One belongs to New York instantly. One belongs to
it as much in five minutes as in five years.
Belépés

a városba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Társalgó
szavak sokasága
Új posztok
hozzászólások



Syl & Ben - The charity ball

Benjamin Henson
Today at 3:15 pm



Lyn & Ben - Welcome Back Honey

Benjamin Henson
Today at 2:13 pm



Miles & Marley // this case is more important than anything else

Miles A. Schiffman
Today at 2:10 pm



Flor & Jules

Flor Sanchez Moreno
Today at 12:51 pm



Dor & Rae | shining stars of the night

Raelyn J. Winters
Today at 1:43 am



Helyszínigénylés

Benjamin Henson
Yesterday at 10:46 pm



Raina & Dave & Leon ~ what the f*ck?!

Raina Robbins
Yesterday at 8:05 pm



Fable & Ewan - Who are you?

Ewan Patrick Brooks
Yesterday at 6:18 pm



Recognize it! #2

Adam M. Austin
Yesterday at 2:54 pm
Lakosok
nyilvántartása
Csoport neve
Média 11 2
Diákok 4 6
Törvényszegõk 11 11
Bûnüldözés 5 7
Hivatal 0 4
Üzlet 4 4
Oktatás 5 1
Munkások 6 2
Egészségügy 6 6
Összesen 52 39
Ismerõs idegenek
New York utcáin
Jelenleg 25 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 19 vendég :: 1 Bot

Benjamin Henson, Carina De Angelis, Dave Connor, Elizabeth Luna Cortez, Fable S. Hill, Joshua Miller


A legtöbb felhasználó (67 fő) Vas. Márc. 12, 2017 6:18 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Raelyn&Dorian - Show me how to live

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Raelyn&Dorian - Show me how to live   Pént. Május 25, 2018 12:44 pm


raelyn&dorian

Mostanában kezdek meggárgyulni a rengeteg felismerés közepén csücsülve, amelyek szinte támadásként érnek, amikor nem számítok rájuk. Ez is lenne a lényege, nem? Számoljunk a következményekkel, ha már voltunk akkora marhák, hogy elvarrtunk minden szálat magunk körül, amelyek még segítségünkre válhattak volna. Kitolás volt magamat azzal hitegetni, hogy egyedül is menni fog, azt viszont még inkább annak éreztem, ha mást is magammal rántok az újból felélénkült múltbéli személyiségem által létrehozott útra. Nem voltam kellemes társaság, - nem mintha ettől bármikor is félni kellett volna, - így kerültem akit csak lehetett, hogy kevésbé utáljanak meg érte. Egyik mélypont követte a másikat, majd azon kaptam magamat, hogy legszívesebben a falat fejelném át, mert a fejemben lévő gondolatok úgy zsongnak, mintha valami kicseszett őrültekházának a kantinjában lennék. Hogyan lehettem volna így valakinek a támasza, amikor önerőből a földre kényszerítem saját magamat? Kérdés, amire a válasz homályosan érkezett csak meg és leginkább a lényeg maradt ki belőle. Javulnom kellett, de olyan voltam, mint valami gyógyszer amelyet az emberek dobálnak magukba, ha a rosszullét környékezi őket. Mielőtt a hatása beüt, előtte újra át kell élned azt a szemetet, ami ellen bevetted. Logikátlan az egész, de egyben mégis van értelme. Megeshet, hogy annak az apró pirulának is a teljes képet kell kapnia ahhoz, minden részletével és kellemetlenségével együtt, hogy a végén legyőzhesse a rohadékot. Nem érheti meglepetés vagy egy gondatlanul elhagyott tényező, amely újra formálhatja ellenségét. Abszurdum önmagamat egy gyógyszerhez hasonlítani, de csak ilyen baromságokkal tudtam megmagyarázni a tetteimet. Apró dózisokban segítő szándékkal hatottam, míg egyszerre többet kapva belőlem akár mérgező is lehettem egy ember számára. Így ragaszkodva első és egyetlen lehetőségemhez igyekeztem a legjobb formámat hozni, és ha ehhez az kellett, hogy napokig a társalgási hangulatomat a nullára csökkentem, akkor tartottam magamat ehhez, mint a kis angyal. Mindent a siker érdekében, aminek a vége aligha körvonalazódott ki még előttem, de ez nem szegte kedvemet attól, hogy tovább próbálkozzam.
Újabban egészen más módszerekhez folyamodtam. Nem nyúltam tiltott szerekhez, bár néha egy-két cigiszünet becsúszott. Rosszabb napokon akár több is. Gondolni sem gondolhattam ezekre a saját kitűzött célomon kívül, ami hosszú utat ígér magával és aminek első lépcsőfokaként azt határoztam el, hogy rendbe hozom mindazokat a kapcsolatokat, amelyeket az elmúlt pár hétben sikeresen aláástam. Nem vagyok bocsánatkérő típus, de most muszáj lesz megerőltetnem magamat, mert senki sem fog a kedvembe járni pusztán a két szép szememért. A korábban említett új módszerekbe az állandó futás is becsatlakozott. Ha a gondolataim nem jó irányba haladtak, rohanni kezdtem. Mindegy merre, mindegy hova, csak esélyem se legyen elmerengeni. Ezek az időszakok úgy tűntek beváltak, és bár nem hangoztattam úton-útfélen, de kezdtem egy kicsit gatyába rázni a hangulatomat meg a közérzetemet is. Ugyan a lista egészen népes, akiknél bocsánatért kell esedeznem, azonban a lényem egy része úgy érzi, teljesen megéri.
Következő állomásom afelé a hölgy felé vezetett, akit ocsmány módon hagytam faképnél a legutolsó alkalommal, csak mert az agyam átkattant. Egyrészről bántam, másrészről viszont ezt találtam helyes döntésnek. Valamiért előtte próbáltam a legjobb színben feltűnni, noha ismert már mint a rossz pénzt, így bármilyen megjátszás feleslegesnek bizonyult volna. Azonban nem jó vette volna ki magát, ha verekedésbe kezdek vagy éppen rajta töltöm ki a haragomat és veszekedésbe torkollik az a kellemes hangulat, amely kialakult a spontán programunk közepette. Vannak még személyek, akikkel nem szeretném elszúrni a kapcsolatomat - legyen az kezdődő avagy már meglévő -, és Ő is ide tartozik. Ritkán adom meg magamnak azt a luxust, hogy élvezzem is más társaságát, de erről az egészről, legyen ez bármi is, nem akarok egykönnyen lemondani.
A megfelelő utcába fordulva gyorsítom meg a lépteimet, végül már csak a tűzoltóság épülete előtt állok meg. Zsebeimbe mélyesztett kezeim továbbra sem mozdulnak méltó helyükről míg feltekintek Raelyn munkahelyére, végül pedig az órámat veszem szemügyre. Még van egy kis idő a műszakjának végéig, én viszont örömmel vesztegetem itt az időmet, ha ez azt jelenti, hogy lehetőségem nyílik beszélgetni vele. Az egyik lábamról a másikra helyezem az egyensúlyomat, de úgy döntök jobbnak találom az idekint várakozást, mintsem zavaró tényezőként éljek a többiek között. Mellesleg szerencsésebb, ha nyílt terepen küld el a fenébe, mint odabent, ahol esélyem sincsen a menekülésre..

szívecske


◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆

Crazy, but I love her
I could never run from her



avatar
Törvényszegõk
Play by :
Josh Segarra
Kor :
31
Foglalkozás :
rossz múltú-apafiguraszerű-fejlődő szervezetben lévő-emberi lény
Hozzászólások száma :
294

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Raelyn&Dorian - Show me how to live   Szomb. Május 26, 2018 1:34 am


Dorian & Raelyn
CAME TO SHOW ME ANOTHER TRICK OF YOURS?

- Hölgyem, tudja mozgatni a karját? - kérdezem meg a nőtől, miután minden mást megvizsgáltam rajta. Egy csúnya autóbaleseten van túl, de úgy tűnik, többé-kevésbé igen szerencsésen megúszta. A kocsi helyzetét és állapotát tekintve még az is csoda, hogy életben van, erre kiderül, hogy egy kis agyrázkódáson, meg talán egy törött alkaron túl semmi komolyabb baja nem lett. Mázlista. Én már csak tudom, szinte naponta, de legalábbis hetente hívnak kisebb-nagyobb közúti balesetekhez, nem mindenki jár ilyen jól. Ettől függetlenül persze beszállítjuk a kórházba, a biztonság kedvéért meg kell vizsgálniuk, talán benn is tartják éjszakára megfigyelésre a feje miatt, és valószínűleg kap egy csini kis gipszet is. Ám a mi munkánk csak a baleseti bejáratáig tart, onnan pedig már irány is vissza a tűzoltóság. A műszakból még mindig több óra van hátra, amihez kell az energia is, úgyhogy reménykedjünk benne, hogy jut időnk egy kései ebészszünetre is, mielőtt beérkezne az újabb hívás. A srácok elvileg összedobtak valami kaját a társaságnak, de ma elvileg Dawson feladata a konyhai robot, aki borzalmas szakács, túlsóz és túlsüt mindent, szóval úgy beszéltük meg Annie-vel, hogy visszafelé megállunk a kedvenc mexikói gyorsbüfénknél és felpakolunk burritóból és tacóból. Mentősként megállapíthatom, hogy ez ilyenkor életmentő lehet. Úgyhogy dupla adagot vásárolok. A kitérőnkkel együtt az út kicsit hosszúra nyúlik, főleg mert épp most kezd felélénkülni a délután forgalom. Ann sorban szidja is félhangosan a közlekedést, én meg hogy ne idegesítsem tovább, csak magamban mosolygok rajta. Ilyenkor örülök, hogy csak ritkán enged vezetni. Mivel csak pár hónapja, nem egész fél éve tértem vissza a munkába, ráadásul a körzetben abszolút újoncnak számítok, így ő a rangidős, övé az elsőbbség. Én meg csak lazulhatok mellette... nincs is ezzel semmi gond. Bár amikor végre visszaérkezünk a laktanyához, és Annie készül behajtani a parkolóba, majdnem rákiáltok, hogy „Vá-vá-várj!” mint egy eszelős, és csak a hősies akaraterőm tart vissza attól, hogy ne tapadjak két manccsal az ajtó üvegére, hogy alaposabban megnézhessem, ki szobrozik odakinn az épület előtt. Az szemeim azért kissé elkerekednek a meglepettségtől. Nem értem, mit keres itt Dorian. Mondjuk lenne egy vad, elvetemült tippen, hogy rám vár, csak nem értem teljesen, miért. Nem számítottam rá. Mondjuk ha legutóbb vette volna a fáradtságot, hogy elkérje a számomat, vagy bepróbálkozzon vele, hogy egyeztessen egy újabb randit – ha azt egyáltalán nevezhetjük annak, amit műveltünk. Meghívtam egy italra, jól éreztük magunkat, meggyőződtem róla, hogy kedvelem, és az a sejtésem támadt, hogy ez kölcsönös... aztán fogta magát, és lelépett. Madonna Like a Virgin-je kifogott rajta. Ha kicsit megerőltetem az agyamat, annak a racionálisabb felét, talán képes vagyok kikövetkeztetni, hogy a sürgős távozása valamiképpen kapcsolatban áll a csapat idegesítő kölyök felbukkanásával, bár az egésznek akkor sincs sokkal több értelme. Először kirángat a bárból, aztán meg azzal a szöveggel búcsúzik, hogy „fogsz még hallani rólam, ebben biztos lehetsz”, mintha fenyegetne... Haha, még vicces is lenne, de el kell ismernem, kicsit csalódott voltam. És őszintén, nem igazán hittem, hogy „hallok még róla”. Sokkal inkább elkönyveltem egy újabb Dorian Lester féle köddé válási mutatványnak. Abban elég jó a pasi.
Amint Ann leparkolja a kocsit, odalökök neki egy „mindjárt jövök”-öt, aztán az helyett, hogy vele tartanék az étkező felé, felmarkolom az ebédemet rejtő tasakot meg a többi holmimat, és kisétálok az épület elé.
- Mi a helyzet, cukifiú, csak nem eltévedtél? - teszem fel a kérdést, és összefonom a két karomat magam előtt. - Vagy jöttél betartani a fenyegetésedet, mi szerint „majd még hallok felőled”? - Az utóbbi szavakhoz fél kézzel macskakarmokat rajzolok a levegőbe, hogy emlékeztessem rá, mit is ígért nekem búcsúzóul. Úgy igazából dühös nem vagyok, inkább csak az agyát húzom, bár ha meg akarná magyarázni a múltkori szitut, azt nem bánnám.
- De ha egy újabb Houdini trükköt akarnál bemutatni, és kámforrá válni az orrom előtt, majd szólj rám előbb, hogy ne pislogjak – szúrom még oda egy apró, gonosz kis vigyorral.



◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆




avatar
Egészségügy
Play by :
Chloe Bennet ★
Kor :
27
Foglalkozás :
paramedic, self-defense instructor ★
Hozzászólások száma :
114

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Raelyn&Dorian - Show me how to live   Szomb. Május 26, 2018 3:02 pm


raelyn&dorian

Nem kevés nehéz dologgal kell szembenéznie az embereknek attól a pillanattól kezdve, hogy igazán felnőttnek vallja magát. Mindenki jön a saját baromságaival, a kötelességeid száma az egekbe szökik és legszívesebben teljes erőből fejjel a falnak rohannál, hátha azzal megállíthatod a végeláthatatlan folyamatot. Nekem, mint átlagos, harmincas éveit taposó férfiegyednek is megvannak a saját maga elmebetegségei. Több, mint egyes embereknek és kevesebb, mint másoknak, de nevezhetjük ezt bárhogy, a lényegen nem változtat, hogy magam kell birtokolnom és együtt élnem vele. Hazudnék, ha azt mondanám, nem tettem magamnak keresztbe - vagy másoknak - az élet különböző területein, de az őszinteség vagy az emberi kapcsolatokkal való szembenézés mindig is egy olyan dolognak számított, amitől menekülőre fogtam a dolgot. Nem voltam jó benne, így az időt sem pazaroltam, hogy megértessem a másikkal milyen is vagyok valójában vagy esélyt adjak neki, hogy eldöntse mennyire akar az életem része lenni vagy sem. Mert kijár nekik. Nem mindenkinek, de az arra érdemeseknek igen, hogy megtudják a teljes igazságot és aszerint mérlegeljenek, én pedig általában örömmel tagadom meg a másiktól ezt a lehetőséget, mint ahogyan legutóbb is tettem Raelynnel. Ő másnak hat, mint akikkel eddig összefújt a szél. Ha belegebednék sem tudnám megmagyarázni miért van ez, de abban a kis időben, amit együtt tölthettünk, már könnyen lejött mindez. Nem éreztem, hogy feszélyezne a társasága, egyszerűen könnyedebb volt, mint más női társaságban létezni. Olyan rendben volt az egész, és talán pont ezért csesztem is el a legvégén. Ilyenkor mikor a szénám jól áll, jön a belső idióta személyiségem és alkot meg pusztít, én meg szedegethetem össze a romokat, amik megmaradtak ezek után. Most viszont nem csak ezekkel a darabokkal akarok megelégedni, hanem újra egésszé szeretném összerakni a képet. Ehhez viszont az kell, hogy gatyába rázzam magamat és szembenézzek mindazzal, amit eddig félelmemnek címkéztem fel és hagytam elsodródni magam mellett, hogy kifogássá váljon az emberi kapcsolatokkal szemben. Első körben nem ártana valamilyen úton-módon a kapcsolatot is felvennem vele, ha már voltam olyan hígagyú, hogy ezt a legutolsó alkalommal kihagytam. Sosem volt erősségem a logikus gondolkozás és szerintem el is búcsúzhatok tőle, ha már ennyi év alatt nem sikerült elsajátítani. Megfordul abban a sötét erődben amit a többség az agy központjának nevezne, hogy megint valami őrültségbe keverem magamat. Úgyis a találkozásainkat ez jellemzi. Én baromkodok, ő megment, én menekülök. Micsoda csodálatos szappanopera és egyben katasztrófa alapot képezne ez egy filmnek, ha valaki rátenné a mancsát. Biztos a mai jóvágású tömegcsávókra csöpögő minden tizenéves ilyen kezdőlöketeket szeretne a lenni-nem lenni kapcsolatának. Bezzeg én! Tüntetek a változásért, mert lehet első lépcsőfoknak ez bőven elég, de ideje lenne szintet lépni és várni, hogy ez a fajta fejlődés majd a legvégén újra legurít az aljára vagy végre ott leszek, ahol lennem kellene. Miután átrágom magamat minden se füle, se farka ökörségen, ami megfordul az elmémben, összeszedem megmaradt bátorságomat és az irányt Raelyn munkahelye felé veszem, reménykedve abban, hogy a mai nap folyamán nem döntött az otthon maradás mellett vagy egyéb más indok, ami keresztülhúzhatná számításaimat. Az idő még fiatal, én meg visszafogom általában türelmetlenkedő lényemet és megvárom, hogy önként tűnjön fel valamelyik irányból, noha valami kezdeti izgatottság nem hagy egy percig sem nyugodni. Már éppen azon vagyok, hogy kézenállást hajtok végre és úgy járkálom körbe a tűzoltóság előtti placcot, amikor egy mentőautó jelenik meg és hamarosan a végzetemmel találom szembe magamat. Egy pillanatra kihagy az agy és pislogok, mint az a bizonyos nyuszi a réten, végül viszont felpofozom ezt a balfácán énemet és kinyögök valami értelmiségi magyarázatot is ittlétemre.
- Megfordult a fejemben, ami azt illeti, de most hogy teljes életnagyságban itt vagy, végre azt hiszem megkönnyebbülhetek. - mérem őt jelentőségteljesen végig, majd egy megnyugvásomat kifejező sóhajt is művelek mellé, mielőtt tovább evezhetnénk a múltkori eset történéseinek felhozására. Leszegem egy töredéknyi pillanatra a fejemet, majd bólintok, mintha ezzel bocsánatkérő tetteket sorakoztatnék fel egymás után, csak a jelentései éppenséggel félreértelmezhetőnek hatnak. - Fenyegetőnek hatott? Nem annak szántam.. - lendül két kezem védekezően a magasba, de össze kell szednem a gondolataimat, nehogy most még mélyebbre ássam a saját gödrömet. - Nem az erősségem a normális viselkedés, de ezt bizonyára már észrevetted. Fejlődő szervezet vagyok még az emberi normalitás talaján. - teszem még hozzá, végül a fejemet ingatom előszeleként mondandómnak.
- Épp ellenkezőleg! Ami azt illeti, jöttem hogy elraboljalak téged egy pár órára. Ocsmány módon viselkedtem a múltkor, de ha velem tartasz, elmagyarázom, meg vele együtt pár dolgot is. - vallom be ittlétem okát, a döntés viszont rajta áll, hogy érdemlek-e egy újabb esélyt vagy mehetek a francba a magyarázatommal. Azt viszont direkt kihagyom, hogy a másik esetben sem marad ki ebből az egészből, hiszen őszintén örülnék, ha velem tartana.  

szívecske


◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆

Crazy, but I love her
I could never run from her



avatar
Törvényszegõk
Play by :
Josh Segarra
Kor :
31
Foglalkozás :
rossz múltú-apafiguraszerű-fejlődő szervezetben lévő-emberi lény
Hozzászólások száma :
294

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Raelyn&Dorian - Show me how to live   Vas. Május 27, 2018 11:41 pm


Dorian & Raelyn
CAME TO SHOW ME ANOTHER TRICK OF YOURS?

Meglepetésként ér a kép, ahogy a laktanyához visszatérve Doriant találom szobrozni az épület előtt. Volt egy kellemes délutánunk együtt, ami számomra az elharapott búcsúzás ellenére is kedves emlék maradt, és hazugság lenne azt állítani, hogy nem reménykedtem legalább egy picikét abban, hogy valamikor még újra látom. Főleg mivel ő maga is ezt ígérte. De kiindulva abból, hogy a pasinak szokása fantasztikus lelépéseket produkálni, meg nem is kimondottan egy türelmes típusú embernek ismertem meg – elég csak a legutóbbi szituációra visszagondolni, amikor kiérkezve a hívásához azt kellett látnom, hogy majdnem leharapta „szegény” Frank bácsi fejét – tehát a lényeg, hogy eszembe sem jutott volna, hogy egyszer csak megjelenik itt, és aztán türelmese ácsorogva vár majd rám. Hamarabb feltételeztem volna azt, hogy ismét elütteti magát egy idős emberrel, vagy mondjuk kiugrik egy csapat száguldó bringás elé, hogy aztán megint személy szerint engem hívjon segítségül, vagy valami hasonlóan agyafúrt próbálkozással érjen utol, mint ezt.
- Tehát ezek szerint tényleg rám vártál – állapítom meg egy aprócska, nem túl hatásosan elfojtott mosollyal, mikor kijelenti, hogy megkönnyebbült, amiért a jelenlétem igazolta, hogy nem rossz helyen álldogált eddig.
- Iiigen, egy cseppet úgy hangzott, mintha arra játszottál volna, hogy rám hozd a frászt – felelem tréfásan, és kicsit fel is nevetek, mielőtt folytatnám. - Na, nem mintha ennyivel meg tudtál volna ijeszteni. Ahhoz előbb kell felkelned, haver – vonom fel a szemöldököm. Aztán a levegőbe emelt mancsai felé bökök az állammal. - Látom, már jobban van a karod. Ennek örülök – jegyzem meg ezúttal minden gúnyt és élcelődést mellőzve, teljesen őszintén.
- Igazából... a normálatlan viselkedéseddel nincs is semmi bajom – ismerem be ismét elmosolyodva, majd halkabbra veszem a hangomat, és kicsivel közelebb hajolok hozzá, hogy így is jól halljon, mintha valami titkot osztanék meg vele. Tulajdonképpen így is van. - Szerintem jól rezonál a saját defektjeimmel – a mondat végén apró grimaszba ráncolom az orrom, aztán újra felegyenesedem. - Csak a hirtelen eltűnéseid az, amihez nehezen szokik hozzá a szemem... és félő, hogy hosszútávon a látásom kárára megy... vagy valami hasonló  – ingatom a fejemet egy sóhajjal. Kicsit talán túldramatizálom a dolgot, de amúgy tökre igazat beszélek. Kedvelem Dort, úgy ahogy van, és ezt nem is igazán próbálom leplezni, régen kinőttem már abból az óvodás korszakból (vagy kór-szakból), amikor szégyenlősen billegtem jobbra-balra azok a srácok előtt, akik tetszettek. Szerintem jobb mindig őszintének és nyíltnak lenni, akkor is, amikor épp rám jön az öt perc, aztán akik el tudnak viselni így is, azokat elvileg megéri közelebb engedni. Tetszik, hogy Dorian sokat dumál, ráadásul sok hülyeséget, tetszik, hogy zűrös... egyértelműen problémás eset. Tetszik az is, hogy szeret énekelni, imádja a bátyját, a maga módján ő is őszinte, csak olyan, mint azok a furfangos ajándékcsomagok, amiket youtube-on látni, amikor például egy aprócska ékszeres dobozt harmincöt nagyobb és nagyobb másik dobozba meg egy halom csomagoló papírba rejtenek. Szóval Dor is pont ilyen, ami a szívén, az a száján, csak egy rakás körítéssel, amiből az ember képes lehet kihámozni a rejtett igazságokat róla, ha elég figyelmes. Oké, nem ragozom tovább, csípem a srácot, és néhányszor talán az is mulattatott, hogy képes egy szó nélkül felszívódni valahonnan, de mostanra ez már nem annyira nyerő.
Az elrablási kísérlete hamar felkelti az érdeklődésemet, összeszűkült szemréseimen át kíváncsian figyelem, hová is vezet ez a beszélgetés. Legalább elismeri, hogy a múltkori viselkedése nem volt helyénvaló, amire közben egyetértően bólintok is egyet.
- Ezzel a „pár dologgal” már igazán meg is nyertél... éééés tényleg szívesen meghallgatnám azt a magyarázatot, de mégis hová akarsz rabolni? Ugye nem fogsz zsákot húzni a fejemre, és betuszkolni egy sötétített furgon hátuljába? - nevetek fel, ahogy felötlik bennem ez a merész feltételezés.



◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆




avatar
Egészségügy
Play by :
Chloe Bennet ★
Kor :
27
Foglalkozás :
paramedic, self-defense instructor ★
Hozzászólások száma :
114

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Raelyn&Dorian - Show me how to live   Vas. Jún. 03, 2018 10:33 am


raelyn&dorian

Sosem úgy ismertek, mint a nagy gesztusok vagy a meglepetések emberét, most mégis magamra kell öltenem valami emberibb oldalamat és normalitást mutatni olyan dolgok iránt, melyeket eddig nagy ívben igyekeztem elkerülni. Nehéz velem, de rájöttem, hogyha könnyebb utat akarok biztosítani olyan embereknek, akik jelentenek is valamit számomra, akkor muszáj valamit alkotnom ennek érdekében. Ezért is vállalom be a kellemetlen meglepetés szerepét Raelyn munkahelye előtt és várakozok ameddig csak szükséges, hogy bocsánatkérésemet szavak helyett, leginkább tettekkel bizonyítsam be. Kimondani mindig nehezebb volt ilyen dolgokat és őszintén bevallom számomra ezek már fikarcnyit sem jelentettek, hogyha csak kimondott és manapság üres ígéretekként érkeztek. Mostanában sokat pofáznak az emberek, így szeretlek, úgy szeretlek, másnap meg azt sem tudod hogy hova tűnt az eddig imádatod tárgyaként emlegetett személy, mert bár kinyögte azt a bizonyos szót, többet ennél nem tudott volna adni. Ezért is vagyok annak a híve, hogy inkább cselekszem, mintsem magyarázzak másnap reggelig olyan dolgokról, amelyeket nem érzek teljesen biztosnak.
Nem kell sokat várakoznom, mégis egy egész örökkévalóságnak élem meg ezt a pár percet. Egyrészről várom, hogy felbukkanjon, másrészről viszont kibújnék a magyarázkodás alól, de tudom, hogy ez az egyetlen esélyem jelen pillanatban. Összeszedem magamat és lerázom a gyermeteg viselkedés álcáját, hogy határozottságomat megint a már eddig is sokszor használt és néha jól bevált lazább énemmel vezessem tovább.
- Minden jel erre utal. – erősítem meg az eddig már több oldalról is körbejárt ténymegállapítást, hogy ittlétem nem csak egy újabb sehova nem vezető eszmefuttatás része, hanem tényleg okkal érkeztem. Rettentő kínosnak érzem magamat ebben a számomra közel sem hétköznapi szituációban, amelyet többé-kevésbé kezelni sem vagyok képes normálisan. Azt sem tudom, hirtelen hogyan vágjak bele. Legyek lényegre törő vagy húzzam a dolgot, amíg lehet? Nem értem az emberi kapcsolatok összetettségét, mégis most teljes életnagyságban igyekszem helyt állni ebben. Szerencsére ő tovább vezeti beszélgetésünk menetét, ez pedig valamennyire könnyedebbé teszi a folytatást számomra is.
- Sosem áltattam volna magamat az ellenkezőjével. – jelentem ki, végül ezen felbuzdulva választom a folytatást. - Tisztában vagyok azzal, hogy kivel van dolgom, így meg sem próbáltalak volna fenyegetni. Múltkor egészen részletesen kifejtetted hányféleképpen tudnál megsemmisíteni. – egy mosollyal ajándékozom meg, mielőtt lepillanthatnék a kezemre, amelyet ő foltozott össze még korábban. – Ja, egyben van. Valami mentős angyalka múltkor megdobott pár pirulával meg egy-két jó tanáccsal és úgy tűnik hatással voltak rám a szavai. Nem ártana megköszönnöm neki, igaz? – hozakodok elő a kérdéssel, mégis egy percre sem tévesztem szem elől beszélgetőpartneremet. Hogyan is tudnám? Valami megmagyarázhatatlan módon nem csak a jó tanácsok meg a gyógyulásom érdekében kapott gyógyszerek lettek rám hatással, hanem ő is. Talán pont ezért teperek ennyire bénán, hogy érdeklődését továbbra is fenntartsam saját magam irányába vagy keresem a társaságát, amennyire csak lehet.
Megígértem magamnak, hogy most igyekszem őszintébben kezelni a dolgokat és felé is ugyanígy járok majd el. Kezdetben vallomást teszek viselkedésemről, amelyet biztos vagyok benne, hogy már sejtett ő is, de azért jobbnak láttam megerősíteni ezt a jól látható és egyben közel sem szerencsés tényt. Nem feltétlenül erre a válaszra számítottam, sőt a fejemben már hatvan féle módon küldött el melegebb éghajlatra, utánam meg egy egész természeti katasztrófát, ami csak az én fejem felett lebeg büntetésként, ennek ellenére egészen jól reagálta le a korábban történteket, és talán pont emiatt érzem magamat kevésbé feszélyezve a helyzet komolyságától. Azért kiérződik, hogy valamennyire megsértettem, de ennek élét igyekszik ugyanúgy komolytalansággal elvenni és ezért baromira hálás vagyok neki. – Felfogtam, és nem áll módomban ezek után tovább veszélyeztetni a látásodat. Igyekszem inkább arra az oldalra ráfeküdni, hogy a legjobbat hozzuk ki a defektjeinkből. Amúgy is már kezdett lejárt lemezként működni az egész eltűnős műsorszámom. Talán ideje lenne beújítanom az ellenkezőjét. Több maradás lenne benne és ugyanúgy több inkább elmondom mi a fene bajom van, mintsem elhúzom a csíkot szisztéma. Mit szólsz? – érdeklődöm meg tőle, de valahol komolyan is gondolom az elhangzottakat. Ha kell, leragasztom magamat erre a szent helyre és úgy váltom valóra elképzelésemet.
Nem gondoltam, hogy csak a megjelenésemmel kellene szórakoztatnom őt, így egy program – vagy több – is körvonalazódott ki a fejemben, amelyre örülnék, hogyha elkísérne, mégis a döntést kezdetben ráhagyom. Megértenem a nemleges választ is, de ennek ellenkezőjét kapom és nem bírom ki, hogy ne vigyorodjak el a feltételezéseken, amelyek az elrablásának körülményeit foglalnák magukba.
- Azért ennyire nem vagyok benne az Elrablók luxuskivitelben műsorában, szóval most csak a szóbeli ígéretemmel kell egyelőre beérned. Tipikusan az a rosszfiú leszek, aki kocsi hiányában a tömegközlekedést használja fel ördögi tervéhez. – biggyesztem le ajkaimat szinte bűntudatot színlelve ezzel. – Nem nagy szám, jól tudom, de hogy ne hozzak szégyent a többiekre, ezért nem mondom el, hova is megyünk pontosan. Tökéletesen tisztában leszel az egész folyamattal, de a továbbiakban bíznod kell bennem. – teszek még egy lépést közelebb hozzá, és egy pillantok le a barna szempár tulajdonosára. – Ez esetben is csatlakozol hozzám?

szívecske


◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆

Crazy, but I love her
I could never run from her



avatar
Törvényszegõk
Play by :
Josh Segarra
Kor :
31
Foglalkozás :
rossz múltú-apafiguraszerű-fejlődő szervezetben lévő-emberi lény
Hozzászólások száma :
294

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Raelyn&Dorian - Show me how to live   Kedd Jún. 05, 2018 3:21 pm


Dorian & Raelyn
CAME TO SHOW ME ANOTHER TRICK OF YOURS?

Széles vigyorral fogadom, hogy tudomásul vette az erőfölényemet. Igazából persze nem gondolom, hogy tényleg így lenne, vagyis hogy nem lenne képes megvédeni magát velem szemben, ha akarná... de nyilván épp ezen van a hangsúly: ha akarná. Valamiért, úgy veszem észre, mindkettőnket szórakoztat a gondolat, hogy bármikor simán szétrúghatom a hátsóját, pedig igazából nem tervezek ilyet. Aztán ki tudja! Lehet, hogy egyszer majd tényleg egymásnak esünk egy életre-halálra harc keretein belül. Hmm...
- Mentős angyalka, mi? - nevetek fel kicsit a megfogalmazáson, és azt hiszem, jól észrevehető, ahogy percről percre engedek fel ismét vele szemben. Akárhogy is végződött az a múltkori találka, a közöttünk lévő kémia – vagy bárminek is nevezzük – még mindig működik, és ugyanúgy egyszerűen csak jól érzem magam a társaságában, semmiségekről dumálva is. Ráadásul, be kell ismernem, nagyon aranyosnak találom, ahogy láthatóan töri magát, és enyhén zavarban van, miközben tényleg igyekszik kimagyarázni magát, és jóvátenni a múltkorit.
- Szerintem ez nagyon jól hangzik – bólintok határozottan, de még mindig mosolyogva, miközben az arcát fürkészem. Bevallom, kicsit meg is lep vele, hogy az iménti ígérete alapján szeretné az őszintén oldalát mutatni felém, de jól esik, mert ezzel azt sugallja, hogy valóban komolyan vesz engem, és azt, ami közöttünk alakul. Mert alakul valami, ez egyértelmű. És ha tudunk nyitottabbak lenni egymással, akkor máris jó irányba haladunk. - Tényleg, értékelem, amit mondasz... és a szemeim is hálásak lesznek, amiért megkíméled őket – nevetek fel ismét, de a tekintetemből kiolvashatja, hogy a tréfálkozás ellenére is komolyan gondolom a szavaimat.
Ahogy felhozza az ötletet, hogy magával vinne, azonnal kíváncsivá válok, de nem én lennék, ha nem ütném le a magas labdát, és nem kötnék bele abba, ahogyan a dolgot megfogalmazta.
- Elrablók luxuskivitelben? Létezik ilyen műsor? - vigyorodom el. Én igazából már semmin nem lepődöm meg, amennyi szennyet levetítenek naponta a tévében. Simán előfordulhat, hogy komolyan külön műsoridőt szánnak annak is, hogy ilyen fontos tudnivalókra is megtanítsák a közérdeműt.
- Hmm... buszozás meg metró? Ne is mondd tovább, engem máris elvarázsolt az együtt zötyögés gondolata! - Hazudtam, igazából még kíváncsibb vagyok, mint eddig, hogy mégis milyen helyre akar elvinni, amit nem hajlandó előre elárulni. De sebaj! Így izgalmasabb. - Bízom benned – bólintok, némileg talán magamat is meglepve, mennyi őszinteség rejlik ebben a rövidke mondatban. Alig ismerem még Doriant, és eddig leginkább a lelépős énjével találkoztam, de mégis így van: teljesen megbízom benne, és nem csak a nap további alakulására vonatkozóan. - De... milyen többiek? - ráncolom végül értetlenül a homlokomat, mert most kapcsolok, hogy nem vágom, kik azok a többiek, akikre nem akar szégyent hozni. Talán csak a rejtélyes megfogalmazás teszi, hogy nem tudom rendesen értelmezni a mondatot.
Valójában egyértelmű igent még nem mondtam a meghívására, és amikor konkrétan rákérdez, hogy csatlakozom-e, előbb csak sejtelmesen elmosolyodom, húzva kicsit az időt, aztán előveszem a zsebemből a telefonomat, és a képernyőre pillantok.
- A helyzet az, hogy még van úgy... másfél óra a munkaidőmből, ami alatt még simán bele is fér egy-két hívás... Szóval egyelőre még nem vagyok szöktethető. De ha tudsz még egy kicsit várni rám... akkor szívesen elbuszozok veled a naplementébe – mosolyodom el, és most őszintén remélem, hogy a korábbi szobrozása során még nem szállt el minden türelme, mert tényleg szeretnék vele tartani. - Viszont amíg nem jeleznek ismét, hogy dolog van... addig elvileg van egy kis időm ebédelni – zörgetem meg felemelve a tacót és burritót rejtő tasakot. - Velem tartasz? Nem tudom, hogy szereted-e a mexikói kaját, de egy seregre valót vásároltam mindenből, és egyedül úgysem tudnám mindet megenni. Közben körbe is vezethetlek a laktanyán, és bemutathatlak a srácoknak, szóval nem kellene idekinn várnod rám. Mit mondasz? – meresztek rá édes cica-szemeket az ajánlat mellé. Aztán egy kicsit rámenősebbre váltok, belé karolok, és vonszolni kezdem befelé, hogy ne is legyen ideje túl sokat gondolkodni a dolgon.



◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆




avatar
Egészségügy
Play by :
Chloe Bennet ★
Kor :
27
Foglalkozás :
paramedic, self-defense instructor ★
Hozzászólások száma :
114

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Raelyn&Dorian - Show me how to live   Pént. Jún. 08, 2018 10:32 am


raelyn&dorian

Ismertem egy tagot, aki állandóan ilyen motivációs szarságot hallgatott. Menni fog. Erős vagy. Elszánt vagy. Mindezt valami kegyetlenül idegesítő női hang hozta a tudtára és egyfolytában azt ecsetelte, hogy nála ez működik. Most először érzem azt, hogy jó lenne az a női hang a fejemben és bátorítana egyes dolgok megtételére, mert totál nem vagyok ura a helyzetnek. Jelen pillanatban egy kisiskolás szintjén ragadtam, aki attól a gatyájába csinál, hogyha egy nővel szemkontaktust vált, nemhogy még igyekezzen is lenyűgözni az ellenkező nemet. Most viszont félre kell dobnom ezt a gyermeteg énemet, hogy érett és felnőtt férfi módjára javítsak a már egyszer elrontott esélyemen, ami miatt itt tartunk. Egyáltalán nem áll jól a szénám, de legalább otthonosan mozgok a hülyeségeim területén, melyekből ismételten Raelyn sem maradhat ki.
Megérkezése óta valami különleges burokba került az agyam és nem tudom onnan semmilyen módszerekkel sem kiszabadítani. Mindazonáltal felettébb jó jelnek találom, hogy még hajlandóságot érez a meghallgatásomra vagy éppenséggel felveszi a fonalat, ha én újabb oltári baromságot hozok a tudtára. Rettentő zavarban vagyok és ez nagyon is új nekem, mert eddig játszottam itt a kemény legény akciófigurát, most viszont olyan embernek igyekszem eladni magamat, aki fontossá vált számomra, és akit egyáltalán nem szeretnék elveszíteni szem elől. Önmagamhoz híven magyarázkodok vagy éppen becézéssel élek irányába, melyre reflexszerűen visszakérdez, én meg bólogatok, mint azok a kutyafigurák az autók fogságában, mielőtt tovább lendülhetnénk ittlétem okára vagy a felettébb kacifántos magyarázatom kivesézésére. Ha már előjött a nagy varázslói énem, akkor ezen a vonalon vágom ki magamat a helyzet kellemetlenségéből és olyan ígéretekkel hozakodok fel, amiket rendszerint igyekeznék betartani mindkettőnk kedvéért. Őszintén bejön, hogy mosolyog vagy éppenséggel a nevetését hallom egy-egy hozzáfűzött kommentár után, mert ezek a reakciók engem is hasonlóképp tejbetök féle vigyorgásra késztetnek. Legyen az bármilyen idióta kinézetű is.
- Akkor azon leszek, hogy a továbbiakban se változzon ez a helyzet.  – összegzem ennyivel az elhangzottakat, de én sem próbálok már meg mindent komolytalannak felfogni, bármennyire is könnyebben tudok abban a témában lavírozni.
Ahogyan előkerülnek az elrablásának körülményei, próbálok olyan képet köré teremteni, amelynek valóságalapja közel sem ennyire összetett vagy éppenséggel valódi. Burkoltan beszéltem csak erről, mégis nemes egyszerűséggel veszem át a rablópandúr szerepét és regélem el neki terveim működésének részleteit.
- Kétlem, hogy létezne.  – mosolyodok én is el ennek a hatására. – De ha igen, biztosan előkerülnének benne a fekete furgonos egyedek, akiket említettél. Szóval én pont nem ez a fajta görény vagyok.  – mentem ki magamat, mintha valami áldott jó lélek lennék, de azért mindennek van határa is meg vége is, én meg mostanában egyre inkább szabom meg a korlátaimat vagy meglehetősen azon igyekszem, hogy eltávolodjak múltam kellemetlenségeitől.
- Állati romantikus lesz. Tömegnyomor, kátyúk és alig fellelhető férőhely. Az is lehet, hogy csak egy szék lesz, és az ölembe kell ülnöd. Bármi megtörténhet.  – vázolom fel neki ezt a több ízben sántító jövőképet, azonban az meg sem fordul a fejemben, hogy udvariasan átengedjem neki a helyet, vagy ha mégis, én inkább élnék azzal a verzióval, amit az imént a tudtára is hoztam. – Értékelem.  – megkönnyebbült sóhajt hallatok a bizalom-kérdés kapcsán, ami közel sem megjátszott, mert tényleg annyira nyugodtnak érzem magamat, mint amennyire kívülre mutatom.
Pillanatnyi időre tekintetemet a cipőm orrára szegezem és így vigyorodok el a kérdésének hatására, mielőtt felnézhetnék újra rá. – Csak egy elszólás volt. Egyedül dolgozom. Viszont biztos vannak nálam profibbak is, akik nem hinném, hogy örülnének, ha én a csökkentett módban mutatványoznék az ő dolgaikkal. Mintha másolnám őket vagy mi.  – zavartan engedem el fantáziámat, amelynek kóborlása érdekes dolgokat vet fel és amely kapcsán bebiztosítom helyemet a nem normálisak közösségében. – Szóval csak én vagyok, meg az előbb elhangzottak.  – teszem hozzá végül, mert eszem ágában sincsen fejben felvázolt programjaimat egy harmadik kerékkel vagy éppenséggel egy egész focicsapattal tölteni. Mindezeket összegyúrva teszem fel a nagy kérdést, amire reményeim szerint pozitívabb kimenetelű válasz érkezik, de mégis mintha gondolkozóba esne. Ez viszont könnyedén taszítja mélységbe azt a fene nagy bizalmamat, a magyarázatra viszont közel sem számítok. Meglepettségem biztosan eluralkodik vonásaimon, mégis összeszedem magamat és kinyögök valami értelmében összeszedett választ.
- Semmi akadálya. Az állóképességemmel nincs probléma.  – vágom rá szinte ösztönszerűen, mire felfogom mit is mondtam. Ökör. – Itt állok én naplementéig, napfelkeltéig, amíg szükséges.  – hadarom el, de fejben már egy jó nagyot behúztam magamnak.
- Én szeretem, de bemutatni? Biztos jó ötlet ez?  – annyi kérdés fordul meg a fejemben, az események viszont felpörögnek és magukkal sodornak, majd mire észbe kapok, már a bejárat felé vesszük az irányt. – Akkor lássunk neki.  – egyezek végül bele, de azért enyhén visszafogottan és csendesen érdeklődni kezdek, amíg kettesben vagyunk.
- Totál izgulok. Mi van, ha utálni fognak? – hozakodok elő ezzel a kérdéssel, mintha éppen most készülnénk bevallani a szülőknek a kapcsolatunkat, tudtában azoknak az információknak és pletykáknak, melyek rólam keringenek. – Kevésbé harciasak, mint te vagy készüljek fel önmagam megvédésére?  – folytatom tovább az érdeklődést, mégis felkészülök minden lehetőségre, ami a következő percekben várhat rám. Egyébként ténylegesen izgatott vagyok a dolog miatt, hiszen Rae úgy döntött, hogy nem rejt el egy kő alatt, hanem bemutat élete jelentős szereplőinek.

szívecske


◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆

Crazy, but I love her
I could never run from her



avatar
Törvényszegõk
Play by :
Josh Segarra
Kor :
31
Foglalkozás :
rossz múltú-apafiguraszerű-fejlődő szervezetben lévő-emberi lény
Hozzászólások száma :
294

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Raelyn&Dorian - Show me how to live   Szomb. Jún. 09, 2018 1:43 am


Dorian & Raelyn
CAME TO SHOW ME ANOTHER TRICK OF YOURS?

Nem vagyok a nap huszonnégy órájában, az év háromszázhatvanöt napján egy komolytalan, zakkant tyúk, időről időre hajlamos vagyok némi komolyságot is produkálni, de tény, hogy nem arról vagyok híres. És nem egyszer előfordult már az életemben, hogy egy-egy tréfás(nak szánt) megjegyzésemet el kellett magyaráznom valakinek, mert az illető nem értette a poént. Az meg azért elég lehangoló tud lenni. Aztán vannak azok, akik elmosolyodnak, velem nevetnek ugyan, de a tekintetük azt tükrözi, hogy „hát ez a csaj nem százas”. Meg persze azok, akik a színjátékot megkerülve simán csak elküldenek a francba már a puszta nézésükkel. Doriannel bezzeg, megint csak azt érzem, mint a zsák meg a foltja... Két pillanatok alatt visszarázódtunk a folytonos poénkodásba, komolytalanságba, de mi többnyire így kommunikálunk egymással, és azt hiszem, mindketten kiélvezzük, hogy ezt megtehetjük az imént felsorolt variációk nélkül. Önmagunkat adjuk, és megértjük egymást.
- Értem én, újítónak számítasz a szakmában. Egy feltörekvő újonc vagy. Szakítasz a hagyományos módszerekkel, és kifejleszted a saját stílusod. Ha engem kérdezel, a buszozós variáció sokkal királyabb és fantáziadúsabb – kacsintok rá, és az arcomra ragadt vigyor csak szélesebb lesz, amikor levázolja, hogyan is képzeli el a tömegközlekedéses kalandunkat.
- Még az is lehet, hogy oda ülök – bólintok, ezúttal sejtelmesen somolyogva. - Igazad van, bármi megtörténhet. - Értek vele egyet, majd rövidke szünet után folytatom. - Az is lehet, hogy csak kapaszkodós hely jut, a sofőr pedig hirtelen lefékez, és el kell kapnod, hogy ne essek rá másra – bővítem tovább a buszozás lehetséges forgatókönyveinek listáját. Én mindenesetre kétlem, hogy csalódott lennék, ha lenne olyan pimasz, hogy elfoglalja előlem az egyetlen szabad ülőhelyet. Ahogy azt ő is elmondta, egyszerűen megoldhatnánk ezt a problémát is.
A bizalommal kapcsolatos kérdése érthetően csak az adott szituációra vonatkozott, de a válaszom hangsúlya és a pillantásom elárulja a számára, hogy én ennél többre céloztam, és látható megkönnyebbüléssel veszi ezt tudomásul. Ritka komoly pillanat ez közöttünk, ami hamar el is illan, mégis, úgy érzem, ezzel egy lépést tettünk előre, hogy szorosabbá fűzzük, és őszintébbé tegyük a kettőnk között alakuló kapcsolatot, ez pedig halovány, de örömteli mosolyt csal az arcomra.
- Nem mintha hiányolnám a partnereket melléd. Beérem én az egy személyes elrablómmal is – vonom meg a vállam, ahogy kimagyarázza a számomra elsőre értelmetlenül csengő elszólást. Megesik ez, amikor az ember annyi marhaságot hoz össze, mint mi, de a szép az, hogy képesek vagyunk faarccal értelmet adni annak is, aminek nincs.
- Áhhh... - egy pillanatra belém akad a nevetés, ahogy felfogom, mit is magyaráz az állóképességéről, de aztán mégis felkacagok. - Ühüm – bólogatok szaporán, közben igyekszem rendezni az arcvonásaimat, és mondhatni ösztönösen végigfut rajta a pillantásom. - Ez tök jó. Az sosem hátrány, ha sokáig ki tudsz tartani valamiben – állapítom meg nagy bölcsen, de közben az orrom apró ráncba szalad a visszafojtott vigyorgástól.
Mivel nem szívesen veszíteném szem elől a következő másfél-két órában, ameddig még a tűzoltóság foglya vagyok, előhozakodok a nagy ötlettel, hogy tartson velem, és ebédeljünk odabenn együtt. Dor azonban habozni látszik, úgyhogy hamar kézbe is veszem az irányítást, mielőtt esélye lenne határozott nemet mondani. Megint annyira aranyos, ahogy itt izgulni kezd a bemutatkozás miatt. Pedig én nem gondolom, hogy ez olyan nagy dolog lenne. Ahogy a folyosóra érünk, megtorpanok, és szembe fordulok vele.
- Ezek csak egy rakás idióta – mondom ezt a legjobb értelemben, szívem minden szeretetével. - Nem kell izgulni. Nálam nincs harciasabb. És ha csak csúnyán néznek rád, szét is rúgom a hátsójukat – vigyorgok ártatlanul, ellensúlyozva az elhangzottakat. - Figyelj, én úgy látom, hogy két lehetőségünk van. Az egyik, hogy hagylak odakinn várakozni még további másfél órát, és akkor nélküled kell elpusztítanom az összes kaját... Eeeeh! – adom ki a jellegzetes, nyekergő szerencsejáték hangot. - Rossz válasz! A másik, hogy bemegyünk, bemutatlak, aztán leülünk enni az udvaron. Ott ilyenkor nincs senki. Nem kell velük beszélgetni sem – vonom meg a vállam. - De mégse mászkálhatok körbe itt veled úgy, mintha láthatatlan lennél, nem igaz? Na gyere! - lököm meg kicsit a vállammal, ahogy mellé lépve ismét megindulok, mutatva az utat. Ám a következő pillanatban ismét szembe fordulok Doriannel, és egy puszit nyomok az arcára.
- Nyugi, a srácok jófejek. - Nem tudom, az izgatottsága milyen arányban valós, mennyire játssza meg, de ez így számomra jó indok volt, hogy kapjon egy cuppanóst. Olyan édesen viselkedik ma folyamatosan, hogy kijárt már neki.



◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆




avatar
Egészségügy
Play by :
Chloe Bennet ★
Kor :
27
Foglalkozás :
paramedic, self-defense instructor ★
Hozzászólások száma :
114

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Raelyn&Dorian - Show me how to live   Vas. Jún. 17, 2018 6:12 pm


raelyn&dorian

Kellően be vagyok rezelve a határaimat illetően. Voltam olyan baromarc eddigi éltemben, hogy fejjel menjek a problémának és tegyem a dolgomat, még ha az közel sem a jó kategóriába tartozott. Nem kellett kétszer kérni, hogy váljak énem legrosszabbikává, mert zokszó nélkül megtettem. Mentségemre szóljon, valahol a bennem lévő irányítópult emberi kapcsolatok részében elnyomódtak a gombok és azóta is próbálom őket egymáshoz kötni, azonban a végeredmény még várat magára. Addig pedig ilyen defektes balfék Juan leszek végeláthatatlan pofázással és magyarázkodással. Most pedig itt állok, kitárva szívem-lelkem egy különleges hölgyeménynek, bizalmat szavazva neki és reményeket fűzve hozzá, hogy még van esélyem a dolgaim rendbetételéhez. Mindezeket úgy megtapasztalva, mintha életem legnagyobb szerepére készülnék, holott csak az őszinteségre játszom. Újra belebonyolódunk az őrültségtől nem mentes témáinkba és mire már a fejemhez kapok, már azt ecsetelem, hogy rablóként milyen hiányosságokban is jeleskedek, és könnyedén veszem fel a hülyeség fonalát is. Ezen fellendülve hozakodok elő az elrablásának témájával meg valami szegről-végről összekapart és egyáltalán nem létező banda gondolatával, akikről úgy beszélek, mintha legalább évek óta az ő csapatukat erősíteném. Raelyn egyből kapcsol, én meg nem vagyok rest adni a lovat a téma alá és tovább ecsetelni annak részleteit, hátha ez elvonja a figyelmemet zavaromról.
- Tartok is tőle rendesen! Mármint ez hatalmas felelősség, és ha kitudódik, hogy elkóboroltam a csordától a saját utamat járni, biztos a formás hátsóm bánja majd a dolgot. – grimaszolok egyet, végül azonban a folytatást is ennek szellemében teszem meg. – Remélem, számíthatok a titkom megőrzésére, tekintettel, hogy az első alkalmam vagy. – vonom fel a szemöldökömet, a szemeim pedig szórakozottságról árulkodnak, mert bár sokan pályáznak arra, hogy eltegyenek láb alól, kétlem, hogy éppenséggel egy ilyen csapat járna sikerrel. Ha már úgy döntöttem, tovább haladok ezen a kacifántos ösvényen, akkor nem szeretnék elsiklani olyan részletes információk felett, mint az utazásunk körülményei, ezen belül az ülésrendek állapota. Örömmel ajánlom fel az ölemet, mint kényelmet biztosító ülőalkalmatosságot, és nem úgy hangzok, mint aki bármi áron le akarna tenni erről a lehetőségről, még ha egy kihalt buszon utazunk hármasban a sofőrrel, akkor sem. Nem okoz csalódást, amikor szinte beleegyezését adja az egészbe, és a mosolyom még szélesebb ívet ölt fel arcom mentén, ahogyan eljátszom a gondolattal, miszerint akkor egész napos buszos kalandot tartok vele ha ez a verzió lép érvénybe.
- Húha, ez azért valljuk be egészen meredeken hangzik. Lehet akkor már ott elkezdelek fogságban tartani a biztonság kedvéért. – gondolkozóan hümmögök egyet, végtére is nem lenne szerencsés megkockáztatni, hogy elessen vagy éppen más karjai között kössön ki. Még a végén meg kellene harcolnom az engem illető címért, és bármennyire is bulinak hangzik, egyáltalán nem az eltörni más emberek karját.
Ha nem kint az utcán lennénk, büszkén verném Tarzan módjára a mellkasomat, amiért én is elég vagyok a velem szemben álló istennőnek, de most egyelőre csak elvigyorodok és hagyom, hogy arcom vonásai is ennek a boldogságnak legyenek kitéve. Öregem, olyan mintha jegyet váltottam volna egy érzelmi hullámvasútra és éppen fent ragadtam volna a legtetején, ahol csak várhatok merre ér véget az én kis járgányom következő megállója, reménykedve abban, hogy nem esek le a francba.
Programunk folytatása előtt változások állnak be, én meg olyan lelkesen kapcsolódok bele a beszélgetés menetébe, hogy lenyomok egy félreérthető monológot, amibe csak egyre mélyebbre süllyedek a folytatás által. Látom, mennyire szórakoztatja őt és legszívesebben beásnám magamat a földbe, de ehelyett kihúzom magamat, mint egy jóllakott napközis és megemberelem a vonásaimat is ezzel egyetemben.
- Ja, hát szóval érted.. – dörzsölöm meg a tarkómat. – Tudok várni, ezért nem fogok elmenni. – teszem még hozzá, de már olyan mindegy mit szövegelek, akkor is ugyanott kötök ki, így csak hagyom, hogy sodródjak az árral és égessem be magamat még ennél is jobban. Szép volt Dorian Jason Lester! Jutalmad egy nagy füles, meg egy életre szóló idiótaság. Jó szórakozást hozzá..
Nem vagyok hozzászokva, hogy bárki is bemutasson bárkinek, főleg ha egy olyan nőről beszélünk, aki nem akárki számomra. Így hát megállok egy pillanatra, hogy felmérjem az esélyeimet, mert ugyebár a foglalkozásomról nem sokat szövegelhetek, meg hát van egy-két dolog, melyet a hölgyeménnyel sem osztottam meg, így olyan sok témám nem lesz azon kívül, hogy köszönök: Csá! De mint minden jól nevelt férfiember, én sem futamodok meg az akadályoktól, noha azért kell valami biztató szöveg az itt dolgozó angyalkától, mert jobb félni, mint megijedni. Elvileg. Fel is vázolja nekem édesen a lehetőségeket és az elsőt le is szavazza, mielőtt bármilyen ellenkezésbe vagy éppen érvelésbe kezdhetnék mellette. Bevallom, nem szívesen várnék még itt idekint, meg hát az egészséges kíváncsiság azért bennem is megvan, így ha már engedélyt kaptam a bemenetelre, akkor nem fogok csak itt kint ácsorogni és billegni, mint szarka a tökön, ha nem feltétlenül muszáj.
- Jól leszűkítetted a lehetőségeimet, de akkor meg is van a nyertes. – állapítom meg semmilyen ellenvetéssel a hangomban, végül megindulunk befelé.
- Gondolod képes lennél rá? Mindig láthatatlanságra vágytam. Tudod mennyi taslit kaptak volna már páran? – vigyorgok, mint egy kisgyerek ajándékosztás idején, de tudom, hogy ez a verzió most nem játszik, bármennyire is fáj azért a pofonokért a szívem. Nem mintha így szemtől-szembe nem tenném meg szívesen egy szemernyi bűntudat nélkül. Éppen kezdeném feldolgozni első körben a környezetem berendezését, végül pedig a többi személy gondolatát, amikor egy puszival leszek gazdagabb, én meg lefagyok, mint valami..baszki, összehasonlítási alapom sincsen, annyira kiesett az adás a padláson.
- Igazán bejön ez a jutalom puszi Doriannak dolog. Minden mérföldkőnél kapok egyet? – érdeklődök felkészülve a legjobbakra. – Csak tudod, nehogy elfogyjon hirtelenjében a bátorságom. A tudomány kedvéért. – teszem hozzá a félreértések elkerülése végett, majd átkarolom őt, hogy nehogy a lábaim az ajtón kívülre vigyenek, ha már idáig megtettem az utat.
- Vezess királynőm és mutass be népednek! – szórakozva térek ki első programunk egyik témájára, miszerint uralkodásunkat ketten hajtjuk végre.

szívecske


◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆

Crazy, but I love her
I could never run from her



avatar
Törvényszegõk
Play by :
Josh Segarra
Kor :
31
Foglalkozás :
rossz múltú-apafiguraszerű-fejlődő szervezetben lévő-emberi lény
Hozzászólások száma :
294

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Raelyn&Dorian - Show me how to live   Szer. Jún. 27, 2018 7:09 pm


Dorian & Raelyn
CAME TO SHOW ME ANOTHER TRICK OF YOURS?

Elkóborolt a csordától... haha! Gondolom így is lehet mondani. Fogadnék mernék, hogy Dorian az a típus, aki egyébként is sok más dologban szakít a hagyományokkal, a megszokottal, és a saját útját járja. És többek között ez is hozzátesz a vonzerejéhez.
- Az első alkalmad vagyok... Milyen megtisztelő! – vigyorodok el, de természetesen nem szállok le a mókavonatról, utazom vele tovább ezen elképzelt, őrült vonalon. - Nem mondom el senkinek, ígérem. De ha lezavartuk ezt a túszejtő drámát, van rá esély, hogy veszel fel partnert is magad mellé? Tudod, ha a mentőzés nem válna be, vagy szükség lenne fizetéskiegészítésre. Tényleg, jár ezzel a melóval fizu is? Vagy ahhoz előbb váltságdíjat is begyűjtenél értem? - tudakolódom, de közben elgondolkodom, kin is tudna pénzt behajtani értem. Talán Evan fizetne az épségemért valamennyit, vagy a barátaim összedobnának egy kis lóvét, ha az életben maradásom a tét. Meg aztán persze ott van apám is, de tekintve, hogy hányszor kihúzott már a bajból tiniként is, feltételezem, hogy nem lenne elragadtatva. Nem mintha bárki tehetne arról, ha elrabolják. Legalábbis általában nem az áldozat a vétkes.
- Igen, egyet kell értenem, szerintem is az lesz a legjobb, ha rajtam tartod a szemed, és vigyázol rám – osztom a buszon fogva tartós véleményét. Baj, hogy izgalmasnak találom a felvázolt szituációt? A keserű múltbéli tapasztalataimat tekintve azt gondolná rólam az ember, hogy tanultam a dologból, és nem rohannék vakon egy új pasi karjaiba – sőt, pár hónapja még makacsul vallottam, hogy nekem többé nincs szükségem a másik nem egyetlen példányára sem – és bár alig tudok Dorianről valamit, most mégis úgy érzem, annyira nem is bánnám, ha összezárnának vele egy időre. Ha végül ki is nyírnánk egymást... én tuti el tudnék képzelni rosszabb halált is. Viszont, úgy tűnik, egyelőre én leszek az, aki elrabolja őt, és magammal rángatom a tűzokádó – vagy tűzoltó? - sárkány kastélyába. Mivel nem szeretném, hogy továbbra is itt egyedül szobrozzon, vagy megkockáztassam, hogy lelépjen, mielőtt kiderülne, milyen titokzatos programokat tervezett kettőnknek, így hát nem hagyott nekem más választást.
- Újabb jó pont, hogy ezt mondod, és hogy csak velem együtt tervezel elmenni... - nevetgélek a téma egyértelmű kétértelműségén, amelyet akárhogy próbál egyenesbe hozni, csak még meredekebb mélységekbe zuhanunk, de én ezt cseppet sem bánom. Sőt, csavarok is rajta még egyet. Aztán belé karolok, és befelé kezdem „vonszolni”, hogy előbbre mozdítsuk az elkerülhetetlenné vált bemutatkozásokat.
- Hogy én képes lennék-e rá? Úgy rémlik, kettőnk közül te jársz varázslósuliba. Ha láthatatlanná akarsz válni, csináld magad – fúrok az oldalába. Valamiért az az érzésem, hogy ez a mozdulatsor hamar megszokottá válhat kettőnk között. Ahogy ő pedig a biztatásnak szánt puszimtól igen gyorsan kezd szemtelenné válni... de neki még ez a pimaszság is átkozottul jól áll.
- Ki tudja? Még az is lehet – vigyorodom el. - Nem kizárt, hogy tartogatok még néhány ilyet a megfelelő alkalmakra – ráncolom enyhén az orrom, ahogy az én tekintetemben is megcsillannak a pimaszság jelei. Aztán királynői eleganciával igyekszem az utat mutatni neki, miközben átkarolja a vállam, amelyről szemen szedett hazugság volna azt állítani, hogy nem élvezem kicsit túlzottan is.
- Srácok! Ő itt Dorian... egy barátom – jelentem be, miután belépünk az étkezőbe, ahol a társaság java tesz-vesz ilyenkor. Jelenleg nyolcan tartózkodnak itt, esznek, isznak, olvasnak, beszélgetnek, vagy a tévét bámulják, lazulnak két riasztás között. A szavaimra többen is felkapják a fejüket, van aki csak int, vagy biccent, és van, aki – kíváncsiságból, vagy csak mert örül, hogy félbeszakítottuk az egyhangú teendőjében – közelebb is jön.
- Mindenkit úgysem fogsz tudni megjegyezni, de erre az egyre vigyázz – bökök a fejemmel tréfás utalással a közeledő szőkeségre, aki leghamarabb ér mellénk. - Ő Annie, a társam – és végszóra elénk is lép, kezét nyújtva Dorian felé. A pasi még talán emlékszik, amikor Ann rendmániáját említettem, és ez csak az egyik rigolyája, de egyébként imádom a csajt. Nem csak munkatársak vagyunk, hanem barátok is, ez pedig szerintem látszik is rajtunk.
- A karaokés srác, ugye? - kérdez rá egyből, amivel el is árulja, hogy már meséltem róla. A többiek viszont még semmit nem tudnak a vendégükről.
- Ő itt Jeremy Wilson hadnagy a katasztrófavédőktől, Lisa pedig a legújabb tűzoltónk – mutatom be a következő két arcot, akik közelebb merészkedtek, kicsi csapatunkhoz. Lisa az új lány, még nem sokat tudok róla, de azt hamar levettem, hogy eléggé pasifaló, és lételeme a flörtölés. Most sem hazudtolja meg magát.
- Na, és te mivel foglalkozol, Dorian? Talán személyi edző vagy? - tapogatja meg Dor karját szemérmetlenül. Hát nem hihetetlen egy nőszemély? - Csak mert épp keresek egyet. Vagy már Raelynnel edzel? Tényleg, milyen értelemben is vagytok barátok? Barát-barát, vagy...? - Te jó ég, ez a nő még nálam is többet beszél.
- Azt kétlem, hisz Rae-nek... - kezd bele egy mondatba Wilson, de tartva attól, hogyan akarja befejezni, hamar a szavába vágok.
- Na jól van, nekünk most már mennünk kell, mert kihűl az ebédünk – rángatom el Doriant a zakkantak gyűrűjéből, át a termen, ki az udvarra, ahol végre ismét magunk lehetünk.
- Én mondtam, hogy dilisek – vonom meg a vállam, és küldök felé egy bocsánatkérő pillantást. Aztán leülök az egyik üres padra, a zacskó kaját pedig elénk teszem az asztalra. Ez egy kissé meredek volt. Lisa elképesztően pofátlan, a hadnagy pedig... lefogadom, hogy Adamet készült megemlíteni, ami elég kellemetlen lett volna, hisz Dorian még nem tud róla, hogy papíron egyelőre még házas vagyok. Tekintve, hogy mélyebb témákba még nemigen mentünk bele, és nem volt alkalmam elmondani. Tartok tőle, hogy elriasztanám vele, ha idő előtt beavatnám a sztorimba.
- Hogy van a bátyád? - érdeklődöm, hiszen az említett testvéren kívül még én sem tudok sokat róla. Közben elkezdem kicsomagolni a mexikói kaját, és magamhoz is veszek egy minitakót. Abban a pillanatban pedig egy női hang zengi be a helyet, amint a diszpécser egy tűzesethez szólítja fel a tűzoltókat. Várok egy kicsit, hogy a meló vajon rám is vonatkozik-e de úgy tűnik, egyelőre szabad maradok. Valószínűleg hívtak már egy közelebbi mentőkocsit a helyszínre.



◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆




avatar
Egészségügy
Play by :
Chloe Bennet ★
Kor :
27
Foglalkozás :
paramedic, self-defense instructor ★
Hozzászólások száma :
114

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Raelyn&Dorian - Show me how to live   Vas. Júl. 01, 2018 6:57 pm


raelyn&dorian

Szeretném úgy gondolni, hogy az életben mindenre van időnk. Komolynak lenni, őrültnek, veszélyesnek és egyszerre a megtestesült felelősségnek, ami helyrebillenti az összes többit, amikor a lábunk alól kicsúszik a talaj. Valóban hinni szeretnék ebben és eszerint létezni, nem tartva attól, hogy egyszerűen elrontom az összes többi évet, ami még előttem áll, mégsem tudok lenyugodni. Itt van előttem ez a gyönyörű, okos, erős nő aki veszi a lapot, ha az agyamban összekuszálódott gondolatok értelmetlenségként jönnek ki a számon, ugyanakkor tökéletes összhangot talál mindabban a káoszban, amiben létezek. Annyira nem akarom elrontani mindazt, ami közöttünk alakul, mert ugyan életem jó nagy részét tökéletes homály fedi és hétköznapjaim 90%-át nem tudnám értelmes szavakban meghatározni, azt viszont érzem a mellkasom környékén történő fura érzésösszességből, hogy valami változik. Valami, ami eddig egyszerűen elkerülte a figyelmemet, amitől a falra tudtam volna mászni vagy kerültem, mert minden érzékem azért ordítozott, hogy mindezt én nem érdemlem. Raelyn képes volt percek alatt a feje tetejére állítani elveim szilárd menetét is kibillenteni abból az egyensúlyból, ami biztonságot nyújtott életem során. Félreértés ne essék, élvezem. Rettentően felpörget, hogy egy másik személy iránt táplálok emberi érzelmeket, jöjjön az öröm vagy éppen egészen más formában. Semmi negatív visszhang vagy kellemetlen idegesség, csakis ez az összetett valami, amire nem találok szavakat, mégis büszkén enyémnek vallanám minden egyes percben. Vele ezt megtapasztalhatom, mert feltételek nélkül nyújtja át nekem, még ha nincs is tudatában, hogy ezt teszi. Miatta leszek ilyen begolyózott, ennyire szórakozott, hogy azt sem tudom merre áll a fejem, azt viszont mégis biztosra állíthatom, hogy gondolkozás nélkül venném nyakamba a világot, ha Őt a társaságomnak tudhatom.
Felszínre kerülnek olyan dolgok, mint az elrablásának körülményei. Manapság a normális ember álcát húztam magamra és eszerint járok is el, így a szavaimat sem feltétlenül kell készpénznek venni. Dacára ennek valahogy mégis eljárnak a gondolataim és mire észbe kapok, megteremtem a menetét az elrablásának, mégis a további változókat hagyom a homályba veszni. Úgy tűnik kedveli ezt és ez azt jelenti, hogyha az a mosoly felragyog az arcán, akkor addig teperek, amíg többet nem kapok tőle. Gáz szembesülni vele, de letagadni még jobban az lenne, hogy mindig is hadilábon álltam, ha a függőségekről volt szó. Ez a verzió pedig kellemesebb szenvedélynek tűnik, mint az a mocskos fehér por...
Vallomást teszek az egész nem létező rablópandúr egységemről és csillagos ötösre vizsgázok baromságok órából. Mindezt összesen két perc leforgása alatt úgy, hogy meg sem kell érte erőltetnem megtépázott agysejtjeim egyikét sem; az ilyen ösztönből jön.
- Az elsőt sose lehet elfelejteni. Különös helyet foglalsz majd el ezáltal a szívemben. - teszem az említett területre tenyeremet, hogy jelentőséget adjak az elhangzottaknak, végül azonban nevetésbe török ki ahogyan a későbbi lehetőségeket ecseteli. - Betársulnál? Komolyan? Hű te nő.. - dörzsölöm meg tarkómat zavaromban. - Most jól megfogtál, de könnyebb lenne olyannal együtt dolgozni, aki már tudja mi ennek a menete, szóval elég erős esélyekkel indulsz majd. - kacsintok rá, hiszen sec perc alatt faragnék belőle társat partnert és basszus, nem csak ilyen módon.
Jót mosolygok burkolt beleegyezésével kapcsolatban, de úgy gondolom ezt minden oldalról sikerült átbeszélnünk. Úgy vélem ahogyan engem, úgy őt sem zavarná, ha túl közel kellene kerülnünk az utazás során, így a továbbiakban ha erre sor kerül, pofátlanul élek minden egyes lehetőséggel.
Egy pillanatra megállok a fejlődésben, ahogyan a következő programunk részleteit hangoztatja. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint azok a szavak, amelyek gondolkozás nélkül buknak ki a számon, ezzel félreérthetővé téve az amúgy sem normálisnak ható szövegelésemet. Első körben már meglépem amit nem kellene, aztán második alkalommal tovább fokozom, a harmadiknál már kétszer meggondolom mit is mondjak, de ezekben a percekben az agyam eme funkciója piros fényárban úszik, villog és egyértelműen jelez, hogy: Haver, ne csináld a baromságot! Ne b*szd el ennél is jobban.
- Micsoda kiváltságok, igaz-e? - Ennél hülyébb kérdésem nem is lehetne, mégis felteszem, mielőtt hirtelen nekiállnék esti mese formájában előadni egy éjszakai 18 karikás műsor menetét.
Nem tudom mi lesz a problémám az elkövetkezendő pár percben, de ahogyan befelé szállingózunk a laktanyára úgy válok valami kis ideges tökmaggá és már kezdődik is a gyerekes érdeklődésem. Nem vagyok én hozzászokva, hogy normális embereknek mutassanak be. Általában aki a közelembe került az nem szólt hozzám, más esetben még elcseszettebb volt, mint én, így a civilizáció ezen fele nálam kimaradt. Most mégis a számára fontos személyek  előtt kell jó fényben tündökölnöm, holott a fejem tetején ott ékeskedik a két ördögszarv, amik most túlságosan nyomják a kobakomat, amiért ennyire nyilvánvalóan tartanak előítéletben.
- Bedöglöttem Rae. Lemerült az elem, az aksi. Dunsztom sincs, de hasztalan vagyok. - vállat vonok, mert a képességeim elmenekültek a józan eszemmel együtt, mégis visszazökkent, ahogyan az oldalamon érzett nyomás arra késztet, hogy mozduljak valamerre. - Auch. A puszi kellemesebb volt. - mosolygok le rá az igazságot tükröző vallomásom után.
Kissé zavarban érzem magamat, ahogyan még közelebb kerülünk a többiekhez és nem azért, mert az emberek valami külön fajt képeznének jómagamtól, hanem mert túlságosan valódivá válik az egész. Veszek egy mély levegőt, kihúzom magamat meg a karót a hátsómból és összeszedetten reagálok, amikor a bemutatkozás része történik meg. Abban már biztos vagyok, hogy nem fogom megjegyezni mindegyiküket - ahogyan azt Rae említette korábban - és jó, ha a negyedét sikerül majd észben tartanom. Eléggé szélsőséges arcoknak tűnnek, de én mindenkit a legjobb verzióm kiforgatta énemmel köszöntök és mellé még a nevemet is benyögöm, ha a szükség úgy hozza.
- Személyesen. Te pedig gondolom a partner. Hallottam már rólad. - Kedves vagyok, mi a tököm? Működik ez egyáltalán?
Egyes embereket tisztelettel, másokat valami kevésbé komolyan fogadok, de a szemöldököm egy röpke pillanatra megemelkedik, ahogyan az egyik csaj érdeklődővé válik és túlságosan is motozós hangulatában talál rám.
- Összefoglalva valami olyasmi, de be vagyok táblázva. Bocs. - grimaszt ejtek, holott csak a nyomulós nőhöz nincs türelmem, mégis a beszélgetés menete egy kicsit elgondolkoztat. Próbálom összerakni a képet, de azon információk fényében, amelyeket a mellettem álló lányról birtokolok, eléggé nehéz lesz. Nem mindent tudunk egymásról, de mi van hogyha csak én látok bele valami többet a közöttünk történő dolgokba, ő viszont foglalt? Elkomolyodok, noha nem túl feltűnően, de azért jó lenne most már nem ennyi emberrel körülvéve lenni és amikor elhagyjuk a többieket valami nyugisabb helyszínért, egy részem megkönnyebbülni látszik.
- Nem számít. Eléggé jó fejeknek tűnnek. - véleményezem a társakról alkotott képet, de fejben valahol egészen máshol vagyok. Nem hagy nyugodni az, ami bent elhangzott, rákérdezni pedig túl korai lenne. Úgy meg főleg, hogy nálam is lapul jó pár titok a tarsolyomban, amitől nem lepődnék meg, ha egyből menekülőre fogná a dolgot. Adná az ég, ha nem úgy lenne, de nem vehetem garanciának a maradását, hiszen annyi mindennel nincs még rólam tisztában. A múltban történő problémáim, Hannah, a jelenem. Ma viszont szeretnék őszinte lenni vele, még ha ezért azt az árat fizetem, hogy most láthatom őt utoljára. Annyira elmerengek ebben, hogy már csak a kérdése zökkent vissza kettőnk pillanatába és egy bólintással előlegezem meg válaszomat.
- Csak úgy, mint ahogyan minden idősebb testvér tud lenni, akinek öccse van. Kikészülten. - célzok itt egyértelműen magamra, és hirtelen nem tudom mivel témával hozakodjak elő. Körültekintek és egy kis időre megnyugszom. Idővel teljesen megismerhetem - ha lesz rá lehetőségem - addig is viszont az alapoktól kell kezdenem.
- És te hogyan is lettél mentős? Már gyerekként szirénával a fejeden járkáltál vagy később jöttél rá, hogy mit akarsz csinálni? - kérdezek rá, de a válasz valójában érdekel. Ahogyan úgy tűnik minden, ami róla szól.

szívecske


◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆

Crazy, but I love her
I could never run from her



avatar
Törvényszegõk
Play by :
Josh Segarra
Kor :
31
Foglalkozás :
rossz múltú-apafiguraszerű-fejlődő szervezetben lévő-emberi lény
Hozzászólások száma :
294

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Raelyn&Dorian - Show me how to live   Hétf. Júl. 02, 2018 2:06 am


Dorian & Raelyn
CAME TO SHOW ME ANOTHER TRICK OF YOURS?

