Testvérek vagyunk, de mivel alig valamivel vagyok idősebb a lányodnál, lényegében akár a nagyfiad is lehetnék... Sajnálatos módon ez a helyzet nem így alakult. A családunkban te vagy az egyetlen olyan ember, akivel jól kijövök. Sosem volt titkolva az a bizonyos tény, hogy én csak becsúszott gyerek vagyok, ugyanezt a szüleink valamilyen szinten éreztetni is akarták velem. Nem állítom, hogy nem szeretnek, szimplán csak minden szituációban egyfajta fekete bárányként vagyok kezelve, illetve határozottan éreztetve van velem már rég óta, hogy meg kellene tanulnom a saját lábamra állni - ez többé-kevésbé már sikerült is - és függetlenedni a családtól. A szüleim sosem tudtak túl nagy szeretetben nevelni, de ennek ellenére mosolygós, eleven kisfiúként nőttem fel; hála annak a pár találkozónak, amit az adott évben meg tudtunk ejteni. Jonah és köztem mindig túl nagy volt az ellentét, emiatt pedig később, amikor már nagyobb voltam, nálatok töltöttem a nyári szünetek egy részét. Alice és én világ életünkben jól megvoltunk, a mai napig jó viszonyt ápolunk egymással. Sok mindent előbb beszélek meg veled, mint anyával vagy apával. Jonah és köztem kifejezetten rossz a kapcsolat. Abban az időszakban, amíg Madridban tanultam, és a focista karrieremet építettem, sokat videochateltünk, egyszer meg is tudtatok látogatni. Közöttünk mindig jól működött a testvéri kémia, ezért minden bizonnyal látod rajtam, hogy amióta hazaérkeztem Spanyolországból, valami nem okés velem. Míg Jonah észre sem veszi, anyáék szemet hunynak felette, addig te a néma támogatásoddal próbálsz segíteni rajtam; tudom, hogy már az első adandó alkalommal feltűnt a dolog, mégsem szóltál semmit. Mert tudod, hogy rosszul érezném magam tőle.

* A dolog, amit sejtesz, de nem tudsz róla *
Nagyjából másfél évvel ezelőtt volt a pályán egy olyan balesetem, aminek következtében a térdszalagok elszakadtak a jobb lábamban. Ezzel az állapottal lényegében nem lehet mit csinálni, az izmokat kell erősítenem és fejlesztenem annak érdekében, hogy ne legyen nagyobb a probléma; lényegében az erős izmok tartják össze a térdemet. Hiába műtötték meg a lábam, sajnos az állapota ennek ellenére sem javult, enyhén sántítok emiatt, de nem vagyok hajlandó minimális szinten sem élvezni a szülői támogatást, elköltöztem otthonról és Bronxban élek együtt egy majdnem idegen lánnyal, akit Lanának hívnak. A frontokat alig bírom ki, sok fájdalomcsillapítót szedek és rehabilitációra, gyógytornára, minden nyavajára járok, de a térdem állapotáról hallgatok, mint a sír. Anya és apa biztosan nem mondták ezt el neked, mert félnek attól, hogy szóba hozod nálam és veled is összeveszek miatta. Jó ideje emiatt a családi légkör még inkább puskaporos, de igyekszem viselkedni ennek ellenére is. Te látod a szememben, hogy valami nagyon nagy baj van, nem érted azt, hogy miért Bronxban dolgozom egy vegyesboltban és mi történt velem, amiért abbahagytam a focit és 23 éves koromra játszom a megkeseredett tinédszerfiút. Ugyanakkor te vagy az egyetlen - meg talán Alice - akik nem oldják meg annyival a dolgot, hogy én mindig is ilyen voltam; és komolyan hisztek benne, hogy az életem nem feltétlenül a lustaságom miatt vett ilyen fordulatokat. De határozottan nem tudjátok a helyén kezelni ad dolgot, mert én folyamatosan hallgatok, terelek, és igyekszek másokat boldoggá tenni, amíg engem megesz a saját keserűségem.

