A testem együtt mozdul a tömegével. Néhány másodpercre lehunyom a szemeimet, miközben táncolok és a magasba nyújtom a kezeimet mintha csak elakarnám érni a levegőben úszó lézercsíkokat, amik vad táncot járnak a zene ütemére. Mindig egyedül jártam el ilyen helyekre, így legalább csak magamért voltam felelős. Természetesen az ilyen kiruccanásaimról konkrétan senki sem tudott. Még az kellett volna, hogy valakit mindig a nyakamba akasszanak testőrnek. A ruhám ugyan nem sokat takar, de azt hiszem még így sem voltam olyan bevállalós, mint a legtöbb lány akit eddig láttam. A dj szinte észrevétlenül keveri a számokat, így nem is tudom mennyi idő telik el mire kimozdulok az emberek és a pult felé veszem az irányt. Tűsarkút viselek, de még így is elveszek az emberek között.
A pultra könyökölve próbálom kivárni a soromat, de azt hiszem a nagyváros tempójához egy kicsit harcosabb lélekjelenlét kell, hiszen így nem kifejezetten érem el a célomat. Már sokadjára lendül fel a kezem, de a pultos még így is máshoz fordul korábban. Ekkor lép be mellém egy rohadt magas szőke srác, akihez persze egyből odalép egy pultoslány.
-Szia! Kérnél nekem egy whiskeyt légyszíves? Vagy túl alacsony vagy láthatatlan vagyok, mert 10 perc alatt nem sikerült alkoholhoz jutnom.-fordulok felé a lehető legszebb mosolyommal. Vagy ez vagy lassan átmászok a pulton és kiszolgálom saját magamat.  

A pultosokkal ellentétben a szöszivel legalább szerencsém van, hiszen hajlandó a megmentésemre sietni miután visszafogottan ugyan, de a tekintete végigvándorolt a vonásaimon. Általában az ilyen helyeken kevés időt töltök a táncoló tömegen kívül, így sosem szoktam fázni, éppen ellenkezőleg. A hazaútra pedig ott pihen a kabátom abban a szedett-vedett kis ruhatárnak aligha nevezhető valamiben, bár nem vagyok benne biztos, hogy onnan még előkerül majd valaha.
-Köszönöm!-Hálás mosoly a válaszom, hiszen egyáltalán nem lenne kötelessége kisegítenie bár az ilyen helyeken többnyire rendesek az emberek egymással. Pontosan ezért kedvelem jobban a rave partykat, mint bármi mást.
Amikor a kezemre fog és elindul velem és laza "wuuuu" kicsúszik a számon ahogy igyekszem tartani a tempót az ő hosszú lépteivel amíg nem talál egy befoglalható "asztalt".
Bókjára finoman az ajkamba harapva pillantok fel kék szemeibe miközben elfogadom a felém nyújtott kezét.
-Ottiline. De szólíts csak Linnienek.-Mutatkozom be én is neki miközben most az én tekintetem méri végig őt. Már most tetszik ez a város, úgyhogy nagyon remélem, hogy minden a terveim szerint alakul majd, hogy maradhassak.
A poharat átvéve tőle emelem fel a koccintásra.
-És a magas, szőke megmentőkre.-Kacsintok rá miközben a két pohár röviden összeér, figyelve hogy ebben a pillanatban tartsam a szemkontaktust. Iszok egy kortyot, ami máris kellemes melegséget hagy maga után a számban. Az ujjaimmal végigsimítva a tincseimet igyekszem kis rendet varázsolni, hiszen az eddigi táncolás már minden bizonnyal összekócolt valamennyire.
-Chicago után ez azért elég más szint.-A tekintetem körbejárja a minket körülvevő gyönyörű káoszt.
-Jól választottam ki az első bulimat, vagy itt ez az átlag szint?-Kíváncsian érdeklődök, bár lehet, hogy nem gyakori vendég ilyen rendezvényeken.
