Ez a koncert is jól sikerült. Az emberek láthatóan velünk együtt élvezték a zenét, nem csak mi a srácokkal. Mostanában egyre több fellépésünk volt, egyre több helyen láttak szívesen minket. Vagy sőt! Különféle pub-ok, klubok kerestek meg minket, hogy nem játszanánk-e néhány dalt az esti időszakban. (Gondolom jót tett a Daisy-féle hátszél.) Eleinte idegen volt ez az egész. Lámpalázas, hitetlen voltam, és azt gondoltam, hogy nem vagyok elég jó, hogy ennyi ember elé kiálljak, hogy bárkinek vagy bárminek is a frontembere legyek. Persze azt sosem hagytam, hogy ez kívülről is látszódjon rajtam.
Aztán kezdtem feloldódni én is ebben az új szerepben, ami már nem csak az én hangulatomon látszott meg, hanem átragadt másokra is. A csapaton belül és valahogy még a közönségre is. Fontos volt, hogy nekik játszunk, de elkezdtem kizárni őket, mint zavaró tényezőket.  Csak a pozitív töltetüket igyekeztem magamba szívni. Egy csomó ember, akikben az a közös, hogy a mi zenénk jelent nekik valamit. Még mindig hihetetlen...
Ma nem volt tervben, hogy maradjak az after bulin. Csak egy ital, aztán ennyi. Viszont a pultnál kiszúrtam egy csinos, szőke lányt. Rögtön megakadt rajta a szemem. Végigjárattam a tekintetemet tetőtől talpig, majd mellé léptem.
- Hey. Megengeded, hogy meghívjalak valamire? - dőltem neki a pultnak.
- Igen? Várj, kitalálom! Mondjuuuuk... tequila? - vontam fel a szemöldököm egy győztes mosoly kíséretében.
- Még sosem láttalak itt korábban. Hogy kerül egy ilyen gyönyörű nő, mint te egy ilyen helyre? - elvettem a pultostól a kikért italt, majd átnyújtottam a címzettnek. Ez még belefér.
- Van kedved lelépni velem innen? - böktem a fejemmel a kijárat felé, jelentőségteljesen pásztázva végig a tömeget. Jó lenne kicsit kettesben lenni vele. Csak Ő és én. Mindenféle egyéb társaság nélkül.
- Hová szeretnél menni? - már ha a válasz igen volt persze.

Bújkáló mosollyal fürkésztem az arcát, a barna szempárt, miközben a saxomuch-ról beszélt.
- Azta. Egy rajongó. Na és hogy tetszett a banda? - vontam fel a szemöldököm részben valódi kíváncsisággal. Ha valakinek, Evelyn-nek adtam a véleményére.
- Hát akkor rossz hírem van. - ráztam meg a fejemet.
- Azt hallottam, hogy a srác már foglalt. Van egy csodálatos barátnője. Szóval velem kell beérned helyette. - néztem végig magamon. Megfogtam a felém nyújtott kezét, hogy segíthessek neki.
- Legyen, ahogy akarod. - bólintottam, majd felsegítettem rá a kabátját.
- Innen nem messze van egy grill bár. Kezdetnek ehetnénk valami gyorsat. Aztán majd meglátjuk, merre tovább. - éhesen nehezebben jön az ihlet.
- Amúgy... - nyitottam ajtót neki, ahogy elértünk a kijárathoz.
- Akartam már kérdezni, hogy neked mi a véleményed, mint kívülálló, rokoni paranoiában nem érintett személy. - nem mintha paranoiás lennék, de néha nem kizárt.
- Neked nem tűnt úgy, mintha Linnie és Azi nem akkor találkoztak volna először, amikor bemutattam őket egymásnak? - megerősítés nélkül nem akarok gyilkosságot elkövetni. De nem hiszem, hogy tévedne a big bro sense.

Széles mosolyra húztam a számat, amikor kijavított, hogy ő bizony az egyik legnagyobb saxomuch rajongó. Gondolatban én azt még gyorsan hozzáfűztem, hogy ráadásul már elég régóta. Evelyn nem csak azóta kapott ránk, amióta elkezdtünk felülni Daisy révén a hype vonatra. Örülök, hogy minél többekhez eljuthatunk, megszeretnek minket, a zenénket, de azért az "ős-rajongók" mégis csak velünk voltak akkor is, amikor még semmiféle hírnevünk nem volt. Maguktól is ránk találtak.
- Most leöregezted őket? - csóváltam meg a fejemet rosszallóan. De tény, hogy nem hátrány, ha a harminc alattiak is szépen képviseltetik magukat.
