- Haver, nekem ne mondd, hogy nem fektetted még meg, mióta vagytok ti jóban, állandóan együtt mentek mindenhova, elég rátok nézni és az ember elhiszi, hogy van szerelem. - már részeg, Cole olyan durván sokat ivott, hogy még a világáról nem tud. Sokszor kapjukmeg Kia-val, hogy mennyire jók vagyunk együtt, pedig mi csak tanulótársak voltunk, aztán valahogy jóban lettünk kialakult, de sosem volt több, nem volt csók, nem volt felesleges kamu flört, de sosem beszéltük meg mi is ez. Barátok voltunk a legjobbak, ő megértett majdnem mindent tudott rólam, még azt is, hogy az egyik barátnője erősen odavolt értem. Sosem voltam az a srác, aki mindenkit megfektet és aztán elköszön, mert nem erre lettem nevelve, tisztelem a nőket, és tudtam hol van az én határom és meddig mehetek el valakivel. - Üvegezzünk! - kiált fel Summer, Kia barátnője, az a bizonyos barátnője. Kicsit félve nézek Kiarára, nem tudom mit szól hozzá, ez a bizonyos levegőben logó beszélgetés miatt olyan nehezen igazodok ki a kapcsolatunkon. Én férfiból vagyok soha nem gondolok túl semmit, és ez nagy baj lehet, mert most ebben az esetben túl kellene, hogy ne bántsam meg azt akit annyira szeretek mint őt. - Annyira átlátszó vagy Summer. - mondja neki Cole nevetve, de leül a szőnyegre és megpaskolja a mellettem lévő helyet, fogalmam sincs minek szurkol, állandóan kampányol, hogy jöjjek össze Kiával, de közben meg belemegy, hogy a Summer általi szekrénybeli smár akció egyik szereplője legyek. De leülök, egy üveg sörrel a kezemben, amit megelőzött már vagy két feles, amit köszöntőként nyomtak a kezünkbe. Pedig kocsival jöttem és nem akartam így hazamenni, de a sofőrszolgálat szerencsére itt is megvetette a lábát, így nem kell semmit magam mögött hagyni, maximum az önbecsülésem. - Én kezdem. - amikor mindenki leült Summer lelkesen indítja el az üveget és csak remélem, hogy nem felém irányul a szája, Kiarára nézek, és nem tudok semmit kiolvasni az arcáról, szerintem neki is fura lenne az egész, a tekintetem visszavetem a tekintetem az üvegre,ami megáll,de nem rajtam, Cole ijedten néz rám, én meg megvonom a vállam és a szekrény felé mutatok.
sak egy szokásos, barátokkal összejövős este a mai, amikor igazából nem csinálunk semmit, csak lógunk, iszunk meg röhögünk nagyokat. Én amúgy pia nélkül is tudok nagyokat nevetni, de ha már mindenkinél van valami ital, én sem maradok ki a jóból. Meg egyébként is, rajtam eléggé nem fog a pia. A harmadik tequila után vagyok már, de még mindig úgy érzem, hogy teljesen tiszta a fejem. Azt hiszem, Summer régóta dédelgetett álma ma valóra válhat, és közelebb kerülhetnek egymáshoz Lan-nel, bár én ezzel az egésszel nem igazán vagyok kibékülve, mert Summer hülye, Lan meg a legnormálisabb és legrendesebb srác, akit valaha ismertem. Nemcsak azért, mert végül általa szedtem össze magam spanyolból, hanem mert ő képes úgy lógni velem, hogy nem akar öt perc után ágyba vinni. Asszem. Legalábbis jelét eddig nem adta. Egészen jól észre szoktam venni a jeleket, de tőle még semmi ilyesmi nem jött. Vagy csak nem meri jelét adni? Fú, nem is tudom, hogy mit gondoljak erről az egészről, olyan más vele lenni. Olyan jó… Amikor nem gáz, ha nem szólalunk meg tíz percig, és csak ülünk együtt a tengerparton és nézzük a vizet teljes csendben, mindössze a tenger hullámai hallatszódnak. Ilyen vele. Ledöntöm a negyedik tequilámat, de majdnem megfulladok tőle, mert közben Summer felkiált, hogy üvegezzünk. Mit is mondhatnék, rendkívül fantasztikus ötlet. - Ettől valami eredetibb ötleted is lehetett volna – bököm oldalba a lányt, de nem mosolygok rá, inkább csak megforgatom a szemeimet, kifejezvén, hogy akár vetkőzős pókert is játszhatnánk ezzel az erővel. Szerintem, ha egyszerűen leszólítaná Lan-t, mindenki dolgát megkönnyítené. Meg amúgy is, a pasik egyszerű lények, nem kell őket túlgondolni. Lan tudja, hogy Summer-nek mik a szándékai, nyilván elmondtam neki. Egy pillanatig összetalálkozik a tekintetünk, és hirtelen nem is tudom, hogy mit értsek ebből. Talán nem akarja. Amúgy, én sem akarom. Én nem akarok senkit megcsókolni a jelenlévők közül, de ha már valakit muszáj, akkor legyen Cole. Fúj. Leülök én is közéjük, kicsit rettegek ettől a hülye játéktól. Szerintem csókkal játszani nem poén, én azt akarom megcsókolni, aki iránt érzek is olyat, ami arra sarkall, hogy valóban meg is tegyem. Nem pedig egy buta játék miatt. Summer el is kezdi és sajnos legnagyobb bánatára Cole lesz a nyertes. Amúgy, teljesen összeillő páros lennének, nem is értem, miért nem veszik észre a nyilvánvalót. Nem túl lelkes egyik sem, de azért míg összeszedik magukat és nem figyelnek, előkapom a telómat és gyorsan bepötyögök egy üzit Lan-nek. „Lelépjünk?” Amint elküldöm, azonnal jelentőségteljes pillantással jelzem számára, hogy várja az üzenetem, meg persze mutatom a telefont is. Remélem, hogy még annyira józan, hogy értse, mit is mutogatok. Persze, ha belemegy, akkor elveszem Summer esélyét attól, hogy összejöjjenek, de most kicsit önző vagyok na.
Én sosem voltam olyan srác, aki minden csajról a bugyit akarja leimádkozni, talán ezért is lettem jóba olyan gyorsan Kiarával, ő olyan kedves colt egy kicsit ól esett a férfi önbecsülésemnek, hogy spanyolt tanítottam neki az ő hátterével is, amiről eleinte semmit nem tudtam. De a külsőm miatt alapvető volt, hogy nekem nem a jó kislányok jöttek oda, vagy talán a baráti társaságom adta ki ezt az érzést. Igyekeztem mindig tisztességes lenni a lányokkal és igen csak igyekeztem, mert néha én is hibáztam a hormonok, vagy arra fogtam mindent. Most nem volt kedvem a bulihoz, de Kiara is jött és a srácok is ott voltak. summer nyílt nyomulása csak egy kicsit okozott fejfájást nekem, mert tudtam, hogy Kie barátnője és Kie az én barátom is, elég furán venné ki magát ha belemennék ebbe a nyílt románcba, amit a lány annyira akar. Az üvegezés ötlete sem dob fel jobban, de a sörrel a kezemben már egy kicsit bátrabb vagyok, sokkal jobban vetem bele magam és fújom ki a levegőt, amikor Summer nem felém pörget vele ellentétben én örülök neki azért. Szép és okos lány, vonzó is, de nem tudom annyira nem hozzám való. Látom, hogy Kie ki akar menteni a telefonját lóbálja és a zizzenéssel összekötöm rögtön. előkapom és felállok. - Gyere igyunk előtte valamit. - kacsintok rá és felhúzom a földről, hogy elinduljunk a konyha felé. - Nem lesz gáz itthagyni Summert, mégiscsak vele jöttél nem? - a lányok mindig aggódnak egymás miatt, nem tudom mennyire vannak ők jóban, de együtt láttam őket érkezni és nem tudom jó ötlet e ha külön mennek haza, hogy mennyire lesz gond, hogy pont ő rabol el engem előle, bár mi egészen más miatt lógunk együtt, mint ahogyan ő akar. - Unicum? - kérdezem a kerek üveget megfogva és kitöltök két felest, kelleni fog ha elindulunk a nagyvilágba. - A kocsim itt van és haza kellene vitetnem, már elég sok alkohol van bennem, hazavisszük előbb? - kérdezem tőle, miközben oda adok neki poharat, míg az enyémet hirtelen öntöm magamba. Már hallom Summer vihogó hangját, a nevemet mondja én meg mindig jó fej vagyok, nem utasítom vissza sosem, pedig kellene. - Szerinted bele kellene mennem ebbe? - intek a lány felé a fejemmel, mert kíváncsi vagyok Kie véleményére.
