A toxikus személy általában nincs tisztában a "betegségével". Nem is kifejezetten betegség ez. Inkább amolyan mentális defektnek nevezném, talán azt is mondhatnám, nem tehetsz róla. Talán, ha szakember segítségét kérnéd, még azelőtt elérhetnénk együtt a partot, hogy belefulladnánk a vízözönbe.
Te és Én a világ ellen. Közhelyes, sokaknak talán nyálas, mozifilmes klisé ez, de nekem egykor a mindent jelentette. Huszonegy voltam, amikor beléptem a US Army-ba. Akkor még igen foghíjas volt a női állomány, de semmi sem tudott meggátolni abban, hogy ez váljon imádott hivatásommá. Kezdetben a szárazföldi erőkhöz kerültem. Te már akkor is a magasabb rangviselésű tisztek közé tartoztál. Mindenki ismerte a neved, a stílusod. Egy jó humorú, derűs, elég jóvágású férfi voltál. Hogy ilyen prolin fogalmazzak, épp a zsánerem. Szeretem, ha egy férfi jól bánik a szavakkal, vicces, könnyed beszélgetőtárs, nem pedig egy karót nyelt pöcs. Hadnagyként tiszted volt az új belépőkkel megismertetni a szabályokat, a rendszer felépítését, később a kiképzésünkben is elég aktívan részt vettél. Mivel a hadseregben elég szigorúan veszik a szorosabbra fűzött kapcsolatokat, okosan kellett eljárnod, pláne úgy, hogy te már akkor is elég magas tisztségnek örvendhettél. Bár nehéz volt elrejteni, de senkinek nem tűnt fel kettőnk titkos kis románca. Csak abban a néhány hétben tudtunk úgy igazán kibontakozni, amikor egy-egy misszióból haza jöttünk. Eleinte minden szép és jó volt. Én voltam a büszke -kicsit talán még öntelt is-, újonc, aki felkeltette egy hadnagy érdeklődését. Ez feltöltött, megvakított, nem engedte láttatni a valóságot. Viszonylag gyorsan, egyáltalán nem tervezetten bekopogtatott a gólya. Fiatal voltam még, a karrierem szárnyalt, jól megvoltunk mi édes kettesben, közös megegyezés alapján így az abortusz mellett döntöttünk. Valamikor ekkor kezdtél el megváltozni. Vagy inkább az én szemem nyílt ki végre? Eleinte csak olyan szokásos problémák jöttek, ami minden párkapcsolatban előbb-utóbb megjelenik. Gyerekes, komolytalan féltékenykedések (többnyire inkább a te részedről), miután engem áthelyeztek a Tengerészgyalogsághoz, egyre sűrűbben gyártottál mindenféle alaptalan összeesküvési elméleteket. Valamikor ekkortájt éreztem úgy, hogy elég volt, nincs erre szükségem és léptem. Mert akkor még volt elég merszem hozzá. Aztán ki tudja miért, talán bedőlve a manipulációidnak, hazug ígéreteidnek, néhány hónap múlva már újra melletted evett a fene. Téged immáron Vezérőrnaggyá léptettek elő, ez egy meglehetősen magas pozíció, amire rendkívül büszke vagy. Eléggé fent hordod az orrod ez végett, valószínűleg úgy gondolod, ez egyfajta felhatalmazás arra, hogy bármit megtehess. De vajon velem szemben is? Kérlek mondd el, mit szólnának a katonaság magasabb szervei, ha eljutna hozzájuk, hogy erőfölényedet kihasználva, képes vagy a menyasszonyoddal szemben tettlegességig is fajulni?! Mi történik velünk, veled? Feltűnt már, hogy minden áron szabadulni akarok a karmaid közül? Hogy az a jóképű, vicces férfi, akit ismertem, az évek alatt szörnyeteggé változott?

// Őszintén szólva, nem tudom, hogy a leírtak alapján mennyi ideig húzható kettejük kapcsolata, van-e még esély helyrehozni a dolgokat. Leo személyében egy nárcisztikus, manipulatív, toxik férfit képzelek el, aki bármi áron maga mellett akarja tartani Giát. Ahogy leírtam, nem probléma neki erőszakot alkalmaznia. Hogy mi lesz velük, azt tényleg nem tudom, szeretném, ha a játéktér alakítaná a dolgokat. Jelenleg jegyben járnak, és nagyszabású eljegyzési bulira készülnek, ami leginkább Leo vágya, csak hogy büszkén mutogathassa Giát, mint egy trófeát, egyben üzenve is másoknak, hogy: Ő az én tulajdonom. Az előtörténetemben még van egy kis fejezet, ami megmutatja az itthon töltött mindennapjaikat. Ha felkeltette az érdeklődésedet, írj //