5 nyomorúságos évet töltöttél el abban a börtönben, ahol pszichológusként dolgozok. Az egyik problémások közé tartoztál, szinte mindennap találkoztunk és beszélgettünk. Egyike vagy azon pácienseimnek, akik büszkén vállalták fel a tettüket. Megölted azt a férfit, aki megerőszakolta a húgodat, és nem bántad meg, azt mondtad, hogy érte újra ölnél, ha a szükség úgy hozná. Én pedig megsajnáltalak. 5 év alatt számos cellában voltál már, valamiért nagyon próbáltál lázadni az ott felállított szabályok ellen, mindig verekedést provokáltál, így nem volt nehéz megállapítani, hogy segítségre van szükséged. Én pedig segíteni szerettem volna, hiszen láttam benned valamit... valami mást, mint ami a többiekben van. Van benned valami titokzatos, valami vonzó... talán az a sebhely az arcodon, amiről sosem beszéltél. 3 hosszú évet töltöttünk el együtt, egymás lelkét ápolgatva, én pedig próbáltalak megismerni minden egyes nap, de sosem tudtalak teljesen. Más ottani rabbal ellentétben, tőled sosem kellett félnem, sőt mindig megtartottad a tisztes távolságot. Aztán két héttel ezelőtt téged szabadon engedtek, nem is találkoztunk azóta, és talán nem is fogunk soha.

Igazából teljesen szabad kezet adok a karakterrel kapcsolatban, úgy alakítod ahogyan jól esik, nekem csak ennyi kikötésem van, de ezekhez is lehet hozzá toldani, vagy esetleg kivenni valamit, ami nem tetszik. A pb-t szeretném, ha maradna a közös képek miatt, de ha csak ez tart vissza, akkor kiegyezhetünk valahogyan. Nagyon várlak