ltalában jól elvagyok az ilyen bulikon, de most valahogy nem annyira érzem jól magam, és bármennyire is kedvelem Summert, ha iszik, akkor olyan pcsás, hogy a falra mászom tőle ilyenkor. Fejhangon visít, meg akkor ne is beszéljünk inkább a remek ötleteiről, mint az üvegezős játék. Mindannyian tudjuk, hogy mire megy ki a játék, már milliószor megbeszéltem vele, hogy ha annyira akarja Lan-t, hívassa el magát randira. De csak kerülgeti, mint macska a forró kását már jó ideje, én meg kezdek belefáradni abba, hogy hallgassam a szenvedését. De most úgyis itt van Cole, tökéletes pár lehetnének, ha akarnák. Rájöhetnének már igazán és akkor mindenkinek boldog happy end lenne. Én lennék a legboldogabb, végre békén hagyna Summer a hülyeségével. Amint megpillantom az üveget a földön, elhúzom a számat egy pillanatra. Egy nagy sóhaj röppen ki rajta utána, amolyan oké, csak essünk túl rajta. Gyerekes játék – oké, nem vagyunk felnőttek, de talán egy kicsit komolyabb vagyok, mint a barátnőm, akinek a fejéből kipattant ez a varázslatos ötlet. Nekem tökéletesen elég lett volna csak zenét hallgatni meg jókat röhögni. Akár még smores-t is szívesen csináltam volna, az eléggé király és tök jó csapatépítő tevékenység. De a kikényszerített csókolózás hááát, nem az én stílusom. De szerintem Lan sem rajong az ötletért. Vajon mit néz? Ha azt kérdezi éppen tőlem telepatikusan, hogy dobbantsunk-e, akkor a válaszom az, hogy: naná! Talán jobb is, ha ezt nyomatékosítom, úgyhogy az üzi eléggé jó ötlet asszem. A többiek meg… majd ellesznek egymással. - Oké – pattanok fel lelkesen Lan szavai hallatán vigyorogva, amint piálni hív. - Nyugi, nagy kislány már – súgom oda neki és mosolygok, én kicsit sem aggódom Summer-ért. – Talán jó kezekben lesz Cole-lal – jegyzem meg és visszafojtok egy kitörni akaró röhögést. Cole ugyanolyan, mint Summer, csak srác alakban. - Huh, Unicum? Hát, legyen – egyezek bele kicsit hezitálva – Ha majd hányni fogok, megfogod a hajam? – kérdezem viccesen, de valamennyire azért aggódom, már megittam egy csomó tequilát, nem tudom, mi lesz, ha ledöntöm ezt is. – Vigyük haza, oké. Bocsi, ha behányok majd – jegyzem meg és rá kacsintok. Szerintem Lan örökre kitörölne az életéből, ha az autóját összehánynám, de talán nem lesz gond. Mármint a hányással. Egy határozott mozdulattal magamba döntöm a fura italt. Nem a kedvencem, de kibírható. Éppen lerakom a kicsit poharat, amikor Summer felvisít a háttérben Lan nevét kiabálva. Szerintem, az arcomra van írva a véleményem. - Ezt hadd ne én mondjam meg. Ha akarod… maradhatunk – vonom meg a vállam, de az tuti, hogy nem akarok játszani. – Te mit szeretnél? – nézek fel rá kérdőn. Talán már egy kicsit keresztbe állnak a szemeim – na jó, nem vészes, de megdőlni látszik a tézis, miszerint nem hat rám a pia.
Mindig jófej próbálok lenni, nem megbántani senkit, ha elhívnak menni, ha nem hívnak nem és mindenkivel úgy kommunikálni, hogy az mindkettőnknek megfeleljen. Na ez most nagyon félrement, a buli jónak indult, a baráti összejövetelek kellemesen szoktak telni, bár Kie arcán már láttam, hogy nagyon nem jön be neki a helyzet. Nem csodálom a barátnője az egyik legjobb haverjára akar rámászni, kellemetlen lehet neki, éppen ahogy nekem, annyira feltűnően csinálja, csak neki nem tűnik fel ezek szerint. Szerencsémre azért nem engem pörget ki és el is vonulnak Cole-el, ami nagy könnyebbség nekem és elég csak Kie arcára nézni, és csoda, hogy nem nevetek fel hangosan . Hamar lépünk ki a társaságból inni, mert neki és nekem is kelleni fog, hogy bírjuk itt tovább, lelépni nem tudom mennyire mehetünk haza de végülis, azt látom elvannak nélkülünk nem hiányzunk nekik, max Summer lesz kiakadva, de majd valahogy túléli. - Nem hinném, hogy pont Cole lenne a legmegfelelőbb partnere mára, mármint felvigyázás tekintetében, de a te barátnőd ha azt mondod én hiszek neked. - vagy csak neki is elege van abból, ami megint megüti a fülem. - Fogom a hajad, tudod, hogy megyek ha kellek, de le nem fürdetlek, annyira azért maradj magadnál.- nevetek fel, valahogy Kie mindig olyan volt nekem, mint egy húg , szóval ez olyan abszurd elgondolás lenne,de a hajfogással nincs gondom. Megisszuk az italt mert a hangoknak a nappaliból olyan hatása van rám, mint amikor a tanár végighúzza a krétát a táblán és az egy jó kellemeset csikorog, rémes. - Ne merj Kie, nem a legjobbal jöttem, de ez az a kocsi, amit mára saját zsebpénzemből vettem, szóval kérlek. - nézek rá kérlelően, de bízom benne, hogy csak viccnek szánta. Nem egy olcsó autó, a bőr kárpit mindent visz, könnyen kijönne belőle a hányás, de nem lenne hálás érte a szerkezet az biztos. - Igyál Vizet. - nyújtok felé egy pohárral, komolyan elkezdve félteni a kocsit, ami valószínűleg csak a részeg agyam szüleménye, mert a szavai és az arckifejezése nem árulta el, hogy komoly lett volna a figyelmeztetés, sokkal inkább hatott viccnek. - Őszintén? Nem tudom, nem rossz csaj amúgy csak nagyon harsány, és annyira nem egyezik a világnézetünk, lehet még változni fog, de nem egy felé tart az életünk sem és tudod, hogy én nem vagyok híve a gyors kalandoknak. - vagyis de volt egy kettő, de ebbe nem is annyira folytunk még bele Kiarával, így csak ennyire említem meg. Neki maradjak meg jófej, aki nem lép le a csajoktól a szex után, mert erre az oldalamra nem vagyok büszke. - Viszont ha mégis belemennék, akkor ott vagy te, aki a barátom az övé is olyan fura lenne. - fogalmazom meg nnyira egyszerűen, hogy már szinte kimondom, amit nem is akarok. - Ezt a játékot nem folytatnám, ezt még a gimi első pár évében csináltuk, de akkor is nagyon unalmas volt. - forgatom meg a szemem, miközben megint töltök egy felest magunknak és mindenki elé lecsapok egyet. - Én is kérek. - jön oda Summer és rám támaszkodva kerül be egyre jobban és jobban az aurámba. - Kiarával együtt vagyunk. - jelentem ki gondolkodás nélkül és rá sem merek nézni egyik lányra sem, inkább magamba öntöm a kitöltött italt és a másikat is hirtelen. - Baszki, ez komoly?-néz a csaj Kiarára, én meg bocsánatot formálva a számmal nézek rá, valahogy menteni kellett magam és most jó szar helyzetbe hoztam ezzel mindenkit. Muszáj, hogy segítsen, Summer nem az a lány, akire szükségem van nem elég határozott és úgy teljes egészében nem olyan.
