Igen, fogalmam sincs hogyan kell mértéket tartani sok esetben. Nem fogom tudni megfelelően kezelni ha nem eszik, mert én nem tudok állandóan a nyakán lógni emiatt, és igen a lótifuti mellé lehet egy kicsit erős lenne, de valahogy csak ösztönözni kell, hogy hajlandó legyen jobban odafigyelni magára. Most még tényleg nagyon nagy a szám, mert itt vagyok vele, nem koncentrálok én sem másra, hogy is tehetném, hiszen olyan mértékben bolygatta meg így is elég vad életem, mint még soha senki. Nem tudom mi lesz akkor ha nem lesz velem és nem kell állandóan arra gondolnom, hogy igen bizony én apa leszek. Mert tudom, hogy lesznek ferde estéim amíg benne van és akkor képtelen leszek arra gondolni, hogy vajon eszik e rendesen, bár hogy őszinte legyek, akkor nem egészen az fog mozgatni milyen állapotban van ha a világomról nem tudok. Kell levezetés, sok levezetés, mert nem tudom mi lesz ha végül kibújik onnan a gyerek és már nem csak neki lesz vele dolga.
A szívem hirtelen kezd el hevesen verni és az agyam is beindul egy nagyon rossz irányba, nem gondoltam, hogy ilyen hamar fog jönni a pánik,de igazából nem is tudom mit gondoljak. Egyszerre érzem, hogy menni fog, és,hogy rohadtul nem.  Nem akarok felé kimutatni hirtelen belém nyilaló pánikomat, mert felesleges, hogy éreztessem vele, még mindig van bennem némi kétely, bárcsak némi lenne.
Nem mondom, hogy szabaddá válok egy percre is a bent feszülő érzéstől, de azért elmosolyodok, higy is tehetnék mást ha már elültettem a fülében azt, hogy megtartjuk, és milyen jó lesz minden, vagy majdnem minden, vagy legalábbis rendben lesz minden.
- Őszintén, szerintem tudod, hogy nekem nem sok nő parancsol, így majd szépen fogunk téged levegőnek nézni ha olyanban akarsz meggátolni minket ami elszórakoztat. - az tény, hogy én sosem akarok és sosem fogok felnőni, ha nem a munkáról van szó. Az életem örök gyerekjáték lesz és biztosan lesz benne olyan rész is a gyerekkel, amit még jobban fogok élvezni mint ő. Lehet veszélyes lesz, mert elviszem majd gokartozni, aztán amint elég idős lesz odaadom neki a Mustangot, hogy menőzzön vele, hiszen mindegy, hogy lány vagy fiú lesz, azért elég menő egy olyan erőgéppel bevonulni a suliba. De ezek valószínűleg eléggé aggasztani fogják az anyját, de amíg mindenki boldog valamennyire, addig felesleges aggódni, azt hiszem. Értem sosem aggódtak annyira, és még mindig itt vagyok, bár a májam és a tüdőm is néha segítségért kiállt, de az kívülről nem látszik és ez teljesen jó így. Ahhoz mondjuk elég sok kétséget fűzök, hogy együtt füvezzek vele valaha is,mert tudom milyen hatásai is lehetnek annak, és nem mindenki képes megállni a fűnél, abban talán nem akarom, hogy engem kövessen,sőt talán ideje lenne nekem is letenni a boldogító pirulákat. Vagy legalább csak addig hazsnálni őket, amíg nem fogja fel mi is az. Egyenlőre tuti nem tudom megvonni magamtól, ahhoz most túl sok a nyomás rajtam főleg miattuk.
- De öhh… nincs mit. - nevetek fel, tudom, hogy nem esik jól neki, hogy ennyire ki lesz szolgáltatva nekem, hiszen nem vagyunk együtt, valószínűleg sosem fogunk egy párt alkotni, így egy baráttól mondjuk még mindig könnyebb elfogadni segítséget, de ebben tényleg ketten vagyunk benne és ha nem képes elfogadni amit nyújtani tudok, akkor már a gyerekneveléssel is gondok lesznek, mondjuk lehet azzal anélkül is.
Kérdésére meglepetten pillázok párat majd egy széles mosoly jelenik meg az arcomon, szóval már most csinálni akarja. Persze nekem is igencsak jól esne, de nem tudom mennyire tudnám ezek után hangulatba hozni magam. Egyátalán nem miatta, főleg a helyzet miatt, mert a szűnni nem akaró pánik igencsak fészket vert a fejemben és nagyon nehéz elhessegetni, azt, hogy erről tudomást szerezzen nem akarom. Jobb lesz rábólintani és ha nem állna fel, hát ráfogom majd valamire, még nem tudom mire, de valamit biztosan ki fogok találni.
- Nem vagyok benne teljesen biztos, hogy most a legmegfelelőbb helyzetbe tudod hozni a kis fickót. - vallom be mégis, rájövök közben, hogy teljesen felesleges ezt előle titkolni, nem fog ettől az önbecsülésem a porba hullani és remélem nem veszi magára. Kell egy kis idő még, hogy megemésszem ezt az egészet, innom kell még mert ez az üveg bor édes kevés volt. - Ha van időd és nem sietsz annyira akkor felmehetünk hozzám, megnézzük hogy hol fogtok lakni és addig talán még hangulatba is kerülök. - ajánlom fel neki, lehet az otthon hangulata egy kicsit jobban megnyugtat majd, de még abban sem vagyok teljesen biztos.

Ha az ő és az én nevelésemet egybevetjük szegény gyerek igencsak vegyes szolgáltatást fog kapni ilyen téren. Szerintem annyira nem tudnék laza lenni még annak ellenére sema gyerekkel, mint az ő szülei, pedig én, mint gyerek nem is vágynék másra. Valamiért az a felfogás mégsem való nekem, ha gyereknevelésről van szó. Lumie persze tök jól működik így is, hogy ilyen szabad nevelésben vett részt, és rólam azért lenne mit kmeélsni ha a negatív nevelést nézzük, de azért velem sincsen akkora baj, mint amennyire kinéz. Egy kicsit többet szívok, mint kellene, és szedek olyan bogyókat, amik nem egészségesek, és rengeteget iszok, az viszont, hogy céltudatos vagyok senki nem veheti el tőlem. Nem tudom, hogy ez a nevelésből vagy inkább az egyéni tenni akarás miatt van,d e mindenesetre mindkettőből tudok majd adni ennek a gyereknek.
- Szerintem pedig pont, hogy egyikünk sem nőtt még fel igazán. - vallom be most egy kicsit engedve a kétségbeesésemnek, de nem annyira, hogy benne is felkeltsem.
Mindig is mozgatni fogja az agyamat a teste és minden amit tenni tud az enyémmel, nem tudom lesz e olyan, hogy nemet mondok neki, mert most sem jelentem ki, hogy nem vágyok arra, hogy egy kicsit megdolgoztassam, de az agyam millió felé pörög, nem áll készen arra, hogy kikapcsoljon és nem is tudom, hogy most jó lenne, ha hagynám neki. Jobb ha nem engedem el magam most még egy darabig, mert félő, hogy a pánik eluralkodik rajtam és nem akarom senkinek sem kimutatni.