-Mondd csak, Azi! Főállásban vagy a rave partyk szuperhőse vagy csak különleges alkalmakkor viseled a köpenyt?-Kérdezem szórakozottan megvonogatva a szemöldökeimet.  

-Köszönöm szépen, édesanyámnak mindenképp átadom majd az elismerésed.-Nevetek egyet  félrebillentve a fejemet. Főleg kiskoromban utáltam, hiszen mindenkinek problémát okozott, hogy valahogyan megjegyezze a nevemet. Mára már tényleg van amikor egyszerűen csak "Linnie" néven mutatkozom be és le is van tudja a probléma.
Bókjára még talán egy árnyalatnyit el is pirulok, amit tudjunk be az eddig elfogyasztott alkoholnak, hiszen az én tollaimat nem olyan egyszerű felborzolni ennyivel.
-Tényleg te leszel ma a napom hőse.-Mosolygok rá miközben belebújok a felém nyújtott kabátba. Instant tüdőgyulladás szinte be volt biztosítva, hogy ilyen hirtelen megálltam.
-Igen. Egyenesen a Szeles Városból.-Bólogatok lelkesen egy széles mosollyal. Azzal már nem is sokkolom, hogy Chicagonak is csak a külvárosában laktam, de gondolom az hogy Evanston egyébként sem mondana neki túl sokat.
-Ez jó hír. Ha tényleg itt maradok, akkor legalább a bulizási színvonal már biztosítva van.-Pillantok rá elégedetten, bár nem mintha a szórakozási lehetőségek lennének a fontossági lista élén, hiszen főleg az első időben rengeteget kell majd dolgoznom, hogy kialakítsak egy stabil vendégkört.
Egyre szélesebb mosollyal kapaszkodik a tekintetem az övébe, ahonnan éppen csak egy pillanatra vándorolnak el a szemeim ez ajkára mielőtt visszatérnek a kék íriszekre. Klasszikusan olyan srácnak tűnik, akivel ki tudnám borítani a fél családot, ha hazavinném és azt hiszem ettől csak még szimpatikusabb a számomra amellett, hogy a kisugárzása is elég megnyerő.
-Ohh. Hát ezt nem tudtam, hogy egyenesen a rave Clark Kentjéhez van szerencsém.-Nevetek meglepettséged színlelve.
-Olyannyira nem régóta, hogy csak 3 napja érkeztem meg.-Bólintok néhányat megerősítve a szavaimat.
-Hősködés mellett vállalsz idegenvezetést napközben? Nem akarok a klasszikus turista lenni a buszon, engem tényleg a város érdekelne.-Remy egyenesen meggyilkolna szerintem azért, hogy ilyen gyorsan lepacsizok egy vadidegennel, de hát ugye amiről nem tud az nem is fog fájni neki. Nekem meg nem ártanak az új kapcsolatok.

-Egyelőre csak látogatóban vagyok itt a testvéremnél. A terv az lenne, hogy maradok is, de ez majd úgyis eldől a következő 1-1,5 hétben.-Nagyon sok dolgom lesz ebben a rövid időben és talán nem is bulizással kellene foglalkoznom, de miért pont a legjobb részét hagynám ki ennek az egésznek? Végre nem kell kilógnom az ablakon keresztül felnőtt korom ellenére.
-A város már biztosan tetszik.-Kicsit csendesebben jegyzem meg miközben a tekintetem az ajkain kalandozik. Miért nem voltak ilyen férfiak Chicagoban? Mondjuk szegény Remy már biztosan megőszült volna, hogy kifogom isteni érzékkel választom ki az olyanokat, akikről süt, hogy nem könyvtárba járnak délutánonként. Mondjuk nem mintha engem ott lehetne elsőkörben megtalálni.
Elképedésére jókedvűen nevetek egyet kicsit félrebillentve a fejemet miközben ártatlanul pislogok rá.