Úgy vetem fel az emberrablásos betársulásom ötletét, mintha amúgy nem lenne épp elég elfoglaltságom a szabadnapjaimon az önvédelemedzésekkel, vagy mondjuk a költözéssel, a válással, meg miegymással. Miközben már elvállaltam az élete történetének megírását, a testi épségének őrzését, sárkányszelídítést, a királyságunk vezetését, meg nem is tudom, mi minden volt még, de hát úgy a jó, ha nem unatkozunk.
- Most miért? Szerintem minden egyéb projektünk mellett ez már a legkevesebb. Olyanok lehetnénk, mint Bonnie és Clyde – nevetgélek. Szerintem ez egészen izgalmas gondolat, ami egyben nyilván kissé árulkodik az elmeállapotomról is, de hát ez van. Bár lehet, hogy ezzel már kezdek sok lenni Dorian számára. Érthető lenne, hisz szerintem egy átlagember csak egy bizonyos mennyiségű Raelyn-adagot képes egyszerre megemészteni. Bár még egy icipicit reménykedem, hogy nála a mérce magasabban van, mint a többségnél.
- Határozottan kiváltságosnak érzem magam – bólintok igazat adva neki, és közben szórakozott mosoly játszik az ajkaimon, mert amellett hogy élvezem a sejtelmes eszmecserénket, hazudnék, ha azt állítanám, hogy nem lódítja meg kissé a fantáziámat a téma másodértelme is. Azon túl, hogy baromira kedvelem a pasit, és időnként úgy tűnik, mintha egy-egy mosolyától a szívem is kihagyna egy ütemet, még szemtelenül vonzó is. Ám ez a mindig laza, dögös férfiállat lámpalázas kisfiúvá változik, amint felvetem az ötletet, hogy bemutatnám a munkatársaimnak. Már-már megsajnálom őt, pedig itt már nem lesz menekvés. Nem fogom őt kinn hagyni, és mivel az mostanra egyértelműen kiderült, hogy nem képes láthatatlanná válni, rejtegetni sem tudom, így hát nincs más megoldás. Mondjuk mivel szerintem enyhén túl is játssza a dolgot, vagyok olyan szemtelen, hogy én is ugyanezt tegyem. Ismét szembe fordulok vele, és két tenyerembe fogom az arcát, majd a szemét szuggerálom.
- Dorian! Vegyél... egy mély... levegőt! Aztán fújd ki! - utasítom tágra nyílt szemekkel meredve rá. - Na, most már készen állsz. Egyébként lehet, hogy a puszi kellemesebb, de én a furkálódást is nagyon élvezem – vigyorodom el édesen, majd további haladékok nélkül rászabadítom a kollégáimat. Számíthattunk rá, hogy nem lesz könnyű menet. Igazság szerint nem Dor volt az egyetlen, aki izgult a bemutatás gondolata miatt. És a félelmeink nem is voltak teljesen alaptalanok. Bár ő teljesen természetesen viselkedik, a munkatársak rohama, a kialakult beszélgetés várható iránya miatt végül én vagyok az, aki nyuszimód megfutamodik, és magammal rángatva Doriant is, kimenekülök az udvarra.
- Igen, tényleg jófejek – bólintok végül mégis szelíd mosollyal, amint a szabad levegőn helyet foglalok. - Tudod, amúgy is okkal veszem magam körbe dilisekkel... ettől szinte már normálisnak érzem magam – teszem hozzá, s közben a vonásaim vigyorrá szélesednek. - Mellesleg nagyszerűen álltad a sarat odabenn. Kapsz érte egy piros pontot – tréfálkozom, és igyekszem ismét viccelődéssel elütni a dolgok élét, de azt hiszem, mindketten érezzük, hogy valami megváltozott időközben. Nem okvetlenül rossz irányba... inkább csak... olyan ismeretlen, komolyabb vizek felé kezdtünk el evezni, amerre eddig még nem jártunk. És szerintem ez valójában jó dolog. Vagy legalábbis jó is lehet. Egy újabb lépcsőfok. A bátyáról kérdezek, sodródva a személyesebb témák felé, és a válaszával persze ismét megmosolyogtat.
- A nagytesók sorsa már csak ilyen kegyetlen – hallatok egy drámai sóhajt. Aztán betalál egy olyan kérdéssel, amit ugyan aranyos csomagolásba bújtat, már nem igazán lehet viccesen megválaszolni.
- Hmm... - hümmögök, és elé tolom az egyik kajás tasakot az asztalon. - Ha tényleg kíváncsi vagy kicsi Rae történetére, azt ajánlom, egyél, mert ezt nem egészséges üres gyomorral hallgatni – vigyorodom el ismét, ezzel mégis előrejelezve, hogy komolyabb elbeszélés következik. És csak miután eleget tesz a szelíd noszogatásomnak, kezdek bele a mesélésbe.
- Nagyrészt a szüleimnek köszönhetem, hogy ezen a pályán kötöttem ki, bár egyik sem tudatosan lökdösött ebbe az irányba... - tekintetemet a kezemben tartott felettébb érdekes taco felé fordítom, és morzsákat csipegetek le róla, miközben magamban a folytatást fogalmazom. - Négy éves voltam, amikor anyámmal autóbalesetet szenvedtünk, és ő elhunyt. Azt hiszem, leginkább emiatt döntöttem el már nagyon fiatalon, hogy az egészségügyben szeretnék majd egyszer elhelyezkedni, életeket menteni, másokon segíteni. Aztán mivel... öhm... - miután sikeresen kiböktem a múltam talán legfájdalmasabb igazságát, pillantásomat ismét az átható kék szempár irányába emelem. - Szóval anyám halála után ismertem csak meg apámat, aki nem sokkal később megnősült, és elvett egy konzervatív ügyvédnőt, aki elindította őt a politikai pályán, majd ketten együtt megannyi házi szabályt állítottak elém, annak érdekében, hogy a családunk a tökéletesség mintaképe legyen. Én meg fél életemet azzal töltöttem, hogy ez ellen lázadtam. Azt várták tőlem, hogy orvos legyek, mondjuk sebész, én meg csak azért sem lettem az – grimaszolok, aztán ismét vigyorra húzódnak az ajkaim. - Ezért lettem mentős. Ezt a munkát nem tartották hozzám méltónak, én azonban éppen ebben találtam meg az igazi önmagamat – vonok végül vállat. Aztán hagyom neki kicsit emésztgetni a hallottakat, és ismét taszítok felé egyet az egyik ebédes tasakon.
- Komolyan mondtam, hogy egyél. Ha nem segítesz ezt a temérdek kaját elpusztítani, van olyan jó étvágyam, hogy egyedül is megoldjam a dolgot, de aztán te leszel a hibás, ha beteg leszek, vagy fel kell gurítanod a buszra – nézek rá vádlón, mintha máris ez a rémes forgatókönyv lenne a valós helyzet.



◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆




avatar
Egészségügy
Play by :
Chloe Bennet ★
Kor :
27
Foglalkozás :
paramedic, self-defense instructor ★
Hozzászólások száma :
114

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Raelyn&Dorian - Show me how to live   Csüt. Júl. 05, 2018 7:44 am


raelyn&dorian

Nincs abban semmi rossz, ha az ember képzelete kicsit meglódul, legyen bármiről is szó. Ahogyan az sem tartozik a büntetendő dolgok közé, ha eljátszunk a gondolattal milyen személyre is szeretnék rátalálni a későbbiekben, aki kitart mellettünk, még ha az idegeire is megyünk. Én sem vagyok ez alól kivétel, de ahogyan az éveim alakultak, úgy szorult háttérbe ez a melankolikus semmibe merengés és változott meg, ahogyan vele együtt én is. Nem nehéz elveszíteni önmagadat, visszatérni hozzá viszont annál neccesebb és amikor azt sem tudod kivel nézel szembe a tükör előtt, akkor hogyan is tudhatnád miképpen épüljön fel az a személy, aki mellett szívesen ébrednél? Egy idő után már úgy van vele mindenki, hogy csak alakuljon valami vagy ne rohadjunk meg egyedül, mert annál rosszabb szitu nincs, ha ennyi ember közül pont te vagy az, aki mellé nem jut senki sem. Mindezeket félretéve itt vagyok én. A pasas, aki gyerekes izgatottsággal és meglehetősen szerencsétlen módon igyekszik lenyűgözni azt a nőt, akire a legvadabb álmaiban sem mert volna gondolni. Mert ilyen is létezik, hogy a valóság felülmúlja a képzeletet és az én esetemben Raelyn jelenléte, személyisége elég toronymagasan veri a gyermeteg elkalandozásaimat. A közelében úgy érzem magamat, mint egy kis taknyos, aki beszabadult az édességboltba és ingyen magához vehetett annyi finomságot, amennyit csak elbírt. Majd végigszaladt a sorokon és magához ölelte az egész készletet, ami tudja, hogy a vesztét fogja majd okozni és teljes mértékben a plafonon is lesz belőle, de nem érdekli, mert a köztes állapot igazán élvezhetővé teszi mindezt. Bármennyire is őrült hasonlat is ez. Annyi mindenről beszélgethetnénk, mégis örülök, hogy nem az időjárást ecseteljük vagy azt, hogy mennyire elcsesztem a legutóbbi alkalommal, hanem tovább merengünk olyan témákon, mint például a partnerség gondolata egy rablópáros esetében. Felcsigáz a gondolat, de nem utasítom el az ajánlatát, hogy betársuljon hozzám. Sőt mi több, erősen támogatom!
- Mindenképpen. Ránk jellemző, hogy több funkcióban működünk és egyiknél se tudjuk hogyan kötöttünk ki. - vigyorodok el, mint egy jól lakott napközis, noha cseppet sem érzem rossznak, hogyha több oldalról közelítjük meg a közöttünk kialakuló dolgokat. Főleg azért, mert így kevésbé uralkodik el rajtam a jelenség, hogy elrontom az egészet. Úgy tűnik a mai nap folyamán érzelmi skálám hatvan féle verzióját vázolom fel neki, mert amíg előbb annyira biztos voltam magamban, hogy a határozottságom bizonyításaként tűzbe is sétáltam volna az igazamért, most viszont, hogy bemutatkozásra kerül a sor, hirtelen visszaveszek az arcomból. Nem tudnám megmagyarázni, de a sok közül ez is egy olyan pillanatnak bizonyul, amikor szégyellem azt aki voltam. Mintha nem szeretnék rossz fényt vetni Raelynre azok az emberek előtt, akik fontosnak számítanak az életében és ez visszatart attól, hogy teljes valómban megjelenjek előttük. Ő viszont roppant édesen igyekszik megnyugtatni és némiképp sikerül is, azonban hülye lennék nem rájátszani. Amikor két kis keze arcom két felén landol, szemei pedig kontaktust váltanak a sajátommal, az az áruló szívem kihagy egy ütemet.
- Nem itt fogok megszülni Rae. Még nem érkezett el az ideje! - célzok itt most a légzőgyakorlatokra, amelyekre utasít és szórakozottan vigyorodok el, hogy végül behunyva a szemeimet kezdetben élesen beszívjam a levegőt, végül pedig kifújjam, ahogyan azt kérte. - Ki gondolta volna? - ajándékozom meg egy egyszerű és féloldalas mosollyal, hogy minden kételyemet legyőzve már csak az előttem álló akadályokra koncentrálhassak.
Sokkal könnyebben megy, mint ahogyan azt gondoltam, egyben az utóhatása összezavaróbb, mint amire lehetett számítani. Tudom, hogy rengeteg olyan dolog van még, amivel nem vagyok tisztában egyre kellemesebbnek érzett társaságomról, mégis a kíváncsiságom most eluralkodik rajtam, amelyet egyre nehezebbnek tűnik legyűrni. Gyorsan végzünk az udvariaskodásokkal és sétálunk ki kettesben most már az udvarra, amely során igyekszem legerőszakosabban háttérbe szorítani azt a késztetést, hogy elrontsak mindent. Beszélgetnünk kell, vallomásokat tenni, amelyeket időbe telik majd feldolgozni mindkettőnknek, de ha többet akarunk a másiktól, nem elhanyagolható elsősorban őszintének lennünk egymással.
- Van benne logika. - kezeim a zsebeimbe landolnak, mégsem rejtem el kikívánkozó mosolyomat, ahogyan a munkatársairól nyilatkozik. - Szerintem a bökdösésed lehet a ludas. Annyira rettegek tőle, hogy inkább összeszedtem magamat. - folytatom tovább ugyanolyan hangulatban, de némiképp visszafogottabban. Egy közeli padon helyezkedünk el és most már higgadtabban kezelem a fejemben kavargó káosz létezését, mégis a kérdésére leginkább összefoglalóan válaszolok, ez viszont nem állít meg abban, hogy átvegyem a vallató szerepét és kicsit mélyebben belemásszak a személyes terébe. Unszolására pofátlanul elcsenek egyet az asztalon heverő étel egyikéből és felmutatom jelzésértékűen, hogy ki vele, mert ez a pofa minden mocskos részletet tudni akar! Figyelmesen követem végig a történetét, de nem vágok közbe. Helyette azzal törődök, hogy minél több információt magamba szívjak, mint egy szivacs vagy elraktározzam, mint a mókus a mogyorót télire. Tényleg ismerni akarom őt és nem csak felszínesen, hanem úgy mindenhogy.
- Sajnálom a balesetet. - fintort ejtek a múltban történtek hatására, ahogyan a mesélés végéhez ér, majd véleményt is formálok az elhangzottakra. - Én sem döntöttem volna másképp a helyedben. - teszem még hozzá, de még visszatérek történetének egy pontjára. - Öregem, azért abszurd lehetett ilyen körülmények között megmaradni a józan eszednél. De konkrétan milyen szabályokkal tágították az agyadat? - érdeklődök tovább, csak úgy kutatás szempontjából, hogy milyen szülője ne legyek Hannahnak. Meg egyébként sem igazán térek észhez, hogy mi értelme van a felszínre játszani, ha belül minden összeomlik, mint egy kártyavár. - Azért ahogyan észrevettem, a kis lázadó éned megmaradt. - csipkelődök vele. - Ne értsd félre, nekem kegyetlenül bejön.. - vallom be megbánás nélkül.
- Komolyan éljek ezzel a felelősséggel együtt? Te sem gondolod komolyan, hogy ekkora hatalmat adsz a kezembe.. - a fejemet csóválom, mindazonáltal eszem ágában sincs visszautasítani az ételt. Bele is harapok a választottamba, és most élvezem azt a különös nyugodtságot, amit a beszélgetésünk körülményei biztosítanak.
szívecske


◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆

Crazy, but I love her
I could never run from her



avatar
Törvényszegõk
Play by :
Josh Segarra
Kor :
31
Foglalkozás :
rossz múltú-apafiguraszerű-fejlődő szervezetben lévő-emberi lény
Hozzászólások száma :
294

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Raelyn&Dorian - Show me how to live   Pént. Júl. 06, 2018 2:26 pm


Dorian & Raelyn
CAME TO SHOW ME ANOTHER TRICK OF YOURS?

Doriannel már tulajdonképpen hónapok óta kerülgetjük egymást. Szinte azóta ismerem őt, hogy visszatértem a mentőzéshez, miután ott hagytam Adamet. Már nem vagyok benne biztos, de talán épp az egyik első esetem is ő volt, és azóta is időről időre különféle ilyen-olyan „balesetek” okán össze kellett foltoznom őt. Már első percben levettem, hogy egy kicsit zűrös a pasi, és ezt igazolta az is, hogy folyton lelépett, ha a kórház került szóba. Ugyan kezdetben csupán néhány szót vagy mondatot váltottunk, esetleg egy kicsit ugrattuk egymást, de azt hiszem, hamarabb megkedveltem őt, mint azt észrevettem volna. Bár nekem időre volt szükségem a válásom miatt is, legutóbb mégis felbátorodtam annyira, hogy elhívjam őt egy italra... Csakhogy annak a randiszerű iszogatásnak nem éppen úgy alakult a vége, ahogy vártam. Azt mondta, majd megkeres, mégsem igazán hittem, hogy hallok még felőle, legalábbis nem ilyen minősítésben... legfeljebb azért, hogy ismét ellássam őt valami újabb balhéja után. Meglepett, amikor megláttam, hogy a tűzoltóságon kívül ácsorog, rám várva, de most hogy itt van, nem szívesen adnám meg neki az esélyt arra, hogy ismét felszívódjon idő előtt. Nyilván még kissé korai a kollégák megismerésének kitennem őt, de nemigen van más választásom. Jobb ötlet híján igyekszem úgy intézni, hogy a lehető legkevesebbet kelljen velük cseverésznünk, és mielőbb kettesben lehessünk újra. Ritkán van úgy, hogy ennyire epekedve várjam a munkaidőt végét, még a hosszú műszakok sem igazán szoktak zavarni, hiszen szeretem, amit csinálok, de most azt kívánom, bárcsak máris leléphetnék innen vele. Őszintén kíváncsivá tesz, hogy mégis mit találhatott ki kettőnknek, de mivel nem volt hajlandó előre elárulni, türelemre intem magam.
A játékos, komolytalan, mosolygós társalgásunkban némi hangulati változás áll be, miután megszabadultunk a kollégáimtól. Még mindig tréfálkozunk, de határozottan érzem, hogy valami más lett.
- Ó, sajnálom – biggyesztem le a szám. - Pedig nem azért csináltam, hogy rettegésben tartsalak. Távol álljon tőlem, hogy terrorizáljalak – ingatom a fejem sajnálkozást mutatva. - Bár ha ennek hatására szedted össze magad... Néha jól jön, ha van valaki, aki egyben tart bennünket, nem igaz? - mosolygok fel rá édesen, ártatlanul, mielőtt követné a példámat, és helyet foglalna ő is a padon.
Ahogy már a levegőben is érződött korábban, hamar megcsap a komolyabb témák érkeztének előszele. A feltett kérdésére ugyan ismét válaszolhattam volna valami tréfás féligazsággal, kis semmiséggel, hisz általában nem szívesen merülök bele a családi témákba, nem beszélve anyám halálának körülményeit, ám most valahogy mégsem esik nehezemre őszintének lenni. Azt hiszem, ennek is elérkezett az ideje, hogy egy kicsit engedjünk, és megnyíljunk végre a másik felé. Dorian figyelmesen hallgat, a balesettel kapcsolatos hozzáfűzni valójára pedig csak szomorkás mosollyal bólintok, mielőtt folytatnám.
- A szabályok igazából nagyjából mindenre kiterjedtek, kivel, mit, mikor, hogyan... Hogy mit tanulhatok, milyen különórákat vehetek fel, mivel tölthetem a hétvégéket, kivel barátkozhatok és kivel nem, meddig maradhatok fent éjjel... és így tovább. Hamar megtanultam úgy megszegni őket, hogy az ne tűnjön fel, de egy idő után már nyíltan lázadtam, és sokszor csak azért is megtettem valamit, mert nem volt szabad. Az lett a vége, hogy rossz társaságba keveredtem, és volt néhány zűrös ügyem... Ez végül kicsit változtatott a szülői hozzáálláson, de azt hiszem, bizonyos fokig még ma is ugyanez a felállás. - Nevetve bólintok az észrevételére. - Legalább valaki értékeli a lázadásra való tehetségemet – mosolygok vissza rá. Néhány pillanatnyi szünet áll be, amíg elmajszolunk néhány falat tacót, aztán kissé közelebb hajolva merülök el a kék szempárban.
- Na jó, és mi a helyzet veled? A te családoddal? Ha jobban belegondolok, még mindig nem tudok rólad semmit többet, azt leszámítva, hogy van egy bátyád... és nem szokásod kerülni a bajt – vonom fel enyhén a szemöldökeimet. Lemerném fogadni, hogy lázongó öcskösként neki is megvannak a maga sztorijai a szabályszegésekről.
Sajnos azonban ez a beszélgetésünk most nem nyúlhat túl hosszúra, mert mielőtt belemerülhetnénk, és faggatni kezdhetném, a diszpécsernő hangja ismét bezengi a laktanyát.
- 49-es mentőkocsi! Több súlyos égési sérült és... - kezd bele a bejelentésbe, én meg hamar kihúzom magam, és feszülten figyelek.
- Ez most nekünk szól – tudatom Doriannel, miközben felállok. - Mennem kell, de amint ezzel végzünk, a műszaknak is vége, és megejtheted az elrablásomat. - Jelentem ki egy féloldalas, szórakozott mosollyal, mert a fejem részben már azzal van tele, hogy mi is vár ránk pár perc múlva. Kifelé indulnék, amikor hirtelen Annie dugja ki az ajtón a fejét.
- A cím ugyanaz, ahová Wilsonékat hívták – közli aggodalmas tekintettel, majd elsiet. Egyértelmű, hogy a kollégák épsége miatt izgul, de amíg nem tudjuk, mit történt, muszáj nyugodtnak maradnunk.
- Ne tűnj el, mire visszaérek! – szólok rá szigorúan Dorianre már kifelé menet. - Nyugodtan itt maradhatsz, vagy a társalgóban... van tévé, wifi, és ásványvíz a hűtőben – hadarom el, aztán már ott sem vagyok.
Ann egész úton elég szótlan marad, és az ujjaival babrál, vagy csak az ablakon bámul ki, és olyan ideges, hogy a vezetést is kivételesen rám hagyta. Kezd számomra gyanús lenni, hogy van közöttük valami a hadnaggyal, mert még nem láttam ilyennek. Megérkezve kiderül, hogy rajtunk kívül már két másik mentőkocsit is a helyszínre vezényeltek. A tűz pedig, ami miatt a többieket hívták, már több épületre is átterjedt. Az a gáz, hogy ezek mind műemléknek számító régi épületek, és annyit még én magam is hamar meg tudok állapítani, hogy a faszerkezetük túlságosan is gyúlékony. Sok sérült van, szerencsére a többségük nem életveszélyes. Már a második megégett kart kötözöm be, amikor kiderül, hogy az egyik égő házban van egy sérült, akit mentős segítsége nélkül nem tudnak elmozdítani. Kérdés nélkül vállalom a feladatot, hogy bekísérem a tűzoltókat a házba, Ann amúgy sincs szerintem olyan állapotban, hogy magam helyett őt küldjem. A bent ragadt férfinak a gerince sérült, amikor ráomlott a mennyezet. Intubálnom kell, mert már túl sok füstöt nyelt, és miután ez megtörtént, kellő óvatossággal a hordágyra húzzuk. Már kifelé tartunk, amikor újabb omlás történik. Az egyik tűzoltó épp az utolsó pillanatban ránt félre, épp csak a dzsekim pörkölődik meg.
Nagyjából bő másfél órával később érkezünk vissza a laktanyára. Úgy érzem, a füst a bőröm alá is beitta magát, és alig várom, hogy végigsikáljam magam, de előbb Doriant kerítem elő.
- Még negyed órát kérek, amíg lezuhanyzom, átöltözöm, és mehetünk. Rendben? - fordulok felé a kédréssel.



◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆




avatar
Egészségügy
Play by :
Chloe Bennet ★
Kor :
27
Foglalkozás :
paramedic, self-defense instructor ★
Hozzászólások száma :
114

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Raelyn&Dorian - Show me how to live   Vas. Júl. 08, 2018 8:58 pm


raelyn&dorian

Nem egy hétköznapi szitu, közeg és egy még annyira sem hétköznapi lány. Ez ami eszembe jut arról az állapotról, amelynek a részese vagyok és amely őrült tempóban ragad el, mintha csak egy örvény volna, én meg egy magányosan tengődő csónak a mindenség közepén. Kétlem, hogy megérdemelném mindezt, ezért óvatosan teszem a dolgomat vagy éppenséggel válogatom meg a szavaimat. Néha emlékeztetnem kell magamat arra, hogy nem mindenki immunis a baromságaimra és vannak akik inkább tartják a jó pár lépés távolságot. A mentős angyalka nem ilyen. Mintha felkarolná azt a sok sületlenséget, amivel untatom őt, majd alkotna belőlük egy még összetettebbet, és ez egyszerűen lenyűgöz. Nem tudom miképpen váltam ilyen szerencsés flótássá, de piszkosul kifogom használni ennek minden percét, ameddig csak tehetem. Mert a bizonytalanság ott toporog az ember nyomába és arra vár mikor ragadhatja meg a torkodat, amíg az eszedbe nem vési mennyire veszélyes dög valójában. Nem vehetem készpénznek Rae jelenlétét, de nem akarom folyton folyvást azzal traktálni magamat, hogy minden amibe belekezdek az összeomlik körülöttem, mert csak magamat készítem ki ezzel és észre sem veszem milyen lehetőségek csúsznak ki a kezeim közül. A kollégáival történő beszélgetések azonban mégsem hagynak nyugodni és naiv lennék, ha nem kérdőjeleznék meg mindent, hangosan azonban mégsem fejtem ki aggodalmaimat, nehogy ezzel pont abba a szakadékba lökjem a lehetőségeinket, aminek lehetséges még a szélén toporgunk csak vagy jobb esetben a közelében sem. Mindezek ellenére örülök, hogy nem kell sok időt töltenem a tűzoltótársai társaságában. Nem mintha ne lennének jó arcok vagy olyanok, akik nem koptatják a szájukat feleslegesen és alkotnak véleményt, ha kell, ha nem, egyszerűen beleszoktam már abba az állapotba, ahol megválogatom a társaságomat. Nem mindenkit viselek el és akiket igen, azokat sem mindig, de az idegenekkel hadilábon állok. Rae meg azért ebből a szempontból sokallta biztosabb, így minden kellemetlen érzésem semmivé foszlik vagy elhalványodik, ahogyan az elkövetkezendő ebédszünetnek is nevezhető programunkat már csak édes kettesben intézzük el. Útközben viszont továbbra sem alkalmazzuk a hallgatóság fegyverét, hiszen azok egyáltalán nem mi lennénk.
- És most el kellene hinnem, hogy nem élvezted? - a fejemet csóválom ezzel kifejezve, hogy nagy marha lennék, ha elhinném az elhangzottakat, a szemeim azonban vidáman csillognak mindeközben. - Még a végén bennem keltesz bűntudatot, amiért nem ajánlom fel testemet bökdösési területnek. - teszem még azért hozzá ugyanolyan hangnemben. - Naná, tagadhatatlan! És te vállalnád ezt értem? - bökök jelzésértékűen a mellkasomra mutatóujjam segítségével, bár nem feltétlenül ellenkeznék, ha ezt a szerepet a sok másikkal egyetemben hasonlóképp magára vállalná. Minél többet tarthatom a közelemben, nekem annál jobb dolgom lesz. Meg hát ha ilyen mosolyokkal ajándékoz meg, mint azzal, ami előbb ott virított az arcán, akkor bőven megéri egy kis szenvedés.
Általában nem én vagyok az, aki pofátlanul belemászik a másik magánéletébe, most viszont ez a helyzet ezt követeli. Mármint ha jobban megszeretném ismerni, akkor olyan témákat is ki kell veséznünk, amelyek nem feltétlenül kellemesek, mégis óvatosan puhatolózok. Tudom jól, hogy mindezek után rám mutat majd az a bizonyos nyíl és enyém lesz a szerep a nem túl kellemes részletekből összetevődött vallomásra. Nem futamodik meg attól, hogy beavasson olyan részletekbe is, amik úgy vélem nem a hétköznapi témák fogságába ragadtak, ezért megbecsülök minden egyes információt, amit megoszt velem. Csendben hallgatom végig és már csak tényleg akkor jártatom a számat, amikor annak szükségét érzem, leginkább azért, hogy rákérdezzek erre az egész szabály szerinti életre, amiben neki része volt. A válasz viszont elég ahhoz, hogy elmélyedjenek homlokomon a ráncok ennek hatására, mert ez az egész úgy baromság ahogy van. Mármint ilyen szabályok mellett szegénynek jó hogy azt nem szabályoztak meg, hogy levegőt vegyen.
- Ez azért nem semmi. - a fejemet ingatom enyhén rosszallásomat kifejezve. - De hidd el, piszkosul tisztellek érte, hogy szembeszegültél ezzel a sok sületlenséggel. - mosolyodok el azért én is, habár tőlem sem áll messze a rossz társaságba keveredés gondolata. Azért az felkelti a kíváncsiságomat, hogy mennyire rossz is volt valójában. B*ssza meg, nem tudom miért, de rohadtul aggódni kezdtem érte emiatt, pedig itt ül velem szemben és tudom, hogy ennek a korszaknak már vége. Azt hiszem már régen nem én irányítom az érzelmeimet, ha róla van szó...
Sejtettem, hogy én sem maradok ki ebből a szórásból és bárhogy is nézem, ez többnyire így fair. - Velem? - a kérdést azért felteszem, noha ebben nincsen semmi érdekes és mielőtt bármilyen értelmes magyarázatot is adnék hogyan és miképp váltam ennyire szerencsétlenné, őt elszólítja a kötelesség.
- Nem para. Menj légy hős helyettem is! - biztatom őt végigmérve ahogyan elsiet a közös helyünkről, de én most nem vágyom arra, hogy közösködjek a bent lévőkkel. Jobb itt kint a levegő és tipikusan nem az a pasas vagyok, aki leül témázgatni másokkal, mert biztos vagyok benne, hogy a véleményük gyorsan venne egy 180 fokos fordulatot, ha rólam van szó. Amúgy is most jól jön egy kis egyedüllét, hogy átgondoljam a kérdését és mindazt, amit érdemes lenne megosztanom vele anélkül, hogy ne rohanna világgá. Szeretném tényleg, ha valami működne közöttünk és ez őszinteség nélkül nem megy. Azonban az igazság egy nagy rakás sz*r ha rólam van szó és nem mindenki képes befogadni mindazt, amivel szembe kellett néznem az elmúlt évek során. Vajon ő képes lesz túllendülni mindezen? Mindenesetre a választ csak úgy tudhatom meg, ha vallomást teszek és várom, hogy miképpen reagál majd.
Ahogyan az az én esetemben lenni szokott, könnyedén ráunok magamra így élek a lehetőséggel, hogy körülnézzek az épület belső felén is. Valóban nem sokan lézengenek errefelé, de egy darabig lekötöm magamat a képekkel, melyek a falon vannak vagy a társalgó faliújságjára kifüggesztett közös fotókat bámulva. Ösztönösen kúszik mosoly az arcomra, amikor észreveszem az egyiken a kis mentőst, akin tényleg látszik, hogy megtalálta a helyét. Jó ilyen felszabadultnak látni őt, még ha csak pillanatokat kaphatok is el ebből.
Egy kis idő múlva térek vissza csak a helyünkre és az érkezésükig elkényelmesedek a padon vagy elcsenek még egyet az ételből, amit magával hozott. Az ujjaimmal dobolgatok, amikor befutnak a többiek is és hamarosan Őt is felfedezem. Egyenesen megindul felém, de nekem valami nem tetszik. Fel is tápászkodok a helyemről, hogy egyenesen előtte álljak meg.
- Persze, addig tudok várni. - bólintással is megerősítem az elhangzottakat, de mielőtt elindulna a dolgára, megragadom óvatosan a karját, hogy maradásra bírjam. - Rae.. - mondom ki a nevét és most arcának két oldalára simítom két tenyeremet, mihelyst tüzetesebben végigmértem őt. - Minden oké? - mélyedek el a szemeiben, mert nekem rettentő rossz érzésem van és nem tudnám megmagyarázni miért. - Történt valami? - tekintetem a kabátján akad meg és most nem szívesen engedném el addig, amíg meg nem bizonyosodok hogyléte felől...

szívecske


◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆

Crazy, but I love her
I could never run from her



avatar
Törvényszegõk
Play by :
Josh Segarra
Kor :
31
Foglalkozás :
rossz múltú-apafiguraszerű-fejlődő szervezetben lévő-emberi lény
Hozzászólások száma :
294

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Raelyn&Dorian - Show me how to live   Hétf. Júl. 09, 2018 11:59 pm


Dorian & Raelyn
CAME TO SHOW ME ANOTHER TRICK OF YOURS?

- Dorian Jason Lester, hát valóban ilyen borzalmas embernek tartasz engem, hogy azt gondolod rólam, élvezem más emberek terrorizálását? - kérdezem valódi felháborodást színlelve. - Vérig sértesz - ingatom a fejemet csüggedten, és már nyilván nem is igazán meglepő, hogy ezzel bűntudatot keltek benne, de amikor megfogalmazza a mondata második felét a teste felajánlásáról, olyasféle bűnös gondolatok támadnak bennem, amelyeket már jobb ha nem öntök verbális formába. Valószínűleg így is az arcomra lehet írva minden, a szemeim villanása, a szemöldökeim enyhe megemelkedése, vagy ahogyan kissé beharapom az alsó ajkam, elárulják, hogy egy ilyen felajánlás után a teste többnek lenne kitéve némi bökdösődésnél.
- Hmm... ezt alaposan át kell gondolnom... de igen, azt hiszem, megoldható lenne. Persze be kéne szereznem előbb némi ragasztószalagot meg kötelet, hogy legyen mivel megakadályoznom a katasztrófát, ha elkezdenél darabjaidra hullani, de kreatív embernek tartom magam... megoldanám – felelem kellő pimaszsággal, fülig érő szájjal. Mindazon szerepek közül, melyeket eddig önként és dalolva vállaltam az életében, ez lenne talán a legmegtisztelőbb. És viccen kívül is tényleg úgy érzem, szívesen ott lennék neki, ha arra lenne szüksége. Remélem, ezt tudja.
Persze egy ilyen fajta lépcsőfok meglépése egy adag őszinteséggel és bizalommal kezdődik, melyet most meg is szavazok neki, amikor mesélni kezdek neki a múltamról és a családomról. Nem volt könnyű gyerekkorom, de lehetett volna sokkal rosszabb is, ha nem lennék olyan makacs és életrevaló, mint amilyen egyébként vagyok. Nem hagytam, hogy korlátok közé zárjanak, gyakran szembeszegültem a szüleimmel, de ezt nem is bántam meg soha. Néha nehéz kijönni velük, és talán tiszteletlenségnek tűnhet az, ahogy beszélek róluk, de szerintem vannak olyan szituációk, amikor a szülőnek is tanulnia kell az életről, a gyereknevelésről, néha talán épp a saját csemetéjétől. Egymás határait feszegettük folyton, és nagyon különböző alapanyagokból vagyunk összegyúrva, de ettől még szeretem az apámat és a mostohámat is. Halványan, szerényen megmosolygom Dorian véleményét, mielőtt újra megszólalnék.
- Tapasztalataim szerint minden családban vannak zűrök. Néhol több, néhol kevesebb. Igen, nem volt egyszerű velük az élet, de... szerintem tekinthetjük pozitívumnak, hogy az ellentétek ellenére sem mérgesedett el soha túlságosan a helyzet, és máig kitartottunk egymás mellett. Mondjuk az tény, hogy a távolság... hogy ők Washingtonba költöztek, le is egyszerűsítette valamelyest a dolgokat – nevetek fel kicsit halkan. Van az úgy, hogy a távolság valójában csak közelebb hozza egymáshoz a szeretteinket.
De ennyi beszéd után már kíváncsi lennék Dorian történetére is, vagy bármire, amit szeretne megosztani magáról. Ám a társalgásnak a második fele majd csak a reklám után folytatódhat, mert sürgősen elszólítanak mellőle. Nem szívesen hagyom őt hátra, miután nagy nehezen sikerült az épület falain belülre csalnom, de hív a kötelesség. Amint Annievel kocsiba vágjuk magunkat, kicsit magam mögött is hagyok minden mást, mert tudom, hogy észben teljesen itt kell lennem, amikor a munkánkat végezzük. Talán még jó is, hogy bejött ez a hívás, mert mentés közben sokkal gyorsabban telik az idő, hamarabb lejár a műszak, és aztán végre megvalósíthatjuk Dor titokzatos terveit.
Azzal persze előre nem számolhatok, hogy majd egy égő házból kell kimenekítenem valakit, de ezt a szakmát épp ezek a váratlan események teszik igazán színessé. A veszélyes küldetés azonban sikeresen zárul, de még akkor is tombol bennem az adrenalin, amikor visszatérünk a laktanyára. Egy kicsit még össze kell szednem magam, reményeim szerint ebben fog segíteni egy gyors zuhanyzás, ami alatt minden felesleges gondolat és feszültség is elhagyja a testem. Az lábaim azonban először Dorianhez visznek, hogy tudassam vele a terveimet. Nem tudom, mit láthat rajtam, vagy érezhet rólam, de amikor a karom után nyúlva visszatart, teljes alakomban felé fordulva pillantok fel az aggódó szemeibe. Egyik kezemet automatikusan helyezem a mellkasára, a szíve fölé, a másik a derekán állapodik meg, és ahogy a két tenyerébe fogja az arcom, az érintése a bőrömön, a tekintete, a közelsége, a szívverése, melyet az ujjaim alatt érzek, ezek mind jólesőn csillapítják le a bennem dúló vihart.
- Igen, minden oké, jól vagyok – pillantását követve állapodik meg az én tekintetem is a dzsekim megfeketedett szegletén. Hát ez nem néz ki valami jól. Jobban megpörkölődött, mint gondoltam. Kérnem kell majd egy újat. - Történt egy kis baleset mentés közben – kezdek bele, mert rájövök, hogy ez nem tűnik semmiségnek, és meg kell nyugtatnom őt. Közben átjár egy kellemetlen érzés emiatt, mert a múltat, a házasságomat idézi. Adam olyannyira nem viselte jól, hogy munka közben veszélynek lehetek kitéve, hogy végül muszáj volt felhagynom miatta a mentőzést. Én nem szeretném, hogy ez ismét megtörténjen. Ám hazudni vagy ködösíteni sem akarok emiatt. - Beszakadt előttünk az égő mennyezet – árulom el őszintén. - De a kollégák értik a dolgukat, időben kapcsoltak, nem sérültem meg. Jól vagyok – gyűröm fel a kabátom ujját, hogy láthassa, a karom alatta teljesen ép. Aztán a szemeibe nézve állom a pillantását, hogy láthassa, teljesen komoly vagyok. Végül egy kisebb mosollyal megsimogatom az arcát, és ismét magára hagyom egy kicsit. A zuhanyzók felé veszem az irányt, meg kell szabadulnom ettől a füstszagtól...
Negyed órával később nedves tincsekkel, de tisztán, jó illatúan, és civil ruhában térek vissza hozzá, menetre készen. A megdézsmált, mexikóit rejtő tasakokat a hűtőbe teszem, az sem gond, ha a következő váltás elcsipegeti. Aztán Dorianre villantva egy széles mosolyt közlöm, hogy mehetünk, és átkarolom a derekát, miközben kifelé terelem.



◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆




avatar
Egészségügy
Play by :
Chloe Bennet ★
Kor :
27
Foglalkozás :
paramedic, self-defense instructor ★
Hozzászólások száma :
114

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Raelyn&Dorian - Show me how to live   Vas. Júl. 15, 2018 12:56 am


raelyn&dorian

Szélessé válik a vigyor a képemen, egyszerűen képtelen vagyok visszafogni ezt a kikívánkozó és számomra közel sem hétköznapi érzelmi reakciót. Mintha a közelében teljesen más oldalamat tapasztalnám és ezt rohadtul élvezem. Kibújni ebből a jól ismert, szanaszét használt, ronggyá vált álarcból és egy újat felölteni, ami talán jobb, talán másabb, mint amit eddig ismertem és az is megeshet, hogy valami olyan, amely nem okoz teljesen csalódást.
- Ácsi, egy szóval sem említettem, hogy az lennél. - két kezem a magasba lendül védekezésem jeléül, szemeim viszont továbbra is szórakozottan csillognak. - Megvan a varázsa mások terrorizálásának. Csak ismerd fel a határokat és azok az ördögszarvak...khm..glória ott fog csillogni továbbra is a fejed felett. - képletes kört rajzolok a levegőbe, a témánk viszont felettébb más irányt vált, és hazudnék, ha azt mondanám, nem hagytam egy keveset elkalandozni a képzeletemet. Bár ahogyan a két szép szemét elnézem és arcának mimikáját, neki sem járhatnak más dolgok a fejébe. Egyébként is, van bennem egy kis hátsószándék, de ugye némely dolgot jobb megtartani magunknak.
-  Egy percig sem kételkedtem ebben. - célzok itt a kreativitására, mert ha valaki képes lenne ilyen őrültségekből egy teljes projektet csinálni, amely kitűnően helyt áll a témában, az ő lenne. Hihetetlen egy nőszemély! Nem mellesleg üdítőnek érzem a társaságát, így egy percig sem ellenkeznék, ha arra kerülne sor.
Naivan úgy gondolná az ember, hogy mások életébe kevésbé káosz-szerű. Aztán itt jön Rae meg a családi története, és a fejedhez kapsz, mert van mit még felülmúlni azon kívül is, amit ismersz. Noha a szülőkből nem sokat kaphattunk a bátyámmal, de valahogy egybetartottuk magunkat. Vagyis szigorúan véve ő engem. Noha nekünk is megvoltak a saját szabályaink, amiket ő itt felsorol nekem, sokallta összetettebb és eléggé korlátolt ahhoz, hogy egy pillanatra elmélyedjenek hitetlenkedésemet jelző arcvonásaim.
- Tagadhatatlan. - értek vele egyet a családi dolgokat ecsetelve, és egy egyszerű félmosolyt is megengedek magamnak az elhangzottakra. - Persze, eléggé meredeknek hangzik az egész, de ennek is valahol megvan a maga szépsége. Úgy vélem a lényeg úgyis az, hogy hova jutottál belőle. - tekintek körbe most csak egy röpke pillanatra nyomatékosítva ezzel szavaimat. Ha a szülők nem lettek volna olyanok, amilyenek, talán Rae sosem állt volna be mentősnek. Morbid egy humora van a sorsnak.
Jómagam nem vagyok az a nyílt pasas. Életem során voltak olyan pillanatok, amikre az utolsó görény sem lenne büszke, ezekről kevésbé szeretek beszélni. Aztán volt egy-két szép végkimenetele is az egésznek. Ott van példának okáért Hannah; A tipikus esete annak, amikor a hibából valami jó jön létre. Ezeket összedobva és egybegyúrva kapunk egy felettébb zavaros képet, amit beadagolni másoknak sosem egyszerű. Mégis mikor arra kér, hogy magamról meséljek, hirtelen vallomásra adnám a fejemet, mint aki őrült sebességben szeretne megszabadulni a vállát nyomó terhektől és ezt olyan személynek mondaná el, akinek megbocsájtása enyhítené a kellemetlen következményeket. Ennek viszont várnia kell, mert a kötelesség elszólítja partneremet, és míg keserűen elengedem őt, összeszedem a mai terveket. Mert ugyebár vannak, noha nem tudhatom ez mennyire fogja elnyerni a tetszését. Komolyan úgy érzem magamat, mint egy tizenéves, aki élete első randijára készül a kiszemeltjével és fogalma sincsen, hogy miképpen viselkedjen. Ha nagyon utánaszámolgatok, talán utoljára akkor voltam bárkivel is ilyen keretek között, ami mondjuk úgy, számított is valamit, aztán maradtak a szórakoztató egyének és semmi más. Micsoda csodás életút. Múzeumba kellene mutogatni elrettentő példaként.
Várakozásom közben hol kint ücsörgök, hol pedig járkálok meg sétálgatok, mintha valami félnótás lennék, de minduntalan visszatérek a kiindulóponthoz. Megeshet páran vannak bent, de egy nap csak egy embert tudok elviselni és igazán szükségét érzem, hogy az összes energiámat csakis ugyanarra a személyre összpontosítsam.
Teljesen elvesztem az időérzékemet, amikor a csapat többi része befut, velük együtt pedig mentős angyalka is. Egy félreeső helyen várok a soromra, mégis mikor megindul felém, kissé nehézkesen megy az elengedése. Magam sem tudom, hogy mi üthetett belém, de az aggódásom nem ismert mértékeket ölt és egyszerűen nem tudom leküzdeni. Nem tudom hova tenni ezeket az új viselkedési mintákat, amikkel szembetalálom magamat. Mint egy ősember, aki most lép be a civilizációba és éppen a modern kor vívmányaival - vagy az én esetemben érzelmeivel - küzd. Csoda, hogy még nem kaptam fel a vállamra és cipeltem be a barlangomba, hogy soha ne essen bántódása...
Szinte lélegzetvisszafojtva követem a mozdulatsort, ahogyan apró keze a szívem környékén állapodik meg, ami egyből árulóvá kiáltja ki magát és megmutatja mi játszódik le a felszín alatt. Eljutottunk arra a szintre, amikor az ősember felfedezi, hogy vannak érzései, de fél attól, hogy más is megtudja. Szavai hatására kételkedést fejezek ki, végül aztán csak kitér, hogy mik is történtek a távollétében. Élesen beszívom a levegőt és újra bennem van a barlangcipelési érzés, meg az, hogy valakinek behúzzak egyet. Ez esetben a tűznek tudnék, az meg bebiztosítana egy tagsági kártyát a diliház elkülönített szárnyára.
- Kurva jó.. - nem repesek a dologtól, mégis megkönnyebbülést érzek, amiért teljes valójában itt áll előttem, úgy tűnik minden karcolás nélkül. - Már most a szívemhez nőttek. Egytől-egyig. - térek most vissza az első bemutatkozásra, ami a kollégáival történt. Ugyan akkor csak szűkszavúan nyilatkoztam, most mégis valahol tisztelet ébredt bennem irántuk. És nem csak amiatt, hogy a munkájukat végzik, hanem amiatt is, hogy vigyáznak Raelynre. Meg természetesen egymásra, meg az emberekre.
- Örülök, hogy egyben vagy. Tudtam, hogy egy igazi amazont ismerhetek személyedben. - mosolyodok el most már, hogy végigmentem az idegösszeomlás hatvanöt különböző fázisán és ő is bebizonyította igazát. Így most már én is könnyebben engedem útjára, mert rájövök, hogy minél jobban feltartom, annál később vághatunk bele a napunkba. Nem is kell sokat várnom, hogy kiszabaduljunk a laktanyáról és egy pillanatra körbetekintek merre is vagyunk pontosan. Tekintetem az órámra siklik, fejben meg valahol a buszjáratokkal vívok harcot meg az érkezésükkel, szerencsére nincs messze az egyik megálló, így csak pár percet kell várnunk a következőre.
- Van valami módszered, amivel levezeted a feszültséget? Emberek püfölése, paradicsom dobálása másokhoz..? - kíváncsiságból fejezem ki érdeklődésemet, végül tovább is folytatom. - Ismertem egy fura figurát, aki ha ideges volt, répát kezdett el enni. Ilyenkor jövök rá így visszaemlékezve, hogy mennyi elmebeteggel vettem körül magamat. - sóhajtok egyet, valamennyire elkezdve a magammal kapcsolatos témát. Bébilépésekben vagy bébirépákban, ha már arról volt szó...

szívecske


◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆

Crazy, but I love her
I could never run from her



avatar
Törvényszegõk
Play by :
Josh Segarra
Kor :
31
Foglalkozás :
rossz múltú-apafiguraszerű-fejlődő szervezetben lévő-emberi lény
Hozzászólások száma :
294

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Raelyn&Dorian - Show me how to live   Csüt. Júl. 19, 2018 12:30 pm


Dorian & Raelyn
CAME TO SHOW ME ANOTHER TRICK OF YOURS?

A pasi folyamatosan vigyorog, és ó istenem, mennyire jól áll neki! Teljesen oda meg vissza vagyok a mosolyáért, és mintha az íriszei is csak még kékebbek lennének a jókedvétől, ami így katasztrofális hatással van rám, de mindezt nem fogom elárulni neki soha-soha, mert orvul felhasználhatja ellenem, és abszolút védtelenné válnék vele szemben. Helyette inkább vigyorgok én is, mint a tejbetök, mert az esetek kilencvenkilenc százalékában annyira komolytalanok vagyunk, hogy nem is tehetnék mást.
- Én továbbra sem vagyok benne biztos, hogy a glória és mások terrorizálása megfér egymás mellett. Bár azt hiszem, az ördögszarvak egyébként is jobban illenek hozzám. - Két mutatóujjammal „csápolva” a fejem két oldalán várom tőle a megerősítést, hogy igazam van, és ez passzol jobban hozzám, nem pedig az általa elmutogatott fénylő karika a buksim fölé. Persze alapvetően nem tartom magam rossz embernek, de amennyi turpisság megfordul a kobakomban naponta, sőt, óránként, hát angyalnak sem merném nevezni magam. Na és amilyen pillantásokat most váltunk egymással Doriannel, mintha máris falnánk egymást a tekintetünkkel, hát ezt sem nevezném kimondottan angyalinak. Inkább szexinek és játékosnak.
A flörtölős és tréfálkozós hangulat azonban hamar elillan, amint komolyabb vizekre evezünk. Nem vagyok könnyen kitárulkozós fajta, de ha megfelelő hallgatóságot találok, harapófogóra sincs szükség, hogy beszéljek, hiszen őszinteség kell ahhoz, hogy másokat közelebb tudjunk engedni magunkhoz. És én határozottan örülnék neki, ha ezt a viszonyt fokozatosan szorosabbra tudnánk fűzni.
- Százszázalékosan egyetértek veled. Vannak dolgok, amiket ha vissza is mehetnék az időben, akkor sem másítanék meg, mert azok formáltak, és azok által lettem az, aki vagyok. És ez talán nagyképűen hangzik, de én bírom magamat – nevetek fel. Végül is lehetnék sokkal rosszabb is, és az életem is lehetne teljesen más, és persze, nekem is vannak gondjaim, ahogy mindenkinek, de nem szeretnék valaki más lenni egy másik élettel. Inkább ebből hoznám ki a maximumot. Mindig is csak erre törekedtem.
Egy másfél órás mentés, és egy kisebb – de szerencsésen zárult – baleset után első dolgom Doriant megtalálni, akit egyértelműen már a megjelenésem is aggodalommal tölt el. Részben jól esik látni, hogy ennyire törődik velem, másrészt viszont semmiképpen nem szeretnék ugyanabba a hibába esni, mint az előző kapcsolatomnál. Nem szeretném, hogy miattam kelljen izgulnia. Így hát igyekszem őt megnyugtatni, ugyanakkor őszintének is lenni vele. A dzsekim valamelyest tűzálló, a kollégák pedig jól értik a dolgokat, semmi nagyobb baj nem történt, szerencsére. A kissé ingerült, szarkasztikus megnyilvánulására csak enyhén lebiggyesztem a szám, és türelmesen megvárom, hogy feldolgozza a hallottakat. Végül elmosolyodom a tűzoltókra tett megjegyzését hallva. Hát igen, mi tagadás, a srácok szerintem mindig képesek nagyot nőni valaki szemében, amikor bebizonyítják, hogy micsoda hősök. Mert azok, ehhez kétség sem férhet. Kicsit meglököm Dort a vállammal, amolyan „ó, ugyan!” stílusban, amikor amazonnak nevez. De aztán már ott sem vagyok, mert igyekszem mielőbb emberi formába varázsolni magam, hogy vágre leléphessek vele.
Már elég régóta kocsival járok mindenfelé, tömegközlekedést ritkán kell igénybe vennem, talán csak akkor teszem, amikor Manhattanben van dolgom, mert ott a zsúfolt utcákon a közlekedés néhol reménytelenül katasztrofális. De tegnap kölcsönadtam az autómat Evannek, így ma valójában én is busszal közlekednék, de a járatokat túlságosan nem ismerem, és továbbra sem tudom, hová is tartunk, szóval csak várok, amíg Dor láthatóan fejben összeadja az egy meg egyet, és kitalálja, mire és mennyit is kell várnunk.
- Répát rágcsált? - kérdezek vissza elképedve, majd nevetve ingatom a fejem. - Elég egyedi taktika. Az edzések, amiket tartok, nálam általában beválnak, elég jól le tudják vezetni a feszültséget is. Néha megfordulok a konditeremben, vagy futok, de ez ritkábban fordul elő. Mindenesetre a testmozgás többnyire segít. De van, hogy táncra perdülök csak úgy, függetlenül attól, hogy mit is csinálok éppen – vigyorodom el, és teszek egy-két hullámzó mozdulatot. - Nemrég egy sorozatban láttam, amint a csajok úgy vezették le a feszkót, hogy torkuk szakadtából üvöltöttek a mozgó metrószerelvényekre. Hmm... én ezt még nem próbáltam, de egyszer tuti teszek egy próbát – árulom el neki a bakancslistám egyik legújabb pontját.
- Na és neked mi vált be? Mozgó járművek elé ugrálsz? - ugratom őt egy kicsit szemtelenül, aztán eszembe jut valami.
- Egyébként ha legközelebb találkozni szeretnél velem, nem muszáj ám órákat szobroznod a tűzoltóság előtt. Bár elismerem, nagyon lovagias gesztus volt – jelentem ki széles mosollyal. - De ha rám mered bízni a telefonodat úgy fél percre, beleírhatom a számom, és akár fel is hívhatsz. Sőt, még messengeren is megjelölhetem magam, vagy amit épp üzengetésre használsz, és bombázhatsz az üzeneteiddel – magyarázom szemöldökemelgetve, és közben tartom elé a markom. - Ígérem, nem fogok a Candy Crush-sal játszani – somolygok most egészen ártatlanul rá.
Aztán nem is sokkal később befut a buszunk is, ami így első ránézésre eléggé tömve van. Nem hiszem, a következő megállóig jutna nekünk is ülőhely, talán később, de Dorianhez közel maradva azért sikerül szépen felpréselődnöm.
- Na, és elárulhatod már, hogy hová is tartunk, vagy még mindig titokzatoskodni akarsz? - nézek fel egész közelről a pasi kékjeibe.



◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆




avatar
Egészségügy
Play by :
Chloe Bennet ★
Kor :
27
Foglalkozás :
paramedic, self-defense instructor ★
Hozzászólások száma :
114

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Raelyn&Dorian - Show me how to live   Vas. Júl. 22, 2018 12:30 pm


raelyn&dorian

Biztos vagyok benne, hogy süt a fejemről mennyire nem vagyok a helyzet ura. Teljesen a hatáskörömön kívül esik bárki másnak a szórakoztatása vagy ebben az esetben lenyűgözése és most mégis úgy trükközök a kártyáimmal, hogy azok szerencsés lapokat osszanak és ne olyanokat, amik miatt mindenemet elveszítem. Értem itt ez alatt, hogy ugyan teljes mértékben önmagam jobb verziója vagyok, nem szívesen másznék bele egyenesen olyan témák kivesézésébe, ami miatt ez a csodanő fogná magát és vissza se nézne. Őszintén akarom ezt, habár rettentően szánalmasnak érzem minden egyes próbálkozásomat. A zavarban lévő kisgyerek hozzám képest valami filmvászonra vetített szuperhős, én ennél sokkalta rosszabbul viselkedek. Az egyik pillanatban még beadom a kemény csávó álarcot, a másikban én vagyok valami udvari bolond, a harmadikban meg valahol a kettőt ötvözöm. Mégis magaménak érzem a szerepet és amíg a velem szemben álló arcán látom felderülni azt a szívet heves tempóban megdobogtató mosolyt, addig valahogy más nem igazán számít. Sem a zavarom, sem az elbizonytalanító gondolataim, egyszerűen semmi.
Őrületes mennyire eltudunk térni a kezdeti témáinktól és belekezdeni bármi újba, amit végül otthonosnak érzünk. Ugyan a komolyabb körök váratnak még magukra, nem vagyunk szégyenlősek súrolni annak határát, hiszen mindkettőnknek lapul egy-két csontváz a szekrényében. Az én esetemben rettentő sokat én is tettem oda. Azonban vele ez sem tűnik kényelmetlennek, mert elértem nála azt a pontot, ahol felszabadultabban lavírozhatok az életemet érintő dolgok vallomásai és az egyébként magaménak érzett Humor Herold szerep között. Tudom jól, hogy bármelyiket is részesítem előnyben beszélgetésünk menete alatt, ő nem az a személy lesz, aki elkalandozó figyelemmel és teljes érdektelenséggel bámul rám vissza. És ezt piszkosul tisztelem benne.
Enyhén félrebiccentem a fejemet, ezzel is jelezve mennyire eljátszok a gondolattal, ahogy két ördögszarv ott tündököl a fején. És ahogyan a képzelet lelki szemeim előtt hirtelen valósággá válik, elmosolyodok. - Igazad van. Jobban megnézve, mintha neked találták volna ki. - ugratom őt, mindezt pusztán kedvelésből. - És nézzenek oda, tökéletesen harmonizálnak a sajátjaimmal. - azért én se maradjak ki a szórásból vagy tüntessem fel magamat egy tündéri pasasnak, amikor éppen valami sötétebb területet képviselek, mégpedig eléggé lelkesen. Sebaj, annyi helyet vettünk már uralkodásunk alá, már nem árt meg egy-két plusz.
Sok mindennel nem értek egyet, - bár ez nálam nem annyira meglepő -, és a szabályok is valahogy itt foglalnak helyet. Részben nem tetszik ez a fajta módszer, azonban ennek is, mint minden másnak akad pozitív oldala. Ha nem így történnek a dolgok, talán most nem állhatnánk itt és boldogíthatnánk a másikat, azért pedig nagy kár lenne. Jót mosolygok a hozzáfűzött véleményen, de nem bírom ki, hogy ne dobjam hozzá én is a sajátomat. - Akkor már ketten vagyunk ezen az állásponton, Rae. - vallom be az eddig is nyilvánvalót, de annyira jól esik ezt most kimondani, hogy legszívesebben még hatszor megismételném önmagamat. Ki gondolta volna, hogy ennyire jó kiszabadulni a megszokott viselkedési mintából?!
Eléggé cérnaszálon függ a türelmem a várakozási idő alatt, mert ugyebár ma már megtettem, de az egészen más eset volt, mint ez. Tudatában annak, hogy jelenleg mit is csinál, csak a józan gondolkozásában bízhatok. Nem olyan nőként képzelem el, aki ne tudna vigyázni magára, de azért valahol az egészséges aggódás bennem is felüti a fejét és nem feltétlenül hagy nyugodni. Szerencsére épségben visszaér, noha kabátja szerzett egy-két harci sebet, valamennyire sikerül megnyugtatnia. Nincs jogom irányításom alá venni az életét vagy visszatartani őt attól, hogy élje azt a saját kedve szerint, így nem is megyek bele ebbe a témába. Mellesleg boldog ettől az egésztől, és végül csak ez számít. Azért én valahol örömmel maradok meg az aggodalmas szerepem mellett, de majd csak a háttérből vigyázok rá és onnan hatástalanítom a rá lelkesedő veszélyeket. Érdekesnek hat a felismerés, hogy már nem csak magamat akarom megvédeni, hanem azokat is, akik fontossá váltak számomra.
Felpörget, ahogyan megindulunk mai első programunk felé, ahhoz viszont át kell verekednünk magunkat a tömegközlekedés szépséghibáin. Ezalatt az idő alatt sem tudom befogni a számat és bár eléggé bénán, de valami érdeklődéssel fordulok irányába.
- Mennyire, hogy az! El sem hiszed mennyire sok idióta lakozik ezen a földön, míg szembe nem találod velük magadat. Aztán meg azon képedsz el, hogy még mindig van ennél is lejjebb. - jegyzem meg az egész ismeretségi körömet összefoglalva, de ezután inkább csendben hallgatom a válaszát. - Csak úgy, semmi előzmény nélkül táncolni kezdesz? - érdeklődök szórakozva a tényen, hiszen az én botlábú énemnek ez annyira abszurd elfoglaltságnak tűnik. Komolyan nem hiszem el ezt a nőt!
- Figyelj, metró jelen pillanatban nem ugrik be hol található, de a buszra ráordíthatunk kezdésképp. - vonok vállat megoldást keresve a felmerülő problémára. - Nem árt gyakorolni, mielőtt nagyobb vadra mész rá. - célzok itt a metróra meg az egész feszültséglevezetési ceremóniára és még egy féloldalas mosolyt is ejtek mellé.
- Nekem? - kérdezek vissza, mintha nem értettem volna teljesen a kérdést. - A testmozgás nálam is előnyben van. Főleg ha élvezem is. - jelentőségteljesen tekintek végig rajta, de azért az arckifejezésem szórakozott marad. - A kocsi elé ugrálás az adrenalin miatt van. Mármint néhanap szereti azt hinni az ember fia, hogy szuper ereje van és nem esik baja, ha kocsi elé vetődik. Belül mindannyian gyerekek vagyunk.  - teszem azért hozzá, de nem tudok elsiklani a tény felett, hogy ez a kis történés indított el minket úgy igazából azon a vonalon, amelyen jelenleg is kitűnően elvagyunk.
- Persze, bizonyára egyszerűbb megoldás lenne, de azért valld be, hogy hatásosabb volt teljes életnagyságban csodálni, mint egy kis képernyőn keresztül. - sandítok rá és már kotrom is ki a zsebem mélyéről az agyonstrapált készüléket. - Nincs akadálya, csak eléggé le van harcolva szegény. A múltkori kaszkadőr mutatványom nem tett neki jót. - célzok itt a félig betört képernyőre és az öreggel való ütközésre.  Mindezek ellenére átnyújtom neki a telefont.
- Az meg micsoda? - kérdezek rá a játékra zavartan, mert én nem nagyon vagyok ebben a témában benne. - Ha idegesítően pittyeg, tényleg hanyagoljuk. - teszem azért gyorsan hozzá, a többi üzenetváltási lehetőség viszont mehet. Előnyt is kovácsoljak már abból, hogy van ilyen kütyüm és ne csak a mérgelődést, hogy melyik zsebembe tegyem el, ahonnan nem esik ki.  
Mihelyst lehetőségünk akad a következő szintre lépni, - pontosabban felszállni a buszra -, elég sokat kell mutatványozni, hogy valamelyest elférjünk. Helyszűkében nem csinálok belőle nagy ügyet, hogy minden előzetes figyelmeztetés nélkül simítsam Rae derekára a kezemet és ezáltal közelebb vonjam magamhoz, ezzel minimálisra szűkítve a közöttünk lévő távolság létezését. Majd csak ezután nézek le a csábító szempárba, hogy kérdésére választ is adjak.
- Nem véletlenül kérdeztem rá a feszültséglevezetési módszereidre. - kezdek bele és először körültekintek, mielőtt közelebb hajolhatnék a füléhez, hogy csakis ő legyen fültanúja mondandómnak. - Fogtál már fegyvert a kezedbe? - teszem fel kérdésemet és újra visszamélyedek a szemeibe, majd csak ezután folytatom. - Van egy csapat, akik általában összeverődnek egy elhagyatott építkezésen. Jó arcok, habár eléggé maguknak valóak. Minden héten szerveznek egy paintballos játékdélutánt és ma is egy ilyenre megyünk először. - vallom be, ha már így rákérdezett, habár nem tudom mennyire tartja majd bénának az ötletet. - Két fős csapatok kellenek. Eléggé fájdalmas, de szórakoztató. - teszem azért még hozzá, miközben az arcát fürkészem, ha nem éppen azzal vagyok elfoglalva, hogy közelebb tudjam magamhoz, amíg a köztes megállókban le és felszállnak az emberek. Már csak egy megálló és mi is megérkezünk.

szívecske


◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆

Crazy, but I love her
I could never run from her



avatar
Törvényszegõk
Play by :
Josh Segarra
Kor :
31
Foglalkozás :
rossz múltú-apafiguraszerű-fejlődő szervezetben lévő-emberi lény
Hozzászólások száma :
294

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Raelyn&Dorian - Show me how to live   Hétf. Júl. 23, 2018 12:03 am


Dorian & Raelyn
CAME TO SHOW ME ANOTHER TRICK OF YOURS?

Olyan könnyedén lavírozunk folyton a témák között, és bármiről is van szó, találjuk meg a közös nevezőt, mintha mindig is ezt csináltuk volna. Mintha ezer éve ismernénk egymást, vagy a lelkünk kapcsolatban állna. Sosem érdekelt igazán az efféle maszlag, és más esetben talán csak nevetnék rajta, de amikor vele vagyok, akkor minden más. Még mindig csak alig ismerem, néhány röpke hónapja, és nem volt még sok alkalmunk beszélgetni. Ha a múltkori italozást is számoljuk, akkor épp a második randifélénkre készülünk, de máris azt érzem, hogy túlságosan is kedvelem, és fontos lett nekem. Élvezek vele minden eltöltött percet, és bár biztos vagyok benne, az eddigi vele kapcsolatos tapasztalataimra alapozva, hogy vannak még titkai, melyekkel meglephet, de szerintem akkor sem fog sokban változni a véleményem róla, vagy az érzéseim vele kapcsolatban. Tetszik a mostani párhuzam is, hogy a kis szarvaink passzolnak egymáshoz. Erről is csak mi tudunk ilyen komolyan értekezni.
- Hmm... igazad van, én is úgy látom – felelem, s közben úgy méregetem a feje búbját, mintha tényleg látnék ott valamit. Biztos vagyok benne, hogy semeddig nem tartana egymást belerángatnunk bármilyen őrült ötletünkbe. És ettől a gondolattól csak még inkább izgatottabbá válok. Ez is jól mutatja, hogy Dorian ismét beletrafált az igazságba az ördögi énünk harmonizálásával. És amikor a saját szavaimat használva elárulja, hogy kedvel, széles, ragyogó mosollyal ajándékozom meg cserébe.
Sajnálom, hogy a munkám átmenetileg elszólít mellőle, és egyelőre nincs alkalmam róla többet megtudni, de erősen reménykedem benne, hogy a nap folyamán erre még lesz lehetőségem. Visszaérkezésem után csak negyed óra kérdése, hogy elkészüljek, és kiszabaduljak vele a laktanyán kívülre. Belülről úgy érzem, mintha az egész lényemből sütne a jókedv, miközben az oldalán lépdelve meg is érkezünk a buszmegállóba.
- Ó, nekem már van némi tapasztalatom az emberi hülyeség határainak feszegetéseiről, a legváltozatosabb formában. A kedvenceim, amikor fogadásból csinálnak valami őrültséget, mint legutóbb az az alak, aki megpróbált lenyelni egy hatalmas kanálnyi fahéjat, és majdnem megfulladt tőle – húzom el a számat. Mentősként mindig láthatok újabb és újabb incidenseket, amelyekről lassan könyvet is írhatnék, ha lenne bennem efféle aspiráció.
- Ühüm, bár ez valójában leginkább akkor történik, ha valahonnan zenét hallok. Mondjuk amikor épp bevásárolok, és az egyik kedvenc számom szólal meg. Nagyon szórakoztató táncolva tolni bevásárló kocsit. Ilyenkor általában azt képzelem, hogy egy musicalben vagyok – nevetgélek a saját vallomásomon. Lehet, hogy egy kicsit furcsa, de nagyon szórakoztató, és pont nem érdekel, hogy ki lát. Igazából a legtöbb ember, főleg egy ilyen helyen, annyira elvan a saját világában, a saját listájával, telefonjával, vagy bármi mással, hogy nem is figyelnek másra.
- Öhm... hmm... hát nem is tudom, a gyakorlás jó ötletnek tűnik, bár talán kár lenne a buszra pazarolni a hangomat, azt hiszem – felelem tűnődést színlelve, bár nem tudok nem felnevetni a gondolatra, ahogy ráordítunk torkunk szakadtából az éppen beérkező tömegközlekedési eszközre, amelyről emberek szállingóznak lefelé. A metró elviekben legalább nem állna egy helyben, hanem mozogna, és senkire nem hoznánk rá a frászt.
A különféle sportokat és testmozgásokat említve, a tekintetéből ítélve, Dorian fejében némileg más jellegű testmozgással kapcsolatos ötletek is megfordulnak, de nem hibáztatom érte, mert az én gondolataim is, ha róla van szó, időről időre visszaterelődnek ebbe az irányba. A pillantásától, amivel végigmér, mindenesetre némileg hevesebben kezd verni a szívem, és huncut mosolyt villantok rá.
- Ó, ezt meg tudom érteni, néha kell a plusz adrenalin, legalább annyira, mint az oxigén. - Bólogatok, és hümmögök, és le sem tagadhatnám, hogy egyetértek, hisz ha nem így lenne, akkor bizonyára már rég elmentem volna orvosnak vagy ápolónőnek a veszélyesebb mentőzés helyett. De én is csak egy nagyra nőtt gyerek vagyok, ahogy mindannyian, ebben is Dornak kell igazat adnom.
- Ma csak úgy ontod magadból a bölcsességeket, Lester, de elismerem, kellemes meglepetés volt felfedezni, hogy rám várakozva ácsorogsz a tűzoltóság előtt. - Ebben sem mondhatok neki ellent, de attól még a mancsomat nem eresztem le, megvárom, amíg előkotorja a különlegesen kidekorált telefonját, és átadja azt nekem. - Be kellett volna hajtanod Frank bácsin a javíttatását, de tudom, ehhez túlságosan megkedvelted az öreget – vigyorgok rá, mert pontosan tisztában vagyok vele, hogy ez mennyire távol esik a valóságtól.
- A Candy Crush? Egy jó kis unaloműző, majd egyszer megmutatom... Igazából azt hiszem, utálnád – megint csak vigyorgok, mert nem tudom elképzelni a pasiról, hogy elmélyülten tologatja ide-oda a színben nem passzoló sütiket, de ezzel is csak ugrattam. Közben azért már sikerült beírnom a számomat, és elmentenem Minimentő név alatt, ha már úgy szereti ezt a becézést. Kíváncsi leszek, mikor fedezi ezt fel. Még meg is csörgetem magam, aztán a Messenger dolgot is pillaatok alatt elintézem, végül pedig beizzítom a kamerát egy szelfihez, és Dorianéhez hajtom a buksimat.
- Mosolyt! - szólok rá, de az utolsó pillanatban kiöltöm a nyelvem. A következő képhez azonban már a jobb formámat mutatom. Aztán visszaszolgáltatom neki a készületéket, hisz közben megérkezett a buszunk is, és ideje szardíniává válnunk a konzervdobozban. Más esetben egyértelmű, hogy nem rajonganék a helyszűke miatt, de amint sikerül fél kézzel kapaszkodva elhelyezkednem valahol, Dorian az egyik karjával átkarol, és közelebb húz magához. Szabad tenyerem a közelebbi felkarjára simul, abban talál kapaszkodót. Még soha ennyire közel nem álltunk egymáshoz, egy tízcentes sem férne most közénk, és ettől ismét hevesebben kezd verni a szívem, ez pedig csak tovább fokozódik, amikor a fülemhez hajol. A kérdése viszont olyan váratlanul ér, hogy majdnem rögtön el is nevetem magam. Ehelyett azonban csak kíváncsian hallgatom őt, hogy mire is akar kilyukadni.
- Paintballozni fogunk? - csillan fel a szemem. - Hát fegyver már volt a kezemben, de ilyet még nem csináltam. Ez izgalmasan hangzik. Ugye majd megmutatod hogyan kell? - kérdezem egy incselkedő pillantással, mert bár nem hiszem, hogy nagy ördöngösség lenne, miután már tudok lőni, de cseppet sem bánnám, ha adna előbb egy magánleckét nekem.
Ahogy a busz halad, és a megállókban az emberek le és fel szállnak, kezd egyre komfortosabbá válni a hely, de ez bennünket aligha tart vissza attól, hogy továbbra is szorosan összekapaszkodva utazzunk, és egymás tekintetét fürkésszük. Aztán végre megérkezünk, és ahogy Dorian mozdul, hogy mi is lepattanjunk a járműről, én megfogom a kezét, összekulcsolom az ujjainkat, és akkor sem engedem el, amikor már biztos talajon állunk...



◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆




avatar
Egészségügy
Play by :
Chloe Bennet ★
Kor :
27
Foglalkozás :
paramedic, self-defense instructor ★
Hozzászólások száma :
114

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Raelyn&Dorian - Show me how to live   Vas. Júl. 29, 2018 7:32 pm


raelyn&dorian

Szavakban nehéz lenne visszaadni mennyire kezdek ebbe a nőbe úgymond beleőrülni. És nem azért, mert annyira elviselhetetlenül viselkedne vagy az agyamra menne, hanem épp ellenkezőleg. Mintha valami égi tünemény lenne, amit a meghatározhatatlan mértékben működő sors azért küldött, hogy fejtörést okozzon, meg úgy egyéb másokat is bennem. Nem vagyok az a tipikus szivárványokon lovagoló alkat, akinek unikornisszarv nő ki a fejéből, ha olyanja van, de most én sem vagyok olyan hangulatban, hogy felrúgjam azt a mitológiai dögöt, egyszerűen szeretném megsimogatni és örökbe fogadni. Magamra sem ismerek, de ez jó. Sokat kívántam, hogy ez legyen, de azt sosem gondoltam volna, hogy egy másik személy váltja ki belőlem. Annyira belevesztem az önmagadat csak te magadat mentheted meg elvbe és abba bele se gondoltam mi van, ha létezik másik lehetőség. Egy opció, amivel nem számoltam, mégis mikor a legkevésbé hittem benne, az utamba sodródott. Ez lenne Raelyn; a másik opció, és egyre biztosabb vagyok benne, hogy a legjobb is.
Jól elszórakozunk ördögi énünk nyilvánvalóságán, és abba mindketten egyetértünk, hogy egyik sem a naposabb oldalt képviseli. Nem mintha ez ne lenne baromira szexi, ha az ő oldalát veszem figyelembe, mindazonáltal ha ránézek, olyan, mintha a két világot keveredni látnám. Ezt viszont szavakban nem fejtem ki tovább, egyszerűen csak hagyom, hogy élvezzük mindazt a rosszaságot, ami ott lakozik bennünk és amit piszkosul ki fogunk használni. Minden. Egyes. Módon.
Ugyan a kezdeti elképzeléshez képest a tervek elhúzódnak, de mire odaérünk, hogy megkezdhessük első programunk megvalósítását, ismét túlságosan is izgatottá válok. Nem tehetek róla, a testem egyszerűen fellázadt ellenem és teljes erőből rugdossa az irányítópanelemet. Már nem vagyok ura a tetteimnek, mégis teljesen önmagam vagyok. Felmerül a kérdés, hogy a józan ész számít vagy az ösztönből cselekvés? Én személy szerint a másodikra szavazok, a környezetem viszont inkább pártolná az elsőt. Szerencse, hogy nem élünk ilyen elcseszett szimbiózisban, ahol befolyásolóak lennének egymásra a tetteink, hanem dönthetünk külön is az életünkről. Ezért is érzem úgy, hogy apró lépésekben, de ideje lenne közelebb engedni magamhoz. Nem fizikai kontaktot értek ezalatt - habár az se lenne ellenemre -, hanem az életem kevésbé meghatározó vagy éppen meghatározó személyiségeit megismertetni vele vagy éppen azt az oldalamat, ami jelen van a hétköznapjaimban, mégsem állítok le egy gyanútlan öregasszonyt az utcán, hogy kiöntsem neki a lelkemet. Szerencsétlen biztos szörnyet halna, aztán mehetnék hűsölni.
- Ökör. - véleményezem hirtelen a fahéjas-incidenst mégis röhögni kezdek miatta. - A fogadásokkal mindig ez a probléma. Általában elborul az emberek agya, ha tétre megy a  dolog. - teszem csak úgy mellékesen hozzá, habár általában ezekből születnek a jó sztorik, a vicces események és azok, amiket legszívesebben jó mélyre elásnánk szégyenünkben. - Én is csináltam pár eszementséget emiatt még ifjú csibe koromban. Meztelenül szaladgálás az utcán. Szigorúan csak éjszaka. - vallom be hősiesen. - Most viszont már felnőtt férfi vagyok, némileg tudatában a tetteinek. - kissé elhúzom a mondandómat, mert nem vagyok biztos a valóság alapjában. - Na és mi a helyzet veled? Téged is vadított már el egy fogadás vagy te tartod magad ha erről van szó? - kétlem, hogy így lenne, de némely esetben jobban járunk, ha nem feltételezzük egyből a legrosszabbat. Leginkább akkor, ha közelebb édesgetésre játszol és nem elüldözésre.
Nem bírom ki, hogy ne mosolyodjak el a táncolós feszültséglevezető mondandóján és már meg is jelenik lelki szemeim előtt, ahogyan vásárolgatva levezényeli az egyszereplős Dirty Dancinget. - Ne csábíts, Rae! Esküszöm egy vásárlást is beiktatunk, hogy végignézzem ezt... - nem áll módomban viccelődni erről, noha a fülig éri mosolyom egészen mást sugall.  Életemben nem szórakoztam ennyit, mint most, így nem csoda, hogy ennyi kihagyás után az arcom két fele szinte zsibbad az állandó mosolygástól.
- Igazad lehet. Egy ilyen sikítást nem érdemes elpazarolni, csak a legjobbra. - sóhajtok egyet, mintha belegondolnék mi veszne kárba ezáltal. Ez pedig épp elég ahhoz, hogy a gondolataim egészen mást irányt vegyenek, mint ahonnan elindultunk, de egészen jól elkényelmesedek bennük, már amennyire jelen pillanatban megtehetem.
- Tagadhatatlanul. - bólintok rá az állítására, mégis büszkén kihúzom magamat, gondolatban a mellkasomat ütlegelve két kézzel mennyire belém bújt a mindent megmondó bagoly szerep. - Nekem is lehetnek jobb napjaim. Egyébként ha megjelenik a korábban beígért könyvem, nem lenne utolsó pár saját idézetet is belecsempészni, hogy tudjanak szemezgetni belőle a rajongóim. - kétlem, hogy akadna akár egy is, de az ember fia reménykedhet. Elvileg az pusztul meg utoljára..
Megforgatom a szemeimet az öreg említésén, mégsem hagyom vélemény nélkül a felemlegetését. - Ki ne kedvelte volna meg? Nem is mondtam, hogy azt tervezem örökbe fogadom az öreg bugrist. Rájöttem sok a közös bennünk. - vallom be nagy komolyan, mintha tényleg ez lenne a tervem. Fejben viszont azon pörgök, hogyha még egyszer összefutok vele, bevágom az idősek otthonába, a jogsiját pedig rituálisan elégetem és még mályvacukrot is sütögetek felette.
Őszintén dunsztom sincs mi az a játék vagy mi a szösz amiről beszél, de erős tiltakozásba kezdek, hogyha pittyeg meg énekel vagy tudja tököm még mit tudnak ezek a mai technikai balf*szságok. De ha már ő is azt mondja, hogy utálnám, akkor valahol mégsem annyira alaptalanok a félelmeim.
- Nekem olyan játékot keressél, amit emberek ellen használok fel. Vagy olyan még nincs? - ki tudja mivel rukkoltak már elő, én meg így is 50 évvel le vagyok maradva - ha nem többel - ezért most jól jön egy kis felzárkózás.
Eléggé bamba képet vághatok az első alkalommal, amikor fényképet készít, de a második próbálkozás tűrhetőbbre sikeredik és máris megörökítettük ezt a felejthetetlen pillanatot, ami a buszmegállóban talált ránk. Jól esik ez az energia ami árad belőle, engem is valahogy kizökkent a morgós vénember mivoltomból.
Általában nem vagyok oda a buszozásért, mert a helyért mindig harcot kell vívni, most viszont egy rossz szavam sincs azért, hogy nincsen lehetőségem kényelembe helyezni magamat. Elég jónak találom azt, ahogy most vagyunk, közel egymáshoz amibe a szituáció kényszerített minket. Ha már ennyire kíváncsivá vált a kis szentem, ezért vallomást teszek neki és egy bólintást is megengedek magamnak.
- Nem kell kétszer kérned rá. - lustán zongorázok ujjaimmal dereka mentén, néha megcirógatva, de közel tartva magamhoz amíg a leszállás a minket nem érintő megállóhoz nem ér. Meglep, hogy megfogja a kezemet, mégsem ellenkezem emiatt, sőt enyhén meg is szorítom neki ezzel jelezve mennyire szívesen fogadom ezeket a kezdeményezéseket.
Percek kérdése múlva érünk a számomra már ismerős épületrészhez és bújunk át a résnyire nyílt kapu nyújtotta helyen. Páran már befoglalták a pályát, szám szerint négyen, de amikor észrevesz a szervező, egyből időt kérve siet elénk.
- Jason, szevasz haver. Kit hoztál magaddal? - fordul a mellettem álló felé.
- Ő Raelyn, Rae, ez a szemétláda meg Joseph. - mutatom be őket egymásnak gyorsan, majd ki is térek a kérdésre. - Van még hely két elkóborolt léleknek a pályán?
Joseph körülnéz, majd csak ezután válaszol. - Öltözőben találtok szerelést, addig szólok a srácoknak. - magyarázza, de időközben kap egy lövést, én meg úgy állok, hogy Rae nehogy áldozatául essen a gyagyások csatájának. Joseph azonban már szitkozódik, és ordítozva siet vissza a pályára, én pedig nem teketóriázva kapom fel a karjaimba társaságomat és az öltöző felé indulok vele.
- Gyorsabb megoldás. - kacsintok rá, habár nekem éppenséggel nekem csak előnyt jelez ez. Már csak biztonságos helyre érve teszem le őt, aztán egy méretének úgymond megfelelő öltözéket nyújtok át neki és magamnak is keresek egyet.
- Ő Joseph volt a szervező. A pályán ott van még Keith, Mona és talán Richard. Ebbe bújj bele, meg ezekbe is. - adom át sorban a védőszereléshez szükséges hozzávalókat és magam is hasonlóképp teszek. - Ellenük leszünk majd, de ne aggódj, a legtöbbjük szerencsétlen. Richard ügyes, de Keith katasztrófa, Mona meg szerintem látás bajokkal küzd, mert már nem egyszer kapott a fa egyet helyettem. - vigyorgok büszkén. - A fegyver használatát viszont már csak kint mutatom meg. Remélem számíthatok rád abban, hogy hatástalanítod nekem az egyiket. - kapom fel a maszkot is, majd megvárom, amíg ő is elkészül.
- Akkor adjunk nekik! - csapok egyet a fenekére és kisfiús vigyorral az arcomon sietek el mellette, de útközben még két puskát azért felkapok.