- Mindenáron meg akarlak fektetni Lumie. - érzem, hogy az arcomról eltűnt az eddigi felhőtlen mosoly, amit a mókázással próbáltunk mindekttőnkére rá csalni és egy ideig sikerült is. - De attól félek, ha elengedem magam akkor olyan érzés fog hatalmába keríteni, amit nem tudom, hogy fel tudnék e dolgozni. - komolyan elmondom neki félig az aggályaimat, mert nem tudom, hogy van e értelme még magamba tartani azokat. Valószínűleg nincs, ezzel nem mondtam neki újdonságot, hiszen az elején is jeleztem, hogy nem akarok apa lenni, most sem erre vágyok, csak arra, hogy ne miattam utálja meg magát örökre. Már feldolgoztam, hogy gyerekem lesz, és ha nem is örülök neki, nem gondolom, hogy ez lenne a legrosszabb dolog a világon, az, hogy fel kell nőnöm hozzá már nehezebben tudom megemészteni főleg, hogy egyszer valaki apának hívjon, még a hátam is borsódzik tőle. Igen önző vagyok, mert csak a saját életem érdekel, de tudom, hogy ezen változtattam kicsit, amikor a megtartása mellett döntöttem, Lumi élete is ugyanolyan fontos, mint az enyém, így nem engedhettem, hogy úgy érezze, hogy meg kell tennie valamit, amit igazából nem.
- Menj csak, addig itt várok. - mintha meg akarnám erősíteni benne, hogy nem fogok most sem elfutni, pedig megtenném szívem szerint, de már megígértem neki is és magamnak is, hogy nem teszem.
Amint eltűnik az ajtó mögött az arcomat a tenyerembe temetve veszek egy mély levegőt. A pincérnő sétál oda hozzám, aki eddig nem is járt az asztalunk közelébe. A lépéseire felkapom a fejem és próbálok nem a kétségbeesett arcommal ránézni. Mosolyogva teszi a vállamra a kezét, amit először nem tudok hova tenni.
- Rossz nap? - kérdezi nagyon kedvesen, már túl kedvesen, ami kezdi beindítani az elveszettnek hitt fantáziám odalentre. - Itt a számom, este 8-kor végzek, ha szeretnéd, hogy feldobjam. - nyújtja felém a szalvétára írt számot, majd mosolyogva billeg el, én meg végig nézem, ahogy formás feneke végig riszál a pultig. Megrázom a fejem de azért a szelvétát elteszem a zsebembe, mert sosem lehet tudni mit hoz a mai nap, és lehet kelleni fog nekem egy kis szórakozás, amikor nem gondolok erre az egész gyerek témára.
Lumie jelenik meg, sokkal kisimultabbnak érzem a vonásaimat. Felállok az asztaltól, a vállam fölött még egy utolsót hátra pillantok a pult felé, és egy kacsintást kapok a barna szépségtől, akinek a száma a zsebembe lapul. Komoly bajok lehetnek, de még nem érzem a feszülést a nadrágom tájékán, de nem azt jelenti, hogy ez ne változhatna meg. Lehet pont ez a löket fog kelleni ahhoz, hogy elszórakoztassam Lumiet is, és később ha már nem lesz nálam a pincérnőt is. Szép tervek, így gyorsan beszállunk egy taxiba és addig meg sem állunk, ameddig el nem érjük a lakásom előtt teret, ahol fizetés után kiszállunk a kocsiból.
- Otthon édes otthon. - kacsintok rá, amikor nyitom a bejárati ajtót, járt már nálam korábban, de most mégis valahogy másként hat, hogy tudom, nemsokára ő is itt fog élni velünk.
Meglepetésemre az előszobában egy ismerős cipő áll és a gyerekkoromból jól ismert illat üti meg az orrom.
- Baszki. - csúszik ki a számon, amikor meglátom anyám mosolyát, amikor meglát, de ez rögtön le is konyul, amint Lumie belép utánam.
- Maxim! Beszélnünk kell! - néz rám komolyan, de azért érzek a hangjában némi vidámságot. Neki jó híre van az biztos, lehet most kellene nekem is letépni a tapaszt, és nem várni, de nem tudom képes lennék e ennek kitenni Lumiet. - Lumie, örvendek az újra találkozásnak. - meglepően kedves a hangja, valami nagyon jó dolog történt vele, és lehet pont most lenne a legalkalmasabb, hogy elmondjam neki, hogy nagymama lesz.
- Anya, miért nem szóltál, hogy jössz? - nyom két puszit az arcomra, majd Lumie is kap az igazán kedves köszöntésből. Sosem szól ha megjelenik itt, de olyan ritka, hogy nem is igazán van rá szükség. Beljebb megyünk, Lumiet a derekánál fogva hajtom előre, nehogy világgá fusson, mert lehet nem menne egyedül ez a beszélgetés, ahhoz már eléggé tele a gatyám, de nem vallanám be ezt soha. A kanapén helyet foglalva döntöm hátra magam és anyámra meredek, aki máris beszélni kezd.
- Apád úgy döntött, hogy nem szeretné megvárni, amíg befejezed az egyetemet, már a jövő hónapban szeretne a vezetői székben látni maga mellett, természetesen úgy, hogy ezt a hülye számítógépes mániádat se kelljen feladnod, ehhez ő ragaszkodott. - enyhe vigyor ül az arcomra, amikor végre olyan forgatókönyvvel rukkolnak elő, ami nekem is ínyemre van. Már amúgy is fontolgattam, hogy beszélek erről velük, de megelőztek. A napom eleje csodásan indult, a közepe nagyon nem és most itt ülök, végre révbe érne az életem, minden az ölembe hullott, de szét kell szednem.
- Anya! - csendre int, és folytatja.
- Tudod én nem akartam, hogy a gépek elvegyék az eszed, de a nagyapád is egyetért abban, hogy ideje felnőnöd, így az én legnagyobb örömömre, végre célba érhetsz, ha úgy érzed készen állsz rá, és még az álmaidat sem kell feladni érte, nem csodás? - anyám nagyon régóta akarja ezt, de a nagyapám valamiért mindig ellene volt, hogy a cég feje legyek, szerinte sosem voltam rá elég érett, most sem vagyok, de anyám mégis annak örül jobban, hogy ha a nagyapám is boldog. Tehát innen a fene nagy boldogsága, amit kicsit ideje letörtnöm.
- Anya! - megint szóra nyitja a száját, de határozott mozdulattal lököm el a hátam a kanapétól és kihúzom magam. - Lumie terhes! - vágom rá rögtön, mintha nekem nem is lenne semmi közöm hozzá, de azt, hogy apa leszek nem tudom kimondani. Abban sem vagyok biztos, hogy el tudom e mondani neki, hogy enyém a gyerek még az is megfordul a fejemben, hogy letagadom előtte.

Kicsit megnyugtatnak a szavai, mert tudom, hogy nem kényszer, hogy együtt legyek vele úgy, mint eddig, de egyrészt nem akarok neki csalódást okozni, nem tudom miért, másrészt tényleg elég kívánatos számomra még mindig. Ez az egész nem áll készen a testem dolog, csak az agyam miatt van, mert egyszerűen képtelen vagyok mellékvágányra tenni a gondolataimat, és így tudom, hogy nem fognak beindulni a dolgok odalent sem, főleg ha végig az ő arcát látom közben. Esküszöm, hogy nála jobb partnerem nagyon de nagyon régen volt, így már csak önző okok miatt is képtelen lennék lemondani a vele szerzett örömökről.
Nem mondom, hogy a pincérnőcske nem izgatja fel rendesen a fantáziám, tudnék vele mit kezdeni már itt is, de vele nem kellene agyalnom azon, hogy odabent egy kis Max nevelkedik. Csak egyszerű szex lenne, mint azelőtt, és utána nem is találkoznánk többet, mert kétség sem fér hozzá, hogy több olyan kapcsolatot nem fogok vállalni, mint ami Lumieval volt, mert tudjuk hogy végződött. Ettől függetlenül nem bántam meg azt, hogy vele ilyen kitartóan nyomjuk már egy ideje, mert még mindig állati vele a szex, és minden alkalom olyan, mintha először csinálnánk. Nem tudom lenne e még egy lány, akivel megtehetném ezt, mert sosem volt ráadás, vagyis olyan akit említésre méltatnék.
