+16 Ha nem lenne annyira részeg, mint amennyire sikerült elérni a mindennél jobban kívánt hatást, most nagyon elégedett lenne magával. Az egy dolog, hogy minden mozdulata üvölt a másikért, de ugyanezt kapja vissza tőle, és pia ide vagy oda, az alkohol csak a gátlásokat oldja, a valós vágyakat nem másítja, nem ad hozzájuk, nem hazudik róluk. Kira ezt akarja, jobban, mint mondjuk Alfonso el tudta volna képzelni, és ettől minden vér odakerül, ahol a szervezete szerint hamarosan szükség lesz rá, így felkészíti mindkettejüket arra, amit most már semmi nem fog megakadályozni, gondolja.
Kevesen tudják elképzelni róla, hogy nem feltétlenül, és nem mindig vad szerető, aki csak akar és elvesz, hanem odafigyelő a maga módján, sőt, különösen szereti figyelni a partnere reakcióit, és azokra úgy reagálni, hogy nehezen legyen viselhető egy idő után, amit művel. De ez nem mindig vad, nem mindig gyors, most viszont olyan düh, feszültség, és szexuális frusztráció van benne, hogy nem a megszokott módon történnek majd az események, hanem úgy, ahogy a csövön kifér.
Ahogy Kira megfordul, ő lehunyja a szemét, és semmi másra nem koncentrál, csak a lányra. Még az alkoholmámor erős hatása alatt is képes őt érezni, reagálni minden mozdulatára úgy, hogy csak jobban akarja tőle azt, ami következni fog. Közben azért minden sejtje üvölt, mert túl régóta vágyódik már a lány után, és az a mérhetetlen düh, amit közben még mindig érez nem segít semmin.
Olyan lendületet adnak neki a másik szavai, amikor visszafordul felé, hogy mélyen belecsókol a nyakába, miközben olyan közel simul a testével hozzá, és húzza őt közel magához, hogy Alfonso maga sem tudja már ebben az állapotban, hogy hol végződik ő, és kezdődik a lány. Csak néhány másodpercig húzza már a dolgot, mielőtt eltávolodna, megfogná a másik kezét, és elindulna kifelé a tömegből. Fogalma sincsen, merre tart, csak azt tudja, hogy miért akar odajutni most azonnal.
Kint a folyosón senki sincsen most, mert aki ezeket a remekül passzoló számokat egymás után rakosgatja megint csak egy jó nevű DJ, és nincs még egy olyan merész lélek ezen a helyen - és nem is fog még egyszer megfordulni itt, ebben biztos -, aki kihagyná, és könyvet olvasgatna éppen ezen a folyosón.
Ez veszi rá arra, hogy falhoz nyomja a lányt, és ha nagyon nem bír magával, akkor bizony itt esik meg a dolog, mert még egy lépést ő nem hajlandó anélkül tenni, hogy érezné a másikat, úgyhogy ismét vadul megcsókolja, amikor is egy kezet érez a hátán.
Szinte azonnal tudja, ki az, és már a nevén is szólítja.
Marco egy nagyon régi embere, az egyik legnagyobb bizalmasa, az a személy, aki ezen a helyen mindennel tisztában van. Így természetesen azzal is, hogy mit műveltek az elmúlt úgy egy órában, és, hogy Alfonso ennek hatására milyen állapotba került. A férfi rohadt mérgesen szakad el ajkaival a lánytól, hogy ránézzen Marcora, és bár tudja, hogy az indok sajnos kiváló lesz, attól még ad annak esélyt, hogy csak egy apró faszság, és kinyírhatja érte.
- Francesco és az emberei tíz percen belül itt lesznek. - A mondatot meghallva eltávolodik a lánytól, de nem úgy, mint akit elvágtak, hanem lassan és nehézkesen, miközben olaszul kezd el olyan öblösen káromkodni, amit még Kira nem hallhatott tőle, többek között az említett férfi anyját is bőséggel becsmérli.
Pedig a szájára vett hölgy a nagynénje, Francesco meg az unokatestvére, akivel csak a baj van. Az elme roggyant idióta a clubjából szedi össze az éppen aktuális áldozatait, néha többet is, mindig a legszebb lányokat, aztán elég csúnya állapotokban tudnak ezek a hölgyek előkerülni napokat követően, a srác viszont feddhetetlen, mert ő, Alfonsoval ellentétben a maffia seggében tud csak bármilyen formában érvényesülni, így ha a férfi bármi tenne ellene, már menne is árulkodni a rossz bánásmódról a maffia fejéhez.
