Láttam felkelni a napot, a nagy ablakon amin beszűrődtek az első sugarai. Utálom a napfelkeltét. Azt jelenti, hogy túlvállaltam magam, és az egész rohadt éjszakát végigdolgoztam és ismét egy szem hunyásnyit sem aludtam, legjobb esetben is csak bámultam a plafont. A lakásom a reggeli napfényben mindig elszomorítóan vidám és fehér. A frissen glettelt falak túl vakítóak voltak, mindenképp sötétebb színt kell felvinnem majd rá. Valami jó vastag függönyöket kell beszereznem. Olyat ami a legragyogóbb napot is hűs éjszakává változtatja. Akkor talán elviselhető lesz. Még csend volt az utcákon, ilyenkor mindig az volt, mondhatni a nap legmagányosabb órája. Még csak most ébredeznek az emberek. Egyedül a közeli kikötőből hallani néha egy – egy hajó kürtöt, de azokat már megszoktam. Ahogy a kanapén fekszem, csak a mennyezeten lustán forgó ventilátor lapátjait figyeltem. Néha egy – egy pillanatra meg mintha máshol lettem volna. Mintha a lakás eltűnt volna körülöttem az eget sűrű fekete füst borította, mindenfelé robbanások és lövések zaja hallatszott. A levegőben vér és égett hús szag terjengett a lőpor és az égő üzemanyag mellett. A füstön keresztül egy helikopter száguldott el, talán egy Sikorsky nem vagyok benne biztos nem látom rendesen. Csak azt tudom, hogy körülöttem a rotor szele felkavarta a port és a füstöt. De mire kettőt pislantottam ismét a lakásomban találtam magamat. Csak nagyot sóhajtva ültem föl és megdörzsöltem az arcomat.
– Remek… Már nem csak alvás közbe zaklatnak az emlékképek? – Morogtam feltápászkodva. Úgy gondoltam már elég volt a heverészésből, jobbnak láttam elkezdeni a napot. És mivel kezdődhetne jobban mint egy kis száguldással, amíg ki nem nyit az első kávézó elvégre még a konyhám sincs berendezve. Szinte minden a bútorokkal együtt a garázs egyik sarkában áll letakarva nehogy baja legyen. Úgy ahogy voltam tornacipőben a szakadt farmerben és fekete trikóban elindultam a garázs felé, hogy kocsiba pattanjak és elhúzzam a csíkot. Csak egy farmer kabátot vettem fel út közben, hogy takarjam a vállamon és a hátamon lévő horzsolásokat. A szakadt és véres nadrág szárra nem is fordítok nagy figyelmet, munka közben megesik az ilyen. Este útban volt egy pár méter szögesdrót egy kerítés tetején nagy dolog.
Pár órával és legalább két kávéval később álltam meg a legújabb terapeutám ajtaja előtt. Két pohár kávé volt nála, ha már megint itt kell rontanom a levegőt, akkor már legalább rendes kávé legyen kéznél. Ahogy megálltam, bentről azt hallottam, hogy fennkölt hangon megy a szöveg. Valakinek nagy felolvasást tartott. Szántam a tagot, mert a legelső alkalommal mikor a dokim ide küldött nem voltam valami együttműködő. De megtanultam nyitott szemmel aludni ami még a seregben sem ment olyan jól. Majd össze rezzentem mikor a könyvet becsapta, majd tovább szövegelt. Én meg nagyot sóhajtottam, mert ha most ilyen felpörgött volt akkor engem sem fog kímélni. Végül, hogy a bent lévőt megmentsem kopogtattam. Nem is kellett sokat várnom mert a prof feltépte az ajtót hátrébb léptem pláne mikor egy fekete macska robogott el fejvesztve mellettem. Én meg hitetlenül pillantottam a férfira. Komolyan egy macskának tartott felolvasást? Pislogtam majd nagyot sóhajtottam. De őt látva már nem is szégyeltem annyira a kócos hajam és szakadt ruhámat.
– Nem, gyanítom nem én vagyok a gazdi – válaszoltam majd a macska után pillantottam. – Csóró macska. – Ingattam meg a fejemet.
– Megtudom érteni én Szun – Ce és Hannibál párti vagyok – vontam vállat ahogy bementem. Majd leraktam az ő kávéját ahogy helyet foglaltam. – Hoztam kávét bár elfelejtettem, hogy iszod, szóval hoztam némi cukrot és tejszínt is a kávézóból. – Pakoltam ki a felső zsebből azt a pár adag cukrot meg tejszínt. Én mindig üresen ittam a kávét, majd felvont szemöldökkel pillantottam rá. Legutóbb rá faragtam. De végül elvettem egy szálat mikor biztosított róla, hogy nem füves cigi mint a legutóbb. Majd a gyújtó lángjához hajoltam, hogy meggyújtsam a cigarettát. Végül ahogy kifújtam a füstöt hátra dőltem.