- Nem csak felvállalja, hanem egyenesen büszke rá. - engem nem vonz az a stratégia, hogy az álmodozó kislányokra akarjak építeni a valós vagy a kamu szingliségemmel. A zenémért kedveljenek, ne valami bizarr hülyeség miatt, ami egyébként sosem lenne valóság.
- Igyekszem bizonyítani, hogy nem csak tűnök. - hanem tényleg jó társaság is vagyok.
Egyetértettem azzal, hogy a jó grill kaja sose rossz, nem úgy, mint az Ottiline-Aziel téma. Főleg, hogy a női megérzések koronázatlan királynője, Evi is furának ítélte meg az "első" találkozásukat.
- Lehet... - jegyeztem meg.
- Képzelem, miféle buli lehetett az. Vagy valami. - forgattam meg a szemeimet.
- Pörgős vagy nem pörgős... Nem is értem, hogy mozoghatna Aziel és az én húgom hasonló körökben, hogy valami ilyenen fussanak össze. -éééérted. Azi. Az az Azi. Tudjuk, milyen megnyilvánulásai vannak, milyen klubja van. És sejthetjük, miféle helyekre jár. Linnie-nek miért jönne ez be!? A végén még mégse lesz olyan jó ötlet, hogy New York-ban van?
- Hát Aziel érdekében melegen ajánlom, hogy köszönésen kívül más ismeretsége ne legyen vele, vagy kereshetünk új szintist is a bandába. - és járhatsz hozzám beszélőre a börtönbe.
- Remélem, hogy visszatartó erő. Rohadt nagy seggfejség lenne, ha a hátam mögött rácuppanna a húgomra. - mondjuk az is, ha a szemem láttára.
- Ottiline-nek meg ennél csak jobb ízlése van. - és több esze is.
- Aztán ki tudja. - tört ki belőlem egy lemondó sóhaj.
- Nem ismerjük már egymást annyira, mint amikor kicsik voltunk és együtt laktunk. Felnőttünk. Változtunk. - tartottuk a kapcsolatot, jóban vagyunk, de ez nem jelenti azt, hogy mindent tudunk a másikról. Sőt!
- A legnagyobb baj, hogy Aziel elsőre amúgy nem tűnik rossz fogásnak. - sajnos. Ahogy mások, a húgom is bedőlhet neki.
- Csak abban reménykedhetek, hogy a személyisége inkább taszítja, nem pedig elkezdi vonzani. A nők többségébe valamiért gyárilag bele van építve, hogy mindenkit meg akarjanak menteni, és megfejteni a rejtélyeket. Ők lehessenek azok a bizonyos ritka kivételek. De javíts ki, ha tévedek. - nem érdekel senki élete, beleugatni főleg nem fogok, de azért ez nem ugyanaz a tök mindegy, mintha idegenekről lenne szó. Linnie a húgom. Aziel meg hiába ezer éves haverom, nagyon fura egy fazon. A semmiből be tudja jelenteni, hogy ő amúgy házas volt ám. Szóval... már nem lepődnék meg lassan semmin se, ha róla van szó.

- Aha. Ezt te sem hiszed el. - hogy véletlenül egymásba botlottak egy moziban. Azinál nincsenek véletlenek, és a húgom sem egy visszafogott, törékeny virágszál. Remek, már most kiakaszt a talán nem is létező gyilkos duó.
- Aziel minden gyökérsége ellenére jó srác. Szóval remélem én is, hogy nem dobná a kukába a barátságunkat azért, hogy a húgomat is... ehm... kipipálhassa a listáján. - rohadt nagy szemétség lenne, kapásból két Fellowes-zal szemben is.
- Trenírozza kicsit az ízlését, hogy ne ő tetszen neki. Annyi más férfi rohangál New York-ban, akik kevésbé... Azik!? - nem tudom, hogy rá mi a jó szó, mert leginkább az, hogy egy külön fogalom.
- Nem fogom hergelni egyiket sem. - azt én sem szeretném, ha még én boronálnám össze őket. Lehet, hogy nincs is semmi a háttérben, én elkezdek tiltani valami nem létező dolgot, erre csak azért is valóra váltom a rémálmomat. Neeem, köszi. Ennyire még nem ment el az eszem.
- Hát ezzel most baromira nem nyugtattál meg. Most így belegondolva, én még azt is kinézem belőle, hogy sorozatgyilkos. Linnie nem egy tipikus new york-i csaj, talán nem szerepel nála valami sztereotip halállistán. Kivéve, haaa! Mondjuk a nem idevalósi nőket gyilkolássza. - oké. Ezt talán tényleg túlgondoltam. De féltem a húgomat. Tőle. Is. Mindenkitől. Ami lehet, hogy felesleges agymenés, de nekem fontos.
