“Avoiding danger is no safer in the long run than outright exposure. The fearful are caught as often as the bold.” — Helen Keller

Nem halad olyan tempóban a cikkem, mint ahogy én azt szeretném. Persze már akad egy-két hasznos vagy érdekes infó, amit kiderítettem, de még messze vagyok attól, hogy összeálljon az egész sztori. Abban majdnem biztos vagyok, hogy Qadir Abbar és Baldomero Garrido összedolgoznak. Ám egyelőre meglehetősen nehéz volna konkrétabb tényekkel alátámasztani ezt, megmagyarázni, hogy mégis mi köze lehet egy nagymenő manhattani ingatlanmágnásnak egy inkább éjszakai életet élő, kolumbiai származású bártulajdonoshoz. Ja igen, Garridoról kiderült, hogy a meséje arról, amit az olaszországi, calabriai származásáról mondott, egy nagy kamu. A lakásán töltött éjszaka utáni reggelen volt egy kis időm kutakodni nála, nem sok, pár perc csupán, de az elég volt, hogy ráakadjak a kolumbiai igazolványára. És volt ott egy széf is, de mire ráleltem a kulcsára, már nem maradt lehetőségem tovább nézelődni. De szándékomban áll még oda visszatérni. Így vagy úgy. Meggyőződésem, hogy nagyon hasznos dolgokat találnék. És persze valahol számítottam is arra, hogy mindaz, ami akkor este elhagyta a száját, nagyrészt hazugság volt. Ugyanúgy, ahogy valószínűleg Abbar is megpróbált félrevezetni a találkozásaink alkalmával, de pontosan ezért kell továbbra is kutakodnom. Szerencsére legalább a Garrido által emlegetett bár nem kamu, úgyhogy egyelőre ez a kiindulópontom. Ő maga ajánlotta fel, hogy egyszer benézhetek hozzá, és lehet, hogy nem gondolta komolyan, de én mindig is tudtam, hogy a szaván fogom majd valamikor. Sőt, nem csupán meglátogatni tervezem, azzal nem sokra mennék. Neki akarok dolgozni, hogy közelebb kerüljek a tűzhöz. Muszáj rászánnom magam valami ilyen nagyobb lépésre, ha nem akarok továbbra is az állóvízben toporogni. Egyébként pedig valóban jól jöhet egy kis plusz pénz, plusz kereset, szóval... Azt hiszem, erre mondhatjuk, hogy win-win helyzet. Mármint az volna, ha felvenne.

Mikor megérkezem, azonnal egyértelművé válik a számomra, hogy bár a hely még nem nyitott meg mára, az itt dolgozók már gőzerővel készülnek az estére. Feltöltik a hűtőket italokkal, és hasonlók. Egy-két személy felfigyel a jelenlétemre, de csak egy valaki lép hozzám közelebb, hogy megkérdezze, mit szeretnék. Én pedig magabiztosan útbaigazítást kérek a főnök irodájához, közölve, hogy már vár engem. Elég csak megmutatniuk az irányt, és én egy percig sem habozom, nem várok senkire, csak tovább sétálok. Mintha máris ide tartoznék. Nem válhat belőlem jó újságíró, ha csak tétlenkedem. Garrido irodáját nyitva találom, de azért megkopogtatom az ajtaját, mielőtt átlépném a küszöbét.

- Helló, Dom! A többiek lent azt mondták, itt talállak. Luna vagyok, emlékszel rám, ugye? - igyekszem továbbra is nagyon magabiztosnak tűnni, nem mutatni bizonytalanságot, de mi tagadás, Garrido társaságában elfog némi szorongás. Sajnos vele az ember, úgy érzem, sosem tudhatja, mire számítson. És elképzelhető, hogy nem fog örülni a felbukkanásomnak, vagy minimum meglepi őt, mert - feltételezem - alapvetően nem fényes nappalra szólt a meghívása, hanem olyan alkalomra, amikor már nyitva is vannak.