Talán nem volt nehéz kitalálni, Te vagy az én apukám.
Az én egyetlen szülőm, édesanyám - a Te feleséged - ugyanis nem sokkal az én születésem után sajnálatos módon meghalt, mi pedig ketten maradtunk. Te sokat dolgoztál, hogy legyen miből megélnünk - vagy csak túl kicsi voltam ahhoz, hogy felismerjem rajtad a munkamánia jeleit. Én pedig cserébe határozottan nem neveltem magamat, mert bárki aki ismer, tudja, hogy el vagyok kényeztetve. (Én persze soha nem mondanék ilyet magamról, ne is várj ilyesmit.) Lehet, hogy naiv vagyok, olykor felelőtlen és hogy a hisztizés sem áll tőlem távol, de az évek során és a főzőműsorok bámulásának hatására úgy döntöttem, hogy megtanulok miattad főzni: Te pénzt keresel, én biztosítom, hogy az étkezéseinknek ne a 99,9%-a álljon rendelt kajákból. Először azt hitted fel fogom gyújtani a konyhát, ha nem vagy ott - amíg át nem jött segíteni a szomszéd néni, én is.

Talán Te is megnyugodtál valamelyest, amikor a játszótéren legjobb barátra találtam, még annak ellenére is, hogy csak azért ismertem meg, mert kiestem a hintából, aztán odahívott magához homokozni. Onnantól kezdve Lay meg én elválaszthatatlanok voltunk, ami azt is jelentette, hogy amikor náluk voltam volt mellettünk felnőtt - vagy legalább az ő bátyja -, aki figyelt ránk, amikor meg nálunk voltunk, nem voltam annyira egyedül.
Hogy miért fontos ez? Azért, apa, mert Lay az oka annak, hogy most New Yorkban vagyok. Ha egészen őszinte akarok lenni, ő az oka, hogy megszöktem otthonról és még mindig New Yorkban vagyok.
De pánikra semmi ok! Nagy szerencse, hogy a testvéreid - Jordan és Jonah New Yorkban élnek, így volt kinek telefonálnod, amikor én egyszerűen nem voltam hajlandó visszajelezni a hívásaidra.
Ha engem kérdezel, tulajdonképpen a Te hibád! Te nem vetted komolyan, amikor arról meséltem neked regénybe illő hosszúságban, hogy valami történt a legjobb barátommal, nekem pedig meg kell keresnem, mert elválaszthatatlanok vagyunk, mint a borsó meg a héja. Te nem tartottad jó ötletnek, hogy ha a család összes többi tagja - beleértve a Te szüleidet - New Yorkban él, látogassuk meg őket, én pedig megkeresem Lay-t. Az már teljesen más kérdés, hogy a szökésem miatt a középiskolát sem fejeztem be odahaza, nem is érdemes bolygatni, de tényleg...

Tudod, az utóbbi időben viszont nagyon elkezdtél hiányozni. Arra is gondoltam már, hogy nagyon egyedül lehetsz Sydney-ben. Még szerencse, hogy megtaláltam a megoldást a problémára! Nem, eszemben sincs hazamenni, inkább neked kellene csatlakoznod a családod többi tagjához és nem éjjel-nappal dolgozó remetévé válni Ausztráliában. Neked nem hiányoznak a szüleid, a testvéreid és az egy szem kislányod? Na és ha eleget mondom neked a telefonba, leszel Te a meglepetés ajándékom?

/ Ezer és egy dolgot tudnék még leírni, de hogy ne legyen esti mese hosszúságú, inkább itt megállok - és természetesen szívesen mesélek tovább az úriemberről üzenetben, mert van mit. Sok-sok apró részlet van a fiatalok történetében (Blayze és Alice), illetve a testvérekkel (Jordan és Jonah) kapcsolatban is, amibe bekapcsolódhatsz és ami fontos lehet John szempontjából is.
A nevet már mindannyian emlegettük, így örülnénk neki, ha maradna - azt hiszem beszélhetek a többiek nevében is. Az arcot illetően ugyan ha nagyon nem jön be Gong Yoo, akkor alkudozhatunk, de én nagyon-nagyon rettenetesen szeretném/imádnám, ha maradna. Rengeteg anyag van róla, aminek még a keresgélésében is segítek, ha kell.  
Ha a megadott csoportok nem jönnek be, akár azon is tudunk ötletelni, hogy pontosan mi a foglalkozása, sok olyan részlet van, ami a megalkotóra van bízva és alakítható, amit nem határoztunk meg előre, hogy legyen mozgástér, ha bármilyen ötlet felmerülne.
Lényeg a lényeg, hogy ha eddig olvastál és megtetszett volna a karakter, akkor ne habozz beregisztrálni, mert ezer meg egy lehetőség van benne és nagyon sokan várjuk (én, Lay, Jordan, Jonah és biztosan tudunk még ajánlani mást is melléd). Szeretettel várlak/várunk, szóval gyere csak, gyere!