Mindazon szerepek közül, melyeket eddig önként és dalolva vállaltam az életében, ez lenne talán a legmegtisztelőbb. És viccen kívül is tényleg úgy érzem, szívesen ott lennék neki, ha arra lenne szüksége. Remélem, ezt tudja.
Persze egy ilyen fajta lépcsőfok meglépése egy adag őszinteséggel és bizalommal kezdődik, melyet most meg is szavazok neki, amikor mesélni kezdek neki a múltamról és a családomról. Nem volt könnyű gyerekkorom, de lehetett volna sokkal rosszabb is, ha nem lennék olyan makacs és életrevaló, mint amilyen egyébként vagyok. Nem hagytam, hogy korlátok közé zárjanak, gyakran szembeszegültem a szüleimmel, de ezt nem is bántam meg soha. Néha nehéz kijönni velük, és talán tiszteletlenségnek tűnhet az, ahogy beszélek róluk, de szerintem vannak olyan szituációk, amikor a szülőnek is tanulnia kell az életről, a gyereknevelésről, néha talán épp a saját csemetéjétől. Egymás határait feszegettük folyton, és nagyon különböző alapanyagokból vagyunk összegyúrva, de ettől még szeretem az apámat és a mostohámat is. Halványan, szerényen megmosolygom Dorian véleményét, mielőtt újra megszólalnék.
- Tapasztalataim szerint minden családban vannak zűrök. Néhol több, néhol kevesebb. Igen, nem volt egyszerű velük az élet, de... szerintem tekinthetjük pozitívumnak, hogy az ellentétek ellenére sem mérgesedett el soha túlságosan a helyzet, és máig kitartottunk egymás mellett. Mondjuk az tény, hogy a távolság... hogy ők Washingtonba költöztek, le is egyszerűsítette valamelyest a dolgokat – nevetek fel kicsit halkan. Van az úgy, hogy a távolság valójában csak közelebb hozza egymáshoz a szeretteinket.
De ennyi beszéd után már kíváncsi lennék Dorian történetére is, vagy bármire, amit szeretne megosztani magáról. Ám a társalgásnak a második fele majd csak a reklám után folytatódhat, mert sürgősen elszólítanak mellőle. Nem szívesen hagyom őt hátra, miután nagy nehezen sikerült az épület falain belülre csalnom, de hív a kötelesség. Amint Annievel kocsiba vágjuk magunkat, kicsit magam mögött is hagyok minden mást, mert tudom, hogy észben teljesen itt kell lennem, amikor a munkánkat végezzük. Talán még jó is, hogy bejött ez a hívás, mert mentés közben sokkal gyorsabban telik az idő, hamarabb lejár a műszak, és aztán végre megvalósíthatjuk Dor titokzatos terveit.
Azzal persze előre nem számolhatok, hogy majd egy égő házból kell kimenekítenem valakit, de ezt a szakmát épp ezek a váratlan események teszik igazán színessé. A veszélyes küldetés azonban sikeresen zárul, de még akkor is tombol bennem az adrenalin, amikor visszatérünk a laktanyára. Egy kicsit még össze kell szednem magam, reményeim szerint ebben fog segíteni egy gyors zuhanyzás, ami alatt minden felesleges gondolat és feszültség is elhagyja a testem. Az lábaim azonban először Dorianhez visznek, hogy tudassam vele a terveimet. Nem tudom, mit láthat rajtam, vagy érezhet rólam, de amikor a karom után nyúlva visszatart, teljes alakomban felé fordulva pillantok fel az aggódó szemeibe. Egyik kezemet automatikusan helyezem a mellkasára, a szíve fölé, a másik a derekán állapodik meg, és ahogy a két tenyerébe fogja az arcom, az érintése a bőrömön, a tekintete, a közelsége, a szívverése, melyet az ujjaim alatt érzek, ezek mind jólesőn csillapítják le a bennem dúló vihart.
- Igen, minden oké, jól vagyok – pillantását követve állapodik meg az én tekintetem is a dzsekim megfeketedett szegletén. Hát ez nem néz ki valami jól. Jobban megpörkölődött, mint gondoltam. Kérnem kell majd egy újat. - Történt egy kis baleset mentés közben – kezdek bele, mert rájövök, hogy ez nem tűnik semmiségnek, és meg kell nyugtatnom őt. Közben átjár egy kellemetlen érzés emiatt, mert a múltat, a házasságomat idézi. Adam olyannyira nem viselte jól, hogy munka közben veszélynek lehetek kitéve, hogy végül muszáj volt felhagynom miatta a mentőzést. Én nem szeretném, hogy ez ismét megtörténjen. Ám hazudni vagy ködösíteni sem akarok emiatt. - Beszakadt előttünk az égő mennyezet – árulom el őszintén. - De a kollégák értik a dolgukat, időben kapcsoltak, nem sérültem meg. Jól vagyok – gyűröm fel a kabátom ujját, hogy láthassa, a karom alatta teljesen ép. Aztán a szemeibe nézve állom a pillantását, hogy láthassa, teljesen komoly vagyok. Végül egy kisebb mosollyal megsimogatom az arcát, és ismét magára hagyom egy kicsit. A zuhanyzók felé veszem az irányt, meg kell szabadulnom ettől a füstszagtól...
Negyed órával később nedves tincsekkel, de tisztán, jó illatúan, és civil ruhában térek vissza hozzá, menetre készen. A megdézsmált, mexikóit rejtő tasakokat a hűtőbe teszem, az sem gond, ha a következő váltás elcsipegeti. Aztán Dorianre villantva egy széles mosolyt közlöm, hogy mehetünk, és átkarolom a derekát, miközben kifelé terelem.



◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆




avatar
Egészségügy
Play by :
Chloe Bennet ★
Kor :
27
Foglalkozás :
paramedic, self-defense instructor ★
Hozzászólások száma :
84

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Raelyn&Dorian - Show me how to live   Vas. Júl. 08, 2018 8:58 pm


raelyn&dorian

Nem egy hétköznapi szitu, közeg és egy még annyira sem hétköznapi lány. Ez ami eszembe jut arról az állapotról, amelynek a részese vagyok és amely őrült tempóban ragad el, mintha csak egy örvény volna, én meg egy magányosan tengődő csónak a mindenség közepén. Kétlem, hogy megérdemelném mindezt, ezért óvatosan teszem a dolgomat vagy éppenséggel válogatom meg a szavaimat. Néha emlékeztetnem kell magamat arra, hogy nem mindenki immunis a baromságaimra és vannak akik inkább tartják a jó pár lépés távolságot. A mentős angyalka nem ilyen. Mintha felkarolná azt a sok sületlenséget, amivel untatom őt, majd alkotna belőlük egy még összetettebbet, és ez egyszerűen lenyűgöz. Nem tudom miképpen váltam ilyen szerencsés flótássá, de piszkosul kifogom használni ennek minden percét, ameddig csak tehetem. Mert a bizonytalanság ott toporog az ember nyomába és arra vár mikor ragadhatja meg a torkodat, amíg az eszedbe nem vési mennyire veszélyes dög valójában. Nem vehetem készpénznek Rae jelenlétét, de nem akarom folyton folyvást azzal traktálni magamat, hogy minden amibe belekezdek az összeomlik körülöttem, mert csak magamat készítem ki ezzel és észre sem veszem milyen lehetőségek csúsznak ki a kezeim közül. A kollégáival történő beszélgetések azonban mégsem hagynak nyugodni és naiv lennék, ha nem kérdőjeleznék meg mindent, hangosan azonban mégsem fejtem ki aggodalmaimat, nehogy ezzel pont abba a szakadékba lökjem a lehetőségeinket, aminek lehetséges még a szélén toporgunk csak vagy jobb esetben a közelében sem. Mindezek ellenére örülök, hogy nem kell sok időt töltenem a tűzoltótársai társaságában. Nem mintha ne lennének jó arcok vagy olyanok, akik nem koptatják a szájukat feleslegesen és alkotnak véleményt, ha kell, ha nem, egyszerűen beleszoktam már abba az állapotba, ahol megválogatom a társaságomat. Nem mindenkit viselek el és akiket igen, azokat sem mindig, de az idegenekkel hadilábon állok. Rae meg azért ebből a szempontból sokallta biztosabb, így minden kellemetlen érzésem semmivé foszlik vagy elhalványodik, ahogyan az elkövetkezendő ebédszünetnek is nevezhető programunkat már csak édes kettesben intézzük el. Útközben viszont továbbra sem alkalmazzuk a hallgatóság fegyverét, hiszen azok egyáltalán nem mi lennénk.
- És most el kellene hinnem, hogy nem élvezted? - a fejemet csóválom ezzel kifejezve, hogy nagy marha lennék, ha elhinném az elhangzottakat, a szemeim azonban vidáman csillognak mindeközben. - Még a végén bennem keltesz bűntudatot, amiért nem ajánlom fel testemet bökdösési területnek. - teszem még azért hozzá ugyanolyan hangnemben. - Naná, tagadhatatlan! És te vállalnád ezt értem? - bökök jelzésértékűen a mellkasomra mutatóujjam segítségével, bár nem feltétlenül ellenkeznék, ha ezt a szerepet a sok másikkal egyetemben hasonlóképp magára vállalná. Minél többet tarthatom a közelemben, nekem annál jobb dolgom lesz. Meg hát ha ilyen mosolyokkal ajándékoz meg, mint azzal, ami előbb ott virított az arcán, akkor bőven megéri egy kis szenvedés.
Általában nem én vagyok az, aki pofátlanul belemászik a másik magánéletébe, most viszont ez a helyzet ezt követeli. Mármint ha jobban megszeretném ismerni, akkor olyan témákat is ki kell veséznünk, amelyek nem feltétlenül kellemesek, mégis óvatosan puhatolózok. Tudom jól, hogy mindezek után rám mutat majd az a bizonyos nyíl és enyém lesz a szerep a nem túl kellemes részletekből összetevődött vallomásra. Nem futamodik meg attól, hogy beavasson olyan részletekbe is, amik úgy vélem nem a hétköznapi témák fogságába ragadtak, ezért megbecsülök minden egyes információt, amit megoszt velem. Csendben hallgatom végig és már csak tényleg akkor jártatom a számat, amikor annak szükségét érzem, leginkább azért, hogy rákérdezzek erre az egész szabály szerinti életre, amiben neki része volt. A válasz viszont elég ahhoz, hogy elmélyedjenek homlokomon a ráncok ennek hatására, mert ez az egész úgy baromság ahogy van. Mármint ilyen szabályok mellett szegénynek jó hogy azt nem szabályoztak meg, hogy levegőt vegyen.