-Tehetség és komoly kutató munka van benne, hogy én ma itt vagyok.-Kacsintok rá. Sokat segített azért az, hogy én otthon is ilyen körökben mozgok, így azokon a kapcsolatokon keresztül már nem volt olyan nehéz megtudnom a részleteket a mai estéről. Ha pedig lúd akkor legyen kövér, hiszen a két hétből legalább 2-3 estét illik lealjasodni.
-Hm. Micsoda megtiszteltetés. Hálás lennék, hidd el.-Hogy milyen formában azt egyelőre nem részletezem és még én sem tudom pontosan. Legalább legyen valami aktuális szórakozásom. A barátnőim konkrétan kettétörnének, ha legalább egy hasonlóan erős kaliberű srácot nem tudnék felmutatni New Yorkból. Talán ő még ideális jelölt is lehet, bár ahhoz nekem egy picit több idő kell, hogy érezzem a kémiát valakivel.
-Gyakorlatilag minden. Turistáskodni egyedül is tudok majd egy térképpel. Az olyan részek érdekelnének, amik nincsenek benne az első tíz google találatban. Éttermek, büfék, amik hajnali 2-kor is nyitva vannak, a legjobb eldugott kis üzletek, a 3 legszebb kilátással rendelkező háztető ahova fel lehet lógni..-Igazából tényleg a város kevésbé ismert részei érdekelnének, amiknek a létezéséről csak azok tudnak, akik tényleg itt élnek már évek óta.
-Meg esetleg ha ismersz néhány megfizethető albérletet az is elég hasznos lenne.-Ki tudja? Lehet vannak ismerősei, akik éppen kiadják a lakásukat, de nem feltétlen hirdették meg az interneten a lehetőséget, ahol én is rábukkanhatnék.
-Neked mi a kedvenc helyed?-Kérdezem miközben néhány korty whiskeyvel újra átmelegítem a testemet.  

-Igen. Kifejezetten az én ízlésemnek való.-Bólintok az ajkamba harapva anélkül, hogy megtörném a szemkontaktust. Sosem voltam szégyenlős, de nem is vetettem oda magam túl nyíltan senkinek sem. Mindig úgy voltam vele, hogy a férfiaknak szükségük van egyértelműbb jelzésekre, de aki nem tud olvasni az általam adott jelek között, annak az intelligencia szintje nem az enyémhez illő.
-Lois Lane-ből előléptem Nancy Drew-nak? Ezt mindenképp beírom az önéletrajzomba. Semmi veszélyfaktor, csak a szokásos női FBI-os képességek.-Nevetek egyet kissé megvonva a vállaimat.
-Édes?-Kérdezem félrebillentve a fejemet miközben közelebb lépek hozzá.
-Nem.. A látszat sokszor csal kedves Azi. Közel sem vagyok olyan jámbor, mint ahogy azt elsőre sejtik az emberek.-Talán beszélhetnék néhány gondolattal elővigyázatosabban, hiszen nem ismerem ezt az embert. Egy jó estéhez viszont azt hiszem nem is kell mindent tudnom róla. Ha valóban találkozunk még, akkor úgyis lesz lehetőségem megismerni. Ha pedig nem.. Akkor már így is bőven eleget tudok róla.
-Remek! Pontosan ilyen ismeretekre lenne szükségem. Egyelőre Manhattanre koncentrálnék, de ha belefér majd az időmbe, akkor mindenképpen élnék a lehetőséggel, hogy Brooklynt is felfedezzem.-Hálás mosollyal mérem végig az arcát.
-Az ártól függ. Alapvetően jobban kedvelem a privát életteret, de lehet, hogy az elején meg tudok békélni azzal is ha van lakótársam.-Legalább addig, amíg az üzletet be tudom majd indítani. Utána majd okosabban tudok ilyen szempontból is gondolkozni.
-Egy hotelben vagyok jelenleg..-Így legalább a reggeli biztosítva van és tényleg van egy kis nyaralás feelingje ennek az egésznek amellett, hogy próbálom elrendezni itt a jövőmet.
