Pedig ő nagyon is várná a magyarázatot arra, hogy csak félrement, Kira nem úgy értette, és nem gondolja úgy, hogy egyáltalán bármilyen szinten együtt lehet a két férfit említeni egymással. Alfonso sosem bántott nőt, tudja magáról, mennyire odaadó, és nem hiszi, hogy mindennek ellenére őt most így gyomron kellene ezzel vágni, mindegy, mekkora falakat emel most a lány.
A magyarázat elmarad, ő pedig pillanatokon belül lesz feszült és ideges megint, és őszintén nem érti, hogy hogyan mehet mindig százról nullára az egész másodperceken belül, de leginkább akkor, amikor Kira nem azt hallja, kapja, veszi el, amire szüksége van. Alfonso őszintén próbál simulni hozzá, de visszafelé mintha ez nem működne, csak akkor, ha a testüket tudják használni, mert abban a lány nagyon jó. Lehet azért lesz annyira ideges hirtelen, mert előbb mint egy hangszeren, úgy játszott a férfi testén azzal, hogy odaadta magát egy olyan pillanatban, amikor csak őt akarta Alfonso, és semmi mást, most meg..
Talán itt a kiút lehetősége, ami eszébe jutott már, mióta Francesco itt járt. Kira azért kell neki - azon kívül, hogy a szépsége páratlan -, mert Alfonso dugja, és semmi másért. Ha már nem dugja majd, akkor Kira is biztonságban lehet, úgyhogy az, hogy a lány megint elszaladni készül, akár a segítségére is lehet abban, hogy mostantól megtartsa a távolságot.
Közben meg gyűlöli az egészet, mert mindig ezt csinálja, és azt hitte, lassan már kidugja belőle, hogy állandóan menekülőre fogja. Ő veszekedni akar, mert fontos neki a másik, mert olasz, mert vehemens férfi, és inkább üvöltözi szét ezt az egész átkozott villát, minthogy Kira elmeneküljön innen, már megint.
- Szerintem meg nem tudod elfogadni, amit mondok. - Ez elég egyértelmű mindenki számára, és abban sem biztos, hogy ha a teljes igazságot mondaná, esetleg a maffiát kihagyva belőle, az is elég lenne neki. Védeni akarja, ebben mi ekkora probléma? Ez a dolga, mert ő tudja, milyen veszélyek vannak a másik oldalon, akkor miért nem hagyja neki?
Mert ennyire csökönyös, makacs, idegesítő... csodálatos nőszemély.
- Remélem tudod, hogy egy ponton majd már utoljára szaladtál el, Kira. - Mondja olyan ideggel a hangjában, hogy jobbnak látja, ha elhagyja a helyiséget. Végül is a sors úgy hozta, hogy könnyedén tudja türtőztetni magát a konyhában, és bár egyetlen porcikája sem akarja, hogy Kira elmenjen, azok után, ami elhangzott, nem fogja marasztalni, legyen bármilyen idegbaszó, hogy megint elszalad. Ha nem érti, miért problémás ez, nem Alfonso fogja neki most elmagyarázni, azt talán már burkoltan megtette párszor.
- Kint fog várni a kocsi. - Mondja, és megteszi a szívességet a másiknak, hogy sem kikísérni, sem zavarni nem fogja, amíg lezuhanyzik, átöltözik, ki tudja, mit csinál. Ő csak kisétál a konyhából, és eltűnik a villában, mert az a szerencséje mindkettejüknek, hogy ezt pillanatokon belül képes a hatalmas építményben megtenni, és már csak akkor kerül elő, úgy egy óra múlva, mikor ő lezuhanyzott, felöltözött az esti munkára, és Kirának hűlt helye van az otthonában.

A pesszimizmusán kívül, hogy a kettejük kapcsolata valószínűleg rövid lesz, ő nem gondolta úgy, hogy ha valami ennyire idilli, akkor ennyire gyorsan át is kell váltania valami másba. Nem ijedt meg attól, mennyire egymásra tudtak hangolódni annyi veszekedést és kötekedést követően, és talán még a pesszimizmusa is kezdett átcsapni egyfajta megoldáskeresésbe, hogy hátha ez hosszútávon működhet.
Alfonso azonban úgy gondolja, hogy Kira fekete és fehér morális rendszerébe annak ellenére sem fog sohasem beférni, hogy ennyire működnek. Ő ebbe született bele, ebben nevelkedett, és mindig is ez volt a környezetében a normális. Vele kapcsolatban nem arról van szó, hogy nem tud kilépni innen, mert ez az életét jelentené, vagy inkább annak a végét, hanem arról, hogy ez az ő élete. Nincs olyan, hogy ki akar lépni, csak az van, ami körbeveszi őt, és emelett nincsenek kérdések.
Ezt nem mondhatja el a másiknak, nem akarja elveszíteni ennyire rövid idő alatt. De valahogy látja rajta, hogy ha nem ad kielégítő választ most, akkor úgyis csak visszaépíti majd a falait, és belenéz telibe abba a szakadékba, ami fölé annyira igyekezett Alfonso hideg építeni, és teszi majd ezt meg azelőtt, hogy átsétálhatnának ezen a hídon együtt.
Mindkét kezével megtámaszkodik a pulton, és az ő vonásai sem annyira egyszerűek már; sem olvasni nem könnyű őket most, sem viselni, és vesz egy mély levegőt, mielőtt megszólalna, elég jól láthatóan.
- Lehet, hogy szerinted félőrült vagyok Kira, de soha nem járt el a kezem nővel úgy, mint neki. - És szabályosan felhúzza magát a hasonlaton, hiszen amikor úgy fogalmaz, hogy Francesco félőrült, azt halálosan komolyan gondolja, mert a fickó veszélyes, és ha most nem figyel oda arra, hogyan lép, annak tényleg beláthatatlan következményei lehetnek. Nem kellene haragudnia rá, amiért párhuzamokat próbál húzni most a lány, de ezzel olyan, mintha gyomron vágta volna, teljesen.. nem is tudja, milyen jelzőt használjon hirtelen.