ㅇ outfit ㅇ Genius ㅇ
♡

Egy ujabb atlagos reggel. Meg het ora sem volt, amikor mar kidobott az agy, majd en dobtam ki az egyik latin kurvat. Ezt egy gyors zuhany, oltozkodes es reggeli kovette. A telefonom eleg gyakran csorog, ehhez mar boven volt idom hozzaszokni, am most mas volt a helyzet.
- Mi a faszert zavarsz meg kavezas kozben? - kerdeztem kisse ideges hangon.
- A Yeyo..
- Mi van vele? Mas rapido! - iszom egy kortyot, kezeimmel egyre erosebben szoritva a bogret.
- Meg nem erkezett meg. - vagja ra szinte azonnal.
- Rendben. - bontom a hivast, mikozben magam ele nezek es sohajtok egyet. Gyorsan magamra kapom a zakomat, magamhoz veszek minden szukseges holmit, majd kilepek a lakasbol. A sofor mar az autonal var. - Jo reggelt, Uram. - biccentek neki. - Dobjon ki a szokasos hely elott. - kinyitja az ajtot elottem, majd beul a soforulesre es inditja is a motort. Mig meg nem erkezunk, folyamatosan jar az agyam, minden lehetseges opciot vegigporgetek. Megerkeztunk. - Majd hivom! - lepek ki az autobol, aztan szetnezek. Egyelore sehol egy gyanus alak. Peldaul az, aki a multkor kovetett.
Mar majdnem megerkezek, amikor feltunik mogottem valaki. Alaposan megsetaltatom, vegul egy sotet kis utcaba viszem. Mar-mar egyenesen hivogatom. Oszinten meglep, hogy kovetni mer, am eszemben sincs sokaig huzni a dolgot. A szijamhoz nyulok, elokapom a Glockot, megfordulok es egyenesen fobe lovom az ismeretlen, kitarto ferfit. Ezt kovetoen azonnal kihalaszom a mobilomat a zsebembol es apam szamat tarcsazom. Az a fasz szinte azonnal valaszol.
- Mit akarsz? - orzom meg a nyugalmamat.
- Hogy erted? - mindketten jol tudjuk, hogy csak jatssza a hulyet.
- Tudod te azt jol. Mi a faszert nincs meg itt a szallitmany? Baszakszol velem, ember? - erzem, ahogy lassan elborul az agyam. Mindig ez volt a gond velem. Valoszinuleg ez mar nem valtozik. Engem nem nehez felbaszni es ez nem feltetlen jo, sot.. jol tudom ezt, papoltak mar rola, de nem tehetek semmit. Meg a fu sem hasznal, mas szerhez pedig sosem nyulnek.
- Azt akarom, hogy hazagyere. A te helyed itt van, a fiam vagy. - o, hogy cseszned meg.
- Remelem, hogy hamarosan itt lesz. A tobbit majd en eldontom, bizd csak ide, padre. - nyomom meg az utolso szocskat, melybol ordit a szarkazmus. Eszem agaban sincs folytatni ezt a beszelgetest, szoval azonnal bontom a hivast es lassan meg is erkezek az ismeros helyre, ahol jo nehany emberunk fogad. Gyorsan kozlom veluk a friss hirt, aztan a sofor elvisz a barba. Vegre levegohoz juthatok.
Amilyen gyorsan csak tudok, az irodam fele haladok. - Egy whiskeyt. - szolok oda Stace-nek, majd becsapom magam utan az ajtot es helyet foglalok a kenyelmes szekemben.
Hatradolve mely levegot veszek, kozben kikapok egy fuves cigit a fiokombol. - Koszonom. - merem vegig a csinos kis szoket, amikor belep hozzam. - Nagyon szivesen. - mosolyog jatekosan, de mivel latja rajtam, hogy nem ez a legmegfelelobb pillanat, kisetal.
Epp amikor sikeresen lenyugodtam, ertesitenek hogy egy holgy az irodam fele tart. Nem remlik, hogy barkivel is megbeszeltem volna valamit, de hadd jojjon. Talan egy prosti az, vagy egy tancoslany, aki munkat keres.
Csak akkor kapom fel a fejem, amikor a no belep az ajtomon. Eloszor az ismeros testet merem vegig, aztan eljutok az arcahoz is. Luna.
- Hello. - veszem elo a zavart pillantast es fejet.
- Luna? - kerdezek vissza, mintha elgondolkodnek.
- A baros csajszi, aki cikkre vadaszik? - mintha csak hirtelen, veletlenul beugrott volna, am meg nem vagyok benne eleg biztos.
- Valami kezd remleni.. mi jaratban? - jelenik meg egy vigyor a kepemen, mikozben a velem szemben levo szekre mutatok, jelezven, hogy foglaljon helyet. - Mit kersz? - milyen illemtudo vagyok. Hat lassuk csak Luna, megis ki vagy te es mit akarsz?!