-Otthon nem tudják, hogy maradásra készülök. A tesómmal is csak akkor osztottam meg, amikor ideértem.-Amíg nincs semmi biztos a kezemben bőszen fogok hallgatni erről az otthoniak előtt. Anyát már azzal sikerült félig az őrületbe kergetnem, hogy ilyen sokáig távol leszek.
-Érdekesen hangzik. Megmutathatnád majd mindkettőt.-Mármint ha tényleg fel fogjuk emelni egymás miatt a telefont.
-Táncolsz velem?-Kérdezem felé nyújtva a kezemet miközben teszek néhány lépést az emberek irányába. 

Látom, hogy sikerül egy kis zavart okoznom az erőben ahogy közelebb lépek hozzá, pedig még be sem dobtam magam úgy igazán. Milyen nők vannak itt New Yorkban?
-Ohh, hogyne.-Mosolygok rá ártatlanul.
-Biztosan élveznéd.-Mérem végig leplezetlenül ismét mielőtt újra a szemeibe nézek és koccintok vele, annak ellenére, hogy talán bölcsebb volna abbahagynom az ivást, de nem azért vagyok ma itt, hogy mindenen aggódjak. Nem mintha ez túlzottan jellemző lenne rám.
-Éreztem én, hogy kit kell leszólítanom.-Most képzeletben meg is veregetem a saját vállamat, hogy a szerencsefaktorom milyen brutális mértékben magas volt a mai megmozdulásomnál.
-Előre is köszönöm szépen.-Mosolygok rá hálásán. Most már plusz egy embertől remélhetek információt, mármint ha ma még tényleg elérhetőséget cserélünk, bár amennyire Remy örült annak, hogy maradni készülök lehet elég lett volna, ha csak őt jobban ráizzítom a témára, de mindegy. Több szem többet lát.
-A lehető legtitkosabb.-legalább addig amíg nincs valami aláírt papírom, hogy én igenis itt fogok maradni. Addig túl könnyen haza bírna rángatni anya legyek akárhány éves és Remy bármennyire is próbáljon belém kapaszkodni.
A beszélgetésből nekem elég is legalább egy időre, hiszen nem azért jöttem, hogy a szám többet járjon, mint a lábam. Szórakozottan felnevetek amikor végül ő indul előre én pedig a kezébe kapaszkodva követem őt a buli sűrűjébe ügyelve nehogy véletlenül elszakadjak tőle. Magas ugyan, de lehet, hogy többet meg sem találnám, azért pedig kár lenne.
Ahogy magához húz az ajkamba harapva tartok vissza egy vigyort miközben a fejemet hátrabillentem a vállának és a hátam a mellkasához simul, ahogy szinte azonnal együtt mozdul a testünk. A kezét még mindig fogom, amit végül a dzsekije alá vezetek a hasam fedetlen bőrére majd elengedem, hogy kedvére kalandozhasson. Néhány másodpercre lehunyom a szemeimet kiélvezve a zene lüktetését és a teste közelségét, míg az én tenyerem a tarkójára simul. Lassan keresem meg újra a tekintetét a vállam felett felpillantva rá.

-Hát ez igazán érdekes. Akkor a te esetedben az univerzum is azt akarta, hogy itt találd meg a számításaidat. Honnan költöztél ide egyébként?-kérdezem kíváncsian miután kikeveredtünk az emberek közül. Még mindig nem menekül pedig le is léphetett volna valami könnyű szórakozást keresni, de sok pasival ellentétben kifejezetten keresi a lehetőséget a beszélgetésre ez pedig nagyon tetszik.
-Dolgozni és tanulni is egyaránt. Én a szépségiparban helyezkedtem el a gimnázium után. Fodrászat, kozmetika, smink... gyakorlatilag majdnem minden szakirányt sikerült lefednem, hogy a lehető legátfogóbb tudást szerezzem meg, közben pedig természetesen ezeket a gyakorlatban is alkalmaztam, hogy meglegyen a kellő rutin. Mostanra sikerült olyan alaptőkét összeraknom, ami fedezné az elhelyezkedésemet a városban. Ha be tudom indítani az üzletet utána persze élnék még a további lehetőségekkel, amit a város biztosít és folytatnám a különböző papírok begyűjtését.-még akkor is ha egyik sem olyan jellegű, amit otthon bárki értékelne, mondjuk soha nem a szüleim boldogságáért tanultam, hanem a sajátomért, én pedig már így is kifejezetten büszke vagyok.