- Hát ez mindig is tény volt, hogy a hallgatásban és a beszéltetésben jobb vagyok, mint a kitárulkozásban. De eddig még nem jutott eszembe, hogy ez is kiválthatja ezt a rejtélymegoldó, ismerkedési kényszert. - azt aláírom, hogy a családunk tényleg fura.
- Nem. Mármint... nem tudom. Lehet. Sok mindenre hajlandó vagyok, ha szeretek valakit. De... közben meg kiakasztó még csak belegondolni is. Nem tudom elképzelni, hogy a haveri körömből bárki is a testvéremet taperolgassa. Azonnal érezném a kényszert, hogy megüssem. Legalább ötször. Ráadásul szerintem nem tudná annyira tisztelni, megbecsülni és szeretni a húgomat, mint amennyire megérdemelné. Ilyen egy-két éjszakás faszságok pedig szintén méltatlanok. De ha nekik így jó... csinálnak, amit akarnak. Főleg, hogy ez csak elmélet. - vontam vállat. De ha már elméletek...
- Te a helyemben rákérdeznél valamelyiküknél, vagy a csendes megfigyelést választanád? - a grillbárhoz érve, ajtót nyitottam Evelyn-nek.

- Remélem, igazad van. - mondanám, hogy bízom Aziel-ben, és abban, hogy nem tenne ilyet, de nem is olyan régen rá kellett jönnöm, hogy ennyi év után sem ismerem őt. Talán semennyire sem. De szerinte úgyis az én hibám lenne, mert hogy nem kérdeztem rá konkrétan. Mint arra, hogy házas-e. Jesszus. Aki ilyen felfogással él, abból lassan már bármit kinézek.
- Oké. Ezzel sem nyugtattál meg. De köszönöm az őszinteségedet, és hogy női szemszögből is rávilágítottál dolgokra. Hogy mondjuk mi lehet vonzó a húgom szerint. - nincs ebben semmi irónia, komolyan hálás voltam neki ezért. Nem szeretem az általánosítást, de a férfiak számára a nők kiismerhetetlenek és felfoghatatlanok. Evi viszont jól képviseli a két nem közti tolmács szerepét. Vagy valami ilyesmi. Ha nem olyan lenne, amilyen, már rég elvesztem volna.
- Nem kell gyilkosnak lennie. - azt én is költői túlzásnak gondolnám.
- Nekem bőven elég a "simán benne van, hogy illegális dolgokat is csinál ott". Hát ne csináljon! Nem szeretném, ha a húgomat is belerángatná valami ilyesmibe. - akár meg tudná védeni ettől az oldalától, akár nem. Ne keverje semmibe, ha lehet.
- Mindig ott leszek a testvéreimnek, bármi történjen is. Lehet, hogy nem értek egyet a dolgaikkal, de nem ítélkezek felettük. Mindenki követhet el hibákat, láthatjuk máshogy a világot. Ottiline számíthat rám most is, és ezután is. Ez sosem fog változni. Nem erről van szó.  - ráztam meg a fejemet.
- És nem. Inkább ne ilyen pofára esések miatt kerüljünk újra közel egymáshoz, ha lehet választani. - nem szeretném, ha bántódása esne. És ebbe a lelki rész is beletartozik.
- Nem csak Azieltől féltem, hanem az egész világtól. De ezt neki nyilván nem adom elő, mert nem szeretnék rátelepedni, vagy hogy ezt érezze. Én is utálnám, ha valaki beleszólna a dolgaimba. - de ezt már azt hiszem, mondtam is.
- Inkább a távolból csendes aggódó típus vagyok. - szeretek mindenre is felkészülni, főleg a legrosszabbra. Aztán örülök, ha mégsem jön el a világvége.
- Remek. Akkor a húgaim olyanok New York-ban, mint két mágnes. - mindenki meg akarja ismerni őket. Kívül is, meg belül is.
Leültünk az asztalhoz, amit Evelyn választott. Gyorsan meg is kaptuk az étlapokat, nem sokkal később az italainkat is.
- Tessék! Mondtam én, hogy bírom a bátyádat! - ez már csak ilyen nagy testvér betegség, amit ők nem érthetnek, mert sosem voltak a helyünkben.
Fogalmam sincs milyen képet vágva nézegettem a két instagramot.