“Avoiding danger is no safer in the long run than outright exposure. The fearful are caught as often as the bold.” — Helen Keller

Elmosolyodom a pillanatnyi zavart látva a tekintetében. Nem tudom, ez annak szól-e, hogy nem ismer fel, vagy inkább csak annak, hogy nem érti, mit keresek itt, de szórakozottan figyelem, ahogy összerakja a fejében az infókat.

- ”Aki cikkre vadászik?” - kérdezek vissza a szavait használva, és röviden felnevetek. Ilyennek tűntem? - Nos... Most épp nem cikkre, de egyébként igen: Luna, a leendő újságíró - bólintok elmosolyodva, aztán közelebb sétálok, és kecsesen helyet foglalok a felkínált széken.

- Hmm...? Nekem bármi jó lesz, amit te fogyasztasz – vonom meg enyhén a vállamat. Nem sokat foglalkozom ezzel, bár értékelem az udvarias gesztust. Valójában, azt hiszem, emiatt is vettem a bátorságot, hogy idejöjjek. Azok a pillanatok miatt, amikor legutóbb váratlan figyelmességgel fordult felém. Mármint nem vagyok naiv, és nem ringatom magam olyan téveszmékbe, amelyek szerint bármi különleges történt volna köztünk, hogy bármiképpen emlékezetes maradhattam a számára. Ugyanakkor valami talán mégis megfogta őt bennem, éppen eléggé ahhoz, hogy kedélyesen elbeszélgessen velem a bárpultnál azon az estén, és még inkább, hogy másnap reggel kávéval kínáljon, majd még egy fuvart is felajánljon nekem, ahelyett, hogy egyszerűen csak kitessékelt volna az ajtón. Amit sokkal hamarabb kinéztem volna belőle. Persze előfordulhat, hogy ennek sincs semmi jelentősége, csak a véletlen műve, vagy épp csak jobb kedvében találtam. De ha van bármi esély rá, hogy kedvelhetőnek talál, vagy bármilyen szempontból érdekesnek, akár közelebb is kerülhetnék hozzá. Vagy tulajdonképpen már csak az is elég, ha megkapom azt a munkát, amiért idejöttem. Amíg a közelében maradhatok, minden esély megvan rá, hogy látok majd, vagy hallok dolgokat, amik a hasznomra válhatnak. Amelyek újabb nyomokhoz vezethetnek, szilárd infókhoz és bizonyítékokhoz a készülő cikkem megalapozására és alátámasztására.

- Tulajdonképpen egy szívességet jöttem kérni... Illetve, hogy pontosítsak, arra lennék kíváncsi, nincs-e szükséged itt egy plusz munkaerőre? - húzom ki magamat, és igyekszem magabiztosságot sugározni, miközben tartom a szemkontaktust a férfivel. Érdekes dolog ez, mert egyrészt még mindig a frász kerülget tőle, van valami meglehetősen ijesztő benne, ami így, fényes nappal, józanon, talán valahogy még szembe tűnőbb számomra, mint legutóbb. És mégis... ezzel együtt van benne valami megfoghatatlan, valami nagyon-nagyon vonzó. Lassan elmosolyodom.

