Eleinte mindenki értetlenül állt a párosunk előtt. A gimi első heteiben jöttünk össze, és szépen el is lett könyvelve, hogy úgyse leszünk sokáig együtt. Aztán erre nagyon szépen rá is cáfoltunk, hisz még az utolsó évünkben is fogtad a kezem, a barátnőd voltam. Te voltál az első minden téren, és én esküszöm, szerettelek. Nem csak a párom voltál, a legjobb barátom is, aki előtt soha semmi titkom nem volt. Azt nem tudom, mikor romlottak el bennem a dolgok, mikor kezdtem másra vágyni, azt tudom, hogy köze volt egy borozgatós estéhez anyámékkal.
Tudom, és meg is értem, hogy a pokolra kívánsz, mert számodra úgy tűnhet, két perc alatt dobtam a kukába éveket, pedig ez nem így van. Azt nem tudom, neked mennyire tettek jót a gimit követő évek. Azzal viszont tisztában vagyok, hogy nősültél. Lin ugyanis ( a közös barátunk, na meg a szobatársam), elment Utahba, hisz meghívtad.
Amit nem tudok, hogy nagyon bepöccentél, mikor közölte, nem szoktunk rólad beszélgetni. Azt hitted, faggatom, általa tudok minden lépésedről, és ez most pofonként ért. Már minden el volt készítve, tényleg csak az igent kellett volna kimondanod, erre te repülőre szálltál barátnőmmel, és idejöttél New Yorkba. Miért?
Ebben csak az a szép, hogy magamnak is csak bemagyarázom, nincs szükségem tartós kapcsolatra, de valójában azért nem ugrok bele, mert tudom, nem lesz olyan, mint veled. És bár tagadom ahogy csak tudom, az esküvőd ténye se hagyott annyira hidegen, amennyire szerettem volna.