Aztán elvigyorodik, de ez nem a szórakozott vigyora, hanem a nem akarom elhinni, amiket most mondasz fajta.
- Úgy faggatsz, mintha kötelességem lenni bármit is mondani róla. - Ő ilyen, amikor védekező üzemmódba vált, és igyekszik azt a részt elrejteni mások elől, amit nem akar, hogy lássanak belőle. Mert valójában Kira tényleg úgy kérdezi, mintha mindent el kellene és azonnal mondania, holott egy ember nem így épül fel, hogy ha vannak falai - márpedig Alfonsonak is vannak, főleg, ha a lányról, és a saját világáról van szó -, akkor azokat azonnal le kellene döntenie, azért, mert azt úgy érzi a másik. Ő sosem kért ilyet a másiktól.
Mondjuk neki nincsenek képbe rondító, őrült rokonai, de ez nem változtat a tényen, hogy nem mondhat el mindent.
- Francesco egy kibaszott veszélyes figura, akitől mostantól minden erőddel távol kell magadat tartanod. És ennyi a lényeg, semmi más. - Valahol képes lenne saját magának most igazat adni, hiszen tényleg ez a helyzet; Kira nem kerülhet még csak egy helyiségbe sem az unokatestvérével, vagy vér fog folyni Alfonso részéről. Nem kockáztatja meg, hogy pont az a lány legyen a következő áldozata, akit jobban akar bárki másnál egész életében.

Tényleg meglepően jól haladnak, amióta a két, összeütköző elme megtalálta a módját a közös hangnak, és megengedték egymásnak, hogy elmerülhessenek a másik testében. Nem lát ebben egyébként semmi rosszat, mert azóta az elmék is igyekeznek egy nyelvet beszélni, és ma különösen úgy érezte, lassan igazán jó lesz az összhang közöttük. De beütött a szar, Francesco pont a lehető legrosszabbkor toppant be a semmiből, ami valójában szinte biztos a férfi szerint, hogy nem így volt, mert Alfonso alig szokott itthon lenni.. Kira miatt tölt ebben a villában ennyi időt, mert szeretné otthonos közegben megismerni, nem egy hangos clubban, vagy egy idegen kávézóban.. itt pedig bárhol hozzáérhet, ez sem utolsó szempont.
Érzi, hogy most, hogy már megszólalt a másik, el fog kezdődni egy kellemetlen beszélgetés, és bár szeret mindenki előtt sok lépéssel járni, ezen ezidáig semmit nem gondolkodott. Máskor, ha kell, nyolcféle frappáns és teljesen elfogadható választ talál ki előre, hogy amikor csak kell a jövőben, fel tudja használni, de annyira bízott abban, hogy az az este sosem kerül már szóba, hogy nem készült fel erre.
Bólintással veszi tudomásul, hogy a másik már nem éhes, amiért nem hibáztatja, mert pontosan azért kapta a gyomrost Francesco, amilyen hangot és stílust meg mert ütni a lány nevével a száján. Ha ez elvette az étvágyát, az teljesen jogos, úgyhogy visszatesz mindent a hűtőbe, és közben figyel a másikra, amikor végre kimondja azt, amit eredetileg is érdemelt volna tőle, amikor utána jött. Kira rendkívül különleges, amiért odaadta magát neki egy ilyen helyzetben, amikor mindennél jobban szüksége volt rá, de egyáltalán nem érdemelte meg. Az előző akciójáért odalesz érte egész életében.
De neki most mondania kell valamit, ami megnyugtatja a lányt, és nem tudja, hogyan tegye anélkül, hogy a maffia, a bűnözés, meg az egyéb is szóba kerülne. Ha most nagyon őszinte, a lány egyszerűen csak el fog menni, és soha nem látja többet. Ennek a gondolatától is rosszul van jelenleg.
- Az unokatestvérem. Néhány éve jött utánam Nápolyból, hogy.. szórakoztasson. - Megbújik némi undor a szavaiban, főleg az utolsóban, mert Francesco minden, csak kurvára nem szórakoztató, és akárhányszor a VIP-ban megjelenik, idiótát csinál magából egy olyan közegben, ahol tudják, hogy ők rokonok. Rohadt nehéz kordában tartani, de egyszerűen eltüntetni nem lehet, mert nyalni továbbra is kiválóan tud.
Befejezi a pakolást, amikor a komolyabb kérdések előkerülnek, és megáll a pult hűtőnél lévő oldalán. Így messzebb van a lánytól, mint mondjuk neki tetszene, innen hozzáérni sem egyszerű, de talán ez most így okos, mert lehet, csúnyán összevesznek mindjárt.
- Mindenkiről ezt mondja Kira, nem kell magadra venned. Gyűlöli a nőket, bántja őket, szórakozik velük. Egy igazi gerinctelen szardarab. - Fröcsögi az utolsó szavakat, és megint kezd benne felmenni a senkiházi gondolatától is a pumpa, de vesz néhány mélyebb levegőt az orrán át, mert arra lesz a legnehezebb válaszolni, amit utoljára kérdez tőle a másik.
- Néha lejár a clubba vadászni. Nem akartam, hogy meglásson, mert amint látod, rögtön kinézett magának. Nem kell a nyakadba egy félőrült, úgy gondolom, de javíts ki, ha tévedek. - Végül is az igazat mondja, csak rengeteg egyéb információt kihagy, amik tovább színesítenék és élesítenék a Francesco problémát. De talán ezt így, ha más nem, elfogadja tőle a másik.

+18 Először meglehet, azt gondolja, képzelődik, amikor a lány teste ismét megremeg, és feszül is odabent, ahogy szokott, miután a csókja forrón a bőrét éri, aztán rá kell jönnie, hogy ez olyasmi, minta mikor először együtt voltak. Ez hatalmas vágyat ébreszt benne arra, hogy kegyetlenül folytassa, amiben éppen vannak, és tenné ezt egészen addig, amíg a szarházi Francesco nevét a lány el nem felejti, azzal együtt, amit ma itt művelt.