éha úgy érzem, hogy a hátam közepére kívánom ezeket az összejöveteleket. Elmenekülök otthonról, hogy ne érezzem a hatalmas űrt, amit Gabriela hagyott maga után, de ezek a bulik sem igazán tudnak kikapcsolni. Magam sem tudom, hogy mi lenne az, ami igazán jó lenne. Lan-nel szeretek együtt lógni, nem piszkál soha meg tök normális is, nincsenek ilyen elvetemült ötletei, hogy játsszunk gyerekes játékokat. Valahogy a srácokkal mindig is jobban kijöttem, de legtöbben csak azt hiszik, hogy pasizni akarok velük, pontosabban ők akarnak felszedni engem. Olyan jó, hogy Lan-nel ez nincs így. Elvagyok Summer-rel is, ha józan, akkor egészen normális, de van az a mennyiségű pia, amit ő már nem tolerál, én pedig még tök józan vagyok akkor is. - Cuki, amikor így aggódsz – jegyzem meg és Lan-re mosolygok. Ő jobban aggódik a barátnőmért, mint én. Meg az autójáért is, háát, ezt végül is megértem. Meg az a mennyiségű pia is van, amit már én sem tolerálok, főleg, ha keverem őket. Nem tudom biztosan, hogy ez a gyógynövényes izé jó ötlet volt-e a tequila után. Lan enyhén szólva meg fog ölni, ha behányok az autójába, ezt biztosan tudom. Vagy ha nem, akkor feláldoz az autók istenségének szent oltárán. – Nyugi, nem kell megfürdetni – röhögök. Bár, látott már bikiniben, az meg amúgy is csak egy falatnyi ruha. Csak az aggódás, oké, jó leszek és nem bosszantom ezzel az autóba hányás témával. De jó piszkálni vele időnként, olyan jót mulatok rajta, ha felbosszantom valami ilyen témával, mint ez a mostani is. Sosem akarnám bántani amúgy, de ezt ő is tudja szerintem. - Jól vaaaan, tudod, hogy milyen büszke vagyok rád – felelem anyáskodó hangon mosolyogva és megsimizem az arcát. Furcsa, de mégsem furcsa az, ha hozzáérek. A vízzel nem is foglalkozom, azt csak a gyengék isszák. Meghallgatom a kismonológot Summer-ről, és közben eltűnődöm azon, hogy lehet, hogy Lan is úgy gondolja a dolgokat, mint én. Jó lenne végre kitalálni, hogy milyen kapcsolat is a miénk. Nem a csaja vagyok, miért ne jöhetne össze a barátnőmmel… de közben meg lehet, hogy zavarna, mert picsa és Lan-nek meg nem akarok rosszat. Vajon van elég jó, akit el tudnék képzelni vele? Lehet, hogy nem a legjobb húzás ilyesmibe belemenni, mert akkor az lesz a vége, hogy mindenkivel lesz valami bajom. Meg amúgy is, ki vagyok én ahhoz, hogy ilyesmiben véleményt alkossak? - Ühüm – válaszolom a hosszas fejtegetésre és magamba döntöm a következő kör piát. Fú, de rossz íze van. Kicsit megborzongok tőle. Mire végre mondatokká formálnám a fejemben összesereglett szókupacot Summer-rel kapcsolatban, az emlegetett ismét ránk akaszkodik és kicsit sem feltűnően Lan-re nyomul. Huh, a legrosszabb, amit most tehetek az, ha tartom a gyertyát, inkább oda se nézek. Amint leteszem a pultra a poharat, fordulnék el, hogy lelépjek, de kicsit ledöbbenek attól, amit hallok. Együtt vagyunk?! Ne szívass már! Anélkül, hogy bárkivel foglalkoznék, töltök magamnak egy pohár tequilát és azt is magamba döntöm, majd ismét rájuk pillantok. Barátságok próbája a mai este, szuper. Lan, ezért még számolunk, nehogy azt hidd, hogy egy bocsival le van tudva, te hülye, kiskutya képű. Nyilván, Summer totál ki van akadva rám, hogy lehetek ilyen aljas, satöbbi, satöbbi. - Khm – megköszörülöm a torkom, amolyan időnyerés végett, de ennek már mindegy úgyis – hát, aha – nézek a lányra, és azt sem tudom eldönteni hirtelen, hogy mit érzek. - Nem most akartuk elmondani… - folytatom és amolyan jelzésértékkel odabújok Lan-hez, mintha tényleg a barátnője lennék. Nem rossz érzés ez, meg jól ismerem az illatát, tudom, hogy milyen, ha odabújok és megölel. Innom kéne még, túl józan vagyok egy ilyen színjátékhoz. - Na, megyünk? – kérdezem és csábosan felpillantok a mellettem óriásnak számító kamu szerelmemre. Mondani sem kell, hogy Summer mosolya végképp nem őszinte, sőt, bosszúból még azt a pohár vizet is rám önti, amit az imént meg kellett volna innom. Rossz döntések sorozata a mai este. Igazán megihattam volna, most indulhatok a vizespólós versenyen, amit úgyis megnyernék.
Még nem kell felelősséget vállalnom senkiért, de mégis úgy érzem, hogy nem lenne annyira jó ötlet Kie barátnőjét csak úgy itt hagyni, még akkor sem ha én mondom, hogy jöjjön velünk azonnal félreérti. - Cuki? Én azt hittem az legalább valamennyire férfias, de lehetek cuki is. - nevetem el magam, nem megsértve sokkal inkább csak szórakozva azon, hogy cukin viselkedek, miközben fogalmam sincs amúgy hogyan kellene. Le akarok lépni szerintem az lenne a legjobb lépés, Kie-val el tudunk lenni kettesben is, mint általában amikor nincsenek ilyen bulik. Tudja,hogy mennyire szeretem a kocsijaimat, és direkt ugrat velük midnig de csak nevetek, nem veszem magamra, hogy a kocsim megszentésgtelenítéséről esik szó ha csak egy pillanatra is. Néha fogalmam sincs hányadán állunk, olyan erősen kapaszkodok abba, hogy barátok legyünk, mert ez jó, ez jól működik és szeretem ha barátok vagyunk, de ugyanakkor mégis kimondom hangosan, hogy nem jönnék össze Summerrel több okból sem de az egyik ő, és ez egy barátságnál nem kellene, hogy fő szempont legyen. Kie gyönyörű, okos, intelligens, és nagyon kedves lány, de ez a barátság még annál is fontosabb és mélyebb, hogy elrontsam bármivel is. - Ne ühmözz Kie, mert ezeket azért mondom, hogy mondj valamit. - intek felé mosolyogva, mert nyilván dög unalmas tudok lenni néha a hülye szövegelésemmel. Hirtelen szakad ránk a nagyhangú lány, akinek a lerázására hirtelen nem jut más eszembe, mint Kie segítsége, amiért tudom, hogy nagyon sokkal fogok neki tartozni majd. A szavaim mellett átölelem a derekánál és magamhoz húzom, így ezért hitelesebb és nem is annyira kínos, elég megszokott érzéssel tölt el, ami jó, mert akkor legalább hitelesek vagyunk. Már végignéztem mennyit ivott ma de ennek ellenére még nagyon józan, ami meglep, de ez most jól jön, mert nem fog össze vissza beszélni, mint néha ha nagyon sokat iszik. A kérdésre csak pillanatok múlva válaszolok, összeszedve a gondolataimat. - Megyünk aha, randink van még, bocsi srácok. - indulnék el vele az oldalamon a kijárat felé, de a plátói szerelmem azonnal nyakba önti a kamu csajom, ami azért annyira nem jön be. Nem szeretem ha Kie-vel szívóznak, mindegy mennyire türelmes vagyok ezt nem viselem olyan jól. - Summer normális vagy?- kérdezem eltávolodva Kiarától és elé állok valami ronggyal a kezembe, hogy próbáljam letörölni róla a vizet. - Hát ezt lehet meg kellett volna innod. - nézek rá és elkezdek nevetni. - Na gyere menjünk haza nálunk van váltó cuccod nem? - nem egyszer volt, hogy ott aludt a szomszéd szobában, vagy éppen az enyémben, de csak aludtunk, hiába tűnik ez többnek akar most is. - Jó szórakozást! - nézek vissza a csajokra szánakozva és kézen fogom Kie-t, hogy elinduljunk a kocsihoz, amit kinyitok neki, hogy beüljön, a bőrnek nem lesz baja a víztől, így nyugodtan ültetem be. - Mond mivel vagyok az adósod ezért, esti gofri, Netflix nálunk, vagy menjünk el valami fura helyre, ahol nagyon extra sütiket csinálnak? - kérdezem mára kocsiba ülve reménykedve, hogy nem akad ki majd a kis színjátékom. - Amúgy te vagy a legszebb kamu csajom, még vizesen is. - nézek rá mosolyogva és elindítom a kocsit.