- Ez azért nem semmi. - a fejemet ingatom enyhén rosszallásomat kifejezve. - De hidd el, piszkosul tisztellek érte, hogy szembeszegültél ezzel a sok sületlenséggel. - mosolyodok el azért én is, habár tőlem sem áll messze a rossz társaságba keveredés gondolata. Azért az felkelti a kíváncsiságomat, hogy mennyire rossz is volt valójában. B*ssza meg, nem tudom miért, de rohadtul aggódni kezdtem érte emiatt, pedig itt ül velem szemben és tudom, hogy ennek a korszaknak már vége. Azt hiszem már régen nem én irányítom az érzelmeimet, ha róla van szó...
Sejtettem, hogy én sem maradok ki ebből a szórásból és bárhogy is nézem, ez többnyire így fair. - Velem? - a kérdést azért felteszem, noha ebben nincsen semmi érdekes és mielőtt bármilyen értelmes magyarázatot is adnék hogyan és miképp váltam ennyire szerencsétlenné, őt elszólítja a kötelesség.
- Nem para. Menj légy hős helyettem is! - biztatom őt végigmérve ahogyan elsiet a közös helyünkről, de én most nem vágyom arra, hogy közösködjek a bent lévőkkel. Jobb itt kint a levegő és tipikusan nem az a pasas vagyok, aki leül témázgatni másokkal, mert biztos vagyok benne, hogy a véleményük gyorsan venne egy 180 fokos fordulatot, ha rólam van szó. Amúgy is most jól jön egy kis egyedüllét, hogy átgondoljam a kérdését és mindazt, amit érdemes lenne megosztanom vele anélkül, hogy ne rohanna világgá. Szeretném tényleg, ha valami működne közöttünk és ez őszinteség nélkül nem megy. Azonban az igazság egy nagy rakás sz*r ha rólam van szó és nem mindenki képes befogadni mindazt, amivel szembe kellett néznem az elmúlt évek során. Vajon ő képes lesz túllendülni mindezen? Mindenesetre a választ csak úgy tudhatom meg, ha vallomást teszek és várom, hogy miképpen reagál majd.
Ahogyan az az én esetemben lenni szokott, könnyedén ráunok magamra így élek a lehetőséggel, hogy körülnézzek az épület belső felén is. Valóban nem sokan lézengenek errefelé, de egy darabig lekötöm magamat a képekkel, melyek a falon vannak vagy a társalgó faliújságjára kifüggesztett közös fotókat bámulva. Ösztönösen kúszik mosoly az arcomra, amikor észreveszem az egyiken a kis mentőst, akin tényleg látszik, hogy megtalálta a helyét. Jó ilyen felszabadultnak látni őt, még ha csak pillanatokat kaphatok is el ebből.
Egy kis idő múlva térek vissza csak a helyünkre és az érkezésükig elkényelmesedek a padon vagy elcsenek még egyet az ételből, amit magával hozott. Az ujjaimmal dobolgatok, amikor befutnak a többiek is és hamarosan Őt is felfedezem. Egyenesen megindul felém, de nekem valami nem tetszik. Fel is tápászkodok a helyemről, hogy egyenesen előtte álljak meg.
- Persze, addig tudok várni. - bólintással is megerősítem az elhangzottakat, de mielőtt elindulna a dolgára, megragadom óvatosan a karját, hogy maradásra bírjam. - Rae.. - mondom ki a nevét és most arcának két oldalára simítom két tenyeremet, mihelyst tüzetesebben végigmértem őt. - Minden oké? - mélyedek el a szemeiben, mert nekem rettentő rossz érzésem van és nem tudnám megmagyarázni miért. - Történt valami? - tekintetem a kabátján akad meg és most nem szívesen engedném el addig, amíg meg nem bizonyosodok hogyléte felől...

szívecske


◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆

Crazy, but I love her
I could never run from her



avatar
Törvényszegõk
Play by :
Josh Segarra
Kor :
31
Foglalkozás :
rossz múltú-apafiguraszerű-fejlődő szervezetben lévő-emberi lény
Hozzászólások száma :
233

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Raelyn&Dorian - Show me how to live   Pént. Júl. 06, 2018 2:26 pm


Dorian & Raelyn
CAME TO SHOW ME ANOTHER TRICK OF YOURS?