- Biztos, hogy ugyanaz a kabát! Még elő is adott róla valami önsajnáltató szöveget. Akkor az agyam próbálta elhessegetni a gondolatot, hogy a "chicago-i rave partys bige, aki legalább szexi volt és jófej" azonos lehet az evanston-i húgommal. - gratulálok, Remington. Nem kellene naivan precíz földrajzi meghatározásokba kapaszkodnod.
- Mindkettőt megkérdezem. - erre a végső elhatározásra jutottam.
- Aztán meglátjuk, milyen sztorit adnak elő. Ha két halandzsa lesz, akkor legalább kiderül, hogy titkolnak valamit. - és el kell hoznom a konyháról a húsbárdot.
Miután választottunk az étlapról, leadtam mindkettőnk rendelését a pincérnek.
- Témaváltás? - pislogtam rá reménykedve. Tudom, hogy én hoztam fel, de elég volt ebből. Majd foglalkozok vele, ha valós problémával állok szemben.

- Ez mindenhogy agybajnak tűnik. - még ha nem is igazán tudnám megmagyarázni, hogy miért is pontosan. Nincs bajom Aziellel, sőt, a barátomnak tartom, de valahogy a barátaid rokonával kezdeni elvből tabunak tűnik. Ez ilyen íratlan szabály. Ha neki lenne egy húga, én se startolnék rá.
- Nem csak szándékosan lehet illegális dolgokba keverni valakit. - azt azért én sem nézném ki belőle. Nagy seggfej, de nem mindenben.
- És hiába van esze a húgomnak, ha nem tudja, hogy épp hülyeségbe készül belemenni. - de ez csak az én túlgondolós, aggodalmaskodó véleményem.
Az a rész, hogy "legalább már tudjuk, hogy tényleg találkoztak korábban, és azt is, hogy hol" engem cseppet sem nyugtatott meg, de hajlandó voltam elengedni a dolgot. Kár rugóznom olyanon, amiről nem tudok eleget, és talán meg sem történt.
- Hmmh. Caroline jó ötlet. - bólintottam rá.
- Bááár... jobban szeretek ilyeneket inkább szemtől szemben, saját magam intézni. Nem akarom, hogy azt higgye, hogy kémeket uszítok rá, mert én nem merem tőlük megkérdezni, amit akarok. Vagyunk olyan viszonyban, hogy ne legyen szükség az ilyen játszmákra. Remélem. - ráadásul ez kicsit nekem túl női logikás megoldás, ami több okból is nagyon távol áll tőlem. Például kezdve azzal, hogy nem vagyok nő. És egyiküknek sincs rá oka, hogy titkolózniuk kelljen előttem, még ha időnként nem vagyok egyszerű eset. Ahogy Aziel mondta: ha érdekel valami, kérdezz. Így fogok tenni.
Amikor aztán témát váltott, úgy meredtem rá, mint akinek máris a torkán akadt a még ki sem hozott étel. Tény, hogy én kértem, hogy lapozzunk, de erre az éles kanyarra nem számítottam. Linnie és Azi már majdnem kellemesnek tűntek.
- H-hogy mi!? Hogyan? Mikor? - ez volt a legértelmesebb, ami el tudta hagyni hirtelen a számat két értetlen, meglepett pislogás között. Az a bizonyos hal a bizonyos szatyorban esete állt fent. Úgy volt, hogy segítek neki majd választani egyet, ha arra kerül sor, de a jelek szerint a bátyja beelőzött. Szó szerint is.
Aaron volt olyan jó arc, hogy nosztalgiából elvitte a barátnőmet egy illegális gyorsulási versenyre, ahol fű alatt megnyerte neki álmai nem két dolcsis autóját. Mert ez már csak így megy...
- Engem nem zavart, hogy engem hívtál, ha el akartál jutni A-ból B-be. - ezt szögezzük le. Szívesen taxiztam, és addig is együtt voltunk. Sosem éltem meg nyűgként vagy ilyesmi.
- De így tényleg egyszerűbb lesz. És... öhm... hát akkor... gratulálok az álomautódhoz! Sok mérföldet vele! - viszonoztam a lelkes-boldog mosolyát. Örülök, ha örülsz.
- Na és milyen a kocsi? Jól megy? Felavadtad már? Van róla képed? - és ugye te nem akarsz vele versenyeken indulni, mint a bátyád!? Nem a te vezetési stílusodban és figyelmedben nem bízom, hanem mindenki máséban. Annyi idióta fordul meg az ilyen helyeken. Sokan isznak, drogoznak, meg még ki tudja, miket művelnek. Nem szeretném, ha Evivel történne valami. A hazardőr kaszkadőrmutatványokat hagyjuk meg inkább Aaron-nak.