De nem teszi meg, mert ha Kira mondani akar valamit a történtekkel kapcsolatban, akkor annak a lehetőségét nem fogja tőle elvenni. Világ életében olyannak nézték, mint aki köpik mások igényeire, nem hallgat, nem figyel, csak jut minden ujjára egy-egy nő, és úgy élvezheti őket, hogy csak neki legyen jó. Alfonso jó társ lehetne, ha ilyesmire adta volna a fejét, mert a róla elhíresült meg elképzelt dolgoktól egyébként ennél nem is állhatna messzebb. Szeret játszani, de akkor, ha a partnere is ugyanígy áll hozzá. Kira pedig mintha mindenben tökéletes lenne a férfi számára, amit azért nem a legegyszerűbb ennyi év után feldolgozni, amit egyedül töltött.
Azt viszont még nem tudja, hogy most mire számíthat a másiktól, ezért figyeli a vonásait, meg a hangját, amikor egyetlen egyszerű szóval mintha lerázná, amit most átéltek, Alfonso pedig látja rajta, hogy nem őszinte. Már nem azt az egy szót értve, amit kimondott, annak a jelentését nem lehet félreérteni, de a gesztusai arról árulkodnak, hogy valamit nagyon mondana, mégsem teszi.
- Rendben. - Mondja türelmes hanglejtéssel, mert ő most úgy van vele, hogy a lányt ismerve talán nem a legjobb ötlet, ha egyszerűen csak sarokba szorítja, hogy kibökje, mi bántja, mit gondol, mit hallott. Nem biztos még benne, hogy többet, mint mondjuk azt Alfonso szerette volna, de nagyon gyorsan utána jött, és ha tényleg a szobába megy, ahogy azt a férfi szerette volna, sokkal később veszi észre, hogy másfele indult, miután Francesco végre kihányta magát az ajtón. Szinte azonnal ott volt, szinte azonnal segített rajta, és ezen elkezd vigyorogni, ahogy indul a másikkal az oldalán a konyha felé.
Amíg odaérnek, nem mond egyebet, csak engedi a lánynak, hogy megfogalmazza magában azt, ami benne kering most, mert Kirát ismerve ez biztosan nem fog elmaradni. Addig ő nem faggatózik, de nem is tesz szándékosan úgy, mintha semmi sem történt volna, hiszen itt járt egy idegen, aki megzavarta őket a kettesben töltött, Alfonso szerint rövidnek számító időben. Ráadásul egyértelműen a nőjére fáj a foga, ami kibaszott ijesztő, de mire Kira hazamegy, Alfonso meg fogja tudni adni magának az első válaszokat azt illetően, mit csináljon azzal a senkiházival. Alvizéhez nem fog szaladni, sőt, nagyon reméli, hogy meg tudja ezt oldani úgy, hogy abból az öreg nem vesz észre semmit.
A konyhában végül a hűtőhöz sétál, és szépen lassan kipakolja belőle a hadseregnek szánt ételeket, amiket Gabriela készített, és akiről reméli, hogy most nem ront be rikácsolva a konyhába, hogy majd ő készít frisset, nehogy a maradékot egyék már.
- Cacciatore, gombás rizottó, négy sajtos gnocchi, és.. - Elgondolkozik az utolsón, és hálát ad érte, amiért Gabriela most nincsen itt, mert a fejét venné valószínűleg, hogy nem emlékszik. Mondjuk ezt megoldja egyszerűen, mert belenéz az ételtartóba, és elvigyorodik. - Amarticiana. De biztos van még más is a hűtőben. - Mondja, aztán a lányra néz, és próbálja felmérni, hogy minél tovább húzza az időt a témában, annál feszültebb lesz, és majd robban, vagy inkább megfontoltan keresgéli a lényeget, hogy azt tudja majd elmondani. Nem fogja siettetni, de ha még néhány percen belül nem hozza fel, akkor eljutnak arra a pontra, ahol olyan lesz, mintha ő ignorálná a témát, szóval fel fogja hozni.

+18 Keresi magában az indokot, hogy zavarja, amiért a lány egyáltalán nem hallgat rá, mikor arra kéri, menjen ki. Egy része nem akarja, hogy a dühöngését végignézze megint, ahogy azt sem, hogy tartson tőle miatta; nincsenek dühkezelési problémái, legalábbis szerinte nincsenek, csak pánikolás helyett neki a harag osztályrésze. Közben pedig könyörög minden porcikája, hogy legyen hozzá közelebb, nyugtassa meg valahogy, mert ha valaki, akkor Kira képes rá.
Mégis valahol övön aluli a felajánlás, mert ebben az állapotában képtelenségnek tartja, hogy nemet mondjon rá. Volt már része dühös szexben, de az nem ilyen volt, ott mindkét fél tajtékzott, és az vezetett az aktushoz, de ez egészen más, és ebbe rövid úton minden tagja bele fog remegni. Semmi ennél vonzóbbat nem tud most elképzelni, minthogy felajánlja magát neki a másik, azért, hogy a férfinek jobb legyen, de nem csak ezért. Kira akarja őt, és kihasználja a helyzetet, amiért nem tudja, hogy szerelmes legyen a másikba, vagy kurva büszke. Valószínűleg mindkettő lesz rövid úton, de erre most nem bír gondolni, mert a torkára akad a saját lélegzete, annyira akarja ezt az egészet.
Megfordítja, mert annyira akar benne mélyen lenni, amennyire fizikailag ez lehetséges, és bár nem egyszer csinálták már így az éjszaka, meg a mai délelőtt folyamán, most mintha minden egészen más lenne. Belemarkol két oldalt a másik fenekébe, és először csak erősen tolja meg minden alkalommal a csípőjét, felmérve, hol vannak egy ilyen helyzetben Kira határai, de sosem odáig elmenve, mert fájdalmat nem akar, és nem is fog okozni semminek az oltárán.