Doriannel már tulajdonképpen hónapok óta kerülgetjük egymást. Szinte azóta ismerem őt, hogy visszatértem a mentőzéshez, miután ott hagytam Adamet. Már nem vagyok benne biztos, de talán épp az egyik első esetem is ő volt, és azóta is időről időre különféle ilyen-olyan „balesetek” okán össze kellett foltoznom őt. Már első percben levettem, hogy egy kicsit zűrös a pasi, és ezt igazolta az is, hogy folyton lelépett, ha a kórház került szóba. Ugyan kezdetben csupán néhány szót vagy mondatot váltottunk, esetleg egy kicsit ugrattuk egymást, de azt hiszem, hamarabb megkedveltem őt, mint azt észrevettem volna. Bár nekem időre volt szükségem a válásom miatt is, legutóbb mégis felbátorodtam annyira, hogy elhívjam őt egy italra... Csakhogy annak a randiszerű iszogatásnak nem éppen úgy alakult a vége, ahogy vártam. Azt mondta, majd megkeres, mégsem igazán hittem, hogy hallok még felőle, legalábbis nem ilyen minősítésben... legfeljebb azért, hogy ismét ellássam őt valami újabb balhéja után. Meglepett, amikor megláttam, hogy a tűzoltóságon kívül ácsorog, rám várva, de most hogy itt van, nem szívesen adnám meg neki az esélyt arra, hogy ismét felszívódjon idő előtt. Nyilván még kissé korai a kollégák megismerésének kitennem őt, de nemigen van más választásom. Jobb ötlet híján igyekszem úgy intézni, hogy a lehető legkevesebbet kelljen velük cseverésznünk, és mielőbb kettesben lehessünk újra. Ritkán van úgy, hogy ennyire epekedve várjam a munkaidőt végét, még a hosszú műszakok sem igazán szoktak zavarni, hiszen szeretem, amit csinálok, de most azt kívánom, bárcsak máris leléphetnék innen vele. Őszintén kíváncsivá tesz, hogy mégis mit találhatott ki kettőnknek, de mivel nem volt hajlandó előre elárulni, türelemre intem magam.
A játékos, komolytalan, mosolygós társalgásunkban némi hangulati változás áll be, miután megszabadultunk a kollégáimtól. Még mindig tréfálkozunk, de határozottan érzem, hogy valami más lett.
- Ó, sajnálom – biggyesztem le a szám. - Pedig nem azért csináltam, hogy rettegésben tartsalak. Távol álljon tőlem, hogy terrorizáljalak – ingatom a fejem sajnálkozást mutatva. - Bár ha ennek hatására szedted össze magad... Néha jól jön, ha van valaki, aki egyben tart bennünket, nem igaz? - mosolygok fel rá édesen, ártatlanul, mielőtt követné a példámat, és helyet foglalna ő is a padon.
Ahogy már a levegőben is érződött korábban, hamar megcsap a komolyabb témák érkeztének előszele. A feltett kérdésére ugyan ismét válaszolhattam volna valami tréfás féligazsággal, kis semmiséggel, hisz általában nem szívesen merülök bele a családi témákba, nem beszélve anyám halálának körülményeit, ám most valahogy mégsem esik nehezemre őszintének lenni. Azt hiszem, ennek is elérkezett az ideje, hogy egy kicsit engedjünk, és megnyíljunk végre a másik felé. Dorian figyelmesen hallgat, a balesettel kapcsolatos hozzáfűzni valójára pedig csak szomorkás mosollyal bólintok, mielőtt folytatnám.
- A szabályok igazából nagyjából mindenre kiterjedtek, kivel, mit, mikor, hogyan... Hogy mit tanulhatok, milyen különórákat vehetek fel, mivel tölthetem a hétvégéket, kivel barátkozhatok és kivel nem, meddig maradhatok fent éjjel... és így tovább. Hamar megtanultam úgy megszegni őket, hogy az ne tűnjön fel, de egy idő után már nyíltan lázadtam, és sokszor csak azért is megtettem valamit, mert nem volt szabad. Az lett a vége, hogy rossz társaságba keveredtem, és volt néhány zűrös ügyem... Ez végül kicsit változtatott a szülői hozzáálláson, de azt hiszem, bizonyos fokig még ma is ugyanez a felállás. - Nevetve bólintok az észrevételére. - Legalább valaki értékeli a lázadásra való tehetségemet – mosolygok vissza rá. Néhány pillanatnyi szünet áll be, amíg elmajszolunk néhány falat tacót, aztán kissé közelebb hajolva merülök el a kék szempárban.