ㅇ outfit ㅇ Genius ㅇ
♡

- Pontosan. - bolintok egyet, mikozben arcomon meg mindig ott virit az a bizonyos baratsagos vigyor. Mar amennyire baratsagos tud lenni persze. - Mondanam, hogy tobbre is emlekszem abbol az estebol, de nem szeretnek hazudni.. - megis azt teszem, de neki ezt nem kell tudnia, ahogy sok minden mast sem.
Ujabb szavai hallatan majdnem felnevetek. - Most nem arra? Remelem nem is ferjjeloltre vadaszol, mert az esetben hiaba jottel, nem segithetek.. Tudod, nem szivesen lancolnam le magam. - szelesedik ki a vigyorom.
Mikozben helyet foglal elek a lehetoseggel es ujra vegigfuttatom rajta a szemeimet. Nem, nem felejtettelek el. Mely benyomast tettel ram, de nem tudhatsz rola. Meg nem.
- Barmi? Biztosan? - epp ekkor lep be Stace. - Ez esetben.. egy Evercleart a holgynek. - meg csak a szemeibe sem nezek, ugy adom le az ujabb rendelest. Nagy sajnalatara most is massal vagyok elfoglalva.
- A vendegem vagy, nem sertenelek meg egy egyszeru kis whiskeyvel. - valoszinuleg arra szamitott, hogy egy kis finom koktelt dobatok ossze, de a 95%os ital ennel sokkal vonzobb. Szamomra legalabbis. Igazabol eszemben sincs bantani a not, mar reg megtehettem volna, egyszeruen csak kivancsi vagyok az arcara, amikor valami olyat kap, amirol messzirol ordit, hogy ut.
Luna epp folytatna a mondandojat, amikor a masik no besetal es az asztalra helyezi az italt. - Maradj meg. - nezek fel a kis szokere. - Megfelel vagy netan Stace dobjon ossze valami konnyut? - ehhez minimum meg kene kostolnia, csakhogy amint kozelebb emeli a poharat a szajahoz, messzirol erzodik a szesz illata. Fel szemmel latom, ahogy a pultos megforgatja a szemeit, de egy szot sem szolok. Egyelore.
- Szivesseget? - kerdezem, amint Stacey kisetalt. Valoszinuleg rajta kivul mindenki jol tudja, hogy annak nagy ara van. Az en vilagomban azokat nem osztogatjak csak ugy. Nem dobalozunk vele. - Mi lenne az a szivesseg? - kerdezem, mikozben ele tolom a fuves cigarettat, en pedig kiveszek egy ujabbat a fiokombol es egy zippoval meggyujtom azt, majd a szamhoz emelve slukkolok egyet belole. - Munkaerore? - hihetetlen. Ugy latom, ez a napom tobb, mint csodas.
- Nos.. most, hogy igy kerdezed, nem reg ment szabadsagra az egyik tancoslanyunk. - nezek ra komoly tekintettel, magamban azonban jot szorakozok rajta. - A VIP reszleget a helyedben kerulnem. Bar tobb penzhez jutsz, ott tobb mindent elvarnak toled, ha erted.. - fujom ki a fustot, majd kortyolok egyet a whiskeymbol. Mindenkepp megvartam a reakciojat es csak azutan mosolyodtam el. Ekkor mar lathatta, hogy nem gondoltam komolyan. - Itt egyik munka sem.. - hat hogy is fogalmazzunk.. - Tul egyszeru. - teszem hozza vegul. - Mit gondolsz, mivel birkoznal meg? - teszem fel a kerdest egy ujabb slukk es korty utan.  

“Avoiding danger is no safer in the long run than outright exposure. The fearful are caught as often as the bold.” — Helen Keller

Azt állítja, nem akar hazudni, nekem mégis az az érzéseim, hogy pontosan ezt teszi. Talán ez már amolyan újságírói megérzés, szimat, vagy talán azért tűnik így, mert van valami a tekintetében... valami... nem is tudom, játékosság? Pimaszság? Mindenesetre van ott valami, amiből tudom, hogy nem vesztem el annyira az emlékei ködében, mint ahogy azt ő mondja. És hamar bebizonyosodik, hogy igazan van, amikor azzal ugrat, hogy talán férjjelöltek keresek a személyében. Hisz ezt a témát is érintettük akkor este a beszélgetéseink közben, és nem kétséges, hogy ez is valamilyen szinten megragadt benne. El is nevetem magam. - Nem, semmi ilyesmiről nincs szó. Továbbra sem tervezem beköttetni a fejemet – tiltakozom hevesen, de széles mosollyal.

Felvonom a szemöldököm, amikor kihívást érzékelek a hangjában és a tekintetében. Lehet, meg is gondolnám magam, kijavítanám a korábbi kijelentésemet. Mert a “bármi” azért tényleg tág fogalom. Csak nem akartam ezzel különösebben gondot okozni, feleslegesen túl nagy hangsúlyt fektetni arra, mivel kínál, bár ez így nyilvánvalóan elég merész és kissé meggondolatlan felelet volt tőlem. Elképzelésem sincs, mi az az Everclear, nem élek ilyesmivel, de most már kíváncsian várom, mi fog kisülni ebből.

Meg is kapom az italt, Marcos és a csajszi, aki hozta – Stace, ha jól hallottam a nevét – szinte lélegzet visszafojtva figyelik, mint kezdek vele. Oké... lássuk! - Ugye nem fogok tőle elpatkolni? - kérdezem még apró mosolyra húzva az ajkaimat a pohár mögött, mielőtt belekortyolnék. Igazából már mielőtt megtenném, megérzem a szagát, ami arról árulkodik, hogy brutál erős ital lehet, egy pillanatra el is fintorodom... de úgy döntök, most már nem futamodok meg. Nem vagyok az a típus amúgy sem. Egyetlen apró kortyot szippantok fel a pohárkából, de ennyitől is azonnal fintorba ugrik az arcom.