Már a fejemben meg is van nagyjából hogyan tudnánk berendezni neki a szobát, hogy kényelmes legyen és a gyereknek is lehetne igazából külön szobája, hiszen ha egyszer Lumie úgy dönt elköltözik attól a gyerek ugyanúgy jár majd hozzám és akkor egy elég vagány kis helye kell, hogy legyen a bulis házban. Igaz akkor majd egy kicsit lejjebb kell venni a hangulatból idehaza, de szerintem ezzel nem lesz gondja senkinek sem, mert a barátaim megértőek és biztos vagyok benne, hogy Gill és Kiara lesz a legnagyobb támaszom ebben az egész zűrzavarban.
Kicsit érzem, hogy a fejem enged a stresszből, egészen addig, amíg meg nem pillantom anyámat a házban, van kulcsa, akkor jön megy amikor akar, nem gyakori vendég, így most sem számítottam rá. Valami nagy hírt akar közölni, így mindhárman a kanapé felé vesszük az irányt, ahol látom Lumien, hogy nagyon nincs ínyére a dolog. Hát, ha őszinte akarok lenni nekem sem.
Hallgatva anyám szavait már kezdek kicsit belelkesedni az egészen, mert tényleg elértem a szüleimnél, hogy egy kicsit olyan életet élhessek majd később is ami engem is lázba hoz, nem csak őket. Apám tényleg kiállt az álmom mellett, amiért hálás vagyok neki és úgy néz ki az öreg Wood is, beadta a derekát, amiért anyám teljesen odavan.
Persze hamar sikerült a kedvét szegni, amikor nagy nehezen vagy inkább a helyzethez mérten nyögtem ki a szavakat.
Kicsit közelebb hajoltam hozzá, remélve, hogy nem kap szívrohamot, vagy hasonló a hír hallatán. Éppen azon voltam, hogy valami poént elsüssek, hogy csak vicceltem az arcát látva, de Lumie megelőzött és kétségtelenül mondta ki, hogy a gyerek az enyém, a szavai után már anyám sem kérdezhetett rá, hiszen egyértelmű volt.
- Maxim Wood? - néz rám de nem tudom mit érezhet közben, a nevemet akár egy kérdés megformálva. Nem tudom mit szeretne, nem látom rajta sem a kétségbeesést, sem az örömöt, igazából semmit.
- Most nem tudom mit mondhatnék nem most akartam elmondani, igazából még várni akartam hétvégéig, de szükségem lesz rád, mert fogalmam sincs hova kellene vinnem ezt a lányt, nem akarom, hogy bármilyen doki hozzányúljon. Kelleni fog a tanácsod, az, hogy lekeverj egy pofont, amiért ilyen szorgosan dolgozik a testem, annak ellenére, hogy védekeztünk. - már azt érzem a hangomban, hogy könyörgök neki, hogy mondjon valamit a nevemen kívül vagy csak sugaljon valamit a tekintetével, de egyelőre nem hagyja el semmi a csenden kívül. - Rohadtul nem ezt terveztem, elhiheted, de így még egy ok van, amiért komolyan kell gondolnom az életem, mert úgy néz ki marad a gyerek. - ezt még nem tisztáztuk, hogy mik is a terveink, azon kívül, hogy megfogant.
- Gondolom ideköltözöl kishölgy, ilyenkor még nem tudni a nemét, de majd uniszex színt keresünk a falakra, és természetesen elviszlek a legjobb orvosokhoz, emiatt ne fájjon a fejed Maxim. Apádnak majd kérlek te mondd el, oda meg vissza lesz az örömtől, hogy végre rászántad magad a családalapításra, bár egy gyűrű nem ártott volna mielőtt gyereket csináltok, és tudom, hogy véletlen volt, de megtartod. - fura mosoly jelenik meg az arcán, amire grimasszal válaszolok, ki ez a nő és mit tett az anyámmal. Anyám azt hiszi együtt vagyunk, hogy is felejthettem el ezt az apró tényezőt.
- Nem anya nem érted! - csattanok fel kicsit dühösen, felállva a kanapéról. - Rohadtul nem akarok gyereket, csak azért tartjuk meg, mert nem akarom tönkretenni Lumie életét, én nem erre vágyok én soha nem akartam gyereket. - fakadok ki olyan mértékben, hogy magam is meglepődök a hangsúlyon. Előbb én kértem segítséget, de hallva anyám lelkesedését kicsit inába szállt minden bátorságom. Azt hittem majd ellenezni fogja, ragaszkodni fog az abortuszhoz és talán ez volt az egyetlen oka annak, hogy Lumie felé azt mondtam, hogy meg akarom tartani, végig csinálni, mert reméltem, hogy majd anyám lebeszélni róla.
Lumiera pillantok, akinek most valóban nem kellene itt lennie, nem kellene hallania mennyire gyáva vagyok, vagy mennyire berezeltem, de nekem ő tényleg fontos lett annyira, hogy megtegyem érte, vele ezt az egészet és nem akarom megbántani a szavaimmal. Kicsit higgad az agyam, mire visszaülök a kanapéra, két szempár is rám mered a meglepettségtől, nem szoktam én ennyire hevesen reagálni semmire, egy nyugodt, higgadt ember vagyok, de rendesen összecsaptak a fejem fölött a hullámok és érzem, hogy egyre jobban kezelhetetlenné válik számomra az egész.
- Ne haragudjatok! - kérek bocsánatot az előbbi miatt. Megfogom Lumie kezét, mert igazából tőle kell a legtöbb bocsánatot kérnem, mert biztos vagyok benne, hogy szavaim elég mélyre hatoltak, pedig nem ez volt a célom.
- Fogalmam sincs hogy kéne kezelnem, azt hittem menni fog, de normális, hogy olyan szinten vagyok beparázva, mint eddig életemben még soha? Úgy érzem már most elrontottam annak a gyereknek az életét mert sosem leszek elég jó ahhoz, hogy megérdemeljem azt, hogy valaki úgy nézzen rám, ahogyan egy gyerek tud az apjára, ahogy én nézek apára, mert én nem vagyok olyan. - és kijött belőlem minden olyan aggályom, ami az étterem és a gofris óra benne van és elnyomtam. Anyám előtt nem tudom titkolni, mert hiába ő a keményebb a családban, mégis tudom, hogy előtte nem lehetnek titkaim, főleg nem ilyenek.
Félve nézek anyámra, aki csak büszkén mosolyog rám, amit megint nem tudok hova tenni, ha nem lennék így is összezavarodva ő most tesz róla, hogy össze legyek.
- Szerintem nem lesz gond. - tesz a kezünkre a kezét, nagyon furcsa érzés, hogy pont ebben a témában támogat úgy, mint eddig szinte soha.
Nem merek Lumiera nézni így a tekintetemet lesütöm és a kezeinkre meredek, ami még mindig össze van kulcsolva. Most láthatta meg igazán mennyire gyáva a gyereke apja, de azt hiszem kellett nekem ez a kirohanás, hogy tisztán lássak és anyám reakciója is, hogy tudjam mennyire képes leszek megtanulni mindent, hogy olyan apja legyek, amilyet Lumie is akarhat neki. Nem tudom tényleg menni fog e, de látva, hogy két ilyen nő is mellettem áll, azt hiszem nem lesz lehetetlen és most ezért nagyon hálás vagyok anyámnak.

Ma már kaptam egy kis ízelítőt a napom elején, milyen amikor végre igen sikeres életem elkezdődik, úgy, hogy csakis én tettem azért a sikerért. Eddig is tudtam, hogy nagy dolgokat kell majd véghez vinnem, de azok csak olyanok lesznek, amiket megörököltem és nem a saját ötletem volt, mint ez az egész autós projekt Caesarral. Mégis amikor bombaként esett le a hír, hogy gyerekem lesz, úgy éreztem minden mehet a kukába, mert egy gyerek mellett nem fog menni minden, bár nem nekem kell felnevelni, vagyis nem egyedülés valószínűleg én leszek az egyik olyan családtagja, aki a legkevésbé fogja neki a helye utat megmutatni, cserébe minden rosszba beleviszi majd, amibe csak majd akarja. Tudva és megbeszélve, hogy egymást támogatva megtartjuk ezzel nem kis pánikot és nyomást helyezve rám, egykicsit felengedtem,hogy talán mégsem kell mindent eldobnom csak esetleg hamarabb felnőnöm ahhoz a feladathoz, amit már korábban rám szabták amúgy is.