Róla is elmondható, hogy könnyedén érzékeli a lány jeleit, így hamar megtalálja azt a hévet, amire nem kell odafigyelnie, még sem fájdalmas, ezzel csak a baj az, hogy a felhevült, állandóan izgatott, most meg kurva dühös állapota nem segít rajta, hogy elnyújtsa, pedig nagyon szeretné.
Kira sincsen a segítségére, ami azt illeti, mert a nevén szólítja, amitől egyszerűen megveszik, akárhányszor megtörténik, és ez mind a tempón, mind az erőn érzékelhető, ahogy egy kicsit még jobban belelendül, de a másik határait még mindig figyelve és tiszteletben tartva. Érzi őt a csúcs felé közelíteni, olyankor mindig egy kicsit feszesebb belül, úgyhogy legalább addig ő is kitart, aztán elengedi a gyeplőt, amit annyira erősen szokott tartani mindig, és néhány lökés múlva magára húzza a másikat, ameddig csak lehet, a teste pedig belefeszül az érzésébe, nem állatias, de erős hangot hallatva közben.
Ennek a lánynak tényleg elment az esze, ez nem vitás. Vagy lehet, csak megtalálták végre azt a közös hangot, amit annyira nem akartak egy ideig, és ami most már ennyire egyszerűen jött.
Rácsókol a lány hátára, és rendkívül hálás ezért most, mert már nem akar tombolni. Azt nem lehet mondani, hogy nem aggódik továbbra is, vagy, hogy nincs megoldandó feladata, de az agya már nincsen elborulva úgy, mint az orgazmusa előtt, viszont megint nagyon kívánja a lányt, és hosszan, ami problémás lehet, mert nyilván tartozik néhány magyarázattal a hívatlan vendégüket illetően.
- Csodálatos vagy. - Ebben a két szóban benne van, hogy köszöni, hogy hálás, hogy visszaad majd mindent, és nem is egyszer, ha rajta múlik. Nyom még egy csókot a lány hátára, aztán eltávolodik tőle, el is válik, és felhúzza az alsóját. Utána közelebb lép megint, és egy mozdulattal segít a másiknak is felhúzni, amit ő húzott le róla, aztán ha Kira megfordul, ő marad közel, átöleli a derekát, hogy a közelség megmaradjon, és érdeklődve várja, mit fog mondani.

+18 Ez most valóban más, hiszen nem egy egyszerű bájgúnárról van szó, akinek maximum a mocskos vigyorát akarta a múltkor letörölni a képéről, és tulajdonképpen annyi volt. Itt most arról van szó, hogy a lány, akit ő akar, de mocskosul, azt akarja egy elborult elme is, aki ráadásul a rokona, és akit nem nyírhat ki azért, ha hozzá mer érni a másikhoz. És ugyan, miért ne akarna? Ki ne akarna?
A lehetőség, hogyha mostantól nem figyeli Kira minden lépését, az tragédiába torkollhat, elveszi az eszét. Nem úgy, ahogyan a lány tette, és nem úgy, ahogyan Andresnek akarta megmutatni, melyikük az erősebb, hanem egészen másként. Tudja, hogy meg kell állítania Francescot, lehetőleg napokon belül, de a szarházi benne van a maffia fejeinek a seggében, mert bár egy senki, nyalni azt remekül tud. Azzal pedig nincsen előrébb, ha kicsinálja, de cserébe fél Nápolyt a nyakába varrja, mert valaki hadat üzen ellene.
Okosan kell megoldania, de ahhoz meg kellene nyugodnia, tisztán látni a helyzetet, kitalálni egy remek tervet, és a saját szarát megetetni azzal a köcsöggel. Erre jelenleg képtelen, mert ugyanazt érzi, csak az azóta történtek fényében megspékelve ezerszer, mint a clubban, amikor az unokatestvére neve előkerült, neki pedig gyorsan kellett cselekednie. Arra számított, hogy ha Kira Alvize üdvöskéjeként van a közegbe bevezetve - félig-meddig ez történt, csak a lány nem tudja -, akkor Francesco berezel, és neki ezzel semmi dolga nem lesz. Tévedett és ettől csak még jobban rombolni akar.
Mert vagy ez, vagy utána megy, és kitépi a nyelvét azért, ahogy Kiráról beszélni mert.
Nem tör zúz úgy, mint a készülődőben tette, mert folyamatosan felötlenek szörnyű gondolatok közben a fejében, és olyankor meg kell állnia levegőt venni, mert megbénítja minden, ami eszébe jut. Mi a francot gondolt amúgy? Hogy Kira majd biztonságban lesz mellette? Hogy a neve nem éri majd utol, hogy nem akarják kilőni mellőle? Hogy nem használják majd ellene?
Egészen zihál, amikor meghallja a másik hangját, és akkor felé fordulva lefagy a teste. A lánynak fogalma sem lehet róla, mik történnek a háttérben, és Francesco őrült agya egy dolog, de ott van még minden, ami Alfonsot alkotja, a családja, a közege, a maffia, a drogok..
Miért nem engedte el előbb?
- Menj most ki. - Kéri őt, mert bár sohasem bántaná, de azt sem akarja, hogy ebben az eszét vesztett állapotban lássa őt. Volt már ideges, töltötte le a haragját másokon, vett életet, ha nem úgy szóltak hozzá, de most csak ez van neki; a zúzás, az olaszul történő káromkodás, és bár mindent megmutatna a másiknak, ma kiderül számára, hogy azért nem mindent.
Kitágult szemekkel nézi, ahogy széttárja a másik a karját, és alig bírja megállni a teste, hogy meginduljon a lány felé. Kifújja a levegőt, és maga sem tudja, miért tiltakozik, hiszen a közelségére vágyik mindennél jobban, de eddig is csak bajba sodorta a lányt ezzel a közelséggel. Alvize is addig tűnik egy kedves és befolyásos öregembernek, amíg a jó oldalán landol a másik, szóval veszélyesebb embernek a kegyeltje nem is lehetne.