- Na jó, és mi a helyzet veled? A te családoddal? Ha jobban belegondolok, még mindig nem tudok rólad semmit többet, azt leszámítva, hogy van egy bátyád... és nem szokásod kerülni a bajt – vonom fel enyhén a szemöldökeimet. Lemerném fogadni, hogy lázongó öcskösként neki is megvannak a maga sztorijai a szabályszegésekről.
Sajnos azonban ez a beszélgetésünk most nem nyúlhat túl hosszúra, mert mielőtt belemerülhetnénk, és faggatni kezdhetném, a diszpécsernő hangja ismét bezengi a laktanyát.
- 49-es mentőkocsi! Több súlyos égési sérült és... - kezd bele a bejelentésbe, én meg hamar kihúzom magam, és feszülten figyelek.
- Ez most nekünk szól – tudatom Doriannel, miközben felállok. - Mennem kell, de amint ezzel végzünk, a műszaknak is vége, és megejtheted az elrablásomat. - Jelentem ki egy féloldalas, szórakozott mosollyal, mert a fejem részben már azzal van tele, hogy mi is vár ránk pár perc múlva. Kifelé indulnék, amikor hirtelen Annie dugja ki az ajtón a fejét.
- A cím ugyanaz, ahová Wilsonékat hívták – közli aggodalmas tekintettel, majd elsiet. Egyértelmű, hogy a kollégák épsége miatt izgul, de amíg nem tudjuk, mit történt, muszáj nyugodtnak maradnunk.
- Ne tűnj el, mire visszaérek! – szólok rá szigorúan Dorianre már kifelé menet. - Nyugodtan itt maradhatsz, vagy a társalgóban... van tévé, wifi, és ásványvíz a hűtőben – hadarom el, aztán már ott sem vagyok.
Ann egész úton elég szótlan marad, és az ujjaival babrál, vagy csak az ablakon bámul ki, és olyan ideges, hogy a vezetést is kivételesen rám hagyta. Kezd számomra gyanús lenni, hogy van közöttük valami a hadnaggyal, mert még nem láttam ilyennek. Megérkezve kiderül, hogy rajtunk kívül már két másik mentőkocsit is a helyszínre vezényeltek. A tűz pedig, ami miatt a többieket hívták, már több épületre is átterjedt. Az a gáz, hogy ezek mind műemléknek számító régi épületek, és annyit még én magam is hamar meg tudok állapítani, hogy a faszerkezetük túlságosan is gyúlékony. Sok sérült van, szerencsére a többségük nem életveszélyes. Már a második megégett kart kötözöm be, amikor kiderül, hogy az egyik égő házban van egy sérült, akit mentős segítsége nélkül nem tudnak elmozdítani. Kérdés nélkül vállalom a feladatot, hogy bekísérem a tűzoltókat a házba, Ann amúgy sincs szerintem olyan állapotban, hogy magam helyett őt küldjem. A bent ragadt férfinak a gerince sérült, amikor ráomlott a mennyezet. Intubálnom kell, mert már túl sok füstöt nyelt, és miután ez megtörtént, kellő óvatossággal a hordágyra húzzuk. Már kifelé tartunk, amikor újabb omlás történik. Az egyik tűzoltó épp az utolsó pillanatban ránt félre, épp csak a dzsekim pörkölődik meg.
Nagyjából bő másfél órával később érkezünk vissza a laktanyára. Úgy érzem, a füst a bőröm alá is beitta magát, és alig várom, hogy végigsikáljam magam, de előbb Doriant kerítem elő.
- Még negyed órát kérek, amíg lezuhanyzom, átöltözöm, és mehetünk. Rendben? - fordulok felé a kédréssel.



◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆




avatar
Egészségügy
Play by :
Chloe Bennet ★
Kor :
27
Foglalkozás :
paramedic, self-defense instructor ★
Hozzászólások száma :
84

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Raelyn&Dorian - Show me how to live   Csüt. Júl. 05, 2018 7:44 am


raelyn&dorian

Nincs abban semmi rossz, ha az ember képzelete kicsit meglódul, legyen bármiről is szó. Ahogyan az sem tartozik a büntetendő dolgok közé, ha eljátszunk a gondolattal milyen személyre is szeretnék rátalálni a későbbiekben, aki kitart mellettünk, még ha az idegeire is megyünk. Én sem vagyok ez alól kivétel, de ahogyan az éveim alakultak, úgy szorult háttérbe ez a melankolikus semmibe merengés és változott meg, ahogyan vele együtt én is. Nem nehéz elveszíteni önmagadat, visszatérni hozzá viszont annál neccesebb és amikor azt sem tudod kivel nézel szembe a tükör előtt, akkor hogyan is tudhatnád miképpen épüljön fel az a személy, aki mellett szívesen ébrednél? Egy idő után már úgy van vele mindenki, hogy csak alakuljon valami vagy ne rohadjunk meg egyedül, mert annál rosszabb szitu nincs, ha ennyi ember közül pont te vagy az, aki mellé nem jut senki sem. Mindezeket félretéve itt vagyok én. A pasas, aki gyerekes izgatottsággal és meglehetősen szerencsétlen módon igyekszik lenyűgözni azt a nőt, akire a legvadabb álmaiban sem mert volna gondolni. Mert ilyen is létezik, hogy a valóság felülmúlja a képzeletet és az én esetemben Raelyn jelenléte, személyisége elég toronymagasan veri a gyermeteg elkalandozásaimat. A közelében úgy érzem magamat, mint egy kis taknyos, aki beszabadult az édességboltba és ingyen magához vehetett annyi finomságot, amennyit csak elbírt. Majd végigszaladt a sorokon és magához ölelte az egész készletet, ami tudja, hogy a vesztét fogja majd okozni és teljes mértékben a plafonon is lesz belőle, de nem érdekli, mert a köztes állapot igazán élvezhetővé teszi mindezt. Bármennyire is őrült hasonlat is ez. Annyi mindenről beszélgethetnénk, mégis örülök, hogy nem az időjárást ecseteljük vagy azt, hogy mennyire elcsesztem a legutóbbi alkalommal, hanem tovább merengünk olyan témákon, mint például a partnerség gondolata egy rablópáros esetében. Felcsigáz a gondolat, de nem utasítom el az ajánlatát, hogy betársuljon hozzám. Sőt mi több, erősen támogatom!
- Mindenképpen. Ránk jellemző, hogy több funkcióban működünk és egyiknél se tudjuk hogyan kötöttünk ki. - vigyorodok el, mint egy jól lakott napközis, noha cseppet sem érzem rossznak, hogyha több oldalról közelítjük meg a közöttünk kialakuló dolgokat. Főleg azért, mert így kevésbé uralkodik el rajtam a jelenség, hogy elrontom az egészet. Úgy tűnik a mai nap folyamán érzelmi skálám hatvan féle verzióját vázolom fel neki, mert amíg előbb annyira biztos voltam magamban, hogy a határozottságom bizonyításaként tűzbe is sétáltam volna az igazamért, most viszont, hogy bemutatkozásra kerül a sor, hirtelen visszaveszek az arcomból. Nem tudnám megmagyarázni, de a sok közül ez is egy olyan pillanatnak bizonyul, amikor szégyellem azt aki voltam. Mintha nem szeretnék rossz fényt vetni Raelynre azok az emberek előtt, akik fontosnak számítanak az életében és ez visszatart attól, hogy teljes valómban megjelenjek előttük. Ő viszont roppant édesen igyekszik megnyugtatni és némiképp sikerül is, azonban hülye lennék nem rájátszani. Amikor két kis keze arcom két felén landol, szemei pedig kontaktust váltanak a sajátommal, az az áruló szívem kihagy egy ütemet.