osem gondoltam úgy Lan-re, hogy férfias vagy sem, ő egyszerűen csak olyan amilyen, nem is tudom, olyan testvér-szerű, vagy ilyesmi. De nem mindig vagyok teljesen meggyőződve erről, mert amikor csajjal látom, néha ki tudnék rohanni a világból. Néha olyanok akaszkodnak rá, hogy sírni tudnék, hogy miért ilyen nyomikat választ? Tuti lenne jobb is. Nem pont Summer-re gondolok, de némelyiktől még talán ő is jobb lenne, bár nem tudom, Lan hosszútávon tolerálná-e a random visításokat, amiket tol néha. Idegesítő. Rossz kerítőnő lennék, eddig még senkivel sem voltam elégedett, bárkit is mutatott be nekem. Persze ezt többnyire nem szoktam a tudtára adni, de lehet, hogy látszik a fejemen, ki tudja. - Milyen kis aggódós vagy ma – jegyzem meg. – Bezzeg azért nem aggódsz, ha beteg leszek, mert túl sok vizet iszom? – kérdezem szemrehányóan, persze mindezt csak a poén kedvéért. – Meg akarsz mérgezni, látom – forgatom a szemeimet, és inkább hozzá sem nyúlok a pohárhoz. A kismonológ Summer-ről túl hosszúra sikeredett, talán már túl álmos vagyok, vagy csak dekoncentrált, nem tudom, vagy csak nem tudom, mit mondjak, mert még mindig ugyanazt gondolom Summer-rel kapcsolatban, mint két perccel ezelőtt. - Jó, de már az elejére nem is emlékszem, olyan régóta mondod – felelem vigyorogva az ühüm után. – Meg uncsiiii – mutatom a kezemmel is a klasszikus dislike jelet. De nem tudunk jobban belemenni a téma fejtegetésébe, mert megérkezik a csaj, akiről épp a diskurzus folyt, és akkor derül ki, hogy mi Lan-nel együtt járunk, hát remek. Egyből kapcsolok. Summer nemtetszését fejezi ki az újdonsült (?) kapcsolatom iránt és nyakon önt a vízzel. Csak nem úszom meg, meg fogok halni a víztől, az egyszer biztos. - Ne legyél már picsa! – förmedek rá Summer-re. Mindjárt felrobbanok, mire Lan közénk áll és tök higgadtan szól a lányhoz. Hogy tud ilyen türelmes lenni mindig? Summer duzzogva hátrál és inkább mégsem kér piát. – Hagyjál, ne röhögjél – nevetek én is Lan-re a szerencsétlenségemen. Bár neki lehet, hogy bejön a látvány. – Menjünk, szerintem van ott ruhám – magam sem tudom, miért. Remélem, hogy a csajainak nem szokta kölcsönadni, ha hazaviszi őket. Ez most jut csak eszembe… Duzzogva indulok meg Lan-nel kifelé. Lehet, hogy ennek a barátságnak most annyi lesz Summer-rel, de majd lesz más helyette. Így is idegesített néha a Lan-nel kapcsolatos dolgaival. Csendben lépkedünk az autó felé. Nincs túl meleg, így jó lesz majd levenni a vizes ruhát, de nem hinném, hogy bármi bajom lesz addig, míg hazaérünk innen. Így egy kicsit ki is józanodtam, vélhetően nem fogok behányni az autóba. Lan kinyitja nekem és pedig beülök, bekapcsolom az övet. Hátradőlök és várom, hogy induljunk. Amint beül ő is, rá pillantok és elgondolkodom a kérdésén. - Ilyen sorrendben tökéletes lesz – nevetek rá. – De az első az legyen, hogy vegyél nekem Happy Mealt sajtburival – mondom a kívánságomat. – De mondjad nekik, hogy ne maradjon ki a játék, mert már volt korábban, hogy nem rakták bele – hívom fel a figyelmét a legfontosabb dologra. – És… tudom, hogy én vagyok – mosolygok rá. – Szerinted megnyerném a vizespólós versenyt? – kérdezem tőle, és lenézek a vízáztatta felsőmre, miközben elindulunk. Mivel nem vagyok mestere a térbeli tájékozódásnak, így halvány gőzöm sincs arról, hogy milyen messze vagyunk még, meg ahogy szaladnak mellettünk a fák és a házak, teljesen elbambulok. Hallom, hogy Lan magyaráz valamit, de fogalmam sincs, hogy mit, mert félig vagyok álom és ébrenlét között. Arra riadok fel, hogy elcsöppen a nyálam, de jaj szerencsére nem a bőrhuzatra, különben kapnék érte, az egyszer biztos. Körülnézek és már ismerős környéken járunk. Megcsapja az orromat a Mekis mű kaja illata. Hogy lehet ezt szeretni komolyan? Amennyire tudok próbálok észhez térni, és egyszer csak megállunk. - Fú, bocsi, teljesen kidőltem – szabadkozom az elalvás miatt, bár nem az első eset volt. – De nézd a jó oldalát: nem hánytam be – vigyorgok Lan-re.
Tudom, hogy csak túloz és viccelni akar, de nagyon jól tudja, hogy olyan fontos nekem mintha a tesóm lenne, bár nem tudom egészen pontosan milyen kapcsolat van köztünk. Nem vagyunk már ovisok, és mégis képesek vagyunk együtt aludni, simán magamhoz kapom alvás közben, de nem csókoltam még meg, nem éreztem, hogy kellene, de azért féltem. Elnevetem magam, amikor a víz ivás veszélyeiről beszél. - Ja igen meg akarlak, a csajomat meg akarom mérgezni. - mondom ki hangosan a csajom szót, mert már tényleg azt akarom, hogy leszálljon rólunk Summer, és hagyja Kiet is, mert lehet, hogy nem a barátnőm, de a barátom és nem teszi ha valaki miattam így viselkedik vele, nagyon nem, pedig nem vagyok agresszív ember, mindig mindent nagyon higgadtan kezelek, talán túl higgadtan is. Kie makacsul ellenszegül a barátnőjének, amit pislogva nézek végig, és a jelenet, amikor a hisztis plátói szerelem előtör belőle és szépen nyakon önti a lányt, akit annak hazudtam aminek lehet nem kellett volna. Nem akarom, hogy belemenjen ebbe az egészbe, feleslegesen áll bele Summerbe, mert nem százas a lány, és ez igazolódik is, a tettével, aminek mindketten hangot adunk. - Bocsi, de ez túl vicces ahhoz, hogy ne nevessek. - mondom neki miután végigmértem vizes felületét, és nem nem engedek a nevetésből. Átkarolom a vállát és elindulok vele kifele, azt hiszem jobb lesz nekünk kettesben, valamiért az amúgy is jobban fekszik nekünk, nincsen benne felesleges dráma. Tudom, hogy vannak nálam göncei, mindig áthozza és otthagyja, de nem zavar, mert akkor tudom, hogy biztosan fog jönni egyszer, mert már megszoktam a közelségét. A kocsiban már szinte bocsánatot kérve sorolom neki, hogy milyen tervek közül választhat de csak felkacagok, amikor mindet akarja, nem mintha ne adnám meg neki, amit szeretne, miért ne, nagyon jár neki. - Happy meal ajándékkal és sajtburival, legyen, de csak mert miattam nyakon öntöttek, és játszottad a csajom, egész jó páros voltunk pár percig nem? - nézek r majd kitör belőlem a nevetés, hát minden szarul sült el amióta kamuztam. Imádom, hogy ennyire megmaradt a gyermeki énje és nem fél kimutatni, a korunkbeliek már nem élik ezt a fajta lazaságot, amit ők is képviseltek egyszer, pedig az szinte énünk kivetítése a külvilág felé felbecsülhetetlen. Amikor a versenyre kérdez nyelek egyet. - Kie ezt tényleg tőlem akarod megtudni? - kérdezem nevetve, majd megrázom a fejem, nem annyira fogom én megítélni azt, hogy megnyerné e barátok vagyunk ezt nem nyilváníthatom ki ennyire nyíltan. Nem kell sok és már hallom, hogy szuszog mellettem, ilyenkor tényleg azt érzem, hogy a húgomat viszem haza. Beszaladok gyorsan a kajáért,és amikor hazaérünk állok meg óvatosan, ahogy vezettem végig, hogy ne keltsem fel, olyan kis aranyosan aludt, még a nyála is kifolyt. - Nem és ez a te szerencséd Kie. - nézek rá, amikor félkómásan felkel és örül, hogy nem tette tele a kocsit a mai adagjával. - Na gyere csipkerózsika, irány az ágy, ebből nem lesz sorozat, de itt van a mekid, játékkal, az összessel, megvettem annyi menüt ahány játék van, hogy válogatni tudj, mert elaludtál és képtelen voltam kitalálni melyikhez van kedved éppen. - indulok le vele befelé a lakásba. - Apámék itthon vannak ne legyél hangos. - a kamaszkor örömei, amikor még a szüleiddel laksz és csendben kell hazamenni, várom már, hogy ennek vége legyen, mert a függetlenség illata csábító és van egy olyan érzésem, hogy később is ugyanúgy fogunk hazajönni mindegy hány évesek leszünk, ő nekem örökre az életem része marad mára a mekis játékával együtt.
ummer határozottan túllőtt a célon. Mondhatnám, hogy biztosan csak a pia hozta ki belőle ezt a hülye viselkedést, de nem érdekel igazából, jobb is, ha lelépünk innen. Együtt nevetek a kamu pasimmal a Summer okozta helyzeten. Olyan jó, hogy ő ilyen higgadt tud maradni, hozzá képest én túlságosan impulzív vagyok, talán ezért is férünk meg együtt, mert különbözünk. A hűvös kinti levegő jól eső a bent történtek után, bár ettől jobb talán egy füves cigi lenne csak. Voltam már kamu barátnő, így nem állt távol tőlem a szerep, csak eddig nem az én barátnőm előtt kellett eljátszani a dolgot, ez most így egy kicsit furcsa volt. Nem is nagyon szólok semmit, míg megyünk az autó felé. Ebben a néhány percben meggyászolom a Summerrel való barátságomat, aztán ennyi is volt. Amikor beülünk, azért jó érzés, hogy már nem a kinti hűvösben vagyok. Lan egy kicsit eléggé jól ismer, hogy melyek azok a dolgok, amikkel meg tudja hálálni a segítségemet. Csak annyira nehéz dönteni, meg amúgy is, minek bármit is eldönteni, ha amúgy is megcsinálnánk mindet előbb vagy utóbb? - Már egész rutinosan játszom a csajod, igen – nevetek rá. – Tényleg félelmetesen jól megy, mintha igazi lenne. Csak azt ne kérje tőlünk senki, hogy csókolózzunk, na az gáz lenne – fintorodom el. Nem mintha nem csókolna jól, biztosan ügyes, csomó barátnője volt már, ha meg béna lenne, akkor azt tuti, hogy visszahallottam volna már innen-onnan. Lányok között azért eléggé gyorsan terjednek az ilyen infók. Értetlenül pillantok Lan-re a vizes pólós kérdés után. – Pasi vagy… szemed is van – vonom meg a vállaimat vigyorogva. Nem értem, mi a baja, de mindegy is, rá hagyom inkább. Tutira biztos vagyok benne, hogy meg szokott nézni, de ezzel nekem a világon semmi bajom nincsen. Jól nézek ki, nem tehetek róla. Eléggé lazán kezelem ezeket a dolgokat. Amikor elindulunk, rövidesen álomba merülök. Kényelmes az ülés, de én igazából bármelyik autójában képes vagyok elaludni. Megbízom benne, hogy vigyáz rám. Aztán képszakadás van és a következő pillanatban meg kajaillat és akkorát korog a hasam, hogy lehet, arra ébredek fel, nem pedig arra, hogy hazaértünk. Pontosabban hozzájuk, de nekem az a második hazám. Kidörzsölöm az álmot a szememből és ásítok egy nagyot. Lehet, hogy egy sajtburgert egyben be is tudtam volna kapni. - Máskor is segítettem már takarítani a kocsidat, most is segítenék – jegyzem meg. Tök jó fej vagyok. Bikinis kocsimosásra azért nem vállalkoztam még, de ami késik nem múlik. Amikor elindulunk a házba és elkezdi sorolni, hogy megvette nekem az összes féle játékot, elmosolyodom és csillogó szemekkel pillantok rá. – Imádlak – és ha engedi, meg elérem az én törpe magasságommal, akkor egy puszit nyomok az arcára. Mindig a tenyerén hordoz, meg sem érdemlem. Az, hogy a szülei itthon vannak, azt jelenti, hogy ilyenkor csak kinyitjuk az ajtót és lábujjhegyen besurranunk a Lan szobájába. Bírom amúgy a szüleit, irtó jó fejek, de mi meg hajlamosak vagyunk későn hazaérni, amikor már esetleg zavarjuk őket. De rám tuti nem haragudnának, Lan-re annál inkább. Amint beérünk, egyenesen Lan szobája felé veszem az irányt, alig várom már, hogy levegyem ezt a vizes göncöt, tisztára rám van tapadva és fázom már tőle. Néhány pillanattal később, amikor már a beérek hozzá, lepakolok a kezemből mindent és amilyen gyorsan csak tudom, leveszem a felsőmet. Van rajtam melltartó, és amúgy nem vagyok szégyellős Lan előtt, látott már így. Ugyanaz, mintha bikiniben lennék… - A pólómat elkérhetem? – nézek rá kérlelő tekintettel. – Amúgy a cuccaimat ugye nem szoktad kölcsönadni a csajoknak, akiket hazahozol?