Anyám megjelenése még egy igen nagy késdöfés volt, főleg a hírek, amikkel szolgált nekem. Ha nem lenne itt velem Lumie, akkor valószínűleg nem most adtam volna ki magamból a hírt, mert nem biztos, hogy ez volt a megfelelő alkalom. Azonban mellettem volt és tudtam, hogy nem tudom tovább titkolni anyám előtt, még az a pár perc is idegörlő volt, ameddig mesélt milyen jövőm lehet a cégnél és, hogy a jövő hónapbarn már látni szeretnének a vezetői székben apám mellett. Igen, pontosan ere vágytam, hogy ha egyszer itt tartunk, akkor ne csak ez legyen a fő fókusza az életemnek, hanem engejenek élni az álmaimat is emellett, az első elkerülhetetlen volt számomra, a másik még mindig csak egy fikció ami legvadabb álmaimban létezett. Most, hogy megvalósulni látszott minden, megint úgy éreztem, hogy egy nagy szemeteszsákot is hozhatnék, ha anyámnak elmondom, hogy hamarosan nagymamai örömök elé néz.
Meglepetésemre úgy reagálta le, hogy a szemem is kigúvadt nagyjából, de a lelkemben igen nagy port kavart, aminek a kelleténél nagyobb hangot is adtam. Anyám nyugodt hangja, megértése és a házasság említése olyan érzelmeket hozott ki belőlem, amit nem illett volna ilyen módon a világ elé tárni, én mégis pofátlan módon megtettem ezt. Nem esett jól, tudva, hogy megbánthatok vele embereket, akiket már akarva akaratlanul de megszerettem, Lumie is a családom része lett ezzel, mint a barátaim többsége, akiket beengedek ennyire az életembe.
A szavaimat nem feltétlen bántam meg teljesen, talán a hangnem és a közlés  módja volt a gond, amiért azonnal elnézést is kérek, mert nincs jogom így beszélni egyikőjükkel sem. Lumie adott lehetőséget menekülni de én nem tettem, anyám pedig csak segíteni akart, eleget tenni a kérésemnek és én úgy háláltam meg, ahogy nem kellett volna.
- Tudod Maxim, mi sem voltunk felkészülve arra, hogy te megérkezz, persze mi nagyon örültünk neked, amikor megtudtuk, hogy már vagy, de erre nem lehet felkészülni. Majd megtanulod, hogy bánj a gyerekeddel, annak ellenére, hogy még te magad sem nőttél fel igazán. Ezért lesz neked most aktuális, hogy apád mellett legyél és biztos vagyok benne, hogy olyan tippeket fog adni neked a gyerekhezis, hogy Lumie majd fogni fogja a fejét. - neveti el magát. Ezek szerint ő nem vette magára, így egy kis mosoly is megjelenik az arcomon. Lumie szavaira figyelve kezdem érezni, hogy a szorítás és a keletkezett pánik egyre jobban oldódik. Az étterem óta most érzem először azt, hogy nem kétféle érzés tombol bennem. Most azt érzem lehet menni fog, egyáltalán nem vagyok benne biztos, de szerintem addig nem is leszek, amíg meg nem bizonyosodok róla, hogy jó szülő leszek, és anyám szerint ez normális.
Amikor a szőkeség álla a vállamon pihen meg és engem néz érzem rajta is, hogy nem sikerült megbántanom a szavaimmal, aminek nagyon örülök, nem tudom, hogyan tudnám ezt kimagyarázni, hiszen tényleg így gondolom a dolgokat ahogy, és nem tudom, hogy menne e ennek az ellenkezőjének a megmagyarázása. De fejlődni kell, nem állhatok meg ennél az állapotnál az életemben, és a gyerek és ez az egésze új helyzet arra fog sarkallni majd.
- Én az egész életemet végig bénáztam, de majd legalább lesz min nevetnie a heverjaival. - nem akarok tökéletes lenni, soha nem akartam maximálisan jól akartam mindig is mindenben teljesíteni, ahogyan ebben is. De erre nem tudok előre tanulni, magolni vagy utána nézni, mert ezt tapasztalni kell.
Anyámra nézek, akinek Lumie is hálás a szavaiból ítélve, még engem is meglep anyu ilyen fajta hozzáállása az egészhez.
- De nem csak most fogsz kelleni anya, hanem akkor is ha már nem ott lesz bent, hanem idekint, kellesz, hogy ne nyírjam ki szegényt, vagy fogjam meg úgy, mint egy rongyot. - nevetek fel, sokkal elengedettebben.
- Maxim, drágám. - ül oda mellém és a szemembe néz. - Mióta mondom neked, hogy másra sem vágyok, mint hogy végre nagymama legyek, még fiatal vagyok tudom, de felettem is el fog járni az idő és neked is ideje egy kicsit felnőnöd. Az időm bőven engedni fogja, hogy akkor legyek itt veled amikor akarod. - mintha kicserélték volna, az eddig nagy elvárásokkal rendelkező anyám hirtelen olyan szülő lett, aki jobban támogat mint eddig. Persze tudom, hogy közrejátszik, hogy a Wood családi vég vezetőjévé avanzsált és közölhette velem ezt a hírt, de most hirtelen nem érdekel miért ilyen amilyen, csak élvezem.
- Jól vagyok, vagyis leszek, ha látom magam előtt, hogy nem leszek teljesen szerencsétlen mindenben. Mondtam szőkeség, ki fogok akadni, sokszor, de az nem miattad lesz, csak a saját bizonytalanságom miatt. - mély levegőt veszek és fújom ki jó hangosan.
- Drágáim nekem most mennem kell, hétvégén a szokásos időben, amire remélem még emlékszel, mert olyan régen nem tetted tiszteleted már, lesz az ebéd. Mondd el kérlek apádnak, mert nem fogom tudni sokáig magamban tartani. Lumie gyere te is, lehet még lánykérés lesz a vége. - áll fel anyám, és mint egy kislány úgy örül az egésznek én csak a szememet forgatom és már azon agyalok, hogy fogom nekik elmagyarázni, hogy nem igazán vagyunk együtt a gyerekem anyjával és a lánykérés meg még olyannyira sincsen terítéken,mint egy közös élet. A külön hálószoba még meg tudom magyarázni, na de a többit már nem. Kicsit érzem, hogy visszatér a régi énje, ezzel a csípkelődéssel, de most a sem zavar igazán.
- Köszi anyu, mindent! - kapunk egy gyors búcsú puszit és már indul is, mint aki majd kiugrik a bőréből. Elengedem Lumie kezét és hátradőlök a kanapén a kezemet a szemeimre szorítva erősen, mintha megint el akarnám hessegetni a maga által generált problémákat.
- Hogy fogom nekik elmondani, hogy nem lesz menyük, aki gyereket szül nekem, csak egy barátom vagy, akit valószínűleg nem fogok elvenni. - még mindig a kezemet látom csak, mert attól félek ha kinyitom a szeme, megint pánikolni fogok.

Bár azt mondhatnám, hogy ura vagyok az életemnek. Sokáig azt hittem, hogy csak az lehet belőlem, aminek anyámék akarnak, aztán rájöttem, hogy több van bennem, kellett egy kis idő, hogy rájöjjek lehetek más is, tehetek olyan dolgokat, amiket nem nekem szántak, mert a saját utamat is tudnom kell járni. Aztán amikor ebben teljesen megbizonyosodtam próbáltam olyan irányba elvinni az életem, hogy nekem jó legyen én alakítsam a magam ízlésére. Azt hittem teljesen sínen vagyok, a mai hírek olyan vegyesen érték el az agyam, hogy nem is tudom, hogyan tudnék reagálni mindenre.