Végül néhány lépés alatt eltünteti azt a néhány métert, és szorosan vonja magához a másikat, miközben megemeli, és a derekára ülteti a magasban. Sétál vele néhány lépést, hogy letegye az asztalra nem is olyan messze, és ideje sincs eltávolodni az ölelésből, mert a fülét éri a felajánlás.
Mélyről jövő nyögést hallat, mint aki pontosan erre vágyik, akinek erre van szüksége, és egy pillanatra imádja és gyűlöli azt, ahogy a lány érti őt. Nem, hogy senkivel nem volt ilyen jó a szex, senki nem tudta, mit kellene kezdeni az állattal, ami ilyenkor előtör belőle, a másik meg mintha erre született volna. Alfonso nem nyerhet, mert ennek a vége, hiába tűnik tökéletesnek, nagyon csúfos lesz.
- Te megőrültél. - Jegyzi meg, ahogy kicsit eltávolodik a másiktól, de már nyitja szét a lábait, hogy közelebb kerüljön hozzá, egyelőre ruhán keresztül.
- Miért csinálod ezt velem? - Zihálja, aztán odahajol a másikhoz, és szenvedélyesen az ajkaira tapad, mintha semmilyen választ nem akarna hallani erre. Nem akarja még tudni, hogy miért, csak megnyugodni, tisztán látni, és megoldani ezt az egészet. Furcsa számára, ahogy a torkára ég a düh és a vágyakozás egyszerre, és nem kell neki sok, hogy egy határozott mozdulattal fordítson a lányon egyet, letolja a saját alsóját, meg a lányon lévőt a térdéig, és különösebb ráhangolódás nélkül kitöltse belülről. Az újabb nyögés annak szól, hogy még ennek ellenére is könnyedén tudta ezt megtenni, ez pedig ugyanúgy az agyára ég, mint már annyi minden a lánnyal kapcsolatban.

Jóleső az elégedettség, ami átjárja most minden apró kis porcikáját a lánnyal kapcsolatban. Eleinte ellenkezett, nem élvezte, sőt, határozottan elutasította a játékait, most viszont már táncba hívja a férfit, és felveszi vele szemben a kesztyűt.. miközben egyébként élvezi, pedig nem gondolja Alfonso, hogy Kira ezt valaha el tudta volna hinni, vagy képzelni magáról.
Nyilván a hátulütője az, hogy mennyire fogja tudni az ígéretét tartani a konyhában, de talán, ha eléggé mantrázza, hogy nem maradnak majd abban a helyiségben örökre, akkor mindenféle ágaskodás ellenére túl fogja valahogy élni ezt az evést. De tényleg kurva nehéz, amikor Kira simogatni kezdi magát, éppen úgy, ahogy az előbb eszébe jutott, és kezdi azt gondolni, hogy a lány valójában boszorkány, és biztosan olvas a gondolataiban. Vagy ez, vagy minden nehézség ellenére tökéletesek egymásnak, ezt pedig nehezebb lenne most elhinni, hiszen Alfonso még emlékszik, hányszor borult el az agya teljesen a másik miatt.
- Tekintettel lehetnél a koromra. A szívem nem bír ennyi izgalmat. - Mondja öltözködés közben, és büszke magára, amiért megúszta az előző helyzetet, pedig nem sokon múlt, hogy elboruljon az agya, és ha kell, ott helyben, a tükör előtt állva tegye a másikat a magáévá. Képes rá, képes bármire ezért a lányért, és bár nem rémiszti meg, mikre venné rá Kira akár csak gondolati szinte is, de nem nagyon ismer magára az elmúlt napokban.
Az agya ugyan elborul néhány perccel később, de nem a megfelelő, vagy kívánt módon; Francesco kijátszotta, ez pedig a berkeiken belül nem kifejezetten megengedett, vagy elfogadott dolog. Mindezt már most jól tudja, hogy az unokatestvére a lány miatt csinálja, és nem egyszer eszébe jutott már az elmúlt napokban, hogy mi is lesz pontosan a következménye annak, hogy együtt távoztak Alvize estjéről. Francesco elméje évekkel ezelőtt borult meg egy családi tragédia miatt, de ez nem jelenti azt, hogy ne belezné ki helyben, ha egy ujjal is hozzá mer érni a lányhoz.
Megelőzve azt, hogy sokáig legeltesse az unokatestvére a lányon a szemét, először utasítja, majd kapcsolva kéri a másikat, hogy ne legyen szem előtt, és egészen megnyugszik, amikor hallja őt távozni, és ekkor indul le az unokatestvére elé.
- Annyira unalmas vagy, Alfonso. Miért kell rejtegetni? Azok az ajkak.. úristen, miket művelsz vele? - Mondja a férfi egy kissé mániákusnak tűnő nevetés kíséretében, és bár nem tud róla Alfonso, hogy Kira hallgatózik, talán megérti ennek hallatán, miért nem akarja a közelében tudni egyetlen percig sem. A házában azt tehet, amit akar Francesco-val, ez a szabály, hiszen ha rátörik az ajtót, ő törhet kezet és lábat is, ezzel pedig az unokatestvére is tisztában van. Ami Alfonso számára annyit jelent, hogy már nagyon rá van indulva a nőjére, és nem figyelt oda rá eléggé, hogy elébe menjen, mielőtt idáig jutott volna.
Ökölbe szorul az egyik keze, ahogy a másik szája szóba kerül, meg az, hogy miket csinál vele, de még vár a tettlegességgel.
- Tudod a szabályokat, Francesco. Mit akarsz? - Már a hangjából is egyértelműen érthető, mennyire feszült a másik jelenlététől, és három további percet hajlandó adni az unokatestvérének, mielőtt kidobja innen, mint egy rühes állatot szokás.