Jobb ha menekülünk a biztonságos kis privát szféránkba, ami egy ilyen társaságtól mindenképpen jobb lehet. Szeretem az embereket és társasági lény vagyok, de a képmutatás, hogy barátnak mondja magát és közben nyakon önti vízzel, mert nem kapja meg amit akar, kicsit kicsinyesnek hat. Mondjuk ezt én rontottam el, de Kie kisegített és ezért elég hálás is vagyok neki. - Most ezt magamra vehetem ugye? - nézek rá egy kicsit sértetten, szóval nem akar megcsókolni, értem, bár tény, hogy barátok vagyunk és ez nem gyakran fordul meg a fejünkben, ezt így hozzám vágja, lehetetlen nem lecsapni még csak viccből sem. - Majd kitaláljuk, hogyan szakítottunk és maradtunk barátok. - az ilyet rossz elkezdeni, mert a hazugságból nem mindig sül ki jól, persze ha nem a legjobb barát hazugságban a társad, mert itt csak szórakozunk majd rajta és nem érdekel ki mit gondol rólunk. - Őszintén? - mérem végig nevetve, de mégis mit mondhatnék neki, nyilván tudom, hogy Kie elég dögös, és szép, értelmes és okos, és így vizesen elég vadító is, de nekem nem mozdulhat meg a fantáziám, mert akkor átlépnénk azt a határt, amit barátságnak hívunk, de mégis kinyögök neki egy választ, amivel remélem nem tiprom szét a mi kapcsolatunkat. - Még nem mondtam ilyet, de ha most találkoztunk volna, akkor nem csak viccből mondtam volna, hogy a csajom vagy, mert lehet elhívnálak randira, de szerencsétlenségedre, túlságosan szeretlek, hogy az instabil szerelmi életembe belevonjalak. - vonom meg a vállam végül nevetve, mert ő tudja, hogy a barátságot sokkal többre tartom, mint a múlandó érzéseket, a mienk már elég régóta töretlen és szerintem ez az ami életünk végéig kihat majd ezen is nevetni fogunk öregkorunkban amikor felidézzük egy üveg bor mellett. Gyorsan un rám ésa lszik be de csak mosolyogva hallgatom lehalkítva a rádiót, miközben megveszem amit kér, mert lehet nem tartozom neki, megtette volna enélkül is, de ennyi jár részeg fejének. Hamar itthon leszünk és a kocsi megállására felébred, amint a házhoz érünk és elmondom mennyi mindent szereztem neki, oda hajlok és automatikusan fogom meg a derekát, hogy jobban magamhoz húzzon. Imádom, hogy ennyire minion méretű hozzám képest. A szobámba indul, én meg a konyhából hozok egy kis vizet, hogy igyon, mert rajta már van elég, amikor belépek már nagyban pakol és vetkőzik, sosem zavartattam magam betörni, amikor félmeztelenül mászkál, már lehete amúgy kellene, de simán bejövök amikor a pólóját kéri, akkor csak ránézek és megrázom a fejem. - Nem és nem, nem kapsz semmit, van egy pólóm, amit neked szántam, olyan kis cserfes mint te és egyszer hallottam tőled ezt a számot énekelni, amint megláttam megvettem neked. - mutatom felé a dalszöveget tartalmazó pólót, igaz jó nagy, de szeretem, amikor egy csajon lóg a ruha, mármint alapjáraton, baszki. - Honnan veszed, hogy hordok fel magammal csajokat, olyannak nézek ki Kie? - kérdezem miközben a fürdőbe megyek nyitva hagyom az ajtót, hogy kikukucskáljak. - Holnap fürdök elviselsz így is magad mellett? - kérdezem kilesve és ledobom a felsőmet és egy boxerbe megyek ki hozzá és lehuppanok az ágyra.
éha akarva-akaratlanul sikerül ingoványos talajra lépnem és azt hiszem, hogy ez a csók téma eléggé olyan. Néha eszembe jut, persze, hogy bevillan, hogy milyen lenne, ha…, de a mi kapcsolatunk annyira más, biztosan extrán fura lenne az egész. - Persze, sértődj csak meg nyugodtan – legyintek a kérdése hallatán, de nevetek közben. Tudom, hogy csak poénkodik és hasonlóképp gondolja ő is a kettőnk kapcsolatát, mint én. Azt hiszem. Ha nem így lenne, már biztosan észrevettem volna a jeleket meg minden, bár néha nem látom a fától az erdőt, de Lan-t meg ismerem már egy ideje és biztosan tudnám, ha úgy akarna. Azért csak sikerül kierőszakolni belőle egy választ a vizespólóval kapcsolatban, elégedetten vigyorgok rá. – Ahh, köszönöm, szerintem is irtó dögös vagyok – viccelem el a dolgot, bár komolyan gondolom, hogy jól nézek ki, ez sosem volt kérdés. Talán ébredés után kell néhány perc, hogy összeszedjem magam, de azért többnyire tartom a szintet. – Amúgy is, engem randi nélkül is elviszel helyekre, nem kell azt sehogyan sem nevezni – kicsit ijesztő amúgy, hogy csomó olyan dolgot csinálunk, amit a párok is szoktak, csak egy hajszál választ el. Furcsa, hogy ilyesmi eszembe jut egyáltalán, de azért egy kicsit kíváncsi vagyok. Amint ezen gondolkodom, elnyom az álom és már otthon térek magamhoz újra. Éhen halok, meg tudnék enni egy egész lovat. Lan milyen jó arc, hogy gondoskodik rólam, de rendes leszek és megosztom vele is a kaját, én nyilván nem fogom tudni mindet megenni, bármennyire is úgy érzem most. Amikor beérünk én a szobájába indulok, teljesen otthon érzem magam náluk, számtalanszor jártam már itt. Arra azért kíváncsi lennék, hogy a szülei mit gondolhatnak, hogy nekünk milyen kapcsolatunk van, hiszen rengetegszer alszom vele meg annyira sokat lógunk együtt, mintha valóban egy pár lennénk. Az én szüleim nem igazán foglalkoznak a témával, néha azt sem veszik észre, hogy nem vagyok otthon. Jó, hogy van kihez menekülnöm. Amint megszabadulok a vizes ruhadarabtól, sokkal jobban érzem magam, még így hiányos öltözékben is simán elvagyok. - Látom, csak meg akarsz ölni a vízzel – forgatom meg a szemeimet, amikor megpillantom Lant a pohárral a kezében – van egy csomó kóla – mondom és az egyik poharat a számhoz is emelem, hogy szívjak belőle pár kortyot. Hát, nem az igazi így már, de elmegy. Jó ég, mindjárt elolvadok, hogy mennyire jó fej már. Imádom ezt a srácot. - Imádom – vigyorgok rá és felveszem a pólót. Szerintem beleférnék ötször is, de legalább kényelmes és lehet benne aludni. Igazából akkora, hogy egy egyberuhának is elmegy. Elégedetten ülök le az ágya szélére egy hambival a kezemben, míg ő a fürdőszobában van. – Aha, olyannak – válaszolom. – Miért, nem szoktál? – igazából nem tudok erről semmit, de jó heccelni vele. Azért nem lennék a csajok helyében, nem örülnék neki én sem, ha lenne egy magamfajta a pasim életében, akivel együtt alszik meg minden. De én ezzel a szereppel egészen elégedett vagyok, olyan jó, hogy ő van nekem. - Hát, nem tudom – mondom, és közben befogom az orrom, hogy húzzam az agyát ezzel is. Felé nyújtok egy sajtburit a sokszáz közül. – Amúgy, neked eszedbe jutott már…? Tudod, hogy izé… - nem jellemző, hogy ne lennék a szavak embere, de ezt nem is tudom, hogyan kéne felhozni. – Tudod, amit beszéltünk az autóban, hogy… ha muszáj lenne csókolózni – pislogok rá nagyokat majd beleharapok a sajtburgerembe, hogy végre befogjam a számat. Már megint az inogványos talaj.