Én aki sosem tervez annyira előre, hogy lássam a jövő évet, ami a magánéletemet illeti, most itt vagyok, hogy ki tudja hány hónap múlva kell előre tekinteni. Felépíteni előre egy tervet amibe bele kell tennem egy gyereket is. Ha a karrierről kellene ilyen pontos tervet készíteni, egészen jól menne, de az életem ilyen fajta alakulása sosem volta terveim között.
Nem tudom mennyire volt okos döntés kifakadni, de abban a pillanatban nem láttam más lehetőséget, vannak olyan pillanatok, amikor elkap a hév és nem tudom magam uralni. A nagyapám már sokszor a fejemet vette emiatt, de az ő szava nekem sosem volt annyira mérvadó, bezzeg anyámnak. Pontosan azért van ilyen nagyon jó kedve, mert a nagyapám is rábólintott erre az egész szálljak be most a cégbe dologra, egyszerűen tudom. Ha csak apámmal együtt találták volna ki az öreg ellenezte volna, amiért anyám nem ilyen hangulatban fogadta volna ezt az egész gyerek dolgot. Nagyon érdekes az élet ha ezt nézzük, szépen összehoz nekünk mindent, hogy jól alakuljon, hogy aztán egyszerre rombolja le azt a sok jót.
Hallom anyám támogató szavait, Lumie kissé lelkesítő beszédét és érzem, hogy már annyira nem érzem azt a kellemetlen érzést, mint azelőtt, de még mindig van valami a fejünk fölött, ami bármikor leszakadhat, mégpedig a kamu kapcsolatunk. Tervben van, hogy tovább hazudjunk, mert miért ne, fel sem tűnne nekik, de anyám egészen biztos sok időt akar majd az unokájával tölteni, és akkor már nem fogjuk tudni leplezni azt sem, hogy mi igazából sosem alkottunk egy párt.
Anyám távozása után egy kicsit fura hangulat kezd el uralkodni körülöttünk, mint eddig még soha, ha ketten voltunk. Érzem rajta, hogy neki sem volt egyszerű menet és a hétvége sem a legalkalmasabb arra, hogy ott legyen, ő mégis azt mondta anyámnak, hogy ott lesz.
- Nem muszáj eljönnöd a hétvégén, nem biztos, hogy akarod hallani ami ott menni fog. Erőltetni fogják ezt a házasságot, legalábbis az elején. Én nem akarom, hogy emiatt az egész miatt neked legyen olyan kapcsolatot valakivel, akivel nem akarsz együtt lenni. Ezt majd én elintézem, anélkül, hogy ebben bárki sérülne. - nem tudom még hogyan akarom kivitelezni, de nem fogom engedni neki, hogy az én hülyeségem miatt olyanba keverje magát, ami nem fekszik neki. - Szőkeség határozottan nem így lesz a legjobb, majd ráfogom őket vezetni arra,hogy házasság nélkül is működik a gyereknevelés, és meglátják, hogy a barátság néha sokkal jobban működik egy ilyen helyzetben, mint a szerelem. - bár nem vagyok tapasztalt a szerelem terén, de az biztos, hogy felesleges túráztatás nem lesz a mi kapcsolatunkban. Persze ha akar azzal megy el randizni, majd miután megszületett a gyerek akivel szeretne ez nem fog változni, és szerintem így lesz a legjobb, hogy szabadon marad ameddig akar és csak akkor veti bele magát egy kapcsolatban, amikor ő is akarja.
Amint feláll a kanapéról úgy érzem kicsit cserben hagytam őt, mert csak az én problémáimmal voltam egész végig elfoglalva. Hogyan is tudnék bárkivel foglalkozni ilyen helyzetben, még sosem kellett, de vele úgy érzem mégis jobban kellene figyelnem erre. Addig rendben van, hogy barátok vagyunk, de ő lesz a gyerekem anyja, így nem vehetem félvállról az érzéseit és azt sem ami neki kellemetlen.
Már kicsit mosolyogva jön vissza hozzám, de nem érzem őszintének azt a mosolyt.
- Idióta vagyok - nézek fel rá, anélkül, hogy elindulnék a kérésének eleget téve. - Nem tudom, hogyan kellene másokra is figyelnem, nem tudom, hogy bocsánatot kell e kérnem azért, amit mondtam, mert már megtettem, és nem tudom, hogyan csináljam vissza. Komolyan úgy érzem egyik érzésem üti a másikat és már lassan nem tudom mit érzek igazán komolyan és mit hoz csak a pánik elő belőlem. - szavaim olyan kuszák, mint a fejemben cikázó gondolatok. Máskor egy hasonló esetben megfognám a kezét és a kanapéra lökném, hogy igazán kellemes pár órában részesítsem, de az főleg magam miatt lenne, hogy igazán jól vezessem le a feszültséget. De most nem érzem rajta, hogy akarná, lehet csak én beszélem be magamnak. Mindenesetre lustán és kicsit fáradtan állok fel a kanapéről és fogom meg a kezét. így indulunk el az egyik szoba felé, ami éppen üresen áll a nagy házban. Talán még sosem volt használva és elég nagy ahhoz, hogy ketten is el legyenek benne, ameddig úgy szeretné.
- Ez lenne az egyik opciód. - igazából az össze szoba hasonlóan néz ki, ennek van külön fürdő része és nagy ablakok vannak, így a természetes fény is bejön az ablakon, amit én kifejezetten szeretek, már ha éppen nem másnapos vagyok, de ha mégsem vágyna erre az okos ház egyik előnye, hogy a telefonjáról is be tud sötétíteni. Az egyik falon egy nagy beépített szekrény van, egy óriási tükörrel, amit külön azért kértem, hogy szex közben tökéletes képem nyíljon a arra a részre is, amit nem látok szemből, de végül nem ide költöztem be, így ez kihasználatlanul maradt.
- Közel van a konyha és van saját fürdő hozzá, talán ez a legjobb része a háznak, nekem ez volt az első ötletem magamnak is, de végül közelebb költöztem a bejárathoz. - vonom mega vállam, ha  a legjobbat akarom nekik, akkor ide fogom be költöztetni őket. Mindkét oldalon van szomszéd a szobákban így könnyen kapna segítséget ha szüksége lenne rá.

Nem tudom, hogy meglep e vagy sem, hogy ennyire határozottan kijelenti, hogy velem tart ezen a rettenetes hétvégi Wood családi összejövetelen. Komolyan nem várom el tőle, hogy beüljön a farkasok közé vagy már inkább az oroszlánok közé. Anyám megtévesztő viselkedése engem is megkavart egy kicsit, de sosem lehet betudni ennyinek ha így reagál valamire. Most még jól fogadta, mert határozottan azt hiszi, hogy mi együtt vagyunk, bár Lumie jelenlétét annyira nem fogadta jól azon az estélyen. Komolyan érdekelne mi változtatta meg ennyire, de ha tippelnem kellene akkor csakis a gyerek, hogy végre unokázhat, amit már olyan nagyon akart. 23 éves vagyok, még ráértem volna az én véleményem szerint, de hát ők szentül hiszik, hogy már nem lesznek fiatalabbak, pedig aztán felettük sem járt el annyira az idő,mint ők gondolják.