- Na jó... - szólalok meg, ahogy visszateszem a poharat az asztalra, és próbálok nem köhögni. - Ez... biztos, hogy nem száz százalékos alkohol véletlenül? - ingatom a fejemet. - Igazából egy pohár vízzel is beértem volna. - Árulom el. Ha egy vad buli kellős közepén lennénk, amúgy lehet, hogy nem agyalnék rajta két percet sem, csak meginnám, amit elém tett, de most nem áll szándékomban leinni magamat. Valójában eleve csak azért kóstoltam meg, hogy Marcos láthassa, ha kell, elég bevállalós vagyok, állok a kihívások elé, nem vagyok ijedős.

Habozok egy pillanatra, mikor elém tolja a füves cigit. Nem akarok udvariatlan lenni, és elutasítani, mert úgy érzem, eddig egész jól indítottunk, de jól tudom azt is, hogy ezzel óvatosabbnak kell lennem, mint legutóbb. Nem egy ócska cucc, hanem valóban erős. De egy apró slukk talán még jót is tenne most. Átveszem a szálat. De mielőtt a számhoz emelném, megakadok a mozdulatban, és felvonom a szemöldököm. Ha van választási lehetőségem, azért inkább nem táncoslánynak szegődnék. Fél pillanattal később azonban leesik, hogy megint ugrat. Elmosolyodom. - Pultozásra gondoltam inkább. Ebben már van is egy kevés tapasztalatom. Tudod... az egyetem mellett jól jön a plusz pénz - vonok vállat könnyedén. - A táncolás és az... extra foglalkozások viszont nem biztos, hogy nekem valóak - ismerem el. Végül is jobb ezt már az elején tisztázni, mint hogy később esetleg elvárjon tőlem valamit, amire nem lennék hajlandó.

ㅇ outfit ㅇ Genius ㅇ
♡

- Nem is lenne okos dontes.. - ertem ezt a korai hazassagra. A legtobb amugy is valassal vegzodik. Megis ki az az allat, aki nagy unalmaban a birosagot jarja es penzt ol bele?! Az illeto csakis idiota lehet. Mondanom sem kell, hogy Tiger is kozejuk tartozik, bar o elonnyel indul. A mi vilagunkban nincsenek "valasok". Vagyis vannak, csak epp maskepp zajlanak. Pusztan egy fegyver es egy golyo az ara. Csak remelhetem, hogy a mi kis ex tigrisunk idoben eszhez ter es nem csinal magabol apro, dorombolo kiscicat. A puszta gondolatatol is hanynom kell.

Amikor a csinos pultosom besetal a poharka alkohollal es atnyujtja azt Lunanak, intek neki, hogy nincs mar ra szuksegem es egesz nyugodtan tavozhat. Mondjuk ugy azonnal. Volt ideje annyira kiismerni, hogy tudja, nem ellenkezhet. Ha esetleg megis megteszi, ne lepodjon meg, ha veletlen baleset eri hazafele menet.
Kerdese hallatan azonnal vigyor huzodik a kepemre. - Az attol fugg, mennyire birod az alkoholt. - az az igazsag, hogy ez meg egy kitarto alkoholistat is meg tud utni - raadasul eleg hamar, ha nem vigyaz az illeto. Oka van annak, amiert ebbol foleg koktelokat keszitunk es nem isszuk tisztan. Nem lenne sok ertelme, hisz semleges izu. Ha mar illuminalt allapotba akarok kerulni, inkabb alaposan beszivok, mintsem ezzel eljek. Az valamiert mindig szimpatikusabb volt. Talan a munkamnak koszonhetem - azonban mindig esszel csinaltam, illetve csinalom -.

Fintorat latva nevetnem kell. Pont ezt a reakciot vartam. Egesz aranyos, el kell ismernem - ez pedig sosem szokott izgatni. Egy no ne aranyos legyen, hanem kibaszottul dogos.
- Nem, nyugodj meg. Ez csak 95 szazalek volt. - dolok hatra kenyelmesen a szekemben. - Egy ilyen helyen vizet? Ugyan.. Ennyire sosem sertenelek meg. - persze jol tudom, inkabb szivesseget tennek vele. Van egy olyan sejtesem, hogy ez nem egeszen Luna vilaga es nem tudom, lehet e valaha az.