Van amit úgy egymás mellé hord a szél, mert a vihar az ilyen, és mi ilyenek voltunk egymásnak, nem akartunk egymás életének részesei lenni, de aztán megtörtént, és szerintem az az egy durva szél nagyon jó fele sodort minket. És nem nem igazán agyaltam sosem, hogy megcsókoljam és ezért nem akartam neki úgy felkelni, ahogy megtettem, de levicceli, ami azért segít és megkönnyebbülök, hogy ezt a témát nem feszegetjük. Kamasz vagyok, nekem is vannak dolgok, amiket nem értek magammal kapcsolatban. Szóval ha kérdez lehet teljesen hülyeséget felelek, pedig eléggé stabil lábakon állok majdnem minden téren. - Végülis igen elég sok helyre magammal viszlek de csak azért mert tudom, hogy mennyire bírod a búrám és szeretsz velem lógni. - nevetem el magam mielőtt a hazaérés előttig alszik el mellettem. A házba betérve már régen nem igazgatom hol merre szinte itt lakik, volt, hogy egy hónapig haza sem ment, mert valamit nagy feladatunk a suliba az tartott két napig, utána meg mindent arra fogtunk. A szüleim imádják, elenite tök jól betudták egy barátnak, aztán jött az a bizonyos beszélgetés, amikor elmondtam, hogy nem Kie lesz az akit majd megrontok, nem mert volt más, sok más lány, de Kie egyszer sem került be közéjük, na nem azért mert ne lenne szemem és nem látnám mennyire gyönyörű, csak mert ő a barátom, az őszinte barátom és szeretem őt nagyon, hogy egy legyen a sok közül. Nem ez nem nagy szám, pasiból vagyok, a csajok valami oknál fogva odavannak ezért a baba pofiért, aminek a genetikája nem tudom honnan van. - Na mert a kóla az segíteni fog. - forgatom meg a szemem. - Max azon, hogy ne hányj, de itt már lehet majd megfogom a hajad, de a víz meg segít, hogy ne legyél holnap másnapos. - én meg a nag tanácsaim, amikor nem gyakran vagyok részeg, engem ez nem vonz egyáltalán. Odaadom neki a pólót amit vettem és elég hamar magára is kapja, szeretem amikor annyira tud örülni mindennek, talán ez az egyik oka, hogy mindig kap valamit, ahogy elvigyorodik megjelenik az arca sarkán egy kis gödröcske és az orrát is felhúzza de csak egy nagyon picit. Elindulok a fürdő fele, az első célom a víz alá mászás, de az ajtó nyitva és akármennyire közel állunk egymáshoz még sosem láttuk egymást pucéran, és ez eddig nem is akar változni, de nem ez az oka, hogy lazán vetem ki magam egy alsóban, lusta is vagyok mindemellett. - Jó, csajok jönnek fel néha, de az igazi csaojm ruhái szentek, azokkal csak aludni szoktam. - vágok vissza nevetve, de persze egy szó sem igaz belőle, de úgyis tudja. Hamar mellette termek és ledobom magam az ágyra, nagyon öregnek érzem magam, amikor jó érzéssel tölt el ez a nyugalom és nem vonz a korábbi banzáj. Elveszem a kezéből a szendvicset és kicsomagolom, majd a kis zavaros arcát lesve hallgatom végig a mondandóját. Nem gondolkodtam még rajta, egyszerűen nem akarok rá úgy gondolni, hogy meg is csókolhatom, pedig tudom, hogy de, Kie pont olyan lány, akit minden lányban keresek, de vele nem tudom miért nem is gondolkodtam sosem tovább. - Ha muszáj lenne csókolózni megcsókolnálak. - felelem neki egyszerűen magamat is meglepve a hirtelen válaszommal. - Mármint ha beleegyezel, semmi kötelesség. - mondom neki, mielőtt félreért, és elrontok mindent. Közelebb ülök hozzá és elveszem a kezéből a kaját, elnevetem magam, de meg fogom az állam alatt és a szemébe nézek. - Ha lenyelted és kíváncsi vagy akkor szívesen oszlatom el minden kétséged, hogy nem lenne annyira nehéz. - nyomok egy puszit az orrára, de rá bízom mit szeretne, kicsit sok igen, de ő kíváncsi és őszintén? Már én is.
kíváncsiság nagy úr és bajba is tud sodorni, nem egyszer jártam már úgy, hogy megütöttem a bokámat, mert hülye voltam. De olyasvalaki mellett, aki lehet, hogy jobban ismer, mint én saját magamat, talán nem olyan nagy baj, de ezzel meg lehet, hogy csak magamat álltatom. A filmekben a színészek is csomószor csókolóznak, mégis általában nem lesz belőle semmi, meg azok csak ilyen kamu csókok. Majd nekünk is valami ilyesmit kell kifejleszteni, ha a kamu barátnő bevetésére van szükség. Persze, hogy kell kamu csók, mert akkor úgy hiteles az egész, nem? Nem tudom kiverni a fejemből ezt a gondolatot, mióta az autóban eszembe jutott, amikor megyek Lan szobájába, majdnem felbukom, annyira elbambulok. Csak akkor meg ha felhozom a témát, félek, nehogy elrontsak mindent, mert az viszont végképp nem akarom. Persze, tudom, hogy vannak lányok Lan életében, némelyik megdöbbentően rusnya volt, nem is értettem, hogy őt hogyan szedte össze, biztosan szép volt a szeme, vagy ilyesmi. De ezek neki sosem tartanak sokáig, szerencsére nem kell túlságosan megerőltetnem magam, hogy megkedveljem egyiket-másikat. Az viszont fura lenne, ha ki akarnának túrni engem, de kénytelen leszek elfogadni a tényt idővel, hogy erre a sorsra fogok jutni. Velem sincs ez másképp: én sem találtam még senki olyat, akivel olyan igazán jól éreztem magam, meg volt már olyan is, hogy kiakadt, hogy nekem miért van pasi barátom, ha nem járok vele. Mivel nem tudtam megválaszolni a kérdést, és a Lan-nel való kapcsolatomat többre tartottam, mint azt a futó izét, így nyilván szakítottunk. De biztosan rám talál majd a nagy ő egyszer, aki elfogadja, hogy van egy ilyen csoda pasi az életemben, mint Lan. Hiszen ugyanaz, mintha a tesóm lenne… - Nem is vagyok részeg – teszem csípőre a kezem és grimaszolok a vizes szöveg hallatán. – Nekem jó a kóla, te idd csak meg a vizet. Attól a három Jägertől tuti becsíptél – húzom az agyát. Fényévekkel jobban bírom a piát, mint ő, és olyan aranyos tud lenni, amikor már kicsit többet iszik a kelleténél. – Majd lezuhanyzom, ha rosszul lennék, az jót tesz mindig – teszem hozzá. Meg a hajmosás. Na az a tuti. Az új póló, akkora rám, mintha egy sátor lenne, de így a legjobb. Nem is nőttem nagyra, de egyébként sem vagyok dagi, így mondhatni eltűnök benne, de ez engem sosem zavart. Lan pólói amúgy is hatalmas nagyok mind, nem értem, hogy tudott ekkorára nőni, és szerintem ez még nem is a teljes magassága. - Aww, és a kamu csajod cuccaival mi van? – kérdezek vissza nevetve. Cuki, hogy én vagyok az igazi csaja, igazából gyakran érzem azt, hogy akként is bánik velem. Itt van ez a csomó kaja is… meg az összes játék, amit megvett nekem, mert imádom. Amíg ő bent szöszöl a fürdőben, kibontom az egyik játékot, ami egy Pikachu figura. Annyira cuki, vigyorogva nézem a játékot. És akkor megint az a gondolat tér vissza a fejembe, ami egy ideje nem hagy békén… Lan is csatlakozik hozzám, nincs rajta póló. Annyira megszoktam már, hogy így látom, sőt, előfordult már, hogy úgy aludtunk, hogy megölelt és akkor sem volt rajta semmi. Más csajok meg lennének veszve ezért, én pedig csak úgy kapom ezeket a dolgokat. - Aha… - mondom és beleharapok a szendvicsbe egy hatalmasat. Talán azért ekkorát, hogy ne kelljen beszélni. Annyira imádom Lan-ben, hogy tök természetesen tud beszélni dolgokról és nincs zavarban. Meg higgadt. Talán beleültettem a bogarat a fülébe, de úgy tűnik, hogy őt is elkezdte érdekelni ez a kérdés. Elveszi tőlem a kaját, nem értem, minek, egy kamu csókot simán meg lehet oldani úgy is, de hát jó, odaadom, csak meg ne egye előlem. – Oké, megvagyok. Egy puszit nyom az orromra, az nagyon cuki, el is mosolyodom. - De nem akarlak elveszíteni azért, mert csókolózunk… - mondom nagyon-nagyon halkan, majd lehunyom a szemem. Aztán mégis kinyitom, mert egy őrülten fontos dolog jut eszembe. – És sajtburger íze lesz! Nem kellene valami rágó, vagy akármi? – pislogok rá. Túlizgulom, igen.