– Múltkor majdnem rá faragtam a füves cigi miatt. Pont a rendőrségen volt dolgom, de tegyük hozzá, hogy utána két napig csak kajára tudtam gondolni – vontam vállat. – Nem iszom már mondtam. Még egyszer nem. – Ingattam meg a fejem. Majd mikor megkérdezte mi a helyzet csak vállat vontam.
– A szokásos. Aláírod, hogy itt voltam nekem a dokim lenyugszik és egy ideig békén hagy. Ha meg akarod könnyíteni a saját helyzeted, a többit is csak aláírod én meg itt sem vagyok. Én csak meg akarok szabadulni a pszicho dokimtól semmi más. – Válaszoltam halál komolyan.

Csak a szemeimet megforgatva ingattam meg a fejemet egy félmosollyal. Sejtettem, hogy direkt értette félre. Néha fárasztó volt még nézni is, mennyire képes volt pörögni. Guta ütést kapok azoktól az emberektől, akik békében élnek önmagukkal. Hogy van pofájuk, miközben én intenzíven szenvedek? Szegény én.
Szerencsére ő sem volt patent állapotban ami a külsőjét illette, így már én sem szégyelltem kócos sörényemet amit csak hanyagul összefogtam indulás előtt
- Biztos haverok lettek volna... – hagyom rá a dolgot majd leraktam a kávéját az asztalra. – Arzénnal! – válaszoltam a kérdésére ami a kávéra vonatkozott. – Bár lehet az altató jobb ötlet lett volna. – Teszem hozzá, majd leültem a kanapéra.
- Szerintem, jobb ha nem vagyok gondolat olvasó, mert akkor már sok ember halott lenne, bár a melót megkönnyíteni az biztos – vonok vállat majd csak megráztam a fejemet utalva a kanál meg egyéb porok említésére. Tényleg fárasztóan pörgős volt. – Pedig belőled még ki is nézném az egyéb porokat. - Majd mikor megkínált cigivel biztosított róla, hogy nem füves mint a legutóbb. Na az érdekes két nap volt. A főnök szerint állítólag közlékenyebb voltam mint szoktam, valamint többet vigyorogtam meg minden vackot megkajáltam amit elém raktak, még az áfonyás pitét is ami furcsa, mert az áfonyával ki lehetne kergetni a világból is annyira utálom, már csak a szagát is.
- Texasban és Miamiban is előfordulnak krokodilok nem kell húszezer mérföldet utazni értük. – Majd csak vállat vontam ahogy hátra dőltem, és nyugodtan cigarettáztam. Az alkoholra természetesen nemet mondok, Nem akarok megint a saját magam kreált csapdába esni. Még egy nyomorult aszpirint sem vagyok hajlandó bevenni, ha nem muszáj.
- Rengetegen nem értik a humorom. Ha egy kicsivel bizonytalanabb lennék, azt gondolnám, hogy nem jók a vicceim. – Vonok ismét vállat. Bár kicsit zavaró, hogy ez a túlpörgött tanárbácsi, olyan dolgokat is ki tud húzni belőlem amit még a pszicho mókus sem. Meg kell hagyni hatásosak voltak a módszerei még ha én az ellenkezőjét is állítottam. Majd csak nagyot sóhajtottam.
- Igen elég gyakran elő törnek az emlékek és nem csak ha alszom. Pár napja igazoltattak, mert a kocsival reflex szerűen kikerültem egy út szélén lévő dobozt mert azt hittem egy bomba van benne. Ők meg azt hitték részeg vagyok. Totálisan olyan érzésem volt, mintha megint Irakban lennék – magyaráztam neki bár a ma reggeli képek sem voltak túl szívderítőek. Bár fogalmam sincs melyik bevetésről származtak. Ki tudja. – Van melóm és ugyan úgy terepen vagyok. A doki csak attól tart, hogy vagy ámokfutásba kezdek mert bekattanok, vagy épp csak szimplán főbe lövöm magam – mondom teljes nyugalommal. – Bár hozzá kell tennem utóbbira több az esély mint az előbbire. – Teszem hozzá egy ártatlan mosollyal. Mondtam, hogy fura a humorom. Majd láttam, hogy neki gyürkőzött a '' munkának '' én meg felhúztam az egyik szemöldökömet.
Ülve... – sóhajtottam végül majd letettem a kávémat nehogy magamra borítsam. Volt egy sejtésem nem szabadulok olyan könnyen ha nem működök együtt.