- Ó, csak erre jártam. Meg felötlött bennem valami, amit nem értek. - A másik bőséggel rájátszik arra, amit a szavaival előad, és többek között ezért sem tudja Alfonso őt elviselni egy percig sem; egy igazi ripacs, nulla eredménnyel, nulla saját vagyonnal, és igazából ha jobban belegondol, nála szánalmasabbal ritkán hozza össze a sors. Nem szól, csak bök a fejével, hogy ki vele, mert az óra ketyeg, és körülbelül két perc, ha maradt.
- Kurva gyorsan eltüntetted őt a múltkor előlem, nem igaz? - Alfonsoban nem fagy meg a vér a szavakra, de hogy a szar elönti az agyát végleg, az biztos. - Én akartam volna megbaszni, ha előbb látom meg, mint te. - És ennél igazából nem kell már több.
Alfonsoban ha egy valami van, akkor az az erő, és ezt használva elég durván vágja gyomorszájon Francescot, aki egy nyögés kiséretében kerül a térdeire, utána meg a hajánál fogja irányítja Alfonso a fejét felfelé, hogy jól lássa, amikor kimondja a szavakat.
- Te most kurva gyorsan eltakarodsz innen. - Jelenti ki gyűlölettel a hangjában, mégis könnyedén, mintha nem lenne választása, Francesco meg hangosan nevetve áll a lábaira.
- Ami késik, az nem múlik, testvér. - És ezzel a gondolattal hagyja magára Alfonsot a lenge ingében, meg alsójában, a hatalmas, márványpadlós előtérben, miközben forr a vére, és tart tőle, hogy szét fog verni valamit, mert máskülönben nem nyugszik meg soha. Pontosan ezért nem a lány felé veszi az irányt, hanem el valamerre, nem tudja még, hogy merre, de kell egy eszköz, amin levezeti azt a rettegéssel vegyült mérhetetlen dühöt, ami most rátör.

Valószínűleg a másik incselkedése ösztönzi arra, hogy mögé lépjen, és még mielőtt a konyha gúzsba kötné a kezeit - és egyéb dolgait -, még lopjon néhány pillanatot, igyekezve úgy művelni, hogy ne jusson túl sok vér egy bizonyos helyre, és ne veszítse el a fejét. Mondjuk nem tud annál szexibbet kitalálni, hogy a tükör előtt kezdi kényeztetni a másikat úgy, hogy azt mindketten végignézzék, de még estére akar némi energiát hagyni maguknak, mielőtt ő elindul a clubba, Kirát meg hazaviszi vagy ő útközben, vagy egy sofőr.
Viszont olyan a bőrét csókolnia, mintha csíkot szívna fel; ugyanaz az extázis, ugyanaz a beteljesülés, mintha tökéletes helyen lenne a tökéletes személlyel, és mint egy rendes függő, képtelenség, hogy úgy legyen ezzel a lánnyal egy szobában, hogy ne érjen hozzá. Alfonsonak amúgy is fontos az érintés, azzal lehet jószerével kordában tartani az indulatait, és meglehet azért volt annyira szeszélyes hosszú éveken keresztül, mert az egy éjszakás kalandok nem adták meg neki azt, amire az olasz lelke annyira vágyott volna. Amióta Kira a képben van, olyan, mint egy kiskutya, akinek odadobták a csontot, és ezért egy hangja sincsen. Nem gondolná ettől magát gyengének, hiszen a férfiasságát minden alkalommal bizonyítja, és lehet, emiatt képesek most már néhány napja működni.. mert a lány is rájött, hogy lehet kordában tartani, miközben mégis egy állat. Alfonso nem megfejthetetlen, csak rendkívül bonyolult a maga módján.
- Játszani akarsz? - Kérdezi olyan hangon, mintha csalogatná a másikat, hiszen ő tett egy ígéretet, a lánynak pedig minden eszköze megvan arra, hogy a konyhában, ha akarja, az őrületbe kergesse, vagy éppen a türelmét tesztelje. Nos, utóbbi egy nem létező dolog egyébként, csak remekül leplez, még annál is jobban tartja magát, de azért akad itt valaki, akivel szemben tud igazi türelmet tanúsítani.
- Ez a te hibád, Kira. - Jelenti ki a tényeket könnyedén és nevetve, mert ha a lány nem gyakorolna rá ilyen hatást, akkor nincsenek itt. Kira nem kezdeményezett volna, főleg nem ennyiszer, és ha mostanra már mindketten ugyanannyira is akarják, ezt a lavinát Alfonso indította el. De ő sem tette volna, ha a másik nem őrjíti meg teljes egészében. Mert már csak a tény, hogy vele akar lenni, felér egy őrülettel.
Belemordul finoman abba, ahogy dörgöli magát hozzá a másik, mintha csak megint a legjobb gombokat kezdené nyomogatni, de mielőtt a szervezete felfogná, és villámgyorsan reagálna egy álló férfiassággal, szépen odébb sétál, és igyekszik felvenni a lánnyal a kesztyűt. Tudja egyébként, hogy Kira is arra vágyik most, amire ő; együtt töltött időre, és arra, hogy jobban ismerjék egymást, de kurva nehéz az egész, ha közben meg játszik a vágyaival, hogy aztán szavát szegje.
Nem fogja.
- Ha hirtelen éles fájdalmat érzek majd, akkor tudom, hogy woodoo-zol éppen. - Neveti el magát ezúttal hangosan, ahogy a fehér inget magára ölti, és visszasétál egy pillanatra a lány mellé, hogy láthassa ő is a kontrasztot. Egy pillanatra mintha elmélázna, és a kedve sem olyan látszólag, mint eddig, hiszen igaz; az ellentétet csodálatosan ábrázolja, csak a színek nincsenek a megfelelő helyükön. És erre hamarosan Kira is rá fog jönni.