Azonnal Kira jut eszébe, és ettől villámgyorsan kezd el józanodni. Az sem utolsó, hogy Marco átnyújt egy bögrét, benne kávéval, meg egy egész belefacsart citrommal, amit azonnal fel is hajt. Nem véletlenül van szabály arra, hogy egy órával hamarabb szólnia kell bárkinek, ha ide akar jönni hozzá, és az sem véletlen, hogy ezt Francesco nem tartja tiszteletben. Ennyi idő alatt még sosem józanodott vállalhatóra, most viszont muszáj lesz.
- Vigyétek el őt innen most azonnal. - Mondja hirtelen, és mintha rendes pánik lenne az indulatos szavak mögött megbújva, mert ha egy valamitől nem tudná megmenteni Kirát, az a saját unokatestvére. És van egy olyan érzése, hogy rögtön őt szúrná ki magának, az öltözőbe meg nem rejtheti egész éjszakára, hajnalra, aztán a délelőtt nagy részére, Francesco ugyanis bőven visszaél a vendégszeretetével az esetek többségében.
Arra a kérdésre, hogy hova vigyék, horkant egyet, ahogy visszaadja a bögrét, mert ugyan az ital már kezd hatni a hányadék ízétől függetlenül, de még nem elég gyors az agya, ezért mondja a következőt.
- A villába. - A hangja határozott, mert fogalma sincsen, hol lakik a másik, arra meg már semmi ideje nincsen, hogy megbeszélje vele ezt a részletet. Lehet még úgy hat perce, amit annyival tud majd elhúzni, hogy felmegy egy hátsó terembe, ahonnan idő lesz Francesco elébe menni.
- Ha lehet, most az egyszer ne ellenkezz. - Mondja a lánynak, miközben most néz a szemébe először, bár nem hiszi, hogy olyan állapotban lenne, hogy tud rá figyelni. Ezért bólint Marconak, és el is kezd felfelé igyekezni a VIP részlegbe, miközben a legjobb emberei terelgetik Kirát viszonylag tempósan kifelé, ha pedig ellenkezéssel találják szembe magukat, nem félnek a vállukon kicipelni őt innen, ha szükséges.

+16 Tényleg ennyire érthetetlen volna? Kira egy rendkívül okos lány azok alapján, amit látott belőle, úgyhogy vagy nem akarja érteni, vagy ő nem fogalmaz megfelelően. Lehet, ha mások volnának a körülmények, ha nem érezné magát felszarvazott bikának, akkor változtatna a megfogalmazáson addig, amíg célt nem ér a mondanivalója, de így hamar feladja, és nem akar több szót fecsérelni a történtek ezen részére, mert egyre csak megy fel benne a pumpa.
Amúgy is, hogyan magyarázná most meg, hogy őt még sosem utasították vissza, Kira meg rendre megteszi? Senki sem beszélt gyors menetről a kocsi hátsó részében, csak egy akármilyen jelről,  hogy érdemes tepernie. Kira állítása szerint nem egykönnyen fejezi ki az érdeklődését, mégis, a bájgúnárral valahogy hamar egy hullámhosszra keveredtek, mindegy mikor, mindegy hányszor, nem ez a lényeg. A lényegi része, az, ami a mérhetetlen dühöt a férfiben okozza, hogy az ő jelzéseire nem jött válasz, pedig elég sok utalás hagyta el a száját, sőt. Direktben közölte többször, mit akar tőle, az meg már, hogy mikor és mennyit csinálják, nem volt fontos tényező a fejében. Ha eljutottak volna oda, Alfonso úgy sem engedi el napokig.
- Kurvára nem értesz te semmit. - Nem akarja, hogy mások előtt szűz legyen, előtte meg egy kurva, csak azt akarja, hogy legyen az övé. Az úgy sem finom, szép, első alkalmakhoz hasonló beteljesedés lenne, ezzel egy pillanatig sem lenne képes áltatni magát, Kira csak hányja ki magából a szavakat, és Alfonso szerint most ő csűri és csavarja az egészet, lehet azért, mert tényleg nem érti, mi a fasz baja van a férfinek.