szívecske


◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆

Crazy, but I love her
I could never run from her



avatar
Törvényszegõk
Play by :
Josh Segarra
Kor :
31
Foglalkozás :
rossz múltú-apafiguraszerű-fejlődő szervezetben lévő-emberi lény
Hozzászólások száma :
294

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Raelyn&Dorian - Show me how to live   Hétf. Júl. 30, 2018 12:49 am


Dorian & Raelyn
CAME TO SHOW ME ANOTHER TRICK OF YOURS?

Azt hiszem, a tények ismeretében sikernek könyvelhetjük el, hogy miután elszólít egy hívás, képes vagyok a munkámra koncentrálni ahelyett, hogy a gondolataim kizárólag Dorian körül keringenének. Pedig ez nem annyira egyszerű feladat, ezt el kell ismernem. Az iménti komoly és komolytalan beszélgetéseink, a terveink, az előttünk álló randi ígérete, mind ott lógnak a levegőben. Ő és én... ez annyira egyszerűnek tűnik, annyira könnyed. Annyira más, mint az eddigi bármilyen jellegű kapcsolatom. Nincs szerencsém a szerelemben. Na jó, nem tudom, miért is kezdtem most hirtelen a szerelemről beszélni, de mindegy, mert ez az igazság. Rossz vagyok ebben. Legalábbis eddig én így láttam. De talán csak nem a jó emberrel kezdtem. Nem szeretném Doriant az exeimhez hasonlítani, de akaratlanul is felöltik bennem, hogy ha Adam és köztem csak fele ennyire meglett volna az összhang, talán sosem végződik a házasságunk válással. Életem nagy részében lázadtam valami ellen, úgy éreztem, harcolnom kell azért, hogy önmagam lehessek, hogy azt tehessem, amit szeretnék, amiben jó vagyok. Ugyanakkor egy részem talán meg is akart felelni, erőfeszítéseket tettem ennek érdekében, hiszen az embereknek folyton elvárásaik vannak felém. Ez az, amiben Dorian különbözik a többitől. Vele nem érzem a nyomást magamon, nem érzem, hogy valamit várna tőlem. Nincs az az idegesség sem, ami az első randik előtt gombócot formál az áldozatai torkában, vagy ólomsúlyt helyez a gyomrukba. Vele egyszerűen csak jól érzem magam, és egyszerre lehetek az első csókja előtt álló izgatott tini, egy gondtalan, a felelőtlenség határát erősen súroló, butuska öt éves, és emellett igazi nő is, mert mindegyik énemet tárt karokkal fogadja. Talán azért, mert mindegyik Raelynemhez létezik egy tökéletesen passzoló Dorianje. Van ennek értelme? Valószínűleg nem sok, de nem számít.
- Azt akarod mondani, hogy fogadásból hajlandó voltál pucéran flangálni az utcán? - nevetek fel, és meg sem próbálom tagadni, hogy épp magam elé képzelem a jelenetet. - Ugye nem voltál teljesen józan? - tudakolódom vigyorogva, kissé gyanakvó hanglejtéssel. Már csak azért is szükségem van erre az infóra, hogy kicsit részletesebb képet kapjak a történet elmém béli rekonstruálásához.
- Hááát... ami azt illeti, volt egy-két őrült húzásom nekem is, főleg a tinikorom vége felé – azt már említettem neki, hogy akkoriban nem éppen kis angyalok társaságában tengettem a napjaimat, úgyhogy erre most nem térek ki. - Egyszer például lesmároltam egy vadidegent fogadásból. Gyerekként pedig ugyanilyen indíttatásból megettem egy gilisztát... nem mintha a kettő ugyanaz lenne, de azt hiszem, van némi hasonlóság – jelentem ki enyhén eltűnődve a dolgon. Ezeket az emlékeket viszont most inkább nem kimondottan szeretném visszaidézni.
- Hmm... én benne vagyok. Kellemest a hasznossal... úgyis kéne otthonra kávé – vonogatom a vállam. Igazából fogalmam sincs, hogy mennyi kávé van otthon, de az mindig kell, szóval... - Első sorból nézheted a rögtönzött musicalemet. De akár fogadhatunk is – emelgetem a szemöldököm felé, ha már éppen erről volt szó az imént – hogy nem fogod tudni visszatartani magad, elcsábulsz majd, hogy bekapcsolódj a produkciómba. - Túl jó buli ahhoz, hogy ki akarjon maradni belőle, nekem ez a meggyőződésem.
A táncolás mellett szóba kerülnek egyéb stresszlevezetési módok is, mint a torkunk szakadtából üvöltés egy mozgó járműre. De közben kimondatlanul ott van közöttünk a levegőben az a változat is, amelyikkel néha szintén sikolyok is járnak, csak sokkal élvezetesebb formában. És amikor Dorian erre ismét utalást tesz, majdnem zavarba is jövök. Szeretnék valami szellemeset visszavágni, de csak annyira futja tőlem, hogy a tekintetemet rajta legeltetve az alsó ajkamba harapok, mert hirtelen az én lelki szemeim előtt is megelevenedik a kép, amikor efféle hangokat csal ki belőlem. Azt hiszem, lassan kezdünk elérkezni ahhoz a ponthoz, amikor már nyíltan feszegetjük egymás határait, piszkáljuk meg a másik fantáziáját, és versengve várjuk, hogy melyikünk adja fel előbb, és lépi át azt a bizonyos határt. Mert ezt a növekvő, bizsergető feszültséget csak egy bizonyos fokig lehet fokozni. Addig azonban őrülten izgalmas tud lenni ez a játék.
- Ha ez minden vágyad, szívesen teletűzdelem a kedvedért a művet az okosságaiddal. Ezáltal átadhatjuk a Lester-esszenciát az olvasóidnak. Mégiscsak úgy az igazi. A „belül mind gyerekek vagyunk” szállóigévé fog válni, gondom lesz rá – kacsintok felé azon bölcsek és szerencsések magabiztosságával, akik valójában tudják is, mi a francról beszélnek.
- Tudtam ám én, hogy nagy szíved van, és bármikor gond nélkül gondját viselnéd egy idős embernek – bólogatok széles mosollyal, és még meg is veregetem Dorian vállát. Haha! Na persze. Lefogadnám, hogy ha többé nem kéne látnia az öreget, akkor lenne a legboldogabb. Ugyanakkor... ha Frank valaha tényleg a segítségére szorulna valamiért...  én el tudom képzelni, hogy végül tényleg Dor jó szíve győzedelmeskedne. Bár ez valószínűleg tényleg egy elég extrém helyzet lenne.
A telefonos játékok szóba kerültével próbálom megfejteni, hogy mégis mire gondolhat ez a pasi. Hogy lehetne egy játékot emberek ellen felhasználni? Szerintem ő sem tudja, mit is beszél, engem meg jobban leköt, hogy szelfizzek egyet vele, úgyhogy egyelőre elengedem a témát. Az első közös képünk szerintem tökéletlenségében is tökéletes, a másodikon viszont már egész emberiek vagyunk, szóval fejlődőképesnek bizonyultunk fotogén mivoltunkat illetően.
Ahogy az egész út alatt egymásba kapaszkodva ácsorgunk a busz közepén, olyannak tűnhetünk, mint a szerelmes tinik, akik általában arról is megfeledkeznek, hogy nem egyedül bitorolják az alattuk zötyögő tömegközlekedési járművet. Kicsit talán pontosan ilyenek is vagyunk. Tagadhatatlanul élvezem, ahogy Dorian a karjaiban tart, ahogy ujjai kisebb távokon elkalandoznak a derekam mentén, ahogy karizmai kapaszkodó tenyerem alatt feszülnek, ahogy kanyarokban és a zökkenéseknél testem az övéhez préselődik, ahogy lehelete az arcomat csiklandozza, és közben végig egymás tekintetét fürkésszük. Igen, határozottan a saját kis világunkban, a saját buborékunkban tesszük meg ezt az utat. Végül talán éppen emiatt döntök úgy, hogy nem engedem őt távolabb magamtól a szükségesnél, és összefűzöm ujjainkat. Szívem aprót dobban, amikor megérzem erre a válaszát egy kisebb szorítás formájában, és arcomra együgyű, boldog mosoly rajzolódik.
Nem sokkal később már meg is érkezünk a terveink következő megállójához. Ismét a lázadó tini éveimet idézi, ahogy a félig nyitva hagyott kapun át befurakszunk a lezárt területre. Tekintetem kíváncsian pásztázza a helyet, méri fel a terepet, figyeli a már zajló eseményeket, amelyet az érkezésünk hamar meg is zavar.
- Hali – köszönök a Josephnek nevezettnek a bemutatásunkat követően. - Köszi – felelem gyorsan, amikor útba igazít bennünket, a következő minutumban pedig hirtelen eltűnik a lábam alól a talaj. Nevetve csimpaszkodom Dorian nyakába, amikor felkap, hogy az öltözők felé vigyen.
- Ennyire elkéstünk volna? - kérdezem, ha már a pörgősebb tempóra fogja a mozdulatsort, de engem igazából cseppet sem zavar a dolog. Mulattat, és egyben élvezem is, ahogy magával cipel. - Örülhetek, hogy nem dobtál a válladra, ősember? - ugratom őt, és közben tovább nevetgélek még akkor is, amikor már rég újra talajt fogtam, és egy régi-új gönccel, majd további védőfelszerelésekkel leszek gazdagabb. Aztán viszont már, ahogy öltözködni kezdek, igyekszem Dor szavaira figyelni.
- Okkkééé... Jason – ejtem ki úgy a nevét, hogy érthesse belőle, érdekesnek találom, hogy a barátai inkább ezt a megszólítást preferálják. Ha ő maga is ezt szereti jobban, szólhatott volna róla. Bár úgy rémlik, egyszer rákérdeztem, és akkor azt felelte, hogy neki mindegy.
- És biztos vagy benne, hogy egy abszolút kezdővel az oldaladon akarsz valamennyiükkel szembeszállni? - kérdek rá hitetlenkedve, miközben már kifelé tartunk. Ebből a szemtelen kölyökből viszont előbújik a pofátlan énje, mert rásóz egyet a hátsómra, miközben elhalad mellettem.
- Mit gondolsz, jó ötlet rácsapni valakinek a fenekére, pillanatokkal azelőtt, hogy fegyvert adnál a kezébe? - kérdezem tettetett felháborodással, és felé irányítom az említett puska csövét, de hamar le is engedem, mert ismét kitör belőlem a nevetés. - Mázlid, hogy ilyen helyes vagy – öltöm rá a nyelvem, aztán a figyelmem átmenetileg immár teljesen a kezemben tartott fegyverre irányul, és megvizsgálom, mennyi is az annyi.
- Wow... szerintem fogalmam sincs, mit is csinálok. - Tök fura a nagy golyótartály a tetején, amitől egy kicsit át is helyeződik a súlypontja egy hagyományos puskához képest. Ahogy visszatérünk a pályához, első dolgom célra emelni, hogy kipróbáljam, milyen érzés. Szerintem menni fog, de azért még előbb Dor felé fordulok, mert ígért nekem egy gyors bemutatót.



◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆




avatar
Egészségügy
Play by :
Chloe Bennet ★
Kor :
27
Foglalkozás :
paramedic, self-defense instructor ★
Hozzászólások száma :
114

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Raelyn&Dorian - Show me how to live   Kedd Júl. 31, 2018 10:27 pm


raelyn&dorian

Egész estés műsort tudnék írni arról mennyi haszontalan bölcsességet kaptam életem során, amiknek elvileg átkellet volna dobniuk azon a bizonyos palánkon és mindazt a mocskot a földbe tiporni, melyet magam hordtam össze az évek múlása alatt. Általánosságban gyűlöltem, ha valaki az életem felett próbált okoskodni, mert ugyan jól tudtam, hogy semmit sem fognak elérni ezzel, mégis idegesített egyes emberek pozitív felfogása meg a szokásos szövegelés, ami beillett volna azokba az idegesítő tv műsorokba, amiken folyton bealszok, mielőtt úgy hirtelen energiával telivé válnék. Mármint hogy működnek ezek a szarságok? Nem valami istenverte Pokémonnak kellene éreznem magamat és villámokat lövellnem valahova az éteri végtelenségbe? Ehelyett bevágom a délutáni szundi üzemmódot, mintha hirtelen tanyázna le bennem harminc év gondja és zabálná fel az egész rendszeremet. De hogy visszatérjünk az elmebeteg tanácsok összességére, sosem vágtam mi bennük a jó, amíg olyan helyzetbe nem keveredtem, amikor is előszedhettem ezeket és táplálkozhattam belőlük. Valahogy most sincs ez másképp, mert ahogyan ránézek erre a nőre, erre a két lábon járó csodára, csak azon gondolkozok mennyire nem érdemlem meg még azt sem, hogy egy légtérbe lehessek vele. Másrészről viszont ott munkál bennem, hogy nem szabadna beérnem kevesebbel, mert igenis tudnék olyan ember lenni, akire szüksége lehet. Ő annyira más. Túl jó, mégis egyben rossz. Egy földre szállt angyal, aki másodpercek alatt billentene hátsón, ha nem cselekednék a megfelelő módon, mégis valahol érzem, hogy ez se lenne ellenemre, sőt készségesen adnám meg magamat a végzetemnek. Öregem, megfogalmazni sem tudnám mi zajlik le jelenleg bennem! Végtére is az egésznek, nem is érzem létfontosságúnak, hogy megtaláljam ennek az összetettségnek a kiindulópontját, mert nem megmagyarázni akarom, hanem kiélvezni minden másodpercét. A részesévé válni, magamévá tenni újra, meg újra. Bármennyire is nem normálisan hangzik ez a fejemben, kimondva meg biztos még elmebetegebben jönne le.
Egészen jól elvagyunk a mi kis világunkban, összehordva a sok sületlenséget, míg máskor belecsempészve egy-két komolyabb témát is. Mindketten igyekezünk közelebb kerülni a másikhoz és nem csak felszínesen részesévé válni egymás életének. Rettenetesen új még ez a szitu, mégis azon vagyok, hogy legyőzzem a kezdeti befékezésemet és engedjek a kimondatlan gondolatoknak. Noha nem mindegyiknek, mert vannak olyan elkalandozó és egyébként számomra kellemes gondolatmenetek is, amelyeket nem megosztani szeretnék vele, hanem inkább megvalósítani. Ezek viszont egyelőre jobb, hogyha csak a fejemben élnek tovább és nem nyíltan kerülnek a tudtára. Nála valóban érzem, hogy érdekelné mit művelhetett egy magamfajta, amiért ennyire nagy szerencsecsomaggá változott, így mivel részben ígéretet is tettem, hogy nemcsak egymás két szép szemét fogjuk nézni - bár azzal is ki lennék békülve -, ezért tartom is magamat ehhez. Kezdetben mi sem egyszerűbb, mint olyan pontokba beavatni első körben, amiket közelebbinek érzek magamhoz. A színtiszta ökörség pedig pont egy ilyen világot fed le.
- Azt mondom én! Egyébként a flangálni kellemes szó rá. Inkább rohantam, mintha üldöznének, mert a téli időszak nem volt valami kegyes velem. - vágom rá inkább büszkén egy magyarázattal együtt, mintsem szégyellve tetteimet. Habár utólag belegondolva lehet át kellene értékelnem egy-két műveletemet. Mindezek ellenére azért most jót vigyorgok a baromságaimon.
Elgondolkozóan ingatom a fejemet kérdésének hatására, mielőtt hozzátenném a saját véleményemet is az elhangzottakhoz. - Abban az időszakban fogalmam sem volt milyen érzés józannak lenni. Szóval vehetjük úgy, hogy egy állat éppen otthon érezte magát a természetes közegében. Sajnálatos módon könnyen elhülyíthető példánya vagyok a fajtámnak. - vallom be, de azért ennyire gyorsan nem szeretnék túllendülni ezen, így ő tőle is hasonlóképp várom a vallomást, melyet elterelhetetlen figyelemmel követek végig. Ebben a helyzetben úgy érzem magamat, mint egy iskolapadokat szívesen koptató stréber, aki alig várja, hogy jegyzetelhessen a következő tananyagból, amiről biztosan tudja, hogy amíg él nem fog elfelejteni. Valahogy én is így vagyok a hölgyeménnyel. Megfigyelem, tanulmányozom, megismerem, mert abban teljes mértékig biztos vagyok, hogy elfelejteni soha nem tudnám!
Mielőtt jót vigyorognék a kapott sztorin, megállok egy pillanatra, megköszörülöm a torkomat és a kezemet nyújtóm felé. - Hello! Vadidegen vagyok és tuti biztos nem találkoztunk még, de azért jöttem, hogy behajtsam a fogadásodat. - komolyan mélyedek el a szemeibe, mielőtt elröhögném magamat. Azért mélyen belül - mint minden normális ember a helyemben -, azért reménykedem, hogy ha egyszer meglépjük ezt a szintet, kellemesebb élmény leszek számára, mint egy giliszta.
Első ízben szinte lehetetlenségnek hat eljátszani a gondolattal, hogy létezzen olyan személy, aki egyszerűen fogja magát és táncra pördül. Mármint hazudnék, ha azt mondanám nem láttam részleteket egy musicales filmből, de a valóság ennél sokallta összetettebb. Erre itt van Ő és megmutatja, hogy azért nem annyira nagy ördöngösség kivitelezni ezt, egyszerűen csak születni kell rá. Húzom is az agyát, hogy szívesen besétálok én akár most is bármelyik boltba, hogy a VIP szektorból élvezhessem az előadást, de persze ő is nagy franc a maga módján, mert mire észbe kapok, már egy fogadás szélén ácsorgok és úgyis tudom melyik irányba fogok billenni. Összeszorítom az ajkaimat, hogy elfojtsam a kikívánkozó ellenkezést és végül csak szusszanok egyet. - Fogalmad sincs mekkora kitartás lakozik ebben a testben. - kihúzom magamat, hátha így teljes valómat felfedezheti, de ugyanakkor azt már nem vallom be, hogy roppantul gyorsan mászok bele én mindig hülyeségbe, még akkor is, ha eleinte semmi közöm hozzá.
Nem tehetek róla, hogy emberi lény vagyok, igényekkel meg fene tudja milyen elvárásokkal egybe csomagolva, így minél tovább zötyögök a mókavonaton, annál jobban kalandoznak el a gondolataim és adnak tudtára társaságomnak kétértelmű megjegyzéseket. Meghazudtolni nem tudnám magamat, azt pedig már nem tudom hányféleképpen fejeztem ki, hogy mennyire gyönyörűnek találom őt, amelyet ez az eszméletlen személyisége csak még jobban megszépít. Nem mindennap lehet olyan szerencsés az ember fia, mint amilyennek én érzem most magamat, így amíg nem ver le egy fülest, addig nem fogom vissza magamat.
Jót röhögök ezen az egész Lester-esszencia dolgon, mert még beleképzelni is borzalmas, hogy valaki az én anyagtól ködös elmém okosságait használja hétköznapi mondatként vagy tetováltatja magára, mint valami motiváló izét. - Szerintem minden valaha befutott horrorfilm valahogy így kezdődik. - jegyzem meg kissé elgondolkozóan. Vagy mégsem? Annyira nem vagyok oda a horrorfilmekért, de ami rólam szólna, biztos így kezdődne. A csávó kinyírja a másikat, majd a végzetes pillanatokban még odaszúrja neki, hogy belül mind gyerekek vagyunk. Még a hideg is kiráz a gondolatra.
Frank bá említése felér egy tökön rúgással, és máris ugrik egyet a vérnyomásom a feltételezésre, hogy én bármilyen kontaktba is kerüljek az öreggel. A vén bolond már elég fejfájást okozott, bár azért teljes komolytalanságomban megjegyzem az örökbe fogadásának gondolatát, mire a nagy szívem kerül előtérbe. - Gondolkozás nélkül. Mintha az ük-ük-ük nagyapámat látnám megelevenedni benne, és még korban is passzolnak. Biztosan ezért viselem ennyire szívemen a sorsát. - hümmögök egyet, mintha valami oltári nagy titokra jöttem volna rá az elmúlt percek során és csak félve hoznám a külvilág tudtára mindezt.
Említettem már, hogy bajban vagyok a gondolataim féken tartásával? A buszon utazás alatt úgy tűnik a kezem is beszáll a játékba és ráfejel még egyet arra, ami már amúgy is ott pörög bennem és képes lenne szétfeszíteni, mintha az egész külső váza mit se számítana többé. Mindenesetre élvezem ezt a fajta feltérképezést és habár nagyon szívesen feszegetném még azokat a határokat, az utunk vége gátat szab ennek. Hogy is szokták mondani? Ami késik az nem múlik? Vagy valami ehhez hasonló. Pompás; ismét az okosságoknál vagyunk..
Kevés helyet tartok számon vagy őrzök meg magamnak, és ahova most készülünk épp egy olyan, ahova szívesen térek vissza. Nem csak a társaság miatt, hanem mert könnyű feszültséglevezető tud lenni, ha úgy lövöldözhetsz másokra, hogy azok életben is maradnak. Valahol a szórakozás mellett erre is szükségem volt, hiszen nem enyhén vagyok ideges amiatt, miképpen fog reagálni majd mindarra, ami rólam kiderül. Elhajt a francba vagy megpróbálja majd megemészteni? Sosem voltam jó a bemutatkozós játékokban és itt most triplán akkora a nyomás, mégsem szeretném, ha ez elrontaná a közös programunk hangulatát, így a legkevesebbet mutatom ebből.
A kezdeti ismerkedésen könnyen túllépünk, így már csak az öltözés és a játékszabályok letisztázása maradt hátra. Megkönnyítem az odajutást úgy, hogy felkapva őt siettetem meg lépteimet, a kérdése viszont még mosolyt csal az arcomra. - Időben vagyunk még, ne aggódj. Kifelé menet pedig majd azt is megejtjük. - nyugtatom meg afelől, hogy azzal a verzióval se lenne semmi problémám. A végén pedig egy barlangot is kereshetünk magunknak...
- Látom ez megragadt. Kevés ember szólít már így. - vallom be, mielőtt elhessegethetném aggodalmait a játékkal kapcsolatban. - Nincs is abban nagyobb kihívás! Mellesleg mint már említettem, a többiek se nagy számok, ami a játékot illeti. Abban meg biztos vagyok, hogy könnyen belejössz majd.  - kacsintok rá, mielőtt emlékezetessé tehetném a kivonulómat egy seggrepacsival, meg egy pimasz vigyorral. Enyhén oldalra biccentem a fejemet ahogyan felém szegezi a puskát és még talán kihívás is csillan kék íriszeimben az elém táruló látványtól. Állati dögös, és ha ő általa érne a vég, összetenném mindkét kezemet, hálát adva bárminek, ami közrejátszott ebben.
- Telitalálat legyen, baby! - tárom szét a karjaimat várva az ítéletre, mégis itt még nem ért véget mondandóm. - Mert ha túlélem, piszkosul megfizetsz a tetteidért. - figyelmeztetem, felkészülve a legrosszabbakra és a legjobbakra egyaránt, de a nagy összecsapás elmarad. - Ez az arc átok és áldás is egyben. - megadóan sóhajtok egyet két combomra támaszkodva, majd rájövök, hogy ideje lenne valamit kezdeni a játékkal is, így fordulok egyet és utána sétálok. Egy ideig még figyelem hogy boldogul a puskával, majd a háta mögé lépek és a kezét irányítva mutatom meg a helyes tartását a szerkezetnek.
- Látod ott azt a szerencsétlent? - nem mozdulva a helyemről hívom fel figyelmét a háttal álló Josephre, és most egyenesen úgy irányítom Rae kezében a puskát, hogy a gyanútlan férfit pontosan eltalálja. - Mérd be a célpontot, összpontosíts és most! - könnyedén ér célt a színes és fájdalmas paca, Joseph pedig úgy ordít, mint a fába szorult féreg.
- Szép volt mentős. Mondtam, hogy jó leszel benne. - biztatóan mosolygok le rá, majd átkarolva vezetem a pálya felé, hogy egy jó nagy lecseszést meg eligazítást is kapjunk a továbbiakkal kapcsolatban.

szívecske


◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆

Crazy, but I love her
I could never run from her



avatar
Törvényszegõk
Play by :
Josh Segarra
Kor :
31
Foglalkozás :
rossz múltú-apafiguraszerű-fejlődő szervezetben lévő-emberi lény
Hozzászólások száma :
294

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Raelyn&Dorian - Show me how to live   Szomb. Aug. 04, 2018 5:28 pm


Dorian & Raelyn
CAME TO SHOW ME ANOTHER TRICK OF YOURS?