Figyelmesen hallgatom, mire is vagyik, kozben neha aprokat bolintok jelezve, hogy minden vilagos. - Nagy kar.. sokkal jobb lennel tancoslanynak. Bar teny, hogy nem szivesen osztoznek rajtad, de.. meg en sem lehetek ennyire onzo. - o dehogynem. Ha magamenak tudhatnam, abban biztos lehetne, hogy rajtam kivul meg az az elbaszott joisten sem lathatna.
- Tehat pultozas.. hat Stacey minden bizonnyal orulni fog neked, ugyhogy ha esetleg tied lesz az allas, erre keszulj fel. - es az a no nem szarozik. Szeret a figyelem kozeppontjaban lenni, amitol Luna meg fogja fosztani. Mar alig varom az edes cicaharcot. Remeljuk hogy az elottem ucsorgo holgyemeny tenyleg Qadir lanya es valamit orokolt is tole, kulonben itt o marad a kishal.

Miutan lehuzom a maradek whiskymet, felallok es megkerulom az asztalt, igy immar pontosan Luna mellett allok. Fele nyujtom a kezem, remelve hogy elfogadja es felhuzhatom a szekebol.
Arcomrol egyelore semmilyen erzelem nem olvashato le.

“Avoiding danger is no safer in the long run than outright exposure. The fearful are caught as often as the bold.” — Helen Keller

Szórakozott mosollyal bólintok a megjegyzésére, mert érdekesnek találom, hogy így lovagol a témán. Mintha bármilyen kis mértékben is érinthetné őt az, hogy én férjhez megyek-e valaha. De azt hiszem, kapóra jöhet még, hogy tényleg ennyire emlékszik a múltkori beszélgetésünkre, rám, a terveimre, és az, hogy így ugrat vele. Van egy olyan érzésem, hogy ő tényleg az a típusú férfi, akinek egy nő csupán egyetlen éjszakára kell, aztán még a nevét is elfelejti, sőt, az arcát sem ismerné fel legközelebb. Szóval talán van valami, ami megfogta őt bennem, és ezt még az előnyömre fordíthatom. Bár közben tisztában vagyok azzal is, hogy hátrányom is származhat belőle, ha túl sok figyelmet követlek magamnak, hisz egy olyan alaknál, mint Marcos Garrido, sosem lehet tudni. Óvatosnak kell lennem, annyi biztos. Persze ezt eddig is tudtam igazából. Ezekben a körökben szimatolgatni sosem veszélytelen, és közel sem biztos, hogy jól járok vele, ha nem vagyok könnyen feledhető.

- Közepesen... azt hiszem... - vonok vállat. Nem mondanám, hogy sokat edzeném a májamat alkohollal, de azt sem gondolnám, hogy egy kevéssel azonnal spiccesre itathat. Mondjuk a választott ital, amit hozat nekem, lehet, hogy mégis könnyen kifoghatna rajtam. Sejtem, már amikor elém teszik a poharat, hogy ez valami próba vagy beugratás, amit nem akarok elbukni, de egyetlen apró korty bőven elég is. Ebből a cuccból nagyon veszélyes lenne többet inni. - Jogos. Legközelebb egész biztosan konkrétabb válasszal készülök. De hozzátenném, nem sértődöm meg én olyan könnyen – mosolyodom el. Ebben a környezetben aztán pláne szépen fel kell szívnom majd magam, úgy érzem.

- Nem szívesen osztoznál? - emelem kicsit feljebb a szemöldököm. - Úgy mondod, mintha a tiéd volnék – jegyzem meg kissé kihívó pillantással, de az ajkaim két sarka még mindig felfelé görbül. Tehát igazam volt vele kapcsolatban: nyilván lát bennem valami különlegeset, ha már megfordulnak a fejében olyan gondolatok, hogy kisajátítana. Jelen esetben viszont ezt kicsit sem nehezményezhetem, hiszen tényleg nem szeretnék a táncosai közé állni, a pultozás egy ilyen helyen amúgy is pont elég lesz.

- Hmm... Staceynek hamar meg kell majd tanulnia alkalmazkodni – húzok édes mosolyt az ajkaimra.  Egy drogbanda két fejét próbálom épp az ujjaim köré csavarni egy cikk miatt. Az a csaj a legkevésbé sem tud megijeszteni.