- Miss Tökéletes.. - Motyogja a bajsza alatt, amikor végre sikerül kiszakadnia a buborékból, amiben képes lett volna felrobbanni, és, hogy ne menjen el az ép esze végleg, muszáj lesz elérnie azt a szintet, amikor már látszik is rajta, hogy mennyire részeg. Kezdi néhány kék löttyel, és annyira felhúzza magát a másik újonnan érkező beszólásán - hogy került ide ilyen gyorsan? -, hogy az arca is egészen belezsibbad ezúttal.
Vagy a pia csapta meg hirtelen, vagy helyben agyvérzést kap most már tőle. És mi az, hogy öreg már megint?
Minden tagja megfeszül, ahogy követi a szemével a lányt, amint befelé tart a tömegben, ütemesen erre a szörnyen pontos számra, ami már a végéhez közeledik, ő pedig addig nem tud mozdulni, amíg ki nem tisztul a fejéből. Addigra elveszti a másik nyomát, a pia viszont hatásos, nagyon is, úgyhogy a döntési képességei csökkennek, a következmények mintha nem léteznének, ő pedig, amint a következő szám elindul, megindul a tömegben még néhány kék lötty után.
Rampampam..
A fülében úgy dübörög a szám, hogy képes lenne beleszédülni, ha nem koncentrálna ennyire arra a zöld ruhára, amiben ma megjelent a másik. Már nem lát tisztán, amikor eléri a őt, sőt, a zene ütemére összerezdül a kép is előtte minden egyes basszusnál, ő meg azt veszi észre, hogy nyúl ezután az idegesítő, tudálékos, nem normális, kielégíthetetlen, .... lány után a kezével. Ezúttal nem rángatja, csak húzza, mély levegőt vesz, amíg felé nem fordul, aztán már nem ad lehetőséget arra, hogy megszólaljon, mert ha még egyszer meghallja a hangját, meg fogja fojtani.
A szavait, amiket esetleg neki szegezne az ajkaival tartja a másikban, és most, hogy már nem akar annyira odafigyelni semmire, sokkal szenvedélyesebben csókolja, és feltett célja, hogy akkor engedi csak el, ha már meg akarnak fulladni levegőért. Ki kell adnia a feszültséget, meg is kell kapnia közben valamit, amiről szentül hiszi, hogy már sosem lesz az övé teljesen, de részben? Nem szokása feladni, de ez most nem erről szól, hanem arról, hogy ha a szó nem használ, akkor talán majd más, talán majd ez igen. Közben a levegő többször is a torkán akad, ami az elfojtott vágyai miatt lehet, és lássunk csodát, a végén Freud-nak lesz igaza.

+16 Elmondhatná simán, miket sikerült a bájgúnárnak megosztania vele, de attól tart, hogy ha visszaismétli a szavakat, amik ezt az Alfonsot eredményezték, akkor csak eszkalálja a már amúgy sem ideális elmeállapotát, és meglehet, valóban agyvérzést fog kapni. Egy dolog az olaszos vehemencia, egy másik a felszarvazott férfi, aki képtelen lenyelni ezt az egészet a másiknak, mindegy, mit gondol róla és hogyan értelmezi az elhangzottakat.
Mondjuk az, hogy féltékeny, egy eléggé sajátos megközelítés, és az idegállapotán sem segít sokat. Nevetni akar, de annyira őszintén és hirtelen jön belőle a gesztus, hogy horkantás lesz a vége, és nem is folytatja igazán kiteljesedve és megélve a nevetést, mert ha mondott már abszurd dolgot számára a lány, akkor ez viszi a prímet.
- Dehogy vagyok féltékeny. - Veti oda határozottan, és egy kicsit lenézőn is, pedig semmi lenézni való nincsen a lányban, sem a felvetésében, éppen csak kapcsolat kellene ahhoz, hogy valóban féltékenységre tudja adni a fejét. Ez egészen más, ez férfi dolog, ez becsület és egó kérdés, amiket a lány nem érthet, mert nem olyan kromoszómákkal rendelkezik, mint a férfi. Éppen ezért meg sem próbálja magyarázni, mert ha Kira nem értette elsőre, mi a baja az egész helyzettel, ő már nem fogja menteni a menthetőt, mert kezd betelni nála az a nagyon türelmes pohár, amivel eddig kezelte a lány összes szarságát.