Na persze én is jártam már ilyenen, és képmutatás lenne azt mondanom, hogy nem tettem próbára magamat és a Mustang-ot anno, de nem szeretném, ha Aaron New York-ba költözésével ez innentől rendszeres tesós program lenne náluk. Evelyn-t ne vigye el az új-LA éjszakai élet irányba, neki már megvan a saját útja. Unalmas vagyok? Lehet. De... akkor is...
- Az azért durva, hogy nem lett balhé belőle... Ezerből egy, aki nem áll neki pattogni és szemétkedni. - ritka nagy mázlijuk volt. Evi bátyjának többszörösen is. Neki is megérhet egy jobb horog, ha nem fogja vissza magát. Nem csak Caroline és Ottiline szerepelnek a legfontosabbak listájának élén.

- Talán jobb, ha nem is tudjuk. - avagy inkább csak nem akarok belemenni ebbe a témába. Szerintem nem kell semmi extrémre gondolni. Mármint nem kell gyilkosnak, fegyverkereskedőnek és hasonlónak lenned, hogy kimerítsd az illegális fogalmát. Ott vannak pl a drogok is, vagy mondjuk az adócsalás. Akinek jól menő night club-ja van, benne van a pakliban, hogy akad ott simlisség is bőven. Ezzel részemről az Azi-Linnie témát végérvényesen lezártnak tekintettem.
Nem mintha a versenyen nyert autó sztorija megnyugtatóbb lenne.
- Oooké. Ez jól hangzik. - az ujjaimat az övéi közé fűztem. Valahol érthető, hogy szívesebben vállalja be a vezetés felezését egy saját kocsival, mint az enyémmel. Ez fordítva is igaz. És az is figyelmes tőle, hogy így akár ihatok is valamit,  ő pedig mindkettőnket el tud taxizni. Imádok vezetni, az alkohol pedig nem létszükségletem, de nagyra értékelem a kedvességét. Végül is csak jót akar nekem. Neeeem mintha ezt a Mustang-gal nem lehetett volna eljátszani, de mindegy.
Kíváncsian vettem át tőle a telefonját, hogy csekkolhassam azokat a képeket a csodajárgányról.
- Csinos darab. Illik hozzád. - nyújtottam vissza neki egy mosollyal spékelve.
- Még szép! A világ végére is. Úgyis ideje gyakorolnom a "passanger prince" szerepet. - nem volt kérdés, hogy rábólintok a meghívásra.
- Az úti célt meg majd kitaláljuk. - tudom, hogy ő random is képes lenne rá, de én jobban szeretem tudni, hová tartok, és nem csak bele minden konkrétum nélkül a vakvilágba. Sokat fejlődött a spontaneitásom, de azért ennyire még nem eleget.
- Háááát. Előtted én se akartam volna gáznak tűnni. Szóval megértem a srácot és a tesódat is. - de azért ne reklámozza túlságosan a barátnőmet másoknak, ha lehet.
- Nem ismerem őket, de szerintem ha eddig nem lett, akkor már nem is lesz belőle semmi. A haverjai nem partnerek benne, szóval egyedül maradt a hisztijével. Ő ment bele, akkor így járt. - vontam meg a vállamat. Alakulhatott volna szarul is ez az ügy. "Ronnie" ezt a nagylelkűsködést nem igazán gondolta át. Értem én, hogy az egó fényezés mellett a jó szándék is vezérelte, hogy megörvendeztesse a húgát, de nem ártott volna olyanokkal kalkulálni, hogy mi van ha ezért rájuk szállnak.
Érdeklődve vontam fel a szemöldököm valami Hope nevű lány említésére, akit a Melange of Art-on keresztül ismert meg.
- Szívesen elkísérlek. - arra a fellépésre.
- Szakértő ugyan nem vagyok, de ha tehetséges, azt meg tudom erősíteni. - egyelőre ennél többet nem tudok tenni. Várom, hogy ilyen és ehhez hasonló feltörekvő zenei tehetségekkel foglalkozhassak, de az még nagyon a jövő zenéje. Egy távoli jövőé. Előbb "szabaduljak meg" az Aunt Marie's -től valahogy. Nem igazán tolonganak a helyemre. Olyat pedig nem szeretnék a személyzet nyakán hagyni, aki nem becsülné meg őket és a helyet.
- És milyen stílusban mozog?