- Én vittelek bele ebbe az egész játékba, akkor nem várom el, hogy te legyél az aki kihúz belőle. Maximum ha nem hagyják annyiba kapsz egy gyűrűt. - vonom meg a vállam, minden szégyenérzet nélkül. Miért ne adhatnék neki egyet, nekünk csak egy ékszer lenne, anyáméknak a világot jelentené. Aztán lehet időközben felnövök agyilag és tényleg képes leszek továbblépni valakivel és gyűrűt húzni az ujjára, bár ha nem Lumie lesz az, akkor valószínűleg ugyanannyit érek el vele, mintha meg sem kérném. Azt hiszem a mi kapcsolatunk nem fog jobban elmélyedni, mint amennyire most van, lehet ez az egész dolog a gyerekkel közelebb hoz minket,de nem olyan értelemben, ahogyan az ősök akarják. Nem vagyok jövőbe látó, de nagyon szeretnék az lenni, meg akarom tudni, hol leszünk mi pár év múlva, hogy az alapján megfelelően tudjak cselekedni a jelenben. De mivel ezt nem tehetem meg jobb ha a megérzéseimre hagyatkozok és inkább sodródok ahogyan azt elterveztem.
Az érzéseim hullámoznak, már lassan érzem,hogy hányingerem lesz tőlük, de tudom, hogy nem lesz gond, valamilyen formában meg fogjuk oldani így vagy úgy.
- Nem előtted titkolom, hanem magam előtt, így nehezen tudom kiadni magamból. Ha hangosan kimondom, ami mégis megfordul a fejemben, akkor magamnak is be kell vallanom, hogy van amire nincsen épeszű ötletem és a pánik uralkodik a fejemben a megszokott rendezettség mellett. Tudod mennyire büszke vagyok arra,hogy milyen eszem van, és nagyon zavar, hogy ebben a helyzetben nem tudok brillírozni. - nincs miért hazudnom neki, ha égis megteszem, azt nem azért teszem,mert így akarom csak mert nekem egyszerűbb magamnak is hazudni, mint az igazat bevallani.
Már most úgy érzem többet komolyodtam ezen az egy napon,mint eddig életem során bármikor.
Elindulunk a szoba felé, amit neki terveztem adni ha ideköltözik. Elmondok neki minden fontos tudnivalót, bár maga is láthatja, hogy egy elég tökéletes kis privát helyről van szó. Úgy látom tetszik neki, így akkor már kicsit könnyebb lesz berendezni, hogy tudjuk ezt szeretné, de nem csodálkozok rajta, ennél jobbat mutatni sem tudnék neki. Nem vagyok jó a lakberendezésben, ehhez anyám ért a legjobban és a lelkesedése azt árulta el számomra, hogy még mielőtt bármit eldönthetnénk, hogy legyen be fogja rendezni neki. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem tudná átformálni utána, de legalább lesz egy alap elképzelés, amiből majd ki tud indulni. Ebben nem tudok nemet mondani anyámnak, hiába tenném nem engedne belőle és mivel kulcsa van ide, nem nagyon tudnék mit kezdeni a terveivel. Néha elgondolkozok, hogy kellene egy saját lakást vennem, amihez semmi köze anyáméknak, de el vagyok kényelmesedve ebben a nagy házban, hülye lennék ennek hátat fordítani, amennyiszer anyám megfordul itt, pont nem olyan vészes arány ahhoz képest, hogy itt élhetek, végülis szintén saját házban, hiszen az én nevemen van csak egy kis hátszéllel és váratlan vendégekkel olykor.
- Reméltem, hogy tetszeni fog. - mosolygok rá, mire elengedi a keze az enyémet és váratlanul érzem a közeledését, és tolatni kezdek a hatására egészen a falig. Puha csókjait érzem a bőrömön, és az érintését a nadrágomon keresztül. Nem tudom, menni fog e annyi minden kavarog a fejemben, de még mielőtt hangot adhatnék a kétségeimnek a testem válaszolni kezd. Akaratlanul is ki tudja csalni belőlem a vágyat, még akkor is, amikor a legrosszabb passzban vagyok, ezért is működik olyan jól a dolgunk nekünk, nincs olyan pillanat ezek szerint, amikor nem tudjuk egymást hangulatba hozni.
A kezemet a fenekére csúsztatom és egy huncut mosoly jelenik meg az arcomon, és belemarkolok a hátsójába.
- Ahogy érzem, már nekem is rád. De ne itt! - jelentem ki határozottan, van valami ebben a szobában, ami nem igazán akarja, hogy itt tegyem magamévá, talán a tudat, hogy majd itt fog élni, vagy az üres szoba hatása. Megfogom a kezét és sebesen robogunk ki a nappalin át a szobámba. Ez az én kis barlangom, ahol jól érzem magam és igazán ki tudom adni magamból a feszültséget, amit eddig nem is éreztem, hogy menne. Bezárom magam mögött az ajtót és gyorsan gombolom ki az amúgy is kényelmetlen ingem gombjait, majd dobom a földre azt. Nem agyalok, nincs időm és kedvem hozzá, csak odalépek mellé és segítek megszabadulni a felsőjétől, ami egy kis gondot okoz nekem, de pár pillanat alatt veszem le róla és csodálom meg a testét, de egy kicsit kizökkenek. Megrázom a fejem és legszívesebben adnék magamnak egy pofont, de folytatom, mert a testem akarja őt. A vékony tesét magamhoz húzva csókolom meg, oróbálva elfelejteni a sok hülyeséget, ami a fejemben kavarog, mélyen és hosszan tapadnak az ajaim az övére, és már egyre jobban érzem, hogy az agyamnak innen nem tudok parancsolni.

Egy kicsit félrement a mondanivalóm, nem feltétlen az volt a tervem, hogy megkérem a kezét csak kap egy gyűrűt, amit csak akkor kell hordani ha anyámék hébe hóba megjelennek, az esküvőt meg addig tudjuk tologatni, hogy igazából meg sem kell történnie. Mindent rá lehet fogni a gyerekre, ilyen téren elég jól tudok kamuzni, mert nem okozna különösebben nagy pánikot bennem ez a helyzet. Mégis Lumie olyan mélységesen magára veszi ezt az egészet, hogy már vissza is vonnám a felajánlásom.
- Én nem akarom megkérni a kezed, eljátszani sem feltétlenül muszáj. - vonom meg a vállam, próbálva menteni a menthetőt, de látva az arcát ezzel már elkéstem.
- Nem gondolkoztam, nekem nincsenek ilyen terveim, szerintem az elkövetkezendő legalább 50 évben, így nem lenne probléma. De igazad van, nem nagyon gondoltam bele a rád eső részére a dolgoknak. Ha úgy érzed, hogy neked egyszerűbb keresni valakit magad mellé, legyen, de nekem aztán ne sírj ha szar a szex vele. - nevetek fel, bár az utolsó részét csakis a szülés utánra mondtam, bár lehet utána már találni fog magának jobbat is, aki tényleg oda meg vissza lesz érte és nem csak eltűri majd maga mellett Lumie, hogy az anyámék lekopjanak. Többet érdemel ennél és ezt ő is tudja, de valami oknál fogva menteni akar engem főként és magát is.
Ami a belső békéme tilletti, nem tudom, mikor fogom visszanyerni, mindenképpen kell mellé valami erős, vagy valami ütős netán egyszerre a kettő. De nem akarom, most itt hagyni ezzel az egésszel, szerintem nekünk szükségünk lesz egymásra, mert hiába a sok támogatás, senki nincs a mi helyünkben, és igazán csak az értheti meg ilyen vihar tombol bennünk, aki benne van és ebben az egészben csak ő és én vagyunk.
- Örülök neki, hogy te vagy a társam ebben az egészben. - hálásan nézek rá, mert komolyan így érzek. Az én letvitelemmel már csak mázli volt, hogy nem csúszott be egy hasonló eset, és ki tudja, milyen nőtől is lehetett volna, főleg, hogy szinte egyik partneremet sem ismertem túlságosan.