A tekintetemmel követem Marcost, ahogy megkerüli az asztalát, majd csupán egy pillanatig habozom, hisz ötletem sincs, mire készül, de végül elfogadom a kezét, és hagyom, hogy felhúzzon a székből. - Megyünk valahová? - fürkészem érdeklődve az igencsak rezzenéstelenné váló arcát.

ㅇ outfit ㅇ Genius ㅇ
♡

Soha, senki nem nezte ki belolem a hazassagot. Ha nem tevedek, meg anyam sem hozta fel a temat. Felreertes ne essek, nem hianyzott hogy azzal farasszanak, egyenesen koszonom nekik. Azt hiszem mindig is orditott rolam, hogy nem vagyok egy ferjnek valo alak - es ez nem valtozott. Szoval amig csak Tig nosul, nem kell zavartatnom magam. Ha viszont en kovetnek el ekkora hibat, akkor mindenki aggodhat - velem egyutt -. Furcsa gondolatmenetembol a no hangja zokkent ki.
- Mert az enyem lehetsz. - huzodik apro felmosolyra a szam.
- Zavarna? - kerdezek ra azert, hisz ezt teszi egy uriember. Nem tudom volt meg no, aki erre nemmel valaszolt. A kulsomre sosem volt panasz, a penznek pedig senki sem tud ellenallni. Ha kiszimatoljak, hogy nem egyszeru melos vagy, azonnal elkezdenek tapadni rad. Az a baj ezzel, hogy azok a nok is probalkoznak, akikre ha tehetnem, ra sem neznek. Ez a helyzet azonban mas. Teljesen mas. A legjobb noimet sem kinaltam reggelivel, de meg egy pohar kaveval sem. Egyet biztosan tudok: mindig, minden teren ovatosnak kell lennem.

- Hat legyen. Holnap delutan gyere be, Stace majd orommel fogad. Biztos vagyok benne, hogy szivesen segit. - vigyorodok el oszinten. Egy-ket dolgot majd meg kell tanulnia, de hamar bele fog jonni. Mar csak az a nagy kerdes, hogy az apja mennyire fogja ezt dijazni. Hat ha tippelnem kene, cseppet sem orul majd ennek, de hat mit tehetnek?! Utasitanek vissza egy ilyen ajanlatot? Ugyan mar.. Na meg nezzuk a jo oldalat, itt legalabb rajta tudjuk tartani a szemunket.
Francokat, egy kavezoban sokkal jobban mutatna, mint egy ilyen helyen. Qadir az egyetlen szemely, akit igazan tisztelek es akiben megbizom, igy magatol ertetodo, hogy szandekosan sosem sertenem meg, tehat vigyaznom kell Lunaval.
- A helyedben en lehet nem ide jottem volna. - nezek a szemeibe. Oszinten szolva messzirol kerultem volna a bart, de meg egy olyan fickot is, mint en. Jol tudom, milyen ember vagyok, hogy mikre vagyok kepes. Az a no, akit ez vonz, nem lehet normalis. Azonban ha Luna ezt akarja, en nem fogom lebeszelni. Nem tehetem es nem is akarom.

Elfogadja a kezem es felhuzom. Teszek egy lepest hatra, hogy alaposan vegig tudjam merni nehanyszor. - Szeretnem, ha eljonnel velem valahova.. - nyulok a fekete zakomert, aminek belso zsebebol elohuzok egy ezust penzcsipeszt, mely nem keves dollart tart ossze. - Ezt surgosen el kell koltenunk. - kapom kezbe a zakot. - Ebben a szettben nem johetsz eskuvore. - mutatok vegig a testen indulas elott. - Legalabbis az en oldalamon nem. - masen pedig nem erdekel, miben megy. Amig velem van, adnia kell magara, ez egyszer biztos. - Mit szolsz? Csatlakozol vagy fogjam a telefonom es valasszak ki veletlenszeruen valakit?! - van valasztasi lehetosege, nem eroltetek ra semmit. Ha nagyon nem akar jonni, akkor hivok egy random not a listarol. Rengeteg opciom van, de valahogy egyik sem erdekel igazan. Lunara van szuksegem, ugyhogy abban remenykedem, hogy csatlakozik.