- De ha szerinted az vagyok, és három találkozás után nincs jogom hozzá, akkor te honnan veszed a bátorságot ugyanerre? - Sziszegi oda a másiknak, hiszen zavarta egy másik nő az ölében, akkor az nem ugyanaz? Nincsenek együtt, neki aztán az ülhet az ölébe, és azt csinálhat vele, amit csak akar és gondol, úgyhogy ha ennyire lesajnálja egy állítólagos érzelemért a férfit, akkor elkezdheti lesajnálni saját magát is egészen nyugodtan.
Amikor már háttal van, akkor csapódik neki a bőrének, hogy a másik szerint csak megdugni akarja, és akkor megint érzi, hogy kezdi elönteni az agyát a szar, egyre homályosabb a látása, egyre inkább úgy érzi, mintha a teste maradna, a lelke meg távozna valahova, nehogy tegyen valamit, amit aztán megbán.
- Én legalább adtam egy könyvet. A pasidnak nem kellett erőlködnie túlságosan, ahogy hallottam. - Köpi a levegőbe, és tisztában van vele, hogy Kira menne, akkor menjen, ő tényleg nem állja majd az útját. Nem szeret magyarázkodni, nem is akar kifejezetten, amikor azzal vádolja meg a másik, hogy ugyanúgy hülyére veszi, viszont arra tökéletes, hogy kicsit visszahozza az elméjét közéjük, és már kevésbé legyen elöntve az agya az egésszel.
- Korrekt játékot ajánlottam az elejétől kezdve. Soha nem mondtam olyat, ami ne lett volna igaz. Még abban is igazam volt, hogy újra látni akartál. - Aztán, mintha abba akarná tényleg hagyni ezt az egészet, vagy egyszerűen csak egy italra lenne szüksége, kinyitja a készülődő helyiség ajtaját, és kimegy rajta. Nem néz hátra, nem kéri meg megint a másikat, hogy menjen haza, mert bármit mond, az nem ér célt, és valahogy enyhítenie kell az állapotán, különben tényleg be fog kattanni, az pedig nem opció, hogy felrakja az asztalra a másikat, és nekiesik, mert se nem olyan, aki vehemensen követelne olyat, amit neki - bezzeg a bájgúnárnak - nem akarnak odaadni, se nem akarja, hogy féljenek tőle.
Hát melyik univerzumban lett annyira rossz dolog a dugás? Amikor utoljára csekkolta, még minden a helyén volt, és bárkit megkaphatott volna.
Nincs messze a bár a nagyterem ajtajától, úgyhogy elkap megint egy tálcás pincért, és a kék löttyből hármat felhajt azonnal, mert a tűrőképessége viszonylag magas, és neki most feltett szándéka kiütni magát, mert ezt másképpen nem lehet elviselni. Van benne már bőven whisky, ebből a szarból is ivott már, úgyhogy nem lehet túlságosan nehéz innen, hogy már ne tudjon magáról, plusz keveri is az italokat, ami rásegíthet az önkívületre hamarosan.

+16 Igyekszik ő, és tényleg, a körülményekhez képest próbál nagyobb levegőket venni, meg minden szarság, ami állítólag jó lehet a dühének kezelésére, csak ugye az érdekesség abban rejlik, hogy Kirának fogalma sincsen az életéről. Neki sosem kellett magát visszafognia, úgyhogy az, hogy egy asztalt felken a falra, tőle igazából semmi.
- A kórházban, ahol téged kerestelek ma délután. - Már nem kiabál, ahogy az előbb, csak nyögi ki a szavakat, mintha fájdalmas volna a tény, hogy így rohant egy lány után, aki semmi érdeklődést nem mutatott az irányában, csak nagy nehezen, ha eléggé sarokba szorította. Mindezek után az, hogy azzal a szarházival meg képes volt megosztani a testét olyan, mintha egyszerűen csak tökön rúgta volna.
- Igen, képzeld. Azzal az utolsó senkiházival lefeküdtél, tőlem meg viszolyogsz. - Megint kiabál, ahogy a teste emlékezni kezd, miért is húzta fel első körben ennyire magát a dolgon, mert egyébként a srácnak a nevére sem emlékszik, de nem is kell tudnia ahhoz, hogy illesse olyan jelzőkkel, amikről egyértelmű, hogy róla van szó.