Az otthon már egy teljesen más közeget ad nekünk, ott már nem zavar mennyire van rosszul, tudok vigyázni rá és mint egy jó barát már viszem is a vizet neki, amit olyan pimaszul utasít vissza, hogy nevetnem kell a dacosságán, még ha játékosan is csinálja akkor is. Az én ivási szokásaim inkább nem is léteznek, de igaza van nekem tényleg szükségem lesz a vízre, mert mindegy mennyit ittam és haza is vezettem nekem elég könnyen beüt minimális alkohol is, bár most a buliban keletkezett sokk, meg élmények, amik egy kicsit sem voltak pozitívak. - Akkor igyál cukros lötyit és zuhanyozz le, te dolgod. - rakom le én is kicsit megsértődve de inkább nevetve a vizet és megszabadulok a fürdőben minden göncömtől, amíg ő magára ölti az új szerzeményt, olyan kis aranyos a pár centijével az óriásokra szabott pólójával, mint egy baba, de nem mondom neki, mert a végén azt hiszi kigúnyolom, pedig szerintem tényleg aranyos. - Tudod, hogy sosem állok jól a csajokkal, jönnek mennek, nem vagyok elég rámenős, nem akarom őket azonnal megfektetni, a harmadik randiig egyik sem tud várni és mégis a pasik a kanosak és azok, akik csak kihasználják a nőket. - na persze sok lánnyal volt már dolgom, talán koromhoz képest túl sokkal is, de túl kicsik az elvárásaik már a mai csajoknak, mindent azonnal akarnak és csak azt akarják, belém meg talán több érzelem szorult, mint kellene, így sokkal inkább mondom Kie-re, hogy a csajom, mint bármelyik amelyikkel megpörgettük a lepedőt az ágyban. Az, hogy a felvetésével zavarba jön nem segít a megítélésén, nem tudom őt ilyen téren komolyan venni, mi lenn ha megcsókolnám, hát akkor elmondhatjuk magunkról, hogy megcsókoltuk egymást és nem jött be, vagy ha igen akkor meg még mindig tudunk róla beszélni, vagy elengedjük és ezt is tudjuk, hogy a kémiánk jó, de a barátságunk még jobb, kár lenne eldobni egy ilyen dolog miatt. Én nem szeretem őt kétségek között hagyni és azt hiszem jobb túlesni rakta, mielőtt túl sokat fog agyalni és beleképzel mindent abba, ami lehet nincs, lehet van, de ezt csak akkor derítjük ki ha végre elengedi magát kicsit. Épp ezért veszem ki a kezéből a szendvicset és várom, hogy egy kicsit megnyugodjon. Szeretem ezt a lányt, azért mert ennyire hebrencs és tudom, hogy ha akar valamit megszerzi a maga módján és ezt biztosan akarja, amikor már jelzi, hogy benne van veszek egy mély levegőt, de kifújni már csak nevetve tudom. - Tudod mit Kie? - állok fel és elengedem az állát és a szekrényhez sétálok. Előkapok egy tequilát a fiókból, nem is tudom mióta van ott, még apámtól kaptam egyszer, hogy ha nagyobb leszek ezt meg kell innom egy buliban, mert nem nézték ki akkor sem, hogy meg fogom inni, de én sem. Most viszont felnyitom és lehúzok belőle. Érzem, hogy végigmar a torkomon, de az arcomat próbálom irányítani, hogy ne lássa mennyire kemény a cucc. Odanyújtom neki. - Akkor igyunk, és bármilyen lesz holnap nem fogunk rá tisztán emlékezni, még sosem rúgtam be olyan igazán, de ha egyszer be kell azt veled akarom. És már kíváncsivá tettél, meg akarlak csókolni, de úgy nem megy ha közben ennyire feszengsz. Barátok vagyunk, te vagy az én jobbik felem, nem fog egy csók tönkre tenni semmit, az viszont ha ennyire ráfeszülünk az már igen. Szóval igyál és ha azt érzed, hogy minden kétséged leittad szólj. - állok felette és várom, hogy elvegye, el fogja ismerem, látom rajta, hogy most olyan helyzetbe hoztuk magunkat, ami nem megszokott, de kell tágítani a komfortzónánkat és ez lehet kicsit túlmegy a barátságon, de egy kamu kapcsolatban egy egyszerű csók nem okozhat gondot. Leülök mellé és végig az arcát figyelem, ha iszik, akkor komolyan belevágunk, bár a több korty amit hirtelen letoltam nekem már nem ad egy perc kétséget sem, semennyire nem bírom az alkoholt a szervezetem azonnal reagál és most is csak vigyorgok mellette támaszkodva.
osem értettem, hogyan tud Lan ilyen lenni, egyszerűen még egy jót sem tudok veszekedni vele, mert mindig annyira higgadt és racionális, és amikor elő akar törni belőlem a dacoló énem, mindig letöri a szarvamat és megszelídít. Kevés ember képes erre, sőt, igazából talán csak ő. Anyámékat pont hidegen hagyja az, hogy mennyire tombolok, megvan a maguk baja. Aztán ha Lan-re borítom az egészet, akkor sem akad ki, maximum beszól, de még egyszer sem volt képes megbántani és annyira megnyugtató a közelsége, hogy egyből elszáll belőlem a feszültség olyankor. Lövésem sincs, hogyan csinálja, de annyira imádom ezt is benne. Egy mosollyal ráhagyom a kólára vonatkozó megjegyzését, tudom, hogy nem egyezik a véleményünk, de ez egy kicsit sem zavar. A műanyag kaját is imádom, ami ugyan már félig kihűlt, de ő vette nekem, jól is esik ez a néhány falat, mert a buliban inkább csak ittam, ami eléggé buta dolog, de szerencsére nem szállt a fejembe annyira. Meg hazafelé egyébként is kialudtam magamból, úgyhogy mondhatni teljesen józan vagyok. - Pedig ha tudnák, hogy mit veszítenek… - sóhajtok egyet. Hülyék is mindannyian, nem ismerek még egy ilyen srácot, mint Lan, aki elnyeri majd a szívét egyszer, azé lesz a jackpot. – De megértem a helyzeted, nekem sem megy túl fényesen a dolog – talán, ha nem lennének túl magasak az elvárásaim, akkor nem szenvednék annyit, de mindig van valami bajom velük és mindig az a vége, hogy menekülök a kamu pasimhoz. Amikor a csók témával előhozakodom, egyszer csak mégsem olyan finom már a sajtburger íze a számban. Úgy érzem, hogy most készülök elkövetni életem legnagyobb baklövését, mert ha ezzel tönkreteszünk bármit is, egy életen át bánni fogom, az már biztos. De ha meg nem próbáljuk ki, azt is bánnám, meg biztosan lesznek olyan helyzetek még, amikor szükség lesz rá, úgyhogy egyszer mindenképp ki kellene majd próbálni, miért ne lehetne ez most? Mikor már majdnem elcsattanna a csók, jövök a hülye dumámmal, nem is tudom, időt akarok nyerni, vagy mi a bajom, mert persze, hogy akarom, de közben meg nem. És végül Lan is megelégeli a szenvedésemet és inkább kineveti, hogy kínlódok. Én is vele együtt nevetek. A következő pillanatban pedig feláll én pedig értetlenül nézek utána. Egy fiókból előszed egy üveg tequilát, és már majdnem azt hiszem, hogy húzóra magába dönti az összeset, de végül is nem szerencsére, azonban hirtelen megáll bennem az ütő, mert ha ő iszik, akkor tuti, hogy kiskanállal fogom összekaparni. – Mit… - művelsz? – kérdezném, de nem jutok a kérdés végére a döbbenettől. Végül is ez egy egész jó praktika, viszont nekem egy egész hordóval meg kellene innom, hogy emlékezetkiesést okozzon nálam. Talán annyi is elég lehet, ha csak oldja a gátlásaimat. – Na jó, add ide – veszem el az üveget és én is iszom belőle, nem is keveset. Mar, mint a fene, ismerős íz, igazából ez a kedvencem. Tizenhat évesen kicsit sem gáz, hogy ez a kedvenc piám, pedig hivatalosan még nem is ihatnék alkoholt… Lan-re pillantok, akinek már mondhatni keresztben állnak a szemei, totál beütött nála a pia az első korty után szerintem. Annyira cuki, ahogy itt vigyorog rám. - Oké – sóhajtom és leteszem a majdnem üres üveget. Gőzöm sincs, hogy hatott-e vagy tett-e velem bármit is egyáltalán. Túl kell lépnem az aggodalmon és megtenni, különben sosem fogok szabadulni a gondolattól. Felé fordulok, majd a karjaim megemelkednek, hogy a tarkójánál összekulcsoljam őket és finoman magamhoz húzom. Félelmetesen közel vagyunk egymáshoz, de igazából már volt ilyen és akkor nem izgultam, most sem kellene, nem olyan vészes dolog ez. Lehunyom a szemeimet és megcsókolom. Nem merek túlságosan heves lenni, igyekszem gyengéden, óvatosan, azt érzem, hogy vissza kell fognom magamat. Valami megmozdul bennem, ez nem túl jó jel. Mi barátok vagyunk, a legjobbak, nem tántoríthat el ettől semmi, még ez a fantasztikusan édes, tequila ízű csók sem, amire ő holnap már nem fog emlékezni, nekem viszont örökre megmarad az emlékezetemben. Mi barátok vagyunk.