- Ki nem hagynám. Még sosem vezettem ilyen autót, hiba lenne nem kipróbálni. Engem is érdekel, milyen. - úgy az egész. És hogy kellően biztonságos-e ahhoz, hogy Evelyn nagyobb távokat is megtegyen vele. Nem lenne szerencsés, ha valahol cserben hagyná. Ki tudja, hogy mit házibuher tunningoltak rajta, ami nem feltétlenül jó dolog.
- Akár Rafe-val is megnézethetnéd. - na ő tuti nem verné át vagy húzná le Evit. És valahogy kizártnak tartom, hogy ne legyen precíz.
- Ha le van papírozva, onnantól már nem igen tudna mit csinálni. Meg tényleg elég szánalmas húzás lenne tőle, aminek gyorsan híre menne a versenyes körökben. Elintézné magát egy életre. Kétlem, hogy ezt megkockáztatná. A haverjai agyon is vernék érte. - ez a dolog már szerintem bőven aktualitását vesztette.
- Bízom az ízlésedben, szóval látatlanban is azt mondanám, hogy tehetséges. - Evelyn nem olyan, aki hiú ábrándokba hajszolna valakit. Nem szeret másokat megbántani, de ez még mindig sokkal jobb, mint hagyni valakinek, hogy leégesse magát és hülyét csináljon magából. Sosem tenne ilyet senkivel, ezzel a lánnyal sem.
- Ez nagyon jól hangzik! - hogy mindenevő és nem skatulyázza be magát, hanem hagyja, hogy bármi inspirálja.
- Ha a hangja passzol a mi stílusunkhoz is, és a többieknek sincs kifogása ellene, akár meghívhatjuk néhány fellépésünkre is. Időnként egy női hang bevonása tökre fel tudja dobni, és meg tudja törni a dalok egyhangúságát. Nekünk egy kis extra plusz lenne, Hope-nak pedig jó lehetőség, hogy egy másabb típusú közönségnek is megmutassa magát. - szerintem simán összehozható, és még valami tök jó is kisülhet belőle.
- Oké. Király. Benne vagyok. Szívesen meghallgatom őket. - legalább tudom majd, hogy nagyjából mire számítsak, amikor élőben is megnézzük őt.
- Örülök, hogy ennyire jól megy a vállalkozásod! Nagyon büszke vagyok rád. - villantottam rá egy elismerő mosolyt. Ezek szerint egyre többen rá akadnak a Melange of Art-ra, ami szuper. Az ügyfelei elégedettek, ajánlják őt, és a netes reklámok is működnek. Evelyn nagyon profin csinálja, és jó segítőket is választott maga mellé, hogy ne szakadjon minden a nyakába. Abból hamar káosz lett volna, nem fejlődés.
- Nincs. Vagyis... néha akad valaki, de eddig még egyikükben sem fogott meg semmi, hogy szívesen betanítanám. Nem voltak "aunt marie's kompatibilisek", ha érted mire gondolok. Tudom, hogy nem válogathatok örökké, csak... nehéz. Senkivel se akarok kibaszni. - se a többiekkel, se a tulajjal, se magammal, se az új emberrel.
- Viszont szállodavezető már van. - korábban már említettem Evinek is, hogy kicsit szét akarom cincálni a munkaköreimet, hogy az utódomra ne kerüljön akkora nyomás, és csak a saját munkájára kelljen koncentrálnia.
- Naná, hogy foglalhatsz. Ezt már anno is felajánlottam. És nem kell e-maillel bajlódnod, majd megbeszéljük a részleteket, hogy ki, mikor, hányan, meddig, milyen szobák, aztán intézem én a recepcióval. Megoldjuk. - nekik mindig jut hely.
- Szóval akkor az idén ők merészkednek hozzátok New York-ba. Talán ha látnak titeket hazai pályán, és hogy mennyire jól megtaláltátok itt a helyeteket, a számításaitokat, akkor innentől máshogy gondolnak majd mindenre. Elképzelve minden sokkal kriminálisabb, mint amikor a saját bőrödön tapasztalod. - hasznos látogatás lehet. Remélem, hogy minden jól alakul.

- Végül is adja magát. Neked jól jön a megbízható ismerős, neki pedig a bevétel. - gondolom én. Elég egyszerűnek tűnik a képlet.
Most ismét rajtam volt a sor, hogy meglepett, megvilágosodott képet vágjak. Te egy zseni vagy!
- Basszus. Ez nagyon jó ötlet!!! Most én nem értem, hogy nem jutott eszembe ez az előzenekar dolog. - vakartam meg a tarkómat. Tökéletesen logikus, hogy felajánlhatjuk neki ezt az egészet.