Talán ezért a háláért cserébe, vagy mert komolyan a legjobbat akarom nekik mutatom a legnagyobb és legjobb szobát a házban. Mivel tetszik neki felesleges túráztatni magunkat a továbbiak megnézéséért, hiszen ennek nem fog a nyomába érni semmi.
Amikor közeledni kezd az agyam gátat formál, hogy nincs itt az ideje a vérveszteségnek, de olyan könnyen töri szét azt a gátat, mintha soha ott sem lett volna.
Amint a szobába érünk, tempósan szabadulok meg az ingemtől és a felsőjétől, majd amikor az ágyra lök, már pontosan tudom, hogy nincs itt az ideje agyalni, de akkorra már nem is tudnék, mert elkapja az agyamat a gépszíj és teljesen elhomályosul minden más rajta kívül. Őt élesen látom, csak rá fókuszálok, de most annyi szar miatt kell levezetni a feszültséget, hogy nem érzem, hogy vissza tudnám fogni magam. A hangjától libabőrös leszek, amint az ajka a bőrömet érinti érzem, hogy már feszít az alsónadrág, amit még rajtam hagyott. Amíg én a  felsőtől szabadítottam meg magunkat ő sem szarozott, minden alsó réteget levett az alsómat kivéve. Hálásan sóhajtok fel, amikor alányúl és a fejemet hátravetve élvezem a keze érintését.
A kezemmel a derekát fogom a keze mozdulataira egyre lejjebb csúszik, egészen a fenekére, azt érzem, már nem tudom magamat ennyivel lenyugtatni, a derekánál fogva fektetem hasra. Óvatosan emelem fel a csípőjénél és húzom le róla a bugyit és kapom le magamról a szorító hatást keltő ruhaneműt. Amint a teljesen meztelen teste tárul elém a farkam helyett a nyelvemmel célzom meg az érzékeny részét. Először csak óvatosan kezdek el dolgozni a csiklóján, de már nem tudok vigyázni azzal mit teszek csak egyre jobban dolgozok rajta, mert tudom, hogy szüksége van rá. Nem fogunk megállni egy orgazmusnál az ő részéről, legalábbis nem fogom ennyivel beérni az biztos.
Ezt az arcomat még talán nem látta, amikor nem feltétlen vagyok gyengéd, nem feltétlen tudom minden egyes mozdulatát figyelni a másiknak, hiába akarom, mert az agyam kikapcsol. Ritkán érzek így de most nem menne ez az egész ha nem cselekszik így a fejem.

Most kell azt mondanom, hogy az agyam teljesen cserben hagy, olyan ötletekkel állok elő, ami még nekem is egy kicsit abszurd és nem gondolok bele abba, milyen következményekkel járna ez az ő szempontjából. Egyszerűen nem önző vagyok, csak ebben a helyzetben úgy tűnik a fejem teljesen cserben hagy. Lánykérés és én nem igazán vagyunk olyan jó viszonyba,  még egy jó ideig nem tervezek ezzel a szóval, cselekedettel, de ha kell kap egy kamu gyűrűt és mondhatjuk, hogy megvolt, de igaza van ez nem lenne megoldás valószínüleg.
Nem ismeri régóta a szüleimet, sőt talán nem is mondanám, hogy ismeri őket, de ezt még ő is tisztábban látja most mint én. A nőknek a kritikusabb helyzetben jobban fog az agyuk úgy tűnik, ami szomorú mert nekem az a legjobb részem.
- Lehet most nem ez lesz a legnagyobb gondunk amúgy sem, bára nyakunkon a  hétvége. - húzom el a szám, de inkább próbálok most nem erre fókuszálni, hiszen az, hogy a szüleim mit mondanak talán a legkisebb gondunk lesz. Majd megbékélnek a tudattal, hogy nem leszünk férj és feleség, mert születik egy gyerekünk, a modern világ már nem vár ilyeneket.
A vicces megjegyzésemre kicsit még én is grimaszolok, hiszen pont én kértem, hogy ne szexeljen mással és mégis ezt hozom fel elsőként. Mentségemre szóljon, hogy még mindig pasiból vagyok, szinte mindenre ez az első reakcióm, főleg,hogy elég sok feszültség gyűlt fel bennem és azt hittem nem ma lesz a napja, vagy nem vele, hogy ezt levezessem legnagyobb bánatomra.
Amikor azonban a szoba mutogatáson is túl vagyunk még egy problémával kevesebb lesz az életünkben, hogy már tudjuk hol fognak lakni, ameddig Lumie kibírja ebben a házban velünk egy fedél alatt.
Olyan gyorsan tüzeli fel a testemet minden mozdulata, hogy én is meglepődök, de főleg a testem, nem számítottam ilyen reakcióra magamtól, mert teljesen máshol jártak a gondolataim. Talán ennek tudom be, hogy olyan gyorsan mentünk át a  kényelmes szobámba és szabadítottam meg magunkat a ruhadarabokról, amiben ő is segítségemre volt. Lehet érezte rajtam, hogy most nicns szükségem a finomkodásra, és cselekedett szinte reflexszerűen. Mert ha akarom ha nem eddig ő az egyetlen olyan nő az életemben, akivel ezek a dolgok már egy kicsit reflexszerűen mennek. Ez valamilyen téren már jó, hiszen mondhatjuk, hogy egy formája a megkomolyodásomnak, de azért ez mégsem teljesen igaz.
Bárkezei pontosan ott kalandoznak, ahol nekem most szükségem van rá és lennék én igazán önző, de hisz az is leszek, mert addig fogom most kihasználni a testét, ameddig örömet lelek benne. Egy menet, nagyjából ennyit fogok bírni már most látom, de már így is több,mint amit alapból gondoltam.
Amint a hasára fordítottam, kezdem el dolgozni a nyelvemmel, ezúttal nem segítek be más részemmel, mert már érzem és hallom is, hogy megfeszül az egész teste és halk sóhajok hagyják el a száját, minden egyes nehezebb levegővételnél. Csak folytatom, ameddig keze meg nem markolja erősen a takarót és szinte beleremeg az orgazmusba.
Szavait hallva emelkedek el tőle a számmal és fogom meg óvatosan a két kezemmel a csípőjét, először a füléhez hajolok, de még háttal van nekem így csak halkan suttogok neki, mert már nem tudom, hogy képes lennék e normál hangerőn megszólalni.
- Nagyon akaratos vagy ma. - már távolodok is el a fülésől és szinte akaratosan, erőszakosan és birtoklóan helyezkedek és egy egyszerű mozdulattal kerülök máris bele, amit egy hangos sóhajjal nyugtázó. A két kezem még mindig a csípőjén pihen a fejét hátravetve kezdek el tempósan mozogni benne. Ilyenkor mindig azon vagyok, hogy egy újabb elsöprő érzésben legyen része, de olyan szintem elhomályosult az agyam, hogy csak magamra gondolok egy percig, és úgy mozgok benne, mintha nem lenne holnap.
Nem tudom mikor kezdhettem el lassulni, mert szinte másodperceknek éreztem, de olyan gyorsan kattant át az agyam, mint ahogy eldurrant az imént. Egy nővel sem vagyok erőszakos soha, vele sem ez a célom, vigyézok rá, hiszen a gyengébbik nemet erősíti és mert a gyerekemet várja. Próbálok óvatosabb tempót felvenni, de részben ezt is önző szándékkal, hogy sokkal tovább érezhessem őt magam körül.