Eltereli a figyelmét a csókkal, és mordul megint, amikor a lány elmélyíti azt, mert arról volt szó, hogy szünetet tartanak, és ő meg ehhez igyekszik tartani magát. Viszont mindkettejük nevetése szinte úgy ér véget a lépcsőfordulóban, mintha elvágnák azt, amikor megpillantják a váratlan vendéget. Alfonso halkan és olaszul veszi Francesco édesanyját a szájára, amiért volt pofája jelzés nélkül megjelenni az otthonában, miközben kurvára nem ér sem rá, sem a szarságaira. A teste úgy feszül meg, mint talán Kira még sosem érezhette tőle, Francesco pedig olyan gyorsan kezdi magát előadni, hogy fel sem eszmél a tiszteletlenségből még.
- Alfonso! - Tárja szét a karját Francesco, pedig a lépcsőből még jó néhány fok van hátra, és egyelőre nem mozdul a lánnyal semerre a férfi.
- Micsoda szerencse, hogy itthon talállak. A madárkáddal együtt. - A férfi vigyora mindent elárul Alfonso számára; semmi köze ennek a szerencséhez, csak Francesco kibaszott elméjéhez, és már tudja, hogy bajban vannak.
- Menj vissza a szobába, Kira. Most. - Kezdi egy elég kemény utasítással, és mikor eszébe jut, hogy ez a lánynál nem szokott használni, odafordul hozzá, és lágyabban fűzi oda, hogy.. - Kérlek. - Egyébként is alul öltözött a másik, hogy Francesco társaságában legyen, arról meg már ne is beszéljünk, hogy egy elmebeteg jelent most meg nála, akitől az első pillanattól kezdve féltette a másik.

Sosem volt ilyen jellegű igénye, de ez az ingázás valóban nem a legideálisabb a mostani helyzetüket nézve, úgyhogy elgondolkodott azon, hogy kivenne egy lakást Manhattanben, ahova egyszerűbben eljutnak ilyen alkalmakkor. Egyelőre az tartja vissza, hogy annak nem érezné semmilyen kapcsolat jellegét, talán kicsit személytelen is volna, Kira pedig sokkal többet jelent neki holmi légyottoknál, amit ez a lakás érzésben kiváltana.
De hazaértek végre, és már nem kellett tovább türtőztetni magát Alfonsonak. Nem kenyere a várakozás, nem is türelmes fajta, ha arról van szó, hogy mit akar, és mikor akarja az adott dolgot, szóval kizárólag Kirát maximálisan figyelembe véve és tiszteletben tartva tartja magát ennyire jól látszólag. Persze ennek, amint hozzá tud érni az otthona biztonságában, már semmi látszata nincsen, és bár figyel a másikra, mint még talán soha, néhány mozdulata kapkodóan hat, mert már képtelen mit csinálni a fejében lévő képekkel, meg azzal a rengeteg vérrel, ami egyértelműen nem a fejében csoportosult, mióta beszállt a lány a kocsijába. Azért így vezetni elég szar, lássuk be.
Belenevet az ágyneműbe a házasság hallatán, és egy percig sem gondolja úgy, hogy Kira komolyan mondaná a dolgot. Alfonsonak, ha ez valaha szóba kerülhetne, nagy, olasz maffia jellegű esküvője lenne, és azon kívül, hogy a lány jellemébe és karrierista szemléletébe egyáltalán nem tudja elképzelni magát a házasságot, ebbe a hatalmas, hangos esküvőben sem látná őt. Alfonso pedig már csak a korából adódóan is úgy van vele, hogy ha Kirával nem, akkor már mással sem, mert tíz évig volt szingli, és még egy ilyen különleges személy úgy sem jön vele szembe.
- Nem tudlak elképzelni házasságban. - Mondja vigyorogva, és nem bántóan szánja, inkább csak tényeket közöl könnyedén, ahogy azt sokszor a másik is megteszi. Valahol tiszteli is a másikat azért, mert fiatal kora ellenére ennyire.. tudja, hogy mit akar, és robog a célja felé, illetve robogna, ha Alfonso nem borítja fel kicsit a mindennapjait. Őszintén nem ezt akarta elérni, de nem tud mit tenni, ha ennyire elveszi az eszét a másik, és az éber percei nagy százalékában azon húzza fel magát, hogy miért nincsen vele.
- Eleve bemenni abba a konyhába kihívás lenne. De jó leszek, megígérem. - Alfonso az ígéreteit nagyon komolyan veszi, mert ha az adott szava nem ér semmit, akkor igazából ő sem. Ez ilyen férfi becsület dolog a közegükben, mert még a maffián belül sem illendő szavat szegni, és ez egy nagyon finom megfogalmazás, hiszen életekről van szó.. ki folytatja, ki hagyja abba az adott szó megszegéséért. Úgyhogy igazából most magával baszott ki, mert így, amíg a konyhában vannak, tényleg jónak kell lennie, és nem igazán szereti, ha korlátozva van, hiszen őt nem korlátozhatja senki és semmi...
Kivéve ezt a lányt. Annyira akarja, hogy bármit megtehetne vele jelen állapotában, csak Kira ezt nem tudja, mert nincsen elég tudása a férfi hátteréről, és, hogy mindez mit is jelent.
- Nos, én ezt egyáltalán nem bánom.. - Mondja csendesebben, ahogy majdnem, hogy áhítattal nézi végig az ágy szélén ülve a jelenetet, ahogy a cuccait egészen kisajátítva, szinte már ismerősen mozogva teszi magáévá a lány. Az a fekete ing remekül mutat rajta, és meg merne esküdni, hogy pont azt viselte, amikor először találkoztak, miközben Kira könyvet olvasott az ő clubjában. Ez az egész történet egy őrültség, de minden mozzanatát imádja.
A gondolatra elmosolyodik, és a lány mögé sétál teljesen meztelenül, hogy átölelje hátulról az egyik kezével, a másikkal lehúzza a válláról az ing anyagát, és belecsókoljon a bőrébe. Azt mondta, jó lesz, de még nincsenek a konyhában, egyébként is.. úgy vonzza a másik, akár a mágnes, és Alfonso még sohasem érzett ilyesmit.