-Mintha csak a bátyámat hallanám.-nevetek egy rövidet miközben kortyolok egyet a whiskeyből.
-Igen, például a tesóm barátnője szuper édes. Már megbeszéltük, hogy elmegyünk vásárolni és ő is lelkesen segítene mindenben. Emellett van egy lány, Cleo, akit még Chicagoban ismertem meg. Ő már 1-2 éve itt dolgozik, úgyhogy vele fogok társulni. Holnap után fogunk együtt ebédelni és megnézni néhány üzlethelyiséget.-igazából hiába vagyok itt csupán néhány napja már most annyi program kezd összejönni, hogy alig érem utol magam.
-Mesélj nekem egy kicsit a klubodról. Szórakozóhely vagy inkább intimebb jellegű?-kérdezem kíváncsian.

Egyébként ő tényleg olyannak tűnik, aki bármilyen szituációval könnyedén megbirkózik. Én szeretem az olyanokat, akik nem rettennek meg a kihívásoktól, hanem inkább a megoldást keresik a probléma kerülgetése helyett.
A brit akcentus valóban ott van bár manapság ennek már aligha lehet csak úgy hinni, hiszen sok srác csak azért produkálja, mert az amerikai lányok élnek halnak érte... köztük én is de ez most mellékes.
-Milyen szakon tanultál?-Oxford azért nem semmi, szóval még okos is a megnyerő külső és az egyébként laza alaptermészete mellett. Lassan tényleg el kell gondolkoznom azon, hogy vajon mi baj lehet, hogy egyedül találtam rá.. bár az is lehet, hogy egy csinos lány várja haza..
-Nálunk családi vonás az indokolatlan mennyiségű tervezés. Mi sosem esünk neki semminek csak úgy hirtelen felindulásból.-Megvonom a vállaimat egy kicsit. Ez ilyen Fellowes genetikai dolog lehet. Igyekszem ezen egyébként valamennyit lazítani, de mondjuk a munka pont egy olyan téma, amiben nem. Ott szerintem jó ha az ember körültekintő, így kevesebb meglepetés érheti.
-Igazából főleg speciális képzéseknek feküdnék neki. A műkörömépítésből például még alapszinten vagyok, de szerintem megvan a kézügyességem, hogy komolyabb technikákat tanuljak és szebb díszítéseket is el tudjak készíteni. Ott vannak az extra kozmetikai kezelések, ultrahang, fényterápia. Még a masszázs világában is kicsit elmélyülnék, az indiai fejmasszázs most például kifejezetten divatos.-Erősen kétlem, hogy ez most sok mindent mondott a számára, de ettől teljesen függetlenül szuper lelkesen előadtam a dolgot.
-Bizonyos szempontból, de.. az.. csak hajlamos a munkájára túl nagy hangsúlyt fektetni a magánélete rovására. Bár pont most jelentette be, hogy nagy változtatásokra készül... de majd hiszem ha látom.-Nevetek egyet. Remynél ezt sosem lehet tudni, de tényleg szeretném látni, hogy a zenekarra koncentrál majd.
-Remélem ez így is marad.-Bár én bízom az első benyomásban és a saját megérzéseimben, Evi pedig mindkettőnek tökéletesen megfelelt.