Valójában nem gondoltam bele, hogy az ő szempontjából mit jelentene az a gyűrű, elköteleződést, ha csak kamut is neki nem adna lehetőséget továbblépni, vagyis nehezebb lenne. Anyám nehezebben szállna le róla, bár szerintem így is pörögni fog majd a szoba miatt, hogy tökéletesre megcsinálja nekik. A lánykérés beindítana egy másik kereket is, ami az esküvőszervezés lenne, hiába tologatnánk a végletekig egy idő után úgyis gyanús lenne neki. Anyám nagyon okos nő, nála okosabb emberek nem találkoztam még, nem véletlen, hogy apám jobb keze a cégben, holott az építkezéshez semmit sem ért, de mindenhez hozzá tud szólni és mindent úgy tud egyengetni, hogy az neki jó legyen. Lumie azt hiszem kiismerte már valamennyire, így ez is lehet a tiltakozás oka. Mindenesetre meg fogom oldani egyedül vagy vele, de minden rendbe lesz, mert belementem a céges közreműködésbe, ami sok mindent megenyhít majd ebben a zűrzavarban, eddig ellenálltam, de még mennyire, lázadtam a jövőm ellen, de fel kell nőni, főleg ha valaki apja leszek. Bár ne ez kellene ahhoz, hogy benőjön a fejem lágya, de mégis ez kellett.
Nem tudom mi vesz rá olyan könnyen, hogy nekiessek, mint egy vadállat, olyan gyorsan szabadulunk meg a ruháktól, mint még sosem. A nyelvemmel kalandozok először, mert imádom csinálni és szeretem a visszajelzést, amit tőle kapok, vagy a testétől, ezzel a nővel mindenre képesek vagyunk az ágyban, így remélem az életben is azok leszünk.
Mindig van egy kis előjáték a megfelelő tempó most nem mérvadó, az agyamban ezer féle gondolat van, nem tudom pontosan hol járok, amikor behatolok, a farkam sajog annyira feszít, kell neki, hogy kiadhassam magamból a dolgokat. Kell az engedés, mert ha ő lelazul, remélem nekem is sikerül majd, ebben bízok, ezért kapálózok olyan vadul benne és ezért vagyok magamhoz képest vadabb.
Lenézek a vékony testére, észreveszem, hogy a takarót markolja, miközben kéjes hangok hagyják el a száját, most nem is foglalkoztat mi lesz vele, pedig mindig és minden körülmények között fontosnak tartom a másik orgazmusát is. Az agyam átkattan, a tempóm lassul és szinte megijedek saját magam vadságán, de nem változtatok a pózopn csak a hozzáállásomon, mert azon kell.  
Amint lelassulok érzem, hogy kezd tisztulni az agyam is, a szex gyógyír az én életemben egészen biztos, nem is vettem észre eddig, hogy milyen mélyen érintett rosszul ez a dolog, amiben most benne vagyunk, mennyire sínylette meg az egész elgondolásomat az életről.
- Baszki! - nyögök fel a felismerésnél, amikor minden feszültség kiszakad belőlem, nem élvezek el, de megállok egy pillanatra. Helyre teszem a gondolataimat egy perc alatt, majd folytatom, de már olyan tempóban, ami tudom, hogy nem okoz neki sem kellemetlenséget és én sem megyek el olyan hamar.
Azt hittem még fogom bírni, minél tovább mozogtam benne, annál jobban éreztem magam, lehet csak a felszabaduló tesztoszteron vagy valami biológiai cuccc, amihez nem értek. A testem megadta magát, olyan élvezettel löveltem belé, hogy azt hittem ott esek össze. a lábam remegett, a korábbi feszített tempótól, az agyam kezdett teljesen elzsibbadni a sok gondolkodástól és a szíven úgy vert, hogy azt hittem kiesik a helyéről.
Mint aki lefutott egy maratont dőltem le mellé az ágyba kezemet a fejem felé rakva és a plafont bámulva.
- Remélem nem most csináltunk neki egy kistesót. - nevetek fel, már minden minden hangon, ugyanis nem védekeztünk, de csak nem tud mellé költözni még egy kis sperma gyerek. De már igazából egy vagy kettő olyan mindegy.

Akármennyire is tudom milyen vagyok, ismerem a saját lényem, néha még mindig van olyan pillanat, amikor ha egy tükröt tartanak elém nem mondanám meg, hogy ez az a Maxim Wood, aki mindent megtesz az álmaiért, aki szembe megy az örege álmaiva, aki egyszerre két karriert akar csinálni, mert azért csak szereti a szüleit és szeretne a Wood család egyik legjobbja lenni idővel, de közben az álmaink is akar élni. Most a tetteim, amit teszek Lumie-val egyszerűen nem ezt a srácot adják vissza, nem az vagyok, akinek anyám nevelt, aki lenni akarok egy vadállat vagyok, mert az élet kihozza belőlem, mégis meg tudok nyugodni és össze tudom valamennyire szedni a gondolataimat, mert ez a lány itt van nekem. Igaz, hogy nem abban az értelemben, amiben kellene, mert, hogy őszinte legyek nem tudom jobb lenne e a gyereknek ha együtt lennénk, de biztosan stabilabban élne, mint így. Lehet neki is lesz valakije, nekem meg több valakim és ezt nehéz lesz beadni neki. De nem megy, egy olyan helyzet, hogy itt nem játszik a szerelem, nem játszik, mert előtte sem voltunk azok és a helyzet nem erőltethet bele minket, ahhoz túlságosan is erős jellemek vagyunk mindketten.
Amikor elélvezve szakadok ki belőle, szinte nemis foglalkozva az ő érzéseivel egy kicsit elborul az agyam a viselkedsésemen, haragszom magamra, mert így bánok vele, pedig nagyon sokat jelent nekem, minden barátom nagyon sokat jelent, de ő sokkal több ennél és ez most kezd el szépen lassan leesni, ő lesz a gyermekem anyja, akivel egy egész életet kell leélnem ilyen olyan formában, de egy valami örökre össze fog minket kötni és azt hiszem ez egy jó dolog, hogy pont ő az. Vele könnyű, ő olyan, mint én egy bizonyos értelemben és megért engem, ami nem könnyű.
Az ágyra esve, próbálok egy kicsit felengedni és poénnal elütni a pillanatot, a kényelmetlenséget amit esetleg okoztam neki. A plafont bámulom és amikor megszólal felnevetek, kicsit kínosan, de megteszem, mert a hangja nem cseng fájdalmasan.
Kimászik mellőlem, de én még mindig nem nézek rá, megint elindult az agyam, de már egyáltalán nem pánikol, most valahogy elértem, hogy valami olyat érezzek, ami kiegyensúlyoz, talán a szex vele segít, vagy maga a szex segít, amit tőle szépen megvontam, vagyis nem egészen, de csak tőlem számíthat kielégítésre, elvileg. Szeretném ha ehhez tartaná magát, még én sem egészen tudom miért, de nekem ez nagyon fontos lenne, cserébe mindent megadok neki amit kér, de ehhez talán elég jogom van és úgy érzem nem veszi nagyon tolakodásnak.
- Nem köszi! - nevetek fel már szintén, felemelve a fejem és ránézve, ahogyan majszolja a gofrit, amit korábban vettünk neki. Úgy látom már most van egy gyerekem, akivel foglalkozni kell, hogy a másik és ő is épségben legyen az egész terhesség alatt. Nagy feladat ez Max, de meg fogom ugrani remélem.
- Azt hiszem, most hoznék magunknak egy üveg tequilát, vagy nem tudom mit, de nem teszem, hogy lásd ebben is figyelek rád. Ha nem vagy itt majd magamba öntöm azért. - ülök fel a háttámlához dőlve.
- Szerinted menni fog ez nekünk? Mert én egyre jobban azt érzem, hogy igen, nem biztos, hogy nagyon jó apja leszek, de azért majd igyekezni fogok, gyorsan tanulok, elolvasok pár könyvet meg vannak ilyen tanfolyamok a szülés előtt, ami a filmekben is van, oda is eljárhatnánk, hátha összebarátkozok sorstársakkal és majd együtt toljuk a parkban a babakocsit és beszélgetünk arról mennyire jó apának lenni. - bámulok rá,m ár szinte lelkesen, de azért ebben még van némi felelem, de azért erősen győzködöm magam, hogy menni fog ez nekem.