- Ugyan. Örülök, hogy megadhattam a kezdő lökést. Megérdemled, hogy komolyabban tudj foglalkozni azzal, amit szeretsz, és pozitív visszajelzéseket kapj érte. De hiába az én ötletem, ha te nem olyan vagy, amilyen. Csodálatos vagy! És ezt minden elfogultság nélkül állíthatom. - néztem rá teljesen komolyan, hogy lássa az elszántságomat az ügyben.
- Igen, tudom-tudom. Nem is akarok feleslegesen rágörcsölni a témára, tudom, hogy a tökéletes utód nem létezik meg ilyenek, de azért szeretném a legjobbat kihozni belőle. - nem vagyok valami visszaeső pszichiátriai eset, akiért aggódni kell. Tudom, mit csinálok.
- Rengeteg időt és energiát öltem bele és... Nem is tudom jól megfogalmazni. Nem szeretném, ha csak romok maradnának utánam. Ennyi évet és a személyzettel való kapcsolatot nem lehet néhány megbeszéléssel bepótolni, de azért jó lenne, ha részben mégis. - ne legyen nagyobb szívás belőle, mint amekkora feltétlenül szükséges. Nem akarok folyton visszajárni, hogy foltozgassam a sok szarságot. Azzal megint nem lennék előbbre.
- Nem eleget? - vigyorogtam rá szemtelenül. Szeretem hallani tőle, hogy én vagyok a legjobb.
- Mindenki szeretne, igen. Csak az ne dolgozzon a vendéglátásban. Te is tudod, hogy ez ilyen. Sajnos nem kívánságműsor. Amikor mások otthon vannak és ráérnek étterembe, szállodába menni, nekünk akkor van a munka. Este, hétvége, ünnep. - vontam vállat. Nem véletlenül egyre nehezebb embert találni, akinek ez bejönne. De ha egyszer ilyenkor és ebből van a bevétel, nincs mit tenni.
- Én is szeretnék találkozni velük. - azt hiszem. Talán nem esznek meg reggelire kiskanállal. Remélem, kedvelni fognak, és nem gondolják azt, hogy ártani akarok a lányuknak vagy valami. Ugyan még nem vagyunk ezer meg egy éve együtt, de Evi nagyon fontos nekem, ezt nekik is tudniuk kell. És nem a kezdeti rózsaszín köd és hasonló baromságok mondatják ezt velem. Nagyon sokat köszönhetek neki. Némi erős túlzással ugyan, de szinte új ember lettem hála neki. Sokat fejlődtem bizonyos dolgokban.
- Hááááát ezt nem tudom. Nem hiszem. - ráztam meg a fejemet bizonytalanul.
- Nem azok a kimozdulós fajták. Mi repültünk ki, akkor szállingózzunk is szépen vissza ilyenkor a családi fészekbe. Amúgy sem hiszem, hogy annyira örülnének, hogy mind a hárman New York-ban próbálunk boldogulni. Főleg, hogy Jake is szívesebben járna itt egyetemre. Biztos félnek, hogy végleg rákap a város ízére, aztán elkallódik, mint mi. - mármint hogy nem lesz diplomás csoda doktor és hasonlók. Nem hiszem, hogy Caroline-t megdicsérték volna amiért ott hagyta az evanston-i praxist, és most itt "vergődik" velünk, a két fekete báránnyal. Talán el kellene gondolkodniuk lassan, hogy nem is bennünk van a hiba, hanem ők vannak begyöpösödve, és rajtunk keresztül akarják kiélni a saját nagyzolós gyökérségeiket. Már nem is tudom... Nem kellene ilyeneket gondolnom, de...

- Egyáltalán nem hangzik gonoszan. Tökéletesen értem, hogy mire gondolsz. Ismerős az érzés. - sajnos sokszor bennem is valami hasonló kavarog, ha a szüleimre gondolok. Csak ők sosem fogják belátni, hogy igazam volt és jól döntöttem. Nem még így, hogy ott hagyom a jól hangzó ügyvezetői állást a zenélés miatt. Szerintem befuthatunk akármennyire a bandával, ők ezt akkor is szimpla bohóckodásnak fogják gondolni. Ez van.
- Reméljük. Nehéz, de talán nem lehetetlen. - kevés olyan lelkiismeretes őrült rohangálhat New York-ban, mint én. Kicsi a világ, de nem ennyire. És ez nem önfényezés vagy ilyesmi, hogy én azt hiszem, hogy mások nem érhetnek fel hozzám. Egyszerűen csak kevés az elhivatott ember, akit nem csak a pénz motivál.