Még néhány mély levegőt, hogy ne üvöltse ki a falakat, hiszen valószínűleg ennek itt vége, és igazán semmi értelme annak, hogy mindenki az épületben tudomást szerezzen róla, hogy bánt el vele egy majdnem tinédzser. Felnevet azonban azon, amit a másik mond, de most nem úgy, ahogy akkor tette, amikor szórakoztatta őt a lány, ebben a nevetésben undor lapul, csak még nem tudja, kinek szól igazán.
- Órákig kerestem azt a szart, mert azt akartam, hogy örülj neki. - Lök le valami nehezet és törékenyet az egyik asztalról, és hátat fordít közben a másiknak, mert így esik kézre. A vázaszerű förmedvény a földre esik, sok apró darabra hullik szét, ő meg megtorpan az egészben, amit művel, és csak hallgatja a lányt. Nem türelmesen, csak úgy, mint akinek totálisan elege van, és fogalma sincsen, miért hajlandó még egy sértő mondatot meghallgatni tőle, amikor tényleg az lenne a legjobb, ha elmenne, mielőtt megölik egymást.
- Mindegy, Kira. - Nyögi a levegőbe, de nem fordul vissza a lányhoz, csak áll, neki háttal, meredten bámulva a falra, mielőtt megint olyat csinál, amitől a másik megijedhet. Látta a tekintetét, miután berángatta ide, és nem ő lesz az, akitől egy nő félni fog. Akkor inkább tényleg menjen.
- Fuss, szaladj, vissza a könyveidhez, meg a bájgúnárhoz. - Megint elneveti magát, de még mindig nem mozdul, nem fordul meg, mintha megfagyott volna.
- Nem szeretem, ha hülyére vesznek. - És akkor még nagyon finoman fogalmazott, mert csak az érzései tartják vissza attól, hogy akár bosszún forgassa az elméjében lévő kerekeket. Ha elmegy, elfelejtik egymást, és nem fogja keresni, nem fogja zaklatni sem.

+16 A másiknak fogalma sincsen, milyen szinten tartja magát, pedig az agyát rendesen kezdi elborítani a szar a stílusától, meg úgy mindentől, ami történik. Egy ideig azonban csak áll, hallgatja, nézi őt, és rátesz minden idegére egy lapáttal, hogy minden után még ki van akadva, amiért más nő ült az ölében. Imádkozza le legközelebb a csillagokat, hogy ez a lány üljön bele, vagy mi a fasz történik?
Egy pillanatra olyan, mintha a másik férfiasságára tett megjegyzése, és a neon egyszerre vakítaná meg, de szó szerint elnémul, és elsötétül előtte szinte minden. Nem tudja, vesz-e levegőt, nem ura a testének, csak annyi a szerencséje, hogy a hangos, már-már agyig hatoló zene visszarántja, de nem lát mást, csak a lány vigyorát, amitől ha lehet, csak még idegesebb lesz, mint az elmúlt napokban bármikor.
- Velem jössz. - Kiabálja a másikra, főleg a zene miatt, és nem törődik vele, mit szól hozzá a lány, vagy mennyire kellemetlen az érintése, mert amikor maximálisan tiszteletben tartotta a határait, akkor igazából kiderült, hogy aki illetlenül ér hozzá, már régen megkapta, és csak hülyíti Alfonsot valójában. Ezért megragadja a karját, beleveti az erejét is a mozdulatokba, mert a tömeg, meg némi esetleges ellenállás biztosan visszahúzza majd, de ő tudatosan ki akar innen jutni, mert nem gyerekek, és ha kiabálni akarnak egymás arcába, azt nem üvöltő zene, meg hullámzó tömeg közepén fogják megtenni, hanem ott, ahol értelme is akad.
Arra a folyosóra jutnak, ahol ez az egész őrület kezdődött, de ott nem áll meg, többek között azért, mert nem is akar. Hozott már rossz döntéseket az életében, de csak igazán ritkán fordul elő vele, hogy ekkorát vétsen, gondolja. Berángatja az egyik személyzeti szobába, ahol a DJ-k szoktak készülődni, de ez most üres. Ha közben Kira kiabál, az sem hatja meg.
Odabent elengedi, de csak miután bevágta jó hangosan maguk után az ajtót.
