A legtöbben csak a mosolyom látják, a sugárzó és mindig nevetgélő modellalkatú nőt, akinek biztosan nincs semmi rossz az életében... Valójában viszont a pokol felé jár. Félúton. Néha megrekedve. Néha mélyebbre zuhanva.
Nem élek rosszul, megfizetik a hallgatásom, a segítségem, a problémák gyors megoldását. Mindez szépen hangzik, de felemészt. Szétrothad a lelkem. Vagy csak úgy érzem. Lehet valahol élvezem a helyzetet, erőteljes a bizalom a főnökömmel, aki szerintem nem azért viszi az ingatlanos céget, mert olyannyira értene hozzá... Csupán csak jól játszik, ahogy én is.
Kedves és őszinte vagyok, de emellett súlyos titkot őrzök. Szeretem a titkokat, de ezt sosem akartam. Sosem hittem, hogy ide jutok. Apám, ki tisztességes leányt nevelt, biztosan összeroppanna, ha ezt megtudná. Teljesen más vagyok, mint aki voltam.
Gyereknek örökmozgó, eleven voltam. Imádtam régen modellkedni, kis ideig ténylegesen dolgoztam ügynökségeknek. Mára ezek homályba vesztek. Csillog-villog minden. Néha jó lenne a függönyt félrehúzni, kilépni a színpadra, s kikiáltani mindent... de az még jobban tönkrevágna mindent.

- Elment az a maradék józan eszed is?
Üvöltök a férfi felé, aki éppen a véres ingjétől próbál megszabadulni a fürdőszobájában.
Amikor megtudtam a kis titkát, kénytelen volt beavatni mindenbe. Elmesélte, hogy szélhámos és csaló. Gazdagokkal teszi elsődlegesen, de másodlagosnak bárki megteszi.
Bűntársa lettem, mert aggódtam, hogy bántani fog vagy családomat.
Pár napja ez az ügyfelünk megkeresett minket, hogy Manhattan legjobb lakását szeretné magáénak tudni. A negyvenes éveit taposó nő elegáns, kifinomult és remek érzékkel rendelkezett, legalábbis az ingatlanok azépségét illetően. Egyébként pedig belezúgott a főnökbe...
Ezzel megkezdődött a játszma, miszerint több pénzt akart kicsalni Ms. Mayfieldből, mint amennyit hivatalosan lehetett volna. Az egyik lakás bemutatása volt ma este, ami nem végződött egyszerűen.

Valamennyire lehiggadva kezdtem bele a mondatomba. A holttest felé nem nagyon nézek, hányás kerülget.
- Oké, oké. Elmondod, mi a franc történt itt?
Néztem körül a hatalmas nappaliban.
Rohadtul gáz az egész.
A nő teste a széttört asztal maradványa fölött volt, vágások nyomai, valamint egy szúrt seb a hasán. Ez sokkolt csöppet.
- Ez rohadtul nem jó. Érted?
Megyek be utána a fürdőszobába, ahol ő picit idegesen megfogta csuklómat, majd pedig csókot lehelt az arcomra, s elindult kifelé.
- Ezt az ingatlant nem hirdetjük a továbbiakban, míg nem lesz újra tiszta az egész. Heidi testét pedig bedobjuk a folyóba vagy valami szeméttelepre visszük. Nem érdekel, de ezt meg kell oldanunk. Úgyis előbb-utóbb eltűntként bejelenti a családja, és ha vissza is vezetik hozzánk őt, akkor mi hidegvérünket megőrizzük, mint eddigiekben is
Fel-alá járkál, de viszonylag mogorván, határozottan és kimérten beszél, majd a teraszra kimegy dohányozni.

Én pedig, amit lehet elpakolok első körben egy szemeteszsákba. A holttestet és mindent lefotózok, megörökítve, bizonyítékként őrizve. Nem figyel, telefonálgat, így a véres ruhát is lefényképezem.
Nem tudom, hogy pontosan mi volt, szándékosság vagy véletlen.
Rohadtul remegni kezd a kezem, egy percen át nagyokat sóhajtok. Sosem csináltam ilyet. Teljesen más látni élőben ezt látni. Egy...Egy gyilkosság helyszínét. Az még hagyján, hogy nagy valószínűséggel több napig nem lesz semmi ezután, de mi van, ha mégis? Egyelőre ezzel kell foglalkoznunk, valamint kitalálnunk, hova rejtsük el... aztán jöhet a többi.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Hű, hát, kedvesem, te tényleg jó mélyen belekeveredtél valami nagyon-nagyon borzalmasba. Csak pislogok itt, hogy az igen, de durva, hát milyen lehet ezt még megélni? Besétálni egy gyilkosság helyszínére, ahol a főnököd elvárja, hogy segíts neki eltakarítani a nyomokat, és úgy tesz, mintha ez egy átlagos kedd volna.   De ügyesen csinálod, hogy bizonyítékokat gyűjtesz. Ez az egész egyszer még nagyon könnyen visszaüthet, okosnak kell lenned, bebiztosítani magadat.
Én őszintén drukkolok, hogy ki tudj szabadulni ebből az egész ijesztő helyzetből még azelőtt, hogy valóban mélyre rántana, és esetleg tényleg elkezdenéd élvezni magad is ezt az őrületet, mert onnan már sajnos nincs visszaút.  

Viszont a sztori izgalmas, és biztos vagyok benne, hogy a játéktéren is izgalmasan bonyolódik majd tovább. Nem is tartalak fel, sok sikert a hulla elrejtéséhez! Vagy mi...  

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!