- Változik a világ, változnak a szokások, az igények is. Egyre többen utaznak el otthonról az ünnepek alatt. A kandalló a zoknikkal már lassan csak a filmekben létezik. Ami meg a vendéglátást illeti... Mindenki szeret kiszolgálva lenni. Végig dolgozzák az évet, és úgy érzik, hogy jár nekik az év végi, ünnepi pihenés. Nem mindenki szereti a karácsonyi felhajtást, és ők inkább wellness szállókba menekülnek. Nem kell vendégeket fogadni, főzni, házat díszíteni, hanem az egész róluk szól. Ráadásul máskor talán nincs is rá igazán idejük, szükségük. Hiba lenne ezt nem meglovagolni. - még ha fura is.
- A karácsony nekem sem jelent túl sokat. Azon kívül, hogy szeretek ajándékozni, ugyanolyan nap, mint a többi. Azok gondolkodnak másképp talán, akiknek van gyereke és miatta megéri bajlódni. Ha nekem is lesz saját családom, én sem leszek ekkora grincs, mint ilyenkor. Egyébként szeretem a karácsonyt, a hangulatát, a zenéket, a fát, a díszítést. Összeülni, enni, beszélgetni. De most nem ez van... - vontam meg a vállamat. Majd ráérek akkor ezzel foglalkozni.
- Biztos! Inkább én remélem, hogy ők kedvelni fognak engem. - és náluk nem kattan be olyasmi, hogy nem egy zenész gyökeret képzeltek el a lányuk mellé.
- Ne sajnáld. Legalább nem jönnek ide észt osztani, és hazai pályán amúgy is könnyebb lekenyerezni őket. - mármint nekik hazai. Ott jobb kedvük van.
- Majd megyünk mi. Összehozzuk úgy, hogy mindkettőnk családjára jusson elég idő. Deee főleg a tiédre. - az is lehet, hogy beugorhatnánk a nagybátyámékhoz Chicago-ban.
- Lehet. Nem tudom. A büszkeség szó szerintem hiányzik a szótárukból. De annak örülnék, ha Jake is New York-ba jönne. - aztán Fellowes tesók egyesüljetek.
- Még szép, hogy számít. - jót vigyorogtam azon, hogy szerinte jó irányba kallódtunk.

- Jó fej gyerekek lehetnek. Ritka. És persze elismerés a szülőknek is. - legalább ők foglalkoznak velük, nem csak bevágják őket a TV vagy az okos kütyük elé, hogy nesze, foglald el magad, hagyjál engem békén, aztán majd csak lesz valami.
- Hmmm. Akkor mi lenne, ha kompromisszumként egyelőre jobb híján a karácsonyi díszítős vágyainkat az Aunt Marie's-en élnénk ki? Oda sem ártana valami ünnepi dekor. És még fizetnek is érte. - mert hát nyilván nem ingyen gondoltam. A Melange of Art profiljába vághat valahol, így kellemest a hasznossal.
- Persze csak, ha van kedved. Nem szeretnélek plusz munkával leterhelni még én is. - az év vége előtt gondolom neki is hajtás van.
- Talán éppenséggel akarok. - néztem rá elgondolkodva.
- Mivel az én családomat nem igazán érdeklik a zenei ömlengéseim, így elég csábító, hogy bedobjam a dobolást. Ha másról nem is, de erről szívesen tartok nagy előadást is. - máskor nem igen van lehetőségem rá. A srácokkal meg nem ugyanaz, mint idegeneknek, laikusoknak magyarázni, akik nincsenek benne ebben.
- Így most már még jobban várom, hogy megismerjem őket. - a végén még felüdülés lesz.
- Nekem dolgoznom is kell, nem hiányozhatok pont én a leltárból, így ha akarnám se tudnám túltolni a családozós témát. - így ezt mindketten megúsztuk.
- Hohó, de még mennyire. Olyanok leszünk, mint a sáskák. - itt nyüzsgünk majd ahányan csak vagyunk.
- Én nem fogom lebeszélni róla. Jake imádna itt élni. Lehetne ez az újévi bakancslistáján. - már ha van neki olyan.
Most, hogy megettük a kaját...
- Nem tudom, te hogy vagy vele, és tudom, hogy késő is van már, de én innék egy kávét. De nem itt. Hanem valami nagyon édes különlegesebbet. - néztem rá várakozó bizonytalansággal. Hajlandó vagyok lemondani róla, ha nem vevő a hülyeségeimre, és inkább haza menne vagy valami. Akár benne volt, akár nem, kikértem a számlát, hogy legalább a fizetésen túl legyünk...