- Na most mondjad, hogy mégis mit zavar téged egy másik nő az ölemben. - Szinte sziszegi a szavakat, olyan dühös, de nem megy közelebb a másiktól, mert a hab a tortára az lenne, ha kitalálná, hogy még fél is tőle. Nem bántott még életében nőt, legyen bármilyen idegroncs is időről időre, Kira pedig bőven kiérdemelte tőle az előbbi rángatást azzal, amit mondani mert. Ha nem az lenne, aki, és nem azt érezné iránta, amit, már régen sehol nem lenne, nem, hogy az ő clubjában bulizzon.
- Vagy mesélj inkább arról a köcsögről, akinek az érintése annyira rossz volt, de azért a lábad már széttetted neki párszor. - Olyan méreggel fröcsögi a szavakat, aminek lassan semmi értelme nincsen; ahogy ennek a veszekedésnek sem, hiszen annyi lenne az egész, hogy kirakatja innen a másikat, és többet látnia sem kell. De úgy felszarvalta, hogy ki kell adnia magából, mielőtt megkattan.
- Egy előítéletes gyerek vagy, érted? Udvaroltam bassza meg. Hidd el, hogy semmi szükségem nem szokott rá lenni, de megtettem. - Közelebb lép az egyik asztalhoz, és úgy ahogy van, felkeni a falra. Igen, a dühével időnként azért érdemes lenne kezdeni valamit.
- És, ha ennyire nem akarsz tőlem semmit, mint ahogy előadod, mi a faszt csinálsz ma itt? És mit balhézol azon, kit akarok megbaszni? Mikor téged akartalak, az nem kellett. - Jönne még bőven belőle minden, még sokkal rondábbak is, és most nincs az az isten, hogy le tudjon nyugodni egyik pillanatról a másikra.

Még aznap valamennyi időt Alvizénél töltött, aminek nagy része fejmosás volt arról, hogy illene pontosnak lennie, és nem kóricálnia a kórházban, miközben mellette van dolga, hiszen azért hívta oda. Amikor már nagyon unta minden tisztelete ellenére az öreg kioktatását, akkor mondta el, hogy egyébként Kirának udvarolt, és szerinte minden káosz ellenére egészen jól alakulnak a dolgaik.
Aznap este a VIP tele van fontos és kevésbé fontos, de magukat annak gondoló emberekkel, így meg kell várnia, amíg elcsendesedik a felső rész, és akkor ül le az egyik hátsó terembe a laptopjával, hogy keresgélni kezdjen a neten. Akadt egy ötlete, de nem bízná rá ezt senki másra, még így is órákba tart, amíg megtalálja, amit keresett; a Kis herceg egy régebbi, de eredeti kiadása lenne a következő gesztus a lány részére, hátha megtöri benne a jeget, vagy ledönti a falait. A terv szerint egy, a könyvből ideillő idézet, valamint egy VIP kártya lenne a kemény fedél alatt rögtön, ezzel arra célozva, hogy ő várja sok szeretettel a bűnbarlangjába, hogy folytassák esetleg, amit elkezdtek.
Igyekezett valahogy megszabadulni az elméjére égett, lovaglós elképzeléstől, de minél jobban próbálta, annál jobban akarja. Egyszer tényleg agyvérzést fog ettől a lánytól kapni.
A könyv már másnap gazdára talál, hiszen onnan, hogy személyesen kiválasztotta a darabot, már tudja indítani az embereit, hogy szerezzék meg, hozzák oda neki, hogy az idézetet egy külön kis papírra meg tudja írni, aztán a lelkükre köti, hogy a kórházban hagyják ott a nővérpultnál, Kira nevével ellátva.
Igazából arra számít, hogy hamar érkezik egyfajta válasz; aznap este úgy szuggerálja a VIP hatalmas, ébenfa bejáratát, mintha a messiást várná, de nem történik semmi. Lenne biztosan még módja annak, hogy Kira legalább üzenjen, de az este feszülten telik, mert nem kapja meg Alfonso, amire vágyik, és kezd tényleg kiakadni a dolgon.
Másnap Alvizére hivatkozva úgy dönt, bemegy a kórházba, hiszen az ő betege is, biztosan arra jár, és akkor legalább.. tudnak beszélni? Elég érdekesen reagál, mintha már egyetlen nap is sértené tovább a büszkeségét, de nem bír nyugton maradni, azután nem, amilyen képet a fejébe égetett, aztán pedig meg is kóstolhatta, még ha csak óvatosan is.