-Minimum 30 maximum 50 négyzetméter körül nézelődtünk. Ha 30 akkor maradunk ketten, ha 50, akkor keresünk magunk mellé egy harmadik lányt, mert elférünk. 50 fölött egyelőre nem terveznék. Igazából nincsenek nagy elvárásaim, az sem baj ha nincsenek leválasztott szobák, azt majd mi megoldjuk gipszkartonnal vagy paravánnal. Stílusban pedig minél letisztultabb. Sok fény, fehér falak.-A vendégek is ezt kedvelik a legjobban, legalábbis tapasztalatom alapján.
-És köszönöm a segítséget. Minél többen nézelődünk annál több az esély, hogy meglesz a tökéletes.-Bár lassan tényleg annyi embert állítok majd a témára, hogy körbe sem érünk.
-Hmmm. Dögösen hangzik.-Megvonogatom a szemöldökeimet. Más lányok talán kiakadnának a témától, de szerintem az esztétikus csábítás művészete kifejezetten lenyűgöző. Elmondása alapján az ő klubjában pedig pontosan erről van szó.
-Szívesen benézek egyik este.-Mosolygok rá angyalian. Drága Aziel.. ha ilyen ajánlatokat teszel és így nézel rám.. nem vállalok garanciát a tetteimért... bár talán pontosan erre játszol.
Az ajkamba harapva veszem át a telefonját és habozás nélkül írom be a számomat és mentem el a kontaktok közé.
-Majd csörgess meg.-Kacsintok rá. Nagyon remélem, hogy tényleg meg fog majd szólalni a telefonom. Már túlságosan felkeltette az érdeklődésem ahhoz, hogy ilyen könnyen elengedjem ezt a dolgot.

És milyen jól tetted, hogy ideköltöztél.. jó ég..
-Biztos remekül szót értenénk egymással miközben túlagyalunk mindent.-Jegyzem meg nevetve. Egyébként szerintem az olyanoknak mint Remy, Én vagy Azi haverja kellenek a laza emberek, mert igazából abból van az igazán nagy baj, amikor ennyi túltervezős személyiséget összeeresztesz. Vagy megváltjuk a világot vagy porig égetjük.. sosem lehet tudni.
Kissé talán túl lelkesen mentem bele a részletekbe, de legalább őszintén bevallja, hogy lövése sincs róla, hogy miről beszélek. Nem is várom el. Valahol az lett volna egy kicsit aggasztó ha lelkesen bólogatva belemélyült volna a témába. Bájos mosollyal díjazom, hogy a lelkesedésem szexinek tartja. Jézus.. tényleg ilyen könnyen sikerült felborzolnia a fantáziámat?
-Hmm.. megfontolom.. az biztos, hogy minden gyűrődést ki tudnék dolgozni belőled.-Ügyesen megfontolt vagy éppen nem túl átgondolt szavak? Ezt most mindenkinek a saját fantáziájára bízom.
-Egyetértek. Csak bizonyos emberek nehezebben találják meg ezt a fajta egyensúlyt.-Ez sajnos ilyen, de az hogy Remy próbálkozik legalább az már fél siker. Legalábbis szerintem.
-A tesóm barátnője már felajánlotta, hogy besegít a dekorálásban, remélem vele is egyezik majd az ízlés meg az elképzelés.-Mondjuk végső soron úgyis Cleo és az én szavam lesz a döntő, de tényleg nagyon örülnék, ha gyorsan és könnyen megtalálnánk Evivel a közös nevezőt.
-Ebben biztos lehetsz.-Nagyon hálás tudok ám lenni.
Az a mosoly... és a meghívás. Nő legyen a talpán aki erre nemet bírna mondani, de nekem egyébként sem fordul meg a fejemben, hogy visszautasítsam.
-Ez a szerencsenapod. Imádom a Halloweent. Mindenképpen ott leszek majd.-Hogyan is hagyhatnék ki egy ilyen lehetőséget.
A telefonom gyorsan előveszem.
-Meg is vagy.-Szinte e a fülemig ér a mosolyom miközben elmentem a számát.
Az elmúlt időszakban ez lesz az egyik kedvenc estén, hiszen amikor visszajutok a hotelbe már megvan egy szuper srác száma és a bőrdzsekije is.