Ahogy egyre jobban megismerem Doriant, ahogy egyre többet beszélgetünk, és egyre több időt töltünk egymás társaságában, úgy erősödik bennem az érzés, hogy mi ketten bizony rokonlelkek vagyunk. A jelentéktelennek tűnő beszélgetéseink számunkra igenis jelentősek, hozzátesznek ahhoz, ami alakul közöttünk, bebizonyítják, hogy az őrültség minden ismert és még felfedezésre váró szintjén együtt rezonálunk. A fogadásból megtett marhaságok például egy új szint, de kölcsönös érdeklődéssel, és emellett már-már elismeréssel adózunk a másik sztorijai előtt.
- Neeee...! Nem mondod komolyan!? - nevetek fel ismét, amikor számomra még teljesen új, de kulcsfontosságú részletként elárulja, hogy kérem szépen ő a tél közepén döntött úgy, hogy ruha nélkül vagánykodik az utcán. Erre már nekem is el kell árulnom egy, illetve két olyan élettapasztalatomat, amikor az adott szavam belevitt valami nagy marhaságba.
- Én nem hiszem, hogy egy másik faj lennél, de ha mégis, akkor inkább vagy földönkívüli. Viszont a jó hír, hogy nem vagy egyedül, E.T.; erős a gyanúm, hogy ugyanarról a bolygóról jöttünk – hozom ezzel tudtára, hogy a magam részéről én is átéltem hasonló, elhülyítő szituációkat. - A tini éveim vége felé én is elég rossz voltam – vigyorodom el, mint Grincs, mielőtt folytatnám - és amikor csak lehetőségem volt rá, kerültem a nagy mértékű józanságot. - Ennek több mindenhez is köze volt, azon túl, hogy ki akartam törni a családom által rám helyezett béklyókból. Menekültem a saját világomból, egyenesen bele egy másikba, ami még több zűrrel járt, és még több fejfájást és szívfájdalmat okozott a számomra, de akkoriban úgy voltam vele, hogy ezt legalább én választottam. Legalább érezhettem, hogy van választásom, és van beleszólásom a saját életembe.
- Áh, sajnálom, kedves Vadidegen, ez a hajó már elúszott... De biztos jön majd másik, szerintem ügyelj rá, hogy azt ne szalaszd el! - Hogy mit értek ez alatt, azt most a képzeletére bízom, de mellékelek hozzá egy édes kis vigyort. Na, nem mintha nem vonzana a dolog, sőt, és meglehetősen biztos vagyok benne, hogy jobban élvezném, mint a kalandomat a gilisztával, de azt hiszem, érdemes lenne várni ennél egy kicsit jobb alkalomra.
Csókok, giliszták, pucér futás-maraton a téli olimpián, és aztán már arról beszélgetünk, hogy leszervezünk egy közös, táncos bevásárlást. Érzem, hogy még ellenkezne, de az a jég úgyis meg fog törni. Teszünk róla. Ahogy kihúzza magát előttem, direkt rájátszom, hogy hátra kell hajtanom a fejem, hogy egészen a feje búbjáig végignézhessek rajta.
- Ühüm... keringőzni is fogunk... - mondom ezt úgy, mintha a mondatába lopott tiltakozás teljesen elkerülné a figyelmemet. - Vagy cha-cha-cházni... az adott zenétől is függ. De a kitartásodra mindenképpen szükség lehet, nem megy veszendőbe. Talán még egy Dirty Dancing féle halálugrást is bevethetünk, és akkor majd kitarthatsz. Csak ne a halpult mellett, mert nem akarom a vízben végezni. - Olyan komolyan beszélek, mintha ebben a témában nem ismernék tréfát. Mert nem is. Ez véresen komoly. És mit számít, ha Dorian csak a lötyögést, mint táncformát, ismeri? Na persze még okozhat meglepetéseket.
- She's a dancer girl. She's a maniac... – dalolászom aztán a The Biebers Sorry-jának refrénjéből ártatlannak szánt mosollyal, de mégis kicsit elvetemült tekintettel. Közben magamban az rémlik fel, hogy a dúdolt szám egy sora úgy hangzik: She likes boys and girls but I try my luck, amire végül muszáj az orrom alatt halványan ismét elmosolyodnom.
- Hmmm... Őszintén szólva nem nézek túl sok horrort. Csak feleslegesen stresszelném magam rajtuk. Akkor inkább egy jó vígjáték vagy akciófilm – fűzöm az idézetekkel kapcsolatos mondandójához, és tudom, hogy ezzel eléggé eltértem a tárgytól, de legalább egy újabb apróságot osztottam meg vele magamról.
- Az ük-ük-ük nagyapádat? Uhh – szólalok meg meglepettséget csempészve a hangomba. - Nekem fel sem tűnt, hogy Frank már elmúlt kétszáz éves is... Wow! Vagy nagyon jól tartja magát, vagy én voltam nagyon elfoglalva valami mással, hogy ez így elkerülhette a figyelmem – vigyorgok Dorianre, ezzel talán kicsit feldobva neki a magas labdát, de nem számít, mert szórakoztat ez az egész, ismételten tök értelmetlen gondolatmenet.
Dorian mellett még a buszra várakozás is kellemes hobbivá nőheti ki magát, hát még maga a buszozás, amelynek minden másodpercét külön kiélvezem. Egy részem örülne, ha hozzá hasonlóan én is némileg felbátorodva elkalandoznék ujjaimmal a pasi egyéb égtájai felé, ám az a sejtésem, hogy azzal őt is tovább biztatnám, miközben ő már így is épp a megfelelő mértékben bátor és merész. Másfelől viszont tökéletesen elégedett vagyok azzal, ahol most tartunk – vagy mondhatjuk úgy is, hogy amerre haladunk –, a további kalandozások még ráérnek. Kézen fogva érkezünk meg az előttünk álló paintball bajnokságunk helyszínéül szolgáló elhagyatott építkezésre, és az egész szituációtól kicsit úgy érzem magam, mintha újra tinédzser lennék. Az izgatottság ötven és még vagy ezer árnyalata fut végig rajtam, de a lehető legjobb értelemben. Kíváncsian pásztázom a helyet, a játékosokat, már amennyit épp láthatok belőlük, próbálnám felmérni, hogy vajon a felbukkanásunk félbeszakított-e valamit. Sok bámészkodásra azonban nincs lehetőségem, mert ahogy a Josephnek nevezett szervező közli, amit akar, Dorian már fel is kap, hogy elsuhanjon velem az öltözők irányába.
- Nekem úgy tűnik, túl sok a felesleges energiád, Lester – kuncogok, mert ő már nem elégszik meg annyival, hogy befelé cipel, a kifelé menetelre is tesz egy ígéretet. Gyors ütemben öltözködni is kezdünk, szerintem egyikünk sem akar már túl sok időt vesztegetni. De szép is lesz ez, ketten négy ellen! Nem mondom, hogy máris feladtam, küzdeni fogok az utolsó lélegzetemig, de tartok tőle, hogy ez rövid menet lesz.
- Ó, szóval szereted a kihívásokat. Nagyon helyes. Egy újabb piros pont neked – bólogatok, mert amúgy egyetértek. Legyen nehéz, legyen izgalmas! És ne lőjenek ki az első három percben. Azért attól a felém küldött kacsintástól ismét fülig ér a szám, és olyan szinten sikerült elkábítania vele, hogy a seggre pacsit már esélyem sincs kivédeni. Legfeljebb megtorolni.
- Ááh, kíváncsi lennék én arra a próbálkozásra, hogyan fogsz bosszút állni. Nem adom ám könnyen magam... - vigyorgok már megint, mint a tejbetök, és valamiért felettébb élvezem, hogy ellentmondok. Ez a fiú kezd elszemtelenedni, de a francba is, piszok jól áll neki. - Shot through the heart, and you're to blame... – örvendeztetem meg őt ismét egy fél másodperces balladával, Bon Jovi által ihletetten, és a „shot” szót kiejtve rántok egyet a levegőben a puskán, azt imitálva, mintha tényleg lőnék vele, mielőtt végre leengedném.
- Meghiszem azt – sóhajtok drámaian, és a fejemet ingatom az arcára tett megjegyzését hallva. Aztán már a pályán vagyunk, és én az újdonsült fegyveremet próbálgatom, amikor Dor mögém lép, hogy átmenetileg a tanárommá avanzsáljon. A karomon igazít, amit túl hanyagul tartottam, meg közben talán a beállásomra is ügyel, de elsőre nekem csak annyi van meg, hogy ismét mennyire közel van, fél karja ismét átölel, és ahogy a célzáshoz kicsit előre dől, arcra épp csak centikre van tőlem, így ahelyett hogy a szavaira, vagy a mozdulatra figyelnék, én a tekintetére, az égszínkék íriszeire, majd az utasításokat megformáló ajkaira összpontosítok. Egy tized másodpercre le kell hunynom a szemem, és mély levegőt vennem, hogy elszakítsam magam a látványától, és immár én is a cél irányába fordítsam a fejem.
- Született tehetség vagyok, és emellett van egy jó tanárom is – vigyorgok rá, amikor megdicsér, bár szerintem fikarcnyi közöm sem volt ahhoz, hogy telibe találtuk Jo hátát. Szegény hapsi, de az orvtámadásunk ellenére is van olyan drága, hogy némi „ti szerencsétlenek, ne lövöldözzetek már össze-vissza” után még útba is igazít bennünket. Így kötünk ki végül a számunkra kijelölt kiinduló pontnál.
- Na jó, mondd a haditervet, főnök – bököm oldalba Doriant a könyökömmel egy kicsit. - Szétszóródunk atomjainkra, vagy akcióhősöset játszunk, és a hátunkat összevetve lövöldözünk eszetlenül körbe-körbe? - nevetgélek, mert amúgy nekem fogalmam sincs, hogy innen aztán hogy is lesz tovább. - Tőlem az a verzió is jöhet, hogy kirontunk a fedezékünkből egy csatakiáltással, és lőjük, ami mozog – vetem fel az ötletet felvont szemöldökkel. Az egy dolog, hogy a céllövöldében már tök jól elvagyok, és 99%-ban el is találom a rajzok fejét, de „éles” tűzharcban még nem kellett szerepelnem.



◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆




avatar
Egészségügy
Play by :
Chloe Bennet ★
Kor :
27
Foglalkozás :
paramedic, self-defense instructor ★
Hozzászólások száma :
114

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Raelyn&Dorian - Show me how to live   Szomb. Aug. 11, 2018 11:23 pm


raelyn&dorian

Megszámlálhatatlan pillanat volt az életemben, amikor a világomról sem tudtam. Percek, órák melyek során lecsendesíthettem a fejemben kavargó zűrt és részesévé válhattam a nyugalomnak és a mámornak egyaránt. Mindehhez csak annyi szükségeltetett, hogy a napi mennyiséggel szórakozok egy sort és aszerint az adag szerint juttatom be a szervezetembe, amiről tudtam hova vezet. Most viszont a helyzet totál más. Józan vagyok, mégis megrészegített a valóság alakulása. Most az egyszer nem én irányítok. Fogalmam sincsen mikor nyújt többet annál, mint amit érdemlek és mikor ragadja el kegyetlenül, amikor a leginkább szükségem van rá. Mégis ez a kevésbé káros változata a függőségnek arra késztet, hogy telhetetlenné váljak és csak többet és többet akarjak belőle. A legédesebb egyvelegből, amibe volt lehetőségem belekóstolni; mégpedig Raelyn társaságába.
Nem az a tipikus nyíljunk meg egymásnak és beszéljük ki a dolgainkat típus vagyok, de most mégis könnyebben adok ki magamról információkat. Köztük a baromságaimat is, amikből két napon át megállás nélkül tudnék szemezgetni és még akkor sem biztos, hogy a végére érnék. Rengeteg rossz dolgot műveltem, amik nem feltétlenül büszkeséget váltanak ki belőlem, mégis akadnak olyan részei, amikről szívesebben nyilatkozok. A fiatalság és a bolondság kéz a kézben járnak, amelyből eszem ágában sem volt kivonni magamat. De ahogyan elnézem a társaságomat, neki sem.
- A fogadás az fogadás. Ha már egyszer rábólintottam, pofátlanság lenne felvenni a nyúlcipőt. Nem olyan fából faragtak. - jegyzem meg mellékesen mindezt. Ugyan nem éppen a legnormálisabb dolgok egyike közé tartozik ez, mégis tagadhatatlanul megvan a maga bája annak, ha az ember annyira űzi a szabadságot, hogy még a rögtönzött hibernálást is bevállalja.
Enyhén végigmérem és még hümmögök is egyet megállapítva a bolygók közötti hasonlóságot, már ami a származásunkat illeti. - Nagy az esély rá. Bár esetlegesen a másik feléről. A szebbeket ott rejtették el. - merülök el ebben az újabb sületlenségben, de semmi sem maradhat magyarázat nélkül, legyen szó földönkívüliekről vagy bármi egyéb értelmesebb témáról. Vallomása mosolyt csal az arcomra, mindeközben egy percre sem szakadok el tekintetétől.
- Azért lássuk be, néha jól jött a teljes képszakadás. Esetemben már rég egy gumiszobában tengődnék, ha minden hülyeségem újrajátszódna a fejemben. - egyébként sem tudnék felidézni sok mindent, így attól nem kell tartanom, hogy idővel majd a zűrzavaros gondolataim vezetnek zárt ajtók mögé.
- Tettük, amit tennünk kellett, hogy megvédjük az emberiséget az egyéb káros szenvedélyektől. Talán egyszer bezsebelhetjük akár az elismerést is hősiességünkért. - esek gondolkozóba, mert ha nagyon szigorúan veszem az egészet, minél több italt vettünk magunkhoz, annál kevesebb maradt másoknak. Feláldoztuk valahol magunkat, és azért ennek számítania kellene valamit. Bármennyire is se füle, se farka gondolatmenet is ez.
Tetszik, hogy nem az ártatlan kislány szerepet tudhatja a magáénak, mégis az a jóság, ami másképp mutatkozik meg, egyensúlyba tartja a teljes képet. Nem is én lennék, ha ne csapnék le a fogadásának kifigurázására, és úgy nyújtom a kezemet, mintha esélyem lenne átélni azt, amit az Idegen is. Sóhajtok egyet a kapott riposzt hatására, de a tekintetem szórakozott marad. Nem ismerjük még egymást, és bármennyire is vannak gondolataim mi mindent tudnék tenni vele, mégis türelmesebben állok hozzá. Hannah már elég tanulópénz volt arra az életmódra, amelyet igyekszem a hátam mögött hagyni. Okulni belőle, nem megismételni.
- Tudtam, hogy a Titaniccal mindig csak a baj van... - a hajós hasonlatára nem hagyhattam el első komolyabb találkozásunk egyik fő témáját. Mindig is szívtelen voltam az egésszel szemben, most személyes okom is van rá. Mindezek ellenére nem a harag vagy egyéb kellemetlenségek rendezik át vonásaimat, hanem épp az ellenkezője.
Hétköznapinak nem nevezhető személyiségét a továbbiakban sem hazudtolja meg. Ugyan csak ámulok az elhangzottakon, mégis szinte tudatomon kívül sétálok bele egy beígért programba, melynek részleteivel ő ajándékoz meg.
- Ühüm...világos. Szóval ideje egy gyorstalpalónak a táncfajtákból. Azt hiszem bezsúfolhatom a programjaim közé. - mondom úgy, mintha valami fontos ember lennék, de mégsem vihetem el Hannaht, mint partneremet. Bár meg kell hagyni, különleges párt alkotnánk a magunk módján, mégsem kockáztatnám meg. Érdeklődően tekintek rá ahogyan énekelgetni kezd, és egy pillanatra körültekintek, mintha felkészülnék arra, ami rám vár. - Máris kezdünk? - nem tudom elrejteni szórakozottságomat, és még meg is rázom magamat egy kicsit, bemelegítésként arra a musicalre, melyet már nem csak ígéretnek, hanem inkább tervnek vehetek.
Egy hümmögés és egy bólintás. Mindösszesen ennyivel nyugtázom amikor a filmműfajokra térünk ki, közöttük is arra, mely közelebb áll a szívéhez. Jóllehet a saját életemet inkább a már említett kategóriába sorolnám, így a kapott válasz fényében ebbe most nem mászok bele miért is említettem ezt a kategóriát. Mindent a maga idejében, és kár lenne már most magamra haragítani. - Én a dokumentumfilmekre szavazok. Semmilyen körülmények között nem tudok olyan jót aludni, mint azokon. - vallom be, ha már ő is hasonlóképpen tett egyik bűnömet. Nincs is annál pihentetőbb, mint bekapcsolni az egyiket, elkényelmesedni a kanapén és úgy aludni, mintha a holnap sose létezne.
Őszintén, ötletem sincsen hogy köszönetet mondjak az öregnek vagy éppen lehordjam a sárga földig a történtek miatt. Egyrészről ha ő nem lett volna, most én sem oszthatnám az észt Rae-nek, másrészről viszont a karom bánta a figyelmetlenségét. Mindent összevetve jutok el arra a pontra, hogy bármennyi Frank-féle sérülést bevállalnék, ha azok mind ehhez a pillanathoz vezetnének végül.
- Ne rágd magad ezen, Rae! Nem te vagy az egyetlen, akinek elkerüli a figyelmét egy műemlék. – vigyorgok, mint a tejbetök, azonban igyekszem nyugodtággal csillapítani vonásaimat és a bunkóságomat egyaránt. Jófej az öreg. Valakivel biztos, mert velem az tuti, hogy nem.
Számolok a határaimmal és nem lépem át őket. Mintha lépni tanulnék, csak óvatosan vágok bele. Közeledek hozzá, érzékeltetem vele mennyire élvezem a társaságát, mindeközben magamnak is kedvezek. Többet akarok belőle kapni, mint amit jelen pillanatban kiérdemeltem és ez ad egy furcsa adrenalin löketet a programunknak, mely a pályára érkezésünk után sem szűnik meg. A közeg számomra nem ismeretlen, őt viszont nem ártana bevezetnem. Kezdetben az ismerkedésen esünk át, majd a szereléseket is magunkra húzzuk, mielőtt visszamehetnénk a többiekhez. Ezt megelőzően azonban célpontjává válok ennek az ördögi nőszemélynek, én meg rá is játszok annak rendje módján.
- Ezért jöttünk ide, nemde? – tárom szét a karjaimat. – Levezetni az energiát meg egyebek. – magyarázom meg miért is pörögtem túl, azonban ez csak töredéke annak, ami miatt jelenleg ilyen szórakozottnak érzem magamat. Újabb dalolászós kedvét örömmel fogadom, a megjátszott lövés miatt pedig színpadiasan a szívemhez kapok, hogy ezzel is jelzést adjak számára mennyire is telitalálat volt, ahogyan a lövés, úgy Ő is. Már csak ezért sem hagyom őt magára a tanítás közben, és ha egyszer beígértem, hogy átmeneti tanárává válok, így is teszek az elkövetkezendő másodpercekben, amíg közelségét piszkosul kihasználva vezetem be őt a részletekbe, melynek Joseph válik áldozatává. Én jót röhögök, a pasas morog, Rae meg elégedett, így ezt vehetjük akár olyan mindenki nyer szitunak.
- Na most fülelj ifjú tanoncom, mert ez egy veszélyes terep és mi térdre kényszerítjük a rohadékot! – vázolom fel a motiváló csataszövegemet, végül pedig elgondolkozóan fordulok felé a lehetőségeket latolgatva. – Mindenféleképpen az utolsó. – karolom át és úgy magyarázok, hogy ő csak ő hallja. – Ugyan élvezném, hogy szitává lőhetem azokat a nem normálisakat, most másképp működünk. Az ellenség zászlóját kell megszerezni, és a mi bázisunkra hozni. – kezdenék bele a nagy okításomba, Joseph viszont félbeszakít benne.
- Skacok, a helyzet a következő. Egy másik csapat is csatlakozik ma hozzánk. Jó arcok, kissé hevesek, de nem lesz velük probléma. – magyarázza a beállt változást, ez viszont egyáltalán nem tetszik nekem, így elhatározom, hogy az elkövetkezendőkben sem tévesztem szem elől a partneremet. A többiekre még várni kell egy keveset, de az érzésükkor is egyből lejön, hogy Joseph már megint szar arcokkal pacsizott le. Be is van zsongva rendesen és úgy indul meg feléjük, hogy azt hinné az ember, egyből a tag nyakába ugrik örömében, de csak be nem áll a pofája, én meg átkarolom a mellettem álló lányt, hogy ezzel is némiképp biztonságba tarthassam. – Ez nekem nem tetszik. – vallom be úgy, hogy csak Raelyn hallja, ugyan teljesen figyelmen kívül kerültünk a nagy összeborulások során. A bemutatkozás az ő részükről egy biccentéssel ki is fújt, mert a főszervezőnk kíséri is be őket, én pedig csak sóhajtok egyet türelmetlenségem gyanánt, mely ugyanúgy feltűnik a többiek arcán is, akik eddig velünk voltak. Percek telnek el csendesen, míg nem kivágódik az ajtó, Joseph pedig a földre kerül, amikor a nagy haverja behúz neki egyet. Most az egyszer visszatáncolok attól, hogy részt vegyek a verekedésben és ráhagyom a többiekre. –Lépjünk le, most! – biccentek fejemmel a nagykapu felé ellenkezést nem tűrve, és megfogva Rae kezét hagyjuk el sietősebb léptekben a helyszínt, mielőtt egyikünknek vagy másikunknak is baja esne. Az kurvára nem érdekel, ha engem soroznak meg, de azt biztos nem hagynám, hogy Rae is célpontjává váljon pár nem normális összetűzésének…

szívecske


◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆

Crazy, but I love her
I could never run from her



avatar
Törvényszegõk
Play by :
Josh Segarra
Kor :
31
Foglalkozás :
rossz múltú-apafiguraszerű-fejlődő szervezetben lévő-emberi lény
Hozzászólások száma :
294

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Raelyn&Dorian - Show me how to live   

Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down
 

Raelyn&Dorian - Show me how to live

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin' in New York :: Archívum :: Játékok-
^
ˇ