- Nem itt fogok megszülni Rae. Még nem érkezett el az ideje! - célzok itt most a légzőgyakorlatokra, amelyekre utasít és szórakozottan vigyorodok el, hogy végül behunyva a szemeimet kezdetben élesen beszívjam a levegőt, végül pedig kifújjam, ahogyan azt kérte. - Ki gondolta volna? - ajándékozom meg egy egyszerű és féloldalas mosollyal, hogy minden kételyemet legyőzve már csak az előttem álló akadályokra koncentrálhassak.
Sokkal könnyebben megy, mint ahogyan azt gondoltam, egyben az utóhatása összezavaróbb, mint amire lehetett számítani. Tudom, hogy rengeteg olyan dolog van még, amivel nem vagyok tisztában egyre kellemesebbnek érzett társaságomról, mégis a kíváncsiságom most eluralkodik rajtam, amelyet egyre nehezebbnek tűnik legyűrni. Gyorsan végzünk az udvariaskodásokkal és sétálunk ki kettesben most már az udvarra, amely során igyekszem legerőszakosabban háttérbe szorítani azt a késztetést, hogy elrontsak mindent. Beszélgetnünk kell, vallomásokat tenni, amelyeket időbe telik majd feldolgozni mindkettőnknek, de ha többet akarunk a másiktól, nem elhanyagolható elsősorban őszintének lennünk egymással.
- Van benne logika. - kezeim a zsebeimbe landolnak, mégsem rejtem el kikívánkozó mosolyomat, ahogyan a munkatársairól nyilatkozik. - Szerintem a bökdösésed lehet a ludas. Annyira rettegek tőle, hogy inkább összeszedtem magamat. - folytatom tovább ugyanolyan hangulatban, de némiképp visszafogottabban. Egy közeli padon helyezkedünk el és most már higgadtabban kezelem a fejemben kavargó káosz létezését, mégis a kérdésére leginkább összefoglalóan válaszolok, ez viszont nem állít meg abban, hogy átvegyem a vallató szerepét és kicsit mélyebben belemásszak a személyes terébe. Unszolására pofátlanul elcsenek egyet az asztalon heverő étel egyikéből és felmutatom jelzésértékűen, hogy ki vele, mert ez a pofa minden mocskos részletet tudni akar! Figyelmesen követem végig a történetét, de nem vágok közbe. Helyette azzal törődök, hogy minél több információt magamba szívjak, mint egy szivacs vagy elraktározzam, mint a mókus a mogyorót télire. Tényleg ismerni akarom őt és nem csak felszínesen, hanem úgy mindenhogy.
- Sajnálom a balesetet. - fintort ejtek a múltban történtek hatására, ahogyan a mesélés végéhez ér, majd véleményt is formálok az elhangzottakra. - Én sem döntöttem volna másképp a helyedben. - teszem még hozzá, de még visszatérek történetének egy pontjára. - Öregem, azért abszurd lehetett ilyen körülmények között megmaradni a józan eszednél. De konkrétan milyen szabályokkal tágították az agyadat? - érdeklődök tovább, csak úgy kutatás szempontjából, hogy milyen szülője ne legyek Hannahnak. Meg egyébként sem igazán térek észhez, hogy mi értelme van a felszínre játszani, ha belül minden összeomlik, mint egy kártyavár. - Azért ahogyan észrevettem, a kis lázadó éned megmaradt. - csipkelődök vele. - Ne értsd félre, nekem kegyetlenül bejön.. - vallom be megbánás nélkül.
- Komolyan éljek ezzel a felelősséggel együtt? Te sem gondolod komolyan, hogy ekkora hatalmat adsz a kezembe.. - a fejemet csóválom, mindazonáltal eszem ágában sincs visszautasítani az ételt. Bele is harapok a választottamba, és most élvezem azt a különös nyugodtságot, amit a beszélgetésünk körülményei biztosítanak.
szívecske


◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆

Crazy, but I love her
I could never run from her



avatar
Törvényszegõk
Play by :
Josh Segarra
Kor :
31
Foglalkozás :
rossz múltú-apafiguraszerű-fejlődő szervezetben lévő-emberi lény
Hozzászólások száma :
233

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Raelyn&Dorian - Show me how to live   Hétf. Júl. 02, 2018 2:06 am


Dorian & Raelyn
CAME TO SHOW ME ANOTHER TRICK OF YOURS?

Úgy vetem fel az emberrablásos betársulásom ötletét, mintha amúgy nem lenne épp elég elfoglaltságom a szabadnapjaimon az önvédelemedzésekkel, vagy mondjuk a költözéssel, a válással, meg miegymással. Miközben már elvállaltam az élete történetének megírását, a testi épségének őrzését, sárkányszelídítést, a királyságunk vezetését, meg nem is tudom, mi minden volt még, de hát úgy a jó, ha nem unatkozunk.
- Most miért? Szerintem minden egyéb projektünk mellett ez már a legkevesebb. Olyanok lehetnénk, mint Bonnie és Clyde – nevetgélek. Szerintem ez egészen izgalmas gondolat, ami egyben nyilván kissé árulkodik az elmeállapotomról is, de hát ez van. Bár lehet, hogy ezzel már kezdek sok lenni Dorian számára. Érthető lenne, hisz szerintem egy átlagember csak egy bizonyos mennyiségű Raelyn-adagot képes egyszerre megemészteni. Bár még egy icipicit reménykedem, hogy nála a mérce magasabban van, mint a többségnél.
- Határozottan kiváltságosnak érzem magam – bólintok igazat adva neki, és közben szórakozott mosoly játszik az ajkaimon, mert amellett hogy élvezem a sejtelmes eszmecserénket, hazudnék, ha azt állítanám, hogy nem lódítja meg kissé a fantáziámat a téma másodértelme is. Azon túl, hogy baromira kedvelem a pasit, és időnként úgy tűnik, mintha egy-egy mosolyától a szívem is kihagyna egy ütemet, még szemtelenül vonzó is. Ám ez a mindig laza, dögös férfiállat lámpalázas kisfiúvá változik, amint felvetem az ötletet, hogy bemutatnám a munkatársaimnak. Már-már megsajnálom őt, pedig itt már nem lesz menekvés. Nem fogom őt kinn hagyni, és mivel az mostanra egyértelműen kiderült, hogy nem képes láthatatlanná válni, rejtegetni sem tudom, így hát nincs más megoldás. Mondjuk mivel szerintem enyhén túl is játssza a dolgot, vagyok olyan szemtelen, hogy én is ugyanezt tegyem. Ismét szembe fordulok vele, és két tenyerembe fogom az arcát, majd a szemét szuggerálom.
- Dorian! Vegyél... egy mély... levegőt! Aztán fújd ki! - utasítom tágra nyílt szemekkel meredve rá. - Na, most már készen állsz. Egyébként lehet, hogy a puszi kellemesebb, de én a furkálódást is nagyon élvezem – vigyorodom el édesen, majd további haladékok nélkül rászabadítom a kollégáimat. Számíthattunk rá, hogy nem lesz könnyű menet. Igazság szerint nem Dor volt az egyetlen, aki izgult a bemutatás gondolata miatt. És a félelmeink nem is voltak teljesen alaptalanok. Bár ő teljesen természetesen viselkedik, a munkatársak rohama, a kialakult beszélgetés várható iránya miatt végül én vagyok az, aki nyuszimód megfutamodik, és magammal rángatva Doriant is, kimenekülök az udvarra.
- Igen, tényleg jófejek – bólintok végül mégis szelíd mosollyal, amint a szabad levegőn helyet foglalok. - Tudod, amúgy is okkal veszem magam körbe dilisekkel... ettől szinte már normálisnak érzem magam – teszem hozzá, s közben a vonásaim vigyorrá szélesednek. - Mellesleg nagyszerűen álltad a sarat odabenn. Kapsz érte egy piros pontot – tréfálkozom, és igyekszem ismét viccelődéssel elütni a dolgok élét, de azt hiszem, mindketten érezzük, hogy valami megváltozott időközben. Nem okvetlenül rossz irányba... inkább csak... olyan ismeretlen, komolyabb vizek felé kezdtünk el evezni, amerre eddig még nem jártunk. És szerintem ez valójában jó dolog. Vagy legalábbis jó is lehet. Egy újabb lépcsőfok. A bátyáról kérdezek, sodródva a személyesebb témák felé, és a válaszával persze ismét megmosolyogtat.
- A nagytesók sorsa már csak ilyen kegyetlen – hallatok egy drámai sóhajt. Aztán betalál egy olyan kérdéssel, amit ugyan aranyos csomagolásba bújtat, már nem igazán lehet viccesen megválaszolni.
- Hmm... - hümmögök, és elé tolom az egyik kajás tasakot az asztalon. - Ha tényleg kíváncsi vagy kicsi Rae történetére, azt ajánlom, egyél, mert ezt nem egészséges üres gyomorral hallgatni – vigyorodom el ismét, ezzel mégis előrejelezve, hogy komolyabb elbeszélés következik. És csak miután eleget tesz a szelíd noszogatásomnak, kezdek bele a mesélésbe.
- Nagyrészt a szüleimnek köszönhetem, hogy ezen a pályán kötöttem ki, bár egyik sem tudatosan lökdösött ebbe az irányba... - tekintetemet a kezemben tartott felettébb érdekes taco felé fordítom, és morzsákat csipegetek le róla, miközben magamban a folytatást fogalmazom. - Négy éves voltam, amikor anyámmal autóbalesetet szenvedtünk, és ő elhunyt. Azt hiszem, leginkább emiatt döntöttem el már nagyon fiatalon, hogy az egészségügyben szeretnék majd egyszer elhelyezkedni, életeket menteni, másokon segíteni. Aztán mivel... öhm... - miután sikeresen kiböktem a múltam talán legfájdalmasabb igazságát, pillantásomat ismét az átható kék szempár irányába emelem. - Szóval anyám halála után ismertem csak meg apámat, aki nem sokkal később megnősült, és elvett egy konzervatív ügyvédnőt, aki elindította őt a politikai pályán, majd ketten együtt megannyi házi szabályt állítottak elém, annak érdekében, hogy a családunk a tökéletesség mintaképe legyen. Én meg fél életemet azzal töltöttem, hogy ez ellen lázadtam. Azt várták tőlem, hogy orvos legyek, mondjuk sebész, én meg csak azért sem lettem az – grimaszolok, aztán ismét vigyorra húzódnak az ajkaim. - Ezért lettem mentős. Ezt a munkát nem tartották hozzám méltónak, én azonban éppen ebben találtam meg az igazi önmagamat – vonok végül vállat. Aztán hagyom neki kicsit emésztgetni a hallottakat, és ismét taszítok felé egyet az egyik ebédes tasakon.
- Komolyan mondtam, hogy egyél. Ha nem segítesz ezt a temérdek kaját elpusztítani, van olyan jó étvágyam, hogy egyedül is megoldjam a dolgot, de aztán te leszel a hibás, ha beteg leszek, vagy fel kell gurítanod a buszra – nézek rá vádlón, mintha máris ez a rémes forgatókönyv lenne a valós helyzet.



◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆




avatar
Egészségügy
Play by :
Chloe Bennet ★
Kor :
27
Foglalkozás :
paramedic, self-defense instructor ★
Hozzászólások száma :
84

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Raelyn&Dorian - Show me how to live   

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down
 

Raelyn&Dorian - Show me how to live

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin in New York :: New York :: Queens-
^
ˇ