Felvonom a szemöldököm és elnevetem magam, amikor azt mondja, hogy akik lekoppanak rólam csajok nem tudják mit veszítenek. Mondjuk eddig egyedül Kie volt aki minden figyelmemet megkapta és lehet ez sem annyira imponál a csajoknak, hogy van egy olyan lány az életemben, aki nem a rokonom, mégis képes állandóan nálunk lógni, együtt alszunk, de még sosem feküdtünk le egymással és a csókig is csak a mostani hercehurca árán tudunk eljutni, de azt sem azért mert visz a vérünk egymás felé. Persze tudom, hogy a barátság jelenleg sokkal erősebb bármilyen románcnál, mert ez lehet örök, viszont a gimiben nem köttetnek olyan szerelmek gyakran, amire azt lehet mondani, hogy vőt fogod várni az oltár előtt, de Kiét bármikor várnám ott ha a barátságunkat kellene megünnepelni. - Te csak ne is csajozz. - nevetek fel, bár nem ítélek el senkit, ha a nőket szereti abban is támogatom, de ez most egy nagyon szar viccnek lett csupán szánva. Még nagyon ráér találni valakit, aki melletted marad élete végégig, addig meg itt vagyok neki én és kiélheti kíváncsi fantáziáját rajtam egy bizonyos szintig, amíg még engedhetünk ebben az egészben. Én nem feszengek rá, csak az ajkaink fognak összeérni és megannyiszor kapott tőlem puszit az arcára, nem olyan nagy dolog egy csók, kettőnk között meg főleg nem de érzem rajta, hogy feszeng és igyekszem nem átvenni, de csak elnevetem magam és elindulok egy kis segítség után, ami majd egészen biztos enyhíteni fog a gátlásokon, ami még ennyi pia után is megvannak benne. Imádom, hogy ennyire felelősséget érez még egy ittas csók miatt is, nem lesz utána semmi, csak apad a kíváncsiságunk, hiszen fiatalok vagyunk, másból sem állunk csak kérdésekből és szeretjük megtapasztalni a választ mi magunk és nem várni, amúgy valaki majd a szánkba adja azt. Lehúzok egy nagy adagot az italból, ami éget és szinte érzem, hogy a fejembe száll pillanatokon belül, nekem nem szabad alkoholt innom. Az egészségem fontos, de az, hogy megkönnyítsem a következő lépésünket, most talán fontosabb ebben a pillanatban. Átadom neki az üveget és ő is belehúz, majd lerakja. Vigyorogva még talán azért nem áll ketté a szemem, de azért mellé támaszkodok. Most vagy megcsókol végre és nem aggodalmaskodik vagy én fogom, de én még várok, de nem is kell olyan sokáig. Ahogy a kezei a tarkómhoz csúsznak automatikusan teszem a derekára és a hátára a kezem és húzom magamhoz, mivel ő nem vadul bele ebbe az egészbe, pedig nekem a pia, és az egész hangulat igencsak meghozná a kedvem máshoz, de tudom, hogy ő a barátom. Mégis az ölembe húzom és nem szakadok el tőle, majd amikor mégis sikerül elmosolyodok, de csak az ital miatt, ha józan lennék és nem lenne bennem a korábbi nem s tudom mennyi korty tequila most egészen biztos érzelmesebb tudnék lenni. - Egészen jól csókolsz Kie. - és bele sem gondolok, hogy ezekután nem tesszük meg többet, mert szemmel láthatóan túlságosan is közel került hozzám, testileg mindenképpen, alig van rajtunk ruha és olyan természetességgel vontam az ölembe, mintha bármelyik csaj lenne a sok közül, de ő belőle egy van . - Bírod még ha bekapcsolom a sorit, vagy kidőlsz az első perc után? - kérdezem még mindig nem mozdulva az állapotból, amit mi csináltunk meg magunknak csodásan.
lőször nem értem, hogy milyen csajozásról hadovál nekem, majd idővel leesik a tantusz és csak egy szemforgatással válaszolok. Lehetne mondani, hogy bénán pasizok, mert mindegyiknek van valami defektje és sosem tökéletes egyik sem. Ha így haladok, vénlányként fogok meghalni. Amikor felpattan mellőlem és megpillantom a kezében az üveget, nem is értem hirtelen, hogy mit akar, mivel Lan nem szokott piálni, majd amikor meghúzza az üveget, még a szám is nyitva marad a döbbenettől. Oké, szóval gátlásokat oldunk, hát legyen. Hozzá hasonlóan teszek én is, csak annyi különbséggel, hogy neki egy korty is elég, hogy kiüsse, nekem meg lehet, hogy két üvegre lenne ehhez szükség. De nem baj, én szeretem, ha józan vagyok és emlékszem a dolgokra. Amint magamhoz húzom, a kezei érintését érzem a hátamon és a derekamon. Nem szokatlan érzések ezek, mert már máskor is megérintettük egymást, teljesen természetes dolgok. A csók az nem igazán, pontosabban ó, de még mennyire, hogy az, csak annyira mégsem, és nem is lehet az közöttünk, majd csak akkor vetjük be, ha kamucsaj-kamupasi helyzetben muszáj lesz csókolózni. Gondolom… hiszen máskor nem lesz rá szükség úgysem… asszem. Próbálok nem beleadni mindent, habár nagyon kevés választ el attól, hogy de. Szeretnék beletúrni göndör fürtökbe, de nem teszem inkább. Azonban egyszer csak az ölébe húz, és én örömmel oda is mászom, de jaj, ez nem biztos, hogy jó ötlet, hiszen alig van rajtunk ruha, ezek nagyon veszélyes játékok így, nehéz megállni egy bizonyos ponton, ahonnan nem szabad továbbmenni, különben olyan dolgok történhetnek, amik viszont tényleg nem tesznek túl jót a barátságunknak. Én már a csókkal kapcsolatban is szkeptikus vagyok, mert tényleg annyira jó volt, mostantól kezdve nehéz lesz nem rágondolnom és nem akarnom is nehéz lesz, legalábbis egy ideig. - Egészen jól csókolsz, Lan – félig-meddig visszhangzom a szavait vigyorogva, amikor már elhúzódunk egymástól. Kedvem lenne megcirógatni az arcát meg a mellkasát, ami totál meztelen ugyebár… jól feladta nekem a leckét ezzel, de ellenállok. Nagyon szeretném újra megcsókolni, de csak egyről volt szó, meg amúgy is, barátok vagyunk, nem akarom elvetni a sulykot. Pedig annyira, de annyira imádnám, ha vele lehetnék együtt először, vele, akiben teljesen megbízom és tudom, hogy vigyázna rám. De nem akarom felrúgni a barátságunkat emiatt. Néhány pillanatig még elidőzöm az ölében, csak úgy nézem az arcát, próbálom kideríteni, hogy vajon mennyire lehet józan, fog-e emlékezni mindenre reggel. Amint ezzel vagyok elfoglalva, egyszer csak megszólal, hogy nézzünk-e még sorozatot. - Aludjunk, oké? – válaszolom, majd egy puszit nyomok az arcára és kimászom az öléből. Huh, nem sokon múlt. Az ingoványos talaj már csak ilyen.
Kezdőlap
- Haver, nekem ne mondd, hogy nem fektetted még meg, mióta vagytok ti jóban, állandóan együtt mentek mindenhova, elég rátok nézni és az ember elhiszi, hogy van szerelem. - már részeg, Cole olyan durván sokat ivott, hogy még a világáról nem tud. Sokszor kapjukmeg Kia-val, hogy mennyire jók vagyunk együtt, pedig mi csak tanulótársak voltunk, aztán valahogy jóban lettünk kialakult, de sosem volt több, nem volt csók, nem volt felesleges kamu flört, de sosem beszéltük meg mi is ez. Barátok voltunk a legjobbak, ő megértett majdnem mindent tudott rólam, még azt is, hogy az egyik barátnője erősen odavolt értem. Sosem voltam az a srác, aki mindenkit megfektet és aztán elköszön, mert nem erre lettem nevelve, tisztelem a nőket, és tudtam hol van az én határom és meddig mehetek el valakivel. 