“Avoiding danger is no safer in the long run than outright exposure. The fearful are caught as often as the bold.” — Helen Keller

A szemeim először elkerekednek a meglepettségtől, aztán néhány pillanatig eltűnődve fürkészem a férfi arcát. Próbálom őt megérteni, eligazodni rajta. A legutóbbi találkozásunkkor azt hittem, kiismertem őt. Persze nyilván nem teljesen. Ha mindent tudnék róla, amit tudni akartam, nem lennék most itt. De azt feltételeztem, értem a nőkhöz fűződő viszonyát, amely minden esetben leginkább egyetlen éjszakáról szól. És még azért sem erőlteti meg igazán magát, hogy levegyen egy nőt a lábáról, egyszerűen bízik a kisugárzásában - valószínűleg nem ok nélkül. Viszont olyan érzésem volt, tényleg nem akarja a másik félben azt a benyomást kelteni, hogy az érdeklődése tovább tarthat annál az egyetlen esténél. És bár tény, hogy a vele töltött éjszaka fantasztikus volt, de normális esetben én sem kerestem volna újra. A büszkeségem nem engedte volna, hogy utána jöjjek - tudva, hogy milyen típusú férfi - ha nem lett volna hátsó szándékom és jól összekomponált magyarázatom a felbukkanásomra. Most viszont ilyeneket mond, hogy nem szeretne osztozni rajtam, és lehetnék csak az övé? Nem értem. Összezavar. A figyelmét akartam, igen, de nem hittem, hogy ilyen könnyen meg is kaphatom. Úgy érzem, meg kell fontolnom a következő szavaimat és lépéseimet.

- Alapvetően nem szeretem, ha tulajdonként kezelnek... - szólalok meg aztán kicsivel lassabban, átgondoltabban formálva a szavakat. -  Hacsak a dolog nem kölcsönös... - fókuszálok az íriszeire. Elmosolyodom. Nem, még mindig nem hiszem, hogy komolyan gondolja. Ennyire biztosan nem, ez a veszély nem fenyeget. - Szóval... nem tudom... Őszintén megmondom, összezavarsz. Szeretnélek megérteni... - ingatom a fejemet egy félmosollyal az arcomon. Most akkor mégis mit is akar tőlem?

Megkönnyebbülve fújom ki a levegőt, mikor végre rábólint arra, hogy itt dolgozzak. Bár valami azt súgja, hogy ez igazából egy percig sem volt kétséges. Hogy fejben már abban a pillanatban igent mondott volna a kérdésemre, ahogy az elhagyta a számat, de próbára akart tenni. Játszadozik velem. De ez várható is volt.  - Rendben, köszönöm. Itt leszek - bólogatok ennek ellenére hálásan a szavaira, hisz már holnap kezdhetek is. Nagyszerű!  

Aztán megint meglep a figyelmeztető kijelentésével. És attól, amilyen komolyan a szemeimbe néz közben, kicsit a szám is elnyílik a csodálkozástól. Mintha még a tekintetével is üzenni szeretne, a tudomásomra hozni, hogy valóban veszélyes vizekre eveztem. Ami igazán megdöbbentőnek hat egy olyan kaliberű férfitől, mint amilyen ő. Már csak a gondolat is, hogy komolyan féltene engem ettől a helytől, vagy hogy ennél jobbat szánna nekem. Nem is tudom mit válaszolhatnék erre, de nem is hagy rá időt, mert ahogy mellém lép, és felhúz a székből, nagyon hamar más irányba tereli a figyelmemet, és újabb alapot ad a gondolkodásra.

- Egy esküvő? Azt szeretnéd, hogy kísérjelek el egy esküvőre? - kérdezek rá, csak hogy biztosan jól értem-e. Hisz ebben sem az egyenes utat választotta, és nem a szokott módon kért meg arra, hogy vele tartsak. De a habozásom csak addig tart, amíg hozzá nem teszi, hogy kereshet mást is helyettem. - Nem! - vágom rá határozottan. - Mármint... szívesen elkísérlek. - teszem hozzá finomabb hangsúllyal, csak hogy ne tűnjek túlontúl lelkesnek. Ha a szimatolásaim eredményei helyesek, akkor sejtem, hogy ki készül házasodni, és azt is, hogy kik lesznek hivatalosak erre a menyegzőre. Kétségtelenül ott a helyem nekem is!

- Várj, ruhát akarsz venni nekem? Most? - kapcsolok kicsit késve, majd kissé meglepetten felnevetek. Na jó, ez a dolog Marcosszal tényleg érdekes, nem várt irányt vett, de azt hiszem, a legkevésbé sem bánom.

ㅇ outfit ㅇ Genius ㅇ
♡