- És miért? Nem tűnsz szentimentális alkatnak, aki a ruháimat akarja ölelgetni, amíg nem vagyok ott. Mondjuk elképesztően jól áll rajtad, ezt nem vitatom el. - Belevigyorog a másik bőrébe, aztán megkeresi a szemeit a tükörben, de még mielőtt a vére megint elkalandozik a testében, ellép a másiktól, és keres ő is egy alsót, meg egy fehér inget, amibe csak hanyagul belebújik, hogy ha esetleg Gabriela előkerül, ne kapjon szívrohamot.. mert, hogy a múltkor megkapta tőle, hogy felöltözni sem tud normálisan.
- Gyere. - Nyújtja a kezét a másiknak, és bár nem teszi hozzá, hogy kérlek, a kérlelés attól még megbújik a hangjában, és ha Kira elfogadja a kezét, akkor sunyi módon közelebb húzza, lop tőle egy csókot, és csak ezután fordul ki vigyorogva a szobából.

Végül a megbeszéltek szerint történt minden; Alfonso délutánig aludt az nap, írt Kirának szinte rögtön ébredés után, ledolgozta azt a néhány órát, amit szánni akart arra a napra, majd ismét hazavetette az útja, hogy aludjon egyet. A vágyai minden órával egyre erősödni látszottak, mert mire a harmadik álom magával ragadta azóta, hogy együtt lehetett a másikkal, máris újabb képek kezdik gyötörni, és nem tud pihentetően aludni, legalábbis nem eléggé.
Hajnali háromkor ér véget a vergődése, amikor eléggé kimerül ahhoz, hogy képes legyen végre mély alvásba, álmok nélkül kerülni. Délelőtt felkel, megint keresi a másikat üzenetben, és odamegy érte, ahová és amikor kéri tőle. Nem morcos, azt nem merné állítani magáról, de egyre türelmetlenebb, ami már inkább jellemző rá hosszútávon, mint a mértéktelen simulékonyság, pedig senki nem tehet arról, hogy ennyi időre tudtak ismét találkozni.
Sokat lágyul, amikor meglátja a másikat, mégis ott van az a mérhetetlen sok vágy a szemében, ráadásul vissza Long Islandre egy óra az út legalább abban a tempóban, amiben ő vezet, úgyhogy úgy tűnhet a másiknak, Alfonso rossz lábbal kelt, pedig nagyon örül annak, hogy Alvize kerítése ennyire sikeresnek bizonyult, és már napok óta képesek.. élvezi egymás társaságát. Mert ez már nem csak elviselésről szól, Alfonsonak kifejezetten nem, csak ne kínozná ennyire a gondolatait, amikor nem lehet vele.
Mindez azt eredményezi, hogy talán a nappaliig el tudnak jutni, amikor végleg megunja a várakozást, és abból a csókból, a szenvedélyes fajtából, amit megejtett már párszor azóta, hogy itt éjszakázott a másik, ezúttal nem ereszti. Addig biztosan nem, amíg nem hallja ismét a nevét az ajkairól legördülni egy nyögés vagy élvezés formájában, de hiába minden türelmetlenség, ugyanolyan odaadó, talán jobban figyel, mint eddig, az összes meneten keresztül, mert a kiéheztetés nem vicces, neki pedig nem elég egyszer a lányból.
Megint a hálójának friss ágyneműjében vannak, amikor már hiányzik neki a lány hangja azon kívül is, hogy sóhajt vagy nyög a másik, és bár egy vékony lepedő eltakarja a testüket, a szemei így is láthatnak mindent. Ő mégis a lány szemeit nézi, ahogy oldalra fordulva mellette fekszik, és vigyorog, mint egy kisfiú, aki megnyert valamilyen játékot. Ő a lányt nyerte, még ha valószínűleg rövid időre is, és szerencsésnek érzi magát emiatt, többek között.
- Tényleg ki fogsz csinálni idővel. - Nyögi, inkább csak magának, mint mondjuk a lánynak, és a hasára fordulva, a párnát a fejére húzva igyekszik elűzni egy következő kör gondolatait, mert most nem volt célja egész időre ideláncolni magukat. Meg akarja jobban ismerni ezt a lányt, és legalább akkora feladatként éli meg a falait ledönteni, mint minden alkalommal extázisban részesíteni, ahhoz viszont azt kell, hogy megnyugodjon, és koncentráljon.
Csak nem tudja, hogyan zárja ki azokat a mozdulatokat, amik az elméjére égtek megint. Annyira tudja, hogyan érjen Alfonsohoz a másik, mintha mindig ismerte volna.
- Nem vagy éhes? - Kérdezi végül, amikor a párna lekerül a fejéről, és odafordul megint a lány mellé, csak ezúttal közelebb van hozzá, mint az előbb.
- Gabriela annyit főzött két napja, hogy szerintem még mindig van belőle a hűtőben. - Konkrétan tele van a hűtő, csak azért, mert hosszú idő után először itthon aludt, és valószínűleg jó hatással van rá a másik, mert azóta is minden éjjel hazajött. Előtte talán egy hónapot is simán eltöltött a VIP egyik neki kiszabott részében, és valahogy eszébe sem jutott hazajönni. Most más a helyzet, bár még mindig nem érti pontosan, de lehet, nem is akarja még. Úgyis tudni fogja, ha eljut a megoldásig, erőltetni nincsen értelme.
Ha nem akar enni a másik, azt is megérti, csak ki akar kerülni ebből az ágyból, ráadásul minél előbb, hogy ne váljon annyira ösztönössé és állatiassá, mint amit a másik tegnap reggel említett róla. Mindezt nem azért, mert ne élvezte volna a múltkor mocskosul azt is, csak.. ha rajta múlna, lehet sosem másznának ki innen többet.