Kirával nem sikerül összefutnia, ellenben hazafelé a liftben a bájgúnár suttyó száll be mellé, és bár szinte azonnal, ahogy az ajtó becsukódik, neki akarna menni gondolatban, azonban semmi sem manifesztálódik belőle, mert a téma, ami szóba kerül, megfagyasztja a vérét, a lelkét, meg úgy mindenét. Hamar kiderül - és érti ő, hogy szándékosan akarják felhúzni, de ez nem sok mindenen változtat -, hogy Kira bizony többször is odaadta már magát ennek a senkiházinak, Alfonso agyát meg úgy húzza, mintha kötelező volna.
Ezúttal akkorát kap tőle a srác, hogy az orrának vére is elered, majd némán tajtékozva hagyja el a kórházat.
A VIP egy részét az estére le kell zárni, ugyanis amint visszaér, az egyik termet úgy ahogy van, szétveri; iszik hozzá bőséggel a kedvenc whiskyjéből, de nem az homályosítja el az ítélőképességét, egyszerűen olyan mértékben érzi magát sértettnek, mint még talán életében soha. Kira folyamatosan azt éreztette vele, mintha ő szórakozna a lánnyal, közben meg egészen máshogy áll a helyzet, amitől megint dührohamot kap, és ha nem ezt a részét veri szét a helynek, akkor valakit most már biztosan meg fog ölni.
Az este lagymatagon indul, nem is nagyon tud figyelni most a vendégseregre - és szerencsére nem is nagyon igénylik tőle -, valamint a felszarvazott lelke sem nyugszik, ezért az egyik táncoslányt a VIP azon részéből, ahol dolga van, átinvitálja egy másikba, ahol maguk lehetnek. Elhiszi magáról, hogy Kira számára ennyi volt, ezért megtehet bármit és bárkivel, és ő most nem akar semmi mást, csak egy öltáncot.
Erre a másik ott áll kint a terem előtt.
Vagy ez, vagy képzelődik, hogy amikor egy pillanatra a privátabb terem ajtaja nyílik, akkor Kira áll kint, és néz rá, meg az öltáncára meredten. Meg is rázza a fejét lehunyt szemekkel, mert lehet, hogy idegében már képzelődik, de annyira lelankad - és mindenhogy - az elképzeléstől, hogy a lány itt van, hogy muszáj visszaküldenie a lányt a helyére, és utána járni, miért merészelt a másik végül idejönni.
Kint a biztonsági őr jelent neki, hiszen már az első alkalommal ráállította a lányra az összeset, hogy ha megfordul itt, akkor drogokhoz nem érhet, bántódása nem eshet, és senki sem érhet hozzá kéretlenül, ezért azonnal megtudja, hogy lent táncol a másik.
Tehát tényleg volt mersze idejönni, miután teljesen hülyét csinált belőle.
Úgy dönt, ezt most ő intézi, és nem a biztonsági őrök, ezért lemegy a nagyterembe, ahol ő is iszik egyet abból a kék löttyös rövidből, amit visznek körbe, és úgy indul a másik keresésére. Az a zöld anyag az agyába égett, úgy, mint a lovaglása a másiknak, meg még ezer dolog, amit csinálni akart vele, mielőtt totálisan elárulta volna a kettejük.. akármijét.
Mikor meglátja, elveszti az összes önuralmát, és bár tényleg nem kenyere a rángatás, meg a nők elleni bármilyen agresszív fellépés, ezúttal nyomatékosítani akarja, hogy itt van. Éppen akkora erővel fordítja csuklójánál fogja maga felé a másikat, hogy az fájdalmat ne okozzon, de elég egyértelmű legyen.
- Te mi a francot keresel itt? - Mondja hangosan, egészen a lány arcába, mert akkora itt a hangzavar, hogy csak így fogja őt meghallani. A szemei szikrákat szórnak, a sértettség kiárad az összes porcikájából, de valahogy még ennek ellenére sem távozik a fejéből az a sok minden, ami mintha már odaágyazódott volna.
Aztán eszébe jut, hogy azokat már mind megcsinálta a ficsúrral, miközben őt elutasította, és még idegesebb lesz tőle.
- Most azonnal menj haza. - Mordul a másikra, de a tömegben, ha már odakeveredett hozzá, nem tud olyan egyszerűen csak lelépni, ezért marad, amíg a lány fel nem fogja, hogy nem akarja a fertőjében tudni őt ma este.